Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-04 / 95. szám, szerda

I Világ proletárjai egyesüljetek! JSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJÁNAK NAPILAPJA 1956. április 4. szerda 30 fillér IX. évfolyam, 95. szám A kollektív vezetés feltételezi, hogy rendszeresen dolgozzunk az aktívával, a legszorosabb kapcsolatot tartsuk fenn a kommunisták és pártonkívüliek tömegeivel és hogy gondosan meghallgassuk szavukat Csehszlovákia Kommunista 1156. március 29-30, Pártja Központi Bizottsága i ülésének határozata Csehszlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága meghallgatta és megtárgyalta Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB elsó titkárának „Az SZKP XX. kongresszusa és ta­nulságai pártmunkánk számára" című beszámoló­ját és teljes egyetértését nyilvánítja vele. A CSKP KB tárgyalásainak alapján a következőket határozta el: A CSKP Központi Bizottsága egyhangú egyet­értését nyilvánítja a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eredményeivel, amely kongresszusban az SZKP legfontosabb kongresszusát látjuk Lenin ideje óta. Az SZKP XX. kongresszusa számunkra mér­hetetlen fontosságú azért, mert nemcsak az SZKP, hanem az egész nemzetközi munkásmoz­galom tapasztalatait általánosította és a leniniz­mus tanainak fényében megvizsgálta a világon végbement fejlődés új tényeit és eseményeit, 5 világos tudományos választ adott az emberiség történetének alapvető kérdéseire. A jelenlegi nemzetközi fejlődés legfőbb kérdései — a szo­cialista és a tőkés rendszer békés egymás mel­lett élése, a háborúk elhárításának lehetősége, valamint a különféle országok szocializmusra való áttérésének formái —, amelyeket az SZKt' XX. kongresszusa mélyrehatóan megvilágított, az emberiség létérdekeit és így a mi népeink életét is érintik. Az SZKP XIX. kongresszusa óta a Szovjetunió iparában és mezőgazdaságában megvalósított in­tézkedésekhon és főleg a kommunizmus további felépítésének hatodik népgazdaságfejlesztési tervében kitűzött merész feladatokban, amelye­ket az SZKP XX. kongresszusa jóváhagyott, an­nak a problémának számunkra nagyon tanulságos megoldását látjuk, amely a szovjet ország erejé­nek további hatalmas növekedéséhez, a szocia­lista gazdaság újabb óriási felvirágzásához és a szovjet nép jólétének jelentős növekedéséhez vezet. Az SZKP XX. kongresszusának a Szovjet­unió alapvető gazdasági feladata megoldásával kapcsolatos lenini irányelvéből — vagyis abból, hogy a történelmileg legrövidebb időn belül el­érjük és túlszárnyaljuk békés gazdasági verseny­ben az egy lakosra eső termelésben a leghaladot­tabb tőkés országokat — köztársaságunkra néz­ve is fontos következtetést vonunk le. Köztársa­ságunknak fejlett szocialista gazdasága, népének alkotó ereje folytán minden előfeltétele megvan e feladat teljesítésére. Egyben örömmel üdvö­zöljük a Szovjetunióval és a szocialista táborhoz tartozó összes országokkal elmélyülő együtt­működésünket, ami elsőrendű jelentőségű a szo­cialista világrendszer és a kapitalizmus békés gazdasági versenyében. Az SZKP XX. kongresszusa erősen kiemelte a kommunista pártnak, a marxi-lenini tanokhoz igazodó pártnak nagy átalakító szerepét a tár­sadalom életében. Csehszlovákia Kommunista Pártja eddigi tevékenységével bebizonyította, hogy a munkásosztály ügyét szolgálja, a dolgozó tömegek érdekeinek megfelelő politikát folytat, következetesen harcol X. kongresszusa határoza­tainak valóra váltásáért. Most az a fontos, hogy pártunk még szorosabban tömörítse sorait, esz­meileg megszilárduljon és még szorosabb kap­csolat fűzze a tömegekhez, hogy bátrabban fog­hassunk hozzá az új, merész feladatok teljesíté­séhez. A központi bizottság a pártot arra vezeti, hogy hazánkban teljesen érvényesüljenek a párt­élet lenini normái, kibontakozzék a párton belüli demokrácia, hogy mindig és mindenben biztosít­va legyen a párt legfőbb elvének — a kollektív vezetésnek elve és következetesen megszűnjék a személyi kultusz, mely árt a pártnak és a nép­nek. A leninizmus eszméitől áthatott Csehszlo­vákia Kommunista Pártjában van a biztosítéka békés külpolitikánk további sikeres előrehaladá­sának, a népi demokratikus Csehszlovákia szo­cialista felépítésének és a nép anyagi és kultu­rális színvonala emelkedésének. I. Az SZKP XX. kongresszusa tárgyalásainak fényében teljes mértékben meggyőződünk arról, hogy pártunk központi bizottsága 1956. februári ülésén a csehszlovák külpolitika feladatainak megtárgyalása alkalmával mily helyesen hang­súlyozta külpolitikánk további aktivizálásának szükségességét. A központi bizottság ebben a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése lenini elvéből indult ki, amely a mi külpolitikánknak is fő irányvonala. A Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX. és XX. kongresszus közötti időszakban folytatott politikájával igazi lenini szellemben a gyakorlat­ban már megkezdte a jelenlegi nemzetközi fej­lődés kérdéseinek elvi megoldását. Bizonyos enyhülést értek el nemzetközi kapcsolatokban és a nemzetközi porondon, megjelentek a béke megszilárdításának reális távlatai. Most főleg arról van szó, hogy a békés egymás mellett élés egyre aktívabb jellegűvé váljék, hogy a külön­féle szociális rendszerű országokkal ne csupán egymás mellett éljünk, hanem a velük való kap­csolatainkat megszilárdítsuk, fokozzuk a kölcsö­nös bizalmat, együttműködjünk velük. Múlt a legtöbb jelenlegi nemzetközi problé­mát, meg kell oldani a leszerelés kérdését, va­lamint az európai és ázsiai kollektív biztonság problémáját. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága tudatában van, hogy köztársa­ságunk is mily nagy felelősséget visel azért, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is kedve­zően fejlődjék, hogy a békés erők újabb sike­reket érjenek el, aminek feltételeit a XX. kong­resszus következtetései teremtik meg. A CSKP Központi Bizottsága rendületlenül ebben a szel­lemben irányítja külpolitikánkat. A jelenlegi nemzetközi fejlődés kérdéseinek megoldásánál abból a tényből indulunk ki, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Az új, szo­cialista világ évről évre jobban megerősíti, mennyire életképes és így a gyakorlatban bi­zonyítja be, hogy magasabb rendű társadalmi rendszer, mint a kapitalizmus. A szocializmus­nak magából a lényegéből fakad, hogy a hábo­rút, mint a nemzetközi vitás kérdések megol­dásának eszközét elveti. Ugyanilyen határozott­sággal elutasítja a forradalom „kiviteléről" szó­ló értelmetlen „elméletet" is. Ma már nem le­het figyelmen kívül hagyni a szocialista világ­rendszer fennállását, sem pedig a társadalmi és politikai erők növekedését világszerte a szocia­lista tábor által hirdetett eszmék hatása alatt. Ha a kapitalizmus képviselői elutasítanák a bé­kés egymás mellett élés gondolatát, a jelenlegi helyzetben a háború nem segítene a kapitaliz­muson, csak még jobban feltárná a kapitaliz­mus korhadtságát és megmutatná, hogy a né­pek életében végleg véget kell vetni ennek a rendszernek. A békés egymás mellett élést nem értelmez­zük passzív módon, hanem lenini szellemben. A szocializmus és a kapitalizmus békés verse­nyében a termelőerők fejlődésének hajtóerejét látiuk, amelyek szükségszerűen megteremtik az uj szocialista társadalom győzelmének objektív feltételeit. Az aktív, békés egymás mellett élés­re irányuló törekvésünk a szocialista rendszer óriási fölényéről való rendíthetetlen meggyőző­désünkből és a szocializmus korlátlan belső for­rásainak ismeretéből fakad. A XX. kongresszus emellett felfegyverzett bennünket a tőkés világ reális lenini szemléletével, annak bármilyen el­torzítása vagy lebecsülése nélkül látjuk, hogy e világ fejlődésének lehetőségei szükségszerűen korlátozottak. A szocialista rendszernek, jóllehet fejlődésé­nek üteme messze túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat, mint fiatal fejlődő rendszer­nek még néhány évre van szüksége, hogy min­den téren elérje és túlszárnyalja a leghala­dottabb tőkés országokat. Hogy ezt mikor érjük el, hány éven belül, mikor használjuk fel bel­ső forrásainkat, tőlünk függ, attól, hogyan tud­juk mozgósítani a belső forrásainkat. Erőnket megsokszorozza a szocialista tábor országainak egyre elmélyülő együttműködése. A szocialista világrendszer fennállása megte­remti a háborúk elhárításának objektív felté­teleit is. A szocializmus világtábora, amely kö­vetkezetesen védelmezi és érvényesíti a népek közötti béke gondolatát, olyan óriási materiális és erkölcsi erő, amely döntő tényező a háború és a béke kérdésében. Emellett erőink nemcsak a szocialista tábor országaira korlátozódnak. A béke kérdésében velünk halad az emberiség túl­nyomó többsége. Elsősorban azok a nemzetek, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól és amelyek a nemzetközi történésben egyre na­gyobb szerepet játszanak. A béke övezete, amely felöleli egyrészt a szocialista, más­részt a nem szocialista államokat is, ma már az emberiség 1,5 milliárdnyi részét képviseli. Az ezen kívül eső kapitalista világban erősödnek a munkásosztály tettei és akarata, amely az egység kivívására irányul. A munkás­osztály egyre határozottabban szilárdítja meg egységét, egyre erélyesebben lép fel a háború ellen és megnyeri a maga oldalára a többi dol­gozókat is. A békemozgalom reális erővé vált, e mozgalomba a tőkés országokban is egyre jobban bekapcsolódnak a legkülönbözőbb réte­gekhez tartozó haladó erők. Ezeknek az erőknek a kezében van az emberiség jövője és a civili­záció sorsa, nem pedig az atom- és hidrogén­bombákban £pi>en a szocializmusnak, mint világrendszernek fennállása ad óriási anyagi esz­közöket ezen erők kezébe, hogy szükség esetén megfékezzék azokat, akik játszani akarnának egy új háború tüzével. A szocialista világrendszer keletkezése és fejlődése a gyakorlatban bebizonyítja azt a le­nini tant, hogy minden ország elkerülhetetle­nül eljut a szocializmusba, de nem minden or­szág halad egyforma úton. E lenini tan élet­képessége ma egyre szembetűnőbb, egyre át­ütőbb erejű, amint azt saját tapasztalataink, nemzet' és demokratikus forradalmunk fejlődé­se és annak szocialista forradalomba való át­növése igazolja. Számos tőkés országban e for­radalmi mozgalomnak új lehetőségei nyíltak a szocializmusra való áttérésre parlamentáris úton. A jelenlegi nemzetközi fejlődés elvi kérdései­nek beható megvizsgálása, amelyekről az SZKP XX. kongresszusa tárgyalt, elsősorban a szocia­lista világtábor óriási jelentőségét mutatja meg, ami a népek legnagyobb vívmánya. Ebből követ­kezik, hogy legsajátabb érdekünkben, minden erőnkből hozzájáruljunk a szocialista tábor megerősítéséhez, elsősorban a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való poli­tikai és gazdasági kapcsolataink további fej­lesztésével. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Közpon­ti Bizottsága országunk külpolitikája számára a következő fő következtetéseket hagyja jóvá: 1. Szilárd szövetségben és barátságban a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi or­szágaival, rendületlenül folytassuk azt a lenini külpolitikát, melynek fő irányvonala a külön­féle szociális rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. 2. Meg kell szilárdítanunk politikai és gaz­dasági együttműködésünket a szocialista tábor országaival, melynek alapja a teljes egyenjogú­ság és az a törekvés, hogy kölcsönösen segít­sük egymást, s amelynek óriási jelentősége van a szocialista világrendszer és a kapitalizmus közötti békés verseny sikerében. 3. Fejlesszük és szilárdítsuk gazdasági és politikai együttműködésünket a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársasággal, a béke és a szocia­lizmus ügyének érdekében együtt haladjunk a két ország népeinek testvéri kapcsolatai útján. 4. Az egyenlőség elvének alapján fejless/ük gazdasági együttműködésünket és kölcsönös ke­reskedelmünket valamennyi állammal, nyújtsunk gazdasági és műszaki segítséget a kevéssé fej­lett országoknak, amelyek nemzeti függetlensé­gük megszilárdítására törekszenek. 5. Fejlesszük, szüntelenül szilárdítsuk a mar­xizmus-Ieninizmus eszméi alapján testvéri kap­csolatainkat a különböző országok kommunista pártjaival, mert ezek a népek békéjéért és a szocializmusért vívott harc fontos tényezői. 6. A békéért és a dolgozók érdekeiért vívott harc érdekében együttműködést ajánlunk fel a tőkés országok szocialista és haladó köreinek, a legnagyobb erőfeszítést tesszük arra, hogy nemzetközi kapcsolataink fejlődjenek a társa­dalmi szervezetek és kulturális intézmények vonalán is. 7. Éber figyelemmel követjük az agresszív körök támadó szándékait a béke és a bizton­ság ellen, e szándékokat leleplezzük a dolgozók előtt, a köztársaság békés szocialista felépítése érdekében fokozzuk az ország biztonságát és védelmi képességét. II. A Szovjetunió az SZKP XX. kongresszusáig nagy sikereket ért el országa gazdasági felépí­tésében. Ezek a sikerek szemléltetően bizonyít­ják a szovjet ország fokozatos áttérését a kom­munizmusra. A Szovjetuniónak ma hatalmas és sokoldalú fejlett ipari és szocialista mezőgazda­sági termelése van. A Szovjetunió Kommunista Pártja a gazda­sági országépítés irányításában következetesen megvalósítja azt a lenini gondolatot, hogy ma a világ eseményeinek menetére gazdasági politi­kánkkal gyakoroljuk a legnagyobb befolyást. A Szovjetunió hatodik ötéves terve magas, merész számadatokat tartalmaz az egész nép­gazdaság további hatalmas növekedéséről, ami megköveteli a technika gyors fejlesztését és a munka termelékenységének növekedését. Ez te­szi lehetővé a szocialista termelés fő céljának megvalósítását — a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának szüntelen emeléséi. A hatodik ötéves terv ama töi ténelmi feladat' tel­jesítésének legfontosabb konkrét irányelve, amelyet a Szovjetunió elé már Lenin kitűzött, mégpedig annak a feladatnak, hogy elérje és túlszárnyalja a gazdaságilag legelőrehaladot­tabb országokat. A Szovjetunió Kommunista Pártja emellett a szocialista gazdaság nagy le­hetőségeiből, abból Indul ki, hogy a kapitaliz­mussal ma nemcsak egj szocialista ország ver­senyez, hanem az egész szocialista világrend­szer. Emellett reálisan tekintetbe veszi azt, hogy a háború utáni időszakban a tőkés országok gazdasága sem maradt egy helyben. A központi bizottság üdvözli a szocialista tá­bor országai közötti szocialista együttműködés tervének megvalósítását. Az ipari és mezőgaz­dasági feladatok megosztásáról, a tudományos és technikai feladatok megosztásáról létrejövő megegyezés fokozza az egyes országok és az egész szocialista tábor erejét. A szoros gaz­dasági-műszaki és tudományos-technikai együtt­működés a népgazdaság fejlődésének és az élet­színvonal olyan növekedésének feltételeit te­remti meg, amilyet egyedül egy ország soha.em érhetne el. Rendkívül komolyan kell értelmeznünk az életszínvonal további emelésének fontosságát abból a szempontból, hogy teljes meggyőző erő­vel dokumentáljuk a szocialista társadalmi (folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents