Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-19 / 109. szám, csütörtök

Szemieih utat! A z Üj Színpad legutolsó bemuta** tója erősen rácáfolt arra a téves hitre, hogy közönségünk szívesebben nézi meg a klasszikusok vígjátékait, mint mai szerzők darabjait. Az érdeklődés természetesen feltételezi, hogy az író mondanivalójában valóban eleven legyen és kellően értse a drámaírás művészetét. Viktor Roszov Szerencsés utat című színjátéka mindkét feltételnek kitűnően megfelel: van ekeven mai mondanivalója, és ezt hatásos jelenetek során hangulatosan és jóízű humorra! elő is tudja adni. A közönség ebben a mai témájú játékban megkapja azt, amit áhít: az élet egy-egy jelenségének feltárását és ezen túlmenően egy új területének megismerését, amelyről eddig egyáltalában nem volt tudomása, vagy csak hírek alapján éi tesüit róla, futó benyomások formájában élt benne. Roszov játéka arról az új szovjet fiatalságról szól, amely elhagyja gyermekéveit és az ifjúságnak már önállóságot, egyéni gondolkodást követelő útjára lép. Alekszej Arkagyijov Szibériából Moszkvába jön, hogy a mezőgazdasági főiskolán folytassa tanulmányait. Agronómus akar lenni. Bár mindössze tizennyolc éves, sok minden van már mögötte; sípját elvesztette a háborúban, kereset után kellett néznie, hogy segítsen édesanyjának. Életútja egyenes jelleméből eredően egyenesnek tűnik, nem irtózik a testi munkától, érzi az élet célját és erős a hite, hogy ezt a célt el is éri. A kudarc, amely Moszkvában éri, nem veri le. Visszamegy dolgozni Szibériába egy gépállomásra azzal a szilárd meggyőződéssel, ha most nem sikerült felvételi vizsgája, jövőre majd sikerül és elvégezheti a főiskolán tanulmányait. Alekszej sorsánál még érdekesebb és bonyolultabb Andrejnek, Peter Ivanovics Averin, a biológiai tudományok doktora fiának sorsa. Alekszej mint egy védett üvegházban nő fel a szülői otthonban. Édesanyja szinte majomszeretettel csüng rajta és ez a túlzott szeretet megfosztja önállóságától. Andrej nem tud megbirkózni a nehézségekkel, de nem is gondoi komoly fejjel a jövőre. Unokatestvérének, Alekszejnek sorsa azonban az ó jellemére is hatással van és a játék végén tanúi vagyunk egészséges elhatározásának. hogy ó is a munkát választja, együtt indu! Andrejjel a távoü s/ibériai gépállomásra. Roszov mesterien festi Andrej jeliemének átalakulasát és megerősödését, úgyhogy a darab végén erős bennünk a meggyőződés, hogy Andrej is jó utat választott, megtalálja élete célját. Aleks.'.ej, a keményebb, tudatosabb jellem, Andrej a puhább, ingatagabb, de azért nincs köztük mélyebb jellembeli ellentét. Andrej eilenlábasa voltaképpen az ugyancsak dédelgetett Vatfim Rozvalov. Vadim él azzal az előnnyel, hogy apja közismert nagy tudós; munka nélkül könnyen a magasba akar kapaszkodni, visszaélve apja nevével. Roszov érdeme, hogy Vadim hazug és gyönge jellemét nem tárja fel mindjárt kezdetben a néző előtt, leleplezése — a játék egyik nagy fordulata — megmutatja, menynyi egészséges erő, nemes emberi tulajdonság lakik a szovjet ifjúságban. p oszov rendkívül rokonszenves színjátékában még két fiatalnak, Andrej idősebb fivérének, a színész Arkagyijnak és szerelmének, Másának sorsa köti le a nézőt. Arkagyij is nagy válságot él át, amelyen Mása renkívülj gyöngédsége seViktor Roszov vígjátéka az új szovjet ifjúságról gíti át. A darab legszebb jelenetében, amikor Mása úgy érzi, hogy kettőjük közt már minden kapocs elszakadt, az asztalra ejíi Arkagyij apró ajándékait és egy csapásra megváltozik egész magatartása: megérzi Arkagyij válságát és egész szívével-lelkével ismét melléje áll. „írói munkásságom fő '"^adatát abban látom, hogy tevékenyen részt vegyek az élet megformálásában, jobbátételében... A felnövekvő nemzedékek kommunista szellemben való nevelésének kérdései rendkívül komolyak — elmélkednem és írnom kell róluk" — mondja a szerző. Találóak ezek a szavak. A szovjet fiatalság élete szép, de nem mentes az életformáló nehézségektől és nagy problémáktól. Roszov színjátéka kitűnően példázza, mennyire a jellem kialakulásának dolga, merve vezet a fiatalság útja. Andrej és Alekszej nem kivételes fiatalok, hanem kitűnően egyenlített típusok, akik száz és százezer társukhoz hasonlóan keresik és megtalálják helyüket a szovjet társadalom éltető közösségében. A z Ifjúsági Színház Együttese, ** amely az Új Színpadon játszsza Roszov darabját, elismerésre méltó jó munkát végez. Ján Kákoš rendezése nem mentes a hibáktól, egyes komikus elemek túlságos kihangsúlyozásától és túlzásoktól, de az összkép figyelmet érdemlően hatásos, egyes jelenetek lírai hangulata pedig megkapóan szép és erős. Az együttes tagjai — öregek és fiatalok egyaránt — lelkes igyekezettel tudásuk legjavát adják, és így biztosítani tudják Roszov korszerű mondanivalójának eleven, nevelő, hatását. EGRI VIKTOR FÉLMILLIÓ ESERNYŐ Párizsban még nem voltam. De egy, a harmincas évek elején nagy port felvert regényben olvastam, hogy a francia fővárosban az emberek, ha megered az eső, az utcáról kávéházakba, kapualjakba vonulnak, megvárják, míg az eső eláll és csak azután folytatják útjukat. Bizonyára nincs sok dolguk, gondoltam a regény olvasásakor, és amikor nem sokkal azután befejeztem Prágában tanulmányaimat, megkértem édesanyámat ajándékozzon meg egy esernyővel. Nyilván azzal számoltam két évtizeddel ezelőtt, hogy sok dolgom lesz az életben, az esős időben is lótnom-futnom kell. A kecsesfogású ernyőt meg is vásároltuk, Marié Nedbalová divatszaküzletében, megvan ma is, de — bevallom — nem sokat használom. Hogy miért? Nem is tudom. Pedig igazán lótok-futok eleget. Erről az egykori esernyővételről beszélek Václav Ptáček esernyökészítömesterrel, az egyik prágai esernyőjavító üzem vezetőjével. — Az első háború végén kezdtem inaskodni Josef Balcar prágai esernyőgyárában. Ott szabadultam fel és 1945-ig ott dolgoztam. Talán az elvtárs esernyőjét is én készítettem, mert „mi" láttuk el a legtöbb prágai divatkereskedést. Hat évig kisiparos voltam és 1951-ben bekapcsolódtam a fováros helyi gazdálkodási üzemeibe. Azóta feleségemmel együtt dolgozunk, aki szintén kitanult esernyőkészítő. — Ki hinné — meséli Ptáček mester — hogy kis „üzemünkben" hány ezer esernyőt, javítunk és alakítunk át ízlésessé, modernné, köztársaságunk egész területéről. Mielőtt folytatná, szemügyre veszszük a műhelyt. Alig 5X5 méter az irodával együtt, ahol a javításokat átveszik és kiadják. De minden elfér itt. Rengeteg javítandó esernyő, nyél, dróthuzal, vég selyem között nagy a rend. A rengeteg felhalmozott holmiból arra következtetek, hogy Prágában kevés az esernyöjavító üzem. Václav Ptáček éppen azzal az esernyővel foglalatoskodik, amelyet csinos tulajdonosa új kosztümjére való tekintettel szürkés színben óhajt a taírta: Jó Sándor vasszal hordani. Prágában majdnem mindenkinek esernyője megfordult már az öreg Ptáček kezében. Nemrég az egyik cseh film részére szállítottak paraplékat. A film a múltat elevenítette fel és a kényelmesen ülő, jól szórakozó néző nem is sejtette, hogy az ódivatú esernyők nem is olyan régen készültek és Ptáček bácsi kézügyességét dicsérik. — Harmincnyolc éve csinálok esernyőket és becslésem szerint 150 000 darabot készítettem. Ehhez jön 350 000 javítás. Félmillió esernyő mehetett át a kezemen. Ha ennyi esernyőt tucatonként skatulyába csomagolva egymásra raknánk — Ružen- kával együtt csináltuk a javát — olyan magas felhőkarcoló állana előttünk, amilyet még sehol a világon nem építettek. — Az Eladott menyasszony népszerű Kecaljának tarka parapléi, az Állán nővérek bájos, hosszúnyelvű Altwien-napernyöi, mind itt készültek. Ne vegye tőlem senki rossznéven, hazafiatlansággal se vádoljanak, ha élek a gyanúval, hogy még a dicstelen emlékezetű Chamberlain dicső esernyője is tőlünk került a Downing Streetre — magyarázza mosolygó arccal a mester, akinek remekműveit a második világháború előtt Angliába, Franciaországba, Belgiumba, Ázsiába és Afrikába is szállították. Hátha Etiópia császárának az esernyője is Prágában készült? Szmte h'hetotlen, de úgy van, hogy a háború előtt is aránylag kevés volt Prágában a kitanult esernyökészítő. (Nem gondolunk most azokra a szegény ördögökre, akik városról városra, vásárról vásárra jártak) Ptáček mester, noha a szakma egyik legjobbjának tartották, mégis időnként, főleg a téli hónapokban fizetés nélküli kényszerszabadságon volt. — Jól emléisszem J.PJ1 hűvös tavaszára. Áprilisban már meg kellett volna indulnia a szezonnak, de én munka nélkül ácsorogtam a városban. Hirtelen szélvihar kerekedett. Utána zuhogott az eső. Szóval kellemetlen idő, de nekem roppant jó kedvem támadt. Csak hulljon a mennyből az áldás — mondtam magamban —, és bár bórig áztam, mégis örültem a zord viharnak. Jó kedvre hangolt már annaK a latása is. hogy az emberek alig tudták esernyőjüket tartani, a szél kicsavarta a kezükből, kifordította, kiszakította a selymet és összetörte a drótot. De mit kerteljek! Tudtam, hogy ez már az én időm, lesz megint munkám. Balcar, a cseh esernyökirály visszafogadott és 1932-ben megnősültem. A jóban, rosszban hűségesen kitartó Ruženka csak bólint. Szóról szóra így igaz. — A munkában ma sincs hiány. Pedig sokan vannak, akik nem is tudnak létezésünkről. Az emberek panaszkodnak, hogy nincs, aki modernizálja a nagyszülőktől örökölt ernyőket. Mi viszont szívesen rendelkezésükre állunk. Ezzel be is fejeztem beszélgetésemet az öreg mesterrel, aki legalább olyan büszke ügyességére, mint Lipták Gyula mesteruram, Varga utcai kalapos volt Losoncon, vagy az a bicskakésziť iparos, akiről egykor Mikszáth, a nagy palóc írt. És mert Ruženkában több a gyakorlati érzés, mint férjében, és lehetségesnek tartja, hogy Szlovákiában is bajok vannak az esernyöjavítás körül, a „kommunái" alkalmazottjait nem mindig jellemző készséges realitással megjegyzi, hogy üzemük címe: Praha-Smíchov, Lidická 22. Ha valaki azt hinné, hogy reklámot verek, az téved. Tavaly csupán Žilináról több mint 200 esernyőt küldtek ide javításra. Mikor tavaly nyáron a Német Demokratikus Köztársaság városaiban jártam, társaim közül a komáromi orvosnő, a szenei tanítónő divatos esernyőket nézegetett. íme nem kell olyan messzire menni, ösdi esernyőinket az utolsó divat szerint átalakítja, rendbehozza Ptáček mester. Ahogy a kirakatban olvasom: — Rendben van az esernyője? A legrövidebb időn belül megjavítjuk. Bratislava képzőművészeti kiállításai Április hónapban új képzőművészeti kiállításokat tekinthetünk meg Bratislava különböző kiállítási helyiségeiben. Ezek közül mind minőség, mind mennyiség után ítélve a „Csehszlovák könyvillusztráció tíz éve" áll első helyen. A Nemzeti Képtár alkalmi kiállításokra szánt helyiségeit tölti meg az értékes anyag, amely szinte kényszeríti a művészet kedvelőjét, hogy látogatását a kiállítás tartama alatt jó néhányszor megismételje. Közismert tény, hogy a csehszlovák könyvillusztráció nemzetközi viszonylatban is élvonalban áll. A helyezést kellően indokolja a kiállítás anyaga is. Az igazán művészi könyvillusztráció felelősségteljes és sokrétű feladat elé állítja az alkotót. A felelősség mértékét már a műfaj nevelő hatása és tömegcikkjellege is kifejezi, a sokrétűség pedig nem csupán annak a körülménynek a következménye, hogy ott a művészeknek nemcsak számtalan grafikai és festőtechnikai rendszert kell ismerniük, hanem annak is, hogy az illusztrációnak az író által megformált hangulatot is kifejezésre kell juttatnia, betartva a kellő összhangot a maga és az író művészegyénisége között. A csehszlovák könyvillusztráció magas színvonalát elsősorban az idősebb nemzedék tagjai biztosítják, kiknek alkotó erejéről a kiállítás tanúskodik. Bouda sziporkázó fantáziájú rajzai Andersen világának csodálatos hangulatát tükrözik. Az Európai kantiléna című könyvhöz készült rajzok pedig a mester mély filozófiai felkészültségéről vallanak. Šva- binsky litográfiáinak és 'rajzainak leheletfinomsága, valamint pontossága közismert. Ez jellemzi a Scsipacsevverseskötethez készült illusztrációkat, melyekben az idős mester hűségesen meg tudta ragadni a forró nyár hangulatát. Švabinský müvei prózát illusztrálva is a legtisztább líra hangján csendülnek. Vrchlický Pán sípjához készült illusztrációi szinte már az anyagiasság végső határát érintik. Sychra Toulouse-Lautrec szellemében alkotta meg Maupassant Bel ami című regényéhez készült képeit. A szlovák művészek alkotásai közül elragadóak Fulla meseillusztrációi. L. Jirincová Villon-illusztrációi középkori szellemben készültek és összeforrnak a nagy francia költő balladáival. František Jiroudek Romáin Rolland regényét illusztrálva a nagy humanista eszméit fejezi ki a képzőművészet nyelvén. Rendkívül lendületesek és nagy technikai felkészültségről tanúskodnak J. Brož munkái is, melyeket Fabera Hét mongol ló című müvéhez készített.. Janeček ízléses képei, melyek Halas Gyerekeknek című könyvéhez készültek, felkeltik a legkisebbek érdeklődését. Hložnik munkái kellőképpen formázzák Cervantes hősének, Don Quijotenak groteszk emberiességét. Nem lehetünk azonban megelégedve Kratochvil túlságosan elnagyolt illusztrációival, melyeket Érben Bokrétájához készített. Egészben véve igen örvendetes 3 kiállítás színvonala, s örömmel szögezhetjük le azt is, hogy az idősebb mestereknél még nem észlelhető az alkotó energia csökkenése, a fiataloknál pedig biztosítottnak látszik á jövö illusztrációinak kívánt színvonala. Bizonyos, hogy éppen ez a művészeti «g érte el legmagasabb színvonalát a csehszlovák képzőművészet különböző ágai között. A Šafárik téri kiállítási teremben Bratislavával foglalkozó müvekből válogattak össze egy tárlatra valót. A kiállított művek között van ugyan bizonyos összekötő kapocs, hisz mindegyik a város motívumaival foglalkozik, a minőség terén azonban oly óriási távolságok tapasztalhatók, hogy nehéz az összehasonlítás. Azt hiszem, hogy a rendező bizottság hibát követett el, amikor lehetővé tette, hogy az igazi művészi értékek közé elég nagyszámú műkedvelő munka is keveredjen. Ebben az esetben a kevesebb többet jelentett volna. Természetesen meg kell emlékezni a kiállítás pozitív oldaláról is, hisz Alexy, Drexler, Álló, Schurmann, Tvrdoň, Kováts, Szabó Sándor, Nemeik képeinek megtekintése igazi élményt jelent épp úgy, mint Szabó Gyula fametszetei, melyek finom érzékkel, pontos megfigyeléssel készültek, és kifejlődött ornamentális ízléssel vannak megoldva. Jó néhány festő műve azonban, mint például Gasper, Raichl, Špitz képei, erősen megközelítik a műkedvelő festészet határát. * * * A Hviezdoslav téri kiállítási teremben két festonö, Elena HaberernováBellušová és Matilda Cechová képeit találjuk. Haberernová-Bellusová elsősorban arcképeket állít ki, mindenekelőtt gyermekDonrékat, melyekben az óvodák világát igyekszik bemutatni a gyermekarc tükrében. Képeiben igyekszik a gyermeki lélek elemzését adni, és ha sok helyen nehézségekbe is ütközik, közvetlen művészi megnyilvánulásával sikerül sok bájt és kedvességet tolmácsolnia. Matilda Cechová inkább a táj és a virágok sugározta intim hangulat megörökítésére vállalkozott. Ezt a feladatot nőies finomsággal végzi, melyet érezni mind a Récse környékét ábrázoló képeken, mind a vadrózsákkal és margarétával foglalkozó csendéleteken. A két művésznő közös alkotása ez a jó néhány tanulmány, melyekben Szlovákia különböző népviseleteit mutatják be. Annak ellenére, hogy e két festőnőt egymástól teljesen különböző témakör érdekli, találunk néhány közös vonást művészetükben. Elsősorban bizonyos megállapodottságot, megfontoltságot, mely mindkettőjüket inkább a már megszerzett tapasztalatok elmélyítésére, mint újak keresésére ösztönzi. Nyoma sincs náluk a nagyravágyásnak és a féktelen művészi szárnyalás helyett inkább az aprólékos munka szerény, de gyakori örömeit keresik. Jankovich Imre. 96ílek a <film világából A Moszfilm moszkvai stúdiójában a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa tiszteletére befejezték a Halhatatlan helyőrség című filmet. Az új film története, amely a Nagy Honvédő Háború idején játszódik le, bemutatja a breszti erődítményeket védő szovjet katonák hősi tetteit. A forgatókönyvet Konsztantyin Szimonov írta. * # * Párizsban nagy sikerrel játsszák a Léha asszony című szovjet filmet, amelyet Sz. Szamszon rendezett Csehov novellája alapján, s amelyet a tavalyi velencei filrmesztiválon a San Marco-i ezüst oroszlán első dijával tüntettek ki. * * * Az április 23-án kezdődő cannesi filmfesztiválon harminc állam filmdotgozója 38 estét betöltő és 40 rövid filmmel vesz részt. A filmfesztivál, amely a Karlovy Varyban évente megtartott nemzetközi fesztivál mellett a filmvilág legnagyobb eseménye, május 10-ig tart. Olaszország három játékfilmmel nevezett be éspedig Vittorio De Sica Tető a fejünk felett, Pietro Germi Vasutas és Antonio Pietrangeli Az agglegény című filmjével. Idén nyáron Liszt Ferenc halálának 60. évfordulójáról emlékezik meg a kulturális világ. Ez alkalomból Budapesten film készül a nagy zeneköltő életéről. A filmet Keleti Márton rendezi és forgatókönyvét Asztalos Sándor költő, zeneesztéta írta. Az Ernst Thälmann-osztályának vezetője című német történeti film második részét, amelyet Kurt Maetzig rendezett, eddig 6 600 000 néző nézte meg a Német Demokratikus Köztársaságban és Berlin demokratikus övezetében. * * * Jean Image, a neves francia grafikus és néhány sikerült rajzfilm alkotója Jules Verne Utazás a Holdba című regénye alapján filmet rendez, melynek forgatókönyvét André Carfa írta. A film híven követi a Verne-regény hőseinek sorsát és érdekes kísérlete lesz a színészi játék és a rajzfilm kapcsolatának. 03 1956. április S 7