Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-14 / 74. szám, szerda

Ä szovjet kolhozok örömmel fogadfák a párt és kormány határozatát a kolhozok további fejlesztéséről (A RP moszkvai tudósítójától). — A szovjet kolhoztagok a hatodik öt­éves terv első tavasza előtt állanak. A kolhozokban már mindenütt teljes ütemben folynak a mezőgazdasági munkák előkészületei. Ezek folyamán a Szovjetunióban örömmel fogadtak a pártnak és a kormánynak a kol­hozok gazdaságának további fejlesz­téséről szóló határozatát. A moszk­vai Pravda szemelvényeket közöl ar­ról a visszhangról, amelyet a hatá­rozat a szovjet kolhozok körében keltett. Sz. Melnyikov, a szocialista munka hőse, az orlovi kerületi kromi járás­beli „A munka hatalma" kolhoz elnö­ke kijelentette: „Nem fér kétség ah­hoz, hogy a kolhozok önállóságának és kezdeményezésének fokozása és a havi előlegek folyósítása megteremti a kolhozok alkotó tevékenységének feltételeit. Sz. Melnyikov hangsúlyoz­za, hogy a párt és a kormány hatá­rozata értelmében múlhatatlanul ki kell küszöbölni az olyan egyenetlen­ségeket, hogy pl. azok a kolhoztagok, akik családtagjaikkal együtt 2000— 2500 munkaegységet dolgoztak le, ki­sebb háztáji gazdasággal rendelkez­nek, mint sz úgynevezett „álkolho­zosok". Kerim Ahmedjanov, a Turkméni SZSZK ashabadi járási „Vorosilov" kolhoz elnöke megelégedését fejezi ki a párt és a kormány határozata felett: „Nehezen lehet eléggé értékel­ni a havi előlegek és a pótjutalmak jelentőségét. Mindez kétségkívül hoz­zájárul a kolhoztagok kezdeményezé­sének fejlesztéséhez, a munkafegye­lem megszilárdításához és a földmü­velés még nagyobb fokú fellendíté­séhez." A „Lenin" kolhoz a bakui járásban a kolhozok munkajutalmazásának új rendszerében már bizonyos tapaszta­latokkal rendelkezik. F. Bagirov, a kolhoz elnöke erről így beszél: „Ta­valy sikeresen alkalmaztuk a havi előlegezési módszert. A kolhoztagok még termelékenyebben kezdtek dol­gozni. Az artel jövedelme növekedett, emelkedett a munkaegység értéke is. Most további lehetőségek nyílnak a kolhozgazdálkodás fellendítésére". Nem kétséges, hogy a párt és a kormány legutóbbi határozatának már ez idén kedvező hatása lesz a kolhoz­tagok érdekeltségére és munkájuk fo­kozottabb termelékenységére. Az algériai kérdés vitája a francia nemzetgyűlésben Párizs, március 12. (ČTK). — A nemzetgyűlés ülése, amelynek a kor­anány iránti bizalmi kérdésről kell szavaznia, március 12-én délelőtt kez­dődött. Mollet miniszterelnök a már­cius 9-i ülésen négy ízben vetette fel a bizalmi kérdést és kérte a kor­mány külön teljhatalmáról szóló tör­vényjavaslat különböző cikkelyeinek megszavazását az algériai kérdésben és egyúttal az egész törvényjavaslat jóváhagyását. Az ülés rövid beszédekkel kezdő­dött, amelyekben a szónokok a sza­vazás ügyében elfoglalt álláspontju­kat indokolták. Felszólaltak Bonefous, Bidault, Paul Reynaud, Max Brusset, Jacques Duclos és Piérre July. A szélső jobboldal egyes képviselői­nek kivételével csaknem valamennyi szónok a kormány támogatása mel­lett foglalt állást. Egyesek mint pl. Paul Reynaud felszólították a kor­mányt, hogy a külön teljhatalomról szóló törvényt használja fel a megtor­lások fokozására és az algériai rfem­zeti felszabadító mozgalom felszámo­lására. Jacques Duclos a Franciaország és Algéria közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok megőrzése mellett szólalt és felhívta a kor­mányt, hogy „kezdjen tárgyalásokat azokkal, akikkel jelenleg harcol." Duclos kijelentette, hogy a Kommu­nista Párt a választóknak adott ígé­retéhez híven a kommunisták és a szocialisták közötti szövetség meg­szilárdítása és a reakció ármányainak meghiúsítása érdekében bizalmat sza­vaz a kormánynak. Duclos hozzáfűz­te, hogy a francia kommunisták tö­rekedni fognak az algériai katonai akció beszüntetésére és arra, hogy Algéria népe Franciaország barátjává és szövetségesévé legyen. A francia nemzetgyűlés március 12-én a bizalom azon négy kérdésé­ről szavazott, amelyeket Guy Mollett miniszterelnök március 9-én vetett fel azzal a törvényjavaslattal kapcso­latban, amely külön teljhatalmat ad­na a francia kormánynak az algériai kérdésben. A Francé Presse sajtóügynökség közlése szerint Mollet kormánya az első bizalmi kérdésbén 463 szavaza­tot kapott 62 ellenében. Az első bi­zalmi kérdés a törvény első cikke­lyére vonatkozik, amely a kormányt feljogosítja arra, hogy határozatot adjon ki adminisztratív, gazdasági és szociális intézkedésekre Algériában. A második bizalmi kérdésről tör­tént szavazásnál 451 képviselő 72 ellenében bizalmat szavazott a kor­mánynak. Ez a kérdés az Algéria szá­mára kért hitelre vonatkozik. Sztrájkok és tüntetések Cipruson Makariosz deportálása miatt NICOSIA Rádiójelentések szerint Nicosiában, Ciprus fővároséban hétfőn általános sztrájkot rendeztek tiltakozásul Ma­kariosz érsek deportálása ellen. A főváros egyik negyedében nagyszámú sfiatal tüntetett és kőzáport zúdított az angol biztonsági alakulatokra. Limasszolban, Ciprus máeik nagy városéban az üzletek hétfőn zárva tartottak. A város közelében egy brit katonai építkezés munkásai sztrájkba léptek. ATHÉN A görög szakszervezetek hétfőre általános sztrájkot hirdettek, ezenkí­vül több tüntetést vettek tervbe az angolok oiprusi akciói elleni tiltako­zásképpen. A kormány azonban betil­totta a hétfőre hirdetett tiltakozó tüntetéseket azzal az Indokolással, hogy „nemzetellenes elemek" a tün­tetéseket erőszakos cselekmények el­követésére akarják felhasználnia A kormány tilalma ellenére sok athéni iskolából hétfőn reggel a diákok kivonultak az utcákra és követelték Ciprus és Görögország egyesítését. A rendőrség a tüntetést feloszlatta. Karamanlisz görög miniszterelnök nyilatkozatot adott amerikai újság­íróknak. Nyilatkozatában kijelentette: „Görögország kéri az Egyesült Álla-/ mokat, hogy „döntő módon lépjen közbe" a Nagy-Britannia és Görög­ország között támadt ciprusi vita ren­dezésére. Hozátette: amennyiben ez a vita nem nyerne Görögországra ked­vező megoldást, attól fél, hogy „Gö­rögország kénytelen lesz tragikus el­szigeteltségben élni." Karamanlisz azt mondotta továbbá, hogy „Nagy-Britannia és a nyugati vi­lág magatartása a ciprusi kérdésben azzal a kockázattal jár, hogy elmér­gesíti Görögország kapcsolatait sző­ve ts ég eceivel". LONDON Lennox-Boyd angol gyarmatügyi miniszter az alsóház ülésén nyilat­kozott Makariosz érseknek és társai­nak deportálásáról. Kijelentette: Har­ding ciprusi kormányzó az angol kor­mány teljes hozzájárulásával hozta meg a döntését Makariosz és társai deportálásáról. E lépés okairól szólva azt állította, Harding kormányzó meg­győződött arról, hogy az érsek és a vele együtt deportált egyházi veze­tők „igen szoros kapcsolatban álltak a szigeten történt erőszakos és ter­rorista cselekményekkel." Egy kérdésre válaszolva, a minisz­ter azzal vádolta Makariosz érseket, hogy „a legutóbbi tárgyalások folya­mán nem is volt szándékában meg­egyezésre jutni" az angol képviselők­kel a ciprusi kérdés rendezésében. Az Angol Munkáspárt és a Liberális Párt vezetői éles hangon elítélték Ma­kariosz ciprusi érsek deportálását. Greenwood munkáspárti képviselő egy gyűlésen hangoztatta: „Befolyásunk Jordániáiban majdnem teljesen meg­semmisült. Most pedig ellenségeinkké tettük a ciprusi barátainkat. A kon­zervatívok bel- és külpolitikája egy­aránt rambadől." NEW YORK A ciprusi válság foglalkoztatja az amerikaiakat is. Knowland, amerikai szenátor „megütközésének" adott ki­fejezést s kijelentette, hogy a Ma­kariosz érsekkel kapcsolatos intézke­dés „elmérgesíti az angol-görög vi­szonyt és megzavarja a NAÍO-orszá­V>k kapcsolatát'is". ÁLTALÁNOS SZTRÁJK GÖRÖGORSZÁGBAN Athén, március 12 (ČTK) — A Reu­ter ügynökség tudósítója közli, hogy a Görög Általános Szakszervezet már­cius 12-én elhatározta, hogy tiltako­zásul Makariosz érsek deportálása ellen általános sztrájkot hirdet. A sztrájk kezdetét még nem közölték. A Görög Általános Szakszervezet a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez táviratot intézett, amelyben tiltakozik Michael Pissasa kiváló ciprusi szakszervezeti dolgozó letartóztatása ellen. NAGY-BRITANNIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NYILATKOZATA Nagy-Britannia Kommunista Párt­jának végrehajtó bizottsága nyilatko­zatot adott ki, amelyben erélyesen tiltakozik Makariosz érsek és más cip­rusi hazafiak letartóztatása és depor­tálása ellen. A közép-keleti imperialisták hata­lom és támaszpontok fenntartását célzó törekvései oda vezettek — hangsúlyozza a nyilatkozat — hogy a konzervatív-kormány megsértette a demokrácia és az önrendelkezés min­den elvét, amelyet az ENSZ alapok mánya tartalmaz. A nyilatkozat üdvözli a Munkáspárt azon képviselőit, akik megbélyegezték Makariosz deportálását, továbbá sür­geti, hogy az angol haladó közvéle mény követelje Makariosz és társai haladéktalan szabadon bocsátását és visszatérését Cipru6 szigetére. Nagy-Britannia Kommunista Pártja végrehajtó bizottságának nyilatkozata Végül leszögezi, hogy a oiprusi kér­dés csak úgy oldható meg, ha meg­szüntetik a szükségállapotot, kivonják az angol csapatokat Ciprusról, sza­badonbocsátják az összes politikai fog­lyokat és megadják az önrendelkezési jogot Ciprusnak. AZ ANGOL KÖZVÉLEMÉNY A CIPRUSI TERROR ELLEN London, március 13. (ČTK) — Az angol közvélemény élesen elitéli Ma­kariosz érsek és a ciprus nemzeti fel­' " '-)i V"- tí nyezőinek deportálását. Gaitekell a Munkáspárt yórki ülé­sén bírálta és elitélte a Ciprus-szi geti angol hivatalok akcióit „Hogyan tehetnénk meg azt, hogy ne érezzünk szolidaritást Ciprus lakosságával, ­jelentette ki Gaitskell — mely ön rendelkezési .jogot követel". Gaitskell hangsúlyozta, hogy Nagy-Britannia ciprusi /politikája, különösen a nem­zeti mozgalom vezető tényezői elleni terror károsan hat H világ közvélemé­nyére, főként Délkelet-Ázsia népeire, akik gyűlölik a gyarmati rendszert. BOLESZLAW BIERUT ÉLETRAJZA Boleszlaw Bierut, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt főtitkára egy hónap­pal gazdag élete 64. évének betölté­se előtt, 1956. március 19-én elhunyt Boleszlaw Bierut elvtárs, a lengyel nép nagy fia kora fijúságától élete utolsó leheletéig minden erejét BZ üj szocialista Lengyelország szebb jövőjéért, valamint a nemzetek kö­zötti békéért és barátságért folyó küzdelemnek szentelte. Boleszlaw Bierutban, a lengyel nép nagy fiát, a nemzetközi proletariátus pedig kiváló harcosát vesztette el. Bierut Cseh­szlovákiának és dolgozóinak nagy barátja volt. A lengyel néppel egyUtt a csehszlovák nép Is őszinte szívvel gyászolja halálát. Boleszlaw Bleru* 1892. április Id­án született Lublinban. Apja szegény munkás volt Kora Ifjúságától nehéz volt az élete, előbb mint kőmüvesse­géd, majd lapárusítő, segédmunka, később mint nyomdász kereste kenye­rét. Megismerte az elnyomottak életét és küzdött a kizsákmányolók és elnyo­mók ellen. Tevékeny harcosa volt a Lengyelország felszabadításáért küz­dő titkos köröknek, tagja volt a bal­oldali ifjúsági szocialista szervezetek­nek. Belép a baloldali szocialista pártba és 1918-től, Lengyelország Kommunista Pártjának megalakításá­tól annak aktív tagja. Az első világháború után követke­ző években a fasiszták uralma alatt Lengyelország Kommunista Pártjá­nak harca mindinkább erősödik. A párt vezetőit üldözik és letartóztat­ják. Közöttük van Boleszlaw Bierut ifl. Többszöri letartóztatása után el­hagyja Lengyelországot, rövid Időt tölt Prágában, Bécsben és végű' Moszkvában. 1931-ben megacélosodva és megerősödve visszatér Lengyelor­szágba és tovább küzd Pilsudszky fasiszta rendszere ellen. 1933-ban hát évi börtönre ítélik. Lengyelország sorsdöntő hónapjaiban, mikor a fa­siszta Németország megtámadja ha­záját, fegyverrel kezében védi Var­sót. A fasizmus elleni küzdelem idő­szakában mutatja meg Bierut, a kommunista, hogy a kommunisták a haza legbátrabb védelmezői, a leg­jobb hazafiak. A náci megszállás éveiben BieiUt illegális hazafias erőket szervez mind Lengyelország területén, mind a Szovjetunióban, — ahová a legna­gyobb veszély idején távozik, — a haza felszabadításáért folyó küzde­lemre. Az új Lengyelországért, a be­ckek, pilsudszkyak nélküli hazáért., amelyben a nép uralkodik. Boleszlaw Bierut, az országos nemzeti tanács élére áll, amely az ellenállási moz­galom vezető ereje, s amelynek ve­zetését kezében tartja a nemzetgyű­lés első üléséig, amikor őt 1944 feh­ruárjában a Lengyel Köztársaság el­nökévé választják. Lengyelország fölszabadítva a szov­jet hadserég által a lengyel haza­fiak bátor harcának eredményekép­pen, akiket küzdelmükben a kommu­nisták vezettek — a szociallznus építésének útjára lépett. Lengyelor­szág legdicsőség teljesebb napjai nan Blerutot a lengyel nép a legfontosabb funkciókkal bízza meg. A köztársa­sági elnök tisztsége mellett 1948 ót 9 a Lengyel Munkáspárt Központi Bi­zottságának főtitkári teendőit látta el. 1948 decemberében létrejött a Lengyel Egyesült Munkáspárt, s Bie­rut a párt Központi Bizottságának e'.­nöke lett. 1952-ben az elnöki funkciót állam­tanáccsal h&iyetteslteiték és meg­alakult a Minisztertanács, amelynek elnöke Boleszlaw Bierut lett. 1954-ben a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusán Bolesz­law Bierutot a párt főtitkárává vá­lasztották. Saját kérésére felmentet­ték a Minisztertanács elnökségi tiszt­sége alól, hogy idejét kizárólag a pártmunkának szentelhesse. Ezt a funkcióját Bierut elvtárs egészen halála napjáig betöltötte. Utoljára a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának emelvényéről be­szélt a Lengyel Népköztársaság nagy sikereiről, a Szocializmus dolgozóinak megbonthatatlan egységéről, valamint Lengyelország és a Szovjetunió kö­zötti örök barátságról. A harcos élet befejeződött. Nem fejeződött be azonban műve, am'My tovább él az egész világ dolgozóinak szívében. A Bierut emlék:_3tét hívón őrző lenovel nép még szilárdabban ú* elszántabban halad a szocializmus éoítésének útján és még szorosab­bén tömörül a Lengyel Egyeaíi't Munkáspárt köré. Tizenkettedik napja tart a finnországi sztrájk Helsinki (TASZSZ). — A finnországi általános sztrájk ügyében nem tör­tént lényeges változás. Március 11-től a Finn Szakszervezetek Központi Szö­vetsége Helsinki egész közlekedésére kiterjesztette a sztrájkot. A mun­káltatók helyenként sztrájtörőkkel próbálják ismét megindítani az üze­mekben a munkát. Az ilyen kísérle­tek azonban kudarcba fulladnak. Sok kis- és középvállalkozó közli a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségével, hogy hajlandó a sztráj­kolok követelését kielégíteni és az órabért 12 márkával emelni. Kérik, engedjék meg, hogy megkezdjék a munkát. A Finn Szakszervezetek Köz­ponti Szövetsége azonban azt javasol­ta ezeknek a munkáltatóknak, hogy kérésükkel forduljanak a Vállalkozók Központi Szövetségéhez, mert tőle függ a sztrájk beszüntetése. Március 11-én egy tamperei mun­kásgyűlésen, amelyen körülbelül tíz­ezren vettek részt, felszólalt Anti-' kainen, a Finn Szakszervezetek Köz­ponti Szövetségének elnöke. Megálla­pította, hogy a sztrájk tizenegyedik napján a sztrájkolók frontja változat­lanul egységes és szilárd. Szovjet állampolgárok Nyugat-Németországban Bonn, március 13. (ČTK) — Az ADN sajtóügynökség közlése szerint a szövetségi kormány képviselője a bonni sajtóértekezleten megerősítet­te, hogy azok a szovjet polgárok, akik a Német Szövetségi Köztársaság börtöneiben sínylődnek, kérvényt ad­tak be a Szovjetunióba való vissza­térésük iránt, amint azt V. A. Zo­rrin, a Szovjetunió nagykövete kijelen­tette Hallstein, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériumának államtitkára előtt. A szövetségi kormány képviselője azonban nem volt hajlandó nyilat­kozni a szovjet polgárok hazatérésére vonatkozó szovjet közlemény részle­teiről. Vincent Auriol eltávozott Moszkvából Vincent Auriol, a Francia Köztár­saság volt elnöke, jelentős franui3 közéleti dolgozó március 13-án fele­ségével együtt elutazott Moszkvából, ahol K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének vendégeként tartózkodott. A vnukovi repülőtérre a vendége­ket elkísérte J. P. Paleclas, H Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnokséyé­nek alelnöke és a Litván SZSZK Leg­felső Tanáci-i elnökségének elnöke. N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára. N. 1. Bobrovnyikov, a moszkvai városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnö­ke, valamint más hivatalos személyi­ségek és a sajtó képviselői. Vincent Auriol és felesége kísére­tében volt M. Dejean, Franciaország rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe a Szovjetunióban, a francia nagykövetség tagjaival. Norvégia nem ért egyet az amerikai léggömbök felbocsátásával Oslo, március 13. (ČTK) — Norvé­gia kormánya március 12-én választ adott a svéd kormány jegyzékére. Biztosította a svéd kormányt, hogy Norvégia területén a jövőben nem fognak felbocsátani már semmifélé amerikai léggömböt, amely megsért­hetné a svéd .légiteret. A norvég kormány egyúttal beismerte, hogy Norvégiában amerikai léggömböket 1956. Január 13-től február 6-ig ere­gettek. Az amerikaiak, akik az úgynevezett meteorológiai léggömböket irányítot­ták Norvégia területéről, a nyugati sajtóügynökségek közlése szerint szintén biztosították a svéd kormányt, hogy ezentúl a svéd légitérbe nem fognak léggömböket Irányítani.

Next

/
Thumbnails
Contents