Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-13 / 73. szám, kedd

Mi derült ki a SEATO karacsi tanácsäfésén A SEATO katonai tömb tanácsának március 6—8-i ülése, amely tömböt tudvalevőleg az USA kezdeményezésére tákolták össze, értékelte az ezen katonai szervezet fennállása óta eltelt másfél évi tevékenység eredményeit és elkészítette az ázsiai népek ellen irányuló támadó akciók tervét. Ezek a tervek a világ e területén a feszültség fókozáséval fenyegetnek. A SEATO megalkotói és sugalmazói jól tudják, hogy ezt a szervezetet Ázsiában gyűlölik. Ezért megkísérelték, hogy akcióik valódi értelmét álcázzák. A külföldi sajtó közlése szerint a SEATO tagjai a karacsi tanács nyilvános ülésein „gazdasági támogatásról", „a kulturális, szociális kapcsolatok fejlesztéséről" beszéltek, hogy elaltassák az ázsiai népek éberségét. Ezalatt azonban a titkos üléseken katonai terveket dolgoztak ki, amelyek beavatkoznának az ázsiai országok belügyeibe, ezek között egyenetlenséget és viszályt támasztanának. Erről leplezetlenül ír az amerikai és az angol sajtó. Az ülés befejezése után közleményt adtak ki, amelyben virágos nyelven igyekeztek a SEATO valódi szándékait leplezni. Azonban „kibújt a szög a zsákból." Még a ködös közleményből is világosan kitűnik, hogy a SEATO a gyarmatosító hatalmak katonai, támadó jellegű tömörülése volt és marad, és hogy ezen tömb szervezői fegyverrel kezükben akarják megsérteni az ázsiai békét és fokozni az ázsiai országok belügyeibe való beavatkozást. Amint az ülés anyagából kitűnik, a SEATO ázsiai tagjainak azt ajánlották, hogy fegyveres erőiket „harci készenlétben" tartsák annak ellenére, hogy ezen államok gazdasága a fegyverkezés által már amúgyis erősen gyengült. Emellett jellemző, hogy Pineau francia külügyminiszter javaslatai, aki azt követelte, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a gazdasági problémáknak, támogatásra találtak a tömb ázsiai tagjainál, azonban ezeket a javaslatokat végül is „a megbízottak tanácsának" adták át, vagyis ad acta helyezték. Amint a New York Times karacsi tudósítója írja, az ülésen „semmi lényeges intézkedést nem foganatosítottak avégből, hogy a szervezet gazdasági téren nagyobb tekintélyre tegyen szert." Emellett azonban a SEATO katonai súlyára sok gondot fordítottak, amint azt az ülés eredményei igazolják. Az USA azt javasolta, hogy a tömb i fegyveres erőinek legfőbb parancsnokságát és a „kísérleti katonai központot" Bangkokban szervezzék meg. E kísérleti katonai központ célja a kémszolgálat szervezése az ázsiai békeszerető országok ellen. Világos, hogy a SEATO ülése olyan irányt dolgozott ki, amely élénk ellentétben áll a baráti együttműködés és békés együttélés politikájával, azzal a politikával, amelyet az ázsiai és afrikai országok többsége követ. Azon gyakorlati intézkedések keretében, amelyeket a SEATO szervezői az ázsiai békeövezet szűkítésére, valamint' a háború és gyarmatosítás övezetének kiszélesítésére elhatároztak, a Reuter ügynökség közlése szerint felszínre vetették az úgynevezett „kasmíri problémát", amelyet mesterségesen idéztek elő. és kísérletet tettek arra, hogy ezzel a problémával kiélezzék a Pakisztán és Afganisztán között fennálló kapcsolatokat. Az angol sajtó említést tesz arról, hogyan reagált india és Afganisztán az ülésnek Kasmírról és Pachtunisztánról szóló határozatára és hozzáfűzi, hogy a SEATO ta rácsának ülése, amely ezen katonai tömb szervezői agresszív szándékainak megnyilvánulásában csúcsosodott ki, nagy felháborodást keltett az ázsiai közvéleményben. Ázsiai népei nem becsülhetik le azt a veszedelmet, amelyet a SEATO támadó jellegű tömb rejt magában. Tudják azonban, milyen sors vár a SEATO-ra. E tömb szánalmas kilátásairól a Statesman indiai lap azt írja, hogy ,.a bagdadi egyezményhez hasonlatos szervezet nemcsak elvetette az egyenetlenség magvát a Közép-Keleten, hanem a brit- politika nagy vereségét is jelentette e területen és fokozta a Franciaország és nyugati szövetségesei között fennálló feszültséget is". A katonai tömb részvevőinek se.nmiféíe közös nyilatkozata nem fedheti el azt a valóságot, hogy a részvevők közötti ellentétek állandóan erősödnek. („Szemleíró" cikke a moszkvai Pravdában) F6nyűzÖ élet idegen pénzen Ma minden ember annyit keres, ľ hogy keresetéből rendesen megélhet, r A fényűző életmódhoz legtöbbször f becstelen módon szerzett pénzzel jut> nak az emberek. r A fényűző és könnyű élet utáni vágy Dud'ková bérkönyvelőnőt rendes keresete ellenére is arra vezette, > hogy társnőivel együtt 1953 júlíu»sától 1954 augusztusáig rendszereI sen meghamisította a munkások bért és kifizetési jegyzékeit és ily módon 6 i 631 koronás pénzösszeggel káro1 sította meg a bratislavai ' Elektro»montáz-üzemeket, s ezzel népgazöa) Ságunkat. Az ily módon szerzett I pénzért drága vacsorákat rendeztek, továbbá néhány „kirándulást" tettťk Sliačra, Ostravába és a pezmoki bo> rozókba. Alžbeta Dud'ková, Anna I.ednikoi vá, Valéria Bajzová és Jozefina Mi(

šovičová a vállalat pénzép ajándékozgatták meg egymást, iáját érde1 keiket a közösség érdekei t'ölé ne» lyezték és a reájuk bízott pénzen i kö.tséges, fényűző életet folytattak, ('gy akarván b'ztosítani régi polgári életmódjukat. Mindez a bratislavai Elektromontáž-územek főkönyvelője > hanyag ellenőrzésének köszönhető. ) A bratislavai kerületi bíróság és az > igazságos ítélet bebizonyította hogj társadalmunk nem tűrt meg a tolvajok és sikkasztok üzérkedését ak.

:k 1 munka nélkül szeretnének fénvűző i életet élni. , A bratislavai kerületi bíróság Alžbeta Duďkovát 7 évi, Anna Lednikovát 6 évi, Valéria Bajzovát 18 hónapi. Jozefina Mišovičovát 3 hónapi, > Novákot, a könyvelési osztály vezei tőjét pedig 18 hónapi szebadságvesz, tésre ítélte. 4 A tejtermelők nagy előnyei • Az Élelmiszeripari Megbízotti Hiva* tal 534. 1-21718 sz. utolsó hirdetménnyé alapján a tejtermelők a beadási | kötelezettségen felül beszolgáltatott | minden liter tejért április, május, júrnius, július, augusztus és szeptember f hónapokban 2.20 koronát, míg a többi I hónapokban 2.4Ó koronát kapnak literenként. Ezenkívül a június, július, f augusztus, szeptember, október és november hónapokban 14 kg korpa és 6 ( kg olajpogácsa, a többi hónapokban 28 ^ kg korpa és 12 kg olajpogácsa bevásárlására kapnak utalványt. A téli hónapokban foiyfaloff mfinkárél A kis- és középparasztoknak az EFSZ-be való megnyerése érdekében folytatott propaganda és agitáció a téli hónapokban napról napra javult. Ebben az egységes földmüvesszövetkezetek évzáró taggyűléseinek is komoly szerepük van, mivel e gyűléseken a szövetkezeti tagok kiértékelték elért eredményeiket és szétosztották a munkaegységek után járó részesedést. A földművesek itt hasonlították össze legjobban gazdasági eredményeiket az EFSZ-tagok eredményeivel. S ha az egységes földművesszövetkezetekbe való tagtoborzásról beszélünk, meg kell említeni, hogy számuk az utóbbi időben megnövekedett. Míg a bratislavai kerületben január hónap folyamán csupán 485 földművest nyertek meg, az utolsó időben az új szövetkezeti tagok száma 2269-re emelkedett és a földalap 6031 hektárral növekedett. A bratislavai kerület kolIektívizálási térképén új csillagok világítanak. Kilenc községben a földművesek közös gazdálkodásra határozták el magukat. Az EFSZ-ek évzáró taggyűlései az idén is magasabb színvonalon mozogtak, mint az elmúlt évben, gyakrabban alkalmazták a bírálat és önbírálat fegyverét, a szövetkezeti tagok kellő komolysággal tárgyalták a tervfeladat.ok teljesítésének lehetőségeit és értékes szocialista munkafelajánlásokat tettek. Például a szeredi járásban az egységes földmüvesszövetkezetben elfogadott felajánláson 6 millió korona értékűek, a Pozsonypüspöki Egységes Földművesszövetkezetben egymillió korona és az ivánkai EFSZ-ben több mint 500 Q00 korona értékű felajánlást tettek. Az idei munkafefajánlások már sokkal reálisabbak. A termelési terv túlteljesítésére irányulnak, a pótjutalmazásokra támaszkodnak és a szövetkezeti tagok által tett egyéni felajánlásokból indulnak ki. Ezenkívül a téli időszak egyik fő feladata a nemzeti bizottságok, azaz egyes bizottsági tagok tevékenységének megjavítása. Ahol a helyi nemzeti bizottsági tanácsok segítséget nyújtottak a nemzeti bizottsági tagoknak beszámolójuk kidolgozásában és a nyilvános beszélgetések megszervezésében mint pl. a Nové Mesto nad Váhom-i, a skalicai, trencséni és pöstyéni járásokban, az egyes munkaszakaszokon szép eredményeket értek el Ezek a járások például nagyban elősegítették, hogy a bratislavai kerület 183,9 százalékra teljesítette adófizetési tervét, főleg a mezőgazdasági adó terén. A szeredi járásban például a nemzeti bizottságok tevékenységének javulása az állandó mezőgazdasági bizottságok munkájába- is megnyilvánult, melyek Dvorníky, Söpörni és Majcichov községekben főleg a földműveseknek az EFSZ-ekbe való megnyerésére, az állatállomány ellenőrzésére, a vetőmag és ültetvények előkészítésére fektettek súlyt. A nőbizottságok munkájában helyesen jártak el a skalicai, szeredi, malacky-i, pöstyéni és pezinoki járási nemzeti bizottságok tanácsai, melyek felhasználták a nők kezdeményezését a tojás- és tejfelvásárlás megszervezésében és versenyt írtak ki a járás legjobb nőbizottsága címéért. E feladaton kívül a nőbizottságok tagjai népnevelő párokat szerveztek és így látogatták azokat a földműveseket, akik nem teljesítették kötelességüket, különféle kultúrmegmozdulásokat rendeztek, mint pl olvasókonferenciát, varrótanfolyamot, stb. Igaz, hogy a jó eredmények mellett a hibákat is meg kell látni És nemcsak látni, de meg is kell azokat szüntetni Főleg a galántai, nagymegyeri és trnavai járásokban szervezendő nyilvános beszélgetéseknél kell a funkcionáriusoknak arra gondolniok, hogy emberek, választók várnak reájuk. A beszélgetéseken pontosan jelenjenek meg. Arról sem volna szabad megfeledkezni, hogy egyes községekben nem teljesítik az előre kidolgozctt tervek feladatait, mert nem minden nemzeti bizottsági tag ismeri feladatát és főleg nem követelik meg tőlük azok teljesítését, mint pl. Myjaván és Malackyn. Horváth Mária, Bratislava PINEAU SZÍNEVÁLTOZÁSA OOOGXDOOOOOOGOOC^^ OOOOGOOOOOOOOOOOOO Pineau francia külügyminiszter legutóbbi beszéde, melyben élesen kritizálta szövetségeseit, nagy port vert fel az egész nyugati világban. Különösen Adenauer sajtója kommentálja megrökönyödéssel Pineau állásfoglalását. Egyenesen támadásnak tekinti az Atlanti Szövetség ellen és vésztjóslóan hangoztatja, hegy ez az irányzat ennek a blokknak összeomlását is eredményezheti. Feltehető a kérdés, mi késztette a francia külügyminisztert erre a lépésre. Erre több válasz adható. Mindenekelőtt a Francia Kommunista Párt január 2-i mindent elsöprő győzelme erős lökést adott az új francia kormány beállítottságának. A választásokon győztes kommunista párt külpolitikai programjában kifejezetten hangoztatja és követeli, hogy Franciaország folytasson békepolitikát, törekedjék a békés egymás mellett élésre, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megoldására; Franciaország lépjen ki az agresszív szerződésekből, s folytasson a francia nemzeti érdekeknek megfelelő külpolitikát. A békés kapcsolatok kiépítése felesle' ge&sé teszi az eszeveszett fegyverkezést. Viszont a katonai kiadások csökkentése lehetővé tenné a dolgozó nép terheinek csökkentését. Igen kevesen lehetnek azok a francia hazafiak, akik ne éreznék ennek a programnak helyességét, megvalósításának kívánatosságát. Ha csak azokra gondolunk, akiknek fiai Vietnamban pusztultak el, vagy most az észak-afrikai terror-expedíciókban véreznek. azokra, akiknek hozzátartozói a második világháború és a fasiszta megszállás áldozatai lettek, — nem kétséges, hogy a francia nép milliói hívei a békepolitikának. És úgy látszik ez is hatott Pineau külpolitikai nézeteire. Nem lehet számításon kívül hagyni azt a tényt sem, hogy Amerika és Anglia uraikodó körei a mai Franciaországra, mint megbízhatatlan partnerre tekintenek. A szegény rokonnak kijáró lenézésf lépten-nyomon érzi Franciaország. Ezért az amerikai és angol imperialisták egyre jobban melengetik kedvencüket, Adenauert és megbírnak benne, mert egyik szövetOJ SZÖ 1«56 március 13. ségesük sem hajtja végre olyan pontossággal és odaadással kenyéradó gazdájának parancsait, mint éppen az első számú mintavazallus, Adenauer. Pineau érzi, hogy sarkában van az állandó csendőr és szorongatja a remilitarizálással, a Saar-vidék kérdésével. De maga a francia dolgozó nép is egyre hangosabban követeli a tartós béke mielőbbi megteremtését. Pineau az adott helyzetben a taktikázást tartja a leghelyesebbnek. Azt hangoztatja: senkihez nem kötjük le magunkat, mindenkivel jó viszonyban akarunk élni, azonban továbbra is a katonai blokkokra támaszkodunk, de jaj, csak ne ártsunk az amerikai „aranyborjúnak." Ilyen gerinctelen politikával természetesen nem lehet elnyerni a francia nép bizalmát. Mollet és Pineau küszöbön álló moszkvai útja is megkívánja a francia külügyminiszter megváltoztatott hangnemét. Pineau szerint a szovjet fővárosban gazdasági és kulturális egyezmények megkötése áll programon. A gazdasági kapcsolatok felvétele a Szovjetunióval már régen titkos vágya a francia pénzvilág nagy részének. Az amerikai monopolisták terrorisztikus nyomása, amely megtiltotta a béketábor országaival folytatott kereskedelmet, erősen rányomta bélyegét Franciaország gazdasági életére. A két francia vezető politikus módot szeretne most találni arra, hogy a Szovjetunióval kötendő gazdasági szerződésekkel tegye lehetővé gyártmányaik elhelyezését. A Szovjetunió mind a múltban, mind a jelenben már számos esetben bebizonyította, hogy hajlandó árucseretárgyalásokat folytatni bármelyik ország képviselőivel. Nem tesz előzetes kikötéseket, nem fejt ki senkire sem politikai vagy gazdasági nyomást. A népek szuverén jogainak 6zem előtt tartásával ül le a tárgyalóasztalhoz. A francia vezető politikusok is más tőkés ország hangadó személyiségei- ^ hez hasonlóan mélyrehatóan és alaposan áttanulmányozták a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának beszámolóit Rájöttek arra, hogy amint azt Lippman, az amerikai külpolitikai kommentátor megjegyezte,' a Szovjetunió békepolitikája veszedelmes csapást mért a háborús uszítókra. T Ezért igyekszik Pineau is más húrokat t pengetni. f H. T. i AFÖ SZAKÉRTŐ Kis társaság gyűlt össze egy farsangi napon. Asztalunknál két asszony erősen vitatkozik. — Egyik azt állítja, hogy nem egyszer vásárolt már fagyasztott húst, de mindig póruljárt: hol kevesebb volt a súlya, hol meg nem sikerült belőle a bécsiszelet, soványnak bizonyult, és még egész sor érvet hozott fel. Nem vagyok ugyan húspárti, de a fiatalasszony olyan eréllyel érvelt, hogy jómagam csupán kíváncsiságból belesodródtam a vitába asztali szomszédommal együtt. Barátom szögről-végröl ismerte az asszonyt. Megkérdezte, milyen is az a fagyasztott hús? — Vacak — felelte az asszonyka. — A selejtezett húst fagyasztják meg, ki tudja, hogyan. A férjem mondta, hogy a múltkor is három gyereket vittek a kórházba. Megbetegedtek. Megkeményedett a gyomrukban. Szomszédom mosolygott, én meg igyekeztem komoly maradni. Nemsokára megjött Géza, a férj. Kezet fogott velünk, majd még leültében jó haragosan, hogy mindenki megértse, elkezdte. — Hallották?'. — Mit? — fordultunk feléje. A villamosban moudták, hogy egy férfi a fagyasztott hústól fertőző sárgaságot kapott. Szomszédom szilvóriumos poharához nyúlt idegesen. Kritikus pillanat. Senki sem ejt egy árva szót, egy valamirevaló mondatot. Végül a baloldali szomszéd töri meg a csendet: — Én nem hiszem, amit mond! — Hogy, hogy? — kérdezte Géza nagy csodálkozva —, hiszen a saját fülemmel hallottam a villamoson. — Megengedem, hogy hallotta — felelte —, de fertőző sárgaságot <*sak vírusoktól és nem fagyasztott hústól kap az ember. Géza, meg a felesége sehogy sem tudtak a kudarcba belenyugodni Más oldalról, „szaktéren" próbálták kikezdeni a fagyasztott húst. — Az a hiba — folytatta az aszszony —, hogy az, amivel fagyasztják, rontja el a húst. Erre már a velem szemben ülő javakorabeli férfi sem maradt nyugton, nem állta meg szó nélkül. — Elvtársnő — így szólította —, tudja-e egyáltalán, hogyan fagyasztják a húst? — Tudom, persze, hogy ... azaz, hallottam — hangzott a válasz. — Hallani hallhatta, de úgy gondolom, nem tudja, s ezért elmondom. És elmondta. Szakember lehetett. Ezt azért gondolom, mert pontosan tudta, hogy a húst 36 Celsius fok hidegre, az úgynevezett hűtőalagutakba teszik „hűvösre". És hozzá nem is akármilyen húst, hanem csak azt. melyet az állatorvos külön e célra kijelöl; kizárólag elsőosztályú húst Nem tesznek abba semmiféle konzerváló, fagyasztó „eszközt", s így senki sem kaphat tőle hascsikarást, meg miegymást. A kis beszélgetés után újabb fogás, spanyolmadár következett. — Géza kedvenc étele — jegyezte meg az asszonyka, hogy a beszélgetést kissé más irányba terelje. — Az ám — felelte a férje, s miután jó adagot nyelt le a spanyol madárból, elégedetten, mosolyogva szólt a háziasszonynak: — Joli, ez a hús mai vágás, érzem rajta a friss szagot. — Persze hogy —, válaszolt a háziasszony. S ezután egészen kellemes hangulat alakult ki. Itt-ott már a henteseket is dicsérni kezdték. A spanyolmadarak eltűntek és következett a lakoma újabb fogása. Ekkor megszólalt egy szőke hajú aszszony. — Én a fagyasztott húst a hűtőszekrénybe teszem. Ez az egyedüli helyes módszer, és mégsem olyan a hiís, amilyennek szeretném Pedig ha valaki ért a húshoz, hát én értek! Egyéb sem kellett Géza feleségének; mintha kígyó csípte volna meg. Még hogy őnála, vagy az ő Gézájánál valaki jobban értene a húshoz! Olyan nincs! — Nem úgy van az, Vargáné aszszony, nem elég a fagyasztott húst csak a hűtőszekrénybe tenni, hanem ecetes törülközőbe kell azt csava~ni, és úgy eltenni másnapra. Persze, nem a melegre. Majd egész sor ,szakutasítás hangzott el lassú szócsere kíséretében. — Kitűnő, pompás, friss — mondotta Géza, beleharapva az újabb fogásba, az omlósra sült húsba. — Nincs az a hús, amelyről Géza meg nem tudná állapítani, hámi •vtpos — szólt közbe a felesége, hogy az egybegyűltek előtt emelje férje szaktudását, tekintélyét — sőt egypárszor már azt is eltalálta, melyik mészárszékből hoztam. S még tovább is mondta volna, ha Géza félbe nem szakítja: — Hát én csak annyit mondok, lámpással. kell keresni azt az embert, aki úgy ért a húshoz, mint én, Nem is csoda, idestova nyolc esztendeje ebben a szakmában dolgozom (azt nem tette hozzá, hogy hivatalnokoskodó'c) és elsajátítottam egyetmást. Megmondom én azt is, hogy itt most milyen húsokat szolgáltak fel és hogy a húst mikor vásárolták, mennyi ideig állt a hűtőszekrényben. Eltalálom külön-külön, fogások szerint. A háziasszony mintha csak erre várt volna Feállt és kijelentette: — Azé a legnagyobb tortaszelet, aki eltalálja, melyik fogás volt a legfrissebb húsból Csaknem mindannyian azt állítt'fuk. — hogy a hús friss volt, mészárszéki. A háziasszony kimondta a megfellebbezhetetlent: — Zacharné közeljárt a nyeréshez, de még sem nyert, mert a hat fogásból öt fogás húsa 12 hónapos, a hatodik fogásé három esztendős volt. Géza feleségének tátva maradt a szája. Ö pedig nagyhirtelen felhajtotta a szilvóriumot, tenyerével megdörzsölgette a gyomrát, s szerényen megjegyezte: — Jaj, az a múltkori infekcióm! Gérecz Árpád