Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-11 / 71. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE m Fog játszani a „Buzuluk" cimbalomzenekar ľ Amikor Gustáv Honuš tiszt, az egység parancsnoka jókívánatait fejezte ki a cimbalomzenekar tagjainak és a Buzuluk-együttes szólistáinak az 1955. évi prágai országos népművészeti fesztiválon aratott sikerükhöz, ezeket mondotta: „Elvtársak, valamennyiknek sikert kívánok a bratislavai országos népművészeti szemlén. Azt kívánom, hogy amiatt, hogy túlnyomó részük tartalékba vonul, ne szűnjön meg az együttes működése. Keressenek maguk helyett megfelelő elvtársakat, képezzék ki őket, hogy folytathassák az önök munkáját." A parancsnak ezen őszinte szavai jutottak ma eszembe, amikor megtudtam, mi, a helyzet a cimbalomzenekarral. A cimbalomzenekar két évig játszott az elvtársaknak katonai szolgálatuk alatt, a falvakon és a városokban az emberek szórakoztatására. Kezdetben sok nehézséggel küzdöttek, de minden kezdet nehéz. Több mint 200-iszor léptek fel. Sikert arattak a különféle versenyeken is. Az együttes második helyet és ezüstérmet szerafett Prágában és első helyet érdemelt ki az országos népművészeti h stílsereg versenyen Bratislavában. De a jdégszebb jutalom az volt, hogy a cimbalomzenekar muzsikáját megszerették az alakulat katonái. Most már a cseh, szlovák és magyar dalok, a szlovák és magyar csárdások melódiáit is dúdolták, fütyülték. Játszottak az aratóbrigádoknak a hegyi falvakban a határmentén és a nyári kiképzőtáborban is. A választások előtti időszakban a cimbalomzenekart az ország minden részében ismerték. És mindennek vége legyen? Lumír Smetana őrvezető, az együttes karmestere a parancsnok szavait komolyan vette. Az együttes magva a második évfolyam távozása után is megmaradt. Rácz Péter katona a prímás, és Farkas Béla a basszista, mindketten magyar nemzetiségűek és kiváló zeneszek, tehát a legtöbbet tőlük várják. De honnan vegyék a többieket. Hogy nincs senki, aki tehetséges volna? De vanl Smetana őrvezető egész sor zenészt talált az altiszti iskolában, amely éppen a tanév befejezése előtt állt. így aztán azok az elvtársak, akik ősszel tartalékba vonultak, azzal a nyugodt tudattal távoztak, fiogy a cimbalomzenekar, amelynek az alakulatban már múltja van, nem szűnik meg. Hogy a cseh, szlovák és magyar népdalok dallama továbbra is betölti a kaszárnyákat és a falvakat, hogy egyre többen csatlakoznak majd hozzájuk. De már itt van március, és a clmbalomzenekar még nem játszik. Tán nincsenek meg a feltételek? Csak nem ijedtek meg az elvtársak az első akadályoktól. Rácz Péter prímás, Farkas Béla basszista, fog játszani a cimbalomzenekar ? Jiri Vorel szakaszvezető millilllliiliiuiiiiliiiiiiiiiiilnliiiiilliiuliililliillilllliililltlilll PONTOS MUNKA Katonáink az SZKP XX. kongresszusáról Az újságból olvasták ... A katonák gyakorlatoznak. Egy autó őrjárattal elindult a keresztútról a kis falun keresztül, hogy megállapítsa a rádióaktív anyagokkal va'ó fertőzés fokát. A menetelő egység megáll az útkereszteződésnél és várja az őrjárat visszatértét. Néhány perccel ezelőtt mentőautó érkezett erre a helyre Pisák tiszttel, a politikai osztály dolgozójával. A mentőautó belseje olyan, mint egy trafik. Annyi benne az újságcsomag. Pisák elvtárs a mentőautóval körüljárja az autókat és tankokat és bőkezűen osztja a sajtót. A kocsik ablakából kezek nyúlnak az újságért és a távozó főhadnagy után állandóan hallatszik: „Köszönöm"! Az őrjárat visszatért. A fertőzés foka 60 Röntgen. A katonák szétosztanak. De Pisák főhadnagy még nem tudta kiosztani az újságokat az élosztagnak. Igyekszik az első tank után. A harckocsi legénysége az újságok felé nyújtja kezét, a főhadnagy három lapot nyújt nekik, de a tank kipufogója messzire röpíti az újságokat és azok leesnek a földre. De Pisák főhadnagy nem csügged. Elhatározta, hogy a mai lapot, amelyben benne vannak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának a hatodik ötéves tervre vonatkozó irányelvei, meg kell kapnia minden autóban, tankban ülő katonának, öszszeszedi az újságokat a földről és megindul a tank után. Nagyszerű! Sikerült! A harckocsi legénysége egyik tagjának válláról majdnem a földre zuhant a köpeny, amint az újság után nyúlt, de már erősen tartja kezében és a főhadnagy tovább indul a következő tank utáni Meleg, jólesá érzéssel tölt el bennünket áldozatkészsége, melegséggel tölt el az a tudat, hogy a kiképzés minden napján megismerkedhettek a katonák a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának anyagával. Karel Kroupa, tiszt Tanulmányozzák a beszámolókat Csobrák politikai tiszt egységének katonái szintén érdeklődéssel olvasták a XX. kongresszus tárgyalásáról szóló közleményeket. Helyesen értelmezték, hogy a kongresszus különösen két fontos kérdéssel foglalkozott; a világbéke további megőrzésével és a kommunizmus építésében további nagy haladást jelentő hatodik ötéves népgazdasági tervvel. Hruscsov és Bulganyin elvtár .ak beszámolóit, továbbá Molotov, Zsukov elvtársak beszédeit, valamint a párthatározatokat kifüggesztették a folyosón elhelyezett agitációs táblára, hogy mindenki tanulmányozhassa azokat Ezenkívül politikai tájékoztató előadások keretében ismertették a beszámolók egyes pontjait. A pártszervezet most külön oktatást rendez a tagok és a tagjelöltek számára, hogy elsajátítsák a XX. kongresszus fő anyagát és tudásukat a politikai oktatás keretében érvényesítsék. Lörbicz László őrvezető Both közkatona levele Még sohasem írt újságunkban Boih László közkatona, de az ilyen nagy jelentőségű esemény után, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, rászánta magát a cikk megírására. Senki sem bíztatta őt erre, a szíve mélyéből fakadtak azok az őszinte szavak, melyek közlésére felkért bennünket. „Egységünk tagjai — írja levelében — Vagy figyelemmel és különös lelkesedéssel olvasták az újságban az SZKP XX. kongresszusáról közölt híreket. örülünk, hogy a kongresszuson megállapítást nyert, hogy lehetséges a kapitalista és a szocialista világrendszer békés egymás mellett élése. Ugyanakkor azonban figyelemmel kell kísérnünk az SZKP Központi Bizottsága beszámolójában kitűzött feladótokat, melyek között olvashatjuk, hogy éberen kell figyelnünk azon körök mesterkedéseire, amelyeknek nem érdekük a nemzetközi feszültség enyhülése, idejében le kell leplezni a béke és a népek biztonsága ellenségeinek aknamunkáját. A beszámolóban azt is olvashatjuk, hogy az SZKP Intézkedéseket tesz a Szovjetunió védelmi erejének további megszilárdítására, hogy a védelem a modern technika és tudomány színvonalán legyen és hogy biztosítva legyen a Szovjetunió biztonsága. Ha biztosítani akarjuk népi demokratikus köztársaságunk biztonságát, hasonlóan kell cselekednünk, mint a szovjet elvtársaknak. Ha a béke hívei vagyunk is, ez nem jelenti azt, hogy szabadságunkat és egyéb vívmányainkat feláldoznánk a háború elkerülése érdekében. Az SZKP XX. kongreszszusa is tanújelét adta, hogy a Szovjetuniónak nincsenek agresszív törekvései. Hasonlóképpen Csehszlovákiának síneseinek. Mégis arra törekszünk, hogy jól képzett és technikailag fejlett néphadseregünk legyen, mert a katonai eskü szavaihoz hűen védeni akarjuk vívmányainkat, mindazt, amit dolgozóink hangyaszorgalommal építettak'.ís építenek. ©OOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO©©© ©OOOOOOOOOOO0O©©©© IECiT ALAKÚ ULTBAN TÖlHnri&lUT / A tájékozódást jelző műszerek gyors kezelése a tüzérségi felderítők feladata. A képen Spačil katona kikeresi a tüzelőállást pl folyt a munka a horovói szövetkezetben és így nem csoda, hogy Janko Hamaj traktoros kissé nehéz szívvel ment katonának. Megszokta a munkát, az embereket és „Skoda"-gépét is. De a kötelesség-kötelesség. Az alól nincs kibúvó. Nem elég csupán építeni, alkotni és dolgozni, a munka eredményeit meg is kell védeni. Néhány hónappal ezelőtt Jano Hamaj megkezdte tényleges katonai szolgálatát. Vele együtt sokan mások mentek katonának, hogy „Skodá"-jukat puskával, golyószóróval cseréljék fel. Harbula, Timko és Hredžák katonák is szomorúan ültek szobáikban katonáskodásuk első napjaiban és hazagondoltak. De ez a hangulat nem tartott sokáig, csak addig, amíg meggyőződtek a katonaélet jelentőségéről. Ma, amikor katonai életük már teljes ütemben folyik, nincs idő szomorú qondolatokra. Kemény katonaléptektől visszhangzanak a gyakorlóterek, este pedig hangszereket, könyveket vesznek kezükbe a katonák. Énekelnek, olvasnak, szavalnak. Alkotó életet élnek. Zenei, dal- és sakköröket létesítenek. Mindenki érdeklődésének megfelelően szórakozhat. Abban a körben dolgozhat, amely legjobban megfelel igényeinek, képességeinek, hajlamának. Ma egy ilyen körről fogok beszélni. A „Béke dalkör"-ről. Amikor a politikai dolgozót " megkérdeztük, hogyan alakult meg, ezeket mondotta: — A Kassa-környéki fiúkat, minden elismerés megilleti. Egy kicsit megütköztünk ezen a szokatlan bevezetésen. Megmozdult bennem a „kelet-szlovákiai lelkiismeret" és jobban kezdtem figyelni. Trnka elvtárs folytatta: — Ezek a fiúk mindjárt az első napon „hangos" csoportot alakítottak. Míg mások gondolatban otthon voltak, ők énekeltek, tréfáltak, szóval jól érezték magukat. Ki ne ragadná meg az ilyen alkalmai? — nevette el maqát a politikai dolgozó. — Megértettem őket. Meg kellett nyerni szívüket és velük együtt megalakítani egy dalkört. A keletszlovákiai fiúkkal kapcsolatban jó tapasztalataim vannak Tudtam, hogy dalaikban tükröződik életük. Nem egy legény dallal kedveskedik kedvesének, dalban gondol haza, otthonára, ahol gyermekkorát, ifjúságát töltötte. A politikai nevelőszobában " gyűltünk össze. Beszéltem nekik a kulturális munka formáiról, arról, hogy a katonaságnál e szakaszon miképpen folyik a munka, milyenek a lehetőségek. Mindjárt felhanqzott a javaslat is — zenei és énekkör létesítésére. Eláruljuk még azt is, hogy éppen a kelet-szlovákiaiak voltak azok, akik az újonnan alakított kör magvát képezték. A kör vezetője is „az ő emberük" lett. Hiszen Ďurko Straka, o polgári éleiben tanító, jól ismeri szokásaikat, kedvteléseiket. Es nem olyan ember, aki ne értene a dolgokhoz. Már otthon, az iskolában is a pionír szervezetben dolgozott. Még ma is szívesen emlékszik arra, milyen harcot folytatott az elsőségért a népművészeti együttesek járási versenyén együttesével, a Dukla-együttessel. Ha ott győztek, miért ne érnének el hasonló eredményt itt, a katonaságnál is? D

e most nem az a célunk, hogy felidézzük az emlékeket. Inkább nézzünk be a politikai nevelőszobába, ahol Janko az együttessel gyakorol. — Fiúk, hát rajta — buzdítja Janko a kör tagjait és közben jelentőségteljesen néz barátaira. — Ez lesz aztán a meglepetés — hallatszik Harbula katona hangja — És mikor megyünk körútra? — kérdezi Tomeček katona. — De elég legyen, fiúk — mondja Janko és egy pillanat múlva a harmonikás már játszani kezdi az első dal refrénjét. Valamennyien teli torokkal énekelnek. Szól a harmonika. A Béke-kör rövid pályafutása alatt is szép, hasznos munkát végzett. Már kétszer szerepelt nyilvár nosan katonai esztrádműsorok keretébén. A katonák meg voltak v műsorral elégedve. Műsorukban néhány népdal, katonadal, szavalat és népi elbeszélés szerepelt. AAik a céljaik a jövőben? Ho '"> gyan akarják ezt a munkát folytatni — vetődik fel a kérdés. — Utolsó gyűlésükön elhatározták, hogy egy nagy együttest létesítenek. Zenekart is szerveznek cs megkezdik az új műsor betanuld sát, amellyel a nyilvánosság előtt is felléphetnek. A körbe mindenkit felvesznek, aki érdeklődik a kör munkája iránt. Ebből a kis történetből is látható, hogy ott, ahol a dolgot mindjárt kezdetben erős kézbe fogják és helyesen hozzá látnak a munkáhozsíikért érnek el. Halász János őrmester Fokozzuk a fegyelmet! (Levelezőnktől) Sroka tiszt egységében e napokban megvitatták a nemzetvédelmi miniszter parancsát a fegyelem fokozásának, az oszthatatlan parancsnoki jogkör sérthetetlenségének és az egységeknél végzett politikai nevelőmunka megjavításának szükségességéről. Noha a katonai gyűlésen nem nyilvánult meg egészen a katonáktól megkívánt aktivitás, az egyes hozzászólók rámutattak arra, hogy a nemzetvédelmi miniszter által említett hiányosságok nálunk is előfordulnak. A -felszólalók rámutattak a fegyelem megsértésének szembetűnő eseteire. Megemlítették, hogy Vildt, Stnhovka, Roučka, stb. katonák fegyelmezetlenek rajparancsnokaikkal szemben. A parancsokat nem teljesítik készségesen A katonai gyűlésen, sajnos, nem hallottunk önbírálatot. Ez arra vall, hogy a katonák még nem fogták fel teljes egészében a miniszter parancsát. Ezért a párt- és a CSISZ-szervezetnek a jövőbein oda kell hatnia, hogy az említett parancsból eredő feladatok minden katona szívügyévé váljanak. A „balkezes" újonc Vannak emberek, akikre az a jelző ragadt: „Reménytelen eset". Az ilyenekről azt mondják, hogy kár velük foglalkozni, kár a fáradságért. Egyet közülük a „A balkezes újonc" című szovjet színes vígjátékban örökítettek meg. Azonban a film elveti, hogy csupán kézlegyintés legyen a válasz, ha emberek jövőjéről van szó. A történet nagyon tanulságos. Ivan Brovkin édesapja a Nagy Honvédő Háborúban hősi halált halt. Édesanyja elkényezteti egyetlen fiát, és minden esetben, mikor gyermeke hibázik, mikor kárt okoz a kolhozban, esedezik az elnöknél, hogy más munkahelyre helyezzék. Ilyen körülmények között a faluban örömöt vált ki, amikor Brovkint behívják katonának. Iván a hadseregben eleinte hasonló ballépéseket követ el, mint a polgári életben. Bajtársainak, akik arra törekszenek, hogy rajuk a legjobb legyen, de főleg a komszOmoJszervezetnek és parancsnokainak érdeme, hogy Brovkinból jó katona lett. Maga a kolhoz elnöke, aki ellenezte, hogy egy semmirevaló udvaroljon lányának, nem ellenzi ezt akkor, amikor Brovkin már megjavult. A víg jelenetekkel és szép darabokkal teli szovjet szlnesfilm azt magyarázza, hogy a hadseregben különösképpen megvannak a feltételek ahhoz, hogy jó útra vezessük azokat, akik mások segítsége nélkül nehezen fűdnek boldogulni, D. V. fliiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiu ROHAM ELŐTT Röviddel azután, hogy az egység elfoglalta állását, parancs érkezett: „Rohamra felkészülni!" Farkas közkatona felfigyelt, megragadta az árok szélére vert karót, hogy gyorsabban kiugorhasson a lövészárokból és a következő pillanatban a többiekkel együtt előretörjön. OJ SZO 1956. március 10.