Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-07 / 67. szám, szerda

A kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítása Kínában A Kínai Népköztársaság sok sajátos vonással gazdagítja a szocialista építést — mondotta Hruscsov elvtárs az SZKP XX. kongveaijKusán, amikor beszámolójában a szocializmusra való áttérés formáiról beszélt. Ezek a sajátszerűségek éppen napjainkban a legszembetűnőbbek, amikor Kína a szocialista forradalom fellendülésének nagyszerű időszakát éli. A múlt év végén forradalmi változások történtek nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a kapitalista iparban és kereskedelemben is. A fejlődés korábbi menetétől eltérően - nem egyes vállalatok, hanem egész iparágak és szakmák alakultak át az államkapitalizmus legmagasabb fokát jelentő vegyes állami-magánvállalatokká. Ez az átalakulás már február elején Kína csaknem valamennyi városában befejeződött, s ezzel a szocialista forradalom újabb nagy győzelmet aratott. Kína körülményei között lehetséges volt békés módszerekkel, meggyőzéssel és neveléssel átalakítani nemcsak a parasztok és kézművesek egyéni tulajdonát szocialista szövetkezeti tulajdonná, hanem a tőkések tulajdonát is társadalmi tulajdonná — hangsúlyozta Mao Ce-tung elvtárs legutóbbi beszédében. Ezt a szokatlanul hangzó tényt csak akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük Kína sajátos viszonyait, ismerjük a kínai osztályviszonyokat, benne a burzsoázia helyzetét, nyomon követjük útját és fejlődését. Kina gazdasága a forradalom győzelméig rendkívül elmaradott, félfeudális-félgyarmati jellegű volt. Az iparban és a kereskedelemben a burzsoázia felső rétege, a komprador-burzsoázia képviselte a legreakciósabb termelési viszonyokat, s az ő kezében volt a reakciós államgépezet is. Ennek az osztálynak a léte és fejlődése csakúgy, mint a földesúri osztályé, az imperializmustól függött, s érdekei merőben ellentétesek voltak a forradalom céljaival. Ezért 1949-ben a népi hatalom a komprádor-burzsoázia tulajdonát kisajátította, akárcsak a földesurak földjét. Más volt a helyzet a nemzeti burzsoáziával. A burzsoáziának ez a középrétege az elmaradott gyarmatifélgyarmati Kínában a külföldi tőke uralmától és a militaristák nyomásától szenvedett. Az imperializmus veszélyeztette létét és gátolta fejlődését. A külföldi monopóliumokkal vívott egyenlőtlen küzdelemben mindig alulmaradt. Érdeke volt tehát egy független, demokratikus Kína megteremtése, ahol szabadon fejlesztheti gazdaságát és növelheti hasznát. A proletariátus és a nemzeti burzsoázia ezért — amellett, hogy a gazdasági és politikai élet számos területén osztályharcot vívtak egymás ellen — szövetségesekké váltak az akkor legfontosabb politikai cél eléréséért, a nemzeti függetlenség kivívásáért folytatott küzdelemben. A nemzeti burzsoázia hazafias elemei részt vettek az imperializmusellenes forradalmi mozgalomban. A forradalom győzelme után a nemzeti burzsoázia és a proletariátus között az osztályharc és az osztályszövetség különböző formákat öltött. A munkásosztály vezette népi állam nem sajátította ki a nemzeti burzsoázia tulajdonát. Meghagyta vállalatait, de vele szemben „a felhasználás, a korlátozás és az átalakítás" politikáját alkalmazta. E politika nyomán jöttek létre Kínában az államkapitalizmus különböző formái, amelyeken keresztül az állam felhasználja a tőkés termelés pozitív oldalait és ellenőrzést gyakorol a magánvállalatok felett. 1954-ig azonban az államkapitalizmus csak alacsonyabb fokon valósult meg. Addig az állam úgy vonta ellenőrzés alá a kapitalista vállalatokat, hogy megrendeléseket adott nekik nyersanyagok és félkészáruk. késztermékké való feldolgozására, vagy megbízta őket, különböző árucikkek forgalombahozatalával. A tőkés vállalatok az állami hitelek és megrendelések segítségével jelentősen növelni tudták termelésüket és hasznukat. Sokan azonban meg nem engedett eszközökkel tettek szert haszonra. Ebben az időben indult el az úgynevezett „ötellenes mozgalom" a tőkések öt vétke: a köztisztviselők megvesztegetése, a csempészés és adócsalás, a köztulajdon ellopása, az állami megrendelések csalárd, rossz teljesítése és a tőkés spekulációt szolgáló gazdasági kémkedés ellen. A mozgalom eredményeképpen a munkásosztály a kapitalistak tízezreivel megérttette, hogy tiszteletben kell tartaniok az állami törvényeket és azt is, hogy ne spekuláció és csalás, hanem a termelés lényegek növelése révén tegyenek szert nagyobb haszonra. A mozgalomnak ezért nagy szerepe volt a szocialista átalakítás előkészítésének szempontjából. A 0

J SZO 4.956. március 7. A kapitalista ipart és kereskedelmet c4ak 1954. után kezdték tervszerűen átalakítani az államkapitalizmus legmagasabb fokát jelentő vegyes állami-magánvállalatokká. Ezekbe a vegyes vállalatokba az állam is tőkét fektet be. A vállalatok vezetői az állam által kinevezett munkásigazgatók, akik a kapitalistákkal együtt az állami tervnek megfelelően irányítják a vállalatok termelését. A kapitalisták a vállalat hasznától függetlenül, csupán bevitt tőkéjük arányában jutnak évi osztalékhoz. Ez nem lehet több évi 6, különleges esetekben pedig 8 százaléknál. A tőkés kizsákmányolás tehát ebben a formában még fennmarad, de igen szűk keretek közé szorítva. Az ilyen vállalatokban a termelési viszonyok módosulnak, lényegesen megváltozik a munkások és a kapitalisták viszonya. A munkások, mivel részt vesznek a vállalat vezetésében és ellenőrzésében, a magukénak érzik a vállalatot, s nagyobb munkafegyelemmel, termelékenyebben dolgoznak. E vállalatokban a termelés bővítésének és a berendezés korszerűsítésének lehetőségei nagymértékben megnőnek, így szerepük az egész népgazdaság fejlesztésében igen jelentős lesz. A népi Kína sikerei, a szocialista átalakulásban elért eredményei lehetővé és szükségessé tették a kapitalista ipar szocialista átalakításának meggyorsítását. Ahhoz, hogy az átalakítás üteme qyorsabb legyen, meg kellett változtatni" az előkészítő munka menetét. Korábban az előkészítő munkát a következő módon végezték: az állam kiküldte képviselőit a vállalathoz, akik a tulajdonossal együtt leltárba vették a vállalat felszerelését, felbecsülték a tőkét és végrehajtották a szükséges átszervezéseket. Csak ennek megtörténte után jelentették be hivatalosan, hogy a vállalat vegyes vállalattá alakult. Ez meglehetősen hosszú ideig tartott, ezért változtattak ezen a módszeren. A pekingi vegyes vállalatok példája nyomán az átalakítást azzal kezdték, hogy először a vállalatot vegyes vállalattá nyilvánították és a szükséges leltározást és átszervezéseket csak ezután végezték el. Ennek volt köszönhető, hogy Peking után a többi nagyvárosokban is, Tiencsinben, Hszianban, Csunkingban, Vuhanban, Kantonban s nem utolsó sorban Sanghájban — ahol Kína kapitalista ipara és kereskedelme a legjobban összpontosult — január 20-ra már befejeződött a vegyes vállalatok alakítása. D

e mi késztette Kína mintegy 3 400 000 kapitalistájának többségét arra, hogy helyeselje és elfogadja a szocialista átalakítást? Ebben számos tényező játszott közre. Az iparban és a kereskedelemben az állami, szocialista szektor szüntelenül nő és erősödik, s ma már vezető helyet tölt be. A kapitalista szektor pedig egyre csökken és gyengül. A kapitalista vállalatok nagy része már nem versenyképes a korszerű technikával tervszerűen termelő állami vállalatokkal szemben. A mezőgazdaságban a termelőszövetkezeti mozgalom előretörésével a kapitalizmus alapjai megrendültek, a tőkések egyre inkább elvesztették gazdasági és politikai befolyásukat a falun. Nem kevésbé jelentősek a nemzetközi tényezők sem; a béke és a szocializmus, táborának szüntelen erősödése, a Szovjetunió önzetlen segítsége Kínának a szocializmus építésében. Mindehhez hozzá kell vennünk a népi hatalom és a kommunista párt tekintélyének és befolyásának hatalmas arányú megnövekedését, a munkásosztály vezető szerepének mind erőteljesebb érvényesülését. Mindezek hatására a burzsoázián belül is változások történtek. A haladó, hazafias elemek támogatják a párt és a kormány politikáját. A burzsoá családok gyermekei, akik az iskolában már új szellemben nevelődnek, nem akarnak kapitalisták lenni, apjuk vagy bátyjuk vállalatának örökösei lenni. Ily módon a kapitalisták többsége arra a meggyőződésre jutott, hogy a jövőben csak úgy boldogul, ha elfogadja a szocialista átalakítást. Az átalakulás alkalmából az országban mindenütt hatalmas ünnepségeket rendeztek, amelyeken a kapitalisták és családtagjaik is részt vettek. Pekingben, Tiencsinben, Sanghájban, Vuhanban és Kantonban százezres tömegek gyűltek össze a feldíszített utcákon. Sok kapitalista, hogy tettekkel is kifejezze az állam iránt érzett bizalmát, az átalakulást követően növelte tőkebefektetéseit a vegyes vállalatokba. Családtagjaik közül sokan bankban lévő tőkéjüket is a vegyes vállalatok bővítésére fordították. A munkások versenymozgalmat indítottak, hogy a vegyes vállalatok termelése elérje az állami vállalatok színvonalát. Az állam a kapitalistákat a vegyesvállalatokban tudásuk és képességeiknek megfelelően különböző vezető tisztségekbe, igazgatóknak, igazgatóhelyetteseknek, osztályvezetőknek nevezi ki. A tökéjük után járó részesedésen kívül, mint a vállalat alkalmazottai, fizetést is kapnak. Az állam gondoskodik arról, hogy ezt minden vegyes vállalatnál biztosítsák számukra. A kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakítása nem korlátozódik csupán a vegyes vállalatok létesítésére. Ugyanilyen fontos feladat a kapitalistákat átnevelni és a magukmunkájából élő dolgozó emberekké alakítani. Ez hosszú időt kívánó és kitartó munkát igénylő feladat, mert ehhez a kapitalisták életszemléletét kell megváltoztatni. Ezért most arra ösztönzik a tőkéseket, hogy tanuljanak, tudjanak tájékozódni a világ eseményeiben, ismer;ék az ország politikáját, vegyenek részt a politikai és társadalmi életben. Segítik őket, hogy elsajátíthassák a ^ szocialista vállalatok vezetéséhez szükséges ismereteket. A

kapitalista ipar ilyen szocialista átalakítása nem jelenti azt, hogy a munkások és tőkések között megszűnik az osztályharc. Az osztályharc sajátságos viszonyok között, esetenkint különböző élességgel folytatódik, mindaddig, amíg a burzsoázia, mint osztály, teljesen meg nem szűnik. Az átalakulás a tőkések egy része ellenállásának megtörését is megköveteli. A kapitalisták többsége azonban ma már megérti és elfogadja az átalakítás politikáját. Ez világlik ki abból a beszélgetésből is, amelyet az Üj-Kína hírügynökség munkatársa folytatott Zsung Ji-zsen sangháji nagytőkéssel, akinek családja 24 üzemmel rendelkézett az ország 8 nagyvárosában. Arra a kérdésre, hogy mint kapitalista, miért választotta a szocialista utat, így válaszolt: — Kapitalista országokban élő ismerőseim csodálkoztak, látva, hogy a szocializmust támogatom. Egyesek az iránt érdeklődtek, vajon megvan-e még a házam. Mások kapitalistának álcázott kommunistát gyanítottak bennem. De én őszintén megmondtam nekik, hogy a felszabadulás előtt sohasem találkoztam kommunistákkal, sőt még féltem is tőlük. Testvéreim a felszabadulás előestéjén Thaiföldre és Honkongba menekültek. Csak apám és én maradtunk itt, akik gyűlöltük az imperialistákat és a Kuomintangot. A háború után vállalataink igen nehéz helyzetben voltak. Forgótőkénk kimerült, a bombázások súlyos károkat okoztak. A népi kormány azonban hiteleket nyújtott, megrendelésekkel segítette vállalatainkat. A munkások üzemeinkben soha nem látott lelkesedéssel dolgoztak. Mindezek eredményeképpen vállalataink bővíteni is tudták termelésüket. 1955ban hasznunk már meghaladta az össztőke 25 százalékát. Thaiföldre menekült testvéreim ugyanakkor tönkrementek. A legfontosabb dolog, hogy országunk a felszabadulás óta erősebb lett. Ez az, amire minden kínai hazafi büszke. A kormány politikájának minden pontja, Mao elnök minden szava megvalósul. A Koreában aratott győzelem eloszlatta bennünk a még meglevő félelmet az imperialistáktól. Az elmúlt 6 évben sokat láttam és tapasztaltam, 1952-ben a Szovjetunióban is jártam. Megállapítottan, hogy a szovjet munkások jobban élnek, mint nálunk sok kapitalista. Ezért nem félek a szocializmustól. Azóta, hogy kértem válIalatom vegyes vállalattá való átalakítását, az emberek jobban tisztelnek. Ezután gyermekeire mutatott és így fejezte be szavait: — Az egyik zenésznek, a másik mérnöknek készül. Egyikük sem akar kapitalista lenni. Kínában a szocialista forradalom fellendülésével a kapitalizmus alapjai városon és falun egyaránt megrendültek. A kínai munkásosztály ereje, öntudata és szervezettsége szüntelenül nő. A szocialista átalakítás sikeres megvalósítása lehetővé teszi, hogy a tőkés tulajdont fokozatosan össznépi tulajdonná változtassák, s fokozatosan megszüntessék a kizsákmányolást és a burzsoáziát, mint osztályt. A munkásosztály vezette népi demokratikus hatalom biztosíték arra, hogy a kapitalizmust Kínában végleg felszámolják és visszatérésének útjait teljesen elvágják. (Megjelent a Szabad Népben.) Bulganyin, Hruscsov, Molotov és Mikojan elvtársak beszélgetése Hansen dán miniszterelnökkel Moszkva, (TASZSZ) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettese és a Szovjetunió külügyminisztere és A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese a Kremlben hosszas beszélgetést folytatott H. C. Hansennel, Dánia miniszterelnökevei és külügyminiszterével A beszélgetésen dán részről jelen volt: J. Bomholt közoktatásügyi miniszter, A. Moerch, Dánia rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete, R. Kjör, Dánia belgrádi követe, N. Svenningsen, Dánia külügyminisztériumának főtitkára, S. Christensen, Dánia külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője, B. Olsen, a külügyminisztérium titkára, N. Trano, a külügyminisztérium gazdasági osztályának felelős munkatársa, H. Moeller, Dánia miniszterelnökének személyi titkára és G. Larsen, Dánia moszkvai nagykövetségének tanácsosa. Szovjet részről jelen voltak: I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, N. A. Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere és mások. A Moszkvában tartózkodó dán miniszterelnök és felesége villásreggelit adott. Szovjet részről jelen voltak: N. A. Bulganyin, A. I. Mikójan, V. M. Molotov, N. Sz. Hruscsov és mások. A Szovjetunió külföldi kulturális kapcsolatainak fejlődése a szovjet békepolitika része Moszkva, március 5. (ČTK) — N. A. Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere március 5-én sajtókonferenciát tartott. A konferencián mintegy 100 külföldi újságíró vett részt. „A Szovjetunió kiterjedt kulturális együttműködésre törekszik minden országgal, mivel a külfölddel való kulturális kapcsolatainak fejlődése békepqütikájának egy részét képezi" — mondotta bevezetésül Mihajlov. Ennek alátámasztására egész sor jellemző adatot hozott fel: A Szovjetunió Kulturális ügyeinek Minisztériuma tavaly 42 országba több mint 2500 szovjet kulturális dolgozót küldött ki. A Szovjetunióba 30 államból 2200 kulturális dolgozó látogatott el. A szovjet filmeket 59 államban játsszák. A szovjet könyvkiadóvállalatok több mint 1700 külföldi szerző müvét adták ki 360 millió példányban. Fejlődik a kulturális együttműködés a Szovjetunió és az USA között is. Megvannak az előfeltételek a Szovjetunióban az „amerikai filmhét" és az USA-ban a „Szovjet filmhét" megrendezésére. Ez idén lényegesen kibővültek a kulturális kap' csolatok Franciaországgal. A moszkvai siker után Leningrádban rendezik meg a francia művészeti kiállítást. A nagy szovjet hangversenyegyüttes kanadai körútja is tervbe van véve. A demokrácia táborába tartozó országokkal a múlt évhez hasonlóan ezidén is fejlesztjük a kulturális kapcsolatokat. A „Prágai Tavasz"-ra már számos zeneművész készül, A Szovjetunióba meghívják a pekingi opera együttesét és Moszkvában megnyitják a jelenkori kínai képzőművészeti és grafikai kiállítást. Jugoszláviába megy művészkörútra a Kis Művész színház kollektívája, Moszkvába pedig a belgrádi prózai színjátszóegyüttes jön. Mihajlov miniszter megemlítette, hogy rövid sajtókonferencia keretében nem lehet felsorolni az összes kultúrakciókat, amelyeket a Szovjetunió Kulturális ügyeinek Minisztériuma ez évben tervez. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kulturális kapcsolatok bővítésére irányuló minden törekvés teljes megértésre és támogatásra talál * Szovjetunióban. A Szovjetunió helyesli, hogy új értekezletet hívjanak össze a vietnami kérdés megvitatására Moszkva (TASZSZ). — Mint a sajtó már közölte, az indokínai kérdésben megtartott genfi értekezlet kec elnökének, a Szovjetunió, illetve NagyBritannia külügyminiszterén^ K üzenetével kapcsolatban a Kínai Népköztársaság kormánya és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánja javasolta, hívjanak össze újabb értekezletet, s vitassák meg a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények végrehajtása céljából teendő intézkedések kérdését. Február 18-án a Szovjetunió külügyminisztériuma e kérdéssel kapcsolatban jegyzéket intézett Npgy-Britannia moszkvai nagykövetségéhez. Ebben a jegyzékben a szovjet kormány felhívja a figyelmet arra, hogy a genfi egyezmények végrehajtása ügyében Vietnamban a helyzet továbbra sem kielégítő. A dél-vietnami hatóságok kereken elutasítják, hogy a genfi egyezmények előírásainak megfelelően tanácskozásokat kezdjenek az 1956-ban Vietnamban tartandó általános választások kérdéséről, és erre a vietnami nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság negyedik jelentése is felhívja a figyelmet. A vietnami nemzetközi bizottság munkája a dél-vietnami hatóságok részéről állandó obstruncióval találkozik. A szovjet kormány véleménye szerint a Vietnamra vonatkozó genfi megállapodások nem teljesítése igen súlyos következményekkel járna mind az indokínai békére, mind pedig az egész világ békéjére nézve. A szovjet kormány tekintetbe veszi a vietnami helyzet komoly voltát és azt, hogy a két elnök által korábban a helyzet megjavítására tett intézkedések nem jártak kedvező eredménnyel, osztja a Kínai Népköztársaság kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának véleményét arra vonatkozóan, hogy célszerű volna új értekezlet összehívása a genfi megállapodások Vietnamban való végrehajtását szolgáló intézkedések kérdésének megtárgyalására. A szovjet kormány célszerűnek látná, ha a két elnök támogatná az említett értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot és megfelelő üzenettel fordulna ebben a kérdésben azQkhoz az országokhoz, amelyek részt vettek a genfi értekezleten, továbbá az Indokínában működő nemzetközi bizottságok tagállamaihoz. Nagy-Britannia kormányától még nem érkezett válasz. Mollet vasárnap Londonba megy Párizsban hivatalosan közölték, hogy Guy Mollet, francia miniszterelnök vasárnap, március 11-én Londonba megy, ahol megbeszélést folytat Eden brit miniszetrelnökkel és még aznap este visszatér Párizsba. A brit sajtó hangsúlyozza, hogy Guy Molletet Pineau francia külügyminiszter ismert beszédének elhangzása után hívták meg Londonbc., aki élesen bírálta Nyugat külpolitikáját. A Francé Presse hírügynökség terjedelmes kommentárban foglalkozik Pineau nyilatkozatának londoni visszhangjával és úgy véli, hogy Eden azért hívta meg a francia miniszterelnököt Londonba, hogy közelebb hozza a két miniszterelnök álláspontját. A francia közvélemény egy része úgy vélekedik, hogy az angol politika Közép-Keleten „nem könnyíti meg Franciaország helyzetét Észak-Afrikában". A hírügynökség a továbbiakban azon nézetének ad kifejezést, hogy Eden a beszélgetés folyamán meg akarja állapítani, Mollet milyen mértékben támogatja Pineau nézetét a külpolitikával kapcsolatban, de kétség nem íér hozzá — mondja ezzel kapcsolatban a cikk —, hogy a kormányfők és külügyminiszterek, akik mindketten szocialisták, eltérő nézetet vallhatnak a külpolitikára vonatkozóan. Elképzel hetetlen, hogy Mollet részben is mas álláspontot foglalhasson el a franu a külpolitikával kapcsolatban, mint ahogyan Pineau körülhatárolta e napokban. A hírügynökség hangsúlyozza, hogy Pineau nyilatkozata a nyugati ..fővárosokban komoly nyugtalanságot váltott ki".