Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-07 / 67. szám, szerda

PÁRTÉLET A tavaszi munkák megkezdése előtt Falusi pártszervezeteinknek és a kommunistáknak arra keli ösztönözniük az összes mezőgazdasági dolgozókat, hogy igyekezzenek elsajátítani a korszerű technikát. Ezt a feladatot különösen most a téli időszakban, még a tavaszi munkák előtt kell szorgalmazni. Mezőgazdasági dolgozóinkban fel kel! ébreszteni a tudásával, minden iránt ami új és haladó, ami megkönnyíti a munkát, növeli a hektárhozamokat. Helyesen gondolkozott például a nagymegyeri falusi pártszervezet akkor, amikor a politikai és szervezési tervbe, amelyet a téli időszakra dolgoztak ki és amelyet az évzáró gyűlés is egyhangúlag elfogadott, befoglalta azt a pontot is, hogy a pártszervezet nagy gondot fog fordítani a szövetkezet vezető funkcionáriusainak és tagjainak politikai és szakmai nevelésére. E célból 14 napos iskolázásre küldenek több ellenőrző bizottsági tagot és egy csoportvezetőt a növénytermelésből. A politikai nevelést pedig a pártoktatási év keretében fogják végezni, amelyet a pártszervezet minden hónapban értékelni fog. A legsürgősebb feladat, amelyet falusi kommunistáinknak meg kell valósítaniok, az, hogy az EFSZ-ek tagjait és az egyénileg gazdálkodókat a tavaszi munkák előkészítésére és jó elvégzésére mozgósítsák. Ez azt jelenti, hogy minden EFSZ-ben,, gépállomáson és állami gazdaságban meg kell tárgyalni a tavaszi munkák tervét, s mihelyt az időjárás megengedi, nekifoghatnak a munkáknak. A nagymegyeri falusi pártszervezet ezen a téren is fontos határozatokat fogadott el, amelyek segítségével sikerül majd a tavaszi munkákat jól és idejében .elvégezni. Elhatározták többek között, hogy a tavaszi munkálatok biztosítása érdekében mind az EFSZ-ben, mind az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknál a pártszervezet politikailag biztosítja a tavaszi munkák tervének kidolgozását, melyet megtárgyalnak az EFSZ tagsági gyűlésén, valamint a párt nyiivános gyűlésein. A falusi pártszervezet a HNB-ben működő kommunisták útján még a tavaszi munkálatok megkezdése előtt széleskörű aktívát fog összehívni, melyen részt vesznek az EFSZ-ek, tömegszervetek. a gép- és traktorállomások, védnökségi üzemek összes funkcionáriusai és megtárgyalják a tavaszi munkák sikeres megkezdését. A tavaszi munkák jó elvégzéséért vívott harcban felelősségteljes feladat hárul pártszervezeteinkre és kommunistáinkra. Minden falusi pártszervezet bizottságának meg kel! tárgyalnia az EFSZ-ek vezetőségében működő kommunistákkal és a HNB tagjaival, hogyan állanak a tavaszi munkák előkészítésével, kiváltképpen azt, rendben vannak-e a mezőgazdasági szerszámuk, van-e elegendő igájuk, vetőmagjuk. Gondoskodni kell arról, hogy az EFSZ-ek gyűlésein és a szövetkezeti pártcsoportokban megtárgyalják a tavaszi munka előkészületeit. Ez előfeltétele a jó termésnek, ami egész társadalmunk érdeke és ugyancsak előfeltétele annak, hogy a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok munkájuk után megérdemelt részesedést kapjanak. Falusi pártszervezeteinkben mindig szem előtt kell tartaniok azt a tényt, hogy nem dolgozik jól a pártszervezet ott, ahol az EFSZ nem fizet, vagy keveset fizet a munkaegységek után. Az EFSZ jó gazdasági eredményei, a munkaegységre eső magas jutalom, ez mind politikai kérdés, a legjobb és leghatékonyabb politikai érv, msiy sokszor többet használ a szocializmus építésének, mint a gyűléseken mondott magasröptű szónoklatok. Biztos, hogy ott, ahol a szövetkezet jól gazdálkodott, mint pl. Nyárasdon, ahol több mint egymillió koronát fizettek ki a tagoknak munkaegységek fejében, továbbá Tanyon, ahol 750 ezer koronát fizettek ki, könnyebb meggyőző munkát folytatni arról, hogy a közös gazdálkodás előnyösebb az egyéni gazdálkodásnál. Ezeket a példákat látják járásunk kis- és középparasztjai. Az év elejétől február 28-ig már 106 magángazdálkodó lépett be egységes földművesszövetkezetekbe. Ezek az eredmények azt mutatják, hogyha pártszervezeteink még hathatósabban fognak ezzel a kérdéssel foglalkozni, sikerülni fog járásunkban a kollektivizálást az elsők között befejezni. Mezőgazdaságunk örvendetes feladatoknak néz elébe második ötéves tervünk éveiben. Pártunk legutóbbi határozatainak teljesítése a tavaszi munkák elvégzésének biztosítására további lépést jelent a szocializmus építésében, megerősíti a munkásosztály szövetségét a parasztsággal. Mindezek a feladatok megkövetelik, hogy egész pártunk és minden kommunista, elsősorban azonban falusi pártszervezeteink tevékenyen síkraszálljanak teljesítésükért és e célok elérésére mozgósítsák országunk minden dolgozóját. Szigeti József, Galovo A magyar parlamenti küldöttség csehszlovákiai tartózkodásából Hiába uszítanak a léggömb-kalózok••• A „Szabad Európa" léggömbjeinek kiállításán kezembe vettem egy röplapot, egyikét azon iratoknak, amelyek a 15 méter átmérőjű léggömb rakományát képezték. Ez a röpirat egy bizonyos „népi ellenzék" pontjaival foglalkozott és felsorolta, hogyan teljesítik azokat így megtudtam, hogy az egységes földmüvesszövetkezeték nálunk „ebek harmincadjára" jutottak, széthullottak és hogy a földművesek tudni sem akarnak róluk, nem lépnek 'be, szóval — hogy állítólag meghallgatták a „Szabad Európa" hangját. Nem, egyáltalán nem akarok lealacsonyodni a fizetett árulókkal való vitára, 'Skiknek kalóz-léggömbjei veszélyeztetik légi közlekedésünket és a robbantásukkal Mengušovcén, Drienovon, és Dobrá Niván megsebesítették polgárainkat, megrongálták házaikat, Lőcse mellett nagy repülőszerencsétlenséget okoztak. Éppen abban az időben, amikor a „Szabad Európa" fizetett uszítói szerkesztették a népi ellenzék pontjait, azokban a falvakban tartózkodtam Kelet-Szlovákiában, ahol 1953-ban néhány egységes földművesszövetkezet átmenetileg meggyengült. Azonban ma már 1956-ot írunk és a „Szabad Európa" röpiratai valóban a huUadékpapírok közé valók. * Talán azt gondolja valaki, hogy nem? / Figyeljenek, elmondok valamit: a szepsi járásban a következőket tapasztaltam: Perény község iskolájában összegyűltek a helyi szövetkezeti tagok. Egy sem hiányzott közülük, és az évzáró gyűlésre eljöttek még az egyénileg gazdálkodó földművesek is. Arról tanácskoztak, hogy kellene még javítani helyzetükön. Fejük felett a falon ez a felirat díszelgett: „Az egységes földművesszövetkezet a falu jólétének kezessége!" A szövetkezeti tagok ezen a gyűlésen 360 000 koronát vettek fel a ledolgozott munkaegységek után részesedés címén. Ugyanaznap a Háji Egységes Földmüvesszöve.tikezetbe 21 új tag lépett be. Ezáltal Háj község szövetkezeti községgé lépett elő. Egy kivételével minden földműves itag lett, egyedül Komár, a 32 hektáros kulák, a beszolgáltatások szabotálója, maradt ki a sorból. Horváti községben egy ideig gondolkodtak, nem könnyen barátkoztak meg az új gazdálkodási rendszerrel. Ma azonban tisztában vannak a helyzettel. A község összes gazdái megalakították a III. típusú egységes ÚJ S Z O 1956. március 7. földmüvesszövetkezetet, amelybe kivétel nélkül mind beléptek. A szepsi járásban a jó szövetkezetek egész sora működik, közéjük tartozik a Jánoki Egységes Földművesszövetkezet is, amelynek elnöke Stromp József, nemzetgyűlési képviselő, magyar nemzetiségű gazda. A szövetkezetbe új tagok lépnek be és közöttük van több olyan, aki három évvel ezelőtt kilépett. A járásban új szövetkezetek alakulnak. Egynéhány nappal ezelőtt Buzita községben alakították meg az egységes földmüvesszövetkezetet és rögtön a megalakítás után az 'első tagok közé hét új paraszt lépett be. Dvorníkyn az új EFSZ-be 24 gazda lépett be. Mokran és Budulov szövetkezete 12 taggal bővült, a felsőmeoenzéfi és rudníki EFSZ-be 16 további földműves lépett be. Utoljára Szádelő községben alapítottak szövetkezetet és ezzel a szepsi járás utolsó mezőgazdasági községe is rátért a közös gazdálkodás útjára. Lehetséges, hogy éppen akkor, amikor a „Szabad Európa" egyik úszítója a bő dollárjutalom reményében összetákolta a „Földműves népi ellenzék" ellenállásáról szóló röplapot, a péderi EFSZ évzáró tagsági gyűlésén Eperjesi János felállt és ezt mondotta: „Visszatérek a szövetkezeti ^ családba. Egész életemben soha semmit sem bántam meg annyira, mint azt, hogy 1953-ban kiléptem a szövetkezetből". Valóban úgy van, mint ahogy ezt a régi ázsiai közmondás mondja: „A kutya ugat, a karaván halad." És hogy ha nem is megy mindenütt olyan gyorsan az előrehaladás falvainkon, mint ahogy azt szeretnénk, a szövetkezetesek száma állandóan növekszik, felújítják a régi és megalakítják az új szövetkezetet és mindenütt, ahol jól gazdálkodnak, a szövetkezeti tagoknak jó' megy soruk. A „Szabad Európa" léggömb-kalózai hiába uszítanak, annak földműveseink soraiban semmi foganatja sincs. Karel Kroupa m ŠTEFAN IVANKO SIKERE Előttünk áll egv alacsony termetű ember irhabundában, fején hetykén álló kalappal. Štefan Ivankónak hívják, a kassai ipariskola tanára. Tanári foglalkozáson kívül a kassai kerület orosznyelvű néptanfolyamának szakpedagógusa. Ne gondoljuk, hogy ez akármilyen funkció. Nagy körültekintést, hozzáértést igényel. A kassai kerületben vegyesajkú lakosság él. a szlovákok és magyarok egyaránt tanulják az orosz nyelvet. Mégis különbség van a tanulás módszereiben, a haladás ütemében. Az orosz nyelvi tanfolyamok első fokozatának elvégzése után a tanulók már szovjet brosúrákat és segédkönyveket kérnek orosz nyelven. Ivanko elvtárs ebben a tekintetben is kitűnő pedagógusnak bizonyult. Tanácsot tud adni mind a szlovák, mind a magyar oktatóknak és ezenkívül személyesen járja a falvakat és városokat, felügyel a tanításra és gyakorlati tanácsokat ad. A legnagyobb sikert a múlt évben a csehszlovák-szovjet barátság hónapjában aratta. A szovjet sajtó számára több mint 500 előfizetőt szerzett. Ez bizony nem csekélység. Munkáját ezidén is lankadatlanul folytatja. Nemrég bejárta a kassai kerület összes falvait és a helyszínen győződött meg az orosz népi nyelvtanfolyamok működéséről. Itt-ott tanácsot adott, dicsért, de figyelmeztetett is. Bíjacovcén beszélünk vele, ahol meglátogatta az orosz nyelvtanfolyamot és az egységes földmüvesszövetkezetet. — Tudják — mondotta Ivanko elvtárs — örömmel látom az idősebb embereket az iskolapadokban, ahogy tanulnak és ahogy a ciril betűket írják füzeteikbe. Nagy örömömre szolgál az is, hogy magyarnyelvű polgártársaink az orosz népi nyelvtanfolyamokban nagyon jól haladnak. Valóban népünk között valami egészen új, valami egészen nagyszerű van kialakülóban. Ami az embereket műveltebbé és minden téren jobbá teszi. Mindenütt, ahol az orosz népi tanfolyamok jó eredménnyel folynak, a szlovákok, magyarok és ukránok közötti kapcsolatok elmélyülnek és az emberek mindinkább megszeretik egymást. Nos, ilyen ügyért érdemes dolgozni és feláldozni a szabad idő egy részét. így beszél Ivanko elvtárs. — Valóban így van, nem kell sajnálni sem az időt, sem a fáradságot. Kerületünk 980 orosznyelvű tanfolyama hozzájárul polgáraink ezreinek művelődéséhez, akik oroszul akarnak tanulni és a szovjet emberek példája szerint akarnak dolgozni. Mikor elbúcsúzunk, igazat kell adnunk Ivanko elvtársnak. És hozzáfűzzük saját gondolatunkat: Ivanko elvtárs sikere arra serkentse értelmiségünket, hogy kövesse őt. J. Ružička Kedden, március 6-án a délelőtt! órákban a magyar parlamenti küldöttség egy része Horváth Imrével, a Magyar Népköztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével együtt meglátogatta a Brno — Černé Pole-i gyermekkórházat. A kedves vendégeket dr. Vladimír Mazal, a kórház igazgatója üdvözölte munkatársaival. A szívélyes fogadtatásért Wolf Johanna mérnök, a parlamenti küldöttség tagja mondott köszönetet. Utána a magyar nép képviselői rendkívüli érdeklődéssel megnézték az intézetet az orvosok kíséretében, akik között volt Otakar Tayschl akadémikus. A parlamenti küldöttség tagjait az ortopédiai és fülosztály kis betegei is üdvözölték, akik éppen iskolai tanítási órán vettek részt. Ugyanis — amenynyiben azt a betegség természete megengedi, — a gyermekek minden osztályon folytatják a kötelező iskolai tanulást. A vendégeknek nemcsak a szép környezet és a kórház berendezése tetszett, hanem gyakorlati és művészi építészeti megoldása is. A Magyar Népköztársaság országgyűlési küldöttségének tagjai kedden, március 6-án búcsút vettek Bmótól, Gottwaldovba vezető útjukon a küldöttség egyik része megnézte VySkovsk vidékén a Švabincei Egységes Földmüvesszövetkezetet. A baráti Magyarországból érkezett vendégeket a községben szívélyesen üdvözölte Miloš Leisal, a helyi nemzeti bizottság elnöke. \ Nagyistók József, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének alelnöke üdvözölte a küldöttség nevében a szövetkezeti tagokat és megemlítette, hogy Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság történelmében nagyon sok közös vonás van. Mindkét ország nemzetei Habsburg elnyomás alatt éltek és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után sem vált szabaddá 'a csehszlovák és magyar nép. A kapitalista elnyomás alól való felszabadulást a szovjet hadsereg hozta meg számukra. Csak ezután kezdte meg mindkét államban a nép a szocializmus építését. Nagvistók József, a nemzetgyűlés alelnöke hangsúlyozta, hogy a baráti országok közötti küldottségcserének nagy jelentősége van a kölcsönös kapcsolatok elmélyítésében, és a švabenicei szövetkezeti tagoknak sok sikert kívánt a szocialista falu építésében. A küldöttség ezután megnézte a szövetkezet egyes épületeit és részletesen -érdeklődött a tagok gazdálkodása iránt. A szövetkezet dolgozói röviden ismertették a szövetkezet megalakításának történetét. Közölték, hogy az előkészítő bizottságot 1949-ben szervezték meg. Ma a szövetkezet IIL típusú, 319 tagja van és 800 hektárnyi területen gazdálkodik. A magyar küldöttség tagjai elismeréssel nyilatkoztak a szövetkezeti tagok munkasikereiről és hangsúlyozták, hogy a švabenicei EFSZ-nek megvan az alapja a további fejlődésre. A baráti beszélgetés keretében amelyen részt vettek Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint Jozef Való, a nemzetgyűlés alelnöke s dr. Dionyzius Polanský — a švábenicei szövetkezet elnöke, Antonín Mikšik azt indítványozta, hogy a kátolyai December 21. nevű termelőszövetkezettel kössenek baráti szövetséget. Kaszapovics András, a szövetkezet elnöke, a magyar parlamenti küldöttség tagja, örömmel fogadta a felhívást. Az egyiptomi gazdasági küldöttség csehszlovákiai látogatása A Hasan Ibrahim termelésügyi miniszter vezette egyiptomi gazdasági küldöttség, amely Richard Dvoŕák külkereskedelemügyi miniszter meghívására jött Csehszlovákiába, kedden, március 6-án délelőtt megnézte a VItaván levő slapyi duzzasztógátat. A küldöttséget Mohamed A. Handi, a prágai egyiptomi követség kereskedelmi tanácsosa és a Külkereskedelemügyi Minisztérium dolgozói kísérték. Az egyiptomi vendégek a villanytelep és a duzzasztógát berendezése iránt rendkívül nagy érdeklődést tanúsítottak, mivel Egyiptomban is most folynak hasonló nagy vízierőművek építésének előkészítő munkálatai. Benyomásaikat az egyiptomi vendégek beírták az emlékkönyvbe. H. I. Ibrahim miniszter, a küldöttség vezetője ezeket írta: „Csodáljuk a slapyi duzzasztógát tervét és építését. Csodálattal tölt el az a munkaigyekezet, amelyet e hatalmas vízierőmű épité-, sére fordítottak. Sok sikert kívánunk minden dolgozójuknak, akik üzemben tartják a duzzasztógátat és a villanytelepet. A Csehszlovák Köztársaságnak pedig további sikeres gazdasági fejlődést kívánunk." MÉG EGYSZER: „Ez is vasgyüjtés ?" Lapunk február 3-i számában Ez is vasgyűjtés? címmel egy segítőszándékú bírálatot írtunk a skjóházi István-telep szerelőműhelyéről. A cikk lényege: kifogásoltuk, hogy a műhelyben nyitott ajtók-ablakok mellett számos gép hónapok óta áll kihasználatlanul. Pár napra a cikk megjelenése után levelet kaptunk a rozsnyói üzemekből. A levélíró tájékoztatott a helyzetről és elmondotta, hogy miért állnak kihasználatlanul a gépek. Kevés volt az ok és egyáltalán nem kaptunk választ arra, hogy miért vannak a gépek nyitott műhelyben úgy elhelyezve, hogy csak azok nem látják, akik nem akarják. Már akkor, furcsállottuk, hogyan veszik a rozsnyói üzemekben a bírálatot. Még jobban furcsálljuk azonban most, mikor kezünkben van üzemi újságjuknak, a Bányász Szónak legújabb szárha, és ott is foglalkoznak a bírálattal, természetesen nem önbírálólag, hanem a cikkíró címére szóló mentegető „magyarázásokkal". A cikk, személyeskedő hangja miatt, és mivel a tényeket nem mutatja be tárgyilagosan, kritikán aluli. Nem tartjuk érdemesnek, hogy válaszoljunk rá. Az újság szerkesztőségének magatartását azonban kifogásoljuk, hogy más, sokkal fontosabb cikk helyet ilyen személyeskedő írásnak adnak helyet. Inkább azt írták volna meg, hogy mit tettek a cikk megjelenése után. Hogy mi történt a bírálat után, az bizonyára érdekli az olvasókat és általában mindenkit, aki törődik a nép vagyonával. Ha a bírálatot elméletileg nem is fogadták el és még ma is magyarázkodólag beszélnek róla, gyakorlatilag azért tettek valamit. A szétszórt alkatrészéket összerakták, a műhelyt kisöpörték és bezárták az ajtókat, ablakokat. Nem sok, de ez is valami. A gépek teljesítőképességét ezzel még nem használják ki, de hogy védett helyen. biztonságban vannak, ez már megvan. Hogy ennyit is elértünk — cikkünk nem volt hiábavaló! Bánt azonban még valami. Jó pár hónapja, vagy talán már évekről is beszélhetünk, úgy volt, hogy egy törőt építenek a mosó alatt. Meg is szerezték a szükséges alkatrészeket és elég költségesen, történtek előkészületek a, törő felépítésére. Fáradságos munkával a gépet „rendeltetési" helyére szállították. Itt szétszedték, s azóta is szétszedve hever, gazdátlanul, kihasználatlanul. Hát ez miért van? Csak úgy? Vagy ezt is „elemi" csapás érte? Talán befagyott? Oh szegény, szegény törő! Meddig fogsz még gazdátlanul, kihasználatlanul heverni? Erről is írhatnának az illetékesek! ft>