Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-29 / 89. szám, csütörtök

K , s, töpörödött, reszketös kezű emberke volt nagyapám, és jó, mint egy falat kenyér. Nem hi­szem, hogy valaha is mérges szót ejtett ki a száján. Olyannak látom most is magam előtt, mint valamikor gyermekko­romban: kissé hajlott hát. ezüstös fej, lekonyuló bajusz, nagy, bozontos szemöldök, s alatta, mint két feke­te gomb, égett a szeme. A szemefénye voltam. Hej, valami­kor de sokat is lovacskáztam a tér­dén. Mesemondó kedve sohasem lan­kadt. Mesélt óriásokról, hatalmas ki­rályokról, seprűn lovagló boszorká­nyokról, meg mindenről... Emlékszem jól — vagy tíz éves lehettem — éppen szénakaszáláskor történt. Egyik este hazajött a mun­kából, megvacsorázott, aztán kiül­tünk a ház előtti padkára Csendes, langyos este volt. Megtömte a pipá­ját — mert anélkül félembernek érez­te magát — és rágyújtott Beszélget­tünk egyről-másról, egyszer csak azt mondja: — Hej kisfiam, nehéz az élet, na­gyon nehéz! — a sziporkázó csilla­gok felé emelte a tekintetét. 6s a mély sóhajba fut mondat így foly­tatódott: — Szeretnék még soká él­ni, szeretném megérni azt az időt, amikor az ember ember lehet... hogy te, hogy a te sorsod emberi sors 'egyen ... Akkor még nem értettem meg tel­jesen szavai súlyát, bár gyermeki szívemmel éreztem nagyapám igazsá­gát Közben kitört a háború. Nehéz, szenvedéstől terhes évek szálltak el fölóitünk. Engemet a harctér' meg a hadifogság kínzott meg, őt meg otthon a háború szele sorvasztotta. Egy márciusvégi alkonyon vetett haza a sors. Szorongó szívvel léptem át szülőföldem határát. Vajon mit és kit hagyott meg számomra a háború ? A házunk állt, a szüleim éltek. És félt az én nagyon szeretett nagy­apám is. Mikor összetalálkoztunk, csak eny­nyit tudott mondani: — KisfiamI — Pedig már meglett ember voltam, dehát Őneki ;„kisfiam" maradtam élete végéig. kAint ahogy minden megválto­zott, megváltozott az én éle­tem is. Megkaptam a sorstól gyer­mekkorom régi vágyát: tanító lehet­tem. A kötelesség messzire szólí­tott a szülőfalumtól. A kislányom már a hatodik évé­ben volt, a kisfiam meg a harmadik­ban. Karácsony előtt az egyik este feleségem éppen a vacsorát melegí­tette a konyhában, amikor valaki csendesen kopogott az ajtón. Nem más, mint az én rég nem látott nagy­apám jött látogatóba. A dédunokák­nak cukorkát, meg csörgő mogyorót hozott, nekem pedig elhozta szere­etét. — Mondom, eljövök még egyszer hozzád kisfiam... — itt váratlanul negakadt, s csak jó idő múlva foly­tatta: — De tán nem is illik, hogy gy szólítlak, hiszen tanító úr vagy, nagyobb tiszteletet érdemelsz... — • én úgy látom, mintha szemébe a égi alázatos szolgaság költözött vol­ta. Elszorult a szívem és akaratlanul s könny szökött a szemembe. Alig evett valamit. A kis dédunokák­cal barátkozott, akik csakhamar el­oglalták az én régi helyemet, — nagyapám térdét — amelyen sok­zor elutaztam az Óperenciás tenge­en is túlra... Reszkető kezével negsímoaatta a kis buksi fejecskéket. — Igy van ez jól kisfiam! Ezek nár nem tudják, hogy mit jelent iz a szó: nincs! — Bizony így nagyapám! — Tudjátok gyermekeim, a gyo­nor az nagy úr. Akármivel hiába tö­möd meg. Érzi, hogy teli van, mégis ;hezik egy kis jóra. Holmi litty-loty­yal be nem csaphatod, de nem ám! lej, de kevés jót ts nyújtott ne­em az élet, de sokat is követelőd­ött életemben ez a kutya gyomor, ügyesek meg csak turkáltak a sok •óban. R ápipált, s amikor már vígan bodrozódott a füst, tovább onogatta a mese fonalát. — Elmondok én nektek valamit, logyan jártam meg egyszer a gyom­ommal. — Kts szünetet tartott, ép­>en csak annyit mig gondolatai szár­lyán a múltba röppent és a sok kese­ü emlék knziil kiválasztotta a kere­settet — Vagy húszéves lehettem, — kezdte mesélő hangján — kegyetle­nül hideg tél jármolta a szegény embert. Már január közepére elfo­gyott a fa. kiürült a kamra. Rá­adásul meg apám is meghalt, rám­hagyva a családot, jó anyámat, meg hat testvéremet Kért, követelt a sok éhes száj. Mit csináljak, hová le­gyek? Fát, meg szecskái jártam vág­ni a tehetősebb gazdákhoz egy-egy félszakajtócska krumpliért. Dehát mi volt az? Szerencsére B Tóth Antalt — aki akkoriban a felu első gazdái közé tartozott — otthagyta a szol­gája. Elmentem, oszt fölkínálkoztam Végig-végigmért, ingatta a fejét. Na­gyon megijedtem, mondom neki gyor­san: — Van ám itt az ingujjban, bírom én a dolgot. Azt mondja ő erre: — Nagyon (apruska vagy te gye­rek. A lovat se éred föl, hogyan pucolod meg. — Megpucolom én még a füle he­gyit is majd neglátja. Addig, addig, hogy fölfogadott, de kikötötte, hogy mivel helybeli va­gyok, csak vasárnaponként járhatok haza, hogy lába ne keljen valaminek. Bevonultam új otthonomba Az is­tálló egyik sarkában, a borjúk mellett volt a nyoszolyám, s a konyha kiseb­bik asztalánál az evöhelyem. Hogy nem azt ettem, amit ók, sebaj — mégis ettem, s az istállóban legalább egy ingre-gatyára vetkőzve alhattam, mert meleg volt Nagyon igyekeztem. Ott is ugrottam, ahol nem kellett. Nem a fiatalságom >agy a virtus ágaskodott bennem, hanem c félelem meg a rettegés űzött, nehogy el­zavarjon a gazda. Mikor már egy cseppet a házhoz melegedtem, egyik este vacsora után előhozakodtam a kéréssel, hogy leg­alább egy véka búzácskát meg egy fél zsák krumplit adhatnának előleg­be, mert éhenvész a család — Hajszen, még kikeletig se dol­gozod le az árát! Addig a ló is egyonrúghat. megtéphet J kan, szarvá­ra kaphat a bika, oszt ki »téríti meg nekem a kárt!? — így a gazda. Hanem a gazdaasszony jószívű volt, oszt rávette a gazdát Abban marad­tunk, hogy majd másnap kimegyünk a hajlokhoz és kiméri, meg egyúttal a terményt .is megforgatjuk, nehogy erőt vegyen rajta a doh. Másnap reggel ki is mentünk. A gazda vagy négy kulccsal nyitotta ki a nehéz vasalt ajtót. Mikor belép­tünk, még a lélegzetem is elállt a látnivalótól. A padlashoz erősített rú­dakon a sok gyönyörűséges alma meg szőlő fölkötözve. Egy hosszú rúdon lógtak a sonkák, szalonnaoldalak, meg vagy negyven szál kolbász. A hom­bár teli volt aranyló búzával. Hej, te jóságos Isten, ha egy éjjelre ide­szabadíthatnám a családot! A gazda leballagott a pincébe bo­rocskázni, én meg eresztettem a bú­zát kifelé a hombárból. Álltam a közepén, álltam és éreztem, hogy szorít, hogy fon körül az acélos, éle­tetadó búzaár. Aztán mint egy esze­lős beledöltem, belefúrtam még' a fe­jemet is, és arra gondoltam: bárcsak be tudnám venni m'nd egy szemig, mint valami malom hazafutni vele és okádni a 'isztet kifelé, hogy roz­zant viskónknak még a kéménye se látszana ki belőle Hadd °nnének « éhesek, hadd laknának jól, egyszer igazán olyan jó. emberbe való ke­nyérrel Vödörrel merítgettem a búzát visz­sza a hombárba. Ha egy-egy pilla­natra fölegyenesedtem szusszantani, úgy tapadt a szemem a kolbászra, mint mágnesre a tű. Észrevette a gazda is, oszt szólt: — Szereted-e a kolbászt, gyerek ® — Szeretek én mindent gazduram — feleltem, s akkorát kordult a gyomrom, mint az égzengés — Oszt, mennyit bírnál megenni!? — incselkedett a gazda. — Hát, jócskán . . . •— Mégis ? ... Mustrálgattam a kolbászt: jó hosz­szú meg vastag szálak voltak. Egy­szeresük kiböktem, hogy hármat! Elvigyorodott. Hol engem, hol a kolbászt méregete. — Fogadni is mernél? — Nincs nekem ezen a rongyos gúnyán kívül semmim a vilňgon gazduram — mondtam le csalódottan a kolbászevésről. — Hát... tudod mit!?.. Ha meg­eszel három szálat, duplán kapod a negyedévi fizetséget. Ha nem bírod nos ... akkor semmit se kapsz . — Állom! — vágtam rá mohón és meggondolatlanul. Leakasztott három szálat, én meg nekifogtam. Gyűrtem befele mohón. Eleinte úgy éreztem, hogy meg se kottyan, kevés is lesz Mikor a má­sodik szálba haraptam, hirtelen olyan kicsinek éreztem a gyomrom, mint az öklöm. Mi ez? — állt belém a ré­mület. Tán csak nem gyaláz meg ez a kolbász? De bíz az meggyalázott gyermekeim: a kinti lemenni nem akart, a benti meg csak bújt, bújt föl­fele, s a csutkám alatt megállt nyomva a mellemet, "mint egy ma­lomkő. — Nincs tovább, nem bírom — Ijedtemben a szemem is harmatos lett. A gazda meg hahotázott, szinte kukorékolt a gégéje, hogy csak úgy rengett belé a hajlok Nagyon beteg lettem. Egy 'létig álig bírtam végez­ni a dolgom. Igaz, nem sok bajom volt vele életemben, de azóta se áll­hatom a kolbászt Hát igy jártam én meg a gyomrommal gyermekeim, fe­jezte be nagyapám a .zomorú emlé­kezést. — És kifizette a gazda? — bugy gyant ki rémülten kislányom szájá­ból a szó. — A gazda nem. Az asszony mérte ki a gazda tudta nélkül. Szeretett nert paranjs nélkül készítettem neki vizet, fát... meg ami jött a kony­hára ... *** P ár nap múlva elbúcsúzott tő­lünk Kikísértem az állomás ra. Ezt mondta nekem utoljára: — Csak tanítsd és neveld az em­bereket kisfiam, hogy soha többé visz sza ne térjen az az átkozott múlt Duzzadt pelyhekben hullott a hó és a síneken a vasparipa már tü relmetleniil prüszkölt Keményen ke­zet szorítottunk és valahogy meg éreztem, hogy utoljára csókolom meg redős homlokát. Fölszállt. Nagyot szusszanva indult a gőzös és én mind­addig néztem, míg a sűrű homály el nem nyelte a szernem elöl. Ogy éreztem akkor, mintha szívemnek egy részét is magával vitte volna. Soha többé nem beszélhettem vele. de em­léke örökké élni fog a szívemben - LOVl'JSEK BÉLA XI A Nemzeti Műszaki Múzeumban J Irta: Kis Éva mással annak idején az állomások, hogy vonat közeledik? Egy gömbölyű fonott kosarat olyan magasan lebeg Tegyünk körsétát a múzeumban, tettek, hogy a szomszéd megfigyelő házacskában észrevegyék Amint meg­látta a vasutas, fölhúzta a maga ko­sarát és igy tovább. Ezt a módszert használták egészen 1875-ig. Az igazi mozdonyokon kívül meg­Sok szó esik mostanában a techni­káról. A XX. század utolsó évtizedében annyi korszakalkotó találmány szüle­tett, olyan rohamosan fejlődik á tech­nika minden ága, hogy lassan már ott de csak azoknál a tárgyaknál időz tartunk, ami ma új, modern, az hol- hetünk, amelyek a legérdekesebbek, napra elévültté, korszerűtlenné válik, különben három nap sem lenne elég Figyelemmel kísérjük az újságoknak a megtekintésre. A négyemeletes a technikai újdonságokról beszámoló épület óriási üvegtetős Csarnokában rovatait, képzeletben a sztratoszférát a kezdetleqes közlekedési eszközök- bámuljuk néhány történelmi nevezé­is megjárjuk, atomerővel működő fű- tő! kezdve a lökhajtásos repülőgépig tességű vonat modelljét. Látjuk a tésről álmodozunk. Mindenki érdeklő- mindent megtalálunk Akaratlanul el- präg aj állomást, ahol ujjongó töme­dik a technika Iránt, ez valahogy a mosolyodunk az 1898-ban készült ge k fogadják az Olomoucból Česká levegőben van. A 8—10 éves fiúk első koprivnicei automobil láttán, jfebován keresztül Prágába érkező legkedvesebb játékszere a gőzgép, a Mellette a Laurin és Klement (a Sko- ei sö vo natot. Vagy annak a mozdony­villanymotor. da kocsik őse) tíz évvel későbbi ko- na k modelljét, amely 1866-ban a po­Prágában a Nemzeti Műszaki Mú- csija már egészen modernnek tűnik. rosz okkal való háborúskodás idején a zeum az a hely, ahol mindenki ked- Az a Mercedes versenykocsi, amellyel cse h koronázási ékszereket Prágából vére gyönyörködhet a rengeteg gép- Výtvar cseh versenyző számos díjat Budapestre mentette, ben Nem is csodálkozunk azon, hogy nyert, a többi között Európa nagydí- számos r g csatahajó, a leglátogatottabb múzeuma Prágá- jat is. szinten a múzeum gyujtemé- hídf tehe r. és S2 e_ nak. A múlt évben félmillió ember nyét gazdagítja. A különféle gyárt­tekintette meg gazdag gyűjteményét, mányú, időrendi sorrendben kiállított A múzeum híven visszatükrözi • ha- autók mellett postakocsi, roküikószán, zánk fejlett ipari múltját. 1908-ban aranyveretű elegáns konflis, vadász­létesült a század végén rendezett ju- konflis emlékeztet a régi közlekedési bileumi és mérnöki kiállítás darab- eszközökre. jaiból. A cseh technikusok és munká- A Iég j közlekedést számos valódi sok ötletes, ügyes, eredeti készítmé- re pülőgép képviseli. Ott látjuk azt a nyei már akkor híresek voltak kül- híres franci a egyfedelű repülőgépet, földön Azóta olyan mértékben gya- amelly ei Blériot átrepülte a La Man­rapodott^ a múzeum gyűjteménye, che csatornát és m ei y et azután meg­hogy mindent ki sem tudnak állí­mélyvonat modellje tarkítja a hatal­mas csarnok emeletét. Minket azon­ban hajt a kíváncsiság, mert kezdődik az épület földalatti részén berende­zett szén- és ércbánya bemutatása. 1952-ben készült el ez a maga nemé­ben egyedülálló mintabánya. Képzel­jünk el a főváros közepén egy mo­dern épületet, amelynek földszíntjén beszállunk a felvonóba, két emeletet leutazunk és egyszerre szemünk elé nogy mindent KI sem tuonaK am- u Jan Kašpa r mérnök, az első cseh tár u, eav iaaz i s zén bánva A folvosó « r°°t P 9c éh Pnik éai r 9aÍ aés a tmo Z' ^^ E' SÔ ü«" l9 U" " S ľé erTossľú vaľwi széľcsil­ľeľl.%0000 kötetes kfivtár - ^ a falakon. (10 vagon kladnói sze­Európában kevés műszaki múzeum Roppant érdekes a szovjet vadász teményt. g s páncélos, valamint az angol vízi A múzeum hivatása, hogy meg- rep üi őgé p ugyancsak a múzeumban őrizze az embereknek és hozzáférhető- kapott heIyet a Sokol névr e keresz­telt cseh könnyű sportgép, amely Dél-Afrikát és a Fokvárost is meg­járta. A kiállított 1850 lóerős szovjet repülőqépmotort látva, arra oondolunk, . ...„L, bram bányákról mintázták és ugyan­nem véletlen, hogy a szovjet légierők X 1_. U Ä legyőzték a német Luftwaffet. Jól „Jövő technikája" című kiállítás, megnézzük a hírhedt V2 rakétabom­amely az atomenergia szerepét mu- báti amily enekkel a németek Londont tatja be A múzeum belső és külső bombázták és az űgv nevezett Tátra­munkatársainak filmvetítéssel egy- ^^ amelyet ukrainában vetettek bekötött előadása, ugyancsak igen de Uu d„ coi vallott ak vele. népszerűek A vasárnap délelőttön­ként tartott előadásoknak állandó A legrégibb kiállított mpzdony 1855­közönsége van, ezenkívül az előadók ben készült, 45 km sebességet ért el [amennyiünk javát egyformán szolgá­üzemekbe, iskolákba is eljárnak. egy óra alatt. Hogyan tudatták egy- ló technika fejlődésének. luy a LdidKUii, (J.U vayuii wauuui 3íc­ként nyolcvan kilométeres sebesség- net hordtak jde és fmpregná It ä k, ne­vallhat maqáénak ilven értékes qyűj- 9 6' mét6r m a9 ass á9 ba n' hogy szétmálljon), valódi sínpár, vil­vallhat magáénak ilyen értékes gyüj RoDDant érdekes a szovle t vadász- Ianymozdony> csillé k, rázócsúszda, szállítószalag, még a szovjet Dom­basz kombájn sem hiányzik Réselő-, fúró-, rakodógépek, a folyosó fával és vasbetonnal alátámasztva, egyszó­val a legkorszerűbben gépesített ak­na. Az ércbányát a rudňanv! és a őri­vé tegye a termelőeszközök fejlődését, és mint a legnagyobb országos jelle­gű polytechnlkai egység, bemutassa a technika haladását. Az állandó mú­zeumi részlegen kívül ezt a célt szol­gálják az Időszerű kiállítások is. Eb­ben a hónapban nyílik meq például a csak teljesen élethű Igazán kellemes és tanúlságos dél­előttöt töltöttünk el a múzeumban A technika kibontakozása filmszerűen pereg szemünk előtt és a jövő még rohamosabb haladást laér Büszkeséa tölt el bennünket, hogy közvetlen ré­szesei és előmozdftói lehetünk a va­Musszorgszkij Hetvenöt évvel ezelőtt, 1881 már­cius 28-án halt meg a haladó orosz zeneirodalom kiváló képviselője, az orosz zenében forradalmi utat egyen­gető Modeszt Petrovics Musszorg­szkij. 1839-ben született. Katonatiszti pá­lyára lép, mint a nemes ifjak leg­többje, azonban a zene iránti vonzal­ma egyre inkább eltéríti hivatásától. Leveti az egyenruhát és hazamegy ősi birtokukra, alkotókedvet remél­ve a vidék csendjében és magányá­ban. Még nem megv a komponálás. Nem tudja befejezni megkezdett ope­ráját, valami újat keres, melyet azonban sohasem tud kifejezni meg­kezdett műveiben. Abbahagyja a mun­kát és elhatározza, hogy elhagyja ősi birtokukat, s Pétervárra költözik. Megmagyarázhatatlan hajtóerő űii. Mélyen emlékébe vésődik * egy vásári jelenet — egy bábjátékőT kifigurázza az uralkodó földbirtokos-osztályt, amin a nézőközönség nemcsak jól mulat, hanem szenvedéseit felidézve, kifejezi gyűlöletét Is kizsákmányoló! iránt A tüntetésbe beavatkozik a rendőrség, ártatlan embereket, mu­zsikokat kaszabol le Van egy másik hasonló emléke Is Musszorqszkijnak. Amikor otthagyta a katonai szolgála­tot, útközben találkozott a paraszt­felkelők csoportjával. A nép fájdal­ma és gyűlölete öltött bennük kife­jezést. Ezek a forradalmi emlékek mély nyomokat hagynak lelkében. Segíteni akar a szegényeken nemcsak azzal, hogy anyai jussát szétosztja köztük, hanem művészetével, zenéjével is Pétervárott baráti kör várja Glin­ka tanítványai, Balakirev, Sztaszov, Rimszkij-Korszakov, Kjuj, Borogyin mindazokért a nemes eszmékért küz­denek, melyeknek megvalósítására Musszorgszkij is hivatást érzett ma­gában: harcba szállni igazi népi mu­zsikával a sötétség ellen. Szövegköny­vet keres, olyat, amely megfelelne ze­néjének, melyben az orosz muzsik meqalázottságát, de emellett törhe­tetlen hitét, a kizsákmányoltak tö­megének félelmetes erejét kifejez­hetné. Nem talált ilyen írót, ezért a múltba fordult, és megtalálta Puskint. Puskin Borisz Godunovja, melyet különösen V. V. Sztaszov, a nagy zenekritikus ajánlott figyelmébe, egy­szerre megtetszett Musszorgszkijnak. Története külső és belső viszályokkal bővelkedő korban játszódik le Ko­ronás fők jönnek, koronás fők hulla­nak, csak a muzsik sorsa nem válto­zik. Egymást pusztítják a trónköve­telők, de a nép kizsákmányolásában megegyeznek. A Borisz Godunov fő­szereplője a nép, mely Rettenetes Iván, Illetve utódja, a megölt Deme­ter halála után a cári trónra emeli az egyik kolostorban Jámbor életet színlelő, csak „mennyei dolgokkal" törődő cárgyilkos Godunov bojárt. Csakhamar csalódik Borisz cár ural­kodása a bojárok további kegyetlen uralmát, igáját akasztotta a nép nyakába Elfordul tőle és újjongva fogadja az ál-Demetert, Grisa Otrje­pov szökött szerzetest, aki a len­gyel udvar és a pápa segítségével foglalja el a trónt, hogy utat enged­jen a lengyel nemesek terjeszkedé­sének, valamint a jezsuiták „téríté­sének" A nép hamar felocsúdik: nem az jött el, akit várt. A nép fájdalmas és egyszersmind magába fojtott szabadságvágya csendül meg Juko­gyivij énekében. A cári udvar csak bizonyos változ­tatások, módosítások után engedte bemutatni „Borisz Godunov"-ot. Fel­ismerte forradalmisáqát. Musszorgszkij további dalművei­ben is a nép szabadságküzdelmeihez fordul, a parasztlázadások idejéből meríti müveinek gondolatát. Korának uralkodó körei nem értet­ték meg A Borisz Godunov is leke­rült a cári színház műsoráról Mind­ez nem törte meg a nagy zeneszer­zőt Fanatikusan hitt a művész sza­badsághirdetö, felszabadulás' követe­lő küldetésében, összekötötte a mű­vész sorsát a nép sorsával Ezért semmi sem tudta elkedvetleníteni A ári udvar és talpnyalóinak gáncso­lásai sem térítették le útjáról, mert rudta: műve a jövőé irökké a népé, eszméi győzedelmeskednek Lőrincz László O J S 7.0 l"5(i március 645.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents