Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-28 / 88. szám, szerda

AZ ISKOLA ÉS AZ ÉLET A politechnikai oktatás első tapasztalatai A Szovjetunióban napirendre került és már a gyakorlati megvalósítás útján halad az általános középiskolai oktatás bevezetése. A XX. pártkongresszus határozatot hozott, hogy a hatodik ötéves terv éveiben városon és falun egyaránt be kell vezetni az általános középiskolai oktatást. Az oktatásnak ez a soha nem látott fejlődése óriási jelentőségű az egész népgazdaság szempontjából Hiszen a gyárak, üzemek kollektívái évről évre több, középiskolát végzett fiatallal gyarapodnak. Az utóbbi években világossá vált hogy a középiskolai oktatás tartalma nem maradhat változatlan. A középiskola eddig főképpen főiskolára készítette elő növendékeit. Azok a fiatalok, akik valamilyen okból nem jutottak be a főiskolákra, teljesen elvesztették a talajt lábuk alól, s nagyon sok nehézséget kellett legyőzniük, mire megtalálták helyüket a termelőmunkában. A tanulók, a pedagógusok és az egész társadalom ezért fogadta olyan általános helyesléssel a pártnak a politechnikai oktatással foglalkozó határozatát. A határozat annak a bölcs lenini eszmének az érvényrejutattását jelenti, hogy a fiatal nemzedéket ne csak tudományos alapismeretekkel vértezzék fel, hanem hozzászoktassák ahhoz is, hogy a kapott tudást az életben alkalmazni tudják. A párt határozata a pedagógusok között igazi alkotó munkát indított meg. Sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a szemléltető oktatásra, a gyárlátogatásra, a különböző technikai körökre. Az iskolákban tanműhelyeket szerveznek, a tanulók részt vesznek a mezőgazdasági munkákban, sőt egyesek a legnagyobb örömmel ismerkednek a mezőgazdasági gépkezelők teendőivel. Kísérletképpen bevezették a termelési oktatást Mindez igen jó és hasznos, de okvetlenül észre kell vennünk, hogy még korántsem oldottuk meg a politechnikai oktatás feladatait A legnagyobb figyelemmel tanulmányoztuk a kiváló pedagógusok módszereit, az egyes iskolák kezdeményezéseit és az alábbi következtetésre jutottunk: kísérletet kell tenni olyan harmonikus oktatási rendszer kialakítására, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalok az általános műveltség megszerzése mellett bizonyos gyakorlati tudásra is szert tegyenek. Hiszen a termelés alapfolyamatairól szóló ismertetések még nem oltják a tanulókba a munka szeretetét. Csak az kedveli igazán a munkát, aki ért is hozzá. Ezért meg kell tanítanunk a fiatalokat a különböző munkafogásokra. Mindezt figyelembe véve, Ukrajna Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és az USZSZK Minisztertanácsa 1954-ben határozatot hozott arról, hogy a köztársaság általános középiskoláiban a nyolcadik osztálytól kezdve kísérletképpen bevezetik a termelési oktatást. Nem mondhatjuk, hogy ez a határozat azonnal általános helyeslésre talált. Egyesek így vélekedtek: a politechnikai oktatás átfogó műszaki ismeretet ad, s ezt most leszűkítik egyetlen szakma megismerésére? Akadtak olyanok is, akik megkérdezték: nem okozunk kárt a tanulók általános felkészülésében? Mások szemünkre vetették, hogy megfosztjuk a fiatalokat a szakma szabad megválasztásától. Mi lesz, ha valaki azok közül, akiket történetesen lakatosnak képeznek, meggondolja magát és orvos akar lenni? Mielőtt hozzáláttunk volna a szerveüshez, tanácskoztunk a pedagógusokkal, a szülőkkel, munkásokkal és mérnökökkel, s magukkal a tanulókkal is. Az új osztályokba csak saját kívánságuk alapján vették fel a gyerekeket. Annyi jelentkező volt, hogy sokat vissza kellett utasítani Csak azokban az iskolákban hoztuk létre az úgynevezett speciális osztályokat, amelyeknek közelében a termelési oktatáshoz alapul szolgáló, megfelelő istruktorokkal és korszerű felszereléssel rendelkező vállalatok voltak. A tanulók hetente egyszer hat órán át termelési oktatásban részesülnek. A hat órából kettőt a szakmai ismeretek elméleti elsajátítására fordítanak, négy órán át pedig önállóan dolgoznak munkás-instruktorok irányítása mellett. Honnan „hasítjuk" ki ezt a napot? A heti két óra géptant speciális technológiával helyettesítjük, elveszünk egy óra testnevelést, amelyet egészen jól jiótol a fizikai munka. Félórával csökkentjük az idegen nyelvet és a földrajzot. A hátralevő két órát pedig hazzácsatoljuk a hét egyegy napjához, amikor tehát öt óra helyett hatórás a tanítási nap. Be kell vallanom, hogy mindezt némi aggállyal tettük. Ám azóta meggyőződtünk arról, hogy nem terheljük túl a tanulókat: a munkanap nagyon jó kikapcsolódást jelent a szellemi munkából. A speciális osztályok növendékei jobb tanulmányi eredményeket érnek el, mint az iskola egyéb osztályai. Céltudatosabbá vált előttük az iskolai munka: saját maguk tapasztalhatják, milyen nagy szükség van az iskolában megszerzett ismeretekre az életben. Arra is ügyeltünk, bogy jól válasszuk ki az üzemi oktatás instruktorait. Esek az elvtársak szakmai ismereteken kívül széleskörű általános műveltséggel is rendelkeznek. Ma még nehéz felmérni e kezdeményezés nevelő értékét. A műhelyben vagy a gépállomáson végzett munka nagyszerű erkölcsi-politikai iskola a fiatalok számára. Olyan fogalmak, mint a közösségi érzés, a munkafegyelem, a munkásbecsület, fokozatosan viselkedési, magatartásbeli mércévé válnak számukra. Már nemcsak hallanak ezekről a fogalmakról hanem érzik életerejüket is... De tegyük fel, hogy sok olyan tanuló lesz, aki kitanulta a lakatos, az esztergályos vagy a kombajn vezetői szakmát és műszaki vagy numanus jellegű főiskolára kerül. Vajon az orvosban, a pedagógusban, a színészban semmi nyomot nem hagy az, hogy közeli ismeretséget kötött az anyagi értékeket termelő emberekkel? Ez csak hasznukra válik. Jobban szolgálja a népet az, aki maga kipróbálta, mit jelent fizikai munkát végezni. Arról már nem is beszélek, hogy a műszaki főiskolák mennyire szívesen fogadják azokat a diákokat, akik már ismerik az üzemi körülményeket. Ezekből a diákokból lesznek még csak nagyszerű mérnökök, kutatók! Az iskola és védnöke: az üzem A speciális osztályok tanterve biztosítja, hogy a tanulók közelről megismerkedjenek a villamosság és a vegyészet alkalmazásával az iparban, megismerjék a különböző gépeket és munkamódszereket. Az a fiatal, aki három évet tölt valamelyik vállalatnál, tudatosan választhatja ki a neki legmegfelelőbb ipari vagy mezőgazdasági szakmát. S igen fontos, hogy személyes megfigyelései alapján választhat, nem rövid kirándulások, vagy ünnepi találkozók során szerzett benyomások alapján. A dnyepropstrovszki 8. sz. iskola szomszédja és gondos védnöke a fémtömegcikk-gyár, amely igen alaposan kivette a részét az iskola speciális esztergályos-osztályának megszervezéséből. Az osztályfőnöki teendőket G. Grisecskin mérnök vállalta A gyár minden tanulónak külön munkahelyet és munkaruhát adott. A munkások szeretettel fogadták a fiatalokat, tanították, segítették, irányították őket. Hanyin elvtárs, a műszaki osztály helyettes vezetője és mások gyakran ellátogatnak az iskolába. A fizika-, a vegytan-, a matematika- és a rajzszakos tanárokkal együttműködve, olyan fejezeteket iktattak a tantárgyak anyagába, amelyek szoros kapcsolatban vannak a tanulók üzemi munkájával így a rajzórákon a tanulók műhelyrajzokkal is foglalkoznak, a fizika órákon a fémekre vonatkozó ismereteiket bővítik, s megismerik az esztergályos- és lakatosmunka technológiáját. A gyárban a feladatok végrehajtását nemcsak az iskola pedagógusai kísérik figyelemmel, hanem maguk a munkások, művezetők és műhelyfőnökök, sőt néha a gyár igazgatója is. Milyen gyümölcsöket hozott az iskola és a gyár közös erőfeszítése? A 8. sz. iskola speciális osztálya csak néhány hónapja alakult, s máris a legszorgalmasabb és a legfegyelmezettebb osztálynak bizonyul. A pedagógusok nem győznek örvendezni azon, hogy a gyerekek milyen komoly elmélyedéssel foglalkoznak az általános tárgyakkal, s a gyári munkások nagy örömmel látják, milyen hévvel sajátítják el tanulóik az új szakma titkait. Néhányan már elvégezték első önálló feladataikat, igen bonyolult alkatrészeket készítettek. Szeretném itt megjegyezni, hogy az ipari szakmára való oktatás csupán az első időben áll az egyes nehéz fogások begyakorlásából. A tanulók, elsősorban a kilencedik osztályosok a fogások megtanulása után már a második évben részt vesznek a gyár termelési tervének teljesítésében. Az új osztályban igen felélénkült és új tartalmat kapott a Komszomol-szervezet munkája is. A tanulók mellett ugyanis ott vannak az új barátok, a gyári komszomolis ták, akik érdekes és az élettel szorosan kapcsolatban álló dolgokkal foglalkoznak. Ez a példa magával ragadta az új osztályt, de az iskola összes komszomolistáit ís. Sok még a vitás kérdés, a megoldandó feladat Természetesen, mint minden újnál, a speciális osztályok szervezésénél is számos nehézség és vitás kérdés merült fel. Igen nehéz probléma például az oktatási pogramok kidolgozása. Nincs kidolgozva a termelési oktatás módszertanának, az elméleleti órák és az üzemi gyakorlati foglalkozásek kapcsolatának számos kérdése. Kiváló segítőtársaink ebben a nagy munkában a vállalatok munkásai é alkalmazottai. Am ők nemigen rendelkeznek pedagógiai ismeretekkel, holott szükségük volna rájuk. Az ukrajnai népoktatási szervek most kezdenek pedagógiai szemináriumokat szervezni azoknak a mérnököknek és munkásoknak, akik diákokat tanítanak. Nem kis munka ez, hiszen a speciális osztályokban jelenleg körülbelül kilencezren tanulnak. Egyről-másról azért megfeledkeztünk a diákok termelési oktatásának szervezésénél Sok helyen a tanulók inkább csak nézik a műveleteket, semmint maguk csinálják. Egy másik hiba: a speciális osztályok kilencezer tanulója közül mintegy hatezren az esztergályos, lakatos és marós szakmát tanulják Tűrhetetlenül kevesen készülnek mezőgazdasági szakmára: kertésznek, növénytermesztőnek. Amikor növeljük a speciális osztályok számát és bővítjük a tanulók termelési oktatásának rendszerét, az eddiginél sokkal körültekintőbben kell ezt a munkát végeznünk A XX pártkongresszus azt a célt tűzte elénk, hogy iskoláinkban ki kell fejleszteni a politechnikai oktatást. Reméljük, hogy az ukrajnai iskolák tapasztalatai hozzásegítenek e létfontosságú probléma megoldásához. A. Szivecnek, a Komszomolszkaja Pravdában megjelent cikkéből. Három évtized eredményes munkája odrogközön, a Tisza, Latorca és Bodrog határolta háromszög közepén fekszik Szentes. Hat kilométernyire a járás 6'zékhelyétől, Királyhelmectől. Lankás hegy magasliik a falu fölött — a Pilis. Oldalin házsorok, innen a magaslatról néznek le a forgalmas betonútra és a falura. Fönn, a domboldalon van az iskola. Régi, nagy épüiet, ezelőtt száz évvel épült. De nem látsrar v. rajta ,az évszázad nyomai, sokat tatarozták, javították. Most is építkeznek. Gyermekhangokat hallani az egyik tanteremből. Benyitunk, s húszegynéhány gyerekkel állunk szemben. Mosolygóan, kíváncsian néznek ránk. Az osztály előtt áll Péter Imre, az iskola igazgatója. Középtermetű, fiatalos külsejű ember, deresedő hajjal, telve munkakedvvel, életerővel. Számtanóra van, azután magyar következik. Egy gyerek a táblán számol, a többiek 'a füzetükben. A kérdésekre az egész osztály jelentkezik, mindenki felelni szeretne. Persze ez 'eheteden. Mindig csak az felel a kérdésre, akit felszólítanak. Előbb Kiskendi Ilona, aza piro.sszala.qos, varkocsba font hajú barna kislány, majd Iski József, aztán Német Erzsike, s így tovább... Mennyi mindenről szó esik egy ilyen számtan- vagy magyar nyelvi órán. A dunai árvízről s a mentési munkálatokról, a tavaszi napéjegyenlőségröl, a legsürgősebb tavaszi teendőkről, az udvaron és kertben, s ki tudná mindazt felsorolni, mennyi időszerű kérdést kell megbeszélni a tanúit anyaggal •kapcsolatban. .../ynpkor. Klári „A méh és .a kígyó" círjuj yerset mondja el. rájönnek. hogy az egyik védelemre, a másik támadásra - használja fegyverét, s készek is a hasonlattal. Már azt is tudják, hogy az áUamok között hol a támadó szándék, s kik a béke védelmezői. Milyen felkészültség, mennyi adottság kell az ilyen eredményes pedagógiai munkához! |?p zt a nehéz, felelősségteljes KM munká; végzi 33 éve a szentesi iskolában Péter Imre A gyermekek, ajak most itt ülnek, azoknak az apáknak és anyáknak gyermekei, akikbe évekkel azelőtt ugyancsak ő nevelte a tudást, a munkaszeretetet, a dolgozó ember erejébe és igazságába vetett hitet. S ma is nevel, oktat.. , Hazáját szerető és szocializmust építő dolgozókat Gyermekei is pedagógusok, leányát, a kezdő tan

:tónőt most vezeti be a nevelés és oktatás művészetébe. S a sok volt tanítvány, a három évtized nemzedéke. . Sokan közülük messze elkerültek hogy az orsz-tgépítés vajamelyik szakaszán végezzenek jó munkát. Vagy idehaza vannak s a szövetkezeti földeken dolgoznak. Hajdók Géza é

s Csurgó Dezső tanítók is iz ő neveltjei. Másutt végzik nevelőmunkájukat. Kiskendi Ferenc, a falusi pártszervezet elnöke s az EFSZ sofőrje, Abaházi Pál EFSZ-elnök, Kulcsár Éindor a szövetkezet könyvelője és ínég sokan mások itthon dolgoznak az ország építésén. Ha egykori tanítójukkai találkoznak, a hála érzésével, tisztelettel köszöntik. Ma is felkeresik ót, hogy tanácsát kérjék mint annak idején, amikor gyermekek voltak. Mint p hogy most bizalommal fordulnak hozzá az ő gyermekeik Még azok is. akik nem nagyon szeretnek tanulni. „Mert az igazgató üvísrs olyan sok szépet tud mesélni mindenről..." — mondogatják. * * * asárnap, a késő délutáni órákban Péter Imre a kultúrotthon felé vette útját. Itt is, ott is megáll egy-egy szóra, mindenkihez van egykét jo szava tanácsa, kérdeznivalója. Egyszer csak megszólalnak a falu hangszórói: „Ma este fél hét órai kezdettel filmvetítés van a kultúrotihonban. A híradó után előadást tartunk a kukorica négyzetes-fészkes vetéséről. a járás néhány szövetkezetének tapasztalatairól, az új vetési módszerek eredményeiről. Péter igazgató elvtárs előadása után a Liliamffi című íilme* vetí

t.jű • . " Fél hétre megtelik a kultúrotthon terme, túlnyomóan fiatalokkal, a szentesi EFSZ dolgozóival. Az idősebbek már látták, hallották az előadást. Ők szombaton látogatják a kultúrotthont szivesebben. Szép, nagy épület Szentes kuitúrotthona, nagy befogadóképességgel, színpaddal, öltözővel, filmvetítőhelyiséggel. ruhatárral. A filmvetítőben már ott van a fiatal Lacza Imre is, a kultúrotthon másik aktív dolgozója. Ma ó a soros a vetítésnél. Péter és Lacza az irányítói a faluban., a Csemadok kulturális tevékenységének is. S itt vannak a többiek, Kulcsár B. Ferenc pénztárnok, Hajdók József, s a színjátszók díszleteinek festője. Házas Sándor. Beszélgetünk a falu kulturális éietéről. Az előadásokról, melyeket előre kidolgozott terv szerint rendeznek, az időszerű kérdésekről megtartott beszélgetésekről, az ének-, táncés színjártszócsoport működéséről s ennek az ezer-'felkes falunak az életéről. Van miről beszélgetni.. Három évvel ezelőtt kaptak villanyt, azóta 20 J lakóház épült, valamennyi 3 szobával, fürdőszobával. Orvosuk is van már. s épül az óvoda és a népegészségügyi intézet. A nöbizottság lelkes asszonyai, Kendi Józsefné, Kulcsár Józsefné és Abaházi Istvánné szívesen töröd.íek a közösség ügyeivel. Az azelőtti hat rádiókészülék 160-ra szaporodott, és 12 mosógép is van a faluban Iavaly a talajvíz sok kárt okozott a szövetkezeti földeken. Most már nem kell tartani ilyesmitől, egy 30 kilométeres gátat építettek. * * * a a járási, vagv kerületi tanfelügyelőnél Péter Imre igazgató felől érdeklődik valak:, sok szépet hall munkásságáról: népnevelői, oktatói képességéről, módszereiről, értékes tapasztalatairól iskolán kívüli, népművelési tevékenységéről, Eredményes munkája nagy segítséget jelent a falu politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében Ő, s a hozzá hasonló falusi tanítók lelkes hirdetői a haladó eszméknek, élharcosai a szocialista falvak boldog életének. Atr>r 'mre egyike ezeknek a tanítóknak. Ezért tüntették ki a „Példás tanító" megtiszteli címmel. Mészáros Gyula Csalad és iskola. A gyermek, az ifjú nevelésében, szép erkölcsi arculatinak megformálásában nagyon sokat' tohet és kell is hogy tegyen a család. A fogékony gyermek, ifjú nagyrészt a szülők, á család példáját követi. Egy egész életre elhatározó lehet, de legalább is nagyon mély emlékeket kelt minden gyermekben, ifjúban az, hogy mit lát otthonában, milyen szüleinek egymáshoz való viszonya, hogyan törődnek vele, mit követelnek meg tőle, miben következetesek vele szemben, stb. Ki ne tapasztalta volna, hogy a harmonikus, meghitt családi fészek légköre, ahol a szülők megfelelő követelményeket támasztanak önmaguk, de a gyermek iránt is, megalapozza a kibontakozó és fejlődő, , minden hatást elevenen és .érzékenyen befogadó gyermeki lélekben a kötelességtudást. az őszinteséget, a gerincességet és sok-sok más értékes emberi vonást. És mindez általában igaz megfordítva is: a nem . megfelelő családi körülmények, á szülők közömb -ssége sok mindenben visszavetheti a gyermek, az ifjú fejlődését, sőt karos irányba is taszfthatja. Nyilvánvaló tehát, hogy a gyermek, az ifjú nevelése nem egyedül a pedagógusok, az iskola dolga. Annál is inkább, mert hiszen a gyermek, /az ifjú napjának csak kisebb részét tölti az iskolában. A gyermek, az' ifjú fejlődéséhez megfelelő erkölcsi arculatának kibon'takozásáiioz tehát az iskolának, a pedagógusoknak is, de a családnak, a szülőknek is meg kell tenniök n magukét. Bizonyos, hogy az iskola a pedagógusok csak akkor nevelhetnek maradandó eredménnyel, ha a család párosítja velük saját erőfeszítéseit. A nevelők véleménye szerint a szülői munkaközösség a legjobb forma arra, hogy az iskola és család között szoros nevelői kapcsolatot teremtsen. Az iskolát" nevelő munkájában mindenekelőtt a szülői munkaközösség támogathatja. Bár kétségkívül van némi előrehaladás, mégis a pedagógusok szerint még mindig .csak a kezdetnél tartunk a szülői munkaközösségek életrekeltésében és tevékeny erővé formálásában. Pedig ha a szülői munkaközösség segítségével jó az iskola és a család kapcsolata, akkor az iskolai nevelésnek egyenes és közvetlen folytatása lehet a család nevelő hatása és viszont. A pedagógusok legfőbb kívánsága az ilyen sikeres együttműködés megteremtése. Kétségtelen hát, hogy a szülők és tanítók közös lépéseire van most elsősorban szükség. V I. n .Is/" 1956. március 17.