Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)
1956-03-03 / 63. szám, szombat
Lengyelországi jegyzetek ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE KONTÁR GYU LA A TAVASZ JNNEPE KINABAN NÉHÁNY LÉPÉS és megnyílik a sorompó. A lengyel határőr mellett átlépem a határt. Átnézik az iratokat, kézfogás, minden rendben. Miczkiewicz és Chopin hazájában vagyok. Vígan szívom a lengyel fenyők hűs illatát s a pár percet, ami még az autóbusz indulásáig hátra van, a tájban való gyönyörködéssel töltöm el. Csörgedező patak, fák, hegyek, milyen idegen s mégis mily szép itt minden. Lehet, hogy valaha ezen az úton ment a koronáért Báthory s ki tudja, hány kuruc fordult meg erre Rákóczival. Beszállok a buszba s a nagy Fiat kocsi halk rázása közben magyaközelednek, lassan sötétedik, s szállingózni, majd később bőven hullani kezd az első kristálytiszta hó. Lehet készíteni a sítalpakat. KORÄN REGGEL sietünk Zbtqniewvel. hoqv elériük az első Krakkóba induló autóbuszt. Hideq. ködös idő van. a hóból csak latvak maradt. A lámpák megvilágítják az utat A csúnva idő mindenütt csúnva idő marad. Hiába rohan az autó szép táiakon, mi az eaészből csak a teifehér ködöt látiuk. melvbe mélven belehaslt a jármű reflektorla. A nvtnkos. hiA Három Korona felé rázom szóval és kézzel a jegyszedönek, hova is szeretnék menni. Itt a határszélen kevés az utas, bőven van hely. Útitársaim: turisták, üdülők, pár erdész, munkából haza igyekvő favágók. Vígan folyik a beszélgetés, nevetgélés s közben nyugodtan dohányoznak, ami persze engem meglep, mivel először látom, hogy az autóbuszban füstölnek. A táj mintha rohanna s az esti szürkületben a lámpák szentjánosbogaraknak tűnnek. Az egyik kanyar után hirtelen feltűnik Zakopané. Este van, lent a völgyben egészen a hegy oldaláig világítanak a lámpák. Kiszállok s megkeresem az „Impéria!" hotelt, hogy kipihenjem magam. FURCSA NEVÜ, de különben ízletes reggeli után, kíváncsian indulok a városba, hogy megnézzem, mi minden van itt, ami érdekes és szép. Az utcán elég sok a járókelő, bár még nem kezdődött meg a téli sportidény, a nyár pedig már elmúlt. Rengeteg az üzlet, tele különféle árukkal s lépten nyomon bazár. A csehszlovák wibram- és pionírcipőktől kezdve az amerikai gyapjúig és svéd zsiletig bő a választék mindenben. Sok emberrel találkozom, nézem a goralokat, amint fejszével kezükben tovasietnek, munkába vagy hazafelé. Az úton fiákerek közlekednek, viszik az embereket, csomagokat. Lassan kocognak, csak némelyik lejtőnél lódulnak meg a lovacskák, de mintha tévedés történt volna, újból lassítanak, míg lassan eltűnnek szemem elől. A város csöndjét néha csehszlovák autóbuszok búgása veri fel. A oyönyörű „Orbis"-vendéglőben ebédelek új barátaimmal. Beszélnek az építkezésről, a készülő sporteseményekről, — itt aki csak mozogni tud, mind sportember, — közben közös erővel megrendelünk valami furcsa lakomát. fogalmam sincs róla, mit eszem. Az emberek nagyon barátságosak, szeretnek beszélgetni, tréfálkozni. Üj barátom és kísérőm. Madeyski Zbigniew síversenyző és edző bejárja velem a táj érdekességeit, szépségeit. Megnézzük a régi múzeumot, a faházakat s gyönyörködünk a hegyek felett rohanó felhőkben. A nap sokszor elbújik, hunyorog. A felhők deo köd még a lelkünket is átjárja. Átfázva érünk be Nowv Tarq-ba. ahol tíz perelő áll az autóbusz. A meqállónál kicsit meameleqedünk s folvtatiuk utunkat. Nowy Ta.rq után már kezd felemelkedni a köd. látni a lassan kissebbedő hea veket. A síksáQ múzeum van ebben a szép épületben. Itt nem kell tolmács, csak nézni kell. minden beszél a falak, a gobelinek, a szobrok, a festmények, a oáncélruhák. Az egvik volt fogadó-teremben Báthory életnaqysácrú képét veszem észre. A trónterem után lemegyünk a kápolnába, hogy a sok szarkofág között megkeressük Báthorv és Miczkiewicz sírját. A királvok fekete síriai között pár lépés után rátalálunk Báthorv hamvaira. Átmegyünk a másik részbe, ahol Miczikiewicz fehér márvánvkoporsóiára találunk. A sok gróf főpap díszes szarkofág ia mellett áll az eqvszerű koporsó. Nézem a koporsót melyben Miczkiewicz csontiai porladnak, akinek „Pán Tadeusz'"-a s többi művei eljutottak az eqész világba. A várfalról lenézünk a lenqvel rónára, a ködbevesző hegvekre és a Visztula ezüst szalaoiára. Lassan meavünk lefelé a zailó városba s fáió szívvel búcsúzunk Waweltől, a volt lengve! 1obbágyok s mesteremberek remekművétől. Megnézzük az áruházat, a sok üzletet s pár emléktárqv megvétele után bemegvünk a nagy állomás éttermébe. Rövid ebéd-uzsonna-vacsora után a lenqvel sör iellegzetes ízével szánkban, útnak indulunk. Megszámozott helvünk elfoqlalása után autónk elindul. Mire kiérünk a városból, leszáll az esti köd s eltűnnek a sziporkázó lámpák. MA A SZOKOTTNÁL MÉG KORÁBBAN INDULUNK El akarunk jutni Nowy Targ-on keresztül a „Három korona" csúcsra és meg akarjuk nézni a Dunajec folyót. Hosszú ősz Zakopanéban mindég több helvet foglal el. Utunk most már néha megközelíti a lassan hömpölvaő Visztulát. Miiven ismerős ez a név! Hányan emlegetik, ismerik. Két háború tarolta végig ezt a tájat. Az út mentén mint gombák kezdenek szaporodni a házak. Szép. emeletes régi házak s közben modern ú1 épületek. Krakkó szinte az eavedüli naqv lengyel város, mely a háborút szerencsésen vészelte át s megmaradt régi szépséoében. A naqv állomáson szállunk ki. ( itt a mi végállomásunk te. bent vaovunk a volt lengyel főváros szívében. Megyünk a forqalmas. emberektől nvüzsaő utcákon s csodálkozva nézzük a múl f és ielen keveredését. Villamosok csillnqelnek, autók robognak a sok fiáker és más lófoűfltos kocsi között. A régi várost védőfal (sánc) romjaimellett beérünk az óvárosba s cár lépés után meglátjuk Wawe! várát. Valamikor Zsiqmond. Báthorv és más lenovel királyok pompázó székhelye volt. Most utazás után kiszállunk s egy kis gyalogtúra után felérünk „Czorsztyn" (valamikor híres vár) romjaihoz. A magas váromla^ dékról szép kilátás nyílik egész Nejde 1' váráig. Alattunk hatalmas ködfelhö hömpölyög s csak néhol látni a fák kőzött néhány meglapuló kis házikót. A P Dunajec lyóhoz fél óráig tartó út után érünk el. Most egészen kihalt itt minden. Az úgynevezett lengyel flotta, fatörzsekből kivájt csónakfélék (nyáron többet összekötnek belőle s úgy ereszkednek le a vízen a turisták) most pihennek, ki vannak kötve a parthoz. Nincs bennük senki, csak a rohanó víz ringatja őket. Innen már látni Nejdek várát s egv kis kapaszkodó után már olvassuk a várkapun a régi latin és lengyel feliratokat 1945-ig egy magyar grófnő lakott itt néhány szolgálóiával. most a lengyel képzőművészek és dolgozók üdülőhelye A vár alsó része lakható, de a kápolna és a torony már megkívánja azt a javítást, aminek pár hónappal ezelőtt nekifogtak A zsindelvézés már iavában folyik. Fent a toronyban vezetőnk, a lengyel Kékkereszt-hegyi mentőegvesület tagja, egy sötét hideg helyiségbe vezet s megmutatja azt a sarkot, ahová Jánosíkot kikötötték elfogatása után. A vár után a „Három korona" nevű hegy felé veszünk irányt. Útközben teát főzünk. Kísérőnk a német megszállásról beszél, azokról az évekről, amelyekre itt mindenki szomorúan gondol vissza. Az üldözések, gyilkosságok napirenden voltak akkor a lengyel falvakban, városokban. Beszél az új, a felszabadulás utáni életről is Újjáépítő munkáikról s megérdemelt sikereikről Az idő telik s kisebb pihenők után fent vagyunk a csúcson. A kilátás ebben a ködös, esős időben is szép, lent a Dunajec kacskaringós pántlikája és a Szepesséq ködbevesző falvacskái. Az eső szitálni kezd. sietve indulunk lefelé s alaposan átázva érünk az autóbuszhoz. GYORSAN ELFUTOTTAK A NAPOK. Messzire nem lehet menni, mert vagy eső esik vagy hó. Itt vagyok újra Zakopanéban s a pár percre kicsillanó nrpsugarat fényképezésre használom. Bár rossz az idő, munkások és brigádok dolgoznak a hatalmas síugrósánc javításán. Az itteniek szerint ez volt a legnagyobb ugrósánc Közép-Európában s a javítások után talán a legjobb is lesz. Az éjjel sok hó esett. Most végre a rohanó, szakadozó felhőkön átragyog a nap a fehér hólepelre, Sietek ebédre; s befejezésekor itteni szokás szeint felállva megköszönjük egymásnak az ebédet. Elbúcsúzom az Ismerősöktől. De búcsúzom a szép tájtól, a szikrázó hótól s a lengyel emberektől is. Tudom, hogy az itt töltött kellemes órákra gyakran visszagondolok majd odahaza. Különösen akkor, ha kinyitom fényképalbumom s újra és újra végignézem lengyelországi képeimet. mm j m "ír m * ^WilllM 1'^^mm/fr^Jm (SNI jF mm *** édmBm liBUlMk Wm. Most érkeztek képek, amelyek a kínai újév örömteli ünnepét mutatják. Pekingben és Kína egész területén február 12-én kezdődtek meg a négy napon át tartó hagyományos kínai újévi ünnepségek, (amelyet másként a Tavasz Ünnepének is neveznek Ez az ünnep a kínai naptár szerint február 12-re esik. A felvétel J a n S hu j t, egy élenjáró pekingi dolgozót mutat, a pekingi elefántcsontfaragó szövetkezet vezetőjét, amint unokáinak ki*, osztja az újévi ajándékokat. Az Amerikai Egyesült Államok Montgomery városában mozgalom indult a faji megkülönböztetés ellen, amely akkor kezdődött, mikor egy néger nőt ipegbüntettek azért, •mert az autóbuszban a fehéreknek fenntartott helyre ült. Azóta Montgomery varos né-' ger lakói bojkottálják a helyi autóbusztársaságokat, A The New York Times-böl átvett képünkön a rendőrségi hivatalnok attól a Rose Parks-tól vesz ujjlenyomatot, aki az autóbuszban a fehéreknek kijelölt helyre ült. Rosa Parksot és vele egylitt 114 négert lecsuktak. Faji megkülönböztetés az USA-ban t Nehru válasza a parlamenti képviselők kérdéseire Delhi, március 1. (ČTK) — Az indián Express című lap jelentése szerjnt Nehru indiai minisztereinek február 29-én válaszolt a népi parlament képviselőinek kérdéseire Dulies küszöbönálló indiai látogatásával kapcsolatban. Rámutatott, hogv még nem határózták meg a Dullessal folytatandó tárgyalások pontos programját, s csupán arról van szó, hogy a két felet érdeklő kérdéseket beszélik meq. I Arra a kérdésre, vajon annak elleI nére, hogy az USA nem írta alá a I genfi egyezményeket, megtárgyalják-t I a vietnami helyzetet, Nehru azt vállaszolta, hogy nézete szerint nem n I vietnami helyzet lesz a tárgyaifisok I fő témája Arra a kérdésre, vajon • az indiai kormány javasolta-e Mo' lotov és Lloyd tárgyalásait abból a • célból, hogy kiutat találjanak a vietnami zsákutcából, Nehru azt válaszolta, hogy ebben az ügyben India .az 1954-ben megtartott külügymi• niszteri genfi értekezlet két elnökéhez fordult és tanácsot kért tőlük Nehrunak továbbá feltették a kérdést: helyes-e Ngo Dinh- Diem-nek, Dél-Vietnam elnökének az az állítása, hogy az északvietnami kommunisták akadályozzák a Pathe* Lao-I és vleti.ami egyezmények megvalósítását. Ez az állítás megjelent a sajtóban is. Nehru azt válas-olta: a vietnami probléma abban rejlik, hogy Diem nem ismeri el a genfi egyezményeket és azt állítja, hogy ezek az egyezmények őt egyáltalán nem kötik. DélVietnam azonban természetesen előnyt húzott ezekből az egyezményekből, elsősorban a háború megszüntetéséből és a hadifoglyok kicse•éiéséből. Ezek az előnyök kétségbe vonhatatlanok Észak- és Dél-Vietnam között tárgyalásokat kellene kezdeni, hogy a választásokat még ez év júliusában megtarthassák. Azonban mindeddig semmilyen tárgyalást nem tartottak és kevéssé valószínű, hogy a választásokat megtarthatják ez év júliusában. Elsősorban — hangsúlyozta Nehru — tiszteletben kell tartani a genfi egyezményt és teljesíteni kell a vállalt kötelezettségeket. A norvég sajtó elítéli rtorvégia részvételét a NATO-ban Jellegzetes faház Oslo, március 1. (ČTK) — A norvég sajtóban egyre gyakrabban jelennek meg cikkek, amelyek elitélik Norvégia részvételét a NATO-ban. Ingwald Svinson író a Dagbladetben azt írja, hoqv az USA Katonai támaszpontjainak kibővítése a szovjet határok mentén megcáfolja azi az állítást, hogy a NATO védelmi szervezet Nem fér kétség ahhoz, hogy az a tömb. amely más ország körül mind nagyobb tereket foglal el és valamennyi javaslatát visszautasítja .. vénül is kiprovokálhatja a háborút — írja Svinsos. Norvégia tagságáért a NATO-ban „könnyel és verejtékkel fizet". Mind többen tekintenek eme szervezetre szkeptikusan. Norvégia belépíse až Atlanti Egyzményfce a Szovjetunio elleni igazságtalan, erkölcstelen és ellenséges cselekedet volt, mert a Szovjetunió sohasem veszélyeztette országunk szuverenitását.' A Frlheten azt írja, hogy „a NATO Norvégia számára a háború felé vezető legközelebbi utat ielenti. Az egyedüli helyes megoldás a semlegesség és a tömböktől való távolmaradás." Az Orienterlng lapnak az a javaslata, hogy az északi államok semleges tömböt létesítsenek. Forbeck lelkész a Venstre-párt oslol gyűlésén kijelentette. „Norvégia csatlakozása az Atlanti Tömbhöz külügyminiszterünk legsikertelenebb lépése votl.' 1
