Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-20 / 80. szám, kedd

Ä Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlési küldöttsége megtekintette Hoszkvát Moszkva, március 18. (ČTK) — Moszkvában vasárnap nagyon szép idő volt. Reggel óta sütött a nap és a moszkvaiak az utcákon tartózkodtak. A csehszlovák parlamenti küldöttség a szép napot Moszkva megtekintésére használta ki. Elsősorban az új lakó­házak építését nézték meg. A Novopescsani körzetben sok hat­emeletes panelház épült. Homlokzat­vakolásuk egyszerű, minden díszítés nélkül. Ezeket a házakat az alapjuk­tól egészen a tetőig a gyárakban ké­szült panelekből szerelik Ö6sze. Min­den egyes házban 228 modern két-há­romszobás lakás van. Ezenkívül üz­letek, éttermek, gyermekbölcsődék és más kulturális berendezések vannak e házakban. Minden egyes ház 17 000 vasbetonrésztoől áll, és építése hét hó­napot vesz igénybe. Moszkva délkeleti körzetébe a to­vábbi építkezési helyek megtekintésé­re indulva, a csehszlovák parlamenti küldöttség megállt a Lomonoszov­egyetem előtt. Innen szép kilátás nyí­lik Moszkvára és a Luzsniki sportvá­ros építkezéseire. A moszkvai* sporto­lók e hatalmas jövő központja 170 hektárnyi területet foglal magában. Tízezer munkás dolgozik itt a száz­ezer nézőt befogadó stadion építésén. A délkeleti körzetben a csehszlovák képviselők megtekintették a különle­ges félszáraz, préselt téglából épült házakat. A nemzetgyűlés tagjai a szemleút alkalmával elbeszélgettek az új házak lakóival. További program a Moszkvai Metro megtekintése volt, amelynek nagysze­rűsége elragadtatta a küldöttséget. A Metrón ma több mint két és fél millió ember közlekedik. AmíKor a csehszlovák képviselők a Pihenés és Kultúra Parkja állomásán feljöttek, az épület előtt Moszkva la­kói szívélyes tapssal üdvözölték a csehszlovák nép képviselőit. A küldöttség három tagja, Anežka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés al­elnöke, dr. Karel Káčl és Roman Ko- lísky képviselők az új Lomonoszov­egyetem épületében meglátogatták a csehszlovák tanulókat és a szívélyes beszélgetés során átadták nekik a ha­zaiak üdvözletét. A nemzetgyűlés küldöttsége este a Nagy Színházban megtekintette Min­kusz Don Quijotte című balettjét. Ezzel véget ért a küldöttség láto­gatásának első része a Szovjetunió fővárosában, és most útra kel a Szov­jetunióba. Az első út célja Leningrád A Mosel-csatorna, vagy a veszett fejsze nyele A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége Moszkvába érke­zett. A repülőtéren Zdenék Fieriinger, a nemzetgyűlés elnöke válaszol A. P. Volkovnak, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje elnökének üdvözlő beszédére. Bővül a Szovjetunió és az USA közötti kulturális együttműködés A Szovjetunió Állami Népi Együttese az USA-ba látogat Moszkva. (ČTK) — Ez év őszén az Táncegyüttesének amerikai útja 1956 Amerikai Egyesült Államokba megy vendégszereplésre Igor Mojsejev ve­zetése alatt a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, mely a szovjet tánc­együttesek legnépszerűbbjeinek egyi­ke. Az együttes amerikai vendégsze­repléséről szóló tanácskozásokat S. Urok, az „Urok Artist Incorporated" koncertügynökség tulajdonosa vezette Moszkváiban. A tárgyalások befejezése után sajtóértekezletet rendeztek, ame­lyen részt vettek szovjet és külföldi újságírók. V. Sztyepanov, a külföldi kapcsolatok ügyosztályának vezetője a kulturális ügyek minisztériumában beszédében rámutatott arra, hogy az egyezmény alaján az Everyman Ope­ra oroszországi látogatásának viszon­zásaképpen, amely a Porgy and Bess operát játszotta Moszkvában és Lenin­grádban, a Szovjetunió Állami Népi szeptemberében valósul meg. A Szov­jetunió Állami Népi Táncegyüttese Amerikában két hónapig tartózkodik. S. Urok, az amerikai hangverseny­ügynökség tulajdonosa kifejezte azon reményét, hogy az USA és a Szovjet­unió közötti kulturális csere hozzá­járul a két állam népeinek közeledé­séhez. A többi között közölte, hogy egyezményt kötöttek az amerikai mű­vészek egész sorának szovjetunióbeli látogatására vonatkozólag. Igor Mojsejev, a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese művészi vezetője kijelentette, hogy kollektívája nagy érdeklődéssel tekint az Amerikai Egye­sült Államokban való szereDlésére. Ez első látogatása lesz a szovjet művé­szi együttesnek az utolsó 30 év so­rán az USA-ban. Rossz idők járnak a francia impe­rializmusra. Indokina elvesztése után Észak-Afrikában dúlnak immár más­fél esztendeje súlyos gyarmati har­cok. Mindezt tetézi a francia nehéz­ipar egyik legfontosabb kulcspozíció­idnak, a Saar-vidéknek küszöbén álló elvesztése. A legújabb jelentések .sze­rint a napokban Párizsban megtar­tott ismételt Saar-vidékre vonatkozó tárgyalások megint eredménytelenül végződtek. Hogy megértsük a francia és német monopóliumok között folyó harcok okait, tudnunk kell, hogy Nyugat­Európa nehézipara két pilléren nyűg szik: A németországi, Ruhr vidi-ki szénen és kokszon, valamint a fran­ciaországi, lotharingiai vasércen. A Ruhr-vidéki szénbányákból évente millió tonna számra szállítják a sze­net és a kokszot az észak-franciaor­szági vas- és acélmüveknek s fordít­va, Lotharingia látia el elsősorban a Ruhr-vidék kohómüveit vasérccel. Olyan kölcsönös függőségről van itt szó, amely az utolsó kilencven eszten­dőben három német-francia háborúra vezetett. 1.871 -ben a kialakuló pon-sz imperializmus elragadja Franciaor­szágtól Elzász-Lotharingiát és ezzel, valamint a hatalmas hadisarccal meg­veti a német nehézipar alapját. Az első világháború egyik eredmé­nyeképpen 1918-ban Elzász-Lotharin­g'r- s vele a vasérc visszakerül Fran­ciaországhoz, amely egyben 15 évre megszerzi a Saar -vidéket, annak szén­bányáit és kohómüveit. 1940-ben Hit­ler támadásának egyik fő célja Fran­ciaország ellen újrá éppen a lotharin­giai vasérc megszerzése. 1945-ben a győztesek között levő Franciaország visszaszerzi Elzász-Lotharingiát s a német betörés, valamint Franciaor­szág négyéves fosztogatása fejében hadikárpótlásul újra a Saar-vidéket követeli magának. Az utóbbi időben, ismételt saar­vidéki szavazás eredményeképpen a francia uralkodó körök veszni látják pozíciójukat a Saar-vidéken. A bonni kormány ugyanis — hathatós ameri­kai segítséggel — egyre jobban alá­aknázza "Franciaország saarvidéki be­folyását. A francia kormány már haj­landó lenne végleg kivonulni a Saar­vidékről, de ezért — a veszett fejsze nyeleként — a saarvidéki szén kiak­názást jogát és a Mosel folyó csator­názását követeli a nyugat-német kor­mánytól. A Mosel-csatorna ügye annyira jel­lemző az imperialisták közötti tor­zsalkodásokra, hoay érdemes köze­lebbről is megismerkedni vele. A Mi­set folyó Közép-Franciaország ban ered s Moselle név alatt északnak fo­lyik Lotharingián és a Saarvidéken át Németországba, ahol Koblenznél a Rajnába ömlik. A Rajna, mint tudjuk, viszont a Ruhr-vidék mellett folyik el. Ha tehát a nem túlságosan v'tzbő Mosel folyót a francia határtól Kob­lenzig hajózhatóvá teszik, olcsó vl­ziutat teremtenek Lotharingia és a Ruhr-vidék, a francia vasérc és a né­met szén között. Tekintettel arra, hogy a francia nehézipar rá van utal­va a ruhrvidéki kokszra, míg a né­met nehézipar a vasércet máshol is (például Svédországban) versenyképes áron be tudja szerezni, a francia mo­nopóliumoknak létérdeke, hogy az ed­digi drága vasúti szállítás helyett ol­csó víziúton szállíthassák az évi leg­alább 6—7 millió tonna német sze­net és kokszot. Ehhez azonban a Mo­selt kell hajózhatóvá tenni német te­rületen, vagyis 200 kilométer hosszú­ságban, ami természetesen nem olcsó mulatság. A fő ok azonban, amiért a német monopóliumok és így a bon­ni kormány is vonakodnak ebbe az elsősorban francia érdekeket szolgáló csatornázási tervbe a saját költségen belemenni az, hogy a német nehézipar ily módon' elvesztené kalkulációs elő­nyeit és így nagyobb profitjait is a francia nehéziparral szemben. Az ősz­szeg, amiről a fuvarkülönbségek alap­ján szó van, hatalmas, évi 15 milliárd frank, tehát érdemes érte a monopó­liumoknak harcolniok. Így kerül a Mosel-folyó — amelyet eddig csak az ott termő jó borok tet­tek ismertté — a nyugat-európai mo­nopolista körök profitharcának közép­pontjába. A francia tőkések követe­lik, a németek ellenzik, a jövő dönti el, melyik lesz a győztes. De azért a Musel csatornát meg­építhetnék. Olcsó víziútra akkor is szükség lesz majd, amikor ez a fon­tos összekötőkapocs F ranciaorszigban és Németországban egyaránt már ki­zárólag a dolgozó nép érdekeit fogja szolgálni. Sz. Ľ1 Dél-V\agyc rorszďgon apad c, Durta vize Budapest, március 19. (ČTK) — Március 18-án végre sikerült a ma­gyar határ mentén levő állójeget mozgásba hozni. Az elöntött terüle­tekről a víz visszavonul. Magyaror­szágon az árvíz által okozott jelentős károk pótlására országos gyűjtést in­dítottak. A »mentési munkálatok köz­ben egy szovjet és egy magyar kato­na életét vesztette. OOOOOOaOCCOeCSOQOOOOťXXXX^ c oooeoöocecoc© Mi segíti elő és mi hátráltatja a csehszlovák-amerikai kapcsolatokat? Itt az ideje! hogy véget vessenek a provokációknak Amikor ez év januárjában és feb­ruárjában Csehszlovákia, a Szovjet­unió és más államok tiltakoztak az amerikai provokációk és különféle lég­gömböknek területünk fölé való irá­nyítása ellen és amikor kormányunk követelte, hogy az Egyesült Államok teljes szigorral büntesse meg azokat, akik ezen tevékenységükkel a szlová­kiai repülőszerencsétlenséget okozták, egyes nyugati rádióállomások és a burzsoá lapok versenyeztek abban, hogy biztosítsák a közvéleményt, hogy a léggömböket, történjék bármi is, tovább fogják küldözgetni. És hogy Amerikában senkinek sem jut eszébe, hogy komolyan foglalkozzék a mi til­takozásunkkal, mert mindez csupán „kommunista propagadna." E hírek és nyiiatkozatok óta alig néhány hét telt el, azonban már eb­ben a rövid időben is megmutatko­zott, hogy ez az egész ügy mégsem olyan egyszerű. amerikai kormány a február 4-1 szovjet, tiltakozó jegyzékre adott vá­laszában kijelentette, hogy töreked­ni fog a további úgynevezett meteo­rológiai (a valóságban — mint isme­retes — kémszolgálati) léggömbök felV csátását a Szovjetunió területe fölé beszüntetni. A bonni kormány szóvivője feb­riuár 7-én közölte, hogy a szovjet til­takozó jegyzéket gondos vizsgálat alá vették. A Hannoversche Aligemeine Zeitung február 27-i számában közöl­te bonni leve'ezőjének tudósítását, arreiy szerint várható, hogy „a szö­vetségi kormány odahat, hogy Nyu­gat-Németországból ne küldjenek lég­gömböket, amelyek a vasfüggönyön át propaganda-anyagot szállítanak." Röviddel ezután lépett fel a lég­gömbakció ellen az első nyugati or­szág. Svédország március 7-én til­takozott az Egyesült Államok és Nor­végia kormányánál a balonok küldése ellen, amely sérti a svéd törvényeket és a nemzetközi határozatokat; a svéd kormány egyszersmind követel­te, hogy mindkét állam szüntesse be a svéd légitér ilyen megsértését. A norvég kormány Svédországot bizto­sította, hogy az amerikai léggömbök felbocsátásét norvég területen beszün­teti. Minden épeszű ember bizonyára csodálkozik most azon, hogy az el­múlt napokban területünk felett a léggömbök újból megjelentek. Tartal­muk, a röplapok teljesen nevetsége­sek, azonban a légitér megsértése és légi közlekedésünk veszélyeztetése rendkívül komoly dolog. Az amerikai kormány a nemzetközi jog alapján felelős azért a tevékenységért, amely csehszlovák polgárok halálát és sebe­sülését okozta. Ez alól a felelősség alól az amerikai kormányt nem men­tesíti semmiféle kifogás. Különféle amerikai hivatalos és nem hivatalos hírmagyarázók már sok papírt és időt pocsékoltak arra, hogy meggyőzzék a bizalmatlan közvéleményt: a provoka­tív röplapokat tartalmazó léggömbö­ket nem amerikai hivatalos, hanem bizonyos magánszervezetek küldözge­tik. Dulies amerikai államtitkár a kö­zelmúltban. egy sajtóértekezleten még tovább ment, amikor azt állította, hogy itt „a menekültek akciójáról" van szó, akikhez az amerikai pol­gároknak semmi közük. Dulies úr már eddig is sok olyan dolgot mon­dott, amit bizony lehetetlen elhinni. Azonban most bátran mondhatjuk, hogy önmagát is felülmúlta. A HIVATALOS SS NEM HIVATALOS SZEMÉLYISÉGEKRŐL Általánosan ismert tény, hogy az úgynevezett „Szabad Európa-bizott­ság", — amely, mint azt például a Süddeutsche Zeitung február 17-i szá­mában megerősítette, vezeti az úgy­nevezett „szabadságért folytatott ke­resztes hadjáratot" — Lucius D. Clay amerikai tábornok alapította 1949­ben.. Lucius D. Clay a háború utáni esztendőkben az egész amerikai had­erő főparancsnoka volt Nyugat-Né­metországban. EzzM azonban az ő pá­lyafutása nem ért véget. Abban az időben, amikor Eisenhower tábornok­nak az Amerika; Egyesúlt Államok elnöki hivatalára való jelölését ké­szítették elő, Clay az Eisenhower je­löléséért küzdő erők titkos vezetése és az Északatlanti-tömb hadereje eisenhoweri párizsi parancsnoksága között a taktikai közvetítő és kato­nai összekötőtiszt szerepét játszotta. Clay diszkrét missziótevékenységet folytatott Eisenhower számára a nagy­iparosok és tőkések között, akik ere­detileg inkább Taft hivei voltak. Clayról így ír Jay Franklin, ameri­kai író, a Republicans on the Po­tomac című könyvében: „Azt a tényt, hogy Clay, aki jelenleg a „Continen­tal Can Company" nagy konszern igazgatótanácsának elnöke, még min­dig Eisenhower elnök legközelebbi ta­nácsadói közé tartozik, megerősítet­ték az Alsop testvérek ismert ame­rikai hírmagyarázók 1955. december 22-én a New York Herald Tribune­ban. Nem titok az sem, mint ahogyan azt például az idézett Süddeutsche Zeitung is megerősíti, hogy a léggöm­bök felbocsátásának gondolata Harold Stassentől ered, aki a Köztársasági Pártban már egy néhányszor próbál­kozott az Egyesült Államok elnöki tisztségének elnyerésével. Eisenhower kormányában Stassen hosszú ideig a külföldi segítség adminisztrátora volt és jelenleg Eisenhower elnök külön tanácsadója a leszerelés kérdésében. Nem volna szabad azonban megfe­ledkezni arról, hogy bármiféle lég­gömbök felbocsátása — akár röplapo­kat, akár pedig fényképező készülé­keket szállítanak, csak feszültséget idézhetnek elő a népek között, meg ­akadályozhatják a bizalom kifejlődé­sét és kétséget keltenek azok szava­hihetőségében, akik annyit beszélnek a „nyílt légitérről", Emlékszünk még arra, hogy nem vagyunk messze attól az időtől, ami­kor mások, kétségen kívül az Egye­sült Államok hivatalos tényezői, egy­általán nem titkolták részvételüket a szabadság amerikai „karesztes vité­zeinek" mostani és hasonló akciói­ban. Amerikában és másutt is a vilá­gon még élénk emlékezetünkben él, hogy e szervezet évzáró kongresszu­sa 1953-ban az amerikai honvédelmi minisztérium épületében folyt le. És vajon ki adott irányelveket a léggöm­akciók szervezői számára és további tevékenységére? Nem kisebb úr, mint Bedell W. Smith, Dulies államtitkár akkori helyettese, senki más, mint az államtitkár testvére, Allan Dul­ies, a CIC amerikai kémszervezeti köz­pont főnöke. És az államtitkár? 1954. március 1-én Rodino képviselő az Egyesült Államok parlamentjében a parlament és szenátus közös határo­zati javaslatát terjesztette elő, amely szerint az államtitkárt „léggömb­akció" szervezésével bízzák meg és e célra két millió dollárt utaltak ki számára. Az amerikai kormánykörök e határozat sorsáról hallgattak, azon­ban Dulies államtitkárnak sokkal óva­tosabbnak kellet volna lennie, amikor arról beszélt, hogy magánszemélyek állnak a léggömbakció mögött. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hegy a Fehér Ház Eisenhower elnök r.evében felhívásokat is kiad gyűjtések rendezésére, az amerikai „kereszteshadjárat" számára és hogy az elnök megbízásából a múlt év fo­lyamán a kereskedelmi minisztérium államtitkárhelyettesét a gyűjtés ren­dezőbizottságának elnökévé nevezték ki. FORD ÉS HOLMAN URAK Nem kételkedünk abban, hogy a tábornokok, a tanácsadók és titkárok maguk a léggömbökat nem eregetik. Egyrészt azért nem, mert ez veszé­lyes (március 4-én a Tirsenreuthe amerikai támaszpontról felbocsátott léggömb robbanásánál 5 személy megsérült), másrészt azért sem, mert O J S / C> ty 1856. március 20. w

Next

/
Thumbnails
Contents