Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-20 / 80. szám, kedd

Ä Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlési küldöttsége megtekintette Hoszkvát Moszkva, március 18. (ČTK) — Moszkvában vasárnap nagyon szép idő volt. Reggel óta sütött a nap és a moszkvaiak az utcákon tartózkodtak. A csehszlovák parlamenti küldöttség a szép napot Moszkva megtekintésére használta ki. Elsősorban az új lakóházak építését nézték meg. A Novopescsani körzetben sok hatemeletes panelház épült. Homlokzatvakolásuk egyszerű, minden díszítés nélkül. Ezeket a házakat az alapjuktól egészen a tetőig a gyárakban készült panelekből szerelik Ö6sze. Minden egyes házban 228 modern két-háromszobás lakás van. Ezenkívül üzletek, éttermek, gyermekbölcsődék és más kulturális berendezések vannak e házakban. Minden egyes ház 17 000 vasbetonrésztoől áll, és építése hét hónapot vesz igénybe. Moszkva délkeleti körzetébe a további építkezési helyek megtekintésére indulva, a csehszlovák parlamenti küldöttség megállt a Lomonoszovegyetem előtt. Innen szép kilátás nyílik Moszkvára és a Luzsniki sportváros építkezéseire. A moszkvai* sportolók e hatalmas jövő központja 170 hektárnyi területet foglal magában. Tízezer munkás dolgozik itt a százezer nézőt befogadó stadion építésén. A délkeleti körzetben a csehszlovák képviselők megtekintették a különleges félszáraz, préselt téglából épült házakat. A nemzetgyűlés tagjai a szemleút alkalmával elbeszélgettek az új házak lakóival. További program a Moszkvai Metro megtekintése volt, amelynek nagyszerűsége elragadtatta a küldöttséget. A Metrón ma több mint két és fél millió ember közlekedik. AmíKor a csehszlovák képviselők a Pihenés és Kultúra Parkja állomásán feljöttek, az épület előtt Moszkva lakói szívélyes tapssal üdvözölték a csehszlovák nép képviselőit. A küldöttség három tagja, Anežka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Karel Káčl és Roman Ko- lísky képviselők az új Lomonoszovegyetem épületében meglátogatták a csehszlovák tanulókat és a szívélyes beszélgetés során átadták nekik a hazaiak üdvözletét. A nemzetgyűlés küldöttsége este a Nagy Színházban megtekintette Minkusz Don Quijotte című balettjét. Ezzel véget ért a küldöttség látogatásának első része a Szovjetunió fővárosában, és most útra kel a Szovjetunióba. Az első út célja Leningrád A Mosel-csatorna, vagy a veszett fejsze nyele A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége Moszkvába érkezett. A repülőtéren Zdenék Fieriinger, a nemzetgyűlés elnöke válaszol A. P. Volkovnak, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje elnökének üdvözlő beszédére. Bővül a Szovjetunió és az USA közötti kulturális együttműködés A Szovjetunió Állami Népi Együttese az USA-ba látogat Moszkva. (ČTK) — Ez év őszén az Táncegyüttesének amerikai útja 1956 Amerikai Egyesült Államokba megy vendégszereplésre Igor Mojsejev vezetése alatt a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese, mely a szovjet táncegyüttesek legnépszerűbbjeinek egyike. Az együttes amerikai vendégszerepléséről szóló tanácskozásokat S. Urok, az „Urok Artist Incorporated" koncertügynökség tulajdonosa vezette Moszkváiban. A tárgyalások befejezése után sajtóértekezletet rendeztek, amelyen részt vettek szovjet és külföldi újságírók. V. Sztyepanov, a külföldi kapcsolatok ügyosztályának vezetője a kulturális ügyek minisztériumában beszédében rámutatott arra, hogy az egyezmény alaján az Everyman Opera oroszországi látogatásának viszonzásaképpen, amely a Porgy and Bess operát játszotta Moszkvában és Leningrádban, a Szovjetunió Állami Népi szeptemberében valósul meg. A Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese Amerikában két hónapig tartózkodik. S. Urok, az amerikai hangversenyügynökség tulajdonosa kifejezte azon reményét, hogy az USA és a Szovjetunió közötti kulturális csere hozzájárul a két állam népeinek közeledéséhez. A többi között közölte, hogy egyezményt kötöttek az amerikai művészek egész sorának szovjetunióbeli látogatására vonatkozólag. Igor Mojsejev, a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttese művészi vezetője kijelentette, hogy kollektívája nagy érdeklődéssel tekint az Amerikai Egyesült Államokban való szereDlésére. Ez első látogatása lesz a szovjet művészi együttesnek az utolsó 30 év során az USA-ban. Rossz idők járnak a francia imperializmusra. Indokina elvesztése után Észak-Afrikában dúlnak immár másfél esztendeje súlyos gyarmati harcok. Mindezt tetézi a francia nehézipar egyik legfontosabb kulcspozícióidnak, a Saar-vidéknek küszöbén álló elvesztése. A legújabb jelentések .szerint a napokban Párizsban megtartott ismételt Saar-vidékre vonatkozó tárgyalások megint eredménytelenül végződtek. Hogy megértsük a francia és német monopóliumok között folyó harcok okait, tudnunk kell, hogy NyugatEurópa nehézipara két pilléren nyűg szik: A németországi, Ruhr vidi-ki szénen és kokszon, valamint a franciaországi, lotharingiai vasércen. A Ruhr-vidéki szénbányákból évente millió tonna számra szállítják a szenet és a kokszot az észak-franciaországi vas- és acélmüveknek s fordítva, Lotharingia látia el elsősorban a Ruhr-vidék kohómüveit vasérccel. Olyan kölcsönös függőségről van itt szó, amely az utolsó kilencven esztendőben három német-francia háborúra vezetett. 1.871 -ben a kialakuló pon-sz imperializmus elragadja Franciaországtól Elzász-Lotharingiát és ezzel, valamint a hatalmas hadisarccal megveti a német nehézipar alapját. Az első világháború egyik eredményeképpen 1918-ban Elzász-Lotharing'r- s vele a vasérc visszakerül Franciaországhoz, amely egyben 15 évre megszerzi a Saar -vidéket, annak szénbányáit és kohómüveit. 1940-ben Hitler támadásának egyik fő célja Franciaország ellen újrá éppen a lotharingiai vasérc megszerzése. 1945-ben a győztesek között levő Franciaország visszaszerzi Elzász-Lotharingiát s a német betörés, valamint Franciaország négyéves fosztogatása fejében hadikárpótlásul újra a Saar-vidéket követeli magának. Az utóbbi időben, ismételt saarvidéki szavazás eredményeképpen a francia uralkodó körök veszni látják pozíciójukat a Saar-vidéken. A bonni kormány ugyanis — hathatós amerikai segítséggel — egyre jobban aláaknázza "Franciaország saarvidéki befolyását. A francia kormány már hajlandó lenne végleg kivonulni a Saarvidékről, de ezért — a veszett fejsze nyeleként — a saarvidéki szén kiaknázást jogát és a Mosel folyó csatornázását követeli a nyugat-német kormánytól. A Mosel-csatorna ügye annyira jellemző az imperialisták közötti torzsalkodásokra, hoay érdemes közelebbről is megismerkedni vele. A Miset folyó Közép-Franciaország ban ered s Moselle név alatt északnak folyik Lotharingián és a Saarvidéken át Németországba, ahol Koblenznél a Rajnába ömlik. A Rajna, mint tudjuk, viszont a Ruhr-vidék mellett folyik el. Ha tehát a nem túlságosan v'tzbő Mosel folyót a francia határtól Koblenzig hajózhatóvá teszik, olcsó vlziutat teremtenek Lotharingia és a Ruhr-vidék, a francia vasérc és a német szén között. Tekintettel arra, hogy a francia nehézipar rá van utalva a ruhrvidéki kokszra, míg a német nehézipar a vasércet máshol is (például Svédországban) versenyképes áron be tudja szerezni, a francia monopóliumoknak létérdeke, hogy az eddigi drága vasúti szállítás helyett olcsó víziúton szállíthassák az évi legalább 6—7 millió tonna német szenet és kokszot. Ehhez azonban a Moselt kell hajózhatóvá tenni német területen, vagyis 200 kilométer hosszúságban, ami természetesen nem olcsó mulatság. A fő ok azonban, amiért a német monopóliumok és így a bonni kormány is vonakodnak ebbe az elsősorban francia érdekeket szolgáló csatornázási tervbe a saját költségen belemenni az, hogy a német nehézipar ily módon' elvesztené kalkulációs előnyeit és így nagyobb profitjait is a francia nehéziparral szemben. Az őszszeg, amiről a fuvarkülönbségek alapján szó van, hatalmas, évi 15 milliárd frank, tehát érdemes érte a monopóliumoknak harcolniok. Így kerül a Mosel-folyó — amelyet eddig csak az ott termő jó borok tettek ismertté — a nyugat-európai monopolista körök profitharcának középpontjába. A francia tőkések követelik, a németek ellenzik, a jövő dönti el, melyik lesz a győztes. De azért a Musel csatornát megépíthetnék. Olcsó víziútra akkor is szükség lesz majd, amikor ez a fontos összekötőkapocs F ranciaorszigban és Németországban egyaránt már kizárólag a dolgozó nép érdekeit fogja szolgálni. Sz. Ľ1 Dél-V\agyc rorszďgon apad c, Durta vize Budapest, március 19. (ČTK) — Március 18-án végre sikerült a magyar határ mentén levő állójeget mozgásba hozni. Az elöntött területekről a víz visszavonul. Magyarországon az árvíz által okozott jelentős károk pótlására országos gyűjtést indítottak. A »mentési munkálatok közben egy szovjet és egy magyar katona életét vesztette. OOOOOOaOCCOeCSOQOOOOťXXXX^ c oooeoöocecoc© Mi segíti elő és mi hátráltatja a csehszlovák-amerikai kapcsolatokat? Itt az ideje! hogy véget vessenek a provokációknak Amikor ez év januárjában és februárjában Csehszlovákia, a Szovjetunió és más államok tiltakoztak az amerikai provokációk és különféle léggömböknek területünk fölé való irányítása ellen és amikor kormányunk követelte, hogy az Egyesült Államok teljes szigorral büntesse meg azokat, akik ezen tevékenységükkel a szlovákiai repülőszerencsétlenséget okozták, egyes nyugati rádióállomások és a burzsoá lapok versenyeztek abban, hogy biztosítsák a közvéleményt, hogy a léggömböket, történjék bármi is, tovább fogják küldözgetni. És hogy Amerikában senkinek sem jut eszébe, hogy komolyan foglalkozzék a mi tiltakozásunkkal, mert mindez csupán „kommunista propagadna." E hírek és nyiiatkozatok óta alig néhány hét telt el, azonban már ebben a rövid időben is megmutatkozott, hogy ez az egész ügy mégsem olyan egyszerű. amerikai kormány a február 4-1 szovjet, tiltakozó jegyzékre adott válaszában kijelentette, hogy törekedni fog a további úgynevezett meteorológiai (a valóságban — mint ismeretes — kémszolgálati) léggömbök felV csátását a Szovjetunió területe fölé beszüntetni. A bonni kormány szóvivője febriuár 7-én közölte, hogy a szovjet tiltakozó jegyzéket gondos vizsgálat alá vették. A Hannoversche Aligemeine Zeitung február 27-i számában közölte bonni leve'ezőjének tudósítását, arreiy szerint várható, hogy „a szövetségi kormány odahat, hogy Nyugat-Németországból ne küldjenek léggömböket, amelyek a vasfüggönyön át propaganda-anyagot szállítanak." Röviddel ezután lépett fel a léggömbakció ellen az első nyugati ország. Svédország március 7-én tiltakozott az Egyesült Államok és Norvégia kormányánál a balonok küldése ellen, amely sérti a svéd törvényeket és a nemzetközi határozatokat; a svéd kormány egyszersmind követelte, hogy mindkét állam szüntesse be a svéd légitér ilyen megsértését. A norvég kormány Svédországot biztosította, hogy az amerikai léggömbök felbocsátásét norvég területen beszünteti. Minden épeszű ember bizonyára csodálkozik most azon, hogy az elmúlt napokban területünk felett a léggömbök újból megjelentek. Tartalmuk, a röplapok teljesen nevetségesek, azonban a légitér megsértése és légi közlekedésünk veszélyeztetése rendkívül komoly dolog. Az amerikai kormány a nemzetközi jog alapján felelős azért a tevékenységért, amely csehszlovák polgárok halálát és sebesülését okozta. Ez alól a felelősség alól az amerikai kormányt nem mentesíti semmiféle kifogás. Különféle amerikai hivatalos és nem hivatalos hírmagyarázók már sok papírt és időt pocsékoltak arra, hogy meggyőzzék a bizalmatlan közvéleményt: a provokatív röplapokat tartalmazó léggömböket nem amerikai hivatalos, hanem bizonyos magánszervezetek küldözgetik. Dulies amerikai államtitkár a közelmúltban. egy sajtóértekezleten még tovább ment, amikor azt állította, hogy itt „a menekültek akciójáról" van szó, akikhez az amerikai polgároknak semmi közük. Dulies úr már eddig is sok olyan dolgot mondott, amit bizony lehetetlen elhinni. Azonban most bátran mondhatjuk, hogy önmagát is felülmúlta. A HIVATALOS SS NEM HIVATALOS SZEMÉLYISÉGEKRŐL Általánosan ismert tény, hogy az úgynevezett „Szabad Európa-bizottság", — amely, mint azt például a Süddeutsche Zeitung február 17-i számában megerősítette, vezeti az úgynevezett „szabadságért folytatott keresztes hadjáratot" — Lucius D. Clay amerikai tábornok alapította 1949ben.. Lucius D. Clay a háború utáni esztendőkben az egész amerikai haderő főparancsnoka volt Nyugat-Németországban. EzzM azonban az ő pályafutása nem ért véget. Abban az időben, amikor Eisenhower tábornoknak az Amerika; Egyesúlt Államok elnöki hivatalára való jelölését készítették elő, Clay az Eisenhower jelöléséért küzdő erők titkos vezetése és az Északatlanti-tömb hadereje eisenhoweri párizsi parancsnoksága között a taktikai közvetítő és katonai összekötőtiszt szerepét játszotta. Clay diszkrét missziótevékenységet folytatott Eisenhower számára a nagyiparosok és tőkések között, akik eredetileg inkább Taft hivei voltak. Clayról így ír Jay Franklin, amerikai író, a Republicans on the Potomac című könyvében: „Azt a tényt, hogy Clay, aki jelenleg a „Continental Can Company" nagy konszern igazgatótanácsának elnöke, még mindig Eisenhower elnök legközelebbi tanácsadói közé tartozik, megerősítették az Alsop testvérek ismert amerikai hírmagyarázók 1955. december 22-én a New York Herald Tribuneban. Nem titok az sem, mint ahogyan azt például az idézett Süddeutsche Zeitung is megerősíti, hogy a léggömbök felbocsátásának gondolata Harold Stassentől ered, aki a Köztársasági Pártban már egy néhányszor próbálkozott az Egyesült Államok elnöki tisztségének elnyerésével. Eisenhower kormányában Stassen hosszú ideig a külföldi segítség adminisztrátora volt és jelenleg Eisenhower elnök külön tanácsadója a leszerelés kérdésében. Nem volna szabad azonban megfeledkezni arról, hogy bármiféle léggömbök felbocsátása — akár röplapokat, akár pedig fényképező készülékeket szállítanak, csak feszültséget idézhetnek elő a népek között, meg akadályozhatják a bizalom kifejlődését és kétséget keltenek azok szavahihetőségében, akik annyit beszélnek a „nyílt légitérről", Emlékszünk még arra, hogy nem vagyunk messze attól az időtől, amikor mások, kétségen kívül az Egyesült Államok hivatalos tényezői, egyáltalán nem titkolták részvételüket a szabadság amerikai „karesztes vitézeinek" mostani és hasonló akcióiban. Amerikában és másutt is a világon még élénk emlékezetünkben él, hogy e szervezet évzáró kongresszusa 1953-ban az amerikai honvédelmi minisztérium épületében folyt le. És vajon ki adott irányelveket a léggömakciók szervezői számára és további tevékenységére? Nem kisebb úr, mint Bedell W. Smith, Dulies államtitkár akkori helyettese, senki más, mint az államtitkár testvére, Allan Dulies, a CIC amerikai kémszervezeti központ főnöke. És az államtitkár? 1954. március 1-én Rodino képviselő az Egyesült Államok parlamentjében a parlament és szenátus közös határozati javaslatát terjesztette elő, amely szerint az államtitkárt „léggömbakció" szervezésével bízzák meg és e célra két millió dollárt utaltak ki számára. Az amerikai kormánykörök e határozat sorsáról hallgattak, azonban Dulies államtitkárnak sokkal óvatosabbnak kellet volna lennie, amikor arról beszélt, hogy magánszemélyek állnak a léggömbakció mögött. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hegy a Fehér Ház Eisenhower elnök r.evében felhívásokat is kiad gyűjtések rendezésére, az amerikai „kereszteshadjárat" számára és hogy az elnök megbízásából a múlt év folyamán a kereskedelmi minisztérium államtitkárhelyettesét a gyűjtés rendezőbizottságának elnökévé nevezték ki. FORD ÉS HOLMAN URAK Nem kételkedünk abban, hogy a tábornokok, a tanácsadók és titkárok maguk a léggömbökat nem eregetik. Egyrészt azért nem, mert ez veszélyes (március 4-én a Tirsenreuthe amerikai támaszpontról felbocsátott léggömb robbanásánál 5 személy megsérült), másrészt azért sem, mert O J S / C> ty 1856. március 20. w