Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)

1956-03-18 / 78. szám, vasárnap

/ EGÜNK A BÉKE Felderítők körében (R. P.) A szakasz felderítői egyenruhájukra felhúzzák a fehér álcázó köpönyeget, kezükbe fogják a sítalpakat. Kis vártatva a teherautók a városon kívüli kiindulópontra viszik őket. Smolek tizedes raja, mint felderítő előőrs előre nyomul azzal a feladattal, hogy csapdát állítson fs ellenséget fogjon, akitől adatokat lehet szerezni. A kiinduló ponton még felteszik az utolsó ellenőrző kérdéseket. Simon és Ťažký őrvezetök, valamint Jenčo és Kaémarik közlegények hibátlanul felelnek. A rajparancsnok parancsot ad és már meg is indulnak. Egymásután hatolnak előre, elöl a kutatók, azután az őrjárat Smolekkel az élen. Néhány kilométerrel távolabb, amint átmentek egy telepen, megérkeznek a csapda színhelyére Megfelelő helyet választottak erre a célra, jobbat se találhattak volna. Mély szakadék ez. melynek alján patak folydogál. Az „ellenséges" előőrs csakis erre jöhet, és itt kezeik közé kerül. Simon őrvezető bebújt az e célra elkészített gödörbe. Álcázó hálóval takarta el arcát. A rajparancsnok még havat hányt rá. Senki se fogja őt itt észrevenni. Smolek a patak ellenkező oldalán bújt el. Az előőrs a hóban j fekszik, a fegyvereket lövésre készen tartják. A céapda kész. A feszültség pillanatai következtek. Mikor jelennek meg az ellenséges előőrs felderítői? Az idő lassan múlik, leglassabban Simon őrvezetönek a gödörben. Fázik, lábai zsibbadnak. „Meddig kell még itt ülnöm? Idejében kiugróm? Nem hiúsítom meg az akció sikerét?" — ilyen kérdések foglalkoztatják agyát. Tudatosítja, hogy az akció sikere nagyobbrészt tőle függ. Hirtelen sítalpak suhogását hallja és megpillantja az „ellenséget". Előtte van. Ebben a pillanatban Smolek tizedes felkiáltott: „Fel a kezekkel!" Az ellenség a kiáltás irányába tekintett. Észre sem vette és Simon már a nyakán volt. Egy ideig birkóztak. Smolek Simon segítségére sietett és az „ellenséget" legyűrték és megkötözték. Az őrs többi tagja az ellenséges előőrsöt tűz alá vette. A csapda sikerült. Az ellenség beleesett. A felderítők elvégezték feladatukat. Hogyan? Ezt a gyakorlat végén parancsnokuk mondotta meg, aki az akciót értékelte. A feladatot jól oldották meg. Vidám hangulat volt a teherkocsin hazautazáskor. Örültek, hogy nem okoztak csalódást, ne nem is lehetett ez másképp, hiszen a második évfolyam valamennyi tagja a példás katona jelvényét viseli. Határvidéki fiú GYERMEKÉVEINKBEN ki ne játszott volna közülünk katonásdit, ki ne száguldozott volna fapuskával a kezében és harcos elszántsággal a szivében erdőkön-mezőkön, utcákon. Nem egy széttört ablaküveg, nem egy betört „ellenséges fej" tanúskodik a kemény harci lelkesedésről és természetesen a pontos találatról. A csűrök mögött harcoló ilyen ezredhez tartozott egy határmentl faluban elbeszélésünk hőse, Rudo is. Nem volt közönséges katona, hanem mindig vezető tisztséget töltött be, mert bátrabb és erősebb volt, mint a többiek, akik parancsnokukká választották. Rudo parancsokat osztogatott, jelentéseket fogadott, felváltotta az örséget és csatára vezette katonáit. Gondtalan játékkal teltek el a gyermekévek. MÚLTAK AZ ÉVEK. RudO felnőtt. Szegény szülők gyermeke volt, mihelyt kikerült az iskolából, dolgozott, szüleinek segített. Mikor elérte a tizenötödik életévét, atyja elvitte az állami gazdaság igazgatóságára, Másnap már munkába is állt. Nagy kedvvel, lelkesedéssel és lelkiismeretesen dolgozott. Főképp az aratási munkálatokban tűnt ki. A gabonahordásban nem volt párja. Rudo gyermekkora óta szerény természetű volt. Habár évről évre az állami gazdaság legjobb munkása volt és töbhször ki is tüntették, a dicsőség nem szállt a fejébe. Egyforma volt mindig, lelkiismeretes a munkában, szerény, egy kissé magábazárkózott a magánéletben. Amikor tudomást szerzett a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének megalakításáról, azonnal jelentkezett. Tudatában volt annak, hogy rövidesen eljön az ideje, hogy katonai szolgálatra bevopuljon és nem fog ártani, ha már elóre elsajátítja a gyakorlatok egy részét. * * • Minden kiszolgált katona megmondhatója annak, hogy a katonai szolgálat első hónapjai a legnehezebbek. A kiképzés kezdetben a legfárasztóbb, legkeményebb, de egyúttal a legérdekesebb is, Az a katonai alakulat, amelyben Rudo szolgált, a felderítő szolgálatot gyakorolta. Ez a harci feladat a hadiszolgálat egyik nagyon fontos és nagyon veszélyes része. Habár kinn . rettenetes hideg volt és olyan szélvihar dühöngött, hogy még egy kutyát sem lett volna tanácsos kikergetni a meleg konyhából, a katonákat ez nem akadályozta, hogy harci feladatukat teljesítsék. Az alakulat az erdőhöz ért. „Álcázni" — hangzott a parancsnok vezényszava. A katonák szétugrottak, faágakat tördeltek, hóval fedték be a sisakok tetejét, hogy minél jobban hozzáidomuljanak a környezethez. Az álcázás mindennemű harc fontos feltétele, különösen a felderítő szolgálatban. A PARANCS kiadása után kezdődött a gyakorlat. Rudo Lux az elsők között volt, akiket a parancsnok felderítő feladattal bízott meg. A feladat nem volt könnyű. Nyílt mezőn át az erdőhöz, onnan a hegyoldalhoz kell kerülni, onnan jelentéssel visszajönni — ez nem csekély dolog, És mindezt természetesen úgy kell megtenni, hogy a közelben rejtőző „ellenség" semmit se vegyen észre. Elsőnek Rudo indult. Megigazította felszerelését, álcázását, körültekintett és egy mély árokban nekivágott az útnak. A parancsnok és katonatársai figyelemmel kísérték haladását. Mikor Rudo kiért a rétre, lefeküdt a földre és gépies mozdulatokkal csúszva-mászva tört előre a magas hóban. Minden egyes méter nagy fáradtságot és, erőfeszítést Igényelt- £ fagy fithatolt a kesztyűn is. A hideg kegyetlenül csípte az arcát. De elszán* tan hatolt előre, lelki szemei előtt a szovjet katonák példája lebegett. Rudo erős tudott lenni testben és lélekben egyaránt. Feladatát kitűnően teljesítette. A parancsnok az egész egység előtt megdicsérte. MÄR HARMADSZOR került Rudo a lövőtérre, hogy részt vegyen a kötelező éleslövészeten. A könnyű gépfegyverből már két ízben kitűnőre teljesítette lövőgyakorlatát. A mostani feladata azonban a legnehezebb. Esik az esö, ködös az idö, a látási viszonyok nagyon kedvezőtlenek. Rudo azonban kitett magáért. A tíz lövés közül kitűnőre elég lett volna öt találatot elérni, Rudo azenban a zöld céltáblát nyolc találattal lyukasztotta át. A katonai alakulat CSISZ-szervezetének elnöke a kezében tartja Lux elvtárs jelentkezési lapját. A CS1SZtagok 'az elnök javaslatára várnak. „Lux elvtársat valamennyien ismerjük. Mellette szólnak a harci és politikai előkészület során elért szép eredmények, A század legjobb katonái közé tartozik" — mondja az elnök. A CSISZtagok kezei egyszerre emelkednek szavazásra, Rudo Lux a CSISZ tagja lett és ebben 'a pillanatban nagyon boldognak érezte magát. A Csehszlovák Hadsereg Napján & kaszárnyában nagy a sürgés-forgás, akár csak a méhkasban. A katonák tisztán kiöltöznek, csizmát tisztítanak, igazgatják nyakkendőiket. A KASZARNYAUbVARON ünnepélyes aktus folyik. Átadják a példás katonák jelvényeit. Az alakulatok egyenes soraiból kilépnek azok, akiket a parancsnok szólít, hogy átadja nekik a kitüntetést. Ezek között van Rudo Lux is. A példás katona büszke címe a legnagyobb kitüntetés béke idején az egész évi szorgalmas, lelkiismeretes munkáért. Ilyen példás katona és kitűnő CSISZtag Rudo Lux, a határvidéki fiú. Őszre hazatér, örül munkájának az állami gazdaságban. Mihelyt eleget tesz polgári kötelességének, az állami birtok egy ügyes munkaerővel gazdagodik. Lux ott is kitesz magáért. Schut Sándor Tanulmányozzuk a beszámolókat Pártszervezetünk az SZKP XX. | kongresszusa után taggyűlésen Š foglalkozott azzai, hogyan biztosít- | suk a kongresszusi beszámolók | tanulmányozását. A CSISZ-szérve- | zet is tevékeny munkát fejt ki | ezen a téren az ifjúsági szövetség | tagjain-Jk körében. Különösen arra | törekszünk, hogy a politikai okta- f tás keretében mindenki minél job- | ban kihasználja a tanulásra szánt = időt. Egységünk valamennyi tagja | megőrizte magának azokat az új- | Ságokat, melyek közlik a Szovjet- 5 unió Kommunista Pártja XX. kong- é resszusán elhangzott beszámolódat š és eíekből tanulunk. Azonkívül he- | tente háromszor félórás beszámoló- | kat tartanák parancsnokaink, és \ | gyakorlatozás közben levő szüne- g tekben nagyrészt errői a témáról | beszélnek agitátoraink. Ezekre a | beszélgetésekre különösen jól fel- | I készált Csapkovics közkatona, agi- | tátor, és mivel a beszámolókat jól | áttanulmányozta, pontos válaszo- § kat ad a felvetett kérdésekre. = Bajnóczi János, közkatona. § iii]iiiiitiiiiBi:i!iinai^|^:'i!iatiiiiiiiiiiaiiiiiaiiiiiaiiii!f<iiiiiui! Bábszínház a laktanyában (Levelezőnktől). Annál az egységnél, ahol Gavel elvtárs a CSISZ szervezet elnöke, Tomko elvtárs vezetésével sikeres munkát végez a báhszínjátszó kör. A' nőbizottsággal együttműködve a kör nemrégiben gyermekek számára bemutatta a „MézeskalácskunyW című mesejátékot. A bábszínház-körben végzett munka iránt nagy az érdeklődés az egységnél. A kör tagjai a katonai életből is vesznek témát. Azzal, hogy rámutatnak az egységnél előforduló hibákra és kiemelik a jó példákat, segítik majd a harci és politikai képesítésben kitűzött feladatok teljesítését. A mongol néphadsereg napja Március 18-án ünnepli a mongol nép derék hadserege napját. A mongol néphadsereg keletkezése összefügg az önálló népi mongol állam megalakulásával. A néphadsereg a Szuche Bátor és Csajbalszan elvtársak által szervezett partizán osztagokból alakult. A mongol néphadsereg születésének első pillanata óta a párt gondoskodása és figyelme közepette fejlődött a nép állama'iak báto,r védelmezőjévé. A Mongol Népi Forradalmi Párt nagy gondot fordított a parancsnoki káderek kiválasztására és nevelesére. A párt kezdeményezésére létesült a Szuché Bátorról elnevezett katonai iskola. A mongol katonák számtalanszor adták tanújelét bátorságuknak, hazaszeretetüknek, a néphez való ragaszkodásuknak, midőn ellenséges japán kémeket és felforgatókat tettek ártalmatlanná és helyt álltak a határincidensek idején. A hadseregről, az ország védelméről való gondoskodás a polgári lakosságra is kiterjed 1942-ben megalakultak a népi honvédelmi osztagok A mongol néphadsereg naponta tanul nagy példaképétől, a népi demokratikus országok hadseregeinek tanítómesterétől a dicső szovjet hadseregtő) és sziklaszilárdan áll a béke és hazája védelmének őrhelyén. Lőrincz László, őrvezető. IGYSÉO^NK ÉLETÉBŐL Pazdera tiszt tankelhárító ütege szorgalmasan felkészült a téli éleslövészetre. Az „ellenséges tankok" találatainak elhárítása mindenekelőtt ä tankelhárító ágyúkezelésének legjobb összehangolásától függ Ekrt tiszt, a tüzérszakasz parancsnoka hisz katonáiban. 1953 óta mindig az ó szakisza teljesítette legjobban az éleslövészet feladatait. A képen Kapsdorfer tizei •"•"» 1 " des egységét láthatjuk. A Szovjetunió XX. kongresszusa sok újat és érdekeset hozott számunkra. Megmutatta a két társadalmi rendszer közötti főbb különbséget. Katonáink is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a kongresszusi anyagot. Hogy még világosabb áttekintést nyerjenek a szovjet nazdaságnak a kapitalista gazdaság fölötti fölényéről, a kaszárnyákban szemléltető táblázatokat és ábrákat készítenek. A képen Mikes katonát láthatjuk, aki számos táblázatot és ábrát készített, melyek megkönnyítik a kongresszusi beszámolók tanulmányozását. AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ... A vacsora 6 órákor lesz — jelentette Stanko elvtárs, az élelmezési ügyeletes helyettese az ezredparancsnoknak. Igen, forró tea is lesz. Ez reggel történt. Jóval este 6 óra után az országúton még nyoma sem volt a konyhaautónak. Állítólag sem Stankónak, sem Kampó élelmezönek nincs térképe. Valószínűleg eltévedtek. Végre befutottak. Hurrá, itt a konyha! A katonák sajkáikkal a konyhához szaladnak. Már mindenkinek üres a gyomra, s az átfázott tankosok és a tankszemélyzet többi tagjai forró teát szeretnének inni. Burgonyát, kolbászt és uborkái eszünk. Jó az étel — de kihűlt. Legalább ezzel a teával juttatunk egy kis meleget gyomrunkba. De baj van: a tea is teljesen kihűlt. Stanko elvtárs reggeli szavaira gondolunk. Stanko és Kampó elvtársak kihallgatásra mennek a parancsnoki autó hoz. Az ezredparancsnok azt mondja: „Tudják elvtársak, hogy Lomsky elvtárs, a miniszter első helyettese mit kérdezett elsőnek tegnap a katonáktól? Vajon volt-e meleg étel. ÉS mit mondhatnának neki erre?" Az élelmező számtalan kifogást talál. „Objektív" okokat. A menetelés erős ütemben haladt előre. Nem győzték beérni. Menet közben nem lehetett fűteni, rárakni, semmi sem ment. Ha a katonák is ezt mondanák! Szép harc lenne. Stankó és Kampó megkapják a magukét, a parancsnokság kommunistáinak aktíváján is, mely menetelés közben a parancsnoksági autóban lilt egybe. „Kampó elvtársnak nagyobb igényeket kellene támasztania a szakáccsal szemben" — mondja Molián elvtárs politikai dolgozó — „és- ne hagyja magát kifogásokkal elaltatni, hogy hideg van, nem lehet fűteni és rárakni. Parancsnok vagy sem ? És a szorgalmas Pásztor szakácsot jutalomban kellene részesíteni. Ha senki sem értékeli jó munkáját, végül 0 sem fog igyekezni." A pártaktíva befejeződik. Moltán elvtárs azonban még valamit el akar intézni. Az autóponyva alatt megkeresi a szakácsokat és lelkükre beszél. Néhány perc múlva visszajön és azt mondja: „Azt ígérik, hogy megjavulnak." Késő este ismét megjelent a konyha. Az üst úgy gőzölgött, mint egy fürdő, égő parazsak repültek a földre. A szakácsok bíztatóan mosolyogtak a ponyva alól. Az ember majd megégette a nyelvét, olyan jó és forrj teát hoztak. Mindjárt jobban éreztük magunkat. Lám, lám Kampó elvtárs „objektív" okai úgy elpárologtak, mint a konyhaüst feletti pára. Karol Kroupa, kapitány 0 J S70 1956. március 18 5