Új Szó, 1956. március (9. évfolyam, 61-91.szám)
1956-03-17 / 77. szám, szombat
t FÁBRY ZOLTÁN: • 11 i •iii 11 • i ii 11 • i •• • • i ii i i ii i 11 iii i UTO GOND • i i i i • i mu '• J> :i i i: l i l :il!lilľ:l l[!IHľ:iilll!lill:illll!!ll!l:il!llll Z E napokban került Q I vasóink elé a csehszlo- mi Kiadó szép kiállítás ban a márciusi könyv- • ^ v.ákiai magyar írás egyi k legjelentősebb műve, nap alkalmából jelentet ett meg. Az alábbiakban I r Fábry Zoltán „A béke igaza" című új tanul- közöljük a szerzőnek új könyve elé írott elő- z Z mánykötete, amelyet a Szlovákiai Szépirodai- szavát. 1 Egy trilógiává összeálló cikk- és tanulmánygyűjtemény második kötetét veszi itt az olvasó. Az első kötet „A gondolat igaza" címet viselte, a harmadik „Ady igaza" címen fog megjelenni. Jelen kötetben vannak írások, melyek kaphattak volna „A gondolat igazá"-ban, és megfordítva: az első kötet nem egy cikkét lehetett volna a másodikba iktatni Ez a tény felfigyeltető egységet dokumentál. A béke igazát csak a gondolat igazaként közvetítheti az írott szó. A béke igaza és a gondolat igaza egyazonos mondanivaló. A megvilágító névadás — a „Gondolat igaza" — Ady Endre érdeme, ahogy a béke és gondolat egy igaza Ady háborús költészetében lett élmény és példa. Parolója: „ember az embertelenségben", a háború és a béke emberviszonylatának legkifejezőbb meghatározása. A mindent eldöntő hangsúly az emberpn van: emberségén A béke: az emberség összegező önkifejezése. A béke: az emberré tökéletesedés eleje és végcélja. Nem véletlen, hogy az első legendás béke-manifesztum a jóakaratú emberekhez szólt. A szebb, a jobb, a tisztább ember akarásának, erős.tésének, valósításának alapfeltétele a jóakarat, e minden humánum elseje. És ez előfeltétel koronája, beteltsége: a béke. A béke-í a vox humana, az emberi hang legteljesebb valósága. A fasizmus büszkén és nyíltan proklamálta és valósította antihumánumát, embertelen 'barbarizmusát. Minden emberi megnyilvánulás nagysága vagy nyomorúsága azon fordul meg, ki mennyire akarja és valósltja a békét vagy a háborút. A háború erhbert kisebbít, embert nyomorít. Minden embererősítés, minden emberség alapja és célja: a béke! Az első világháború után a Liebknecht-Luxemburg mártírpár a célt pontosan jelölte meg: „A világháború által meggyalázott világnak újra emberi ábrázatot kell adni" Johannes R. Becher, a második világháború után még fokozottabban egyenlítheti az emberseg és béke egy-fogalmát: „Legyen béke! 'fogy az ember emberré fejlődhessen: ezért kell a béke!" Nem véletlen, hogy a béke emberségét német író szövegezi ilyen kézzelfoghatóan. A humanizmus történelmi realitására először Herder hívta fel nyomatékosan a figyelmet: „Ami a történelemben jó történik, az a humanizmusért tőként, ami benne oktalan, gonosz és visszataszító, az a» humanizmus ellen irányult". Százötven év múlva, a német történelem legoktalanabb, leggonoszabb, legvisszataszítóbb fejezete döntőn igazolta Herder megállapítását. Hitler emt^rtelenségre alapozott világrontását csak az emberség erősítésével lehet gyökerében hatálytalanítani. Max Picard könyvének felijesztő címe „Hitler in uns selbst" volt! (Hitler mibennünk.). A béke az embertől emberig érő jóakarat láncszeme: emberség summája. Hogy ez emberség erővé, összefogássá, tényezővé válhasson: a béke otthonát, szálláshelyét, az embert kell erősíteni. A béke az emberszolidaritás megvalósítása. A béke a világ emberi ábrázata. A béke. Tamási Áron anyjának meleg bölcsessége, egyszerűségében is világrengető meghatározása: az a tény, az a valóság, amikor „ember találkozik emberrel". A humanizmus frázis, a béke üres szólam, ha nincs hordozója, példája, valósítója: ember, ki emberrel találkozhat. A béke az emberek emberségén múlik. A béke az emberek tudatos szolidaritásán, emberek embergondján múlik. A béke: az emberhezméltó gond! Újra magyar költőt idézhetünk. Amikor József Attila, a vox humana szorongó nyelvén köszöntötte Thomas Mannt, akkor e szolidaritás egybeölelő közös nevezőjét „az emberhez méltó gond"-ban találta meg. E formula a humanizmus eredetének és céljának legmagasztosabb, és egyben legreálisabb meghatározása. Ez az emberhez méltó gond: a békéért való gond! Az emberhez méltó gond: a béke erkölcsi alapja. A béke csak így lehet a humanizmus summája! A békét tehát az emberhez méltó gond elsejévé kell tenni! Amikor kimondjuk a szót: béke, akkor nemcsak a legelemibb és legtermészetesebb lét-igét mondjuk ki, de a? erkölcs legmagasabb igényét, és célját is: a szellemnek ez erkölcscsel egyenlített elkötelezettségét. A béke igaza: a gondolat igaza. A béke igaza: a szellemerkölcs végmondanivulója. A gondolat igaza: a szellem embersége. És mi más a béke? A béke a humanizmus legreálisabb valósága: az emberhez méltó gond És ez a gond az írástudó legsajátosabb ügye, az írói magatartás döntő mértéke. A béke: a mérték! A béke, mely a legfőbb és legméltóbb emberi gond. József Attila címzettje, Thomas Mann, 1947-ben így ír: „Az ember egyetlen nagy ügye a béke, és egy műalkotás értékét a jövőben önkéntelenül is aszerint mérlegelik majd, hogy mennyire tudja elterjeszteni a béke szellemét Elengedhetetlen, hogy a művészi alkotás összetartozzék a mai embereknek az emberiség békéjére és jobb jövőjére vonatkozó gondolataival". Mit jelent ez? Egy új értékmérő immár mellőzhetetlen valóságát. Az írott szó legemberségesebb értékfokát, a mindent eldöntő kritériumot. Ne felejtsük el: az imperializmus korában a toll vétkezett a legjobban a békével szemben. A véres toll prostitúciója, az írástudók árulásának legszomorúbb fejezete: az uszítók elgyávultan és elzüllotten, harminc ezüst pénzekért szolgálták a háború, az em1 bertelenség ügyét. Az író, mint a háború uszítottja é6 uszítója: ma lomtárkellék. Az irodalom, mint az emberhez méltó gond felelőssége, nem tűrhet hitelrontó nevetséget és bénító időszerűtlenséget. A béke a mérték. A toll Kesselringjei, McArthurjai, Csan-Kaj-Sekjei és Li-Szin-Manjai ezzel lehetetlenné váltak! Az író igaza csak a béke igaza lehet. Aki a béke igazáról ír, annak számadást kell adni önmagáról. A béke igaza csak előre- é^ visszafutón hitelesítheti az író emberhez méltó gondját. Írót és müvét az emberhez méltó gond vizsgáztat! E sorok íróját törvényszerűen az első világháború avatta a béke elkötelezettjévé. Abban az emberekkel zsúfolt lövészárokban, melyről e könyv első írása, a „Gyilkos élmény" szól a győzteseknek kiszolgáltatott legyőzöttek karámjábán, felettem is ott állt a szuror.yrakapott és döfésre lendülő végzet. Az orosz altiszt már szúrásra emelte fegyverét, amikor a szememmel találkozott. Gyerekifjú voltam: lehetett a szememben valami csodálkozó szomorúság, mely kíváncsiság és búcsú is volt egyben. Nem tudom, mi történt, hogy történt: a gyilkolásra kész ember legyintően intett egyet és tovább ment. Mintha a horogra került halat visszadobta volna a vízbe: növekedj! Mintha emberré — élővé, tudóvá — avatott volna: növekedj! Mintha itt és ekkor — 1916. szeptember 30-án — születtem volna másodszor. Itt és ekkor indultam útnak: egy majd negyvenéves élmény — harmincötéves írói munkát eredményezett, melynek mai mondanivalóját most veszi a kezébe az olvasó. A gyilkos élmény milliók élménye volt, de a béke — az emberhez méltó gond — csak kevesekben tudatosodott emberhez méltó gonddá. A második világháborúnak kellett jönnie, a szocializmus győzelmének, hogy a béke az emberhez méltó gond elseje lehessen mindenütt. A béke igaza ma már nem pusztába kiáltott szó. A béke, melynek tartalma a munka, a béke, mint a humanizmus és szocializmus egyszava — ma már népek akarata. A népek megértek, nagykorúak lettek: a béke igaza a nép igaza lett! Az emberhez méltó gond, a népek egyetlen, mindent összegező gondja lett. A béke értelme, célja kézzelfogható igazsággá vált: népek egyenlítő valóságává, emberség közös mondanivalója. A világ ma csodálkozó ujjongással, a felszabadultság érzetével köszönti a legtermészetesebbet: a történelmi tényezővé vált békét. A béke az atombomba nihilizmusával I szemben az egyedül lehetséges embermentő valóság lett. „A béke korunk kategorikus imperatívusza, melynek nemkövetése,. pusztulásba rántja a világot": Thomas Mann üzenete a béke döntő igazát húzza alá. Thomas Mannt az emberhez méltó gond sáfárjaként üdvözölte József Attila És e sáfárkodás, maradandó végkicsengése csak a béke igaza lehetett: az erkölcsi és értelmi felsőfok, az a summa, mely az Író igazát az emberhez méltó gond teljességévé hitelesíti. Az Író igaza: a béke igaza. És a oéke; népek létkérdése, élniakarása, A béke: népek igaza, emberek és emberség igaza! És így, a béke jegyében „együtt vagyunk ... mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van". JÄ6ef Attila emberhez méltó gondja a kevés igazak szorongása volt, ma a béke az emberség világbizonyossága ... Indulhatsz már utadra könyv: a béke igaza már tömeget mozgat és éltet. Az emberhez méltó gond népek és Írók közös mértéke és valósága lett. A békét hirdetni, tudatosítani, valósítani: ki ismerhet ennél szebb, nagyobb és szükségesebb emberi elkötelezettséget?! A toll egyik hivatott őse, Petrarca, sem csinálta máskép. Az emberhez méltó gond századokon át egy nyelvet beszélt: „íme, elindulok és hirdetem: Béke, béke. béke!" WHW II »l <t W« Ht >t mil H HI tl H II HI> t Hl tM Kulturális munka Giraltovcén Az Ukrán Dolgozók Kultúregyesületének járási szervezete a napokban tartotta meg konferenciáját Giraltovcén. A könyvekkel megrakott asztalok előtt ültek a járás kiküldöttei, munkások, parasztok, tanítók, hivatalnokok, traktorosok és a tömegszervezete k, a párt, a népművelés és iskolaügy képviselői. Sok szó esett a konferencián a könyvekről, a kultúrcsoportok munkájáról, az iskolák kérdéséről. Andrij Duleba tanító azokról a tapasztalatokról beszélt, melyeket a Szovjetunióban tett látogatása során szerzett. E. R. A s zlovák és cseh dráma fesztiválja A uyas számú páciens n eter Karcai legújabb színmüvét ' még tavaly novemberben mutatta be a martini Hadsereg Színház Utána a zvolení Taiovský Színház tűzte műsorára, majd a brnói Állami Színház, e hó elején pedig a prágai Nemzeti Színház hozta ki a játékot legkitűnőbb művészeivel, a nálunk filmekről is jól ismert Jaroslav Marvannal, Vitézslav Vejražkával, Karel Högerrel, Ladislav Pesckkel, Vlasta Matulovával és Jarmila Krulišovával a főszerepekben. Az egymást kővető bemutatók egymagukban igazolják KarvaS új színpadi müvének nagy vonzóerejét, értékét és érdekességét. A szerző új darabjának témáját és problémáit az új szlovák értelmiség köréből meríti. Ügynevezett orvosdarabról van szó, de tegyük hozzá mindjárt elöljáróban, hogy noha szokott esetről, egy halálosan sérült betegről és egy új szernek kipróbálásáról van szó, Ka/rvaš nem jár kitaposott úton. A szokványos mesét érdekesen és feszült drámaisággal -bonyolítja, a gyógyintézet egyes orvostípusait kitűnően jellemzi és főhőse, az önmaga dicsőségétől eltelt, törtető és Önző Habura alakjával egy színpadjainkon még nem szerepelt típust formál meg. Ez a presztízsét féltő, a karrierje érdekében még házassági életét is tönkretevő Haburát tökélynek beillő hitelességgel sikerült Karvasnak megrajzolnia. Kitűnően érzékelteti a dráma, hogy voltaképpen nem az élethalál közt lebegő megsebesített kapitány, a volt partizánvezető JunoSik az igazi beteg, akinek megmentése körül bonyolódik a dráma konfliktusa, hanem az intézetet vezető Habura professzor, a 113-as szoba lakója. De nem kevésbé hiteles a keserűséggel eltelt és peszszimizmusát lassan levető, új ember ré formálódó Cii doktornak, a hivatásában teljesen feloldódó öreg Kostúr professzornak, valamint a léha, orvosi mivoltát megcsúfoló Bellának alakja is. 1/arvaS orvosdrámája új abban is, hogy alakjai nem valami külső ellenség, hanem önmaguk elégtelensége, gyengeségei ellen vívnak kemény harcot. Értelmiségiekről lévén szó, ez a küzdelem pallérozott formák közt zajlik le, az értelem síkján, az ész fegyverével és Karvaš kitűnő drámaérzékére vall, hogy okos pártbeszédei nem fárasztanak, a mondanivaló nem válik vontatottá és érdektelenné. A szerző hibájául talári csak azt róhatnánk fel, hogy mondásai olykor csak egy rendkívül éleseszű analitikus elme szüleményeként hatnak és nem az élet igazságaként. És olykor úgy érezzük, hogy felesle-. gesen túl sok problémát vet fel, túlkomplikálja mondanivalóját — ezt is az életigazság, a hitelesség és a foprobléma kárára. Drámája két nőalakjából Mariénál, Habura doktor feleségét, a férje hibáit felismerő asszonyt kitűnőnek tartjuk, ezzel szemben a gyógyintézet „üvegfalai" közé betörő Hanka csak az elképzelésben jó, — színpadi magatartásában elvész a hitele, az író nem tudja szerepéhez és lényéhez illően egyszerűnek, lányságábót lassan asszonnyá, igaz emberré érőnek mutatnia. És nem érthetünk egyet azzal a ködösséggel, amellyel az intézet földrajzi helyzetét jellemzi. Nem lényeges ez, de zavaró, hogy valahol a határszélen — Bratislava mellett — éri a kapitányt az ellenséges golyó. Miféle ellenségről, miféle határt átlépni akaró diverzánsokról volt itt szó? Az ilyen elrajzolt spekulatív elem megbontja a dráma hi-. telét. De tagadhatatlan, hogy KarvaS ebben az új és legjobb színmüvében élesszemü megfigyelőként sok érdekeset és újat mond újarcú érteimisé A giinkről. Drámájának leleplező tendenciája ugyanolyan érték, mint az a rokonszenve, amellyel az újat akaró és újat építő társadalmunk er'óit megfigyeli és felmutatja. Karvas ez-, zel a darabjával drámaíróink élsorába jutott, akik az új élet meg formálóiként úttörő munkát végeznek, falán szerencsésebb lett volna, ' ha Karvaš új színművét nem a brnói Állami Színház művészeinek, hanem a martini Hadsereg Színház vagy a zvoleniek előadásában láttuk volna a fesztiváli előadások keretében. A brnóiak — akik között ArnoSt N avratil rokonszenves játéka emelkedett ki Kostúr professzor sze-. repében — valahogy Karvaš mondanivalójának értelmi részét hangsúlyozták ki, túlságosan a színmű érzelmi vonalának kárára. így aztán az a sok életigazság, amit Karvaš alak-, jaival tolmácsolni akar, sokszor való-, ban csak mondásként és nem vergődíj, önmaguk felszabadulásáért és boldogságuk eléréséért küzdő emberek életigazságaként futott. E. V. Oh f ték íídö ödk népdalai Kedves levelet hozott a posta, Zeneszerző barátom elküldte a Bartók Béla (1881—1945) emlékére Budapesten rendezett ünnepi hangversenyek műsorfüzetét. Az egyik hangversenyen a Magyar Rádió Énekkara és a Magyar Állami Hangverseny zenekar Szervánszky Endre szakavatott hangszerelésében előadta Bartók „Négy szlovák népdal" című szerzeményét. Közzéteszem itt két dal szövegét: LAKODALMAS Lányát az anya férjhez úgy adta Idegen országba, Megmondta neki, meghagyta neki: Többé ne is lássa. „Átváltozom én rigómadárrá, Anyámhoz úgy szállok, Kertjébe ülök egy rözsatöre, Reája úgy várok." Az anyja kinéz: „Furcsa egy madár, Be nagyon búsan szól; Szállj le csak hess,, hess, te rigómadár Én rózsabokromról". „Rossz férjhez adtál, jó anyám, engem Idegen országba; Nehéz a sora hej, bizony annak, Kinek rossz a párja!" TÁNCDAL Szóljon a duda már, Táncra vár minden pár, Vigan szóljon, ügyesen, Talp alá való legyen! Fújd csak még vígabban, Még két garasom van: A kocsmáros egyet kap, Dudásnak is egy marad. Míg élt, kecslce volt ez, Jaj be táncos, kényes; Nem, járja már a táncát, Kettétörték a lábát. „Aki valóban át akarja érezni ennek a zenék eleven életét, annak hogy úgy mondjam, át kell azt élnie és csak a parasztokkal való közvetlen érintkezés útján érheti el. Ahhoz, hogy ez a zene teljes hatalmával megragadjon — amire szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy irányító erővel hasson alkotásunkra — nem elég a melódiákat megtanulni. Ugyanolyan fontos, hogy lássuk és megismerjük azt a környezetet is, melyben ezek a melódiák élnek. Látnunk kelj az ének-' 16 parasztok arcjátékát, részt kell vennünk táncmulatságaikban, lakodalmi, karácsonyi ünnepségeiken, temetkezéseiken (t. i. minden ilyen alka,ómnak megvannak a maga speciális, gyakran rendkívüli jellemző melódiái). Hangsúlyoznom kell: a mi esetünkben nemcsak arról van szó, hogy egyes melódiákat megszerezzünk s a maguk egészében vagy részleteikben műveinkbe beépítsük és hagyományos eljárással feldolgozzuk. Ez mesterembermunka lett volna és nem vezetett volna új, egységes stílus megalkotásához. A mi dolgunk az volt, hegy megérezzük ennek a mindeddig ismeretlen zenének szellemét és ebből a szavakban nehezen kifejezhető szellemből kiindulva teremtsünk zenei stíiust" — szűrte le Bartók sok évi népdalgyűjtése tapasztalatát. Bartók a közzétett népdalokat Közép-Slovákia területén (Póniky, Hiadel, Medzibrod) gyűjtötte. Még az első világháború előtt, 1912-ben járt arra, hogy a szlovák népzene legjellegzetesebb dallamait megismerje. A hegyek közt eltöltött vándorút emlékét őrzi az 1914-ben írt „Négy szlovák népdal" című vegyeskarra írott műve, mely négy eltérő^ hangulatú dalt fűz egybe, érdekes népi harmóniák kíséretével. A hegyek népének egyszerű, tiszta gondolatvilága, bánata, derűje árad belőlük. A táncdalokban szinte látjuk, hogy ropják egyre szilajabban a táncot. Bartóknak a népdaimüvészet iránti szeretete, lelkesedése ma sokszorosan kötelez. Követik is tanítását. Sokan járnak a még felderítetlen kincs nyomában. A cseh határvidéki történelmi Löket városában él az öreg Filkóházy házaspár. Nyolc gyermekük, húsz unokájuk van. Felejthetetlenül kedves emlékem, amikor egyszer együtt szórakoztam velük • A 65 éves Filkóházy néni fiatalos pajzánsággal ringatta testét, mikor férjivel, a 66 esztendős Filkóházy Józsi bácsival ropta a csárdást. Kiforgattak, felemelték tenyerüket, énekeitek is hozzá; — tanulmányt írhatnának róluk a néprajzkutatók. Mucsonyból kerültek Löketbe és száz meg száz olyan népdalt tudnak, amit ha sürgősen meg nem örökítenek, szegényebb marad a néprajz- és a zenetudomány. Komoly művészi célkitűzéssel ki látogatja meg őket? Jó Sándor. OJ SZO 1956. március 17.
