Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-13 / 44. szám, hétfő

G.Burgess ésD.MacLean nyilatkozata Moszkvában Február 11-én a moszkvai „National" száHóban megrendezték G. Burgessnek és D. MacLeannak a brit külügyminisztérium volt dolgozóinak a Reuter hírügynökség tudósítójával S. Wielanddal, a „Sunday Times" című lap tudósítójával R. Hughessel, a TASS tudósítóival, V. Szeliverstovval és J. Litoskowal, a Pravda tudósítójával való értekezletét. G. Burges és MacLean a tudósítóknak a következő nyilatkozatot tették: Guy Burgess és Donald MacLean, Nagy-Britannia külügyminisztériumának volt dolgozói kijelentik: Úgy véljük, hogy a mostani tartózkodási helyünkről és előző tevékenységünkről a kétségek és találgatások nem nagy, de elég jelentős tényező számba mehetnek, amelyeket eddig kihasználtak és talán újból kihasználnak a brit-szovjet kölcsönös megértés ellenzői. Ezért helyesnek tartottuk jelen nyilatkozat nyilvánosságra hozatalát. Eljöttünk a Szovjetunióba, hogy a magunk részéről hozzájáruljunk ahhoz a politikához, amelynek célja nagyobb kölcsönös megértés elérése a Szovjetunió és Nyugat között, mivel a hivatalos adatok alapján, amelyek rendelkezésünkre álltak, meggyőződtünk arról, hogy sem a brit és annál még kevésbé az amerikai politika nem irányult komolyan erre a célra abban az időben. Azok a funkciók, amelyeket betöltöttünk, téljesen feljogosítottak arra a véleményre, hogy az ilyen kölcsönös megértés teljes mértékben szükséges, ha megakarjuk tartani a békét. Teljes joggal vélekedtünk úgy, hog" ilyen kölcsönös megértés volt a célja a szovjet politikának. Teljes mértékben tájékozódtunk azon nem nagy, de hatalmas embercsoport terveiről, akik akadályozták e kölcsönös megértés elérését és ezért teljes joggal féltünk e tervek teljesítésétől. Cambridgei tartózkodásuk idején mindketten kommunisták voltunk. Politikai tevékenységünket nem azért szüntettük be, mintha némely dologban nem értettünk volna egyet a helyzet marxista elemzésével, ahogyan ezt ma is "látjuk, hanem azért mivel tévesen úgy vélekedtünk, ahogyan ezt most tudatosítjuk, hogy állami szolgálatban sokkal jobban, mint bárhol másutt, megvalósíthatjuk eszményeinket. Tevékenységünk helytelen magyará zata — a politikai tevékenység megszakításának szükségessége, amikor állami szolgálatba léptünk — vezetett valószínűleg a Foreign Office nyilatkozatához, hogy a Foreign Office „úgy véli" hogy szovjet ügynökökké váltunk Cambridgeben. A Foreign Office természetesen „vélekedhet" ahogyan akar. De az a fontos, hogy eb ben a kérdésben mi vagyunk a mérvadók 5s nem f, Foreign Office. Közülünk soha senki sem volt szovjet ügynök. Eddig a pillanatig életutaink hasonlók voltak. Később mindegyikünk karrierje másképpen fejlődött. Ezért jobb lesz, ha mindegyikünkről külön beszélünk. MacLean hivatalos diplomáciai szolgálatot fejtett ki Londonban és Párizsban, Washingtonban és Kairóban 1935—1951-ig és így egy olyan apparátus dolgozója volt, amely a háború időszakának kivételével nemcsak MacLean számára el nem fogadható politikát folytatott, hanem mások számára is. A Foreign Office nem volt az egyedüli, aki a háború előtt NagyBritannia külpolitikájával szemben elutasító állást foglalt el, főleg ami Abesszínia kérdését, a spanyolországi polgárháborút és a müncheni eseményeket illeti. De a háború után egyre jobban elszigetelődött. . Egyre nehezebbé vált olyan embert találni, aki valami másról gondolkodott volna, mint a .kommunizmus veszélyéről", aki megértette volna, az amerikai politika értelmetlenségét és veszélyét a TávolKeleten és Európában. A diplomáciai szolgálat továbbfolytatása már lehetetlen volt. 1951 májusában megmutatkoztak a látható jelei annak, hogy akármilyen terveket is készített az ember a jövőre vonatkozólag, a Foreign Officenek és a biztonsági szerveknek megvoltak vele kapcsolatban saját céljaik. Dolgozószobájukban és otthonukban a telefont mint lehallgató szerkezetet használták a kémelhárító szolgálat ügynökei, mindenütt figyelték, bárhová is ment és kollégáinak egyikét megbízták, hogy provokálja őt. Ezért MacLean elhatározta, hogy elutazik a Szovjetunióba, hogy onnan erejéhez mérten segítse a kölcsönös megértés elérését Kelet és Nyugat között. Az Angliából való távozásával kapcsolatos nehézségeket, az állandó rendőri nyomozás mellett, sikerült elhárítani, amikor találkozott Burgessel, aki éDpen visszatért Londonba Washingtonból, ahol a brit nagykövetségen dolgozott, Burges nemcsak ígéretet tett neki, hogy megtesz minden szükségeset ahhoz, hogy távozhasson, de maga is elhatározta, hogy elutazik Angliából. Ez az út nagyon veszélyes volt MacLean felesége számára, aki várandós állapotban volt. Gyermekeivel 1953-ban jött a Szovjetunióba. Burgess azon elhatározása után, hogy elmegy Cambridgeből, a BBC (Angol rádió) szolgálatába lépett. Később más helyet is felkínáltak neki. Elfogadta az ajánlatok egyikét és legelőször a brit titkosszolgálat egyik osztályán működött, később pedig a Foreign Officen. Az egész idő alatt rokonszenvezett a szovjet politikával. Egyidejűleg egyre jobban nyugtalanította az angol—amerikai politika háború utáni jellege. Legjobban nyugtalanította az a tény, hogy kezdetben nem valósult meg „a módus vivendi" Kelet és Nyugat között és hogy később meg sem kísérelték ezt elérni. Akkor sem, amikor a BBC-ben dolgozott, akkor sem, amikor a Foreign Office szolgálatában volt, sem amikor a titkosszolgálattal, vagy kémelhárító szolgálattal (M-I-5) volt kapcsolatban, nem titkolta barátai vagy kollégái előtt nézeteit, sem azt, hogy kommunista volt. Nézetei abban az időben, amikor a felsorolt funkciókat töltötte be, világosan megcáfolják azt az állítást, hogy szovjet ügynök volt. Ez a magyarázat Burgess nézeteiről nélkülözhetetlen azon helyzet megértéséhez, amely néhány héttel Washingtonból Londonba való visszatérése után előállt 1951-ben. Meglátogatta MacLeant, aki a Foreign Officében az amerikai osztály főnöke volt. E látogatása alkalmával megállapította, hogy a politikai helyzetre és a háború veszélyére vonatkozó nézeteik teljesen megegyeznek. Később az események fejlődését más körülmények szabták meg. Burgess, aki már néhány hónap előtt más munkát keresett, mivel el akart menni a diplomáciai szolgálatból, most az előtt a tény előtt; állt, hogy a Foreign Office valamivel később és Burgess döntésétől függetlenül elhatározta, hogy már nem bízza meg diplomáciai szolgálattal. Kétség telen, hogy egy ügynök sem ment el saját kezdeményezéséből a Foreign Officéből. De a döntő pillanatban Burgess megingott, hogy teljesítse-e vagy ké pes lesz-e teljesíteni feladatát, hogy nem lesz-e ez ellentétben lelkiisme retével. Ezért, amikor MacLean kijelentette Burgessnek, hogy úgy határozott, hogy tovább nem fog dolgozni a Foreign Office szolgálatában, annak politikája érdekében és indítványozta, hogy mindketten menjenek el a Szovjetunióba, Burgess számára nem volt nehéz ebbe beleegyezni. Ügy gondolták, hogy csupán ott érvényesíthetnék a gyakorlatban ilyen vagy olyan formában nézeteiket, amelyeket mindig vallottak. Életünk a Szovjetunióban meggyőzött arról, hogy akkori elhatározásunk helyes volt. Ezt a nyilatkozatunkat a sajtó rendelkezésére bocsátjuk. Donald MacLean Guy Burgess Moszkva, 1956. február U. (ČTK) — A moszkvai Pravda a fenti cím alatt közölte J. Litosko cikkét az amerikai katonai parancsnokság idegen országok területe feletti légi felderítésével kapcsolatban. A közvélemény természetesen figyelemmel követi azokat a híreket, hogy az amerikai katonai szervek a Szovietunió, a Kínai Népköztársaság és az európai népi demokratikus országok légiterébe felderítési célokból automatikus fényképezőgépekkel ellátott léggömböket küldözgetnek. Az ilyen példátlan akciókat nemcsak az érintett országokban, hanem más államokban is a nemzetközi jog durva megsértésének, az állami szuverénitás és a határok sérthetetlensége ellen rányuló nyílt támodásnak minősítik. A tiltakozások nyomására a légi felderítés szervezői most törvénytelen akcióikat úgy állítják be, mintha a meteorológiai viszonyok ártatlan tanulmányozásáról volna szó, amint ezt pl. White, az állami département képviselője február 6-án állította. Az USA kormánya hivatalos képviselőinek kiagyalt érveit maguk a tények döntik el. A lényeg az, hogy az amerikai katonai hivatalok „tudományos" kísérletek örve alatt egyoldalúan megkísérelték, hogy megvalósítsák az úgynevezett „nyílt ég programját", amit at USA-ban nagy mértékben propagálnak. Dulles a február 7-én tartott sajtóértekezleten mondott beszédében beismerte, hogy ezek a léggömbök rendkívül nagy távolságra juthatnak A Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának közleménye a kínai-japán tárgyalásokról Peking, február 12. (ČTK) — A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma február 11-én közleményt adott ki a kínai kormány javaslatairól a kínai és japán kormány közötti tárgyalásokra vonatkozóan a két ország közötti kapcsolatok normalizálásáról. A közlemény megemlíti, hogy Csou Enlaj, az államtanács elnöke 1956. január 30-án a kínai népi politikai tanácsadó gyűlés országos bizottságának ülésen javaslatot tett a kínai és japán kormány közötti tárgyalásokra a kölcsönös kapcsolatok normalizálásáról. Rámutatott arra is, hogy a kínai kormány hasonló javaslatot már 1955. augusztus 17-én és november 4-én is beterjesztett, anélkül, hogy a japán kormánytól választ kapott volna. De annak ellenére — amint a Kiodo hírügynöksége február 3-án közölte — Sigemicu japán külügyminiszter kijelentette, hogy a japán kormány ezzel a kérdéssel kapcsolatban a kínai kormánytői semmiféle javaslatokat nem kapott. E nyilatkozatra való tekintettel a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma elhatározta, hogy közli azoknak a dokumentumoknak tartalmát, amelyeket a kínai és japán kormány egymás között kicseréltek 1955. július 15-e óta. A dokumentum-csere levélváltás formájában ment végbe Sen Fin, a Kínai Népköztársaság főkonzula és Kei Csi Tacuko, japán főkonzul között Genfben. Kei Csi Tacuko 1955. július 15-én kelt lehelében a japán kormány nevében kéri a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy segítse elő a Kínai Népköztársaság területén élő japánok hazatelepülését. A levélben többek között szó van arról, hogy a kínai hivatalok által elítélt kb. 6000 polgári személy és 1069 háborús bűnösön kívül még 40 ezer japán van Kínában, akiknek sorsáról semmit sem tudnak. Augusztus Í7 -én Sen Pin átadta a kínai kormány válaszát, amely hangsúlyozza, hogy a két ország között szükséges folytatni a kölcsönös kereskedelemről, mindkét fél állampolgárainak kérdéséről és a két ország közötti kölcsönös kapcsolatokról szóló tárgyalásokat. Ami a japánok Kínából való hazatelepülését illeti, a levél idézi a Kínai Népköztársaság külügyminiszterhelyettesének 1955. augusztus 16-án kelt nyilatkozatát, amely hangsúlyozza, hogy, a 35 ezer japánból már Í955. március végéig kb. 29 ezer települt haza. A többi hatezer japán a Kínai Népköztársaságban akar maradni. f Augusztus 29-én Kei Csi Tacuke átadta a japán kormány levelét, amelyben köszönetnyilvánítás van a Kínai .Népköztársaság területén élő japánok sorsáról adott jelentésért, de újból ismétli azt az állítást, hogy á Kínai Népköztársaság területén állítólag még 40 ezer japán állampolgár él. 1955. október 20-án Kei Csi Tacuke átadta -a japán kormány további levelét, amelyben részletes felvilágosítást követelnek a hazatelepülés előkészítésével kapcsolatban. 1955. november 4-én Sen Pin, a Kínai Népköztársaság fökonzula átadta Kei Csi Tacukenak a Kínai Népköztársaság válaszát a japán főkonzul előző két levelére. A kínai kormány a levélben ismétélten kijelenti, hogy Kína területén egyáltalán nem élnek olyan japánok, akiknek sorsa isméretlen vol na. Ami a japán háborús gonosztevőket illeti, a kínai kormány rövidesen közli az adatokat sorsukról. A levél hangsúlyozza, hogy a legsürgősebb probléma, amit meg kell Oldani, a két ország közötti kapcsolatok normalizá lása, de ez lehetetlen addig, míg meg nem szűnik a háborús állapot Kína és Japán között és amíg meg nem újítják a diplomáciai kapcsolatokat. Ä szovjet javaslatok megfelelnek Pakisztán érdekeinek Karacsi, február 10. (TASZSZ). A „Pakisztán Times" szerkesztőség cikkében kommentálja N. A. Bulganvinnak, a Szovjetunió Miniszterta nácsa elnökének az United Press of Pakisztan hírügynökség tudósítója kérdéseire adott válaszait. „A Szov jetunió miniszterelnöke válaszaiban megerősítette — írja a lap —, hogy országának meggyőződése, hogy kí vánatos volna igazi barátságot és kölcsönösen előnyös együttműködést te remteni a különféle, sőt ellentétes társadalmi rendszerű országok között." Egy másik pakisztáni lap, a „Ci víl and Military Gazette" „Pakisztá ni-szovjet együttműködés" című ve zércikkében üdvözli N. A. Bulga nyin válaszait és felhívja a pakisztáni kormányt, hogy tegyen lépéseket a pakisztáni-szovjet kapcsolatok megjavítására. A NEMZETKÖZI JOG DURVA MEGSÉRTÉSE el, sőt, amint mondotta, „majdnem megkerülhetik a földtekét". Ugyanakkor kljelentPtte, hogy a más országok légiterébe való behatolás kérdése előtte továbbra is „homályos" (?!). Dulles azt is bejelentette, hogy az Ilyen léggömbök kérdését „a nemzetközi jog nem szabályozta". Azonban Dulles úr és a szavait helyeslő amerikai újságok bizonyára Ismerik azt a megdönthetetlen tényt, hogy minden állam szuverénül rendelkezik légiterével. A nemzetközi jognak ez az általánosan elismert szabálya jól ismert az Egyesült Államokban is, és Ismert dolog az is, hogy a légi határok megsértése támadást jelent az állami szuverénitás ellen éppúgy, mint a szárazföldi, illetve tengeri határok megsértése. Hiába igyekeznek az amerikai hivatalok bebizonyítani azt, hogy az Irányítás nélkül szálló léggömbök nem veszélyeztetik a légi közlekedést, az emberek életét. Sok tény ennek ellenkezőjét bizonyítja. Számos példát lehet felhozni, amelyek azt bizonyítják, hogy az amerikai katonai hivatalok ezen ténykedése tragikus következményekkel jár. Litosko a továbbiakban megemlíti a léggömbakció elleni svéd, angol és más tiltakozásokat, majd cikkét így zárja: Mindez azt bizonyítja, hogy mindenütt tudatosítják az amerikai katonai szervek idegen légitérben végrehajtott operációinak igazi lénye-/ gét. Senkit sem vezethet félre a dolog lényegét elhomályosítani akaró sün letlen állítás, hogy ezek az akciók „tudományos" jellegűek. Szovjet-román árucsere-egyezmény Moszkvában február 11-én a Szovjetunió és a Román Népköztársaság 1956. évre szóló kereskedelmi egyezményt kötött. Az árucsere az előző évhez viszonyítva növekszik. A Szovjetunió gyapotot, hengerelt vasat, vasércet, különféb gépeket és más áru-* cikkeket szállít Romániának. Románia naftatermékeket, halászhajókat, bútort és más árucikkeket szállít a Szov-t jetunióba. Szovjet-albán kereskedelmi egyezmény Február 11-én Moszkvában kereskedelmi egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság. Ez év során az egyezmény értelmében a Szovjetunió színes fémet, hengerelt | cikkeket szállít. termékeket, gyógyszereket, gépkocsikat stb. szállít Albániának. Ezzel szemben Albánia a Szovjetuniónak naftát, rezet, dohányt és más áru-! Ch. Pinea

u az N. A. Buiganyin és D. Eisenhower közötti üzenetváltásról Párizs, február 12. (TASZSZ). — Christian Pineau francia külügyminiszter a „Paris-Presse Intransigant" újságnak nyilatkozatot adott a francia külügyminisztériumnak N. A. Buiganyin és D. Eisenhower közötti üzenet váltásáról szóló nyilatkozatával kapcsolatban. Ch. Pineau a következőket mondotta: „Mindekinek egyet kell értenie azzal, hogy meg kell kezdeni az állandó véleménycserét a Szovjetunióval, hogy lehetségessé váljék az álláspontok közelebbhozása. Minden őszinte törekvés, amely Nyugat és Kelet álláspontjának boncolását jelenti, a nemzetek közötti békét és megegyezést szolgálja". Ch. Pineau a továbbiakban az északatlanti egyezmény megszilárdítása mellett nyilatkozott és kijelentette, hogy szerinte ez az egyezmény „tisztán védelmi szervezet". Egyidejűleg hangsúlyozta, hogy „fő feladataink egyikének az általános és ellenőrzött leszerelésről való tárgyalásoknak kell lennie". Hozzátette: „E pontban a megegyezésnek hatalmas visszhangja lenne és megváltoztatná a légkört a nemzetközi kapcsolatokban. Éppen » ezért igyekszünk mindenekelőtt haladást elérni az ENSZ leszerelési bizottságának tevékenységében . . Ami az ellenőrzést illeti, teljesen egyetértek barátomnak, Jules Mochnak tézisével: semmiféle ellenőrzés nem lehet Teszerelés nélkül és semmiféle leszerelés nem lehet ellenőrzés nélkül"! NÉHÁNY SORBAN i FEBRUÁR 9-ÉN Macaóba érkezett két heti vendégszereplésre egy kétszáztagú kínai művészegyüttes. A „KARACHI COMERCE" című pakisztáni lap.szerkesztőségi cikkében élesen követeli a pakisztáni külpolitika eddigi irányának megváltoztatását. A TANJUG jelentése szerint Jugoszláviában az ipari termelés 1955-ber: az előző évhez viszonyítva 16 százalékkal növekedett. VON BRENTANO, a NSZK külügyminisztere újra állást foglalt a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok ellen. Ezt az állásfoglalását nyugatnémet nagyiparosok, magasrangu tisztviselők és számos újság elutasítóan bírálja. FEBRUÁR 10-ÉN Berlin-Schöneweidében ünnepélyesen megnyitották j német demokratikus rádió új épületét, amely Európában a legkorszerűbb. AZ USA-BAN a lakosság eladósodása óriási méreteket öltött. így pl. a részletfizetéses vásárlások terén a dolgozók adóssága 27 milliárd dollárt tesz ki. A JAMAIKAI Kingston városában a kikötőmunkások sztrájkba léptek. RANGUNBÖL visszatért a Szovjetunióba az üzbég művészek küldöttsége, amely Burmában vendégszerepelt. VAZGEN örmény patriarcha Moszkvából Libanonba utazott, ahol hivatalba iktatja az örmény egyház kilikijszki egyházfejét. AZ INDIAI „BLITZ" című újság híradása szerint a dél-koreai hadseregben erősödik a háború- és amerikaellenes hangulat. A FRANCIA BÉKEVÉDÖK bizottsága felhívja az összes békevédőket, hogy törekedjenek a béke elérésére Algériában. PÁRIZSBAN pénteken hatalmas manifesztációi tartottak abból az alkalomból, hogy 22 évvel ezelőtt a párizsi dolgozók győzelmet arattak a fasizmus fölött. BÉCSBEN egyezményt írtak alá az Ausztria és Lengyelország közti légiközlekedésről. BAGDAD] JELENTÉSEK szerint az iraki parlament a napokban ülést tartott, amelyen a képviselők élesen bírálták a kormány kül- és belpolitikáját. JUGOSZLÁV és román repülőtársaságok egyezményt kötöttek a két ország közti légi közlekedésről. 0 J S ľ O A 1956. február 13.