Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-07 / 38. szám, kedd

OKULJUNK A HIBÁKBÓL A kollektív szerződés nem teljesítése akadályozza a tervteljesítést is A füleki Kovosmalt dolgozóinak büszkesége, az új zománcozó ünnepi esemény színhelye volt a napokban. Itt jöttek össze üzemünk dolgozóinak küldöttei, hogy kiértékeljék a mult évi kollektív szerződést. Azt a szerződést, amelyet a múlt év ele­jén kötött üzemünk vezetőséje és az üzemi tanács, hogy biztosítsa mind a terv teljesítését, mind pedig dolgozóink munkabiztonságát, kulturá­lis és anyagi jólétének emelését. A kollektív szerződés értékelése ko­moly hiányosságokat tárt fel üzemünk­ben. Olyan hiányosságok ezek, ame­lyekkel komolyan kell foglalkoznunk, mert ezek okoz'ák, hogy üzemünk nem teljesítette az 1955-ös év műszaki ­ipari és pénzügyi, valamint termelési tervét. Mokoséni elvtárs, üzemünk igazgató­ja beszámolójában hangsúlyozta, hogy az üzem vezetősége megjavította ugyan a terv teljesítésének műszaki előfeltételeit, javította a munkabizton­ságot, de elismerte, hogy mindez nem volt elégséges ahhoz, hogy megteremt­hessük a terv teljesítésének feltételét minden vonalon. A műszaki-pénzügyi és ipari terv teljesítésének előfeltétele az, hogy a tervezés megfelelő legyen az üzembe-v Üzemünkben azonban az anyagellátási terv mennyisége és értéke nem volt összhangban az önköltség tervével, s ezért üzemünk anyagtervét rendszere­sen túllépte az elmúlt esztendőben. Az üzem vezetősége nem biztosítot­ta teljes mértékben a műszaki-szerve­zési intézkedések megvalósítását, s a múlt évben hét jelentős müszaki-szer­vezési intézkedést nem valósított meg. A következmény az, hogy üzemünk magasan túllépte a tervezett önköltsé­get, s a munkatermelékenység növeke­désének tervét is csak 95,5 százalékra teljesítette. Hogy a munkatermelékenység nem érte el a tervezett színvonalat, az szo­rosan összefügg azzal, hogy üzemünk­ban nem valósítottuk meg teljes mér­tékben a szocialista bérpolitika elveit, vagyis azt, hogy dolgozóinkat a végzeit munka mennyisége, minősége és társa­dalmi jelentősége szerint fizetjük. Üzemünkben egyes mesterek a bér kifizetése terén még érvényesítik az egyenlősdiség elvét, a „jó ember" poli­tikáját alkalmazzák. Ezt bizonyítja az is, hogy üzemünk az egyik hónapban 9.5 millió korona értékű árut termelt 3.6 millió korona munkabér kifizetése mellett, egy másik hónapban anélkül, hogy a bér kifizetése csökkent volna, a termelés értéke csak 7 millió korona volt. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, milyen lehetett dolgozóink munkater­melékenysége ebben a hónapban ? üzemünkben komoly hiányosság nyilvánult meg a munkafegyelem terén is. Ennek megnyilvánulása volt az is. j hogy egyes dolgozóink felelőtlenül vé­gezték el munkájukat. Ez kifejezésre jutott a félkész áruk nem megfelelő nyilvántartásában. A félkész áruval mindenki szabadon gazdálkodott, a mű­helyek a félkészáru raktárból szabadon pótolhatták a selejtes árukat. S a­eredmény? A könyvelésben a félév, leltárkor nem egyezett a félkészá; u értéke a valósággal, és a differencia le­vonása után, a gyártási tervünk június­ban csak 80 százalékra lett teljesítve. A terv egyenletes teljesítésén^ to­vábbi oka üzemünkben az, hogy nincs bebiztosítva a munka folyamatosság;, s ebből ered az, hogy üzemünk nem teljesíti gyártási tervét egyenletesen a hónap minden egyes napján, ez okoz­za a hóvégi hajrát, s azt, hogy üze­münk a terv teljesi'.ése érdekében & hó végén pótműszakok bevezetésére szorul. A fentiekkel szorosan összefügg a szocialista munkaverseny kérdése, amely a múlt évben sokszor nagyon formális volt üzemünkben. Eredmé­nyei egyáltalán nem voltak kiértéke,­hetők. Erről beszélt beszámolójában Hanzlik elvtárs, az üzemi tanács titká­ra a fenti konferencián. A szocialista munkaverseny megszervezésébe nem kapcsolódtak be kellően a szakszerve­zeti ízövptség szakaszbizalmijai és a mesterek. Ezzel szorosan összefüggött az, hogy az üzemi tanács tömegpoliti­kai munkát irányító csoportja nem jói végezte munkáját, nem volt megfelelő kapcsolata az egyes üzemrészlegek dolgozóival. Munkáját nem is végezhet­te jól, mert az üzemi tanács nem for­dított kellő gondot a szakszervezeti szövetség egyes bizo'tságaiban műkö­dő tagjainak iskolázására, ezek politi­kailag nem fejlődtek és nem értették meg a szakszervezet jelentőségét n szocialista munkaverseny tömegmoz­galommá való kiszélesítésénél. Ezek azok a fő hiányosságok, ame­lyeket a múlt évi kollektív szerződ>s értékelése feltárt. Szükséges, hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöböljük. S nem szabad megfeledkeznünk erről az idei kollektív szerződés megkötési­nél sem. Hiszen a fenti hiányosságok megszüntetése a fő feltétele annak, hogy üzemünk teljesíteni tudja máso­dik ötéves tervünk első évének na­gyobb felada'.ait. Sándor Béla, Fülek Vasutasaink erőpróbája A žilinai és vrútkyi vasutasok megkezdték a harcot az erős fa­gyokkal. A mozdonybrigádok állan­dóan készenlétben vannak, hogy a közlekedés zavartalanságát tartósít­sák. Az erős, néha 25 fokos fagyok ellenére teljes mértékben sikerült biztosítaniok a munkás- és személy­vonatok zavartalan forgalmát. A zilinai és vrútkai állomáson a sze­mély vonat okhoz fűtőmozdonyokat kapcsoltak. A zilinai mozdonyjavítóban állan­dó technikai készenléti szolgálatot létesítettek A gépmesterek megis­mertetik a mozdonybrigádok tag­jait az út vonalángvárható nehéz­ségekkei és arra vezetik őket, hogv példásan tartsák karban gépeiket. Az egyes csoportok önfeláldozó teljesítményeket értek el. Több mint 20 fokos fagyban Václav Chorváth mozdonyvezető a Žilina —Liptovský Mikuláš vonalon 1650 tonnás rakománnyal vontatott sze­relvényt annak ellenére, hogy ilyen feltételek mellett két mozdonyt igényelhetett volna. Szovjet mérnök látogatása bányáinkban Ivan Kuzmics Csepurnov mér­nök. a gorlovkai Kirov gépipari üzem konstrukciós osztályának vezetője néhánynapos látogatást tett az Qstrava-karvíní szénkör­zetben. Ebben a szénkörzetben több olyan gép dolgozik, amelyet a gorlovkai üzemben gyártottak. Ivan Kuzmics Csepurnov mérnök látogatása alkalmából megtekin­tette a karvínai Csehszlovák Hadsereg nagvbánya munkahelye­it is és a Donbasz kombájn mű­ködése felöl érdeklődött. Az új­ságírókkal való beszélgetése fo­lyamán Csepurnov mérnök elis­merőleg nyilatkozott bányászaink munkájáról és munkájuk szerve­zéséről. Megemlítette, hogy a szovjet bányászok is hasonlóan dolgoznak, mint ahogy azt Karví­nában látta. A szovjet kombájnos feitések előnve azonban az. hogy sokká! hosszabb a fejtési front, úgyhogy jobban használhatják ki .gépeiket. A szovjet konstruktőr meglátogatta az Ostrava karvíni szénkörzet gépjavító műhelyeit is és elismerően nyilatkozott dolgo­zóink szakképzettségéről. üzemi levelezőnk írja A múlt évi tapasztalataink alapján tudjuk, milyen fontos, hogy tervünket egyenletesen teljesítsük és olcsóbban, többet és jobbat termeljünk. A múlt évi tapasztalatokból tudjuk azt is, hogy az év eleji lemaradásokat később csak túlórázások és hóvégi hajrák ál­tal tudtuk utolérni ami drágította a termelést, és a minőségnek sem hasz­nált. Ennek elkerülése végett mar most biztosítanunk kell a terv egyen­letes teljesítését, mert ellenkező esői­ben nemcsak magunknak, de mas üzemeknek is zavarokat okozhatunk. Gal elvtárs, az. ipolysági járási ipari kombinát tervezöosztályának vezetője és munkatársai az operatív terv és harmonogram pontos betartása mellett végzik munkájukat. Brányik igazgató szerint az üzemben jó szakemberek dolgoznak, akik némi gépesítéssel, va­lamint a megfelelő anyagellátás bizto­sításával feltétlenül teljesítik ez évi tervüket. Tudjuk mindannyian hogy a zavar­talan anyagellátás mellett csak a szo­cialista munkaverseny megszervezé­sével sikerül következetesen teljesí­teni tervünket. Ennek köszönhetjük azt is, hogy a múlt évben az üzemek között a vörös zászlóért folyó szocia­lista versenyben dicsérő oklevelet nyertünk. Gémesi Károly, Ipolyság. A téli gépjavítás ered éryei A bratislavai kerület gép- és trak­torállomásainak dolgozói sikeresen végzik a mezőgazdasági gépek téli ja­vítását. Január végéig a téli javítá­sok tervét 84.5 százalékra teljesítet­ték. Jól haladnak a munkálatok, a nyári munkák számára készülő gépe­ken is. Ezeknél — tehát a kombáj­noknál, kötözögépeknél stb. — janu­ár végéig a javítási tervet 53.7 szá­zalékra teljesítették. A legjobb ered­ményeket a Dunaszerdahelyi Gép- és Traktorállomás szerelői érték el, akik — elsőkként a bratislavai kerületben — február 3-án teljesítették a tervet. CéMkhoz közelednek a Nagymegyeri Gép- és Traktorállomás javítói is. Gépe'< a mezőgazdoságnak A rožmitáli Agrostroj vállalat sok gépet gyárt, mezőgazdaságunk szá­mára. A növekvő igényeknek az utób­bi időben az öntöde már nem tudott eleget tenni. Az öntöde dolgozói ezért gépesítették munkájukat. A legne­hezebb munkát ma már daruk végzik. A formakészítők automatikus gépe­ket használnak munkájuknál. Az üzem dolgozóinak feladatai ebben az évben 15 százalékkal magasabbak. Ezt a feladatot a gépesítés segítségével jól teljesíthetik, amiről bizonyságot tesz a januári terv 2,5 százalékkal való túlszárnyalása is. oocxxx>oooo<xxxxx>ocxxx>oo^^ J anuár elején gyűlésre jöt­tek össze az ipolyszakálla­si szövetkezet tagjai. Ezen a gyű­lésen 13 új tag felvételéről volt szó. A jelentkezők nagyrésze föld­nélküli munkásember, akik eddig a falun kívül dolgoztak. Gyürki Zsigmond péľdául az Ipolybéli Ál­lami Gazdaságban dolgozott. Fe­kete Ferenc Garamszentkeresztről jött haza a szövetkezetbe. A töb­biek is szanaszét, az ország kü­lönböző részeiben keresték meg kenyerüket. Amikor a párt és kor­mány határozatot hozott a mező­gazdasági termelés növelésére és az iparban dolgozó, de falun lakó munkásokat felszólította arra. hogy térjenek vissza falujukba és kapcsolódjanak be szövetkezetek éDÍtésébe. Fekete Ferenc. Gyűrki , Zsigmond, meg az ország külön­böző részében dolgozó ipolyszakál­lasi munkások is felfigyeltek a hív^ szóra. Tudták azt. hogy falu­jukban a szövetkezet nehézségek­ke! küaj. Sok a földjük, kevés a -munkaerő. Kötelességüknek tar­tották a. párt és kormány hívó szavának eleget tenni. Hazatértek. Örömmel mentek el a tagsági gyűlésre. Mindannyian arra szá­mítottak. hogy a régi tagok öröm­mel üdvözlik majd elhatározásu­kat, mivel hazajöttek, felajánlot­ták segítségüket és belépnek a szövetkezetbe, hogy a nehézségek­kel küzdő szövetkezetet közös erő­vel felvirágoztassák. Már a gyű­lés előtt kijelentették, hogv azon­nal be is kapcsolódnak a munká­ba. hogy a téli időszakot alaposan kihasználják arra. hogy gazdag termést takaríthassanak be a szö­. vetkezeti földekről. A gyűlésen azonban a helyzet másképpen alakult, mint ahogy azt ők elképzelték. A részt­vevő tagok vadidegenekként fo­gadták őket. Kovács József, a szö­vetkezet zootechnikusa nyomban ki is jelentette: „Jó lenne ezek­ről kádervéleményt kérni az előb­bi munkahelyükről, és csak az­rMvm akavásnak ttyvgis a oégc után felvenni a szövetkezetbe". Másoknak pedig az volt a vélemé­nyük. hogy ha már be is veszik őket. vigyázni kell majd arra. hogv a vezetőség-választáskor be ne kerüljenek a vezetőségbe. Szomorú dolog, hogy ezek a sza­vak éppen a vezetőségi tagok szá­jából hangzottak el. Kovács Jó­zsef káderezni akarja a belépő­ket. mások meg attól félnek, hogy ha beveszik őket a szövetkezetbe, talán még a vezetőségbe is befu­rakodnak. Talán csak nem a po­zíciójukat féltik a szövetkezet ve­zetői? Az elmúlt években a szö­vetkezet vezetősége mindig arra hivatkozott, hogy nincs elegendő munkaerő a szövetkezetben. Majd mink megmutatnánk, csak volna munkaerő, s ehhez hasonló kije­lentéseket tettek a vezetők. És most tizenhármán kérték felvéte­lüket a szövetkezetbe, mégis be akarták előttük csukni a szövet­kezet kapuiát. Talán attól félnek, hogy ha úi tagokkal bővül a szö­vetkezet és ezekből az újakból is bekerül valaki a szövetkezet ve­zetőségébe, talán még rend is len­ne a szövetkezetben? Hogy miért mondom úgy. hogy talán rend is lenne? Azért, mert rendről mosta­náig a legjobb akarattal sem szól­hattunk az ipolyszakállasi szövet­kezettel kapcsolatban. Fegyelem, az alapszabályzat betartása, a kö­zös vagyon védelme előttük úgy­szólván ismeretlen fogalom. He­lyesebben mondva, a szövetkezet vezetői maguk forgatták fel a ren­det a' szövetkezetben. Becspsebb volt nekik az „enyém", mint a ..mienk". Nagy bölcsen beszélget­tek arról, hogy a háztáji gazdaság az oka annak, hogv az e<?ves mun­kákat nem tudiák ideiében elvé­gezni. De ők maguk azok. akik a megengedettnél nagvobb földterü letet tartottak meg háztáji gazdál­kodás címén. Kovács József, Ur­bán András hallani sem akarnak arról, hogv a szövetkezeti alapsza­bályzat értelmében nekik csak fél hektárra van joguk. Lehet, hogy attól félnek ezek az emberek, hogy ha ..idegenek" kerülnek közéjük, talán szóvá teszik, hogy egyesek nem tartiák be a rendet. A szövetkezet a múlt évet is rá­fizetéssel zárta. A munkaegysé­gekre tervezett pénzösszegnek elő­reláthatólag csak az 50 százalé­kát tudiák kifizetni. A szövetkezet elnöke bárhogy is erősítgeti, hogy ők mindenből elérték a tervezett hozamokat, állatállományuk is jó. sertéshúst terven felül adtak, be, de pénzük még sincsen. De hát hova lett a pénz? Talán a terve­zésnél volt a hiba — elmélkedik Ürbényi Ferenc, az elnök. — No de ahhoz nekünk igazán kevés közünk van, azt a járás csinálta, méghozzá igen gyorsan készítette el. A kiküldöttek két este össze­vágták a tervet. Mi ilyesmihez nem értünk, nem tanítottak meg erre minket, tehát rájuk bíztuk a terv elkészítését. rbényinek igaza van abban, hogy rosszul terveztek a múlt évben. Az is igaz, hogy a já­rásból küldtek segítséget hozzájuk és két este „összevágták" a ter­vet. de a legnagyobb hiba mégis abból származott, amiről a legjob­ban hallgatnak. Éspedig abból, hogy igen bőkezűen bántak a munkaegységekkel. A munkanor­mákat mindenkinek a szájaíze szerint áüapították meg. Jelsza­vuk az volt: „hagyjuk az embe­reket keresni, maid jobb kedvvel dolgoznak". Ürbényinek is igaza volt. hogy . a szövetkezet mindenből elérte a i tervezett hozamot, még szénából is. Jó volt az idő. sok szénának való nőtt a réten. De hát első volt a háztáji gazdálkodás és a ió szé­U na nagyrésze kint posvadt meg a réten. No. ennek szintén az az oka. hogy nem volt elég munka­erő. De azért csak az ősapától kezdve lekáderezett embereket veszik be a szövetkezetbe. — Sok pénzt felemésztett az állattenyésztés is. amíg úgy ki­építettük ezt az ágazatot is. ahogy illik — így vélekedik az elnök. El is hiszem, hogy igen sokba kerülhetett és igen fáradságos munkát követel meg. amíg a te­heneknél elérték a napi 1.5 lite­res átlagfeiést. Persze nincs ta­karmány. nem is lehet, mert kint veszett a réten. — Nem is az itt a baj. máshon­nan fúi a szél — mondja tovább az elnök. Nincs nálunk egyetlen­egy olvan ember sem. aki érte­ne a nagyüzemi gazdálkodáshoz. .Nincs lehetőségünk a tanulásra sem. nem törődik velünk senki. Valami igazság van az elnök szavaiban. valóban nincsenek szakképzett embereik sem a nö­vénytermelésben. sem az állatte­nyésztésben. Nagy szükség volna náluk a szakemberekre. Fekete. Ferenc ugyan ért az állatokhoz, zootechnikus iskolát is végzett. Azért mégis háromszor is meggon­dolták. hogy felvegvék-e a szövet­kezetbe. mert ha felveszik, az a veszély is fennállhat, hogy a tag­ság esetleg a vezetőségbe is bevá­laszthatja. meg azután le is kell káderezni. Nincs tanulási lehetőségük a szövetkezeti tagoknak, ezt mondja az elnök. A helyi nemzeti bizott­ság titkára is megerősíti ezt. M ézzük csak meg. mi az oka annak, hogy az ipolysza­kállasiak nem fejleszthetik tudásu­kat. A zselízi járás majdnem min­den szövetkezetében szépen folyik a szövetkezeti tagok téli iskolázá­sa. Vajon miért nem tanulhatnak itt is a tudásra szomjas szövetke­zeti tagok? Talán csak nem mos­tohapvprekekként kezeli őket a járási nemzeti bizottság? — Hát kérem, nálunk nagy ne­hézségek vannak — folytatja a helyi nemzeti bizottság titkára. -— Vajon mi az a nagy nehéz­ség? Talán nincsenek jelentkezők az-iskolába? — Vannak bizony, 16 szövetke­zeti tag és 18 egyéni gazda je­lentkezett, Helyiség is van. csak hát nem tudjuk őket mire leültet­ni. Akármilyen desekából összetá­kolt padokra nem akarjuk őket ül­tetni. Szépen lakkozott székeket és asztalokat szeretnénk. Ilyeneket a iárás nem ad. tehát nincs lehe­tőség a tanulásra. Hirtelenében az ember nem is tudia. hogv mit válaszolion erre az „óriási" nehézségre. Röviden csak azt szeretnénk mondani, hogv nem akarásnak nyögés a vége. Kissárón néldául nem kellett fényesen lakkozott asztal, meg szék. Helyiség híján a dohánvszá­rítót alakították át iskolának, a tagok tanulnak, mert tanulni akarnak. NI agvon helyes volna, ha a helyi nemzeti bizottság rövidesen felszámolná az említett „nehézséget", és lehetővé tennék, hogv a szövetkezeti tagok fejleszt­hessék tudásukat. A szövetkezet vezetőségének pedig azt tanácsol­iuk. hogy fogadiák örömmel azo­kat a munkásokat, akik néhány ár földecskéiükkel be akarnak lép­ni a szövetkezetbe, hiszen a mun­kaerőre. dolgos kezekre náluk igen nagy szükség van. Szarka István. 03 S Z ô 1956. február 7.

Next

/
Thumbnails
Contents