Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-06 / 37. szám, hétfő

Büntetése huszonnyolcadik napján közölték Jan Színnel, hogy a feljebbviteli bíróság elutasította fellebbezését. Ez azt jelentette, hogy az elsőfokú ítélet — négyévi s igorú börtönbüntetés és harminc botütés — jogerőre emelkedett. Az volt a szokás, hogy ha a szabadságvesztést botbüntetéssel is súlyosbították, az utóbbit az ítélet kihirdetése után tizenöt nappal hajtották végre. Ha az elítélt fellebbezett, a végrehajtás mindaddig halasztást szenvedett, arnlg az ítélet nem emelkedett jogerőre. Ha tehát Jan Szint kieresztik az egyesből, készítheti a hátát a botok elébe. Kivételes esetekben, ha a főfelügyelő vagy a börtönparancsnok rokonszenvet táplált az elítélt iránt, igyekeztek enyhíteni a testi fenyítést. De a közönséges halandók esetében a büntetés foka attól függött, miféle vessző suhogott az ítéletvégrehajtő kezében. Ha például az elítélt nyolc annát szánhatott rá az ítéletvégrehajtó kegyeinek megnyerésére, az egy hüvelyicnyivel rövidebb veszszőket választott Két hüvelykkel rövidebb vessze ára már egy rúpia volt. A megkurtított vesszők ütése ugyanis sokkai kevésbé sajgott. Az áldozatnak azonban ilyenkor is jajgatnia, üvöltöznie kellett, ahogy csak a torkán kifért, hogy a parancsnok meg a börtönorvos, akik az efféle látványosságot sohasem mulasztottak el, elégedettek legyenek. Még azok voltak a legszerencsésebbek, akiknek sikerült kiérdemelniük a börtönorvos jóindulatát. Felvirradt a keserves nap. A fenyítésre való huszonegy elítélt sorában Jan Szin volt az ötödik Az udvar, ahol a vesszőzés végbement, hamarosan szívettépő jajgatástól visszhangzott. Az emberek ordítottak a kíntól. Másokon annyira erőt vett a rettegés, hogy még üvöltésre se telt az erejükből. Jan Szint megrendítette a mások szenvedése. Fogát össi szorítva várt a sorsára. Amikor szólították, nehéz léptekkel ment oda a háromszögletű fakalodához. A hóhé' jobbfelöl állt, ráparancsolt, hogy emelje a két karját a feje fölé, majd szorosan odakötözte Az elítélt kezét a felső gerendához. A másik hóhér letépte Jan Szin ruháját és derek nál fogva odaszíjazta őt a függőleges tartőgerendához. Jan Szin meg se kísérelhette volna az ellenállást. A háromszögű faszerkezet két alsó sarkához még oc'a • özték az elítélt két lábát. A dereka köré valami ismeretlen folyadékba áztatott vékony kelmét dobtak. A hóhérok értették a mesterségüket, két perc alatt végeztek az előkészületekkel. A \ áromszögű gerendaalkotrány két oldalán epv-egy bakó állt, most magasra emelték kezüket, suhogtatták a vesszőnyalábot, hogy még jobban megfélemlítsék az elítéltet. Végű, a jobbfelől álló megűnta a játszadozást és elsőnek lesújtott. A Jan Szin dereka köré kerített silány szövet egyszerre piros lett a vértől Az ütéseket sumláló fegyőr hangosan, érzéketlenül soroltat egy, kettő, három.., Nem 'olt könnyő munkájuk a hóhéroknak Három lépésnyire álltuk áldozatuktői, e'őbb suhogja lendítették a pálcát, majd kiszámított lassúsággal a háromszögű gerendaváz felé lépve csaptak le Jan Szin hátára Egy pillanatra sem estek ki mozdulataik üteméből. Minden ütés nyomán kiserkedt a vér, hamarosan átitatta az egész szövetet. Jan Szin testét keskeny vércsíkok tarkázták Egy panasz-szó, egy jajkiáltás se tört ki belőle. Homlokát a harántos gerendához szorította és érezte, mint uralkodik el egész testi <en a fájdalom. Az emberi léleknek megvannak a maga furcsaságai Még a szerető apa is haragra gerjed, ha fia panasz-sző nélkül fogadja a testi fenyítést Egészen rnas érzés vesz erőt a szülőn, ha a gyerek zokog, sír, elpanaszolja fájdalmát és fogadkozik, hogy belátta hibáját és megjavul, — a szülő ilyenkor megengesztelődik, abbahagyja a f-n 'Itést Senkisem csodál kozhátik rajta, 'íogy ezek a hóhérok, akik Jan Szin ellenségeinek szolgálatába szegődtel, áldozatuk makacsságát .átva úgy folytatták a veszszőzést, mintht könyörtelen személyes gyűlölet' t éreznének iránta. Jan Szin nem remélhetett, könyörületet. Jobb lett volna számára, ha itt a vesszőzés helyén kiszenved Minél elebb jön a halál, annál korábban szabadul tőlük. Jan Szin, ez a jóklkű, udvarias, lágyszívű legény, Jan Szin, akinek minden kívánságát a szeméről olvasta le Ngve Khin, értelmes ember volt '>s józaneszű. Attól a perctől kezdve, íogy megesett a szíve önmagán, egyben negacélosodoU az akarata és kész olt elviselni a sors minden csapáát. A sors játékszerként az ordasok irkába dobta, i z egyetlen tehát, amit het — férfiasan elv'seln, a fájdal•t És miala testére z-ihogtak az A OJ SZO 1956. február 6. (P. Karacsencov rajzai az Ogonyokból) tnoLso m pja i (Részletek U Nu regényéből) IBIISITSITBIISIIAIIAIISIIATIBII BMB : ÍBIIBITB RIBKBIIAI tana IMITA IT« IBITBIIAOÜBIIAIMTIAIIBMBIIAIIANBÜBIIBITAIIHIIBMBIIAITBIIBIIBIIBII ai iianaiiai ia IISNA anaiiaitHif •iiaitaiiaiiaitaiiatiBiratisnBKar •iiaiiairsitsitai m m i U Nu burmai miniszteréivök „Embe az embernek farkasa" című r~- | gényében, amelynek befejező részleteit a következőkben közöljük, egy | parasztcsalád törtér&tét írja le. A regény .selekménye Szhanzuban, egy | Iravadi-menti kis faluban játszódik le századunk negyvenes éveiben. A £ regény hátterét a burmai nép forradalmi mozgalma adja, amelynek cél- r. ja az ország függetlenségének kivívása. _ A könyv előző fejezeteiben arról van szó, hogyan kapcsolódik be a gyarmati elnyomás ellen indított harcba Jan Szin paraszt, fiatal fe- = lesége, Ngve Khin és a falu többi lakosa, akik azelőtt nem vállaltak sze- § repet a szabadságmozgalomban. Jan Szint hamis váddal börtönbe veťk. | A családfő távollétében Szejn V és Ba Bin, a falubeli gazdagok meggya- | lázzák feleségét, Ngve Khint; az asszony nem éli túl a szégyent és ön- § gyilkos lesz. Jan Szin börtönbüntetését kitöltve hazatér és bosszút áll j | leségéért. De a gazdagok az igazságot is a zsebükben tartják, lepénzelik | a hatalom képviselőit. Jan Szin hamarosan újból börtönbe kerül, ahol ke- | gyetlenül megkínozzák. Ad alábbi • részleteket a „Guardian" burmai folyóirat, majd nyomán az ? „Ogonyok" közölte 1955 végén. l i llll i III: ii i ii • L I L IIÜIHIIII i i imiriii i i ri i:iiiiiiiii:ii!ii!iiiiiiii!iui!iiiiii:iiiiiHiiiti!iiinuiuiinniiii!ii!iii!iiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiu>|Hn ütések, egy hang sem hagyta el ajkát. *** A vesszőzés után három nappal Jm Szint a börtönparancsnok utasítusára a kfczimalom elé állították. A malomkövek, amelyeket a foglyok „hasaskának" becéztek, olyan nehezek voltak, hogy mindenki retteget ettől a munkától. Aki nem tudta a fortélyát, hogyan is kell forgatni az őrlőt, azt hitte volna, hogy valahol megakadtak, megszorultak A legerősebb em- , ber is egy óra alatt be'efáradt a kö- | vek forgatásába Az ördöngös szerkezet tulajdonképpen csak arra szolgált, hogy fokozzák a legelvetemültebb gonosztevők büntetését. A börtön urai azonban ezt a malmot is a maguk gyalázatos céljainak szolgálatába ''tották. Jan Szint eddig még egyszer sem küldték a malomba, de fogolytársaitól nem egyszer hallott már a „hasaskáról". Megtanulta tőlük a kövek hajtásának minden fortélyát. De hogy is bírta volna most egymaga mozgásba hozni a szerkezetet? Megmarkolta a „hasaska" fogantyúját és egyideig csak állt, fejét lehorgasztva. A felügjelő rákiáltott: — Hé te, mi az ördögöt keresel a föidön? Pajta, forgasd meg! Hogy szavának nagyobb foganatja legyen, botja végével megbökte Jan Szin hátát. A felsebzett test belesajdult a fájdalomba. Jan Szin nem engedte el a fogantyút, csak fejét fordította hátra, úgy válaszolt: — Nem lustálkodtam. Gyönge vagyok erre a munkára. — Ha nem tudnád, börtönben vagy, nem odahaza — ripakodott rá a felügyelő. — Velem ne ellenkezz! — Csak három napja, hogy megvesszőztek, — mondta csende ~n Jan Szin. — Minden mozdulatra belém hasít a fájdalom. Mi közöm hozzá! A kezem alá adtak, hát dolgoznod kell. És nehogy valami ostobaságot próbálj. . — .Engedjen még egy-két napig pihenni, — kérlelte Jan Szin. — Egy percig se! — ordított a fegyőr. — Mozgás, forgasd már azt a malmot. Jan izin olyan érzéketlenül néz, mintha nem is i-la volr sz< lecsúszik a fogantyúról, szava természetellenesen hideg és közömbös. — Most egyszerűen nem vagyok képes megmozdít ni a malomkövet. Csinálj velem amit akarsz. Szívesen elviselek bármit, csak ezt nem bírom. Éppen ezt akarta hallani a felügy ő. Egv percet sem vesztegelve magával vonrzolta Jan Szint a malom vezetőjéhez. Az tüstént jegyzőkönyvet vett fel: a foglyot a börtönŕrodába kell kísérni, mivel nem volt hajlandó elvégezni a rábízott munkát. Jan Szint őrizet alatt a főfelügyelőh'z küldték Az se habozott sokat Kiadta a parancsot — amint azt már előzőleg tervbe vették — hogy Jan Szint vigyék z egyesbe. Hétfőn, a börtönparancsnok szokásos heti szemleútja során Jan Szin ügye ismét szóba került. A parancsnok elgondolkozva nézett Jan Szinre és azon törte a fejét, hol is látta már ezt az embert. A főfelügyelő megjegyezte, hogy ez az a fogoly, aki nem volt hajlandó bevenni az orvosságot. A parancsnok bólintott Figyelmesen végigolvasta a főfelügyelő jelentését, majd Jan Szinhoz fordult: — Miért nem engedelmeskedtél a felügyelőnek, miért nem akarsz dolgozni? Még mielőtt Jan Szin egy ;zót mondhatott volna, a főfelügyelő angolul közjevágott: — Nincs ennél elvetemültebb ember az egész intézetben. Ennyi elég volt. A parancsnok Jan Szint kéthavi egyesre ítélte, a büntetés kitöltése után pedig a legnehezebb munkára osztotta be: víz t kell húznia. A két hónap a magányos zárkában olyan nehezen múlt el, mint két esztendő Jan Szin egyre csak a maga életén, sorsán töprengett Igyekezeli ésszel felérni, miért éppen őt kárhoztatta végzete ilyen irtózatos szenvedésekre, hisz életében soha nem ártott senkinek A szemközti cellába zárt fogoly az* hitte, hogy Jan Szin eszét ve te

+* szinte szüntelenül hallotta szomszédja haragos kiáltásait: „Nesze neked'" De Jan Szin nem őrült meg Csak arra gondolt, hogyan támad majd rá Ba Binre A legyőzhetetlen bosszúvágy szülte képek oly n elevenen éltek lelkében, hogy karja akaratlanul is ütésre lendült, mintha Ba Bin itt állna előtte. Éjszakánként Jan Szin arról álmodott, hog> szemben áll Szejn Uval és Ba Binnel Nem elégszik meg azzal, hogy megöli őket, még hullájukat is megtapossa. Bizony, így tenne, ha lehetne, ha szabad volna a keze! Máskor meg azt vélte látni, hogy az a másik kettő pisztolyból lövöldöz rá. Jaj, bárcsak szabad lehetne Amikor előszór vetették börtönbe, azért harcolt, azért viaskodott a szebadságáért, hogy megint együtt lehessen Ngve Khinnel. Most csak aira kellett neki a szabadság, hogy bosszút álljon asszonyáért. Rettenetes lesz a bosszúja! Ba Bin és Szejn U nem elégedett meg azzal, hogy meggyalázta és sírba vitte Ngve Khint, ez a két bitang ide, a bör tönbe is utána jött és pusztítja férfiasságát, erejét. Nyomorult Jan Szin! Ha tudta vol na, hogy épül fe' az emberi társadalom, nem acsarkodott volna olyan határtalanul Szejn Ura és Ba Binre, akik csak apróka fogaskerekek vol tak a tőkésrend ördögi gépezetében Szejff U és Ba Bin is csak annak az ördögi rendszernek a szülötte volt, amelyben a gazdagok igazságtalanságot igazságtalanságra halmoztak minden lehető formában — a más munkáján való élősködéstől egészen a testi erőszakig. „A vagyonosnak adni kell, a nincs telenektől elvenni — ez a rend törvénye Hiába bővelkedik az ország mindenben, ami az élethez szükséges a nagy bőséaben a nép éhezett, a kincsek pedig egyre csak a marok nyi gazdagok kezébe gyűltek. A sze gények még nyomorultabbak lettek A kapzsiság egyre n'tt, az erkölcs romlott Mindenek fölött az arany volt az úr A kincseiktől megittaso dott gazdagok még inkább megve te té'> a s?egényeket. törvényes tu lajdonukat látták bennük. Nem elé gedtek meg azzal, hogy sanyargatták őket, emberi méltóságukat is sárba tipor'.ák Ngve Khin csak egyike volt i annak a sok száz asszonynak, akiket meggyaláztak a gazdagok És pzáz számra, ezer számra akadtak Jan Szinek is az országban Ha nem lett volna tőkés rend, nem lettek volna gazdag Szejn U-k és nyomorult Jan Šzin-ek sem. Nem halt volna meg ná Ngve Khin, Tan Szin sem sújtott volle Szejn U-ra és ma nem ülne börtöncellában, nem álmodozna a bosszúról. A tőke, a tőke szülte rend —, ez minden rossz gyökere! Eltelt a két hónap, de Jan Szin szenvedése nem ért véget. Várta a keserves munka, a' vizhúzás. Sebei behegedtek, de a magánzárkában a hosszú egyhelyben üléstől egész életére memörnyedt. Ügy járt, úgy mozgott, akár egy megrokkant vénember Most ott áll a vízhúzásra ítélt rabok sorában. Rendes körülmények /cözött a kútil robotoló rabok m Mié csak egy felügyelőt osztottak be. De amikor Jan Szin is oda került, a fő'egyőr egy másik felügyelőt is kirendelt, ennek ?sak az volt a feladata, hogy Jan Szint ösztökélje, botjával munkára sarkallja. A 'egény arcát elcsúfította egy kardvágás nyoma, amely akkor érte, amikor egv házat ^kart kifosztani. A sebheiy végigvonult arca alsó felén és iszonyatosan eltorzította száját. Jan Szint a kötél végére állították. Megfeszítette minden erejét, de a vizestartály nem mozduit: a többi fogoly még nem rugaszkodott neki A kötél megfeszült, de egvlépéssel se jutottak tovább A felügyelő ordítva Jan Színhez futott: Hé te, mi az ördögnek állsz?! — és hátára vágott a bottal. Jan Szin szemében fellobbant a harag tüze. Tapasztalt vadászok, ha t'gris kerül eléjük, igyekeznek egyszerre végezni vele, mert tudják, milyen veszélyes a megsebesített ragadozó Jan Szin köriflbelül hasonló lelkiállapotban volt. A felügyelő ebből mit sem sejtett és tovább ütlegelte. Jan Szin tízszer is úgy ére2t~, rá kell vetnie magát a felügyelőre, de mindannyiszor sikerült erőt venni, magán. így kínlódott, amíg a gongütés meghirdette a reggeli szünetet. Jan Szin előtt is ott állt az ételes csajka, de hozzá se nyúlt. Lecsüggesztett fejjel, gondolataiba merülve ült. Néha felegyenesedett, hogy enyhítsen hátának sajgó fájdalmán. Majd intha megmásíthatatlan elszánás érlelődött volna benne, összeszorította fogát, felkelt és készülődött elmenni. Pillantása a csajkára esett, felemelte és tartalmát a szemétládá ba öntötte. Egy percig még töprengve ott állt, majd egy félreeső zúgba vonult a barakkok mögött, hogy ma ga legyen gondolataival. A pihenő hamarosan véget ért, új ra kellett kezdeni a munkát Jai Szin a kúthoz sietett. Elszántsagató még a léptei is keményebben csattantak. Dzsann, dzsann-kondult a gong, a vizes tartály felemelkedett a kút kávájáig, majd ismét lesüly lyedt a mélybe. Egyszer, kétszer négyszer. Amikor ötödször rugasz kodtak neki a kötélnek, a felügyelő botjával újból lesújtott Jan Szin há tára. Jan Szin számított erre. Mielőtt újból kezdték volna a munkát meglazította a kötél hur.iát, amelyen keresztül fűzték a húzóbotot Most kirántotta a pálcát, sebesen hátrt fordult és fejbe vágta vele kínzóját A felügyelő a földre zuhant A foglyok rémült k'áltásokkal szertefutottak. Jan Szin azonban meg sem látta őket Mintha eszét vesztette volna ütötte verte a földön heverő felügyelőt. Még háromszor, négyszei -újtott le rá — akkor mintha forrt vérhullám öntötte volna el fejét arccal előre zuhant az udvar keményre taposott földjére. Mikor magához tért, ismét a börtöncellában találta magát, teste csupa seb és vé.' volt az ütlegektől amelyekkel az ord tozásra összeeső düló fegyőrök töltötték ki rajta bosz szújukat. Jan Szin harmadszor is ott állt i börtön parancsnoka előtt súlyo: bűnnel vádolva. A parancsnok hom lokát ráncolva mereven nézett rá. I főfelügyelőnek nem kellett többé bi zonygatni Jan Szin elvetemült go noszságát. A parancsnok úgy hatá rozott, hogy Jan Szint a legsúlyO' sabb büntetéssel sújtja. Eltelt tíz nap. Jan Szin ült a cel Iában. Most már tudta, hogy az üté sek, amelyeket a felügyelőre méri nem voltak halálosak. Pedig agyoi akarta verni, nem mintha bosszú gya fűtötte volna, csak azt remélte ha megöli a felügyelőt, akkor fel akasztják és ezzel véget vetnek szen vedéseinek Nem látott más kiuta Töprengéséi egy fegyőr szakítot félbe, akit a főfelügyelő küldött él te hogy a börtön irodáiéba kíséi je Alig lépett be az ajtón, bilincs be verték kezét, lábát. A főfegyőr kísérő tisztnek elmondta, hogy J Szin javíthatatlan gazember, elvett mült gonosztevő. A foglyot a kikí tőbe szállították egy Rangunba indi ló hajóra. Jan Szin megértette, hogy a Mou mejn-börtönbe viszik Éjszaka ne jött álom a szemére A sötétben hajó Is vesztegelni volt kénytele csak másnap délután két órakor éi CFvolvtatás a? 5 oldalon.)