Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-04 / 35. szám, szombat

Iskoláink félévi számadása Í

skáláinkban az .elmúlt napokban folytak le az első félévi osztályzó és értékelő konferenciák. Ez az első alkalom az emlékezetes júniusi párthatározat óta, amikor konkrét tények alapján értékelhetjük iskoláink munkáját. Egy kiragadott példából — a Gútai 1. sz. Nyolcéves Középiskola példájábó' elemezzük a tanulmányi színvonal helyzetét. Iskolánk tanulmányi átlaga az 1—5. osztályokban 2.15, a 6—8. osztályokban pedig 2,9, a bukási százalék az alsó tagozaton 9,6 százalék, a felső tagozaton 23,1 százalék. Ezek a számok elég érthetően beszélnek. Elmondják, hogy nem teljesítettük kellő következetességgel a júniusi párthatározatnak a tanulmányi színvonal emelésére és a lemorzsolódás csökkentésére vonatkozó utasításait. A fenti számokhoz feltétlen hozzá kell fűznöm valamit: tantestületünk egyetlen tagja sem ositályzott liberálisan. Számadataink a valódi tudást tükrözik. Tantestületünk az osztályzatok megállapításában abból az elgondolásból indult ki, hogy enyhe, szépített osztályzatokkal nincs jogunk megcsalni sem tanulóinkat, sem szüleiket, sem felettes iskolai hatóságainkat. Nem takargatjuk hibáinkat bűnös statisztika-szépítgetéssel, olcsó népszerűséghajhászással. A hiba forrását nem kereshetjük csupán a tanítókban é6 nem kereshetjük csupán a tanulókban sem. Az alapvető hiba a tananyag túlméretezése. Azt a munkaütemet, amit a tanterv számunkra előír, tanulóinknak számottevő része nem bírja követni. Még pedagógusnak sem kell lennünk, hogy tudjuk, milyen eredményt szül a sikertelen erőfeszítés. Ilyen módon nem tudjuk megszerettetni a tanulást, a tanuló számára nyűg lesz az iskolai munka. Az egyik oka annak, hogy tanulóink egyrészének helytelen a viszonya az iskolai munkához. Ezen a bajon, sajnos, nem segítenek tankönyveink sem kellő mértékben. A tankönyvnek pedig rendkívül fontos szerepe van az iskolai munkában. Ez biztosítja elsősorban az otthoni rendszeres tanulás lehetőségét. A mi tankönyveink pedig — túlnyomó részt fordítások — sem nyelv, sem stílus, sem rendszeresség szempontjából nem felelnek meg ezeknek az alapvető követe'ményeknek. Sajnos, nem ritkán az is előfordul, hogy tankönyveinkben — pl. a nyolcadikos vegytan- és matematika-könyvben — súlyos tárgyi és sajtóhibák vannak. Az említett okok arra vezetnek, hogy tanulóink otthoni munkájukban nem szívesen használják a tankönyveket, inkább az órán készített vázlatokból készülnek. Az ilyen munka pedig felületességre vezet. Rontotta eredményeinket az is, hogy tanulóink jelentékeny része nem ismeri a tanulás célravezető formáit. Még mindig széles körben hódit a verbális, úgynevezett „magoló" módszer. Különösen nagy hiba és szembetűnő ez a természettudományi tantárgyak ť ti

n

mi » «

mm tanításában. Mindennapi iskolai munkánkban sokkal fokozottabb gondot kellene fordítanunk arra, hogy tanulóinkat megtanítsuk tanulni. M

ég mindig gyakori eset az is, hogy a szülők nem segítik megfelelőképpen a tanulók otthoni munkáját. Vannak még az iskolai munkával, gyermekük előmenetelével nem töródő szülők, akik egész délutánokra igénybe veszik gyermeküket házkörüli munkákra, s ezzel elvonjáK óket az otthoni tanulástól. Végül, de nem utolsósorban szeretnék rámutatni arra, hogy ma tanulóink egy része nem látja tisztán a tanulás értelmét. Nem azért tanulják pl. a szlovák nyelvet, hogy megtanuljanak szlovákul, hanem azért, hogy a következő órán jól feleljenek. Nincsen távolabbi céljuk a tanulással, nem látják egész világosan, hogy a tanulás számukra az életre való felkészülést jelenti. A felsorolt tények semmiesetre sem jelenthetik azt, hogy most már mi, tanítók a rozsba dobjuk a puskánkat. Ezek tények, amelyekkel számobiunk kell és e kérdéseket ha törik, ha szakad meg kell oldanunk. Elsősorban azt kell megjegyeznünk, hogy a tanterv nem dogma. A tanító jó felkészültségétől függ, hogy a tanterv utasításait rugalmasan tudja kezelni és szükség szerint módosítani. A nehezebb anyagrészeket, összetettebb kérdéseket fokozottabb szemléltetéssel, gyaikorlati példákkal és nem utolsó sorban a szakköri munkával tegyük ^ tanulók számára megközelíthetőtbé. Ha a tanuló maga nem bírja elsajátítani az anyagot, hát ne hagyjuk magára, segítsünk és segíttessünk neki a jobb tanulókkal. így kétségtelenül eredményesebb lesz munkánk. Az előbb megállapítottuk, hogy tankönyveink nem olyan jók, mint lenniök kellene. Vezethet-e ez arra, hogy akkor ne használjuk a tankönyveket. Nem, ez súlyos hiba lenne. Ha a tankönyv nyelve nehézkes, ez egy okkal több arra, hogy a tanórán alaposabb munkával megértessük a nehézkes szöveget A tankönyv túlrészletezettröizeit pedig alapos megfontolással lerövidíthetjük. A tankönyvre gyermekeinknek feltétlenül szükségük van. Ez pedig számunkra azt jelenti, hogy meg kell találnunk azt a módszert, mely elősegíti tanulóink munkáját meglévő tankönyveinkkel. A

z elkövetkezendő időkben fokozottabb feladat vár az iskolára és a szülői közösségre abban, hogy meggyőzzük a gyermekük előmenetelével nemtörődő szülőket az iskolai munka fontosságáról. Addig kevés eredményre vezet az iskola bármilyen lelkes törekvése, ha ezt a törekvést nem támogatja, nem segíti a szülői otthon. Többet kell tennünk — igen fontos nevelői feladatunk — a tanulás értei-, mének tudatosítása terén is. A tanítási órák számtalan lehetőséget nyújtanak arra, hogy tanulóinkkal megértessük, az életben csak úgy boldogulnak, ha felkészülnek rá az iskola padjaiban. A kérdés egy másik oldala: tanulóinkban tudatosítanunk kell, hogy dolgozó népünk milyen hatalmas anyagi áldozatokat hoz taníttatásuKÖNrVRÖL-KÖNYVRE Peter Karvaš: Velünk és ellenünk A magyar olvasók előtt még kevéssé ismert Peter Karvaš azok közé a fiatal silovák írók közé tartozik, akik a felszar adulás után váltak íróvá. Harcos proletáríró, aki ma írásaival harcol a jobbért, a múltban pedig fegyverrel a kezében küzdött hazája fel* szabadításáért. Karvaš könyve több hosszabb, rövidebb írást tartalmaz, de lényegében mégis két részre osztható. A könyvnek két címe is van: Velünk és ellenünk, A gyermek és a kard. A könyv első részében azokat az írásokat találjuk, amelyeket Karvaš a Szlovák Nemzeti Felkelés harcairól, mint e harcok egyik résztvevője Irt. Művészien megformált, a hazaszeretettől fűtött sorokat találunk e részben, amelyeknek mondanivalója egy tudatos és pártos íróról tanúskodnak. A könyv második részében Karvaš németországi útijegyzeteit, riportjait, elbeszéléseit találjuk. Míg az első részben Karvašt a harci ösztön lelkesítette, addig a második részben már a felszabadult ember örömével lát és ír arról a népről is, amelyről könyve első részében még mint a fasizmusnak áldozatul esett, a hitlerizmussal megfertőzött, ellenségről írt. Karvaš könyvéről nem mondhatunk többet és jobbat, mint amennyit Tóth Tibor a könyv utószavában Irt: „Az író mondanivalójának summája: hitvallás a népek szabadsága vállvetett közös munkája, együttműködése mellett. A felvázolt út: a megértés útja, a jövő, az együttes boldogulás útja." kért. így növelhetjük gyermekeink felelősségérzetét saját munkájukkal és dolgozó népünkkel szembén. Foglalkoznunk kell iskolai munkánk még egy kérdésével, a szoros értelemben vett neveléssel. Az eszmei nevelés terén iskoláinkat megnyitásuk óta bizonyos hullámzás jellemzi. 1950-ben és az ezt követő 2—3 évben „túlpolitizáltuk" iskolai munkánkat. Gyakori esetben ez a túlpolitizálgatás üres frázisbetyárkodássá és a tanulmányi munka lebecsülésévé fajult. A közélet rákfenéjét, az agyongyülésezést az Iskolákban is alkalmaztuk. Ez természetesen nem sok jót szült. Felettes iskolai hatóságaink felfigyeltek erre az egészségtelen jelenségre és megfelelő intézkedéseket foganatosítottak a „túlpolitizálás" megszüntetésére. Itt azonban átestünk a ló másik oldalára. A frázisszerű politizálgatás elmaradt, de megmaradt az apolitikus szakmaiság. Nem általában, de figyelemreméltó részben a nevelő szerepe az oktató szerepére redukálódott. Az elmondottakból igen fontos tanulság adódik számunkra: mi nevelők teljes mértékben felelősek vagyunk a materialista világnézet, a kommunista erkölcs, a szocialista hazafiság és humanizmus kialakításáért tanulóifjúságunkban. Ezt a feladatot pedig csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a tantárgyadta lehetőségeket felhasználjuk a harcos szilárd világnézet kiformálására, ha magunk is, személyes példánkkal mutatjuk meg, milyen a kommunista meggyőződésű ember. A mi iskolánk — politikai iskola. Feladata, hogy a szocializmus harcos építőit nevelje. Erre mindennapi nevelői munkánkban feltétlenül gondolnunk kell. A jobb nevelői munka jobb, tudatosabb, lelkesebb tanulmányi munkát is eredményez. T

udatában vagyok, hogy cikkem egyoldalú. Nem beszéltem arról, ami jó, nem mutattam rá arra a haladásra, amit az elmúlt évekhez viszonyítva megtettünk. A jó eredmények népünk számára már természetesek, a hibák ellen kell tehát kérlelhetetlen harcot folytatnunk. SZABÓ IMRE Látogatás egy könyvtárban Nincs iobb barát a ió könyvnél, tartia a közmondás. Sok iaazsáqot tartalmaz a mondás. hiszen napi munkánk után kellemes szórakozást, élvezetet nyújt egy ió könvv olvasása. s a szórakozás mellett a szellem feilesztésének le q jobb eszköze. Nemrég utam a Štúr utcába vitt, s ott az egyik beiárat ajtaján tábla ötlött szemembe a következő felírással: Bratislava város nyilvános könyvtárának magvar osztálya. Egy darabig haboztam, bemeniek-e? De győzött bennem a kíváncsiság, érdekelt is ez a magvar könwtár. ki mindenki iár ide. mit olvasnak az emberek? Rafay József elvtárs, a könyvtár vezetője beszélgetésünk során elárulta. már huszonnvolcéves könyvtárosi múltra tekint vissza — készséggel ad mindenről felvilágosítást. hiszen a könyvek iránti igaz szeretet, szakértelem nyilatkozik meg minden szavában. Elmondotta, hogv a könyvtár 1950ben kezdte meg működését, mint önálló magvar osztály. Ekkor még a Molotov-utca 2. sz. alatti helyiségben volt a kölcsönző, s a könwek száma 1235 volt. a tagok száma 244. A következő évben. 1951-ben már 459 tagot tartottak nyilván, és 2956 kötetre emelkedett a magvar könwek száma. Nagy megelégedéssel iegyeztük fel mind a tagság, mind a könvvállománv létszámának emelkedését. Tavaly már 2224 taggal és 5762 kötettel zárult az év végi statisztika, s az 5762 könvv 46 601-szer forgott az olvasók körében. Kérdésünkre Rafav elvtárs elmondja, hogv a magvar klasszikusokat, Jókait, Petőfit. Mikszáthot kérik a legtöbben, a költők közül Ady. József Attila. Petőfi múvei a legkeresettebbek. De az úi magyar irodalom íróinak művei, így Veres Péter. Szabó Pál. Aczél Tamás. Ülés Béla. stb. műveit is igen sokszor kölcsönzik ki. Megjegyzi még azt is. hogv a szlovákiai magvar irodalom íróinak. Egri Viktornak „Márton elindul". Fábr.y Zoltán „A gondolat igaza". Szabó Béla ..Mint szemünk fényét" és ..Marci a csodakapus" művei ís igen keresettek és népszerűek. . — A szoviet írók műveiből mit olvasnak a legszívesebben. — teszem fel úiból a kérdést Rafav elvtársnak? — Nyugodtan állíthatom. hogy Solohov „Csendes Don"-ia a legkeresettebb könyvünk. De éppen olyan szívesen olvassák Polevoi „Egy igaz ember"-ét. Fagvejev „Ifjú Qárdá"-ját, mint Makszim Gorkij és a neves orosz és szovjet költők. Puskin Majakovszkii műveinek magvar fordítását. Közben Rafav elvtársat elszólítják az érkező könyvbarátok, és ezalatt időnk van böngészni a könyvek között. Az állványokon szépirodalmi, tudományos és technikai művek mellett sok ifjúsági könyvet találunk. Mikor Rafav elvtárs úiból szabad, megkérdezem tőle a cseh és szlovák irodalomból miiven könyveket talál itt az olvasó magvar fordításban. — A szlovák klasszikusok közül Kukučín, Hviezdoslav. Fraňo Kráľ, Jesenskv eddiq lefordított művei vannak meg. ezenkívül Ľudovít Štúr munkái. — Tekintettel a Štúr iubileumi évre. a nagy szlovák klasszikus babérkoszorúval övezett képe áll a terem egyik sarkában. —. A cseh klasszikusok műveiből, sainos, kevés áll magvar fordításban rendelkezésünkre — folvtatia Rafay elvtárs —. de megvan Jirásek műveinek egv része, az úiak közül Čaoek Svätopluk regénye. Hanzelka és Zikmund afrikai útleírása. — Melvik tábor, a női. vagy a férfi tábor soraiból van több olvasó, — teszem fel az utolsó kérdést. Rafav elvtárs íróasztalához megy, s eov statisztikai kimutatással tér viszsza. — Tessék, egész pontos válasszal szolgálhatok. Minden nao statisztikát készítünk a kiadott k^: v vekről, a látogatók számáról, sőt — amint Iáthatla — arról is. mennvi a férfi és mennyi a női olvasó naponként. Ezt összegezzük és minden negyedévben összeállítiuk a kimutatást, fgv megállapíthattuk. az 1955. év negyedik negyedében 1192 nő és 1032 férfi olvasója volt a könyvtárnak, tehát a statisztika bizonvos női fölénvt mutat. — Most pedig engedje meo az elvtársnő, hogv én kériem -meg valamire. — Tessék! — Kériük az olvasókat, hozzák ideiében vissza a kölcsönzött könyveket. Sainos, sok olvasónk hónapokon át magánál tartja őket. csak többszöri felszólításra tesz eleget kérésünknek. Felesleges adminisztrációs munkát okoz ezzel nekünk. Rafay elvtárs kérése jogos. Az olvasó könw iránti szeretetének legnagyobb iele az. ha a könyvet úov becsüli. mint sajátját, s amikor a kölcsönzés ideie leiárt. pontosan visszaszolgáltatja, hogy ne fossza meg olvasótársait kedvenc könyvének olvasásától. S. O. uiiiiiiiii«iii!j|iiiiiii:jtiiiiiiiiui]iiiitfiiniiiiiiii]iutiiiua;!iii«iiiiiBilii!iiiiiiiiiiiii!iii:iiiiiiiiiiittuiiiaiiiiiaiiitiaii iiaiiaiiaiiaiiauaiiaiiaijaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiiiiiiiaiianauaiiaiiaiiai.aiiaiia Qcí Iwbp'e. mmzték... Dobrá Niva kisközség a zólyomi hegyek közé ékelve fekszik. Az ország egyik legcsendesebb zuga ez. Hajnalban még köd burkolja a hóval födött hegyeket, dombokat, később kék árnyalatot kap az ég meg a hó, majd'egyszerre minden átmenet nélkül a ködön áttörnek a napsugarak, és oly izzó fehér színben tündöklik äz egész táj, mintha a békét jelképező galamb fészke lenne. Nos, ebben a községben robbant fel az a bizonyos ballon, amellyel a „békét áhítozó" „Szabad Európa" olyan világra szóló visszhangot váltott ki, mint talán még egyetlen rémhírével sem. Merőben idegen hang volt ez a tájnak és embereknek egyaránt. A robbanás vihart és felháborodást vert fel az emberek szívében. Jól tudták, mit jelent az ilyen robbanó hang, hisz nemrég szenvedték végig a fasizmus embertelenségét itt a hegyek közt, és a felkelés hősi harcaiban a legkedvesebbjeiket vesztették el. Az egész község pár perc alatt, mint felbolygatott hangyaboly, olyan lett. Amint a sebesültszállító kocsik elszállították a zólyomi kórházba a sebesülteket, férfiak, asszonyok százai verődtek össze a községháza előtt. Ott azután szabad utat tört magának a felháborodás, amely különösen az asszonyok, anyák körében vert széles hullámokat. Nem tudják elfelejteni Emilia Kucha.rová arcát, aki olyan súlyos égési sebeket szenvedett a robbanástól. A nagy zűrzavarban a fájdalomtól égő, hasogató arcát és két fájó karját hóval' dörzsölte meg, hogy elviselhetetlen fájdalmát csillapítsa. A fájdalom azonban még erősödött. Most az asszonyokat egyetlen gondolat foglalkoztatja: nem veszti-e el szeme világát. Még szerencse, hogy Ján Bartos felesége, aki ötödik hónapja hordja szíve alatt magzatát, nem sérült meg. Rejtélyes módon épen került ki a kis házból A robbanás, amely az ajtót hat méterre lódította, őt is kisodorta, de szerencsére semmi baja nem történt. Az asszonyok forgatják, tapogatják és Bartosné kissé ijedten mosolyog. Szép, kerek bama arcán könynyek gördülnek le. Szinte hihetetlen, de semmi baja nem történt, Bartosné a férjére gondol, aki arcán szenvedett sérüléseket, azután a többire, a tizennégy esztendős Ivánra, Frantára és feleségére, aki talán a szeme világát veszti. Az egyszemű Ján Hakel ép szemén szenvedett égési sérüléseket, és a szegény Ludvik Bartos, aki a szomszéd faluból látogatta meg Franta fivérét, szintén megsérült. Az asszonyok vigasztalják, nem kell félnie. Rokonai és ismerősei jó kezekben varrnak. A zólyomi orvosok mindent elkövetnek, hogy egészségüket visszanyerjék. A kis házikó, ahol a robbanás történt, lakhatatlanná vált, ajtó, ablak nincs többé a helyén, mennyezete összedőlt, és a falak résein szabad útra lelt a fagyos szél. De Bartosnénak nincs mitől tartania, az egész község egyemberként fogja Franta Bartosékat segíteni. A kis házat rendbehozzák, hogy legyen hol lakniok. — így akarnak bennünket meggyőzni az ő szabadságukról — mondja Ján Francisci, a helyi nemzeti bizottság elnöke — ilyen érvekkel dolgoznak ők. Ô, nagyon jól ismerjük mi ezt a „szabadságot", melyet ők nekünk szántak. Az elnök szavaiból kiderül, hogy nemcsak ő, hanem á község lakói is jól ismerik „az amerikai szabadságot", mert nagyrészük a kapitalizmus idején kint járt Amerikában és Kanadában és olyan jól ismerik a „fennen hirdetett szabadságot", akár kérges kezük a munkát. — Ö — mondja az elnök —, a léggömb a röplapokkal valóban jó helyre érkezett. Mi pontosan tudjuk, mit értenek azok a kegyes nagyurak a „szabadságon". Mi még híven emlékszünk arra az időre, amikor jártunk Amerikában, Kanadában és munka nélküliek voltunk. Hányszor, de hányszor aludtam dideregve a hidak alatt, vagy jobb esetben a szalmakaziakban. Én magam például 1929-ben kölcsönt vettem fel és keserves körülmények közötít jutottam el Kanadába. Hát amíg dolgoztam, életem még valahogy elviselhető volt, amikor kiestem a munkából, már csak az ugató ebek törődtek velem. Sohasem felejtem el azokat a jeleneteket, amikor tömegesen kerestünk munkát és tolongtunk az iroda előtt', hogy egy falat kenyérhez jussunk. Ekkor pöffeszkedve lépett ki a munkaadó, végigmért bennünket, mint a barmokat és azt választotta ká, aki a legerősebb volt közöttünk. Soha még ilyen megalázottnak nem éreztem magam emberi mél-t tóságomban, mint akkor. Azt is megmondhatom, hogy 1935-ig, amíg ott tartózkodtam, egyetlen egyszer sem utaztam rendes személyvonaton, hanem tehervonatokra kapaszkodtam fel társaimmal együtt, hogy díjtalanul más vidékre juthassunk, ahol esetleg munkát kaphatunk. - Ők a szabadságon - folytatja némi szünet után az elnök — azt értik, hogy szabad munkanélkülinek lenni, szabad kizsákmányolni Ezt a szabadságot kívánják nekünk, a „Szabad Európa" urai. — Olyan ostobák a nyomorultak —• teszi hozzá felháborodással —. annyira lebecsülnek be.inünket, hogy azi hiszik, bevesszük ezt a maszlagot. Ha tudnák azt, hogy mi már Amerikából is olyan leveleket kapunk, amelyekben Mszta szívvel érdeklődnek szövetkezetünk fejlődéséről, akkcr biztos, hogy merőben másra költenék azt a sok miihót. amibe a ballonok és röpiratok kerülnek. Nálunk nemrégiben Zuza Pozechová és férje levelet kaptak Amerikából amelyben az ottani szlovákok arra serkentik őket, hogy szorgalmasan és hűséggel dolgozzanak a szövetkezetben. Ezért mondom, a „Szabad Európa" üral valóban a legjobb helyre címezték üzenetüket. Nyugodtak lehetnek, hogy ez a robbanás megtette hatását. SZABÓ BÉLA OJ SZC 1

n5«. február 4.