Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-26 / 57. szám, vasárnap

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás az 5. oldalról.) kiküldetés." Milyen alkotó kiküldetésről lehet szó, amikor az írónak egész életében az alkotás légkörében kell élnie? Vagy még lesújtóbb: „X Y., a szövetség titkára egyéves alkotási szabadságot kapott." Mi ez, ha nem nyílt beismerése annak, hogy az író az „alkotási szabadságig" az ördög tudja, mivel foglalkozott, csak alkotással nem? Így hát útrakelt a bürokrácia ... Fagyejev elég hatalmaskodó főtitkár volt, és nem akart számolni munkájában a kollegialitás elvével. A többi titkárnak lehetetlen volt vele dolgozni. 15 évig tartott ez a huzavona. Közös erőfeszítéssel elraboltuk Fagyejev életének 15 legjobb alkotó esztendejét, és ennek következtében sem főtitkárunk nincs, sem írónk. De hát nem lehetett volna annak idejét} megmondani Fagyéjevnek: „A hatalomvágy az irodalomban semmi jóra nem vezet. Az írószövetség nem csapattest, még kevésbé büntető zászlóalj; az írók közül senki sem fog előtted „vigyázzban" állni, Fagyejev elvtárs. Okos és tehetséges író vagy, szereted a munkástematikát, eriggy el 3—4 évre Magnyitogorszkba, Szverdlovszkba, Cseljabinszkba vagy Zaporozsjeba és írj jó regényt a munkás-osztályról." Nem lett volna baj, ha ez alatt az idő alatt elvesztettük volna Fagyejevet, mint főtitkárt, viszont mily nagy örömünk lett volna később Fagyejevben, az íróban, ha — jelentőségében lehetőleg a Tizenkilencenhez hasonló — új könyvvel jelentkezett volna! Mivel foglalkozott Fagyejev 15 éven keresztül? Eszmeileg és politikailag vezette az írószövetséget? Nem; mindenkor azt tartottuk és tartjuk — és nem alaptalanul —, hogy a párt vezet bennünket. Fagyejev az évek hosszú során át részt vett szakmai vitákban, beszámolókat tartott, lakásokat osztott szét az írók között és nem írt semmit. Nem ért rá olyan „semmiségekkel" foglalkozni, mint a könyvek írása. De elég volt 1944-ben néhány évre kiszabadulnia a titkári teendőkből és rövid idő alatt gyönyörű művet írt a krasznodoni ifjú gárda tagjairól. Megvan az a csodálatos sajátossága — jobban, mint bárkinek közülünk prózaírók közül —, elmélyülten és izgalmassággal tele írni az ifjúságról; az Ifjú Gárdában teljes mértékben megmutatkozott nagy tehetségének e vonása. Elmúlt néhány év, újból nem volt sehol Fagyejev, az író, újból feltűnt Fagyejev, az irodalmi funkcionárius. Vannak ilyen mesébe illő átalakulások! A csodák országa nincs olyan messze tőlünk: a Vorovszkij utcától (ott van az írószövetség székháza. — Szerk.) csak kőhajításnyira van. Hát oem akadt pártszervezetünkben valami kisebbre hivatott ember az adminisztratív-gazdasági munkákra? Miért pazaroljuk el ilyen esztelenül, meggondolatlanul korunk legtehetségesebb embereinek erejét! Ami pedig azt illeti, hogy Fagyejev az írótkoliektíva művészi vezetője volt — ha szabad így kifejezni magamat — ez nem felel meg a valóságnak. Sem Fegyin, ' serr\ Gladkov, sem Leanov, a kiváló prózaírók közül senki sem megy Fagyejevhez regényírást tanulni. Mindegyikünknek megvan a maga írásmódja, a mód, ahogy nézi a világot, a maga stílusa; Fagyejev nem lehetett és nem volt számunkra megfellebbezhetetlen tekintély az írásművészet kérdéseiben. Nem mentünk Fagyejevhez tanulni éppúgy, mint ahogy most nem megy Szurkovhoz versírást tanulni sem Jakub Kolasz, sem Ritszkij, sem Ticsina, sem Tvardovszkij, sem Tyi. honov, sem Marsak, sem Iszakovszkij, sem Scsipacsov; senki a kimagasló költők közül. Tudják ők is, de tudja Szurkov is, hogy a zenekarban a dobon és a cintányéron kívül vannak más, nem ütő hangszerek is. (Derültség). Mit tanulhatnának Szurkovtól? Gorkijhoz mentek költők, prózaírók, kritikusok és színpadi szerzők is ... Ha Fagyejevhez vagy Szurkovhoz senki sem ment, nem megy és nem is készül menni szaktársaik közül a művészi kérdések megoldásáért, akkor kérdezhetjük: miért van szükség ilyen vezetőkre? És gondolják, hogy ha a vezetőség élén mondjuk Solohov vagy Szimonov állana, más lenne a helyzet? Ugyanaz lenne. Egyik tizenkilenc:, másik egy híján húsz. Sőt, az írók még egyszerűbben mondanák: „Egyik kökény, másik galagonya!" Iskoláskorunk óta tudjuk, hogy az összeada.ndók felcserélésétől az összeg nem változik. És nem is ez a lényeg. Az irodalom alkotó munkásait meg kell szabadítani a fölösleges ülésezgetéstől, mindentől, ami gátolja őket abban, hogy könyveket írjanak. F% OJ szo 1956. február 26. Már eddig is elég kárt okozott nekünk, hogy az írásművészet olyan kiválóságai mint Leonov, Tyihonov, Fegyin és mások mindenféle ülésekre pazarolják drága idejüket, ahelyett, hogy kedvük szerint tanulmányozták volna az életet és könyveket írtak volna. Ideje, hogy ennek véget vessünk! Az olvasók könyveket várnak tőlünk, nem pedig üléseken elmondott beszédeket. Segíteni kel! az íróknak, hogy közelebb kerüljenek a lüktető élethez. Az íróknak arccal az élet felé kell fordulniok. Ehhez nincs szükség semmiféle külön határozatra. Ugy gondolom, egyszerűen meg kell bízni az írószövetséget, hogy az egyes írókkal folytatott személyes beszélgetések útján tisztázza az írók kívánságait. Hiszen nem mindegyikük akar szüntelenül nagyvárosban élni. Miért ne segítenénk azoknak az íróknak, akik komolyan kolhoz- vagy szovhoztárgyú művön akarnak dolgozni, hogy három-négy évre elmehessenek bármelyik faluba, ott házat kapjanak, s aztán éljenek és írjanak tetszésükre. Az ilyen író persze bármikor felutazhat Moszkvába, Minszkbe, vagy Kijevbe, egyszóval oda, ahol eredetileg lakott, de idejének túlnyomó részét mégis csak leendő könyve hősei között fogja tölteni, s ez máris biztosítéka a sikeres munkáinak. Elvégre a mérnökök és technikusok számára is építünk házakat. Miért ne építhetnénk az íróknak is? Azért beszélek erről, mert az írói munka végeredményben otthonülő, kézműves munka. Amikor az író nem jár kinn anyagot gyűjteni, akkor otthon ül az íróasztalánál és munkáját nem lehet beleszorítani a szokásos munkanap kereteibe. így hát elfogadhatatlan dolog lenne a számára, hogy közös lakásban lakjék, tegyük fel, valahol a szovhozban. Más dolog, ha a konyhában csak egy petróleumfőző zúg és csak a saját felesége van a házban. még ha beszédes is (élénkség és derültség a teremben): — itt azért némi fáradsággal mégis csendet-rendet lehet teremteni. (Derültség.) Hanem megint más dolog az, ha a közös konyháin nyolc petróleumfőző zúg és nyolc asszony folytat szócsatát. Ilyen helyen már semmiféle munkáról nem lehet szó. (Derültség.) Az íróknak hosszú időre komolyan kell elutazniok, vagyis minden cókmőkkal, feleséggel és az egész háznéppel együtt. Ez nemcsak afféle „alkotói kiküldetés". Segíteni kell az ilyen írókat közlekedési eszközök dolgában, hogy oda utazhassanak, ahová utazniok kell, ne kelljen fölkérezkedniök jármüvekre és ne legyenek állandó függésben a szovhoz-, vagv gépállomás-igazgatótól, a kerületi párttitkártői, vagy szovjetelnöktől. Persze távolról sem minden írónak kell falura utaznia. Azok költözzenek oda, akikhez közeláll a kolhozélet. Azok meg, akik a munkásosztályról, vagy <a városi értelmiségről akarnak írni. mindenütt boldogulnak, hazánk bármelyik ipari központjában, bármelyik városában. A kommunista író, ha falura költözik, beolvad a helyi pártszervezetbe és feltétlenül megtalálja ott a helyét és talál tevékenységet, ami nem gátolja alapvető munkájában. A pártonkívüli író sem vonakodik az erejét meg nem haladó társadalmi munkától. Az eleven anvag pedig ott van kéznél. Csak tudja megragadni azt, ami szeme előtt folyik. Élje a nép életét, szenvedjen és örüljön együtt az emberekkel, olvadjon fel teljesen gondjaikban és szükségleteikben — így írhat majd olvan könyvet, ami igazán megragadja az olvasók szívét. Miért ne lakna például a Volgavidéki Panfjorov néhány évig a Volga partján, és írna olyan regényt, ami igaza Volga-anvácska lenne az olvasó számára, nem pedig afféle Volga-másodunokanővér. (Derültség.) Pausztovszkij, ez a finom megfigyelőképességű és az orosz nyelvvel nagyszerűen bánó író minden évben meglátogatja a mescsarjai alföld vidékét, amit Larionov elvtárs olyan festőien írt itt le nekünk. Miért ne segítenénk neki is, hogy megtelepedjék valahol az Oka partján? Nem hiszem, hogy a szenvedélyes horgász Pausztovszkij rossz harapás idején körül ne nézne a kolhozéletben, a művész mohó szemével. (Derültség.) Ha pedig körülnéz, abból biztosan jő könyv születik. Pervencev is elhagyhatná már egy időre Moszkvát, hogv újra hosszabb időt töltsön szülőföldjén, Kubánban. Szergej Vasziljev, a tehetséges költő, rövid ideig vendégeskedett hazájában, a kurgáni területen és igen jó verseket írt. Ha hosszabb ideig ott élne, egész versciklus születne, vagy talán elbeszélő költemény. Permitvirmek. az Áltálvidékén született írónak *etn ártana egv kicsit hazatérnie. Meglátnák, egy pár év múlva gazdagabbak lennénk egy jő könyvvel. Babajevszkij nagyon helyesen jutott arra a véleményre, hogy Az aranycsillag lovagjáért negyedik Sztálin-díjat már nem kap (derültség), és Kínába utazott, úgy hallom három évre. Biztosan jó regénnyel tér haza barátainkról, a kínai parasztokról és ennek mindnyájan nagyon fogunk örülni. Minden írót, aki tágas hazánk új, számunkra ismeretlen vidékein akar letelepedni, hatékonyan segíteni kell anyagilag, mert az az elképzelés, i hogy minden írónál halomban áll a pénz, nem egyéb, mint kispolgári mítosz. Amikor ezt elmondom önöknek, elvtársaim, nekem is fái a szívem: messzi távlatokba mutató terveimet most Zverjev elvtárs, a mi kőszívú pénzügyminiszterünk is hallgatja (derültség) és valószínűleg úgy tekint rám, mintha osztályellensége volnék. (Derültség.) Mivel vigasztalhatom meg? Először is: e tervtől megvalósításáig — óriási a távolság. Másodszor: ha három újonnan letelepült író közül csak egy ír jó könyvet, ami kell, mint a falat kenyér, akkor a kiadások máris megtérülnek. Különösen utánpótlásunkra, a fiatal írókra szeretném felhívni figyelmüket. Mindaz, amit az idősebb nemzedékhez tartozó írókról, s arról beszéltem, hogy egy részüknek környezetet kell változtatni, teljes mértékben vonatkozik a legtehetségesebb fiatalokra is, azzal a különbséggel, hogy a fiataloknak jelentősebb anvagi segítséget kell nyújtani, nagyobb figyelemmel, gondosabban kell velük foglalkozni. Szinte egyikük sem él abból, amit irodalmi munkásságával keres és miután feladta eredeti foglalkozását, hogy megírja első nagy könyvét vagv elbeszélés-sorozatát, nincs biztosítva anyagi helyzete. Sőt egyesek, például a tanítók, feltétlenül kénytelenek búcsút mondani korábbi foglalkozásuknak, mivel az ember nem lehet egyszerre tanító is meg író is. Ez mindenki előtt világos, aki csak valamelyest is tájékozott arról, milyen mérhetetlenül zsúfolt a tanítók munkanapja. A szovjet írók első kongresszusa után Gorkij a következőket mondta: „A kiváló írók egész hadseregét keli kialakítanunk — kell!" Küldött elvtársak, nem szabad megfeledkeznünk Gorkij e szavairól! Emlékezzenek vissza — Gorkij halála után olyan íróink maradtak, mint Szergejev-Censzkij, Prisvin, Szeraíimovics, Jakub Kolasz, Gladkov, Olga Fors, Marietta Saginyan, Vereszajev, Alekszej Tolsztoj, Novikov-Priboj, Siskov és mások. Ezek az idősebbek. Később az írók más, ma már közismert nevekkel szaporodtak, de közülük a legfiatalabb is túl van az ötvenen. Ám az utánpótlás igen lassú. Az írók között most kevesebb a fiatal, mint 1936-ban, abban az évben, amikor Alekszej Makszimovics elhúnyí. Annál nagyobb felelősség hárul reánk a fiatalok képzéséért és fejlődéséért. Az írók lassan fejlődnek és már most komolyan kell gondolkozni afölött, kivel rendelkezik majd a szovjet irodalom nemcsak a hatodik ötéves tervben, hanem húsz-huszonöt év múlva, amikor a mai élenjáró írók közül szinte senki sem marad. Mi mindnyájan nagy kommunista pártunk fiai vagyunk. Mindnyájan valahányszor a pártra gondolunk, az óriási belső megindultság érzésétől eltelve ezt mondjuk magunkban: „Pártunk — szülőanyánk — te neveltél fel minket, te edzettél minket, te vezetsz bennünket az életben az egyedül helyes úton". És íme most, önökre tekintve, .befejezésül azt mondom: Drága pártunk! Hatalmas és világos a te kollektív bölcsességed. Anyai kezed kemény és gyengéd is tud lenni. Te megtalálod a formát, amely ahhoz szükséges, hogy segítségére lehess az íróknak és ha ők a te figyelmed és gyengédséged által lelkesítve új, hozzád, a párthoz és a hazához méltó műveket alkotnak — a hálás szovjet és külföldi olvasó elsősorban neked mond majd őszinte köszönetet! (Viharos, hosszantartó taps.) Külföldi testvérpártok küldöttei üdvözlik a kongresszust Az SZKP XX. kongresszusának február 23-á délutáni ülésén a megjelentek telkes tapsától kísérve a testvéri kommunista és munkáspártok képviselői üdvözölték a kongresszust. R. Arismendi elvtárs. Uruguay Kommunista Pártja üdvözletét tolmácsolva. a többi között ezeket mondotta: — Az SZKP-neik a kommunizmus építésében és a béke fenntartásában elért sikerei, valamint a marxizmusleninizmus alkotó továbbfejlesztésében elért eredményei nagy ösztönzőerőt jelenítenek népünk számára a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott harcában. — Pártunk célja — mondotta ezután Arismendi elvtárs —. hogy az ország összes hazafias erőit a parasztsággal szövetséges munkásosztály vezetéséivel egységes. demokratikus nemzeti felszabadulási frontban egyesítse. Az akcióeavség már a proletariátus széles rétegeire kiterjed. Nő és erősödik a parasztok és földmunkások független szervezete, fokozzák tevékenységüket az értelmiség hazafias réteged. Bulganyin elvtársnak az a kijelentése. hogv a Szovietunió hajlandó technikai segítséget nyújtani a latinamerikai országoknak és hajlandó velük kifejleszteni a kereskedelmi kapcsolatokat, so(k kedvező visszhangot keltett nálunk. Nagy visszhangot keltett országunkban Bulganyin és Hruscsov elvtársak indiai, burmai és afganisztáni látogatása is. Sz. Mikunisz elvtárs. Izrael Kommunista Pártia képviselője kijelentette: Teljes szívből üdvözöljük a nagy szoviet nép hatalmas, világtörténelmi jelentőségű sikereit, amelyeket az SZKP és ennek lenini központi bizottsága kipróbált és bölcs vezetésével ért el a kommunizmus építésében, és az egész világ békéje fenntartásának ügyében. Az izraeli néptömegeket barátság és tisztelet tölti el a Szovjetunió iránt a békének és a népek nemzeti függetlenségéneik megvédését célzó következetes politika iáért. E. Woog elvtárs a Svájci Munkapárt nevében kijelentette, hogy a svájci dolgozók a Szovjetunióban a béke fenntartásáért folyó harc zászlóvivőjét látják. — Pártunk — folytatta a szónok — már hosszú ideje harcol az ioazi állami semlegesség betartásáért, a reakciós köröfk próbálkozásai ellen, amelyekkel be akarják vonni Svájcot a nyugati hatalmak katonai tömbjeibe, mert az igazi állami semlegesség fenntartása nemcsak a béke ügyét szolgálja, hanem az ország nemzeti függetlensége fennmaradásának is feltétele. A délutáni ülésen felolvasták Portugália Kommunista Pártjának. Malájföld Kommunista Pártjának és Venezuela Kommunista Pártjának a kongresszushoz intézett üdvözletét Az SZKP XX. kongresszusának február 24-i délelőtti ülésén a kongresz- j szus küldöttei meleg fogadtatásbat . részesítették a külföldi kômmuniste j és munkáspártok képviselőit. Hollandia Kommunista Pártia részéről P. de Groot elvtárs üdvözölte a kongresszust. — A genfi értekezlet óta — mondotta — országunk lakosságának széles rétegei mindjobban meggyőződnek a Szovjetunió és a szocializmus egész tábora külpolitikájának nemes céljairól. Egyszersmind egyre több holland kezdi megérteni, hogy együtt kell működni a Szovjetunióval és meg .kell teremteni Európában a kollektív biztonsági rendszert, amely el tudná hárítani az országunk függetlenségét fenyegető veszélyt. őszinte meggyőződésünk, hoov a kongresszus napirendjén szereplő kérdések megvitatása és az önök kongresszusának határozatai újabb ösztönzést adnak és újabb távlatokat nyitnak mea a népek békés egymás mellett élése és együttműködése előtt. . D. Urbanv elvtárs, aki Luxemburg Kommunista Pártja nevében üdvözölte a kongresszust. kijelentette: Az önök kongresszusa élénk visszhangot kelt a mi kis országunkban is. Népünk mind világosabban belátja, hogv a szoviet nép győzelmei és következetes békepolitikája. amelynek alapelve valamennyi nagy és kis nép önrendelkezési jogának, a szabadsághoz és a függetlenséghez való jogának teljee elismerése — a legbiztosabb garanciát nyújtják a mi kis országunk további létezéséhez és szabad feilődéséhez is. Kanada Haladó Munkáspártja nevében felszólaló T. Buck elvtárs ezeket mondotta: — E kongresszus munkája megdobogtatja az egész világ dolgozóinak szívét. A Szovietunió Kommunista Pártia és lenini központi bizottsága vezette szovjet nép eredményei az egész emberiség számára megvilágítják a béke és a társadalmi haladás útját. A hatodik ötéves terv Mn vei vei. amelyekben kidomborodnak a békés építésnek és a népjólét emelésének feladatai, lelkesedéssel töltik el a békeszerető népeket. A kapitalista országok demokratikus erői ezekben példát látnak arra. hogyan használja fel a nép országának erőforrásait a iómódú és kulturált élet megteremtésére. Ali Jata elvtárs, a Marokkód Kommunista Párt képviselője elmondotta, hoov örömmel tolmácsolja a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak a marokkói nép baráti érzelmeit és háláját." A marokkói nép. amely majdnem félszázada leigázottan él — mondotta — nemrég igen fontos győzelmet aratott: hosszú és sok áldozattal járó harcban, amelyet lelkesen támogatott a francia munkásosztály és kommunista pártia. az imperialista mesterkedések ellenére kicsikarta Franciaország beleegyezését a marokkői nemzeti kormány megalakításához. Ez az első nemzeti kormáfcv a marokkói nép történetének azon pillanata óta. amikor rabláncra verték. Marokkó a barátságon, a függetlenség kölcsönös tiszteletbentartásén, e gazdasági és kulturális együttműködésen. a kölcsönös előnyön alapuló kapcsolatokat akar teremteni a békeszerető hatalmakkal és elsősorban a Szovjetunióval. Ausztrália Kommunista pártja nevében E. F. Hill elvtárs mondott beszédet. Kijelentette: a Szovietunió békés kezdeményezései az ausztráliai nép nagy érdeklődését váltották ki. Ez különösen Bulganyin és Hruscsov elvtársak indiai, burmai és afganisztáni útjára vonatkozik. Bulganyin és Hruscsov elvtársak baráti jobbot és segítőkezet nvújtottak ez országok népeinek. A Szovjetunió é6 az ázsiai országok népei közti szívélves baráti kapcsolatok nagv példát mutatnak az ausztráliai népnek. Ausztrália érdeke a baráti kapcsolatok megteremtése és kollektív biztonsági egyezmény megkötése az ázsiai és a Csendes-óceáni országok között: 1955 júliusában ilyen egyezményt javasolt a Kínai Népköztársaság. E. Törbjarnarsson elvtárs. Izland Egységes Szocialista Pártia képviselője kijelentette: — Az izlandi nép nagv érdeklődéssel kíséri a Szovjetunió gvors qazdasági fejlődését és a szoviet nép növekvő jólétét. Világos előttünk, hogv az úi nagyszabású ötéves terv nem csupán a szoviet emberek életszínvonalának további emelkedését fogja biztosítani, hanem egyúttal a népek közti békés kapcsolatok úi lehetőségeit is nyújtja maid minden nemzetnek. köztük az izlandinak. M. Ennaffa elvtárs emelkedett szólásra ezután. Tolmácsolta a Tuniszi Kommunista Párt üdvözletét a kongresszusnak. Felolvasták még Costarica Népi Élcsapata, a Guetamalai Munkapárt. Bolívia Kommunista Pártja, a Paraguayi Kommunista Párt, Görögország Kommunista Pártia. Equador Kommunista Pártja és Trieszt Kommunista Pártja üdvözletét. Az elnöklő M. G. Pervuhin elvtárs az ülést a következő szavakkal zárta be: Meghallgattuk a testvéri kommunista- és munkáspártoknak az SZKP XX. kongresszusához intézett üdvözleteit. Számos üdvözlet érkezett a kongreszszus címére idegen orszáqok kommunista. szakszervezeti és egyéb társadalmi szervezeteitől is. Sok üdvözletet kapott a kongresszus országunk dolgozóitól és társadalmi szervezeteitől. Az üdvözletek aláírói sikeres munkát kívánnak a kongresszusnak s további felemelkedést és felvirágzást a szocializmus országának, amely a népek békéjének és biztonságának védőbástyája. Engedjék mea, hoqv a XX. pártkongresszus nevében mély elismerésünket fejezzem ki a testvérpártoknak és mindegyik szervezetne, amely pártunk konaresszusát üdvözölte. Engedjék meg. hogv legjobb kívánságainkat adiam ár nekik és sikereket kívánjak munkájukhoz. Az SZKP XX. kongresszusa nevében engedjék meg nexem. hogv drága vendégeinket és mindazokat, akiknek drága a munkásosztálynak, a békének és az egész emberiség haladásának az ügve. biztosítsam afelől a Szovjetunió kommunistái mindent megtesznek. hoov becsülettel teljesítsék a pártkongresszus által kitCzött feladatokat és erőfeszítést nem kímélve fognak harcolni az egyetemes béke erősítéséért. (Folytatás a 7. oldalon.)