Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-23 / 54. szám, csütörtök

Á gyarmati rendszer elleni harc nemzetközi napjának ünnepe Kínában Peking. február 21. (ČTK) — A gyarmati rendszer elleni harc nemzetközi napja alkalmából a kínai ifjúság Pekingben február 21-én nagy gyűlést tartott. A gyűlésen részt vettek a Pekingben tanuló külföldi főiskolások is. Az ifjúság a gyarmati rendszer ellen gyűléseket tartott más kínai nagyvárosokban is. A pekingi ifjúság gyűlésén nyílt levelet intéztek a gyarmati és függő országok ifjúságához. A levél hangsúlyozza, hogy a gyarmati rendszer ellen vívott harc minden sikere megszilárdítja a béke erőit és csapást mér a háborús erőkre. A levél továbbá kijelenti, hogy a kínai ifjúság mély rokonszenvvel kíséri és teljesen támogatja a gyarmati népek függetlenségéért vívott igazságos harcát. A párizsi francia-nyugatnímet tárayalások fő kérdése • a trr A SAAR-VIDEKi TERÜLET JOVOJE VOLT Párizs, február 22. (ČTK) — Február 21-én Párizsban véget ért Pineau francia külügyminiszter és von Brentano, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere között folytatott két naDOS tárgyalás. A Francé Presse hírügynökség szerint a tárgyalások fő témája a „Saarvidéki terület iövőie volt". Ezenkívül táravaltak más olvan problémáról is. amelyek ellentéteket támasztanak a két ország között. A tárgyalások után közzétett rövid nyilatkozatból kitűnik, hogv a tárgyalások részvevőinek nem sikerült megegyezniük a Saarvidéki kérdés, sem pedig a többi vitás kérdések bárminő megoldásában. A nyilatkozat csupán azt mondia. hogv „a miniszterek nyíltan és szívélyes légkörben tárgyalták a problémákat", és maid a szakértők további tárgyalásokat készítenek elő. amelyekre március 3-án Bonnban kerül sor. A TASZSZ jelentése szerint, számos [ francia lap szemleírója világosan tu- i dömásul adja. hogv a tárgyalások nem I jártak semmilyen pozitív eredménnyel. A „Combat" rámutat arra. hoqv a két ország képviselői között élénk vitára került sor a Saar-problémát illetőleg, valamint a Moselle-csatorna építésével kapcsolatban. A „Le Monde" szerint Franciaország és az NSZK külügyminiszterei között ellentétek keletkeztek a napirendet illetőleg is. A lao szerint Pineau követelte, hogv tárgyalják meg a francia—nyugatnémet ellentéteket érintő problémákat, míg von Brentano sürgette, hogy „általánosabb jellegű kérdésekről" tárgyaljanak. Az „United Press' hírügynökség tudósítója is azt ielenti Párizsból, hogy Franciaország és Nyugat-Németország külügyminiszterei ..nem értek el megegyezést a Saarvidék iövöiét illetőleg. Jóllehet mindkét küldöttség buzgón bizonyítgatta, hogy a tárgyalások ..szívélyes légkörben folytak le", az eqyik fél sem titkolhatja, hogy álláspontjaik ellenkeznek egymással... — íria a tudósító. Az SZKP XX. kongresszusának tárgyalásai a világsajtó tükrében A Western Mail and South Wales News" című brit lap az SZKP XX. kongresszusával kapcsolatos kommentárjában hangsúlyozza, hogy N. Sz. Hruscsov beszámolója és a kongreszszus számos más résztvevőjének beszéde rámutat arra, hogy a jelenlegi korszakban el lehet hárítani a háborút. A lap ezt „jő hírnek" tartja és kijelenti, hogy „nem lehet kihasználatlanul hagyni a hidegháború enyhítésének kedvező lehetőségeit". A „Tribúne" című hetilap kommentárjaiban N. Sz. Hruscsov beszámolója főleg azon részeinek szentel figyelmet, amelyekben arról van szó. hogy a Szovjetunió kész Adenauer súlyos veresége A nyugati lapok az Észak-Rajna-Vestfália-i új kormányról Berlin, február 21. (ČTK) — Február 21-én az egész nyugatnémet és nyugatberlini saitó figyelmének középpontjában az úi Észak-Rajna Vesztfália-i tartományi kormány megalakítása állott. A legtöbb lap beható kommentárodat közölt erről az eseményről. amelv a nyugatnémet kormánykörökben levő nyílt válságról tanúskodik. A „Die Welt" című hamburgi lao vezércikke hangsúlyozza, hogv a düsseldorfi tartományi parlamentben lezajlott szavazás ..valami lényegesen űiat hozott'. A háború vége óta Nyuaat-Németországban első ízben utasította el a kormányt a parlament nyílt csatában. A „Frankfurter Allgemeíne" azt íria. hogv Adenauer Kereszténydemokrata Uniójának vezető körei csak naovon rövid kommentárra szorítkoznak, amelv azonban nyilvánvalóan hangsúlyozza, hogy az Észak-Rajna Vesztfália-i kormányban eszközölt változtatás célja az. hogv a szövetségi kormánv politikáját a Szövetséqi Tanács útján keresztezzék. A „Frankfurter Németországi képek AZ UTÖBBI HÓNAPOKBAN kétszer volt alkalmam ellátogatni a Német Demokratikus Köztársaságba. Keresztül-kasul utaztam, déltől egészen a legészakibb csücskéig, a Rügen szigetén lévő, ismert Arkona fokig. Visszatértem óta állandóan ismétlődő kérdésekre válaszolok: milyen az élet a Német Demokratikus Köztársaságban, mennyiben változott meg a német nemzet gondolatvilága, milyen viszony fűzi ma a többi nemzetekhez, éi-e még a háborús és revansista gondolat, hogyan élnek a Csehszlovákiából kitelepített németek. E kérdések már a Német Demokratikus Köztársaságba való elutazásom előtt felcsigázták érdeklődésemet. Sok kérdésre találó választ kaptam, néhányra — legalább részben — magam válaszoltam. Hiszen ennek a sok megpróbáltatáson keresztülment és jelenleg kettéosztott országnak a problémái rendkívül szövevényesek. Nem is lehet ez másképpen. Egyik részében a német népnek annyi borzalmat és szerencsétlenséget okozó irányzat nyilván javíthatatlan örökösei és előidézői terpeszkednek, a másikban — a történelemben először — a nép építi a maga valóságában demokratikus, igazságos államát, mely jó viszonyt tart fenn a többi nemzettel és szilárdan halad a szocializmushoz vezető útján. Az utóbbi események még jobban fokozták — ha ez egyáltalán lehetséges — érdeklődésünket. A szövetségi köztársaság fegyverbe szólította a hadsereg első korosztályait. Amerikai egyenruhában, amerikai fegyverrel és az amerikai főparancsnokság vezényszavára azok a volt náci-tábornokok és SS-altisztek szervezik ezt a hadsereget, akiknek módszereit Európa sohasem felejti el. Ezek a hadosztályok nemcsak Csehszlovákiát, Lengyelországot és a Szovjetuniót veszélyeztetik majd, de méq a Német Demokratikus Köztársaságot is. Ezért követelték Németország keleti részein a munkások és parasztok már régen saját fegyveres erőik felállítását. Január 15-én a népi milícia és népi rendőrség óriási manifesztációját láttam Berlinben. Ezen a napon a német nép dicső vértanúinak, a burzsoázia ügynökei által 37 évvel ezelőtt meggyilkolt Kari Liebknechtnek és Rosa Luxemburgnak fejezte ki hódolatát. A katonásan menetelő fegyveres osztagok élén a berlini üzemek dolgozói ezt a feliratot vitték: „Népi hadsereget akarunk!" Három nappal később a Német Demokratikus Köztársaság törvényhozása elfogadta a népi haderő megalakulásáról szóló törvényt. Felesleges hangsúlyoznom, hogy itt más hadseregről van szó, mint amilyet a porosz junkerek szerveztek; ez a nép középkori forradalmi mozgalmának dicső hagyományaira épül, példaképe az első világháború utáni hős spartakuszok és a hitleri sötétség korabeli haiadószellemű harcosok elszántsága lesz. A hadseregnek ezt a szellemét a Német Demokratikus Köztársaság mai vezetői és írta: Ludvik Veselý azok az egyszerű munkások és parasztok biztosítják, akikkel Németország demokratikus részében minduntalan találkoztam. Hát a határ túlsó részén álló katonaság? Elegendő a következő példa: Néhány nappal ezelőtt a londoni Military Commentators' Club tábornokai és tisztjei meghallgatták Westphal náci tábornok előadását. A Neue Zürcher Zeitung svájci burzsoá lap tudósítójának jelentése szerint a német tábornok megemlékezett a második világháború nevezetes harcairól, hivatkozott a Francia- és Lengv'élbrszág felett aratott villámgyőzelmekre és — úgy gondolom — hogy nem feledkezett ineg a brit egységeknek Dünkirchennél elszenvedett katasztrófájáról sem. Ami a Szovjetunió elleni hadjáratot és a német hadsereg megsemmisítését illeti, minden felelősséget, — amint az már szokás és szabály — Adolf Hitler katonai tudatlanságára hárított. Különben a német hadsereg, kiváló tisztjeivel a háborút feltétlenül megnyerte volna. A háború elvesztéséért mások felelősek. A svájci hírmagyarázó keresetlen szavakkal bírálja ezt a felfogást és az egész előadást, nyíltan a „tábornokok" nemzetköziségéről beszél és olvasóit sem hagyja kétségek között afelől, hogy az ilyen előadások nem szolgálják a békét. Ezt a nyugatnémet sajtó nem hagyhatta szó nélkül. A Franklurter Allgemeíne élesen megtámadta a svájci lap tudósítóját és egyéb érvek hiányában főleg a tudósító társadalmi nevelésének hiányosságát emlegette. Erre a „magánösszejövetelre" csak vendégnek hívták meg — írja a lap — és nem való magánlátogatásról nyilvánosan beszámolni. Persze még a társadalmi előírások betartása, amint azt a nyugatnémet monopóliumok szócsöve kívánja, sem titkolhatná el az egész világ előtt, hogy valamennyi közismert szervezet, mint pl. az Északatlanti Tömb vagy más „magántársaságok", melyeknek tanácskozásain brit és amerikai tisztek találkoznak volt Wehrmachtbeli kollégáikkal, sem pedig a Nyugat-Németországban működő volt SS-ek különböző szövetségei nem a békét készítik elő a jóakaratú embereknek. * * * „BERLIN ÉS NÉMETORSZÁG legszegényebb részét örököltük, de mi a legszebbé, leggazdagabbá, a legboldogabbá tesszük, mondta nekem a Német Demokratikus Köztársaság egyik újságírója. Az'ő szavaira emlékeztem, miközben összeszorult szívvel, hemzsegő gondolatokkal fejemben megtekintettem a főváros lerombolt negyedeit, miközben a valaha Drezdának nevezett romok között jártam, melyeknek omladékain tíz év alatt fiatal fák nőttek ki. Berlinben egy fiatal irodalmárral találkoztam a szövetségi köztársaságból. Majdnem az egész háború tartama alatt koncentrációs táborban volt. Beszélt a németországi emberek mai gondolatvilágáról, a mai harmincévesekről, akik a Hitlerjugendben nevel'., edtek és akiknek a háború után újra kellett kezdeniök életüket. Nehéz lelki tusában kellett leszámolniok mindazzal, amit beléjük oltottak. Sokan közülük, fájdalmas belső harc megvívása után a haladószellemű békeharcosok első soraiban küzdenek. Beszélt a volt német foglyok borzalmas lelkiállapotáról, akik a háborúban örömmel fogadták a fasiszta rendszer megdöntését és pusztulását hozó harci repülőrajokat, akik élénk érdeklődéssel figyelték a szovjet hadsereg győzelmes előretöréséről szóló jelentéseket és amellett átérezték hazájuk, országuk, évszázadokon keresztül teremtett mérhetetlen kultúrkincseik pusztulását. Ezek az emberek gyűlölték és gyűlölik ma is a fasizmust és mindenkit, aki folytatni akarja ezt a politikát. Világosan látják és érzik, hogy a fasizmus nemzetük legnagyobb ellensége. Nyugat-Németországban folytatják harcukat a nácizmus szörnyűségei ellen, mert ott ez a halálos veszedelem további fejlődésre alkalmas talajra talált. MILYEN A HELYZET A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN? Ott a nép tehetsége és szorgalma a lakosság érdekét szolgálja. Távol északon, az Arkona foktól mintegy 200 méterrel délebbre meglátogattam egy kis halászfalut. Egész különös a fekvése. A tengerről, de még a szárazföldről sem látható. Rügen szigetének szűk öblébe mélyen ékelődik be a játékszerekre emlékeztető 13 házikó. Egyik a másiknak majdnem a hátára épült. Valamennyi színesre festett, az ablakok- ^ ban virágok, lent a tengernél kis kikötő, ugyanolyan jelentéktelen a móló. Négy motorcsónak és néhány vitorlás. Az emberek itt azzal a különös „platdeutsch" tájszólással beszélnek, amelyét a külföldi meg sem érthet. Ez a kis falu évszázadok óta létezik. Már neve is — Vit — - ősrégi eredetű. Kísérőmmel, Rügen történelmének kiváló ismerőjével és lokálpatriótájával egy ' - — ha nagyon túloznék, azt mondanám — tengerészkocsmában üldögéltünk. Rövid hallgatás után megindult a beszélgetés. Megtudtam, hogy csak a népi kormánv vezette itt be a villanyt és hogy éppen ittlétünkkor kezdett a faluba járni autóbusz. Vit falunak most először van kapcsolata a világgal. NÉMETORSZÁGI UTAMON, már a Bad Schandau-i határ átiéptével újabb és újabb benyomások kerítettek hatalmukba. Örömteli benyomások ezek, annál is inkább, mert északi határainkon végre oly nép él, amellyel azonosak az érdekeink, amelyet a béke és haladás iránt ugyanazon vágv fűt és amely ugyanolyan tántoríthatatlanul és szilárdan védelmezi életútját, mint mi. Rundschau" hanasúlvozza. hogv a Szövetségi Köztársasáq két legnagyobb tartományában. Észak-Ra jna-Vesztfáliában és Baiorországban most a kancellár kormánypártjai nélkül alakult kormánv. A „Süddeutsche Zeitung" vezércikkében kiemeli, hogv a támadás célpontja nem az Észak-Rajna Vestfália-i tartományi kormánv elnöke volt. hanem a bonni kormány politikája. A világsajtó is nagv fiaveimet szentel az Észak-Rajna-Vesztfália-i tartományi kormánv lemondatásápak és valamennyi lap ezt az eseményt Adenauer kancellár súlyos vereségének minősíti. A „New York Times" ..Adenauer kancellár őszinte nyugati politikájával szemben folytatott ellenállásról ír és nézete szerint ..ezen ellenállás továbbterjedése bizalmatlanságot kelthet Németország és a Nyugat között. Mendes-France volt francia miniszterelnök lapja, az „Express" a düsseldorfi parlament döntését „a legsúlyosabb vereségnek minősíti, amelvet Adenauer kancellár a háború után szenvedett". A „Párisién Libéré" úgy véli, hogv „ez az esemény Adenauer kancellár tekintélyének meqnyirbálását jelenti". A „Franc-Tireur" azt ir.ia, hogv „Adenauer autoritatív módszerei még számos barátját is elriasztották. A belpolitika terén e módszereket vereségnek tekintik számos nemzeti és szociális probléma megoldásában". A „Daily Telegraph" című konzervatív lap „Adenauer hat éve tartó működési időszakának legsúlyosabb politikai vereségéről ír. A munkáspárti „Daily Herald" a következőket írta: ..A szavazás dr. Dehler győzelme, aki Adenauer egyik legnagyobb ellenfele." A NAGY HIDEG, a hóviharok, valamint az utána következő olvadás Jugoszláviábar nagy gazdasági károkat okozott és több emberélet áldozatot követelt. Tragikus szerencsétlenségre került sor a Mavrevi vízierömü építkezésén. ahol lavinák sok embert betemetett. akik életüket vesztették. Dr. V. Pithart, belgrádi csehszlovák nagykövet a csehszlovák kormány nevében részvétét tolmácsolta Jugoszlávia kormányának. (ČTK) bizonyos intézkedésekben megegyezni méq a leszerelés fő kérdéseiben elért megegyezés elérése előtt. „A brit kormánynak azonnal meg kell tárgyalnia ezt a javaslatot" — írja a lap. Az „Al-Hajat" című lapban Faruk El-Kadi ismert egyiptomi ú.jságíró a XX. kongresszussal kapcsolatos kommentárjában főleg a kongresszusi beszámoló külpolitikai részével foglalkozik és azt írja: „Hruscsov elítélte a katonai tömbök és a hidegháború politikáját, amelyet a gyarmati hatalmak folytatnak. Hruscsov beszélt a békeszerető népek harcáról és a gyarmati, valamint függő országokban folyó nemzeti felszabadító mozgalomról." A cikk továbbá rámutat: „Egyiptom népe harcol az imperializmus el'en, a békéért és a szabadságért. Amint Nasszer miniszterelnök a bandungi értekezleten kijelentette, Egyiptom azt óhajtja, hogy valamennyi függő nemzet szabad legyen. A cikk végén hangsúlyozza, hogy N. Sz. Hruscsov beszámolójában nagy jelentőséget tulajdonít a bandungi értekezletnek. > A „Sicsiecsisi" című kínai lap a XX. kongresszus munkájával kapcsolatos vezércikkében a következőket írja: „Ez a kongresszus dicső lapot ír az SZKP és az egész nemzetközi kommunista mozgalom történetébe. Az SZKP megtestesíti a nép életérdekeit, a néptömegek tapasztalataira és teljes támogatására támaszkodik, biztos kézzel vezeti a szovjet népet, ígéretes jövőjéért vívott harcában." Az „Oesterreichische Volksstimme" február 20-i száma nagy figyelmet szentel Molotov és Mikojan eivtársak beszédének. A lap vezércikkében hangsúlyozza a 7 órás munkanap bevezetését. Ezt a bejelentést összehasonlítja a tőkés országokban levő helyzettel és rámutat, hogy Ausztriában még mindig érvényes Hitler rendelete a „teljes háborús mozgósítás" idejéből, amely szerint a vállalkozó heti 60 munkaóra ledolgozását követelheti meg az alkalmazottól. Ausztria belép az Európai Tanácsba Bécs, február 21. (ČTK) — Az osztrák kormány keddi ülésén elhatározta, hogy Ausztria belép az Európai Tanácsba. A hivatalos jelentés e határozat indokolásában rámutat, hogy az Európai Tanács alapszabályzata szerint nem katonai szervezet és ezért Ausztria semlegessége nem zárja ki tagságát az Európai Tanácsban. A kedd délután tartott sajtóértekezleten dr. Figl osztrák külügyminiszter kijelentette, hogy Ausztria potikai és gazdasági irányzatában a Nyugathoz tartozónak vallja magát és ezért belép az Európai Taffiácsba. Amiért Truman imádkozik A nagy nyugati lapok most közlik folytatásokban Truman volt amerikai köztársasági elnök emlékiratait. Truman visszaemlékezéseit elődje, Ro»sewelt halálával kezdi,'amikor 1945 tavaszán átvette annak örökét az elnöki székben. Truman emlékirataiban természetesen ismételten foglalkozik az atombombával. Leírja, hogyan tudta meg a hadügyminisztertől hivatalba léoése másnapján, milyen stádiumban vannak az atomerő háborús célokra való felhasználásának előkészületei. Természetesen iránytadóan részt vett azokon a megbeszéléseken is, amelyeken megtárgyalták, bevetik-e az atomfegyvert, vagy sem. Bár a háború már a Csendes-óceáni térségben is lényegében eldőlt, Truman elnöki szavával mégis az atombomba felhasználása mellett döntött. Truman elnök azonban azután is megtett minden tőle telhetőt, hogy az atom-, majd később a hidrogénbomba és a többi tömegpusztító fegyverek az amerikai imperializmus rendelkezésére álljanak. Emlékiratai második kötetének 15. fejezetében így foglalja össze ebbéli munkájának eredményét: „Amikor az új adminisztráció — értsd Eisenhower elnök új kormánya, — átvette a kormány vezetését, hazánk már hét és fél évet hagyott maga mögött az atomkorszakban. 7 milliárd dollárt fektettünk volt be az atomerő kutatómunkálataiba és gyakorlati felhasználásába. 1953-ban ' az Egyesült Államok már jelentős atombomba készlettel rendelkezett és meg voltak azok az eszközök, amelyekkel ezeket a bombákat rendeltetési helyükre tudják szállítani. Egyben az Egyesült Államok az olyan taktikai fegyverek egyre növekvő fegyvertárával rendelkezett, amelyekben atomrobbanó töltéseket lehetett alkalmazni. Ezen felül sikeresen kipróbáltuk a hidrogénbombát és felépítettük a gyártásához szükséges telepeket. Végül épülőfélben volt az első atomhajtású tengeralattjáró is". Mint látjuk, Truman elnök szükségesnek tartotta emlékirataiban is leszögezni, hogy az atom- és hidrogénbomba, a magerők felhasználásán alapuló, ma az amerikai imperializmus rendelkezésére álló minden tömegpusztító fegyver kifejlesztése és gyártása már az ő hét és fél éves kormányzása alatt valósult meg, tehát elsősorban az ö „érdeme". Nem vagyunk hivatottak felülbírálni. így áll-e a dolog vagy sem. Valószínű, hogy nincs a béketáborban senki, aki kétségbevonná Truman „érdemeit". Mindössze azt tartjuk különösnek, hogy emlékiratainak egy további részében Truman a következőket írja: „Mindig azért fogok imádkozni, hogy a világ az atomban " hasznos energiaforrást és gyógyító erőt Iďsson és hogy soha többé ne legyen szüksége a rombolásnak arra a borzalmas erejére hivatkozni, ami az elemekben rejlik". Az emlékiratok egyéb helyeiből is kitűnik, hogy Truman vallásos ember. Az is lehetséges, hogy az ő imájának az egekben különösen nagy a hatása. Mégis az a benyomásunk, hogy éppen neki. aki az atomkorszak első hét esztendeiében az Egyesült Államoknak elnöke volt. az imádságnál összehasonlíthatatlanul eredményesebb eszközök is állottak rendelkezésére annak megakadályozására, hogy az atombomba pokla soha rá ne szakadjon az emberiségre. Például ha elfogadta volna a Szovjetunió számtalan ajánlatainak egyikét, minden tömegpusztító fegyver betiltására. Truman volt amerikai elnök azonban inkább imádkozik... (-e-c) OJ SZÓ 1956. február 23. 11