Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-23 / 54. szám, csütörtök

I Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai i. A hatodik ötéves terv fő feladatai (Folytatás az 1. oldalról) Vlagyimir Iljics Lenin örökül hagyta ránk azt az ismert tanítását, hogy nem lehet hosszú időszakra és komoly sikerre számító terv nélkül dolgozni. Az ötéves tervek kidolgozásában és megvalósításában követett gyakorlatunk e lenini útmutatás teljesítése. Terveink realitását az élet igazolta. A Szovjetunió minden ötéves terv után gazdasági fejlődésének új fokára emelkedett, gazdagabb és erősebb lett, nemzetközi tekintélye nőttön-nőtt. A szocialista tervgazdaság fölénye lehetővé teszi számunkra, hogy a gazdasagi és a kulturális építés egyre átfogóbb feladatait tüzzük magunk elé. A Szovjetuniónak, amikor hozzálát a hatodik ötéves terv megvalósításához, hatalmas és sokoldalúan fejlett szocialista termelése, nagy anyagi erőforrásai, és ami különösen értékes mind városban, mind falun, sok szakképzett kádere van. Országunknak most már elsőrendű nehézipara van. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy gyors ütemben fejlesszük nemcsak a termelőeszközök, hanem a közszükségleti cikkek termelését is, jelentősen megsokszorozzuk a társadalmi gazdaságot és ezzel új sikereket arassunk a kommunista társadalom építésében. A Szovjetunió hatodik ötéves népgazdaságfejlesztési tervének fő feladatai előírják, hogy a nehézipar elsődleges fejlesztése, a szüntelen technikai haladás és a munka termelékenységének növelése alapján biztosítsuk a népgazdaság minden ágának további hatalmas fejlődését, érjük el a mezőgazdasági termelés gyors fellendülését és ezen az alapon a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának jelentős emelkedését. A hatodik ötéves népgazdaságfejlesztési terv irányelveinek tervezetét tudományos alapon, a szocialista termelési mód objektív gazdasági törvényeinek követelményeit számba véve dolgoztuk ki. A szocialista népgazdaság fejlesztésében, mint eddig is, a vezető szerep az iparé és elsősorban a nehéziparé, a termelőeszközök terme., éséé lesz. A nehézipar elsődleges fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a népgazdaság minden ágában a bővített újratermelést, a szünt'Cien •technikai haladást, a termelőerők következetes fejlődését, a munka termelékenységének állandó növekedését, nem lehet biztosítani országunk megtörhetetlen védelmi képességét, nem lehet emelni a nép jólétét. Erre tanít a marxista-leninista politikai gazdaságtan, ezt igazolja szocialista államunk fejlődésének minden történelmi tapasztalata. A nehézipar elsődleges fejlesztésének lenini általános vonalához szilárdan és szüntelenül ragaszkodva világtörténelmi jeientőségű győzelmeket arattunk, a múltban elmaradott agrárországunkat erősen gépesített, nagyüzemű mezőgazdasággal rendelkező elsőosztályú ipari hatalommá tettük, felépítettük a szocialista társadalmat és lépésről lépésre biztosan haladunk előre a kommunizmus felé. Korszakunk megkülönböztető vonása, hogy a technika a termelés minden ágában hihetetlen gyorsasággal fejlődik. Míg a XIX. század elsősorban a gőz százada volt, addig a XX. század a villamosság százada, a szemünk előtt kezd az atomenergia századává válni, azé az energiáé, amely a termelőerők fej'ődésének határtáian lehetőségeit rejti magában. A XX. század legnagyobb felfedezését', az atomenergiát, nekünk kommunistáknak teljesen annak az ügynek a szolgálatába kell állítanunk, amelynek megvalósítása pártunk programjának végső célja — a kommunizmus felépítésének szolgálatába. Országunk az atomenergia békés felhasználásában más országok előtt halad. Ezt a vezető helyet a jövőben is szilárdan meg kell tartanunk. Mint önök tudják, a központi hizottság tavaly júliusi ülésén teljes élességben vetődött fel az a feladat, hogy gyorsítsuk meg a technikai haladást és az ipari munka termelékenységének növelését. A központi bizottság ülésének határozatai tükröződtek a hatodik ötéves terv irányelv-tervezetében is. ameiy azt a feladatot tűzi ki, hogy a népgazdaság minden ágában biztosítsuk a gyors technikai haladást és ezen az alapon elérjük a munka termelékenységének emelkedését' minden területen. A hatodik ötéves terv egvik fő feladata a mezőgazdaság qvors fellendülésének biztosítása. A lakosság növekvő élelmiszerszük2

ÜJ S Z ô 1956. február 23. séaletének. továbbá a könnvű- és az élelmiszeripar növekvő nyersanyagszükségletének teljes kielégítése céljából sokkal gyorsabban kell fejlesztenünk a mezőaazdaságot. mint az ötödik ötéves tervben. Erősen növelnünk kell a szemesterménvek, az ipari növények, a burgonya, a zöldség- és főzelékfélék, az állati termékek termelését. Az ipar a mezőgazdaság, a közlekedés. a kereskedelem, az egész népgazdaság további hatalmas fejlődése, a technika gyors haladása és a munka termelékenységének emelkedése — ezek azok a fő feltételek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogv az úi ötéves tervben sikeresen valósítsuk meg a szocialista termelés fő célját, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának szüntelen emelését. Az úi ötéves terv végrehajtása fontos szakasz lesz a Szovietunió fő gazdasági feladatának megoldásában. Ez a feladat az. hogv történelmi szempontból rövid idő alatt a békés gazdasági verseny útján az egy főre eső termelés szemoontiából utolérjük és elhagyjak a legfejlettebb kapitalista országokat. E probléma gyökerei abban reilenek, hogv a forradalom előtti földesúri-kapitalista Oroszország egész társadalmi és gazdasági rendje az akkori élenjáró országokhoz képest történelmileg mélységesen elmaradott volt. V. I. Lenin még az októberi forradalom előtt Fenyegető katasztrófa és hogyan' kell ellene harcolni című cikkében igen erőteljesen hangsúlyozta, hoov gazdaságilag utol kell émi és el kell haqvni a legfejlettebb országokat. A szocialista forradalom után ez a feladat kifejezésre iutott több lenini útmutatásban. amelvek a nehézipar fejlesztéséről szóltak. mint_annak szükséges feltételéről, hoov az ország öszszes termelőérői fejlődjenek és* hazánk gazdaságilag hatalmas állammá váljék. A Szovjetunió az első két ötéves terv megvalósításával^ élenjáró ipari hatalommá vált és az ipari termelés volumene tekintetében már akkor a második helyre került a világon. Ig v létrejöttek azok a feltételek, amelvek lehetővé tették, hogv a párt XVIII. kongresszusa 1939 márciusában azt • a feladatot tűzze ki. hegv érjük utol és szárnyaljuk túl a legfejlettebb tőkés országokat gazdasági tekintetben. vagyis az egy lakosra eső ipari termelés tekintetében. A hitleri Németország támadása a Szovietunió ellen, a ránkkényszerített nehéz háború óriási kárt okozott hazánk népgazdaságának és 10—11 évre megszakította ennek a feladatnak, a Szovietunió alapvető gazdasági feladatának megoldását. Ma. amikor nemcsak helyreállítottuk gazdasági életünk háború előtti színvonalát, de messzire előre is jutottunk. népünk már nem olvan körülmények között fogja megoldani a Szovietunió alapvető gazdasági feladatát. mint amilyen körülmények a második világháború előtt fennállottak. A helyzet ma más. sokkal kedvezőbb számunkra. A Szovjetunió anvagitechnikai bázisa jelentősen megnövekedett. Elég. ha annyit mondunk, hogy hazánk ipari termelése az elmúlt évben több mint három és félszer annyi volt, mint . 1939-ben, amikor gyakorlatilag kitűztük az alapvető gazdasági feladat megoldását. A Szovjetunió, évről évre mövelve gazdasági erejét, a termelés abszolút méreteit tekintve, messze maga mögött hagvta a legfejlettebb európai tőkés országokat. Amikor pártunk kitűzi azt a feladatot. hogy gazdasági tekintetben ériük utol és szárnyalluk túl a legfejlettebb tőkés országokat, természetesen számításba veszi, hogv ezeknek az országoknak. qazdasági élete sem topogott egy helvben a háború óta. Az Egyesült Államokban az ipari termelés mérete a háború ^előttihez képest mintegy. megkétszereződött. Más tőkés országokban is növekedett a termelés. Tudjuk, hogy ezt a fejlődést ideiglenes, átmeneti tényezők tették lehetővé. Ez a fejlődés egyoldalú, nagyon ingatag és főként azokra az iparágakra terjed ki. amelvek valamilyen módon a gazdasági élet militarizálásával függnek össze. Ez a fejlődés nem küszöböli ki, sőt kiélezi I azokat az alapvető ellentmondásokat, amelvek a tőkés termelési módot jellemzik. Mindez vitathatatlan. Mégis, világosan számot kell vetnünk azzal, hoov a Szovietunió alapvető gazdasági feladatának megvalósításához a termelés ióval naqvobb aránvú fejlesztésére van szükség ma. mint amiivet a háború előtt tervbe vettünk. A Szovjetunió alapvető qazdasáqi feladatának meqoldásában a ielenleqi szakasz saiátosságát jelenti az is. hogv a háború előtti időktől eltérően hazánk most abban, a naqv történelmi korszakban oldja meg e feladatot, amikor már nem egyetlen szocialista ország verseng a kapitalista világqal, hanem két viláqrendszer: a szocialista és a kapitalista világrendszer békés gazdasági versengése folyik. Európa és Ázsia lakosságának csaknem fele végleg és visszavonhatatlanul szakított a kapitalizmussal. Az emberiség több mint egyharmada szilárdan a szocialista építés útiára lépett. Öriási, világtörténelmi jelentőségű tény ez. E szocialista gazdasáqi világrendszerhez tartozó országok gazdasáqi feilődésében természetesen megvannak az egyes országok történelmi múltjából és sajátos viszonyaiból következő sajátosságok. A szocialista tábor országai azonban — sajátosságaik mellett — eqvek abban, ami az alapvető. ami a döntő. Közös vonásuk az. hoqv mindezek az országok a szocializmus és a kommunizmus építésének útján haladnak; mindégvikben a marxista pártja vezette, s a parasztsággal szövetségben álló munkásosztály van hatalmon. A szocialista tábor szuverén országai között a gazdasági kapcsolatok a kölcsönös, baráti együttműködésen alapulnak. Ennek az együttműködésnek a területei kiterjedtek és sokrétűek. Ez országok együttműködése abban jut kifejezésre, hogy a közös érdekeknek megfelelően a legcélszerűbben hasz.nálják ki gazdasági erőforrásaikat és termelési kapacitásaikat, koordinálják az egyes népgazdasági ágak fejlesztési terveit, megvalósítják a termelés szakosítását és kooperációját, kicserélik tudományos-műszaki vívmányaikat és élenjáró termelési tapasztalataikat stb. Ez a baráti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás a forrása a válságoktól, a munkanélküliségtől és a kapitalista rendszer más jellegzetes, gyógyíthatatlan bajaitól mentes szocialista világrendszer növekvő és izmosodó gazdasági erejének. A tőkés viszonyok uralmi szférája jelentősen szűkült, amikor a második világháború eredményeként országok egész sora vált ki a kapitalista rendszerből. Különös jelentősége van annak a ténynek is, hogy szemünk előtt hull szét az imperializmus gyarmati rendszere, amelynek elkerülhetetlen összeomlását Lenin oly világosan előre látta. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ilymódon óriási előnyökkel rendelkezik a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Ezek közül az előnyök közül az a döntö, hogy a szocialista gazdasági rend a termelőerők fejlődésének tág lehetőségeit biztosítja, széleskörű lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy a társadalom összes anyagi javait és szellemi értékeit alkotó dolgozó milliók tehetsége és képességei kivirágozhassanak. * Ahhoz, hogy ezeket a gigantikus, valóban határtalan lehetőségeket maximálisan kihasználhassuk, kitartóan javítanunk és tökéletesítenünk kell párt-, szovjet- és gazdasági szervezeteinknek az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság irányításában végzett egész munkáját. Vlagyimir Iljics Lenin annakidején azt a forró óhaját fejezte ki, hogy kongresszusainkon több mérnök- és agronómus szólaljon fel, hogy kongresszusaink és értekezleteink gazdasági sikereinket ellenőrző szervekké váljanak, ahol igazában tanulhatjuk a gazdasági építést. A párt és a szovjet nép ezt a lenini tételt valóra váltotta. Nézzék meg, elvtársak, a mi kongresszusunkat, nézzék meg, milyen gyakorlati és konkrét volt a központi bizottság beszámolójának vitája, milyen részletekbe menően taglalták a küldöttek felszólalásaikban az ipar és a mezőgazdaság munkájának gyakorlati kérdéseit. Ebben kifejezésre jutott pártunknak, a párt központi bizottságának óriási szervező munkája; a központi bizottság az utóbbi években mind nagyobb állhatatossággal fordítja kádereink figyelmét a termelés gazdasági kérdéseire, az élenjáró tapasztalatok tanulmányozására, s e tapasztalatok tömeges elterjesztésére. Több konkrétságot! Ez a lenini elv sohasem volt még ilyen döntő jelentőségű. Ez ma egész gazdasági vezető munkánk kulcsa. A kommunista pártnak és az egész szovjet népnek szilárd meggyőződése, hogy a két rendszer történelmi versengésében a szocialista rendszer lesz a győztes, mert az a haladóbb. De a győzelem természetesen nem hull magától az ölünkbe. Ahhoz, hogy győzhessünk, továbbra is meg kell tartanunk minden népgazdasági ág fejlődésének gyors ütemét, a többi országok előtt kell járnunk a műszaki fejlesztés és a munkatermelékenység emelése terén, fáradhatatlanul javítanunk kell mindennapos szervező munkánkat. A hatodik ötéves terv feladatainak teljesítése még magasabb fokra emeli a Szovjetunió gazdasági erejét, s egyben elősegíti a hatalmas szocialista tábor minden országának további gazdasági fejlődését, az egész szocialista gazdasági világrendszer megszilárdulását. El. A Szovjetunió népgazdaságának fejlődése a hatodik ötéves tervben Feladataink az iparban A népgazdaság minden ágának további fellendülése elsősorban a szocialista ipar gyors fejlődésétől függ. Az irányelvek tervezete előírja, hogy az ipar termelésének a hatodik ötéves terv folyamán 65 százalékkal kell emelkednie. Ez azt jelenti, hogy 1960ban — a hatodik ötéves terv utolsó évében — hazánkban háromszor akkora lesz az ipari termelés, mint 1950ben és 5,3-szer akkora, mint 1940-ben, a háború előtt. A hatodik ötéves terv legfontosabb feladatai az iparban abban állanak, hogy elsősorban vigyük előre a vasés színesfémkohászat, az ásványolajipar, a szénbányászat és a vegyipar fejlődését, biztosítsuk az erőműépítés mindent megelőző ütemét és a gépgyártásnak, különösen a műszakilag tökéletes szerszámgépek, kovácsolóés sajtológépek, automata berendezések és műszerek gyártásának gyors fejlődését. A termelési eszközök („A" csoport) termelését a hatodik ötéves terv idején egészében körülbelül 70 százalékkal kell növelni. Az átlagos évi növekedés 12 százalék lesz. A termelési eszközök termelése 1940-hez képest 6,6-szorosára emelkedik. A nehézipar hatalmas fejlődése és a mezőgazdasági termelés gyors fellendülése lehetővé teszi majd a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak fejlődésének meggyorsítását. A fogyasztási cikkek gyártása körülbelül 60 százalékkal emelkedik, átlag 10 százalékos évi növekedés mellett. 1960-ban a fogyasztási cikkek („B" csoport) termelése 3 és félszer akkora lesz, mint 1940-ben. A hatodik ötéves terv megvalósítása révén a Szovjetunió 1960-ban több acélt, villamosáramot, cementet, fűtőanyagot termel majd, mint most Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország együttvéve. Az ipari termelés méreteit tekintve a Szovjetunió jelentősen megközelíti majd az Amerikai Egyesült Államokat. Pártunk, mint mindig, ma is rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a vaskohászatnak, mert végső soron ettől függ a népgazdaság minden ágának fejlődése. A hatodik ötéves tervre azt a feladatot tüzzük ki, hogy jelentősen felemeljük a vas és az acél termelésének eddig elért színvonalát. 1960-ban hazánkban mintegy 53 millió ' tonna nyersvasat termelnek majd, vagyis 3,6szor annyit, mint 1940-ben; 68 300 000 tonna acélt, vagyis 3,7-szer annyit, mint 1940-ben, 52 700 000 tonna hengerelt árut, vagyis négyszer annyit, mint 1940-ben. De nemcsak a vas- és acélgyártás növelésén múlik a dolog. A hatodik ötéves tervben a kohászoknak lényegesen növelniük kell az ötvözött és gyengén ötvözött, valamint az elektro-acélfajták és más finomacélfajták gyártását. Ennek nagy népgazdasági és védelmi jelentősége van. Lényegesen bővíteni kell továbbá a fémgyártmányok választékát és fokozni kell a leggazdaságosabb hengerelt idomprofilok termelését. Mindez lehetővé teszi, hogy hatékonyabban használjuk ki fémkészleteinket, könnyítsük a gépeket és fémszerkezeteket, 3 tökéletesebb berendezéseket alkossunk. Az ötödik ötéves tervben a kohászok nem keveset fáradoztak azon, hogy a meglevő gépcsoportokkal több fémet termeljenek. Ez jó eredményeket hozott, de nem szabad elfelejteni, hogy a vaskohászatban még mindig nagy tartalékok vannak. Csupán a meglévő kapacitások jobb kihasználása, az elavult berendezések korszerűsítése és a kohászati technológia tökéletesítése révén kell a hatodik ötéves tervben a nyersvastermelés előirányzott növekedésének több mint egyharmadát és az acélgyártás előirányzott növekedésének körülbelül a felét biztosítani. A hatodik ötéves tervben komoly figyelmet szentelünk a színesfém-kohászat fejlesztésének. Nagy mennyiségű rézre, ólomra, alumíniumra lesz szükség az új villamoserőművekhez és áramvezetékekhez. a hírközlő kábelhálózathoz. az akkumulátorokhoz, a vasútvonalak villamosításához és a népgazdaság egyéb szükségleteinek kielégítéséhez. Növelni kell a nikkel, a wolfram, a molibdén, a nióbium, s más színes és ritka fémek gyártását ahhoz, hogy továbbfejleszthessük a nagynyomású gőzturbinák, gázturbinák és egyéb gépek előállításánál alkalmazott ötvözött acélok és hőálló ötvözetek termelését. Az új ötéves tervben gyors ütemben kell fejleszteni a színes- és ritkafémek termelését, amit az irányelvek tervezete elő is ír. A hatodik ötéves tervben a színesfém-termelés évi átlagos növekedésének jóval felül kell múlnia az előző ötéves tervek alatt elért növekedést. A színes- és ritkafém-termelés növelése céljából fejleszteni kell az ércbázist, meg kell javítani a nyersanyagok komplex feldolgozását, és biztosítani kell a fémek teljesebb kivonását az ércekből. A színesfém-kohászat dolgozóinak fontos feladata, hogy növeljék azoknak a nagyfinomságú színes- és ritkafémeknek termelését, amelyek az elektronika, a rádiótechnika fejlesztése szempontjából szükségesek. Fűtőanyagipar 1955-ben országunk fűtőanyagmérlegében a szén részesedése 65 százalék, az ásványolajé 22,5 százalék. a földgázé 2,5 százalék volt. Mint látják, a fűtőanyag-mérlegben a kőolaj, és különösen a gáz igen kis helyet foglal el. Pedig a gáz és az ásványolaj a legolcsóbb és a leghatékonyabb fűtőanyagfajta. A földgáz kitermelésének önköltsége például egynyolcada a szénkitermelés önköltségének. Ezenkívül az ásványolaj és a gáz sok vegyitermék értékes alapanyaga. Ezzel kapcsolatban az ásványolajés a gázkitermelési ipar fejlesztésének minden módon való meggyorsítására törekszünk. Az irányelvek tervezete 1960-ban 1955-höz viszonyítva a szénbányászat termelésének növelését 52 százalékkal, a kőolaj kitermelését 91 százalékban és a gázkitermelést majdnem az 1955-ös négyszeresében írja elő. A Szovjetuniónak jelenleg hatalmas és műszakilag jól felszerelt szénbányászata van. A szénkitermelés azonban az ötödik ötéves tervben elmaradt a népgazdaság szükségleteitől ,ami a vállalatok és a közlekedés fűtőanyag-ellátásában nehézségeket okozott. Különösen a Szovjetunió európai részében volt érezhető a szénszükséglet és a szénkitermelés közötti különbség. 1960-ban 593 millió tonna szén kitermelését tervezzük, vagyis másfélszer annyit, mint amennyit 1955-ben kitermeltünk. Ez igen komoly feladat, amelynek végrehajtása nemcsak a népgazdaság szénszükségletének kielégítését teszi lehetővé, hanem az állami szénkészletek növelését is. A Don.vec-medencei szénbányászat gyorsabb fejlesztését tervezzük, hogv erősen csökkenjenek a keleti területekről az ország európai részébe irányuló nagytávolságú szénszállítások. A donyeci szénmedencének továbbra is igen fontos szerepe lesz az ország fűtőanyag-ellátásában. 1960-ban a Donyec-medence széntermelésének 212 millió tonnának kell lennie, vagyis 77 millió tonnával többnek, mint 1955ben. Minthogy azonban a donveci szenek drágák, kitermelésük nehezebb, önköltségük magas, ezért a Donvecmedencei szénbányászat továbbfejlesztésén kívül bővíteni és erősíteni kell az ukrajnai energiatermelést más energiaforrások révén is. Ezzel kapcsolatban felvetődik az ukrajnai szénlelőhelyek — a Kirovograd melletti Alekszandrija, a lvov— volhiniai, valamint a Dnyeper Iobbpartján és a nyugati területeken levő többi lelőhely —nagyfokú kihasználásának kérdése. Minden módon ki kell használnunk az Ukrajnában levő vízenergia és földgáz készleteket. (Folytatás a 3. oldalon.)