Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-22 / 53. szám, szerda

••ŕ Az SZKP XX. kongresszusának fanácskozásai (Folytatás* a 4 oldalról ) re, továbbra is idejében meg kell határoznur.k a fegyveres harc legcélszerűbb módszereit és formáit, ezeket sokoidaiuan tanulmányozni és csapataink kiképzésében alkaimazni kell. Ügy véljük, hogy a haditechnika, legyen bár a -egnatékonyabb, nem tudja önmagában eldönteni a harcok és a hadműveletek kimeneteiét, nem vívhat ki győzelmet A fegyveres harc kimenetelét a jövő háborúiban is a haditechnikát tökéletesen elsajátító, a háború céljainak igazságában hivő, kormányuk Iránt mélységesen hű és népUnk érdekeinek megvérlelmezésére mindig kész emberek fogják eldönteni. (Taps.) A fegyveres erők parancsnokai, politikai szervei és pártszervezetei a XIX. kongresszus óta a központi bizottság vezetésével újabb sikereket értek el a személyi állomány politikai és katonai nevelésében. De még igen sokat kell tennünk a csapatoknál folyó egész politikai pártmunka megjavításáért, arra kell törekedniük, hogy ez a munka szoros kapcsolatban legyen a csapatok harci felkészültsége fokozásának és a katonai fegyelem megszilárdításának gyakorlati feladataival. A szovjet fegyveres erőknek olyan tapasztalt káderei vannak, akik sikeresen tudják megoldani a csapatok kiképzésének és nevelésének feladaAí SZKP XX. kongresszusának szombati ülésén elhangzott felszólaláséban A. A. Szurkov elvtárs a többi között a következőket mondotta: A központi bizottság beszámolója és a hatodik ötéves terv irányelvtervezete, amelyet a kongresszus összeülése előtt tettek közzé, országunk holnapjának magasztos panorámáját vázolja fel, pontosan megszabja, hogy merre haladjanak a kommunista építés sokmilliós hadseregének osztagai. Az új ötéves terv megvalósításában a munkásokkal és a kolhozparasztokkal együtt részt vesz a szovjet értelmiség, részt vesznek benne az írók és a művészek is A hatodik ötéves terv irányelvtervezetében nincsen olyan rubrika, amely számadatokkal határozná meg a szovjet szépirodalom termelésének nagyságát és növekedési ütemét, de ennek az okmánynak egész tartalma és Hruscsov elvtárs beszámolójának következtetései világos képet adnak arról, nyként növekszik az előttünk álló esztendőkben az irodalom és a művészét szerepe a szovjet társadalom szellemi életében. Az öröm és a büszkeség tölti el szívünket, amikor képzeletünkben felrajzolja, milyen gigászi alkotó feladatokat kell megoldania a pártnak és a népnek a közeli években. Előttünk áll az a feladat, hogy átformáljuk az ősidők óta lakott vidékek arculatát, hogy a láncáról leoldott atomerőt az ember békés alKOtó munkájának segítőjeként használjuk fel és reánk vár az a magasztos pátoszú, forró romantikájú munka, hogy hazánk keleti részének ősidők óta érintetlen, mérhetetlen kincsekben gazdag tájait termővé és élővé tegyük. A hatodik ötéves terv éveiben az irodalom és a művészet dolgozói bőségesen meríthetnek majd a nép számára szükséges magas színvonalú alkotásokhoz elengedhetetlen sokszínű nyersanyagból — az életből, amint erre módjuk volt a szocialista építés előző éveiben is. A szovjet irodalom sohasem volt hidegszívű krónikás, aki „közömbösen a jó és rossz iránt" utólag örökíti meg a nép életének nagy és kicsiny eseményeit. A szovjet irodalom a harc és az építés minden szakaszában legjobb alkotásaival állandóan segítette a pártot a dolgozók kommunista nevelésében, mindig szem előtt tartotta, hogy „a dal és a vers: bomba és zászló". Az eljövendő ötéves tervben a fogyasztási cikkek termelésének hatalmas növekedését a munkások és alkalmazottak bérének és a kolhozparasztok jövedelmének jelentős növekedése fogja kísérni. A munkanap megrövidítése a dolgozók millióinak több időt biztosit majd a pihenésre és a kulturális időtöltésre. Mindez előhírnöke annak, hogy a népnek sokkal-sokkal több szépirodalmi olvasmányra lesz szüksége, többet akar majd színházba, moziba, hangversenyre járni, a rádiózás és a televízió széleskörűen fog fejlődni. Emeljük az irodalom eszmei és művészi színvonalát Az olvasó és a néző igénye az irodalmi és művészi alkotás eszmeiművészi minőségével szemben már tait. A honvédő háború gazdag harci tapasztalt iáival rendelkező felsőbb parancsnokaik, az alakulatok és az egységek parancsnokai, érdemes marsallok, tábornokok és tisztek, sokszor bebizonyították, hogy a harcban és a hadművelet- -kben sikeresen tudják vezetni a csapatokat. (Taps.) Elvtársak, megelégedéssel kell megállapítanom, hogy a fegyveres erő harcképességének fokozásában lényeges szerepe van annak a körülménynek, hegy a fegyveres erőknél a legutóbbi években szolgáló, behívott fiatalság á'talános műveltségénél, technikai és kulturális színvonalánál fogva, rövidebb idő alatt tudja elsajátítani a bonyolult, korszerű haditechnikát A fegyveres erők létszámának csökkentése következtében a jövőben a sorozásra kerülő kontingens bizonyos részét nem hívják be cssioatszolg

Matra. Intézkedéseket kell tennünk, hogy a behívástól mentesülő fiatalok a hadseregen kívül is megkaphassák a haza védelme iránti kötelességnek teljesítéséhez szükséges katonai ismereteket. Ezért tovább kell javítani a DOSZAAF munkáját, A lenimii Komszomolnak, az oktatásügyi minisztérium iskoláinak és a munka erőtartalékok szajkiskoláinak mindent meg kel! terniök, hogv országunk ifjúságát fokozott fizikai szívósságra, fegyelmezettségre. a munkához való kommunista viszony szellemében, a nép iránti szeretet és azokban az években rohamosan megnövekedett, amikor megvalósítottuk az általános hétosztályos oktatást Ezekben az években százmilliós példát yszámban adtuk ki a hazai és a külföldi irodalom klasszikusainak alkotásait. Az olvasók e művekből megismerték a magasrendű művészi tökélyt, nem akarják elfogadni egyes rrai Írók müveinek szürkeségét, középszerűségét, vérszegény stílusát és lapos nyelvezetét. Ezért nekünk, szovjet Íróknak és költőknek különösen jól emlékezetünkbe kell vésnünk Hruscsov elvtárs beszámolójának következő szavait: „Országunk művészetének és irodalmának megvan a lehetősége, hogy njmesak a tartalmi gazdagságot, hárem a művészi erőt és a művészi tudást tekintve is, világelsőségre törekedjék, és erre is kell törekednie. Nem szabad megbékélni a színtelen, sebtében összecsapott müvekkel, ahogy egyes elvtársak a művészeti szervekben, a szerkesztőségekben és a kiaöókban teszik. A középszerűséget és a torzítást gyakran nem utasítják kellőképpen vissza; ez pedig ért a művészet fejlődésének, és a nép művészeti nevelésének." Milyen az irodalom mostani harckészsége az új nagy feladatok láttán? A párt központi bizottságának a szovjet írók II. országos kongresszusához intézett üdvözlete megemlítette az irodalom sikereit, azt, hogy milyen fontos szerepe van az Irodalomnak a nép életében. Az irodalom és a művészet jelentős sikereiről szólott beszámolójában Hruscsov elvtárs is. Még nincs semmi okunk a megnyugvásra. Hiszen a központi bizottságnak az irókongresszushoz intézett üzenete és Hruscsov elvtárs beszámolója is világosan rámutatott, hogy irodalmunk és művészetünk sokban elmarad az élettől, a szovjet valóságtól, amely mérhetetlenül gazdagabb, mint ahogyan művészetünk és irodalmunk tükrözi. Igaz, az irodalom nem topog egyhelyben. Valamennyi testvéri köztársaságban évente többszáz új könyv jelenik meg. Van bizonyos haladás az irodalmi tevékenység más területein is. De nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy sok új könyv olvasója elégedetlen a müvek formájával és tartalmával, hogy a mai témák mind mennyiség, mind pedig művészi minőség tekintetében nem kellő számban és gyakran szegényesen kelnek életre a színpadon; ahogyan Hruscsov elvtárs helyesen jegyezte meg: „A filmgyártás dolgozói a mennyiséget hajszolva, gyakran nem elég igényesek a filmek eszmei-művészi minőségét illetően, jelentéktelen, figyelemre nem méltó jelenségekről gyengécske, felszínes műveket alkotnak." Ezt nem törhetjük tovább. Fegyvertársaikkal — a színház és a film dolgozóival, a zeneszerzőkkel — együtt kötelességünk, hogy a legrövidebb időn belül megszüntessük az elmaradást a szovjet művészetnek az irodalommal határos ágazataiban és sok tehetséges, eszmeileg és művészileg tökéletes színdarabot, filmalkotást, operát, szép dalt adjunk a népnek. Ilyeneknek bővében voltunk a háború előtti és a háborús években. A mai irodalom elmaradásának odaadás szellemében és arra nevel- j jék, hogy állandóan kész legyen becsülettel helyt állni szocialista hazánkért. (Taps.) A hátország védelmének feladata l még sohasem volt olyan éles, mint a jelenlegi körülmények között. A szovjet emberek biztonságénak érdekei további erőfeszítéseket követelnek a helyi légoltalom javítása és az egész lakosságnak a polgári szervezetekbe történó megszervezésének megfelelő kiképzés céljából. Elvtársak! A Szovjetunió fegyveres erőivel együtt állnak a békéinek és népeink biztonságának őrhelyén a nagy Kínai Népköztársaság és a többi népi demokratikus ország fegyveres erői. (Hosszantartó taps.) Fegyveres erőink és szövetségeseink hadseregei a népük ragyogó jövőjéért harcoló, a népük létérdekeit, életüket nem kiméivé védelmezni kész harcosok igazi testvéri és baráti családját alkotják. Ez a mi erőnk és ezért állunk fölötte a kapitalista tábor fegyveres erőinek. (Viharos taps.) Engedjék meg, elvtársak, hogy biztosítsam szeretett kommunista pártunk XX. konqresszusát. a szoviet kormányt, egész népünket, minden barátunkat arról, hogy a Szovjetunió fegyveres erői mindig készek becsülettel, méltón teljesíteni kötelességüket a haza iránt. (Viharos, hosszantartó taps.) egyik fontos oka, hogy az írók és a költők elég nagy részének gyenge a kapcsolata az élettel, a nép alkotó munkásságával. A szovjet irodalom egész története azt mutatja, hogy a nép életével szorosan összeforrt írók és költök tollából szliletnek erős, eszmeileg és művészileg teljes értékű alkotások, így volt ez Makszim Gorkijnál és Alekszej Tolsztojnál, Majakovszkijnál és Gyemjan Bednijnél, Szerafimovicsnál és Furmanovr.ál, Leonovnál és Fegyinnél, Solohovnál és Fagyejevnél, Nyikolaj Osztrovszkijnál és Gorbatovnál, Kornyejcsuknál és Krapivánál, Musztafinnál és Kerbabajevné! és sok más kiváló szovjet írónál. A nép életének mélyreható ismeretében született alkotás sokáig él és nagy társadalmi hasznot hajt nemcsak nekünk, hanem külföldi barátainknak is. Nem véletlen, hogy a legutóbbi években az orosz szovjetirodalomban feltűnt olyan íróknak, mint Ovecskinnek, Kocsetovnak, Granyinnak, Tyendrjakovnak a neve. Főként műveik időszerűsége teremti meg a szerzők kapcsolatát a dolgozók kollektívával, efnelyeknek életéről írtak. Az élet azt mutatja, hogy az írónak, aki az olvasó értelmes és szeretett tanácsadója akar lenni, magának is a kommunizmus építőinek első soraiban kell haladnia. Nálunk egyes irodalmárok még most is szívesebben húzódnak meg a hadtáp egy kényelmes és nyugodt helyén. Ezek aztán a kortársak és az élet bágyadt, torz és hazug képét rajzolják meg. A szépítgetés és a sötéten látás ellen A párt — mondotta beszámolójában Hruscsov elvtárs — harcol és harcolni fog a szoviet valóság hamis ábrázolása ellen, az olyan kísérletek ellen, amelyek szépítgetik a szovjet valóságot, vagy ellenkezőleg, fitymálják és lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott. Legutóbb az irodalomban harcot vívtunk a szépítgetők ellen, akik hamis, elvtelen, édeskés, émelygős müveket alkottak De a valóság megszépítő ábrázolása még mindig nem pusztult ki teljesen; egyes szerkesztők és az irodalom más funkcionáriusai még nem irtották ki magukból a túlbiztosítás pszichológiáját. Ez akadályozza a szocialista realizmus valóságos hü irodalmáért vívott harcunkat. A szépítgetés és a konfliktusmentesség ellen vívott harc alatt több írónál az az irányzat lépett fel, hogy mindent csak sötét színben lásson, és a valóságot csak feketén, vagy a legjobb esetben szürkén ábrázolja. Egyeseknél olyan törekvések tapasztalhatók, hogy korunk nagy témáitól az intim élmények világa felé fordulnak, hogy igyekeznek költői színben feltüntetni a sekélyes kispolgári érzelmecskéket, hogy a kapitalista csökevények bírálatának örve alatt írogatnak különböző „olvadások"-ról, és a mindennapi élet limlomjairól, amelyek az alkotó munka lendületében élő nagy világunk hátsó udvarain felgyülemlettek. Amikor utalok ezekre az irodalmi jelenségekre, egyáltalán nem azokra a müvekre gondolok, amelyekben az iró a szatíra éles fegyverével igazi harcot vív a kapitalizmus valóságos csökevényei ellen. Az ilyen művekre éppúgy szüksége van fiatal társadalmunknak, mint az erős, napfényes, élet-igenlö művekre. Irodalmunk nagy baja, hogy kritikánk elmaradott és hogy rendkívül gyengén dolgozták ki a marxista esztétika elméleti kérdéseit. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának több szakintézete foglalkozik az irodalom és a nyelv történetének és elméletének kérdéseivel. Nagy filozófiai intézetünk van. Ezek sok ezer kandidátust és több száz doktort foglalkoztatnak, vannak akadémiai levelező tagjaik és rendes tagjaik. Évtizedeken át készítenek távlati és operatív terveket, de hosszú esztendők óta nem született falaik között egyetlen komoly marxista mű sem, amely általánosítaná a szovjet irodalom nagy tapasztalatait, nem született a marxista esztétikát tárgyaló egyetlen friss új mű sem. A párt a szovjet irodalcm harmincnyolc éve alatt sokszor nyújtott szemléltető példát arra, milyen az irodalom és a művészet tapintatos, majdnem azt mondanám anyaian gondos vezetése, amely szigorúan kérlelhetetlen az eszmei ingadozásokkal szemben, ugyanakkor pedig gondoskodik az irodalom jövőjéről, égető szükségleteiről. A párt mindig hangsúlyozta az irodalmi munka sajátosságát. V. I. Lenin még 1905-ben, amikor arról beszélt, hogy „az irodaAz SZKP XX. kongresszusának február 18-i esti ülésén a Vietnami Dolgozók Pártja nevében üdvözlő beszédet mondott Truong Chinh elvtárs. Truong Chính elvtársat a jelenlevők melegen üdvözölték. — A Nagy Októberi Szocialista Forr rada lom Lenin pártjának vezetésével kivívott győzelme — mondotta Truong Chinh elvtárs — feléhresztette a vietnami népet, mint a gyarmati és félgyarmati országok többi népét is. Megmutatta munkásosztályunknak és az egész vietnami népnek a felszabadulásért és az új élet építéséért folytatott harc útját. A vietnami nép felszabadító háborúját mély együttérzéssel fogadta a Szovjetunió és Kína, s hasonlóan mély együttérzéssel fogadták a népi demokratikus országok, úgyszintén a világ összes békeszerető népei. A szovjet kormány és az egész szovjet nép jelenleg őszintén segít a vietnami népnek gazdasági helyreállításában és kultúrája fejlesztésében, s aktívan támogatja az indokínai béke megszilárdításáért és a Vietnam egyesítését célzó genfŕ egyezmények fontos végrehajtásáért folytatott harcát. Truong Chinh elvtárs felolvasta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának az SZKP XX. kongreszAz SZKP XX. kongresszusának február 18-i esti ülésén Nagy-Britannia Kommunista Pártja nevében Harry Pollitt elvtárs mondott beszédet. A jelenlevők hosszas tapssal fogadták. Harry Pollitt elvtárs kijelentette: örömmel üdvözli a kongresszust abból az alkalomból, hogy kiemeli a szocializmus nagy vívmányait, s azokat a még nagyobb célokat, amelyeket s kommunizmus felé haladó szovjet nép tűz maga eié. Nagy-Britannia Kommunista Pártja — mondotta Harry Pollitt elvtárs — állandóan harcol a munkásosztály öszszefogá6áért, állandóan harcol azért, hogy a munkásosztály felhasználja óriási erejét a béke és a társadalmi haladás politikájáért folytatott küzdelmében. Meggyőződésünk — jelentette ki —, hogy pártunk márciusban összeülő kongresszusa fordulópont lesz a pártmunka megjavítása terén és hogy még több ember fogja majd támogatni mind legközelebbi kölom ügyének az általános proletár ügy részévé kell válnia", szükséycsnek tartotta hangsúlyozni, hogy az irodalom mindenné! kevésbé alkalmas a gépies alkalmazkodásra, a nívellálásra, hogy „ebben az ügyben feltétlenül nagyobb teret kell biztosítani a személyes kezdeményezésnek, az egyéni hajlamoknak, teret a gondolatnak és a képzeletnek, a formának és a tartalomnak". Az irodalmi irányítás e lenini értelmezésének köszönhetjük minden eredményünket, minden sikerünket. A szovjet irodalom legjobb müveivel, a Nagy Honvédő Haborúban kétszázötven iró kiontott vérével bizonyította be hűségét a szocialista haza, mély fiúi szeretetét népünk iránt. (Taps) Tizennégy hónappal ezelőtt erről az emelvényről hongzottak el a központi bizottság üdvüzletének szavai: „A szovjet írók kötelessége megteremteni az igaz művészetet, a nagy gondolatok és rézések művészetét, amely a maga teljességében tárja fel a szovjet emberek gazdag lelkivilágát, a maga szét.téphetetlen egységében testesíti meg hősei alakjában munkájuk, társadalmi és magánéletük sokrétűségét". Emlékezetünkben szentül őrizzük ezeket a szavakat és minden eleven érzésű, gondolkodású szovjet író számára a cselekvés vezérfonalanak tartjuk. Látjuk és ismerjük az irodalom fejlődését fékező sok hibát. A párt és központi bizottság segítségével közös erővel szüntetjük meg ezeket a hibákat és soknemzetiségű irodalmunkat méltóvá tesszük a kommunizmust hősiesen építő néphez. (Taps.) szusához intézett üdvözletét, amelyet Ho Si Minh elvtárs, a párt elnöke írt alá. A vietnami munkásosztály és az egész vietnami nép nevében — hangzik az Üdvözlet — forró testvéri üdvözüetünket küldjük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. A Szovjetunió a békés építőmunkában és a népek közti barátság fejlesztésében elért síkerei a marxizmus—leninizmus mindent legyőző erejéről tanúskodnak. Ezek a sikerek a világ minden dolgozóját lelkesítik és erősítik a minden kizsákmányolás alóli felszabadulásukba vetett hitüket, egyszersmind megsokszorozzák az idegen imperialista elnyomás alóli felszabadulásukért harcoló gyarmati és függő országok népeinek erejét. A Vietnami Dolgozók Pártja és az egész vietnami nép óriási lelkesedéssel fordítja tekintetét a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa felé, azzal a meggyőződéssel, hogy a kongresszus új erőt fog önteni a vietnami népbe, a békés, egységes, független, demokratikus és virágzó Vietnam megteremtéséért folytatott harcában. . veteléseinket, mind „Nagy-Britannia útja a szocializmus felé" — című programunkat. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán — mondotta Harry Pollitt elvtárs — megismétlem kijelentésemet, amelyet 1947-ben a „hidegháború elejéin tettem Sheffieldben, a nagy acélipari központban: „Az angol munkások sohasem fognak résztvenni a Szovjetunió elleni háborúban.* Meggyőződésünk — Jelentette ki befejezésül —, hogy a Szovjetunió a népi Kínával, a népi demokratikus országokkal, s a Német Demokratikus Köztársasággal együtt, India nagy népével, s a kapitalista és gyarmati országok összes népeivel együtt meghiúsítja a háborús gyújtogatók terveit, és az emberiség legszentebb óhaját valóra váltva megteremtheti a tartós békét. (Fo)vtatís a 6 olttalon.T OJ S Z O 1956. február 22. W Szurkov elvtárs felszólalása Truong Chinh elvtárs beszéde Harry Pollitt elvtárs beszéde