Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-20 / 51. szám, hétfő

Az SZKP XX. kongresszusának tanácskozásai (Folytatás az 1. oldalról) Kuveitben pedig negyed év alatt annyi volt a profit, amennyi tőkét egész idő alatt befektettek. Az Egye­sült Államok ásványolajiparában leg­kevesebb hat-hét esztendő kellett volna ahhoz, hogv a befektetett tőke megtérüljön. Ha az ásványolajból származó tel­jes jövedelem az araboknak és a Közel-Kelet más népeinek, vagyis törvényes gazdáinak jutna, akkor ezek a népek igen gyorsan leküzd­hetnék a nyomort és rohamosan pó­tolhatnák azt, amit gazdasági, vala­mint kulturális fejlődésükben a kül­földi tőke sokesztendős kegyetlen ki­zsákmányolása miatt elmulasztottak. Ez a hírhedt „viláSvezetés"' meg­nyilvánul a kizsákmányolás új. bur­kolt formáinak kiagyalásában is. Sok ázsiai é3 afrikai nép megszabadult a gyarmati függőségtől, de az ameri­kai é3 az angol monopóliumok ga­rázdálkodása miatt- exportpiacalkon, mint maguk az elmaradott országok népei mondják, igazságtalan árakat, vagyis az export- és az importár közti sajátságos „ollókat" kényszerítenek reájuk, Ilymődon ezek a népek ugyanazért az árumennyiségért most (az ENSZ adataJ szerint) 40 százalék­kal kevesebb importárút kapnak, mint az évszázad elején. Ez hát az el­maradott orszáqokról való „gondos­kodás" és ez a nekik nyújtott „segít­ség"! Gyorsan nő a közszükség>eti cikkek termelése Visszatérve mezőgazdaságunk fej­lesztéséhez. meg kell mondani, hogy a mezőgazdasági helyzet rendbeho­zását az elmondottakon kívül azzal is elérjük, hoqy a legfontosabb nö­vényeket ésszerűen osztjuk el a vetésterületeken. A mezőgazdasági munkálatokat komplex módon qépe­sítjük, megváltoztatjuk a mezőgaz­dasági tervezés rendszerét. Megszün­tettük a bürokratikus, az ügyre ká­ros központi tervezést és magukra a kolhozokra bíztuk, hogv megter­vezzék az egyes növények vetésterü­letét és terméshozamát, az állartállo­mánvt és az állattenyésztés termelé­kenységét. A központ feladata most csak az. hoqy megszabja a begyűjtés és az államnak eladandó termékek mennyiségét. Mindezen intézkedések biztosítják a mezőqazdasáq qyors fellendülését, gaz­daságunk aránytalanságainak felszá­molását. és komolyan megszilár­dítják a munkásosztály szövetségét a parasztsággal. Most már sikerült fellendíteni n mezőgazdaság produktivitását és en­nek következtében jelentékenyen nö­velni az élelmiszerek és a lakossáj közszükségleteit szolgáló ipari áruk termelését. Feladatul tűztük ki, hogy a hatodik ötéves terv végére majd­nem három és félszer annyi köz­szükségleti cikket termelünk, mint a háború előtti 1940-es évben Ezen belül 3,2-szer annyi húst és halat, 5,6-szer annyi konzervet, 3,9­szer, azaz majdnem négyszer annyi vajat, háromszor annyi cukrot, tizen­négyszer annyi selyemszövetet, há­romszor annyi gyapjúszövetet, huszon­kétszer annyi varrógépet, tizenkétszer annyi órát stb. A ma leginkább szűkében levő köz­szükségleti cikkek termelése növelé­sének ilyen gyors üteme azzal ma­gyarázható: pártunk központi bizott­ságát aggasztja, hogy több helyen fennakadás észlelhető a kereskede­lemben, és egyes árukért sorbaállnak. Néha megkérdezik: vajon elkerülhe­tetlenek-e a kereskedelemben időn­ként a fennakadások és elkerülhetet­len-e a sorbaállás a hiánycikkekért? Vajon ezek a szocialista kereskedelem velejárói? Természetesen nem. Ilyes­mire akkor kerül sor, amikor nincs meg a kelló egyensúly az árukészlet és a lakosság fizetőképes kereslete között A szocialista társadalomban a ke­resletnek meg kell előznie az árukí­nálatot. Az állandóan növekvő keres­let lendíti előre az árutermelést. Az egész kérdés a megelőzés mértékében rejlik. A felhalmozott árutömeg és a lakosság pénzbeli jövedelme között támadt jelentős szakadék aránytalan­ságot kelt a forgalomban és kedve­időtlen jelenséggé válik a szovjet ke­reskedelemben, sorbaállást és fenn­akadást okoz egyes áruk eladásánál, kellemetlen a lakosságnak, rontja a kereskedelmi kiszolgálást és megne­hezíti a harcot az áruk minőségének megjavításáért. n Oj szô 1956. február 20. Most minden lehetőségünk megvan arra, hogy megszüntessük ezt az aránytalanságot. A helyes tervezés lehetővé teszi, hogy a jövőben meg­akadályozzuk a forgalom ilyen arány­talanságát és az ötéves terv első esz­tendeiben megszüntessük a helyen­ként észlelhető sorbaállást és keres­kedelmi fennakadást. Ily módon kell biztosítani a vásárlók kényelmét, így kell emelni a kereskedelem kultúrá­ját, javítani a vásárlók kiszolgálá­sát, biztosítani azt, hogy az egész árutömeg elérje a kiváló hazai és kül­földi minták színvonalát, és az egész kereskedelmet, a közétkeztetést új, magasabb, a szocialista társadalom követelményeinek megfelelő színvonal­ra kell emelni. (Taps.) A kereslet és a kínálat helyes vi­szonyát a hiánycikkek termelésének rohamos növelésével és úgy érjilk el, ha a jövőben olyan árcsökken­tési politikát folytatunk, hogy az árak leszállítása csakis az árutömeg gyarapodásának és a- lakosság fize­tőképes kereslete növekedésének arányában történjék. Nyíltan be kell ismernünk, hogy üz­leteink és étkezdéink működése még nem üti meg a legjobb külföldi mér­téket. Azért keli ezt elismernünk, hogy új erőfeszítéseket tegyünk a ke­reskedelem és a közétkeztetés mielőb­bi megfelelő színvonalra emeléséért. Ennek során ki kell szélesítenünk az üzletek és az étkezdék hálózatát, mert kevés üzletünk és étkezdénk van. Műszakilag át kell alakítanunk őket, meg kell javítanunk a szerve­zést.. Mind az étkezdékben, mind pe­dig az üzletekben be kell vezetni az önkiszolgálást. Mindenképpen meg kell honosítani az automatákat. Ame­rikában jelenleg körülbelül 2 millió automata működik, nálunk viszont csak itt-ott' egy. Meghonosításukkal a vevő kényelmét szolgáljuk és csök­kentjük a forgalmi költségeket, nö­veljük a kereskedelmi dolgozók mun­kájának termelékenységét. A kereskedelem és a közétkeztetés gyökeres megjavítása végett be kell fejeznünk a kereskedelmi vállalatok Igazgatásának decentra­lizálását, a vállalatokat a helyi ta­nácsoknak kell átadni, be kell von­ni a legtevékenyebb munkásokat, alkalmazottakat és háziasszonyokat a kereskedelem és a közétkeztetés mindennapos ellenőrzésének és meg­javításának munkájába. Vajon kik ellenőrizzék és érjék el a fogyatékosságok megszüntetését, . ha nem ők, akik elsősorban látják a kereskedelem minden fogyatékossá­gát? A szakszervezeteknek döntő sze­repet kell vállalniok az ellenőrzésben, a helyi tanácsoknak pedig meg kell szüntetniök a feltárt fogyatékosságo­kat Sikeres volt a harc a bürokratikus centralizmus ellen Központi bizottságunk tevékenysé­gének fontos irányzata volt az is, hogy kérlelhetetlenül harcolt a bürokra­tikus centralizálás ellen és megerő­sítette teljes jogaiban a lenini de­mokratikus centralizmus; óvta és szilrádította a szovjet nem­zetek szövetségét, a szövetséges köz­társaságok szuverén jogait, átadta ne­kik azokat a hatáskörükbe tartozó ügyeket, amelyeket azelőtt helytele­nül a központban összpontosítottak; a többi között sok, azelőtt a központ­nak alárendelt iparvállalatot bocsá­tottak a helyi szervek rendelkezésé­re; megerősítették a helyi tanácsok és a vállalatok jogait, a munkástöme­geket bevonták a gazdasági tervek" kidolgozásába, felülvizsgálásába és abba, hogy aktfvabban vegyenek részt a termelés irányításában; csökken­tettük és egyszerűsítettük az állam­apparátust, harcoltunk a kommu­nista gőg és az elbizakodottság, a hencegés, az oly sok kárt okozó díszes jelentések ellen, és azért, hogy a bí­rálat és az önbírálat egyáltalán ne legyen tekintettel a személyekre. Egyéb naqv jelentőségű intézkedé­sek között meg kell említeni, hogy az állami tervbizottságot ketté osztot­tuk. Az egyik a távlati, a másik a folyó tervezéssel foglalkozik. Ennek az a célja, hogy megteremtsük a he­lves kapcsolatot a jövő szükségletei és a ma szükségletei között, e két szerv pedio a gazdasági aránytalan­ság megakadályozása végett kölcsö­nösen ellenőrizze egymást. Tudjuk, mily sokat törődött Lenin a gazdasági éiet fejlesztésének terv­szerűségével. Ezért biztosak lehetünk benne, hogy a központi' bizottságnak az állami tervbizottság újjászervezé­séről hozott határozata a jelen-körül­mények között megfelel azoknak a követelménveknek. amelyeket Lenin annak idején az állami tervbizottság­gal szemben támasztott. A tőkés világban a gazdasági 'élet arányai ösztönösen a konkurrencián, a termelés anarchiáján és a válsá­gokon keresztül alakulnak ki. A szo­cialista gazdaságban viszont ezeket az arányokat a szervezett társadalom akarata, a gazdsági fejlődés objektív törvényeinek követelményein alapuló tudományos tervezés szabja meg. Ezért a helyes, tudományosan meg­alapozott t.rvezéstől függ a fejlődés tervszerűsége és az, hogy a gazdaság­ban ne forduljanak elő komoly arány­talansánok. A központi bizottság programja: gyors haladás a kommunizmus felé Hruscsov elvtárs beszámolója nem­csak arról szól, amit elvégeztünk. A központi bizottság beszámolója és a hatodik ötéves terv irányel­veinek tervezete olyan nagy és részletes programot terjeszt a kongresszus elé, amely a kommu­nizmushoz vezető gyors haladást szolgálja. E programban szó van az iparfejlesz­tés és az egész népgazdaság útjairól, arról, ^mit az életszínvonal további jelentékeny emeléséért, a szocialista rend növekvő lehetőségeinek megfe­lelően tenni kell. Azzal, hogy kitűzzük a programot: az egy főre Jutó termelésben el kell érni és túl kell szárnyalni a tőkés országokat — egyúttal azt a feladatot is kitűzzük, hogy elérjük és túlszár­nyaljuk a leggazdagabb tőkés orszá­gokat az egy főre jutó fogyasztásban, teljes bőséget teremtsünk mindenfaj­ta közszükségleti cikkben. (Taps.) Szó van a leqfontosabb szociális in­tézkedések rendszeréről is. Ilyenek a munkanap megrövidítése, az ala­csony fizetésű munkások és alkalma­zottak bérének emelése, segítésük a gyermeknevelésben és az idős szülők eltartását szolgáló erőfeszítéseik meg­könnyítése állami aggházak szerve­zésével és megfelelő nyugdíj juttatá­sával, az oktatás ingyenessége, szé­leskörű bölcsőde- és óvodahálózat szervezése, iskolai internátusok szer­vezése, az iskolai reggeliztetés és a széleskörű közétkeztetési hálózat be­vezetése. Végül idetartoznak a lakás­kérdés qvorsított megoldását szolgál­ló intézkedések és az egészségügy, valamint a népoktatás megjavítása, Az alacsonyabb fizetésű munkások és alkalmazottak bérének emelése gazdaságunk néhány aránytalanságá­nak megszüntetését jelenti. Megszűnik az a túlzott különbség, amely az ala­csonyfizetésű munkás- és alkalma­zott-kategóriák munkabére és a ma­gas fizetésű kategóriák munkabére között tapasztalható. Abban az idő­szakban, amikor mi'parasztországban iparosítottunk, ez a különbség termé­szetes volt, mert éppen ez ösztönöz­te a ki 'álóan képzett munkások gyors felnövelését. És az országnak igen nagy szüksége volt kiválóan képzett munkásokra. Most, amikor kiválóan képzett, magas kulturális színvonalon álló munkásosztályunk van, amely évről évre gyarapszik a hét- és tízosztályos iskolát végzettekkel, a különbségnek meg kell ugyan maradnia, de csök­kenni fog. Ez fejlődésünk új szín­vonalából következik és lépést jelent előre a kommunizmushoz vezető úton. Mindezek a kommunizmus csírái, így nyílik meg az út a kommunista életforma felé. Ennek örülünk, ez el­kesít bennünket. Tudják meg rzt azok a dicsekvő amerikaiak is, akik hencegnek mostani gazdaságukkal, „amerikai életformájukkal." Lépje­nek velünk versenyre ezen a téren és győződjenek meg róla, hol tesz­nek többet a nép javára, kinek az életformája bizonyul jobbnak. A fegyverkezési hajsza helyett ver­sengjünk így. Nekünk, szovjet em­bereknek, de az amerikai népnek is inkább szíve szerint való az ilyen ver ny! (Taps.) Néhcny külpoliti kai kérdés A szovjet külpolitika, különösen ä múlt esztendőben szembeszökő sike­reket aratott. A párt vezető kollek­tívája itt is, új, friss áramlatot hozott, magasrendűen elvszerű, tevékeny és rugalmas, nyugodt hangú, szitkozó­dás nélküli külpolitikát folytatott, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésé­ről szóló megingathatatlan lenini té­telekből indult ki, minthogy az a fő célja, hogy megszüntesse a háborús ve­szélyt, hogy biztosítsa az egész világ békéjét. Sok burzsoá személyiség meglepe­tésére kormányunk nem félt nyilat­kozni több nemzetközi kérdésben olyan tényekről, amelyeket illetően külpoliti­kánkban a múltban valamilyen hiba történt és amikor egyes esetekben a mi hibánkból éleződtek ki a kapcsolatok. A szovjet kormány határozottan megindult azon az úton, hogv megszUntesse külpolitikai munkánk fogyatékosságait. Ez a legszembe­szökőbben a Szovjetunió és Jugoszlá­via kapcsolatainak megoldásában lát­ható. Olyan lépésekre, amilyeneket a közpon­ti bizottság a XIX. és a XX. kongresz­szus között a jugoszláv kérdésben tett, természetesen csak igazi leninisták ké­pesek. Most jól látható, mennyire he­lyesek voltak ezek a bátor lépések, mily gyümölcsözőknek bizonyultak a béke és a szocializmus szempontjából. (Taps.) Több más intézkedés is — kínai és finnországi katonai támaszpontjaink megszüntetése, a népi demokratikus országokban működött vegyes válla­latok megszüntetése, az Ausztriával kötött békeszerződés stb. — szintén politikánk bátorságát, elvszerűséget. más országok szuverén jogainak tisz­teletben tartását, politikánk aktivitásat és egyúttal eredményességét bizonyít­ja. Külpolitikánk, amint ezt a marxiz­mus—leninizmus tanítja, számol a helyzet konkrét sajátosságaival, a reális erőviszonyokkal, s annak he­lyes megítélésén alapszik, hogy mi­lyen eltérés és árnyalati különbség van az egyes országok politikájában bizonyos időszakban és mindenek­előtt a számunkra fő kérdésben: a békeharc kérdésében. Ennek során félredobtuk diplomáciánk, külkereske­delmi és gazdasági szerveink munkájá­nak néhány olyan megcsontosodott for­máját," amelyet idegen államokkal, és ezen országok polgáraival szemben al­kalmaztak, megszüntettük a szovjet társadalmi és állami szervezetek el­szigeteltségét a külvilágtól; kiszélesí­tettük a szovjet és külföldi államfér­fiak, pártvezetők és társadalmi szerve­zetek kapcsolatait. Az országok kapcsolatainak megsza­kadásában bizonyos amerikai agresz­szív köröknek volt negatív szerepük. Ezek azonban maguk helyett másokat, a szovjet embereket próbálták hibáz­tatni. Kiagyalták azt a mesét, hogy a Szovjetunió „vasfüggönyt" vont. Ugy tálalták ezt fel, mint annak a jelét, hogy „a szovjet rezsim gyenge", hogy mi félünk mindentől, ami abból követ­kezhet, ha a szovjet emberek külföl­diekkel érintkeznek. Még azt is mon­dották, hogy az ilyen érintkezés meg­rázkódtathatja államrendszerünket. Sikerült gyorsan szétoszlatnunk ezt a mesét, és széleskörű . kapcsolatokat létesítettünk a külföldi országokkal mind állami, társadalmi vonalon, mind pedig a művészetben, az idegenforga­lomban, a sportban és más területeken. Egyes országokkal, a demokratikus országokkal kapcsolataink igen jól fejlődnek, és nagy távlatokat nyitnak a további fejlődésre. Néhány más or­szággal, például az Egyesült Államok­kal az ügy vontatottan halad az ame­rikai külügyminisztérium nyílt ellenál­lása miatt, és az amerikai nép, vala­mint több amerikai társadalmi szerve­zet hő kívánsága ellenére. Idézhetünk egy igen érdekes példát. Tavaly Moszkvában vendégeskedtek az amerikai éttermek képviselői. Megte­kintették a város nevezetességeit, sor­ra járták az őket érdeklő vállalatokat, éttermeket, étkezdéket. Mi fel sem ve­tettük azt a kérdést, hogy a kölcsönös­ség elve alapján a mieink is ellátogas­sanak az Egyesült Államokba. Egysze­rűen az történt, hogy az amerikai ven­dégek, elégedetten vendéglátásunkká'., meghívták a moszkvai éttermi szakér­tőket, hogy látogassanak ei hozzájuk, ismerkedjenek meg az amerikai tömeg­étkeztetési vállalatok munkájával. így kezdtek kialakulni a kapcsolatok: Nem­régiben a moszkvai közétkeztetési vál­lalatok öt dolgozója készülődött az amerikai útra. Ekkor váratlanul az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy amerikai utazásuk nem kívánatos. (Élénkség, derültség a teremben.) Mint látható, az amerikai külügyminiszté­rium vezetői számára még a mi sza­kácsaink és inyesmestereink is veszé­lyesek. (Derültség, taps). Azt, hogy kik vannak a kapcsolatok mellett és kik ellene, ebből az apró tényből is minden­ki láthatja. Szavainkkal és tetteinkkel leleplez­tük a szovjet politika agresszivitá­sáról a külföldön ellenséges körök által terjesztett hazugságokat és bebizonyítottuk külpolitikánk béke­szerető jellegének egész mélységét. Megsemmisítő csapást mértünk az olyan ostoba koholmányokra, mint­ha félnénk érintkezni a külföldiek­kel. Nevetséges még elgondolni la, hogy a kommunisták félhetnek a kapitalis-: ta országokkal való érintkezéstől. Hol jobb a társadalmi rendszer: a Szov­jetunióban vagy a tőkés országokban? Kinek az eszméi magasztosabbak, a mi marxista—leninista eszméink vapy a kapitalista világé, amelynek igaz, meg­voitak a maga nagy eszményei a fran­cia forradalom idején, de létének al­konyán haladó ideálok nélkül maradt? A régi eszmények elavultak, újak pe­dig, amelyek az emberiség haladását szolgálnák, a kapitalista rendszerben most nincsenek és nem is lehetnek, mert ez a rendszer túlélte magát és már a történelem málhásosztagában kullog. (Élénkség a teremben. Taps.) Nevetséges, amikor Nyugaton a szabadsággal és a demokráciával kér-' kednek. Hogyan is lehetne összeha­sonlítani a burzsoá demokráciát a proletárdemokráciával, a szocialista demokráciával, az egész nép demok­ráciájával, amely teijes és igazi sza­badságot biztosít, ugyanakkor, amikor a burzsoá demokrácia a formális egyenlőség mellett szentesíti és védel­mezi az ember kizsákmányolását az ember által. Tökéletesen helytálló a központi bi­zottság beszámolójának megállapítása a szovjet szocialista demokratizmus­ról, amely összehasonlíthatatlanul ma­gosabban áll minden • burzsoá demok­ráciánál. Csak a munkásosztálynak, a mai társadalom vezető erejének, csak a kommunista pártnak, a proletárideo­lógia hordozójának vannak és lehet­nek haladó eszméi. A marxizmus— leninizmus eszméinél nincsenek ha­ladóbb eszmék. (Taps.) A szocializmus eszméi áthatották az emberiség többségét Elmúlt már az az idő, amikor a szocializmus szovjetországa elszige­teltségben élt, amikor oázis volt a kapitalista környezetben. Erről most már szó sem lehet. Jelenleg a tőkés államok rendszere mellett fennáll a szocialista államok rendszere is: eze­ket az országokat az örök barátság szálai, a történelmi sors közössége, az egyetemes béke biztosítására irá­nyuló egységes. törekvés fűzi egymás­hoz. Ma már egyetlen jelentősebb nem­zetkőzi kérdés sem oldható meg csupán a nyugati nagyhatalmak akaratával, figyelmen kívül hagyva a Szovjetunió, Kína és a szocializ­mus többi országának véleményét. A szocialista világ nagy ere.je nem­csak abban van, hogy ma már csak­nem egymilliárd lakosú tizenhárom európai ép ázsiai ország építi a szo­cializmust, a szocializmus ere.je ab­ban is áll, hogy több olyan országban, ahol a tőke uralkodik, a szocializmus eszméi áthatották a dolgozó lakosság hatalmas tömegeit, s veiük együtt az emberiség többségét. A világ lakossá­gának nagyobb része a szocializmus zászlaja alatt tömörül, vagy építi a szocializmust (a Szovjetunióban már felépült), vagy harcol a szocializmus építésének jogáért. Száz évvel ezelőtt Marx és Engels ezeket Irta: „Kísértet járja be Euró­pát — a kommunizmus kísértete." A kommunizmus ma már nem kisértet, hanem testet öltött valóság, millió és millió dolgozó érzékelheti ezt a kö­zelgő kommunizmust, amely ' szilárd léptekkel, feltartóztathatatlanul halad nemcsak. Európában, hanem az egész világon és fennhangon hirdeti létét. (Taps.) A kommunizmus eszméinek befolyása felmérhetetlenül megnöve­kedett az emberi társadalom egész jelenkori életére. Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy az emberiség túlnyomó^ többsé­ge együtt harcol velünk az imperia­lizmus és a gyarmati rendszer ellen, a háború és a háborús veszély ellen, a népsk békéjéért, szabadságáért és függetlenségéért És ez határozza meg a béke és a háború, a szocializmus és a kapitalizmus erőviszonyában világ­szerte végbement qyökeres változást. Most már egyáltalában nem lehet azt mondani, hogy a kapitalizmus erősebb a szocializmusnál, csak azért, mert több gazdag, jól fel­fegyverzett ország továbbra is kapitalista. Az emberiség tudatá­ban a szocializmus már most ösz­szehasonlíthatatlanul erősebb a ka­pitalizmusnál. Ezért nem kell félnünk a szocializ­mus és a kapitalizmus eszméinek harcától, ezért van az. hogy pártunk és képviselő;. Hruscsov és Bulganyin elvtárs a párt nevében indiai, bur­mai és afganisztáni látogatásuk során (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents