Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (folytatás a 11. oldalról) klasszikusai müveinek tanulmányozása hozzásegít, hogy a társadalom fejlődésének törvényeit mélyebben értsük meg, hogy világosabban lássuk a távlatokat, megerősíti a szovjet emberekben a kommunizmus győzelmébe vetett hitét, és segíti a kommunizmus építésének ügyét. A kommunisták jobban tanulmányozzák a pártkongresszusok, értekezletek és a KB üléseinek határozatait, melyek a párt által kidolgozott bel- és külpolitikát tükrözik. Fontos esemény volt a párt ideológiai életében a politikai gazdaságtan marxista tanKönyvének megjelenése. A könyv mind hazánkban, mind külföldön közkézen forog. Bár a marxizmus-leninizmus propagandájában értünk el bizonyos sikereket, az ideológiai munka egésze nem elégíthet ki bennünket. Jelenleg legnagyobb fogyatékossága, hogy nagyon elszakadt a kommunizmus építésének gyakorlatától. A nagy Lenin már 1920-ban, amikor a propagandának a békés építésre való áttérés feltételei közti feladatairól beszélt, hangsúlyozta: „A régi típusú propaganda elmondja, példákon mutatja be, hogy mi a kommunizmus. De ez a régi propaganda egyáltalán nem kielégítő, mivel gyakorlatilag kell megmutatnunk, hogyan kell építeni a szocializmust. Az egész propagandát a gazdasági építés politikai tapasztalatára kell felépítenünk. Ez a leg.őbb feladatunk és aki ezt a szó régi értelmében akarná venni, az elmaradottnak bizonyulna és nem vezetheti a parasztok és munkások tömegeinek szóló propaganda munkáját. Legfőbb politikánknak most az állam gazdasági építésének kell lennie; több gabonát kell begyüjtenünk, több szenet kell termelnünk, el kell döntenünk, hogyan használjuk fel jobban ezt a gabonát és szenet. .. És erre kell felépítenünk az egész agitációt és az egész propagandát." (Lenin Művei, 31 köt. 3$5. old.). Egész tevékenységünkben ehhez a bölcs lenini útmutatáshoz kell igazodnunk. Amikor a marxista elmélet tanulmányozásával és továbbfejlesztésével szemben megnyilvánuló gondatlanság ellen küzdünk, nem nézhetjük az elméletet a dogmatikusok, az élettől elszakadt emberek szemével. A forradalmi elmélet nem merev dogmák és formulák gyűjteménye, hanem harci vezérfonal a világot átalakító és a szocializmust építő gyat^őrlati tevékenységhez. A marxizmusleninizmus azt tanítja, hogy az elmélet halott, ha elszakítjuk a gyakorlattól, a gyakorlat pedig vak, ha nem világítja meg a forradalmi elpiéleU' Ismerik-e ezt a nagyon fontos téléit a pártfunkcionáriusok, főleg az ideológiai fronton dolgozó funkcionáriusok? Igen, ismerik. Sokan még könyv nélkül is megtanulták. Mégis, lépten-nyomon találkozunk pártfunkcionáriusokkal, kik az ideológiai munkát elvontan próbálják végezni, a kommunista építés gyakorlati feladatai megvalósításáért vívott harccal való kapcsolat nélkül. Sőt, az ilyen pártfunkcionáriusok vulgarizálással és prakticizmussal, az elmélet jelentőségének lebecsülésével vádolják azokat, akik ideológiai tevékenységüket a mindennapos gyakorlattal össze akarják kapcsolni. Kedvezőtlen a helyzet a gazdasághelyzetet is ismerniök kell, nem ál talánosságokban, hanem az ügy is meretében kell beszélniök. Ez a lé nyeg. Most, amikor hazánk a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet korszakát éli, nemcsak a marxizmus klasszikusai müveinek tanulmányozása, a marxizmus-leninizmus elméletének magyarázása, ha nem az is különösen fontos, hogy az elméletet a gyakorlatban is megvalósítsuk és arra törekedjünk, hogy az anyagi és kulturális javak bősé gét megteremtsük, az állampolgárok kommunista öntudatát növeljük. A bibliamagyarázás és a betürágás útjára téved, aki azt hiszi, hogy a kommunizmust csupán propagandával, a termelés növeléséért, a dolgozók jólétének emeléséért vívott mindennapos gyakorlati harc nélkül fel lehet építeni. Véget kell vetni az üres politikai szócséplésnek, ami ellen Lenin is gyakran erélyesen síkraszállt. A szovjet emberek azt kívánják a pártfunkcionáriusoktól, hogy a szót mindig tett kövesse náluk. Egy fabatkát sem ér, ha a kommunista nagy szónoklatokat tud tartani a marxizmusleninizmus jelentőségéről, de nem segít az embereknek, hogv ezt a nagy tanítást a gyakorlatban megvalósítsák. Az ilyen kommunistának nem lesz tekintélye a tömegek előtt, és nem vívja , ki bizalmukat. Eflyes bibliamagyarázók úgy értelmezhetik a fenti megjegyzéseket, mint . a marxista—leninista propaganda j lebecsülését. Nem szükséges vitába szállni az ilyen bibliamagyarázókkal. A szovjet nép, amelyet a marxizmüs—leninizmus tanítása vezet, felépítette a szocializmust. Ez — világtörténelmi jelentőségű vívmány. A társadalmi fejlődés objektív törvényeinek ismeretére támaszkodva, a marxizmus—leninizmus történetét és elméletét állandóan tanulmányozva, teljesen ki kell használnunk a szocialista rendszer előnyét, hogy a kommunizmus hatalmas anvagi és termelési bázisának megvalósítását minden eszközzel gyorsítsuk, s a dolgozók szükségleteinek kielégítését szolgáló anyagi és kultúrális javakat gvarapítsuk. Ezt várja tőlünk a szovjet nép és ezt mindenképpen, a legrövidebb időn belül el kell érnünk. A marxista—leninista elmélet világította, világítja és fogja megvilágítani a nagv cél felé vezető utunkat. Csak egyre van szükség: a forradalmi elméletet nem dogmatikusan, hanem alkotó módon kell alkalmazni a kommunizmusért vívott gyakorlati harcban, az új történelmi tapasztalat értékelésének, s az eleven valósag tényeinek elemzése alapján tovább kell azt fejleszténj. Sajnos, ez a fontos munka nálunk még sok területen erősen elmarad. Szem előtt kell tartanunk a következőt is. Lenin azt tanította, hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak hol az egyik, hol a másik oldala kerül előtérbe. Ma, amikor társadalmunk a munka maqas termelékenységéért, a Szovietunió legfőbb gazdasági feladatainak megoldásáért harcol, a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét qazdasági kérdések kerülnek előtérbe. Propagandánk alapja az utóbbi tizenhét esztendő folyamán főként a párttörténet rövid tanfolyama volt. tudományban is. Erről tanúskodik, | Pártunk dicső történetének ezután is hogy közgazdászaink nem alkottak komoly müveket a szovjet gazdaság különböző kérdéseiről, nem vesznek részt az SZKP Központi Bizottsága által összehívott tanácskozások vitáiban, amelyeken pedig az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének igen fontos* kérdéseit tárgyalják. Ez azt jelenti, hogy gazdaságtudományi intézeteink és dolgozóink alaposan elszakadtak a kommunista építés gyakorlatától. A kommunizmus — mondotta Lenin — a kapitalizmus bilincseiből felszabadult és új életet építő milliók alkotó munkájából fakad. Ezt azonban nem mindenki, érti. Akadnak még kommunisták, akik úgy gondolják, hogyha előadást tartottak a kommunizmusról, akkor már teljesítették is a párt iránti kötelességüket. Nekünk, természetesen közérthetővé kell tennünk a marxista-leninista tanítást, propagálnunk kell a kommunizmus építésének elméleti tételeit, de nem szabad csupán erre szorítkoznunk. A szovjet emberek propagandistáinktól és népnevelőinktől azt is elvárják, hogy nekik gyakorlati segítséget nyújtsanak, a legjobb tapasztalatokat részletesen ismertessék, okos tanácsot adjanak, hogyan kell ezt a tapasztalatot az adott üzemben, az adott kolhozban alkalmazni. Ehhez pedig a propagandistáknak és népnevelőknek nemcsak a különböző elméleti tételeket, hanem a konkrét gazdasági 12 ÚJ sző 1956. február 17* a kádernevelés egyik legfontosabb eszközének kell lennie. Ezért meg kell írni a párttörténet népszerű, történelmi tényekre támaszkodó marxista tankönyvét, mely tudományosan általánosítja a párt által a kommunizmusért vívott harc világtörténelmi tapasztalatait és mely a párt történetét napjainkig tárgyalja. Ez idő szerint igen fontos a marxizmus—leninizmus gazdaságtana, fontosak az ipar, a mezőgazdaság, az I építkezés, a közlekedés és a kereskedelem konkrét gazdaságtani kérdései. A marxista—leninista gazdaságtudomány kérdéseit a kommunista építés gyakorlatával szoros kapcsolatban kell propagandánk középpontjába állítani. Kádereink főiskolai és pártoktatási képzésének és nevelésének feladataived kapcsolatban olyan tankönyvet kell írni a marxizmus—leninizmus alapjairól, amely a marxista—leninista tanítás legfontosabb tételeit tömören, egyszerűen és világosan ismerteti. írni kell egy másik könyvet, mely népszerűen ismerteti a marxista filozófia alapjait. Az ilyen könyvek megírása a tudományos matéria-, lista világszemlélet propagandája és a reakciós idealista filozófia elleni harc szempontjából nagy jelentőségű volna. Nagy munka vár ránk a még el nem készült új pártprogram tervezetének kidolgozásával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogv a programtervezet, több ötéves terv távlatát figyelembe véve, országunk gazdasági és kulturális fejlesztésének távlati tervével egyidejűleg kell kidolgozni. A központi bizottságnak helyre kellett igazítani azoknak a funkcionáriusoknak az álláspontját, akik nézeteltérést idéztek elő és összezavartak néhány világos és a párt által régen eldöntött kérdést. Nézzük meg például a szocializmus Szovjetunióban való felépítésének és a kommunizmusba való fokozatos átmenetnek a kérdését. Egves funkcionáriusok cikkeiben és beszédeiben olvan hibás megfogalmazások láttak napvilágot, hogv mi még csak a szocializmus alapjait, a szocializmus fundamentumát raktuk le. Tudjuk, hogy a szocialista rendszer már a Szovjetunió új alkotmányának meghozatala idején (1936) győzelmet aratott és megszilárdult a népgazdaság minden ágában. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocialista társadalom országunkban alapjában véve már akkor felépült és azóta a szocialista termelési viszonyok szilárd alapján fejlődik.,Ezért ha azt állítanók, hogy nálunk még csak a szocializmus alapjait raktuk le, országunk fejlődési távlatainak e döntő fontosságú kérdésében félrevezetnők a kommunistákat és félrevezetnénk minden szovjet embert. A szocializmus fejlődése kérdésének értelmezésében néha előfordul a másik véglet is. Vannak nálunk olyan funkcionáriusok is, akik a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetről szóló tételt úgy értelmezték, ' mint felhívást a kommunista társadalom elveinek a mai szakaszban történő közvetlen megvalósítására. Egyes forrófejüek úgy vélték, hogy a szocializmus építése már teljesen befejeződött és hozzáláttak a kommunizmusba való átmenet részletes menetrendjének kidolgozásához. Az ilyen utópista elképzelések alapján semmibe kezdték venni azt a szocialista elvet, hogv a dolgozók anyagilag érdekeltek munkájuk eredményében. Olyan indokolatlan javaslatok bukkantak fel, hogy sürgetni kell a szovjet kereskedelemnek közvetlen termékcserével való felváltását. Szóval, terjedni kezdett a megnyugvás és az önelégültség hangulata. Akadtak .bölcsek", akik a könnyűipart a nehéziparral kezdték szembeállítani, akik azt bizonygatták, hogy a nehézipar elsődleges fejlesztésére csak a szovjet gazdaság korábbi fokozatain volt szükség, most viszont nem kell egyebet tennünk, mint fokozott ütemben fejleszteni a könnyűipart. Érthető, hogy a párt kellőképpen • visszautasította a szocialista építésben elért eredményeket lekicsinylő próbálkozásokat, s a helyes útra térítette a tervkovácsolókat és álmodozókat, akik a reális valóságtól elszakadva a szocialista gazdaság fejlődésének sarkalatos kérdéseiben káros zűrzavart keltettek. Csak javíthatatlan dicsekvók hunyhatnak szemet afelett, hogy gazdasági tekintetben még nem szárnyaltuk túl a legfejlettebb tőkés országokat, hogy a termelés színvonala nálunk még nem elég magas ahhoz, hogv a társadalom minden tagjának jómódú életet biztosítson, hogy az ország gazdasági és kulturális építésében még sok a fogyatékosság és a szervezetlenség. Meg kell érteni, hogy az elméleti baklövések és az utópista illúziók akadályozzák a funkcionáriusokat a gyakorlati feladatok közt való eligazodásban, hamis hangokkal zavarják az ideológiai munkát. A pártszervezeteknek fokozniuk kell az éberséget az ideológiai munkában, szigorúan óvniok kell a marxista elmélet tisztaságát, eltökélt harcot kell vívnunk a burzsoá ideológia fel-felbukkanó maradványai ellen, fokozott erővel kell támadniok a kapitalizmusnak az emberek tudatában megbúvó csökevénveit. le kell leplezniök e csökevények hordozóit. Ezzel kapcsolatbon nem szabad elhallgatni, hogy a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élése lehetőségének feltétlenül helyes tételét egyes funkcionáriusok megpróbálják ideológiai térre átültetni. Ez káros eltévelyeďes. Mi a békés egymás mellett élés és a kapitalizmussal való gazdasági versengés mellett foglalunk állást, de ebből semmiképp sem szabad arra a következtetésre jutni, hogy gyengíteni lehet a harcot a burzsoá ideológia ellen, a kapitalizmusnak az emberek tudatában megbúvó'Csökevényei ellen. Az a feladatunk, hogy fáradhatatlanul leleplezzük a burzsoá ideológiát, feltárjuk népellenes jellegét, reakciós mivoltát. Pártunknak a régi világ elhaló esz- I méi és elképzelései ellen, s a kommunista ideológia terjesztéséért és megszilárdításáért vívott harcában nagy szerepe van a sajtónak, az irodalomnak és a művészetnek. Az e téren eiért jelentékeny eredmények megállapítása mellett meg kell mondani, hogy irodalmunk és művészetünk még sok tekintetben elmarad az élettől, a szovjet valóságtól, mely mérhetetlenül gazdagabb, mint ahogy a művészet es az irodalom ábrázolja. Jogos a kérdés: nem lazult-e egyes íróink és művészeink kapcsolata az élettel? Országunk művészetének és irodalmának megvan a lehetősége, hogy nemcsak a t&rtalmi gazdagságot, hanem a művészi erőt és a művészi tudást tekintve is világelsőségre törekedjék, és erre is kell törekednie. Nem szabad megbékélni a színtelen, sebtében összecsapott 1 művekkel, ahogy egyes elvtársak a művészeti szervekben, a szerkesztőségekben és a kiadókban teszik. A középszerűséget és a torzítást gyakran nert) utasítják kellőképpen vissza; ez pedig árt a művészet fejlődésének és a nép műveszeti nevelésének. A filmnél megállapíthatunk bizonyos haladást. Ojabban több filmet gyártanak nálunk. A filmgyártás dolgozói azonban, a mennyiséget hajszolva gyakran nem elég igényesek a filmek eszmei-műveszi minőségét illetően, jelentéktelen, figyelemre nem méltó jelenségekről gyengécske, felszínes müveket alkotnak. Az ilyen gyakorlatnak véget kell vetni, mert szem előtt kell tartani, hogy a film a dolgozók kommunista nevelésének hatalmas eszköze. A párt harcolt és harcolni fog a szovjet valóság hamis ábrázolása ellen, az olyan kísérletek ellen, amelyek szépítgetik a szovjet valóságot, vagy ellenkezőleg, fitymálják és lebecsülik azt, amit a szovjet nép kivívott. Az irodalmi és művészi alkotó munkát hassa át a kommunizmusért vívott harc szelleme, s az alkotás öntsön bátorságot és szilárd meggyőződést u szívekbe, fejlessze a szocialista öntudatot és az elvtársi legyeimet. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az ideológiai, a politikai és a szervező munkában tovább növekedjék a sajtó szerepe. Fontos feladat a falusi kulturális nevelőmunka megjavítása. A falun gyakran elhanyagolják a kulturális munkát, s rosszul használják fel a rádiót, a sajtót, a klubokat, és a könyvtárakat. A kulturális intézmények munkájukban gyakran elszakadnak H kommunista építés gyakorlati feladataitól. A kultúrházaknak, a kluboknak, a könyvtáraknak, vörös sarkoknak a politikai tömegmunkában és a kulturális nevelőmunkában a pártszervezetek támaszpontjaivá kell válniok. A mezőgazdaság további fellendítését célzó program megvalósításában fontos szerep hárul ezekre az intézményekre, mert segíthetik az élenjáró tapasztalatok népszerűsítését, az agrotechnika tanulmányozását. Az ideológiai munka minden eszközét jobban Ktell felhasználnunk, hogy üj sikereket arassunk a kommunista építésben. Pártunknak állandóan gondja volt és gondja lesz arjra. hogy ideológiailag a kádereket, minden kommunistát, minden dolgozót megedzzen. A pártépítés, a szervezeti vezetés és az ideológiai-politikai munka terén tehát a következő feladatok várnak reánk: 1. Ezután is fokozottan növelnünk kel! a pártnak — a szovjet nép vezető és irányító erejének a szerepét a Szovjetunió egész álami. társadalmi, gazdasági és kulturális életében, még jobban ki kell terjeszteni és meg kell erősíteni a párt. kapcsolatait a tömegekkel, tovább kell növelni tekintélyét; óvni és erősíteni kell a pártnak és vezető magvának egységét és tömörségét, szigorúan alkalmazni kell a pártban a kollektív vezetést; a fogyatékosságokat a gazdasági és kulturális építés minden területén bátran fel kell tárni, s fejleszteni kell a bírálatot és az önbírálatot. 2. Tovább kell fejleszteni a pártdemokráciát. s ezen az alapon fejleszteni kell a kezdeményezést és fokozni kell a pártszervezetek és minden kommunista felelősségét; tökéletesíteni kell a pártszervezetek szervező tevékenységét és azt a kommunista építés gyakorlati feladatainak megoldására kell irányítani; meg kell javítani a káderek kiválasztását, nevelését és elosztását; a kommunista építés feladatainak megoldásában fokozni kell a szakszervezetek és a Komszomol szerepét. 3. Emelni kell az összes pártszervezetek ideológiai színvonalát, s a kommunizmus építéséve! összefüggő gyakorlati feladatok megoldására kell azt irányítani; biztosítani kell, hogy a kommunisták alkotóan elsajátítsák a a párt elméleti és történelmi tapasztalatait; fokozni kell az éberséget az ideológiai munkában, kérlelhetetlenül harcolni kell a burzsoá ideológia ellen; erőteljesebben kell munkálkodni a tömegek kommunista nevelésén, és az emberek tudatában megbúvó kapitalista csökevények leküzdésén; jobban és tevékenyebben fel kell használni erre a célra az eszmei befolyásolás minden eszközét; a propagandát, az agitációt, a sajtót/ a rádiót, a kulturális és népművelő szervezeteket és intézményeket, a tudományt, az irodalmat és a művészetet. Elvtársak! A szovjet nép nagy és dicső utat tett meg. Kommunista'pártiának vezetésével nagy történelmi vívmányokat ért el. Győzelmeinket a kül6ő és a belső ellenség elleni kemény nareban vívtuk ki. A szovjet nép ezen az úton sok akadályt és nehézséget küzdött le. A szovjet nép következetesen és szilárdan valósítja meg az ország átalakításának, a szocialista gazdaság fejlesztésének nagyszerű terveit. A Szovjetunió sikerei örömmel töltik el és lelkesítik népünket s barátainkat. Még ellenségeink is kénytelenek hangnemet változtatni. Az első szovjet ötéves tervet gúnyolódva, a szocialista állam erőiben kételkedve fogadták, miost viszont riadót fújtak. Most már a vak is látja, milyen óriási eredményeket ért el a Szovjetunió munkásosztálya, dolgozó parasztsága, egész népe. Népünk kezébe vette s"rsa intézését, a párt vezetésével megteremtette a világ első szocialista munkás- és parasztállamát, lelkesítő példát mutatva a világ minden népének, s fáradhatatlanul munkálkodik a kommunista társadalom építésen. (Hosszantartó taps). A szovjetország most rohamos fellendülésben van. Képletesen szólva olyan hegyre, olyan magaslatira jutottunk, ahonnan már szabad szemmel láthatók a végső célhoz, a kommunista társadalomhoz vezető út nagy távlatai. (Hosszantartó taps.) Nehéz és hihetetlenül göröngyös volt az út, melyet országunk elsőként tört e magaslat felé. A szovjet népet azonban nem rettentette meg semmiféle nehézség, semmi sem törte meg erejét. A nehézségek leküzdése még jobban megedzette a szovjet föld dolgozóit a kemény és bátor harcban. A szovjet emberek mind az élelmezésében és a ruházkodásban, mind pedig a lakás és a kényelmes élet kérdéseiben és sok másban is öntudatosan vállalták szükségleteik kielégítésének korlátozását. Bírálnak bennünket, higy a ruhák szabásában nem mindig követjük az új párizsi divatoí, hogy a szovjet emberek gyakran még rövid vattakabátban járnak, és ez rontja az alakjukat, de mi magunk is látjuk és elismerjük ezt. Sok tekintetben önmegtartóztatók voltunk de nem volt más választásunk. A legrövidebb időn belül meg kellett teremtenünk az erős szocialista ipart, az ország egész gazdaságának és védelmi képességének legfőbb alapját, gyökeresen át kellett alakítanunk a mezőgazdaságot, meg keltett teremtenünk a népi értelmiség új kádereit, fel kellett építenünk a szocialista társadalmat, hogy a nagy október történelmi vívmányait megtarthassuk é6 megsokszorozhassuk Az ellenség nemegyszer megpróbálta kipuhatolni, mennyire szilárd és életképes a szocialista szovjet állam, de minden kísérlete kudarcot vallott és a katonai kalandok szervezői nyakukat szegték. (Viharos taps). A szovjet állam növekszik és erősödik, hatalmas világító toronyként az egész emberiségnek mutatja az új világ felé vezető utat. (Hosszantartó taps.) A szovjetország most a hatodik ötéves tervben új nagy lépést tesz előre. Tovább fejlesztjük a nehézipart, s ezzel növeljük a fogyasztasi cikkeket gyártó népgazdasági ágak fejlesztésének lehetőségét. Pártunk alkotóerejének teljében van, s hatalmas energiával és rendíthetetlen akarattal tör a nagy cél — a kommunizmus felépítése felé. Az emberiség történetében nem vr

.it. és nincs magasztosabb és nemesebb cél, A kommunizmus teljesen kibontakoztatja a társadalom összes termelő erőit; olyan társadalmi rendszer lesz, amelyben a társadainú gazdaság minden forrása bőven fog buzogni, amelyben minden ember képességei szerint lelkesem fog dolgozni és munkája után, szükségletei szerint fog a javakban részesülni. Ezen az alapon megteremtődnek a feltételei annak, hogy minden egyén, a kommunista társadalom minden tagja sokoldalúan fejlődhessék. (Hosszantartó taps) Ezért van olyan hatalmas vonzóerejük a kommunizmus eszméinek, ezért hódítanak meg ezek az eszmék újabb és újabb híveket!. És nincsen nagyobb ostobaság annál a koholmánynál, hogy az emberek kényszerből, külső nyomásra lépnek a kommunizmus útjára. Meggyőződésünk, hogy a kommunizmus eszméd győzelmet aratnak és az újabb és újabb embermilliók közt a burzsoá reakciósok semmiféle vasfüggönye és gátja sem állíthatja meg terjedésüket. (Viharos taps). Egyszersmind szilárdan állást foglalunk a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése, gazdasági versengése mellett, következetesen folytatjuk a népek közötti béke és barátság politikáját. Pártunknak jócskán vannak ellenségei és rosszakarói, de sokkal több a kipróbált barátja és hű szövetségese. Ügyünk legyőzhetetlen! Legyőzhetetlen. mert a nagy szovjet néppel együtt a testvéri népi Kínában, minden népi demokratikus országban százmiliók viszik előre (Viharos taps) (Folytatás a 13. oldalon.)