Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-17 / 48. szám, péntek

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán (Folytatás az 1, oldalról) problémát más módon — a békének és a népek, köztük a német nép biztonságának érdekében — oldják meg Hallatlanul megnövekedett a békeszerető szovjet hatalom ereje. Délkelet-Európa országai, amelyek annak idején nyersanyagot és embertartalékokat szállítottak Németországnak, most a Szovjetunióval együtt szilárd gátat vetnek a német revansisták esetleges agressziójának. Ausztria, amely a múltban Németország szövetségese volt, semlegességi politikát hirdetett. Békeszerető erők működnek Nyugat-Európa minden országában. Magában Németországban is más az erők eloszlása, mint régebben volt. A Német Demokratikus Köztársaság, amely nem óhajt háborút, annvira megerősödött, hogy ma már nem lehet szó arról, hogy a német kérdést az ő részvétele nélkül vagy érdekeinek rovására oldják meg. A Német Szövetségi Köztársaságban a sokmilliós munkásosztály más hazafias erőkkel együtt mind aktívabban lép fel Németország új háborús tűzfészekké változtatása ellen. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, a párizsi egyezmények elvetése, a két német állam közeledésének és együttműködésének megteremtése — ez a német probléma megoldásának helyes útja. Ismeretes, hogy bizonyos körök a németek részvétele nélkül és a német nép alapvető érdekeinek rovására akarják megoldani a német problémát. Nem kétséges, hogy az ilyen politikára vereség vár. (Taps). Az emberiség szempontjából továbbra is az egyik legfon osabb kérdés a fegyverkezési hajsza megszüntetése. Ez természetesen bonyolult k'*rdés, de annál nagyobb állhatatossággal és energiával kell keresni megoldását. Senki sem állíthatja, hogy a Szovjetunió kevéssé fáradozott azon, hogy kimozdítsa a holtpontról a leszerelés kérdését. Széleskörűen ismertek a Szovjetunió 1955. május 10-i javaslatai, fegyveres erőinek csökkentését célzó és más intézkedései. A nyugati hatalmakról azonban nem lehet ugyanezt elmondani. Csak az kellett, hogy a Szovjetunió elfogadja Angliának, Franciaországnak és az Egyesült Államoknak a leszerelés két szakaszára és a fegyveres erők meghatározott színvonalára vonatkozó javaslatait, s a nyugati hatalmak megkezdték a visszakozást és nemcsak a Szovjetunió konkrét javaslatait nem voltak hajlandók elfogadni, hanem saját javaslataikat is megtagadták. Mint látható, ehben az „erőpolitika" legelvetemültebb híveinek befolyása mutatkozott meg. Ezek igyekszenek ismét támadásba átmenni és meghiúsítani a nemzetközi feszültség tapasztalható enyhülését. Természetes, hogy a békeszerető államoknak le kellet ebből vonniok a megfelelő következtetéseket és folytatniok kellett országuk biztonságának erősítését. Államaink kénytelenek voltak egyesíteni erőiket és erőforrásaikat, ezért kötötték meg a varsói szerződést, amely fontos stabilizáló tényező Európában. Eltökélt szándékuk minden erejüket felhasználni arra, hogy megvédelmezzék népeik békés életét és ne engedjenek újabb háborús tűzvészt Eurónában. Ami a leszerelés kérdését illeti, mi nem sajnáljuk az erőfeszítéseket e rendkívül fontos probléma megoldására. Továbbra is törekedni fogunk a fegyverkezni hajsza megszüntetésére, az atom- és hidrogénfegyver eltiltására. Addig is, amíg megegyezés jön létre a leszerelés fő kérdéssiben, kijelentjük, készek vagyunk belemenni ilyen vonatkozású részintézkedésekbe, például a termonukleáris fegyverek kipróbálásának beszüntetésébe, a Németország területén állomásozó csapatok atomfegyverrel való ellátásának megtiltásába, a katonai költségvetések csökkentésébe. Ha az államok msgtennék ezeket az intézkedéseket, ez megtisztítaná az utat a megegyezés előtt más, bonyolultabb leszerelési kérdésekben. A Szovjetunió szilárd elhatározása, hogy minden szükségeset megtesz a néoek békéjének és biztonságának biztosítására. A viláqbéke megszilárdítása szempontéiból felmérhetetlen lelentőségű lenne, ha szilárd baráti kapcsolatok alakulnának ki a világ két leqnegvobb hatalma — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — között. Nézetűink szerint. ha a Szovietunió és az Egyesült Államok viszonya a békés eqvmás mellett élés ismert öt elvén épülne fel. ez valóban kimaqasló jelentőségű lenne az. eaész emberiséq szempontjából ÚJ S 7 ô 1956. február 17. és természetesen az Eqvesült Államok népe számára legalább annvira has?nos lenne, mint a Szovietunió népei és minden más nép számára. Ezeket az elveiket — a területi integritás és a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartását, a meo nem támadást. az eavmás belügyeibe való be nem avatkozást,' az eavenlőséget és a kölcsönös előnyöket, a békés eavmás mellett élést és a gazdasági együttműködést — ma már mintegy húsz állam oeztia é^ támoqatia. Az utóbbi időben úiabb fontos lépéseket tettünk, amelyeknek az a céliuík. hoqv elériük a szovjet-amerikai kapcsolatok gyökeres meqiavulását. A Szovietunió és az Eqvesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötésére vonatkozó javaslatunkról van szó. amely bennefcglaltatik N. A. Bulflanvin elvtársnak Eisenhower elnökhöz intézett üzenetében.. Barátságot és együttműködést kívánunk az Eqvesült Államokkal a békéért és a népek biztonságáért folytatott harc porondián. továbbá gazdasági és kulturális téren ió szándékkal törekszünk erre. nem reiteqetünk tőrt palástunk alatt. Nem azért javasoljuk ezt. mintha a Szovjetunió nem élhetne másként, csak ha ilyen sízerződést köt az Egvesült Államokkal. A szoviet állam fennállt és sikeresen fejlődött akikor is. amikor a Szovietunió és az Eqvesült Államok között méq normális diplomáciai kapcsolatok sem voltaik. Mi azért javasoltunk, ilven szerződést az Egyesült Államoknak. mert ilyen szerződés megkötése összhangban volna mindkét orszáq népeinek abbeli őszinte törekvésével, hoqy békében és barátságban éljenek. (Taps.) Ha a Szovietunió és az Egyesült Államok között nem jönnek létre ió kapcsolatok, hanem fennmarad a kölcsönös bizalmatlanság, az méq nagyobb méretű feqyverkezési hajszára, s mindkét részről az erők méq veszélyesebb növelésére vezet. Ezt akarnák a Szovjetunió és az Amerikai Eqvesült Államok népei? Természetesen, nem! Kezdeményezésünk eq velőre még nem talált kellő figyelemre és támoqatásra az Eqyesülit Államokban, ami arról tanúskodik, hoqv az Eqvesült Államokban méq erősek azoknak a pozíciói. akik a rendezetlen kérdéseket háború útiáin akarják megoldani. s hoqv ezek az emberek méq mindig erős nyomást gvakorolnak az elnökre és a kormányra. Mi azonban remélni szeretnénk, hogv békés törekvéseinket helyesebben foqiák maid értékelni az Eqvesült Államokban, és ez az ügy iobb fordulatot vesz. Továbbira is arra törekszünk maid. hoqv iavítsuk kapcsolatainkat NagyBritanniával és Franciaorszáqqal. Minthoqv országaink európai államok, sok közös érdekünk van. Elsősorban közös az a qondunk, hoqv megakadályozzuk egy úi háború kirobbantását. Mint ismeretes, mindkét világháború Európában tört ki. Mindkét esetben a militarista Németország volt a háború tűzfészke. A Szovjetunió. Franciaorszáq és Anglia népei Lenqvelorszáq. Csehszlovákia és Jugoszlávia. Belgium. Albánia és más európai orszáqok népeivel eavütt sok vért áldoztak a közös ellenség szétzúzásáért, és a béke biztosításáért. Az a véleményünk, hoqv a Szovjetuniónak. Angliának és Franciaországnak mint euróoai nagyhatalmaknak szilárdan őrködniök kell a béke áldásain, minden lehetőt meg kell tercniök az úi háború elhárításáért. Erre különösen fontos utalni most. amikor gvonsítiáik a revansista nyugatnémet Wehrmacht feľ.esztését. s ezzel közvetlenül veszélyeztetik valamennyi euróoai nér> biztonságát. A tartós euróoai béke és biztonság biztosítása országaink számára nem átmeneti jelentőségű érdek. Ez terem, ti meg a szilárd alapot a Szovjetunió. Ano'ia és Franciaország kölcsönös megértéséhez és együttműködéséhez, kereskedelmi és minden egvéb vonatkozású kapcsolataik fejlesztéséhez. A Szovietuniónak változatlanul gondia fesz arra. hoqv tovább szélesítse és erősítse barátságát és együttműködését a keleti országokkal. Meqeléqedéssel állapíthatjuk meg. hogv baráti, ió kapcsolataink alakultak ki az Indiai Köztársasággal, s e kapcsolatoknak naqv jövőjük van. Üdvözöltük az arab országok népeinek azt a törekvését, hoqv meqvédiik nemzeti függetlenségüket. Ügvsziintén reméljük. hogv Iránban, Törökországban és Pakisztánban is megértik: létérdekük, hogv normMte kapcsolataik legyenek a Saovletunióval. Változattanul alapelvünk a baráti kapcsolatok feilesztése és erősítése mindazokkal az országokkal, amelyek, mint mi. fenn akariák tartani a békét. Az az álláspontunk, hogv a jelen körülménvek között, amikor fennállnak a katonai csoportosulások, még korántsem merültek ki annak lehetőségei. hogv az államok, különösen a szomszéd államok, meqíavítsák eavmás közötti kapcsolataikat. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell a meqnemtámadási vaqv a barátsági szerződések jelentőségét, amelyeknek megkötése előseqíthetné az országok közti gyanakvás és bizalmatlanság megszüntetését. egészségesebbé tehetné a nemzetközi légkört. A Szovietunió a maga részéről kész ilven szerződéseket kötni a meqfelelő államokkal. Az országok közötti kölcsönös kapcsolatok további megjavítása szempontiából igen nagv jelentősége van a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok kibővítésének. A szoviet kormány a maga részéről minden tehetőt megtesz, hogv elősegítse az ilven kapcsolatok minden irányú kifeilődését. Megelégedéssel í'^píthatiuk. meg. hoqv az utóbbi időben jelentősen megerősödtek a Szovietunió és számos orszáq kereskedelmi kapcsolatai, gyakoribbá vált a küldöttségcsere. Tavaly a kormán v tagjainak és a szakszervezetek képviselőinek vezetésével szoviet könnyűipari, építőipari, mezőgazdasági küldöttségek, a tudomány i és a kultúra művelői, valamint sportküldöttségek jártak Angliában. Az angol tormánv közreműködött a kapcsolatok klfeilesztésében. A szoviet küldöttségeket iól fogadták Angliában,. Feltehető, hogy a küldöttségek tagiéiként vaqv eqvéni látogatókként a Szovjetunióban járt angolok sem panaszkodhatnak rossz fogadtatás miatt. Ugvanilven szellemben fejlődnek a kapcsolatok a Szovietunió és Franciaország. Svédország, Firmonszág. Norvégia. valamint más országok között. Tavaly küldöttségcserére került sor az Egyesült Államokkal is. A többi között szíves fogadtatásban részesült az Eqvesült Államokban a szoviet mezőgazdasági küldöttség. Járt az Egyesült Államokban szoviet újságíró-, építész- és orvosküldöttség. Az Eqvesült Államokkal való kapcsolatok feilődése azonban méq elenvésző. A Szovjetunióban ez idő alatt sok neves amerikai államférfi és maqánszemélv iárt. Az amerikai állampolgároknak minden lehetőségük megvolt, hoqy ellátogassanak a Szovietuniőba. orszáqunkban szíves fogadtatásra találtak. Viszont sok szoviet mérnök, tudós, író és művész sainos nem élhetett az amerikai cégektől és szervezetektől kapott meqhívással. mert nem kapta meg az amerikai hatóságok enqedélyét. Világos, hogv ez nem segíti elő az országaink közötti kapcsolatok kiszélesítését. Reméliük. hogv a helyzet javulni fog. Az országok közti gazdasági együttműködés bázisának kiszélesítésében naqv szerep vár a kereskedelemre. Az észak-atlanti tömbnek ez a jelszava: „Fegyverkezzünk!" Mi ezt a jelszót állítjuk vele szembe: ..Kereskediünik!" Üi ötéves tervünk a kereskedelmi kapcsolatok jelentékeny kiszélesítését irányozza elő. mind a népi demokratikus országokkal, mind pedig más államokkal. Legfőbb internacionalista kötelességünknek tekintiük a szocialista tábor országai közti testvéri kapcsolatok fáradhatatlan fejlesztését és szilárdítását. közös nagv üovünk. a szocializmus érdekében. (Hosszantartó taps.) 6. A mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése Elvtársak! Foglalkozni Wvánok a mai nemzetközi feilődiés néhánv olyan alapvető kérdésével, amelv nemcsak a mostani események menetét, hanem a további perspektívákat is meghatározza. E kérdések a következők: A két rendszer békés egymás mellett élése, a háborúk elhárításának lehetősége a jelen korszakban és a különböző országok szocializmusba való átmenetének formái. Vizsgál iuk meg röviden ezeket a kérdéseket. A két rendszer békés egymás mellett élése A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad országunk kütoolitiká iának általános vonala. Azt mondják, höűv a Szovjetunió csak taktikai, konjunkturális elgondolásból hmooztatla a békés egymás mellett élés elvét. Ismeretes azonban, hogv a békés egymás mellett élés mellett ugyanilyen szilárdan foglaltunk állást azelőtt is. a szoviet hatalom első évei óta. Ez tehát nem taktikai lépés, hanem a szoviet külpolitika alapelve. Ez azt jelenti, hoqv ha fenyegeti <is veszélv a különböző társadalmi-politikai rendszerű országok békés egymás mellett élését, ez a veszélv nem a Szovjetuniótól, nem a szocialista tábortól indul ki. Van-e szocialista államnak aikár eqvetlen indítéka is arra. hoqv agresszív háborút robbantson ki? Vannak talán nálunk olvan osztályok és csoportok, amelyeknek érdeke a háború, mi"*' a meq gazdagodás eszköze? Nem. Ezeket már rég megszüntettük. Talán kevés a földünk és természeti kincsünk, és talán nincs, elég nversanvagforrásunk vaqv árupiacunk? Nem. mindezekkel bőven rendelkezünk. Minek kellene hát nekünk háború? Nekünk nem kell háború, mi elvből elvetiük az olvan politikát, amelv az emberek millióit a milliárdosok kicsiny csoportjának önös érdekei kedvéért háborúba taszítja. Tudiák-e mindezt azok. akik a Szovietunió ..agresszív szándékairól'' kiáltoznak? Természetesen tudják. Miért rikoltoznak tehát tovább repedt hangú öreg dudáinkon az állítólagos „kommunista agresszióról"? Csak azért, hogv a zavarosban halászhassanak, álcázhassák világuralmi terveiket, a béke. a demokrácia és a szocializmus elleni ..kereszteshad Iáratról" szőtt terveiket. A béke ellenségei mindmáig azt igyekeznek bizonygatni, hoqv a Szovjetunió a forradalom „exportjának" útián meg akarja dönteni a tőkés rendet más országokban. Magától értetődik, hoqv köztünk, kommunisták között, nincsenek a kapitalizmusnak hívei. Ez azonlban egyáltalán nem azt íelenti, hoqv mi beavatkoztunk, vaay be akarunk avatkozni azoknak az országoknak a belügyeibe, ahol tőkés rendszer van. Romáin Rollandnaik iqaza volt. amikor azt mondotta, hoqv „a szabadságot nem hozzák külföldről málháskocslban, mint a Bourbonokat". (Élénkség a teremben.) Nevet.9éqes doloq azt hinni, hogv a forradalmak megrendelésre robbannak ki. Nemritkán hallhatók a burzsoá orszáqok képviselőinek ilyenféle eszmefuttatásai: „A szovjet vezetők azt állítják, hogy hfvei a két rendszer békés eqvmás mellett élésének. Viszont kijelentik hoqv harcolnak a kommunizmusért, azt mond iák, hogv a kommunizmus minden országban gvőzni foq. Miiven lehet a Szovjetunióval való békés egymás mellett élés. ha a Szovietunió a kommunizmusért harcol?" Ez a felfoqás a burzsoá propaqanda hatása alatt alakult ki. A burzsoázia ideológusai a tényeket elferdítve, szántszándékkal összekeverik az ideolóqiai harc kérdéseit az államok közti kapcsolatok kérdéseivel. hogv a Szovjetunió kommunistáit agresszív embereknek tüntessék fel. Amikor arról beszélünk, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — versengéséből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, ez egyáltalán nem .jelenti azt. hogv a szocialista otíszáqok a kapitalista országok belügyeibe történő fegyveres beavatkozással vívják ki a győzelmet. A kommunizmus ayőzelmébe vetett bizalmunk azon alapul, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. Ez az oka annak, hogy a marxizmus—leninizmus esfcméi mindinkább behatolnak a tőkés országok dolgozó tömegeinek tudatába. minit ahogy millió és millió ember tudatába hatolnak be nálunk és a népi demokratikus orszáqokban. (Hosszantartó taps.) Hiszünk abban, hogv a földkerekség minden dolqozó embere — miután meqqvőződött a kommunizmus előnyeiről — előbb vaqv utóbb, a szocialista társadalom felépítéséért vívott harc útjára lép. (Hosszantartó taps.) Mi, amikor a kommunizmust építjük hazánkban, határozottan soembeszállunlk a háború kirobbantásával. Mindig azt tartottuk és most is azt tartiuk. hoqv az új társadalmi rend kialakulása az egvik vaqv a másik orszáqban — az illető országban élő népek belüqve. Ez a mi álláspontunk, amelv a nüqvszerü marxista—leninista eszméken ailaoui. A bélkés eqvmás mellett élés elve mind szélesebb nemzetközi elismerésre talál. Ez az elv a Kínai Népköztártársaság és a többi népi demokratikus orszáq külpolitika iának alappillére. Tevékenven alkalmazza ezt az elvet az India Köztársaság, a Burmai Unió és számos más ország. Ez természetes is. mert hiszen más megoldás a mai körülménvek között nincs. Valóiában csak két út van: vagv a békés eqvmás mellett élés. vaqv a történelem leopusztítóbb háborúja. Harmadik út nincs. Feltételezzük, hogv a különböző tár^dalmi renclSzerű országok nemcsak cqvszerűen fennállhatnak eqvmás mellett. de tovább is kell menniök a kapcsolatok meqiavítása. a kölcsönös bizalom megerősítése és az eqvüttműködés útján. Annak az Öt ismert elvnek. amelv°t a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság iavasolt, s amelyet a bandungi konferencia és a széles nemzetközi közvélemény támogatott, az a történelmi ielentőséae. hoqv meghatározza, mi a jelen körülménvek között a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak leqjobb formája. Miért ne lehetne ezeket az elveket a viláq valamennyi orszáaa közti békés kapcsolatok alapiává tenni? A népek létérdekeinek és követeléseinek megfelelne ha minden orszáa csatlakoznék az öt elvhez. A háborúk elhárításónak lehetőségei a jelenlegi időszakban Világszerte embermilliók kérdezik: elkcrülhetetlen-e egv újabb háború, vajon az emberiségnek, amely két véres világháborút élt át, át kell-e élnie még egy harmadikat is? A marxistáknak úgy kell válaszolniok erre a kérdésre, hogy figyelembe veszik az utóbbi évtizedekben végbement világtörténelmi jelentőségű változásokat. Mint ismeretes, van egy marxistaleninista tétel, amely szerint amíg létezik az imperializmus, elkerülhetetlenek a háborúk. Ezt a tételt abban az időszakban dolgozták ki, amikor 1. az imperializmus mindent átfogó világrendszer volt és 2. a háborúban nem érdekelt társadalmi és politikai erők gyengék, elégtelenül szervezettek voltak és ígv nem kényszeríthették az imperialistákat arra, hogv lemondjanak a háborúkról. Általában csak a kérdés egyik oldalát tekintik, csupán a háborúk gazdasági alapját veszik szemügyre az imperializmusban. Ez azonban elégtelen. A háború nemcsak gazdasági jelenség. Abban a kérdésben, lesz-e háború vagv nem, nagyjelentőségű az osztályerők, a politikai erők viszonya, az emberek szervezettsége és tudatos akarata. Sőt, mi több, bizonyos körülmények között az élenjáró társadalmi és politikai erők harca döntő szerepet játszhat ebben a kérdésben. Eddig az volt a helvzet, hogy a háborúban nem érdekelt és a háború ellen fellépő erők gyengén szervezettek voltak, nem voltak eszközeik ahhoz, hogy akaratukat szembeállítsák a háborús gyújtogatók terveivel. Így volt az első világháború előtt, amikor a háborús veszélv ellen küzdő legfőbb erőt, a nemzetközi proletariátust dezorganizálta a II. Internacionálé vezéreinek árülása Ez volt a helyzet a második viláqháború küszöbén is, amikor a Szovjetunió volt az egyetlen aktív békepolitikát folytatő állam, amikor a többi nagyhatalom valójában ösztönözte az agreszszorokat, a kapitalista országok munkásmozgalmát pedig megbontották a jobboldali szociáldemokrata vezetők ..Ezekre az időszakokra vonatkozóan a fenti tétel abszolút mértékben helyes volt. Jelenleg azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Létrejött és hatalmas erővé vált a szocializmus világméretű tábora, E tábor létével a békeszerető erőknek az agresszió elhárításához nemcsak erkölcsi, hanem anyagi eszközök is rendelkezésére állnak. Ezenkívül van egv sok százmillió lakosságú nagy államcsoport, amelynek államai aktívan fellépnek a háború ellen. Óriási erővé vált napjainkban a kapitalista országokban a munkásmozgalom. Létrejött és hatalmas tényezővé vált a békemozgalom. Ilyen körülmények között természetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy mivel létezik az imperializmus, fennmarad a háború Ueletkezésének gazdasági alapja is Ezért igen nagy éberséget kell tanúsítanunk. Amíg a világon fennmarad a kapitalizmus, a kapitalista monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is háborús kalandokra és agresszióra fognak törekedni, megpróbálhatnak háborút kirobbantani. De a háború nem végzetszerűen kikerülhetetlen. Ma hatalmas társadalmi és politikai erők vannak, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogv ne csak megakadályozzák az imperialistákat egv háború kirobbantásában, ha ezt megkísérelnék, hanem megsemmisítően visszaverjék az agreszszorokat, meghiúsítsák kalandor-terveiket. Ehhez arra van szükség, hogv mindenki, aki ellenzi a háborút, legven éber és álljon készen, egységfrontban lépjen fel és lankadatlan erőfeszítéseket tegyen a béke fenntartásáért folyó harcban. Minél aktívabban fogják védelmezni a népek a békét, annál nagyobb a biztosíték arra, hogv nem lesz új háború. (Hoszszantartó taps.) A szocializmusra ' való áttérés formái különböző országokban A nemzetközi küzdőtéren végbement nagy változásokkal összefügqésben új távlatok nyílnak meg az országoknak és a nemzeteknek a szocializmusra való áttérése terén is. V. I. Lenin még a Nagy Októberi. Szocialista Forradalom küszöbén ezt írta: „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik salátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia Ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilven vagv olvan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilven, vagy olyan ütemének. Nincs semmi, ami elméletileg nyomorúságosabb és gyakorlatilag nevetségesebb volna, mintha valaki a jövőt ebben a tekintetben. »a történelmi materializmus nevéheo«. egyhangú szürke színnel akarná megrajzolni: ez szuzdali mázolmány volna, semmi több." (Folytatás a S. oldalon.)