Új Szó, 1956. február (9. évfolyam, 32-60.szám)

1956-02-16 / 47. szám, csütörtök

A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XX. kongresszusán? Közlemény Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről (Folytatás a 2. oldalról.) A szocializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyást gyakorol a világesemények menetére. Jelentősen megnövekedtek a béke erői, amikor a nemzetközi küzdőtéren feltűnt azoknak a békeszerető európai és ázsiai államoknak csoportja, amelyek külpolitikájuk alapelvének nyilvánították ki, hogy nem vesznek részt tömbökben. Ezeknek az államoknak a vezető politikai körei joggal vélekednek úgy: a zárt imperialista katonai csoportosulásokban való részvétel csak fokozza azt a veszélyt, hogy országukat belerántják az agresszív erők kalandjaiba, joggal gondolják úgy, hogy a zárt imperialista katonai csoportosulásba való részvétel országukat lerántja a fegyverkezési hajsza halálos örvényébe. Ennek eredményeként a nemzetközi küzdőtéren kiterjedt „békeövezet" jött létre, amely Európa és Ázsia szocialista, valamint nem szocialista, de békeszerető államait egyaránt magában foglalja. Ez az övezet a földkerekség óriási térségeit fogja át. Területén majdnem másfél milliárd ember. vagyis bolygónk lakosságának többsége él. A nemzetközi események menetére Igen nagy hatással volt a legszélesebb néptömegek aktív békevédelmi tevékenysége Nincs a történelemben még egy olyan időszak, amelyet — a néptömegeknek a háborús veszély ellen vívott harca arányait és szervezettségét tekintve — össze lehetne hasonlítani a jelenlegivel. A háborús veszély és a reakció elleni harcban a legaktívabb és a legkövetkezetesebb harcosoknak a kommunista pártok bizonyultak, amelyek, miként azelőtt, ezekben az években is a béke megőrzéséért, a dolgozók létérdekeiért és az országaik nemzeti függetlenségéért vívott harc legsűrűjében küzdöttek. Az utóbbi években sok nehézség és csapás jutott a kommunisták osztályrészéül a kapitalista országokban. A kommunista pártok azonban e megpróbáltatások közepette becsülettel helytálltak. De más társadalmi körök Is nagy Számban helyezkednek háborúellenes álláspontra. Fellépésük természetesen sokkal hatásosabb volna, ha a béke ügyét védelmező, különböző erők kiküszöbölnék bizonyos fokú megosztottságukat. Rendkívüli jelentőségű a munkásosztály egységének, szakszervezeti egységének problémája, politikai pártjainak, a kommunistáknak, a szocialistáknak és a többi munkáspártnak az akcióegysége. A mai világban nem kevés baj gyökere van abban, hogy a munkásosztály sok országban hosszú éveken keresztül megosztott és különböző csoportjai nem küzdenek egységfrontban, ami csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet. Pedig most — véleményünk szerint — kilátás nyílik a helyzet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérdést tűzött napirendre, amelyek nemcsak valamennyi munkáspárt közeledését és együttműködését követelik meg, hanem reális lehetőségeket is teremtenek ehhez az együttműködéshez. A legfontosabb közöttük az újabb háború elhárítása. Ha a munkásosztály egységes, szervezett erőként lép fel. szilárd akaratot tanúsít, akkor nem lesz háború. Mindez történelmi felelősséget ró a munkásmozgalom minden funkcionáriusára. A békeharc érdekei azt követelik, hogy félrevetve a kölcsönös vádaskodást, megtalálják az érintkezési pontokat és ebből kiindulva kidolgozzák együttműködésük alapjait. Lehetséges és szükséges emellett az együttműködés a szocialista mozgalomnak azokkal a köreivel is, amelyek tőlünk eltérő nézeteket vallanak a szocializmusba való átmenet formái kérdésében. Közöttük sokan vannak olyanok, akiknek tévelygése ebben a kérdésben jóhiszemű. Ez azonban nem akadályozza az együttműködést Napjainkban sok szociáldemokrata tevékenyen harcol a háborús veszély és a militarizmus ellen, a szocialista országokkal való közeledésért, a munkásmozgalom egységéért, őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemokratákat és készek vagyunk minden szükségeset megtenni erőfeszítéseink egyesítésére a béke és a dolgozók érdekei megvédésének nemes ügyéért vívott harcban. A nemzetközi eseményeknek az utóbbi években megfigyelhető egész alakulása arról tanúskodik, hogy hatalmas népi erők indultak harcba a béke megőrzéséért. Az imperialista vezető köröknek ezz«l számolniok kell. E körök messzebb tekintő képviselői kezdik felismerni, hogy az „erőpolitika" nem tudott nyomást gyakorolni (

1 azokra a r országokra, amelyek ellen (' irányult, hogy az „erőpolitika" meg- I

1 bukott. Ez a politika egyszersmind 5 súlyos teherként nehezedett a kapitalista világ néptömegeinek vállára és fokozta elégedetlenségüket. Az emberiség túlnyomó többsége elutasítja az „erőpolitikát", mert az a háöorús veszélyt fokozó, népellenes kalandor- % politika. Ezeknek az elvitathatatlan tényeknek a hatására Nyugat befolyásos köreiben bizonyos kijózanodás jelei kezdenek mutatkozni. E körökben mind többen számolnak azzal, hogy a kapitalizmus sorsára nézve milyen veszélyes \játék lehet a szocialista tábor országai elleni háború Nem kétséges, hogy a kapitalista országok .v.:->kásosztálya és széles dolgozó tömegei, ha ezeknek az országoknak uralkodó körei ilyen háborút merészelnek kirobbantani, határozottan levonják a következtetéseket arról a rendszerről, amely időről időre véres háborúkba zúdítja a népeket. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban lehet hallani burzsoá országok tekintélyes személyiségeitől olyan nyílt beismeréseket, hogy egy atomháborúban „nem lesz győztes". Ezek az emberek még nem szánták rá magukat annak kijelentésére, hogy a kapitalizmus egy új világháborúban — ha azt kirobbantja — sírját leli, de már kénytelenek nyíltan beismerni, hogy a szocialista tábor legyőzhetetlen! Az imperialista erők helyzete nemcsak azért gyengül, mert az illető országok népei elutasítják a támadó po- f litikát, hanem azért is, mert az imperializmus az utolsó évtizedben vereséget szenvedett Keleten is, ahol roskadoznak a gyarmati rendszer évszázados tartópillérei és a népek mind Ez év február 15-én Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága teljes ü lést tartott: Az ülésen részt vettek Marek Smida és Miroslav Pastýfik elvtársak, a CSKP KB képviselői. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a követ-' kező pontokról tárgyalt: 1. A CSKP KB 1956. február 6—8-i ülésén a tavaszi mezőgazdasági munkák biztosításáról szóló határozatának teljesítése Szlovákiában. Előadó Michal Chudík elvtárs, a Megbízottak Testületének alelnöke, földmüvelésügyi megbízott. 2. Tájékoztatások a CSKP KB ülésének további fontos határozatairól, főleg a külpolitikai helyzetről és külpolitikánk feladatairól. Előadó Karol Bacílek elvtárs az SZLKP KB első titkára. Mindkét beszámolóval kapcsolatos vitában 18 elvtárs szólalt feL Az SZLKP KB teljes ülésének végén határozatokat hozott. -9 — DOLGOZÓINK ÜDVÖZLETE * • • — A Vorosilov-iizem dolgozói üdvözlik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát A dubnicai Kiiment Jefremovics Vorosilov-üzem dolgozói hétfőn február 13-án O. Motlík Részlegén a műszakváltáskor ülésre jöttek össze, amelyről a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának üdvözletet küldtek. Táviratukban üdvözlik az SZKP XX. kongresszusát és sikert kívánnak tárgyalásaihoz. Egyidejűleg közlik, hogy az eaész kollektíva idő előtt teljesíti a második csehszlovák ötéves terv első negvedévi feladatait. Az egész világon a béke biztosításáért folyó harccal kapcsolatos feladatok komolyságának tudatában Josef Dian és Marko Vagovig műhelyvezetők kollektívái kötelezettségvállalást tettek, amelyben az SZKP XX. kongresszusának tiszteletére az első negyedév feladatait 1956. február 29-ig teljesítik. Szovjet módszerekkel Az Oravában levő Isztebné-i Fémkohó dolgozói hálával és szeretettel üdvözlik az SZKP történelmi jelentőségű XX. kongresszusát. Ebr _ ben a modern bátrabban veszik kezükbe saját sorsuk (•üzemben az egész termelést a szovjet irányítását. példa alapján a szovjet emberek nagy segítségével vezettéS be, akiket a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja nevelt Az árvái kohászok az öntvények gyártásánál szovjet tapasztalatok alkalmazásával 11 százalékos anyagmegtakarítást értek el. Emellett a termelt fém minősége eléri a legjobb világszínvonalat. Az értékes vasöntvények olvasztása, hála a szovjet tapasztalatoknak, csaknem megkétszereződött A KONGRESSZUS VEZETŐ SZERVEI Tegnapi számunkban hírt adtunk a Szovjetunio Kommunista Pártja XX. kongresszusának megnyitásáról. A kongresszus a napirend jóváhagyása után rátért a vezető szervek megválasztására. A területi, határterületi és köztársasági küldöttségek képviselőiből alakított tanács megbízásából Podgornij elvtárs javaslatot tett, hogy 39 tagú elnökséget válasszanak. Az elnökséget egyhangúlag megválasztották. A kongresszus elnökségének tagjai: A. A. Andrejev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, G. 3. Burkackaja, K. J. Vorosílov, B. Gaíurov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, L. M. Kaganovics, J. E. Kalnberzin, N. T. Kalcsenko, I. V. Kapitanov, I. G. Kebin, A. I. Kiricsenko. B. P. Kirilenko, N. Klszeljov, F. R. Kozlov, A. N. Koszigin, O. V. Kuusinen, G. M. Malenkov, V. P. Mzsavanadze, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, N. A. Muhitdinov, N. Sz. Patollcsev, M. G. Pervuhin, K. G. Piszin, P. K. Ponomarenko, Z. R. Rahimbabajeva, M. I. Rozsnyeva, M. Z. Szaburov, A. J. Sznyecskusz, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov, A. 1. Hvorosztuhin, N. M. Svernyik, D. X. Sepilov, M. A. Jasznov. Az elnökség megválasztása után Furceva elvtársnő, a delegációk képviselőiből alakult tanács tnegbízásából javaslatot tett a kongresszus tizenöt tagú titkárságának megválasztására. A kongresszus egyhangúlag megválasztotta a titkárságot, amelynek tagjai a következők: N. I. Beljajev, I. P. Bojcov, A. D. Danyijalov, M. T. Jefremov, G. V. Jenyutyin, O. I. IvaScsenko, N. V. Laptyev, P. G. Moszkatov, N. M. Pegov, Z. T. Szergyuk, M. M. Sztahurszkij, A. 1. Sztrujev, V. M. Szuszlov, V. M. Csurev, I. D. Jakovlev. Egyhangúlag választották meg a kongresszus tizenegy tagú szerkesztő bizottságát is, amelynek tagjaira Szergyuk elvtárs tett javaslatot. A kongresszu* szerkesztő bizottsága a következő tagokból áll: P. N. Poszpjelov L. N. Jefremov, F. V. Konsztarjtyinov, V. T. Lacisz, I. D. Musztafajev I. D. Nazarenko, N. N. Organov N. V. Popova, F. J. Tyitov, P. A. Szatyukov, A. N. Seljepin. Ezután Sznyecskusz elvtárs javasAhhoz, hogy az idegen téli időben latára megválasztották a huszonhárom (l tagú mandátumvizsgáló bizottságot. 1

1 A kongresszus mandátumvizsgáló bi- "IT^Sľ-,

0 bratislavai nagyállozottsága: A. B. Arisztov N. J Avhi- | mB

S

r

f ^rom kellekkel ke movics, Sz. Babajev, A. I. Gajevoj, J. ™

n

d?

k

e™<

e

: cstzmaval, egy odavalo I. Gromov G. A. Gyenyiszov P. I. | meg e™ >

ő ad

aJ elszan

t' n : , ,. rw _ , • _ sággal. Sajnos, nekem csak az utobDoronyin, I. K. Zsegalin, I. K. Zam- <• - . , - , ^ - , csevszkii Sz D Ignatvev P T Ko- 5 hl

b°

l volt nemt készte

tem, ezért ermo-™ r» s," i^vwľt^otiJ ň 4 v„ tem aztá

n csuromvizesen utam célmarov, D. Sz. Korotcsenko, D. A. Ku- ' „ , , , * , _ .„ . r . r . r u • jahoz. Derektol lefele a holétol, felnajev, A. N. Lanonov L. 1. Lubennyi- . , „,,.„, ' , „ , , „ . •„ „ . .. „ 1 felé pedig a hideg verejtektol csukov, Z. I. Muratov, N. V. Podgormj, D. 5 romvizese

n_ Sz Polianszkij S / ( A hóval fedett vasúti pályán mindR. Razzakov, T. F. Stikov A. M. Skót- |i *„„.,„ „ • -,„ „/ .. ... * • \ össze par arasz szelessegu lábnyom nyikov, Sz. A. Tovmaszjan. f

út veze

t toronyiránt. A síneket alig Ezután jóváhagyták az SZKP XX. \ lehet látni a nagy fehérségtől, de Fűtőházi legények kongresszusának napirendjét. . Utána az ülésen elnöklő N. A. Bulganyin megadta a szót N. Sz. Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, hogy megtartsa az SZKP Központi Bizottságának beszámolóját. A küldöttek viharos tapssal fogadták N. Sz. Hruscsovot. Valamenynyien felálltak. A kongresszus küldöttei teszült figyelemmel hallgatták végig a délelőtti és az esti ülésen át tartó beszámolót, amelyet nem egyszer az egész terem lelkes helyesléssel kísért. A kongresszus második napja Moszkva, február 15. (TASZSZ). — Szerdán, február 15-én a Nagy Kreml Palota üléstermében tovább folytatódott az SZKP XX. kongreszszusának ülése. A Revíziós Bizottság beszámolója után, amelyet P. G. Moszkatov elvtárs adott elő, megkezdődött a Központi Bizottság beszámolójával kapcsolatos vita. A vitában valamennyi felszólaló teljes egyetértését fejezte ki a párt Központi Bizottságának beszámolójával A felszólalók nagyra becsülik a Központi Bizottság munkáját, hűségét a lenini elvekhez és munkamódszereit, vezetőségének kollektivitását és operatív működését, ahogy az utóbbi években a nemzetközi és belpolitikai élet fontos problémáit megoldotta. A küldöttek szavai szerint mély benyomást keltettek bennük azok a kilátások, amelyeket az új ötéves terv irányelvei és a Központi Bizottság beszámolója nyitnak előttük. A tárgyalások második napjának első részében összesen beten szólaltak fel a vitában A moszkvai városi szervezet nevében Kurceva elvtársnő emelkedett szólásra és rámutatott a moszkvai pártszervezet előtt álló nagy feladatokra. Kiricsenko elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára az ukrán iparról és mezőgazdaságról beszélt és bejelentette, hogy Ukrajna az idén a hústermelésben eléri azt a színvonalat, amelyet a hatodik ötéves terv irányelvei az 1960-as évre határoznak meg. A munkaversenyről beszélve élesen bírálta azokat a pártés gazdasági dolgozókat, akik hangzatos munkafelajánlásokat tesznek, de nem biztosítják a felajánlások teljesítését. Kozlov elvtárs, Leningrád küldöttje köszönetét fejezte ki a Központi Bizottságnak azért, hogy leleplezte és ártalmatlanná tette a kártevő Beriját, aki bűnös mesterkedéseivel rossz hírbe akarta hozni a leningrádi pártszervezetet. Majd pedig vázolta a leningrádi ipar, főleg a gépipar hatalmas fejlődését. Patolicev elvtárs, a beloruszi pártszervezetek küldöttje kiemelte, hogy a Központi Bizottságnak a XIX. és a XX. kongresszus között tett intézkedései és határozatai óriási jelentőségűek voltak a párt sorainak megszilárdítására nézve. A Belorusz SZSZK fontos problémájaként mutatott rá arra, hogy szélesebb körűen kell folytatni az or^ szágépítést a falvakon. Kalnberzin elvtárs litván küldött a Litván SZSZK népgazdaságának fejlesztésében elért sikerekről beszélve főleg a vegyiipar és a gépipar eredményeit hangsúlyozta. „Az orosz nemzet és a Szovjetunió többi nemzetei testvéri segítségének következtében, hála a lenini nemzetiségi politikának, az Üzbég SZSZK fejlődésének magas fokára juthatott el" — mondotta felszólalása elején Muhitdinov elvtárs üzbég küldött. „A legfejlettebb tőkés országok elérésének és túlszárnyalásának jelszava Üzbekisztáij számára azt jelenti — mondotta —, hogy elsősorban a gyapottermelést kell növelni. 1960-ban 3 700 000 tonna gyapotot kell betakarítanunk. Az üzbég nép nagy kötelezettsége, hogy 1 millió hektár úgynevezett „puszta sztyeppét" műveljen meg, amely gazdag gyapottermést adhat." Lapzártakor még folyik a kongresszus ülése, amelyen további küldöttek szólalhak fel. annál jobban a száguldó 90 tonnás mozdonyokat. Nem is mertem máshol menni, mint a töltés alján. Ha aztán túl közel merészkedett egy-egy masina, inkább belevetettem , magam a derékig érő hóba, ide csak nem kapaszkodnak fel utánam! Hanem azért még sem bántam a viszontagságos kirándulást! Olyan legényekkel ismerkedtem meg, akikre méltán lehet büszke a vasút népes szervezete. No meg az utazó polgár is, aki ezeknek az embereknek köszönheti, hogy bármilyen időjárás esetén keresztül-kasul utazgathat az országban. Mert hát a fütőházi dolgozóknak nemcsak az a feladatuk, hogy fűtsék a mozdonyokat. Óriási javítóműhelyeikben ők javítják a gépeket, meg a hibás szerelvényeket, s gyakran csakis tőlük függ az utasok bizton>4tlga, meg az is, hogy egyáltalán elindul-e útjára egy-egy szerelvény. Kilencedikén és tizedikén, a legnagyobb hidegbe,, történt például, hogy a kassai meg a zólyomi gyorsvonat mozdonyának, továbbá a párkányi személyvonat mozdonyának a nagy hidegtől megrepedt az olajsürítője. Így kizárt dolog lett volna útnak indulni. Viszont délután három órára járt már az idő, amikor lejárt a szerelők munkaideje. Mit tettek azonben ezek a derék emberek? Csakhamar akadt négy szerelő, akiknek a nevét is elárulom: Lacko Antal, Gábris István, Csibrik László és Vanyhara Ferenc — akik egy-kettőre fent teremtek a mozdonyokon és addig onnan le nem szálltak, amíg rendbe nem hozták az elromlott alkatrészeket. Pedig ez az önkéntes kis „reparáció" nem kevesebb ideig, mint éjfélig tartott. Kis riportomnak „Fütőházi legények" címet adtam. Ezzel szemben ebben a fűtőházban a fütőházi lányok is „legények a talpukon". Ezt äz állításomat is a mostani hideg időjárással tudom bizonyítani. Ezekben a hetekben ugyanis olyan állapotban érkeznek be a vonatok, hogy azoknak mozdonyai beillenének valami jégbarlangi látványosságnak. No, dehát most is közbeléptek a fűtőházi dolgozók. Az egész kollektíva, köztük a hivatalnokok is, éjszakai önkéntes szolgalatra jelentkeztek. Es amíg leánytársaik kényelmesen aludtak jó meleg ágyaikban, addig a fűtőháziak fáklyákkal felszerelve olvasztgatták a vasszörnyeteg csillogó jégpáncélját. Legtipikusabb élményemet megérkezésem első negyedórájában szereztem. Éppen „tízpercet" tartottak a dolgozók. A tágas terem emelvényéről Benyo János, a fűtőház főnöke, meg Potabnik Géza, az üzemi bizottság elnöke ismertették a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát, amikor egyszerre csak egy öblös hang harsogott végig a termen: — Aztán teszünk-e felajánlásokat? — csattant a félig kérdő, félig követelő mondat és olyan morajlást iiizett elő, hogy csak úgy remegtek az ablakok. Sajnos, nem tudok gyorsírni és nem is lehetett volna papírra vetni minden felajánlást de mutatóba mégis feljegyeztem néhányat. Studnickjj András vezető gépmester felajánlotta, hogy szabad idejében végállomására kísér egy-egy távolsági vonatot és mindkét útján oktatja a vonat mozdonyvezetőjét és fűtőjét. A fűtőház hivatalnoki kara 20—20 brigádórát dolgozik le fejenként új kultúrházuk rendbehozatalánál, tíz lakatos pedig egy közösen kitervezett újítást ajánlott fel, amelynek értelmében úgy alakítják át esztergapadukat, hogy azon a jövőben a mozdony kerekének ' csapját is meg lehessen esztergálni. Végül Dvorský Ferenc mozdonyvezető kötelezte magát, hogy évi tervét már Sztálin elvtárs születésnapjára fogja befejezni. Legénynek kell lennie^ annak, a kíváncsi idegennek, aki ilyen téli időben minden vezető nélkül ki mer ban• dukolni a bratislavai nagyállomás fűtőházába. De milyen kicsire törpül ez a „legénykedés" a fütőházi legények igazi hősiessége mellett! Neuman János OJ SZO 1956. február 16.