Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)
1956-01-12 / 12. szám, csütörtök
ĽUDOVÍT ŠTÚR Ma van száz esztendeje, hogy meghalt Ludovi-t Štúr, akinek neve a szlovák történelem és irodalom egész korszakát fémjelezte: az 1848-as nemzedékét. Štúr munkássága harcolta ki a szlovák nyelvnek az irodalmi szépszó rangját, az ő lángoló lelkesedéstől fűtött szónoklatai és beszédei ébresztették nemzeti létének tudatára az e téren eladdig, közönyös és lanyna szlovák értelmiséget. A 19. század eleje a dunatáji népek életében a nemzeti öntudatosodás korszaka. A fejlődésnek induló kapitalizmus hordozója, a városi Dolgársáp. illetve a szerepét gyakorló Kis- és középnemesség egyre határozottabban szembefordul az uralkodó hűbériséggel, az abszolút császári hatalom önkényével, az idegen, osztrák feudális és tőkés kizsákmányolással. Hogy céljait valóra váltnassa, hogy tömegekre támaszkodhassék, ébreszti a nép nemzeti öntudatát, hogy a nemzeti szabadságot, a jobbágyság eltörlését, az egyenlőséget hirdető jelszavával forradalomba vigye a széles tömegeket a feudális rend, az uralkodói abszolutizmus ellen. Minedeme törekvésekben fontos szerepet játszik a nemzeti nvelv áDolása jogainak megszerzése. A francia forradalmi megmozdulások magyarországi visszhangjaként intí|ul meg Kazinczy vezetésével a nyelvújítás és nem véletlen, hogy Kazinczy Martino- vicsék oldalán szerepet vállal a haladó politikai ír zgalmakban is. A nemzeti nyelv és Kultúra ápolásának — ez a célkitűzés elválaszthatatlan a magyar reformkorszak Széchényi szorgalmazta gazdasági és kulturális törekvéseitől s végül — néhány évtizeddel később — az 1840es évek Štúr vezette haladó polgári megmozdulásainak is. egyik súlypontja a nemzeti irodalmi nyelv megteremtése, jogainak megszerzése. Štúr és társai az elsők, akik szakítanak az idegennyelvűség — cseh, latin, németnyelvűség — terhelő hagyományaival a szlovák irodalomban és verseikben, prózájukban végre érthetőn, a semmibevett szegény ember nyelvén szólnak a néphez. Štúr működése nem szorítkozik pusztán irodalmi térre. Szlovák vonalon a leglelkesebb és leghivatottabb hirdetője azoknak a haladó nemzeti és társadalmi szabadságtörekvéseknek, amelyeket a feltörő polgárság írt zászlajára. Pozsonyban újságot szerkeszt, 1847-ben Zólyom városa őt küldi követéül az országgyűlésbe. Beszédeiben síkraszáll a jobbágyság felszabadításáért, a városok és az egész ország gazdasági felvirágoztatásáért és a szlovák nemzeti követeléseket igyekszik egybehangolni az egész ország fejlődésének érdekeivel. J. V. Fnič, a cseh forradalmi demokrata emlékirataiban közli, hogy Štúr egyik tüzes szónoklata után Kossuth Lajos a szlovák politikushoz lépett és kezét nyújtotta r.eki e szavakkal: „Ne hagyja, hogy elnémítsák, ellenkezőleg, legyen segítségemre megtörni az önző mágnások ellenállását. Higgye el, egyenlőn fáj nekem a magam és az ön népének szenvedése, amelyen csak kéz a kézben, egyesítve törekvéseinket enyhíthetünk." A nemzeti gyűlölködés viharában, melyet a feltörő burzsoázia és a Habsburg császári udvar politikája szított, a megértés, az erők egyesítése nem jött létre. 1848—49-ben a magyar és a szlovák nép szabadságharca nem egy akarattal, vállvetve szegült szembe az osztrák császári elnyomással, hanem tragikusan, testvérgyilkos küzdelemben egymás ellen fordult. A hibákat, a félreértéseket később világosan látta Kossuth Lajos turini száműzetésében és látta Ľudovít Štúr is modori magányában, ahol őt, a volt „szövetségest" is szigorú felügyelet alatt tartották a Bach-zsandárok. 1851 januárjában így ír Izmail Szreznyevszkij orosz tudósnak: „Egyre rosszabb idők virradnak ránk. Azelőtt a magyarok alatt még úgy-ahogy élhettünk, összetarthattunk, de ma, a németek satujában, az ostromállapotot évek óta nyögve szétszóródtunk, tespedünk. A németek a győzelem utánra nemzeti egyenjogúsággal kecsegtettek. A magyarokat leverték, de az egyenjogúságból csúfság lett. Ma nálunk minden nyelv egyenjogú, csak a szlovák nem. A szlovák férfiakat félreállítják, megalázzák, üldözik. A népet irtózatos adók és más terhek sanyargatják, egyszóval helyzetünk kétségbeejtő." Štúr a csalódás keserű hangján ír (1856 — 1956) a nyomasztó állapotokról, amelyeket 1849 tragikus félreértése szült. De nem csüggedt, tollával tovább harcol a nép jogáért, igazáért. S ma is eleven érvényű a nemzeti nyelvért viaskodó forradalmár hagyatéka, amely tisztán és félreérthetetlenül szól nemcsak a szlovák, de minden nép fiaihoz. „Anyanyelvünket, e szent örökünket a szellemi gyarapodás eszközéül akarjuk használni és soha nem mondunk le róla abban a szilárd meggyőződésben, hogy nemzetünk nem pusztul el, nem pusztulhat el, hanem hosszas sanyarú évek után ismét felvirágzik és fennköltebben mint valaha, megint az emberiség és országunk színe elé lép." Tóth Tibor A vasutasok néviegye Bátran állíthatjuk, hogy a vasútállomásokon lévő népművelési központok vasutasain'', „kék hadseregünk" névjegyét jelentik. Az utas, aki belép a vrútkyi állomás népművelési szobájába, valóban jól érezheti magát. Kellemes meleg, tisztaság, példás rend fogadja. A tisztán megterített asztalokról nem hiányoznak a virágok sem és ez is kellemesen hat a vonatját váró utasra, aki megtalálhatja itt kedves újságait, hiszen több mint 50 lapra fizetnek elő. A rádióból kellemes, halk zene szűrődik, vagy pedig a gramofonlemezekről száll a szép melódia. Az utasok rendelkezésére álló könyvtárban 156 értékes könyv van. De ami talán a legjobban meglepi a látogatót, a szoba éjjel-nappal nyitva van. Lukács elvtárs, a központ szolgálatot végző vezetője készségesen adja a következő magyarázatot: . Réten, réten, sejhaj a losonci réten, t Elvesztettem a zsebbe való késem, • Késem után a karikagyűrűmet, [Azt Sajnálom, nem a régi szeretőmet. Mindig úgy tanultuk és sok esetben magunk is meggyőződtünk róla, hogy a népdalok sűrített szentenciák — aranyigazságok. Fogadjuk el tehát $ igazságnak, hogy a daloló és valószínűleg szerelmes, de mindenesetre feledékeny legény az elveszett bicskáját és karikagyűrűjét jobban sajnálja régi szeretőjénél. Egyszersmind azonban leszögezhetjük,' hogy a feledékenység nem a legelőnyösebb emberi tulajdonságok közé tartozik. Félreértések elkerülése végett mindjárt elöljáróban megmondjuk, hogy most nem azokra az embertársainkra gondolunk, akik tartozásukról vagy ígéretükről szoktak megfeledkezni. Azokra gondolunk, akik számára Prágában, az óvárosi Kaprová utcában amolyan kisebb fajta múzeumot rendeztek be. Nevezhetnénk a feledékenység múzeumának is. Szerény kis tábla: „Talált tárgyak osztálya" hívja fel rá a figyelmet. Bemegyünk. Bazárszerű helyiség fogad, mögötte kis iroda és mellette nagyobb raktárak, hatalmas, plafonig érő, dúsan megrakott polcokkal, regálokkal. Az irodában páncélszekrény, ez azonban nem talált tárgy; — a talált értéktárgyakat, készpénzt őrzik benne. Az első helyiség falán hatalmas tábla, rajta sokszáz kulcs. Kulcscsomóját igazán könnyen elhagyja az ember, de vajon ki hagyhatta el azt a láncra fűzött hat óriás, kovácsolt kulcsot, amelyek közül a legrövidebb 25 cm? Antonín Svoboda és Ružena Včeláŕová, az osztály két beosztott alkalmazottja becsületes emberek és nagy élettapasztalattal rendelkeznek. Az említett f kulcskötegrpl az volt a véleményük, hogy vagy szándékosan akart valaki szabadulni tőle, ' vagy valamelyik templomnak a kulcsai. Értesítették róla egy népszerű prágai estilap szerkesztőségét, hogy a kulcsok mielőbb eredeti rendeltetési helyükre visszakerüljenek. A szemfüles riporter lefényképezte az érdekes leletet és a ý képet a lap első oldalán az „Elveszett í egy templom" szokatlan és feltűnő ^ címmel közölte. A várt hatás elmaradt, a kulcsok most is ott búslakodnak és nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy a legközelebbi ócskavasgyűjtéskor lelik meg népgazdasági szempontból legüdvösebb helyüket. Havonta átlag negyven aktatáskát hoznak az osztályra. Tavaszi és őszi esőzések alkalmából bő zsákmány az esernyő, ilyenkor napi 6—8 darabot is behoznak. Kerül ide koffer, bevásárló táska, pénztárca, karóra, ruhadarab, cipő, kesztyű, kerékpár, festmény, autópótabroncs, játékszer, — Népművelési központunk már két éve működik. Arra törekszünk, hogy az utasoknak kényelmessé teqyük a várakozás perceit. Azt akarjuK, hogy az utasok szívesen járjanak ide és jól érezzék magukat. De további célunk is van. Központunkból az új ember nevelésének műhelyét akarjuk megteremteni. Állandóan szórakoztató, oktató filmeket mutatunk be, vitákat rendezünk a könyvekről, amelyek iránt a legnagyobb az érdeklődés az utasok körében. A „példás népművelési központ" címéért folyó versenyben, amelyet mi indítottunk meg a többi vasútállomások bekapcsolásával, meg akarjuk állni helyünket. A versenyben eddig mindig jó eredményeket értünk sl és biztosan helytállunk a jövőben is. Hogy a vrútkyi vasutasok jól végzik munkájukat, azt a hálás utasoktól érkező elismerő levelek tucatjai bizonyítják. Bartók János, Kassa Feledékenység /QÍ cigánysághoz Ébredjél már szunnyadó fajtám, Izmos karjával átöleli Megnyitotta kapuját az élet! Kégen gyalázott sorsodat, Kolduskenyéren kiaszott tested Ne nézd gyáván alkotó kezét, Föltáplálja az adott Ígéret. Nyújtsd neki munkás jobbodat. Feléd nyújtja baráti jobbját És segíts buzgón átformálni Az élet úttörő embere, ódon arcát a világnak, Szánt, vet, épít és ércet ás, Mert munkáddal lerakhatod Hogy ne légy a nyomor gyermeke. Sziklaalapját hazádnak, Hol gyermekeid hiajd boldogan Élnek évezredeken át, És nem rúgja szemükbe többé A vad őszi szél az út porát. HORVÁTH ISTVÁN KÚNYVRfljPKŰNYVBE NAGY LAJOS MÜVEI Aki olvasta Nagy Lajos elbeszéléseit, az bizonyára felejthetetlen emlékként gondol az „1919 május", a ..Tanyai történet", a „Jeremiáda", a ..Bérház". a„ Polgári életforma", a „Razzia 4' és még sok-sok elbeszélésére, amelyekből megismerjük azt az írót, aki már 25 évvel ezelőtt írt egyik novellájában kimondta: „Hatalmunk alá hajtjuk a januárt, a februárt, a márciust... Megváltoztatjuk még az időjárást is." Könyveit lapozva megjelenik előta talált tárgyakat Prága I. körzeti tünk Favágó János, ahogy „könyérkét" eszik ebédre, és látjuk a gazdag embert, aki „betartotta a törvényeket és a rendeleteket, mert tudta, hogy azok az ő érdekeit szolgálják" és aki „naponkint" szétnézett a világban és ha zavartalanul élvezhette javait, a közállapotokat rendnek nevezte". Milyen igazat mond, mikor a gazdag emberről így ír: „Utolsó lehelletéig ragaszkodik a gazdagságához, érvel, agitál, izgat, suttog, összeesküszik, szavaz, választ, veszteget, feljelent, könyörög, fenyegetőzik, háborút készít elő és visel, háborúba küldd a szegényembert.. .." A Horthy-éra alatt kevesen írtak olyan igazmondással, mint Nagy Lajos. Mint író, Nagy Lajos a Nyugat nagy írta: Jó Sándor könyv, szemüveg, szerszám és sok minden egyéb holmi. Az osztály alkalmazottai mindenről tudnak. A rengeteg talált tárgy roskadásig megtölti a rendelkezésre álló helyiségeket. A spartakiád nyújtotta élmények olyan bőséges termést hoztak, hogy a nagy tornaünnepéllyel kapcsolatos talált tárgyakat külön kezelték és még ma is sokszáz sportruha, tréningcipő, sál, nyakkendő, buzogány vár valószínűleg vidéki gazdájára, aki persze soha az életben nem jelentkezik már jogos tulajdonáért. Néha ugyancsak érdekes „agendája" akad az osztály alkalmazottainak. Előfordul, hogy gerlicét, papagályt, kakast és kormost kell ideiglenesen kosztolniok. A talált tárgyak osztályára vitt«k be a brániki kecskét is, amelyet azután továbbítottak a vršo- vicei állatmentőhelyre. Érdekes a története annak a' 80 kilós sertésnek, amely a Stromovkához közel ugrott ki a robogó teherautóból. A városlakók közül többen zavartan tértek ki az ártatlan jószág útjából, míg elkapták és a talált tárgyak osztályára vitték. Itt kapott menedéket, majd egy közeli EFSZ-nek ajándékozták. A napokban világoskék szalaggal díszített öleb csontvázát hozták be. Tulajdonosa biztos nagyon szerette. Számolnak azzal, hogy bejön érte. A kis kutyus földi maradványai szerepelni fognak azon a filmen, amelyet a feledékenységről éppen most készítenek. Vinohradyn egy házfelügyelő egy szabályos légcsavart „talált" lakása ajtaja előtt. Svoboda elvtárs több figyelemreméltó esetről tájékoztat. Új pénzben eddig a legnagyobb lelet 14 000,— Kčs volt. Ezt az összeget bugyellárisban egy tejcsarnok pultján találták. Feledékeny tulajdonosa a csekélységet azért hozta magával, hogy fél liter tejet és két zsemlét vásárolhasson. Žižkovról egy mázolósegéd 8000 koronát hozott be. Fiatal tulajdonosa motorkerékpárra gyűjtötte és mérhetetlen volt az öröme, amikor viszszakapta. Pénztárcáikban átlag 500 koronát meg nem haladó összegeket szoktak elveszíteni az emberek, akik többnyire villamoson, autóbuszon, trolibuszon hagyják el holmijukat. A talált tárgyak garmadája egyre nő, annak ellenére, hogy az elvesztett tárgyak tulajdonosai, különösen, ha értékesebb tárgyról van szó, rendszerint jelentkeznek érte. Amennyiben igazolni tudják, hogy a tárgy az övék. meg is kapják. A becsérték 10 százaléka a megtalálót illeti, amennyiben igényt tart rá. Ha egy teljes évig senki sem jelentkezik, átadják nemzeti bizottsága pénzügyi osztályá- nemzedékéhez tartozott. Pályafutásá nak, ahol megfelelő módon értékesí- j) n ak kozdő évei egybeesnek Ady. Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Kaffka Margit és a többi nyugatos pályafutásával. írói munkásságának legtermékenyebb része az ellenforradalom idejére esik. Mikor elfordultak a valóság hiteles ábrázolásától, és a „művészet a művészetért" jelszó mögé bújtak, Nagy Lajos tántoríthatatlan osztályszolidaritással a kapitalista társadalomban vergődő egyszerű emberek, a dolgozók életéről írt. Az igazmondás fegyverét használta, és minden írása szenvedélyes tiltakozás a kapitalista társadalom igazságtalanságai ellen. A tények egyszerű leírása, gyilkos gúny, szigorú tárgyilagosság, mélységes emberszeretet, ezek müveinek fő jellemvonásai. Semmi sem áll tőle olyan messze, mint a megalkuvás. Inkább vállalta az nehéz élerendszer kitik. Romlandó élelmiszerek esetében azonnal így járnak el. Az értékesítés vagy nyilvános árverésen történik, vagy úgy, hogy a Bazárnak adják át, vagy pedig a szervezett hulladékgyűjtésbe kerül a tárgy. Azonban ne gondoljuk, hogy a raktárban felhalmozott tömérdek apróság sorai ezzel megritkulnak. Erről példátlan állhatatossággal maguk a prágaiak és a főváros vidéki vendégei gondoskodnak, akik a legelképzelhetetlenebb találékonysággal újabb és újabb lehetőségeket eszelnek ki, hogyan szabadulhassanak meg vagyontárgyaiktól. Ha nem győződtünk volna meg erről saját szemünkkel, el se hinnénk. Megértjük, hogy valaki elveszíti a kulcsát vagy megfeledkezik a csomagjáról. De nehéz elképzelnünk, hogy valaki a Vltava partján felejti kajakját, amelyen kedvesével vasárnapi kiránduláson vett a ~ ....... VAjfo; á mint a megalkuvás. Inkább i 4 írói körök mellőzésével járó t tet, mint a behódolást, a rei részt. És ha csak egy kajakról volna i szolgálását. Nagyon találóan mondta szó. Volt idő, amikor az iroda mögötti udvaron vizialkalmatosság várta „becsületes" gazdáját. Jelenleg két nagyobb taliga vár reményétvesztetten további sorsára. Igazán nem tipikus a prágaiakra, de megtörtént az alábbi eset. Az egyik villamoskocsi kalauza karórát talált. Megkérdezte az utasoktól, ki vesztette el. Mivel senki sem jelentkezett, az órát leadta a talált tárgyak osztályán. Másnap az utasok egy része megjelent és bemondta: róla Darvas József: „Úttörő tudott lenni olyan korszakban, mikor sokan voltak, akik utat tévesztettek." A halálát követő napokban jelent meg a hír, hogy a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó kiadja összes műveit. A kezdeményezésnek csak örülhetünk és csak megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy — h a egy kicsit késve is — de megkapjuk Nagy Lajos , összes műveit. A sorozatnak most megjelent első kötete három kis regényt tartalmaz. milyen volt az óra. hány órakor vesz- ( Cl m^ermt: Kiskunhalom. Három boltette el, sőt azt is megadta, mi volt J , to s kisasszony, Falu. Mindhárom írás a villamoskocsi száma. Mikor a tiszt- J J™, remekmű. Nagy Lajosról, a szocia viselő megjegyezte, hogy ezek után 5 hstaro 1' a klvál0 ír6rő 1 tanúskodnak az igazi tulajdonost a biztonsági szer- f f 2** íráso k- amelyekben kőrü'tevek fogják kinyomozni, úgy elillan- í kI n.° a' aP°ssággal rajzolja alakjait és tak, mint a kámfor. Nyugodt lelkiis- * terj a a társadalmi tagoltságot, az merettel állíthatjuk mégis, hogy a {® kly o/ n6k é s elnyomottak, a magyar prágaiakat a tisztesség, a becsületes- { a magyar paraszt eletformája ség jellemzi. Behoznak ide mindent 5 kozotti kulö nbséget. és a becsületes megtalálók, valamint az í x N a® y egyszer hetvenötödmaitt dolgozó elvtársak révén sot ezer J fával nyilatkozott. A 75 író és újságfeledékeny ember kapta már * vissza * ,r Ó . k, O Z, Ul egyedül ő vaUotta m a3 sl elvesztett pénztárcáját, iratait, ék- t ^listának. A naptár ekkor 1918-at szereit. Naponta átlag száz ember { m u* at0t t V • s h°9Y később is az mafordul meg az osztályon és szinte > rad t. ^.nek már 1918-ban vallotta állandóan cseng a telefon Tavaly 8800 J ^ jr-sai """"k™* 1 JObbM bizo n>' í ttalált tárgyat jegyzőkönyvezte^; " Nagyoľ'igaza van kortá-.ának lela kulcsokat, kesztyűket és egyéb ap- i. ' , , , ,. , - . . , • . . f lert Oszkárnak, aki azt mondtp róla rosagokat a kimutatás nem tartal- i , . ' , a mazza. Kesztyűkből vagy 800 pár fek- i m eg :gye!n, oly éles szemmel a jelent. 4zik a polcokon. 3 amelyben elünk, és minden írásában Végül ne felejtsük el megírni, hogy i £ ,eplez m " ^ S e" k l, m a9 yBr ir ő' J ö " tarsaim kozul nem tudta úgy, mint Nagy Lajos, az első úgynevezett falu I kutató, aki Kiskunhalom című k' nyvével kezdeményezője volt annak az irodaimnak is, mely a szegénypa rasztság állati sorsát választotta témájául. Hónai Béla. autóját nem veszítheti el senki. Ha valaki autót „talál", azt írott törvényeink lopásnak nyilvánítják. Viszont gyerekkocsikat gyakran betoltak már a talált tárgyak osztályára.' Szerencsére, és ez szolgáljon a prágai anyák dicsőségére, — csak üres gyerekkocsikat. Ha néha nagyobb gyerekek elvesznek a fővárosban, azok nem a talált tárgyak osztályára kerülnek. ÚJ S 7.0 1958 "'ntiMár 19
