Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-07 / 07. szám, szombat

Hozzászólás a szlovák nyelv tanításához Rendezzünk minél több szlovák nyelvtanfolyamot A

z Üj Szó december 17-i számában behatóan foglalkozott a a szlovák nyelv elsajátításának szükségességével. Bírálta az alsóbbfokú iskoláinkban meghonosodott tanítási módszereket és felvetette a kérdést, vajon helyes-e magyar iskoláink tanrendje? Vajon helyes-e, hogy a szlovák nyelvoktatásra fordított órák jelentós részét nem az alapismeretek elsajátítására, a szlovák szavak tanulására és a beszédgyakorlatra, hanem a szlovák irodalomtörténet ismertetésére fordítják? Tekintettel arra, hogy ifjúságunk nevelése nem lehet számunkra közömbös és kiindulva abból, hogy az iskoláink nyújthatják a legtágabb lehetőséget a szlovák nyelv megismerésére és elsajátítására, szükségét érzem annak, hogy mint szülő hozzászóljak a kérdéshez. Figyelemmel kísérve gyermekemnek a szlovák nyelv elsajátítására tett erőfeszítéseit, ami különösen a szlovák irodalomtörténet szó szerinti magolásában nyer kifejezést, arra a meggyőződésre jutottam, hogy alsóbbfokú iskoláink tanrendje helytelen. Nyolc és tizenegyéves magyar iskoláink annak ellenére, hogy heti több órát foglalkoznak szlovák nyelvoktatással, lényegében keveset járulnak hozzá ifjúságunk szlovák nyelvtudásának gyarapításához. Aki ebben kételkedik, annak csak azt tanácsolhatom, menjen a nyolcéves magyar iskolát végzett ifjúságunk közé és próbáljon velük szlovák nyelven beszélni. T

anítóinknak az a jószándékú, de téves felfogásból kiinduló törekvése, hogy a szlovákul nem beszélő és nem értő növendékekkel a szlovák irodalomtörténetet szlovák nyelven megismertették, éppen olyan hiábavaló, mint megkívánni a karonülő csecsemőtől, akit még nem tanítottunk meg járni, hogy fogócskát játsszon. Ahhoz, hogy a gyermek futni tudjon, elsősorban is meg kell tanulnia állni és a felnőttek segítségével járni. Ugyanilyen álláspontra helyezkedhetünk a szlovák irodalomtörténet szlovák nyelven való tanulmányozásának kérdésében is. Magyar alsóbbfokú iskolánk többéves tapasztalatai és az a tény, hogy az említett iskolákból kikeru.o ííjuságunk nem beszéli a szlovák nyelvet, arra kötelezik az iskolaügyedet intéző szerveinket, valamint a sziovaK nyelv oktatását végző tanítóinkat, nogy oiyan tanrendet vezessenek be isKolainkban, vagyis tanítóink olyan módszereket alkalmazzanak, mely kiküszöböli a szlovák nyelven. írott szöveg megértés nélküli magolását. Az ilyen oktatási módszerrel elérjük, hogy gyermekeink megismerik és elsajátítják a szlovák nyelvet. A szlovák nyelv megismerése és elsajátítása a csehszlovákiai magyar dolgozók részéről, mint az Új Szó említett cikke is fejtegette, szinte szükségszerűség. Közös hazában élünk, közösek célkitűzéseink. |Nem egy községünk van, ahol a szlovák és a magyar dolgozó parasztok közös erőfeszítéseket fejtenek ki mindennapi életük szebbé és boldogabbá tételére. Mit jelent ez? Jelenti mindazoknak a szálaknak az összefogását, melyekkel a csehszlovákiai magyar és szlovák dolgozók baráti kapcsolatait erősíthetjük. Mint ilyen lehetőség áll előttünk a szocializmus építésének útján velünk, csehszlovákiai magyar dolgozókkal egy frontban harcoló testvéri szlovák nép nyelvének megismerése és elsajátítása is. Hiszen a mindennapi élet jelenségei is számtalanszor igazolják, hogy a szlovák és a magyar dolgozók közötti apróbb nézeteltérések főképpen abból erednek, hogy nem értjük meg, illetve félreértjük a szlovák dolgozók részéről megnyilvánuló jószándékú nyilatkozatokat. Volna-e egy családon belül egészséges légkör abban az esetben, ha a család tagjai különböző nyelveken beszélnének és nem törekednének megértésre, egymás nyelvének elsajátítására? Természetes, hogy nem volna. Ez a megállapítás vonatkozik hazánkra, köztársaságunk nagy családjára is. Tehát, ha nem akarjunk — már pedig nem engedhetjük, hogy a reakciónak sikerüljón éket verni soraink közé, mert annak mindenkor, amikor a reakció ez irányú mesterkedése sikerrel járt, mi dolgozók láttuk kárát — akkor szorosra kell zárni sorainkat, vagyis fö"ként a vegyes lakosú községekben és városokban kölcsönösen törekednünk kell egymás nyelvének elsajátítására, hogy így a népeink közötti barátság szilárd, megbonthatatlan testvéri közösséggé fejlődjön. A

Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete egyik legfőbb feladatának tekinti a szlovák és a magyai dolgozód barátságának és testvéri közösséségének állandó ápolását, szilárdítását. E nemes céltól vezetve kezdeményezte a szlovák nyelvtanfolyamok rendezését. A múlt év telén megrendezett szlovák nyelvtanfolyamaink, melyek ugyan a legtöbb esetben a szervezési munkában mutatkozó fogyatékosságok következtében kezdetlegesek voltak, mégis megmutatták, hogy a magyar dolgozók szükségét érzik szlovák tudásuk gyarapításának. Ez bebizonyult Szentes községben is, ahol mindazok, akik beiratkoztak a nyelvkurzusra, tehát 22 dolgozó, rendszeresen részt vettek az oktatásokon és Lacza Péter elvtárs mint tanfolyamvezető boldogan állapíthatta meg, hogy három hónapi fáradozása nem volt hiábavaló, mert a huszonkét hallgató mindegyike megtanult szlovákul írni, olvasni és beszélni annyira, hogy ma már nem vállvonogatva, vagy „nerozumim" szóval felel a szlovák dolgozók valamely kérdésére, mert annál többet tudnak, tehát megértik egymást. De nem a szentesi szlovák nyelvtanfolyam az egyedüli, amely ilyen szép eredménnyel végződött. Hasonlóan jó eredményeket értek el a nagybalogi, valamint a csicsói, chrámeci szlovák nyelvtanfolyamok is. A Csemadok központi elnöksége, értékelve a múlt évi eredményeket, úgy határozott, hogy 1956. január 15-ével háromhónapos, széles tömegalapokra épített szlovák nyelvtanfolyamokat rendez. Míg a múlt évben mindössze 35 községben volt a Csemadok irányítása alatt nyelvtanfolyam, addig a most januárban meginduló szlovák nyelvtanfolyamok megrendezését a Csemadok minden községben, ahol az iránt érdeklődés nyilvánul meg, teljesen díjmentesen lehetővé teszi, ha legkésőbb január 15-ig a tanfolyam megrendezésére irányuló elhatározásukat a tanfolyam vezetésével megbízott személyek bejelentik a Csemadok illetékes járási vezetőségénél. É

ljünk az adott lehetőségekkel! Meg vagyunk győződve, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók átérzik a szlovák néphez fűződő barátságunk elmélyítésének fontosságát és csírájában eltipornak minden olyan reakciós mesterkedést, mely a szlovák nyelv tanulásának megakadályozásával népeink egységének megbontásához vezetne. PATHÖ KAROLY ÚJ KÖNYVEK A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó legújabb kiadványai Az ifjúság hazafias nevelése Cseiiszlovakia dolgozói nagy és felelősségteljes feladat előtt állnak. A második ötéves terv teljesítéséhez ugyanis a dolgozók nagyobb szakmai felkészültsége mellett hata'mas hazafias lendületre is szükség van. Szükség van arra, hogy hazánk minden dolgozóját az izzó csehszlovák hazafiság hassa át, mert csak ez mozgósíthatja országunk minden dolgozójának fizikai, erkölcsi és szellemi eríit hazánk feltétlen szolgálatára, ininden akadály, felmerülő nehézség legyőzésére a kitűzött cél érdekében. Olyan hazafiságra van szükség, amely a szovjet embereket hatotta át, amikor a sztálini ötéves tervet négy év alatt teljesítették. A szocializmus felé vezető úton döntő jelentőségű tehát a dolgozók, de mindenekelőtt az ifjúság szocialista nevelése, amelynek „feladata — írja A. A. Zsdanov — teljes egészében felhasználni a szovjet társadalom mozgató erőit, jólétünk és kultúránk új, példátlan felvirágzásáért" Nevelő és oktató munkánk célja, hogy képzett, állhatatos és öntudatos szocialista harcosok kerüljenek ki iskoláinkból Iskoláinknak a második ötéves terv folyamán tudatosabban kell fejleszteniük tanulóinkban a hazafiság büszkeségét, a kötelességérzetet. Szocialista humanizmusra, közösségi életre kell nevelniök. Rá kell mutatniok a munkához és a társadalmi tulajdonhoz való kommunista viszonyra. A világ első szo: cialista állama, a Szovjetunió iránti szeretetre, proletár internacionalizmusra, az imperializmus és a háborús gyújtogatok gyűlölésére, a béke védelmére kell nevelniök. Egyszóval.' a szocialista hazafiság nemes érzését kell ifjúságunk lelkében meggyökereztetniök. Hogyan valósíthatjuk ezt meg': Elméletben ez a kérdés — hála a szovjet pedagógia eredményeinek — nem vitás. Az ifjúság szocialista hazafiságra való nevelése mindenekelőtt a tananyag előadásának és elsajátításának folyamatában -alósul meg. A tantárgyaktól nem elkülönülve, nem mesterséges toldalékként, nem a tanítás menetébe erőszakosan beiktatott részként, hanem a tanulmányozott, előírt anyaggal szerves kapcsolatban, abból természetesen következve kell a szocialista hazafiságot az ifjúság lelki tulajdonává tennünk. Ránk, szlovákiai magyar tanítóságra vár a feladat, — a második ötéves terv egyik fontos pedagógiai feladata — hogy minden tantárgy keretén belül kidolgozzuk az izzó csehszlovák szocialista hazafiságra nevelés módszertanát. Sok értékes konkrét témát feldolIván Olbracht: Régi szép idők. Vidám történetek. Fordította: Zádor András. Ara kötve 14.— Kčs, fűzve 9.50 Kčs. Svätopluk Čech Prücsök úr kalandos kirándulásai. Szatirikus regény. Fordította Tóth Tibor. Ján Pankert rajzaival. Ára kötve 15.— Kčs, fűzve 11.30 Kčs. Walter Scott: Ivanhoe Regény Fordította Szimai Tivadar. Würtz Ádám rajzaival. Ára kötve 24.75 Kčs. Kerek egy esztendő 1956. Ára kötve 27,50 Kčs. gozó pedagógiai müvet kell megírni, azokat minden tanítónak áttanulmányoznia és alkotó módon felhasználnia, hogy tudjuk, az iskolai gyakorlatban hogyan nevelhetünk a legeredményesebben szocialista hazafiságra pl. a magyar irodalom tanításában a VI. osztályban, stb. Pártunk júnusi dokumentunu az iskolaügyről többek között rámutat arra a tényre, hogy ha eredményesen akarunk nevelni, ismernünk kell azokat a formáló erőket, melyek a gyermeki lélekre hatnak. Elsősorban az iskolának, a családnak, a pionírszervezetnek és a művészeteknek (film, irodalom, színház) egységes pedagógiai hatását kell lehetővé tenni Ez az első lépés azon az úton, melyet az ötéves terv a nevelés terén megszab. A gyermek jellemét tehát az egész társadalom formálja, a vezetőszerep azonban kétségtelenül az iskoláké. Az iskolaügyi dolgozókra vár elsősorban az a feladat, hogy megteremtsék az iskola, a család, a pionírszervezet, illetve a CSISZ közötti szoros kapcsolatot Az egész társadalom, mindenki, aki hazáját igazán szereti, fogja fel mélyen átérzett felelősségtudattal ifjúságunk nevelésének kérdéseit. Az embernek az. emberhez való szocialista viszonya kialakításának egyik legfontosabb követelménye az, hogy ismerje a mások munkáját elért eredményeket A tanulóifjúság munkája a tanulás Amennyiben tehát új szocialista viszonyt akarunk kiépíteni az ifjúság és a felnőttek között, sokkal inkáb kell, hogy érdekeljen minket, felnőtteket a nemzet jövőjének, az ifjúságnak a munkája, munkához való viszonya és elért eredményei. Az említett párthatározat értelmében az iskolaügy dolgozói a népi igazgatás szerveivel, a nemzeti bizottságokkal, a pártszervezetekkel, az üzemi szakszervezeti tanáccsal és elsősorban a szülőkkel közösen kell, hogy megindítsák a harcot az ifjúság nevelését károsan befolyásoló szokások ellen. A szülők sok esetben nem nevelik gyermekeiket takarékosságra, szerénységre, sőt nagyobb pénzösszegeket adnak gyermekeiknek, mondván: „hadd éljenek jól, mi ezt annak idején úgy sem engedhettük meg magunknak". Gyakran tűrik gyermekük feltűnő ízléstelen öltözködését és közben nem is tudják, hogy ezekkel a „kicsiségekkel" milyen messzeható nagy károkat okoznak az ifjúság jellemének nevelésében. t 9)* n

c hatással van, ha az ifjúság a felnőttek szórakozásain résztvesz. A 15. életévét be nem töltött gyermek nem vehet részt táncmulatságon. Film, színház, hangverseny vagy esztrád-előadást csakis a nappali órákban nézhet meg, amennyiben az az ifjúság részére engedélyezett kultúrakció 18 éven aluli ifjúnak nem szabad alkoholt eladni vendéglátó iparunknak. Az iskolának és a családnak közösen oda kell hatnia, hogy tanulóifjúságunk ne olvasson ponyvairodalmat. ne legyen a burzsoá férckultúra rajongója. Természetesen nem vehetünk el az ifjúságtól valamit anélkül — még akkor sem, ha ez teljesen értéktelen, — hogy helyette ne adnánk mást. Adjunk tanulóink kezébe értékes irodalmat, keltsük fel az ifjúságban az igazi kultúra iránti szomjúságot. Ne feledkezzünk meg a népi kultúra nagy emberformáló erejéről Az ifjúsági kultúresoportok népi táncokat, játékokat szervezzenek, mert a népi hagyományokon épülő hazafias nevelés a szocialista társadalom kiformálásának egyik fontos eszköze, tényezője. Akinek kultúrigénye csak a felületes, olcsó, az érzelgős vagy a cinikus lelkületet árasztó individualista „konzum"kultúra, arról igen nehezen képzelhető el, hogy tiszta kollektív szellemtől áthatott ember. Még nehezebben elképzelhető az ilyenről, hogy a magyar vagy a szlovák nép kultúrájában és szellemiségében otthonos művelt magyar vagy szlovák ember. Márpedig pártunk azt követeli tőlünk, hogy a második ötéves terv éveiben sokkal tudatosabban neveljük ifjúságunkat a nép iránti hűségre, saját erőinkbe vetett hitre, a szocialista haza iránti odaadásra, a harcban való rettenthetetlen bátorságra és a kommunizmus győzelmébe vetett rendíthetetlen bizalomra. ' A tanítok feladata, hogy a nevelési problémák megoldáséra a társadalóm minél szélesebb rétegeit mozgósítsák. A szülői munkaközösség és az iskola barátainak köre foglalkozzon a sokoldalú nevelés kérdéseivel, a műveltség fogalmának merőben új tartalmával. Az iskola védnökségi üzemének dolgozói és vezetősége, funkcionáriusai érezzenek felelősségtudatot a nevelői munka sikeréért. A szocialista iskolának a társadalmi érdeklődés középpontjában kell állnia, mert pedagógusaink csakis így érhetnek el munkájuk során tartós és mély eredményeket. MÖZSI FERENC K epzomuoes Három fiatal tájképfestő alkotásaival ismerkedünk meg jelenleg Bratislava kiállítási termeiben. A Képzőművészet Szövetségének Hviezdoslavtéri helyiségeiben Szabó Sándor művel vannak kiállítva, az Egyetemi Könyvtár új épületének kiállítási termében pedig Barta Gyula és Drexler Károly legfrisebb műveit láthatjuk. A tárlatok ismertetése előtt szeretném legalább röviden bemutatni a három művészt. Szabó Sándor 1921-ben született Léván. Középiskolai tanulmányait " éván és Prágában, képzőművészeti tanulmányait pedig Budapesten és Bratislavában végezte. 1951 óta rendszeresen vesz részt a

v kerületi és országos képzőművészeti tárlatokon. 1954-ben müveit Moszkvában, Varsóban és Budapesten, 1955-ben pedig Kínában állították ki. Barta Gyula 1922-ben született Párkányban. A középiskolába Párkányban, Érsekújvárott és Esztergomban járt, szakiskoláit pedig Budapesten és Brat'slavában végezte Mudroch professzornál. 1952 óta vesz részt a Képzőművészek Szövetségének tárlatain. Drexler Károly 1923-ban született Banská Štiavnicán, a lévai gimnáziumban érettségizett, majd Bratislavában tanult Mudroch professzornál. A múlt évben tanulmányúton volt Lengyelországban a Balti-tengernél. 1951 óta vesz részt a kiállításokon Szabó Sándor kiállítását azzal a benyomással hagyja el a 'átogató. hog;egy tehetséges, de még teljesen ki zeli kiállítások ralis! cioáb an nem forrott művésszel áll szemben, aki a kísérleteknél tart és nem tudja még pontosan vászonra vetni azt, amit érez, nem tudja biztosan megformálni a maga önálló véleményét a bemutatott tájról. Mindezek ellenére képei rendkívül kultiváltak, ízlésesek. Kompozíciójuk kiegyensúlyozott, rajzuk pontos és lendületes, színösszeállításuk pedig hangulatos és érzékeny, azonban csak néhány lendületes ecsetvonású képe mutatja a művész sajátos, eredeti egyéniségét. A többi mű mögül Mednyánszky László, vagypedig Chittussi, esetleg Sláviček művészi ideáljai bukkannak elő. Helyes igyekezet elsajátítani a világ művészetének eddigi eredményeit, helyes megismerni a nagy mesterek művészi krédóját, ellesni technikájukat, kifejezési módjukat, mindez azonban csak a művészi felkészültséget, a szakmabeli tudást növelheti. Minden művész kötelessége, hogy minél előbb megtalálja önmagát és megalkossa saját önálló véleményét a környező világról, hiszen igazi művészet .csak a külvilág őszinte, belső átéléséből és megértéséből fakadhat. » Drexler Károly jelenleg Oemutatott képei nagyjából két témakör köré csoportosulnak. Az egyik részben a művész iengyelország' élményeiről számol be, a másik részben Brať'slava hangulatos részleteit mutatja be A lengyel <épekke meg ehetünk < égedve, ezek kisméretű riűvek ^ztosrajzú tiszt. céltudatos elemzései a Balti-ttnger arculatának A másik csoportnak, a bratislavai képeknek hatását csökkenti az architektúrák pontatlan rajza, a néhol hibás perspektíva és a helytelen arány. A kiállított képek közül szerintem a legjobban sikerültek a „Lengyel tengerparton" és a „Kisduna mellett" elnevezésűek. Barta Gyula műveiben elsősorban Dél-Szlovákia tájainak hangulatát, a síkság légkörét ragadja meg meglehetős sikerrel. Képei lírikus, kissé melankólikus hangulatúak. Szólnom kell azonban arról a körülményről, amit már Szabó Sándornál is hiányoltunk, az ő képeiben sem érezzük eléggé a festő egyéni kezevonását. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy egy kiállítás sem ad teljes áttekintést, ugyanígy visszatekintő ellege sincs, tehát eredmények összegezését vagy végérvényes következtetések levonását nem követea. Csupán az alkotómunka egy kutatásokkal teli, megoldatlan kérdésektől terhes időszakának bemutatását célozza. Ez a beszámoló csak hozzászólás kíván lenni egy esetleg felvetendő vitához, s ha bizonyos mértékig el is h-.ngzott benne szubjektív bírálat, nem elmarasztalni, hanem őszintén segíteni akar, amit mind a három tehetséges művés? méltán meg is érdeme! 'ANKOVICh 'MR£ OJ szo 1950. január