Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-06 / 06. szám, péntek

i A francia választások eredményeinek sajtóvisszhangja PÁRIZS Mivel a tengerentúli területek választási eredményei még teljes egészük­ben nem ismeretesek, valamint a Moselle megyei két helységben tartott választási eredmények vitásak, a francia nemzetgyűlési választások végle­ges eredményét mindeddig nem tették közzé. Ennek ellenére az új nem­zetgyűlés politikai összetétele már világos. A különféle párizsi lapok kommentárjai különböző formákban mindig ugyanarra a következtetésre jutnak: A választások a baloldali pártok, el­sősorban a Francia Kommunista Párt, győzelmét jelentik, amely az 1951-es választásokkal szemben több mint 4C0 ezer szavazatot nyert. A választá­sok világosan megmutatták a választók széles tömegeinek elégedetlensé­gét Franciaország politikai irányvonalával. A Francé Presse hírügynökség hírmagyarázója annak a nézetének ad kifejezést, hogy a francia néptömegek elégedetlensége abból az ellentétes politikából származott, amelyet a fran­cia kormányok az utóbbi években külpolitikai és belpolitikai téren foly­tattak. A jobboldali lapok kommen­tátorai különféle találgatásokba bo­csátkoznak a kormánytöbbség megala­kítását illetőleg, amely folytatná az eddigi politikát. A „Figaro" című lap felhívja a köztársasági front ~ vezető képviselőit, valamint a kormánykoalí­ció pártjainak vezetőit, hogy „békülje­nek ki egymássá/" és alakítsanak kor­mányt. Az „Aurore" című lap felhívja az összes jobboldali pártokat és cso­portokat, hogy felejtsék el ellentétei­ket. A „Combat" kételkedik abban, vajon lehetséges-e rövid időn belül úgynevezett középpártokból álló több­séget alakítani. E többséget a köztár­sasági front és az eddigi kormánykoa­líció pártjai alkotnák. A lap vélemé­nye szerint a kommunista képviselők komolyan befolyásolhatják az új nem­zetgyűlés tevékenységét. A „l'Humanité" című lap azt írja, hogy a Francia Kommunista Párt az új nemzetgyűlésben kész együttmű­ködni a szocialista párttal és más bal­oldali csoportokkal és ennek alapján védelmezné a néptömegek követeléseit, amelyek a választásokon a politikai irányvonalat jelentősen a baloldal felé irányították. LONDON A londoni politikai körök és až egész brit burzsoá sajtó a francia parlamenti választási eredményeket nyugtalansággal fogadták. A haladó békés erők s főleg a Francia Kom­munista Párt nagy győzelme számukra „veszélyt jelez" — amint a „Times" írta. A „Daily Express" című lap rá­mutat, hogy Londonban a választási eredmények kihirdetése után félelem, megrökönyödés tapasztalható. A lap továbbá azt, írja: „Londonban meg vannak győződve arról, hogy ha Faure és Mendés-Frtnce nem érnek el sem­milyen megegyezést, a kommunisták határozhatják meg, ki legyen a mi­niszterelnök. Ez komolyan aláaknázná a NATO egész struktúráját, amelynek fő vezérkara Párizsban van és leg­fontosabb közlekedési vonalai Francia­országon át haladnak. A „Daily Worker" a francia válasz­tások eredményeivel kapcsolatban azt írja, hogy „a francia választók nagy győzelmet, értek el a béke, a szociális haladás érdekében és a gyarmati el­nyomás megszüntetésének ügyében. Mérhetetlenül nagy reményt adtak és buzdítást az egész világ haladó erői­nek". NEW YORK Az amerikai sajtókommentárok ažt bizonyítják, hogy a francia demokra­tikus erők választási győzelme bizo­nyos amerikai körökben nagy nyugta­lanságot és elégedetlenséget keltett. A „New York Times" című lap azt írja, hogy „az amerikai hivatalos sze­mélyeket a francia nemzetgyűlési vá­lasztások eredményei következtében kishitűség fogta el." Számos tudósító a francia választások eredményét, az Északatlanti Tömb súlyos csapásaként fogadja, mert ezek a választások vi­lágosan bebizonyították, hogy a válasz­tók nagy része elutasítja az agresszív katonai tömbök politikáját. Az „Uni­ted Press" hírügynökség ezzel kapcso­latban megjegyzi, hogy „január 3-án az amerikai hivatalos személyiségek hosszasan tanácskoztak, hogy a fran­cia választások eredménye milyen kö­vetkezményekkel járhat az USA-ra és arra a következtetésre jutottak, hogy Franciaország nem lesz olyan szövetséges, mint amilyenre az Egye­sült Államoknak Nyugat-Európában szüksége van. A „Daily Mirror" című lap kijelenti, hogy „az Egyesült Álla­_ moknak revidiálnia kell Franciaország­I hoz fűződő kapcsolatait." A CSKP Központi Bizottságának üdvözlő távirata a Francia Kommunista Párthoz A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK PÁRIZS. Elvtársak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Csehszlovákia népének őszinte jókívánságait küldjük önöknek, a Francia Kommunista Pártnak a nemzetgyűlési választásokban elért győzelme alkalmából. Sok sikert kívánunk az önök pártjának, a francia nép javáért, a békéért és demokráciáért folytatott további munkájában. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Fogadás Wiihelm Pieck elnök 80. születésnapja alkalmából A Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, az NDK kormánya és a Nemzeti Front Nemzeti Tanácsa ja­nuár 4-én este fogadást adott Wii­helm Pieck elnök 80. születésnapja alkalmából. Az ünnepi vacsorán megjelent Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke, Walter Ulbricht, a miniszterelnök he­lyettese és a Szocialista Egységpárt Központ! Bizottságának első titkára, a Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága politbürójának tagjai, a mi­niszterek, a politika és a közélet ve­zetői. Az ünnepi vacsorán részt vettek a külföldi küldöttségek is. Az elnök asztalánál foglaltak he­lyet li. J. Vorosilov, a SzovjetuniC Legfelső Tanácsa' Elnökségének elnö­ke, P. N. Poszpelov, az SZKP KB tit­kára, Gsu Te marsai a Kínai Népköz­társaság miniszterelnökhelvettese, Alexander Zawadzki, a Lengyel Nép­köztársaság Államtanácsának elnöke, Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára, Harry Pollitt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára és a külföldi kül­döttségek többi vezetői is. Franciaország a választások után Moszkva, január 5. TASZSZ. A „Krasznaja Zviezda" című lap közli G. Dadjancev cikkét, amely a franciaországi nemzetgyűlési válasz­tások eredményeit kommentálja. A cikkíró többek között ezt írja: A franciaországi nemzetgyűlési vá­lasztások eredményét nem a véletlen szülte. Közvetlen következménye ez a francia burzsoázia háború utáni években folytatott politikai irányvona­la csődjének. Franciaországban az utolsó nyolc év alatt 18 burzsoá kor­mány váltotta egymást. Politikájuk lényege azonban mindig ugyanaz ma­radt. Ez a politika Franciaországnak az amerikai diktátum alá való kény­szerítését szolgálta. Belpolitikai vi­szonylatban ez az irányzat a francia nép életszínvonala és demokratikus jogai ellen folytatott támadásokban, külpolitikai téren pedig a gyarmati háborúkban és az imperialista hábo­rú előkészítésében nyilvánult meg. Ennek a politikának katasztrofálisak a következményei. Az „amerikai bará­tok" Franciaországot kiszorítják Viet­namból és Észak-Afrikából, a nyugat­német „szövetségesek" pedig a fran­cia határok mentén építik ki az állig felfegyverzett Wehrmachtot. A pá­rizsi egyezmények ratifikálása Francia­országot a francia-szovjet szerződés megszegéséhez juttatta, pedig ez a szerződés Franciaország nemzeti füg­getlenségének és biztonságának záloga volt. A szerző cikkében hangsúlyozza, hogy erre a politikára adott választ, a január 2-i szavazás. A kommunista párt nagy választási gvőzelme és sok burzsoá párt vere­séne új politikai helyzetet teremt a nemzetgyűlésben. • A kommunista párt lett a legerősebb párt a parlamentben. Meggyengült a jobboldali burzsoá pár­tok helyzete. Minden ésszerűen gon­dolkodó ember előtt világos, hogy az a burzsoá kormány, amely a parla­mentben nem szerzi meg a kommu­nista párt támogatását, ingatag lesz. A francia kommunista párt nem utasította vissza és most sem utasítja vissza a baloldali burzsoá csoporto­sulásokkal való együttműködést. Most még fennáll a parlamentben a nép­front kialakításának lehetősége. Fran­ciaországban még él a népfront gon­dolata. A francia nép tudatában van annak, hogy csak az összes demokra­tikus .erők egyesítésével lehet döntő csapást mérni a reakcióra és meg­változtatni a francia politikát. „Az igazságot nem lehet eltitkolni" Moszkva, január 5. (TASZSZ. — A moszkvai Pravda január 5-i szá­mában közli a „Szemleíró" cikkét a fenti címmel. A cikk töb­bek között a következőket írja: N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulga­nyin beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának iilésén, ahol beszámoltak indiai, burmai és afgan'sztáni útjuk­tól. továbbra is a világsajtó figyel­mének központjában áll. Számos visszhang hallatszik az ázsiai orszá­gokban. Józan hangok hallhatók s nyugati országokban is. így például Lippmann, a New York Herald Tri- búne című lap hírmagyarázója N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov beszé­dével kapcsolatos kommentárjában a következőket írta: „Bulganyin es Hruscsov azzal az örömteli meggyő­ződései tértek vissza Indiából, Bur­mából és Afganisztánból, hogy sike­resen megegyeztek azokkal, akik Dé 1­Azsia fő országainak gondolatait és nemzeti vágya't fejezik ki". Könnyel­mű dolog volna mindezt egy kéz­legyintéssel elintézni... teszi hoz­zá Lippmann. A szovjet diplomácia ragyogó sikert ért el". N. Sz. Hruscsov és N. A Bulganyin beszédei csupán L gyarmatosítók kö­rében keltettek nyugtalanságot, akik félnek, hogy a Szovjetunió és a nem­régen imperialista járomban nyögő országok barátságának megszilárdí­tása elősegíti a nemzetközi feszült­ség további enyhítését, ami nem fe­lel meg az agresszív körök érdekei­nek. E beszédek miatt érzett nyugta­lanság- és izgalom különösen egyes brit burzsoá lapok kommentárjaiban nyilvánult meg élesen. E lapok közül egyik sem közöl­te e beszédek teljes, vagy legalább részleges szövegét, sőt nem is igye­keztek e beszédeket behatóbban ma­gyarázni. A lapok csupán a beszé­dek rövid kivonatát közölték, nyil­vánvalóan ellenséges kommentárok­kal, amelyek teljesen kiforgatták a beszédek fő gondolatait. Ezzel egyidejűleg egyes brit la­pok a gyarmati hatalmak politikáját kedvezőbb megvilágításba szerették volna helyezni. A „Times" jól tud­ja, mily meggyőzőek N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin beszédei és azt írja, hogy „a nyugati országok nem engedhetik meg maguknak azt, hogy figyelmen kívül hagyják e beszédek hatását azokra az emberekre, akik­nek e beszédek elsősorban szólot­tak". A „Scotsmann" című lap kénytelen volt beisrnerni, hogy az olyan szer­ződések, mint a SEATO és a bagda­di egyezmény nagyon népszerűtlenek azokban az országokban, amelyek e szerződések körzetében terülnek el, de amelyek tagjai ezeknek az egyez­ményeknek. A lap beismerése sze­rint „nyilvánvalóan e szerződések egyike sem éri el célját". A reakciós lapok újból lármát sze­retnének csapni „a szovjet veszély­ről" és ezzel mentegetni az agresz­szív tömbök összetákolásának poli­tikáját. Mit ér azonban mindez, hisz mindenki tudja, hogy a tények tel­jesen megcáfolják az ilyen hazug­ságokat és rágalmakat! Bizonyos brit köröknek nem tetszik a fegyveres erők létszámának csök­kentése, sem a katonai költségvetések leszállítása, a katonai támaszpontok elutasítására irányuló szovjet politika. Erről tanúskodnak a brit sajtó egyes ' kommentárjai. Ismeretes, hogy a nyu­gati hatalmak meghiúsítják az atom­fegyverek eltiltásának és a leszerelés kérdésének megoldását. A leszerelés kérdésében 1955-ig elfoglalt álláspont­jukat megváltoztatták, sőt visszaléptek saját előző javaslataiktól is. Az Északatlanti Szövetség Tanácsá­nak nemrégen lezajlott ülése -állást foglalt a NATO hadseregek atomfegy­verekkel való felfegyverzése mellett, követelte Nyugat-Németország gyors újrafelfegyverzését, a közel-keleti és közép-keleti katonai előkészületek fo­kozását és a iNATO nyugateurópai ka­tonai erői létszámának egyharmaddal való emelését. Ezek olýan tények, amelyekről a brit lapok inkább hallgat­tak. A Szovjetunió senkire semmit nem kényszerít rá. A más államokkal fenn­tartott kapcsolatait a kölcsönös tisz­teletbentartás, egyenjogúság is köl­csönös előnyök alapján építi. Nem ki­méi fáradságot, hogy megszüntesse a „hidegháborút" és sikeresen folytatja a különböző gazdasági és politikai rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének politikáját. A Szovjetunió éppen e politikájával vívta ki az egész világ népeinek szeretetét és tiszteletét. És a béke ellenségeinek minden intri­kája ellenére ez a szeretet és tisztelet a Szovjetunió iránt szüntelenül növek­szik és erősödik. A Szovjetunió békés külpolitikája egyre több rokonszenvre talál a brit demokratikus közvéjeményben. A Daily Worker hangsúlyozza N. A. Bulganyin beszámolójának és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén mondott beszéde nagy fontosságát és azt írja, hogy a szovjet államférfiak azt mondják: „Legyünk barátok". A lap melegen üdvözli N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin nyilatkozatát és arra a következtetésre jut, Hogy az ázsiai látogatás hozzájárult a békéhez." Szovjet-kínai közlemény a tudományos és műszaki együttműködésről Moszkva, 1956. I. 5. (TASZSZ). — 1955. decemberében Moszkvában har­madik ülését tartotta a tudományos és műszaki együttműködésről tár­gyaló szovjet-kínai bizottság. Ezen az ülésen megtárgyalták a tudomá­nyos és műszaki vívmányok és ta­pasztalatok kölcsönös cseréjének kér­dését. Ennek alapján- a Szovjetunió átadja Kínának a színes fémkohásza­ti, és szénipari üzemek és a közle­kedési berendezések tervdokumen­tációját, valamint más fontos kü­lönböző iparágakat irintő terveket. A Kínai Népköztársaság viszont át­adja a Szovjetuniónak a vegyiipari termelés műszaki dokumentációs anyagát, ezenkívül az egyes textilipari és dohányipari berendezések gyártá­sának műszaki tapasztalatait A kí­nai szakemberek ezenkívül a Szov­jetunióban tapasztalatokat szereznek különböző iparágakban, míg a szov­jet szakemberek {inába látogatnak el tapasztalatszerzés céljából. A Kínai Népköztársaságban már 1 900000 földművesszövetkezet működik Peking, január 5. (ČTK). — A múl', év végéig a Kínai Népköztársaságban gazdálkodó földművesszövetkezetek száma elérte az 1900 000-et. A szö­vetkezetekbe 70 millió parasztgazda­ság, vagyis Kína összes parasztgazda­ságának mintegy 60 százaléka kap­csolódott be. Tavaly nyáron Kínában csak 650 ezer földművesszövetk^zet volt. A szövetkezetek száma Mao Ce­tungnak a mezőgazdaság szövetkezeti átépítéséről szóló beszámolója után rohamosan növekedett. Tizenkét kínai tartományban az összes parasztgazdaságok 70—85 szá­zaléka tömörült már szövetkezetbe. Főleg az északi és az északkeleti tar­tományokban, amelyeket előbb szaba­dítottak fel. Liaonin északkeleti tartományban ahol a szövetkezeti mozgalom nagyon elő­rehaladt, a földművesgazdálkodásoknak már 45 százaléka bekapcsolódott a kollektív gazdálkodásba. Malájföldi politikusok a háború elSen Singapur, (ČTK). — A singapuri saj­tó jelentése szerint magasrangú ma­lájföldi képviselők azzal a követelés­sel lépnek fel, hogy vegyék fel újra a tárgyalásokat a népi felszabadító hadsereggel á malájföldi háború meg­szüntetése érdekében. Lin Csin Szin, a singapuri törvény­hozó gyűlés tagja kijelentette, hogy az a javaslat, amelyet a kommunista pár; a nemrégibeh Balingban tartott béketárgyalásokon tett a háború be­fejezésére irányuló őszinte törekvés­ről tanúskodik. Ha a maláji kormány igazán tekintetbe venné a nép érde­keit, Malájföld Kommunista Pártjával együtt kielégítő megegyezésre kelle­ne törekednie. Li Csin Szin annak a reményének adott kifejezést, hogy 1956-ban lehetővé válik a béke meg­kötése. Tan Tuan Bun, a maláji Munkapárt pelangori szervezetének elnöke hang­súlyozta, hogy a maláji polgárokat sérti afc a tény, hogy a maláji kép­viselők elutasították a kommunista párt elismerését. A malájfoldi béke felújításáról szó­ló tárgyalásokkal kapcsolatban nyi­latkozatot tett közzé E. J. Tan, a Demokrata Párt elnöke is, továbbá Li Csun _En, a törvényhozó gyűlés tagja és sžámos más kiváló singapuri sze­mélyiség. Azt követelik, hogy a béke­tárgyalásokat mielőbb felújítsák és véget vessenek a malájföldi háború­nak. Az osztrák dolgozók a fasiszta Starhemberg megbüntetését követelik Bécs, (ČTK). — A VÖEST osztrák egyesült acélművek üzemi tanácsa az Osztrák Szakszervezeti Szövetség el­nökségéhez, valamint a Szocialista Párt. a Néppárt és a Népi Ellenzék parlamenti csoportjaihoz intézett ha­tározatában kifejezésre juttatta a lin­zi kohóüzemek 16 ezer munkásának és alkalmazottjának véleményét a fa­siszta Starhemberg Ausztriába való visszatérésével kapcsolatban. „Nem érthetjük meg, hogy éppen az az ember, aki az osztrák népnek any­nyi kárt okozott és ezért teljes jog­gal nevezhetik őt a munkások gyil­kosának, most teljes jogú osztrák ál­lampolgár legyen" — írja a határo­zat. A lobaui osztrák kőolajüzemek munkásai és alkalmazottai üzemi gyű­lésükön egyhangúlag határozatot hoz­tak, amelyben követelik azonnali büntető eljárás megindítását Starhem­berg ellen. A Wagner-Biró üzem al­kalmazottai is Starhemberg letartózta­tását és hazaárulásért való elítélését követelik. Ugyanezt a követelést han­goztatják a St. Hippolyte •műselyem­gyártó üzem dolgozói és más vállala­V fllVnlrnarntt-.' NÉHÁNY SÓRBAN AZ „AFTENPOSTEN" című lap je­lentése szerint Norvégiában új po­litikai pártot alakítottak: „Norvégia Szociáldemokrata Pártja" elnevezéssel. A "párt elnöke Hanald Kwalum, a kor­mánvon levő Munkáspárt egyik járási szervezetének volt elnöke. Az új po­litikai párt programnyilatkozatában hangsúlyozza, hogy elsősorban köve­telni fogja, hogy Norvégia lépjen ki' az agresszív Északatlanti Szövetség­ből és ne vegyen részt semmilyen ka­tonai tömbben. (ČTK). TAJVANT LAPJELENTÉSEK sze­rint a tajvani és quemoyi diákoknak Csang Kaj-Sek parancsára kémkikép­zésen kell átmenniök. Csang Kaj-Sek titkos szolgálatba erőszakkal tobo­-oztak számos külföldön élő fiatal kí­nait is. A hadseregbe, vagy a kém­szolgálatba erőszakkal belekényszerl­tették a quemoyi középiskolák felsőbb osztályainak összes tanulóit is. (ČTK). 0 J SZO O «» nnj r fi /

Next

/
Thumbnails
Contents