Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-30 / 30. szám, hétfő

\ Világ proletárjai egyesüljetek! A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részvevő államok N YILA T KOZA TA Vi SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA jj 1956. január 30. hétfő 30 fillér IX. évfolyam, 30. szám Képek a Politikai Tanácsadó Bizottság prágai üléséről A szovjet küldöttség A kínai megfigyelő Az NDK küldöttsége A lengyel küldöttség Az 1955. május 14-én Varsóban megkötött szerződés részvevő államainak képviselői — a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői — akik Prágában összegyűltek a varsói szerződés alapján létesített Politikai Tanácsadó. Bizottság prágai ülésére, kicserélték nézeteiket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdéseiről. Teljes egyöntetűséggel értékelik mind az egész nemzetközi helyzetet, mind pedig az Európában kialakult helyzetet. Egységes a nézetük a nemzetközi feszültség további enyhítése érdekében elkerülhetetlenül szükséges intézkedések, a megoldatlan nemzetközi problémák rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében teendő intézkedések tekintetében. A népek nagy béketörekvése már lényeges változáshoz vezetett a nemzetközi helyzetben és bizonyos mértékben enyhítette az államok közti kapcsolatokban fennálló feszültséget. Az államok közti kapcsolatok és a különböző társadalmi rendszerű államok nemzetközi együttműködésének megszilárdítása tekintetében eddig kihasználatlan úiabb lehetőségek mutatkoztak. Bevált az a módszer, hogy az államok közti ellentéteket és vitás kérdéseket nem erőszak alkalmazásával, vagy az erőszakkal való fenyegetéssel, hanem a felek kölcsönös érdekeit figyelembe vevő tárgyalások útján oldják meg. Éppen ezért a négy nagyhatalom vezető államférfiéinak találkozója nagy és pozitív jelentőségű volt az egész nemzetközi helyzet megjavítása és az új háború veszélyének csökkentése szempontjából. Az államok közti kapcsolatok fejlődése az utóbbi években azt mutatja, hogy a békeszerető államok ellen irányuló agresszív katonai tömbök összetákolásának politikája — olyanoké, mint az Északatlanti Tömb, a bagdadi szerződés, a délkeletázsiai katonai tömb (SEATO) — nemcsak nem járulhat hozzá az államok közötti ellentétek rendezéséhez, hanem ellenkezőleg, elmélyíti ezeket az ellentéteket és az országok közötti kapcsolatok még nagyobb fokú kiéleződéséhez vezet. E politika eredménye a fegyverkezési verseny, amely méreteiben hallatlan, főleg a tömegpusztító fegyvereket, az atom-, hidrogén-, rakéta- és más fegyvereket illetőleg. Ez a politika már ahhoz vezetett, hogy az államok óriási és egyre nagyobb anyagi eszközöket fordítanak a hidrogén- és atomfegyverek, a rakétafegyverek, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi és egyéb fegyverek gyártására. Mindez szükségszerűen fokozza az új háború veszélyét, amely az emberiségnek mérhetetlen áldozatokat és nélkülözést okozna. Egyben sok államnak, amelyeket külső erőszakkal, minden lehetséges módon bevonnak az említett katonai tömbökbe, ez nemžeti önállóságuk közvetlen veszélyeztetését jelenti és azt a veszélyt, hogy konfliktusokba kerülnek számukra idegen érdekekért. Ez azt a veszélyt jelenti, hogy felújítják azon népek gyarmati elnyomását, akik kitartó harcokban lerázták a gyarmati igát és a független fejlődés útjára léptek. Nem véletlen, hogy az agresszív katonai tömbök alakításának^ és a fegyverkezési versenynek fokozására irányuló politikát egyre több állam elítéli. Mind nagyobb elismerésben részesül az államok kollektív erőfeszítése a békéért vívott harcra, a területi sérthetetlenség és szuverenitás, a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés elvein alapuló nemzetközi együttműködést szorgalmazó törekvés. E célnak megfelel számos államnak az agresszív katonai tömbökön való kívül maradás politikája, a semlegesség politikája. A varsói szerződésben részvevő államok örömmel fogadják ezt a törekvést, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása megszilárdítja a béke erőit és gyengíti a háborús erőket. Rokonszenvüket fejezik ki a független nemzeti fejlődésre való törvényes jogukat védelmező ázsiai és afrikai országok népeivel. A varsói szerződésben részvevő államok kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének határozatát, melynek részvevői kifejezésre juttatták azt az elszánt akaratukat, hogy megvédelmezzék a békét és a haladást, elítélték a gyarmati rendszert, amely újabb megsemmisítő csapást szenvedett a nagy kínai nép győzelme és a Kínai Népköztársaság megalakulása következtében nmelv nenL-H^társaság ma a világbéke egyik hatalmas pillére. Emellett kiemelik azt a jelentős szerepet, amelyet ezen az értekezleten olyan államok játszottak, mint India, Indonézia, Burma, Egyiptom és mások. Kijelentik, hogy készek hozzájárulni a bandungi értekezlet határozatainak megvalósításához, beleértve a kölcsönös előnyökön alapuló, minden politikai, katonai, vagy egyéb feltételek rákényszerítésétől mentes gazdasági és kulturális együttműködést. Természetes, hogy a varsói szerződésben részvevő államok különös jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és az európai bitonság biztosításához feltétlenül szükséges intézkedéseknek. A jelenlegi helyzetben, amikor Európa egymással szemben álló katonai csoportosulásokra oszlik, amikor az Északatlanti tömbben résztvevő államok fegyverkezési versenye egyre nagyobb méreteket ölt, amikor e tömbbe bekapcsolt Nyugat-Németország aktív újrafelfegyverzése folyik, az európai népek érthetően aggódnak az európai béke sorsa miatt. Tudatában vannak a fegyveres erők létszáma — a hadseregek, légierők, atom- és hidrogénfegyverkészlgtek — növeléséből származó egész veszedelemnek. Ugyancsak tudatosítják azt, hogy ennek az európai helyzetnek további fennállása még jobban növeli a katonai kiadások terhét, amely a fegyverkezési verseny miatt a népek vállára nehezedik. Azt a tényt, hogy a francia nép a nemrégi parlamenti választásokon a nemzetközi együttműködést követelő erőket, az összes megoldatlan problémák békés eszközökkel való rendezésének, az európai és a világbéke, valamint a biztonság biztosításának híveit támogatta, éppen azzal magyarázhatjuk, hogy Franciaország népe tudatára ébredt annak, mily veszélyt rejt magában az agresszív katonai tömbök öszszetákolásának politikája és a fegyverkezési verseny. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlová'"'a, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kijelentik, hogy készek az összes többi államokkal együttműködni az európai biztonság megszilárdítására és az új európai háború veszélyének elhárítására irányuló intézkedések foganatosításában. Továbbra is eltökélt szándékuk a béke és az összes államokkal — kis és nagy államokkal való sokoldalú békés együttműködés politikáját folytatni. Törekvésük abból a mélységes tudatból származik, hogy az új háború a népeknek mérhetetlen áldozatokat okozna, és elsősorban azon államok területét pusztítaná el, amelyek harctérré válnának. Ez továbbá ezen államok belső fejlődésének és jellegének szükségleteiből következik, amelyek a gazdasági és kulturális fejlesztés nagyvonalú terveit az emberek jóléte növelésének, a minden téren való gazdasági és kulturális fejlődésnek óriási programját valósítják meg, amely lehetővé teszi, hogy az emberiség szolgálatába állítsák a tudomány és a technika legújabb vívmányait. A békeszerető államoknak az európai biztonság megszilárdítására irányuló ezen törekvésétől eltérően a nyugati hatalmak bizonyos körei félnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok közötti együttműködés bővítésétől. Nyíltan a háborús pszichózis fenntartására törekednek és folytatni igyekeznek a „hidegháborút", mert arra számítanak, hogy ilyen módon megmenthetik a széthullástól az Európában és nemcsak Európában alakított katonai tömbjeiket, támogathatják a fegyverkezési versenyt és így biztosíthatják a tőkés monopóliumok amúgy is magas nyereségeinek növekedését. t Agyondicsért katonai programjaikkal és uszító nyilatkozataikkal ezen államok agreszszív körei egyben arra törekszenek, hogy megfélemlítsék a békeszerető államokat és aránytalanul nagy katonai kiadásokra, valamint békés, gazdasági és kulturális országépítésük korlátozására kényszerítsék őket. Félnek a békés erők megszilárduljál ól, félnek a békeszerető államok népei jólétének növekvésétől. Mindez megmagyarázza azt a tényt, hogy a nyugati nagyhatalmak az egyik akadályt a másik után támasztják az összeurópai biztonságra irányuló megegyezés elérésében, elutasítják a fegyverkezés csökkentése problémájának és az atomfegyverek betiltásának megoldását és nem hajlandók beszüntetni a fegyverkezési versenyt. Országaink népei, amelyek biztosak erejükben, a szocializmus építése nagy sikereitől ihletve nem engedik megfélemlíteni, vagy megtéveszteni magukat. Az összes népeknek a békére irányuló törhetetlen törekvésére, egyesült és növekvő erejére támaszkodva tovább fFntvfatás a 2 oldalon.)