Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-27 / 27. szám, péntek

A FENY ÉS AZ FENNKÖLT, Amikor ma a Béke-Vílágianács határozatából Wolfgang Amadeus Mozartot születése 200. évfordulóját a haladás és a béke nevében ünnepeljük, nemcsak egy zenetitán géniuszának hódolunk, aki rövid harmincötéves életében csodálatosnál csodálatosabb zeneműveket alkotott, hanem hódolunk az ember előtt is, aki művészetével a feudális világ korlátaiból merészen ki tudott törni és egyik legtündoklőbben megrajzolt alakjával, a Varázsfuvola Sarastrójával messzehangzó szóval az igazság, az emberi jóság diadalát hirdette: „Már lángol a napfény, az éj messze tűnt a nap messze űzi a földről a bűnt." Csodálatos élete volt, mert semmiféle szenvedés és megaláztatás nem törhette meg, semmiféle sanyarúság és emberi gonoszság nem szegte alkotókedvét. Csak az emberiség nagyra hivatott lángelméi, az előre tekintő és új utat járó géniuszok tudnak ínség és szenvedés közepette humánumot hirdetni és művészetükkel igazolni, hogy az ember nagy és fennkölt tettekre hivatott, s minden gonoszt és ártalmast megsemmisíthet a bölcsességbe, az ember tiszteletébe vetett hite. A mozarti muzsika legmélyebb értelme az, hogy az embor nem kapja ajándékba a boldogságot, hanem kemény harccal, hősi próbákkal és szüntelen küzdelmes munkával meg kell szereznie. Salzburg városa, ahol a zeneköltő bölcsője ringott, ódon házaival, árkádjaival és szűk sikátoraival még ma is sokat megőrzött a rokokóba hajló barokk-kor hangulatából. Az érseki rezidencia, Sigismund Schrattenbach hercegérsek palotája, ahol a fiatal, alig hatesztendős Mozart első hangversenyét adta, ma is áll és sokat tudna mesélni a gyermek első benyomásairól, az új utat kereső művész keserű megaláztatásairól. Apja, Leopold Mozart, aki korának egyik legképzettebb zenepedagógusa volt, fiát első salzburgi nyilvános fellépése után elvitte hangversenykőrútra Münchenbe, Bécsbe, és életrajzírói feljegyzik, hogy ekkor Pozsonyban is bemutatkozott és a műértők körében nagy sikert aratott. Csodagyermeknek számított, hétéves korában európai híresség, akinek utazásairól, hangversenyeiről és tehetségének bámulatos kivirágzásáról az újságcikkek százai megemlékeznek. Hercegek és grófok rajongják körül, Mária Terézia gazdagon megajándékozza, de Mozart korán érő szelleme jól megérezte, hogy e bámulat inkább játéka tüneményes technikájának, mint zenéje értékének tulajdonítható. 1763 nyarán Leopold Mozart két gyermekével és feleségével hosszabb művészi körútra indul, és az akkor hétéves csodagyerek mint zongora-, hegedű- és orgonaművész lép fel. Párizs és London ünnepli Mozartot. Négy évig jár a család külföldön, az utak művelik a gyermekmüvészt, csiszolják ízlését és gazdagítják tudását, ám a józan itéletű apa idejében felismeri, hogy fia nem maradhat örökké csodagyerek, iskolára, rendszeres oktatásra van szüksége, és a következő három év a tanulás és céltudatos ismeretszerzés korszaka. Mozart ekkor írja meg azokat a fiatalkori műveit, a La finta semplicet, majd a Bastien és Bastiennet, amelyek ma is szerepelnek az operaházak műsorán. Tizenhárom éves, amikor Itáliába ksrül és itt éli életének legboldogabb korát. A nagy olasz mesterek kétkedéssel fogadják, de csakhamar meggyőződnek róla, hogy a fiatal művész valóban lángelme. Mozart tanul és operákat komponál, amelyekben azurosan tündököl a varázslatos olasz ég, ragyog a délszaki táj. Derűt, ujjongó életörömet áraszt a muzsikája, zenei formái dallamosak, csevegően könnyűek és világosak, még nem felhőzi be őket a későbbi érettebb kor borúja, fájdalmas szomorúsága. Az olasz út megérleli a fiatal Mozartot és leikét is megedzi annyira,, hogy amikor visszatér Salzburgba, a zenét nem kedvelő új hercegérsek, Hieronymus Colloredo udvarába, önérzete már nem túri el, hogy őt, az alkotó művészt az érseki léhűtő előkelőségei cselédnek tekintsék, ne tartsák többnek egy libériába bújtatott írástudatlan ajtónálló inasnál vagy kuktánál. íme, a lángelme nem viseli el a megaláztatást, búcsút mond a biztos, de számára keserű kenyérnek, otthagyja az udvari szolgálatot és Mannheimbe megy. Az ínség, az anyagi gondok azonban visszdkényszentik. Apja kérelmére a hercegérsek visszafogadja ugyan, de egy nap betelik a pohár: a főpap lakájai inzultálják, letaszítják a palota lépcsőjén. Mozart nem bírja tovább, otthagyja a lélektipró feudális udvartartást. A csodagyermeknek szóló tapsok elmaradnak, a főúri világ egyre jobban elzárkózik, már nem is érti az olasz konvencióval merészen szakító teljesen újszerű muzsikáját, a remekművek egész sorát, kamarazenéjét, szimfóniáit és nem ismeri fel, hogy a Szöktetés a szerályból című első, igazán nagy színpadi remekével a népi muzsikára támaszkodó daljátékot teremti meg és ezzel új fejezetet nyit az operairodalom történetében. Az olasz Salieri és Paisiello édeskés muzsikája uralja ekkor a színpadokat. Mozart túlságosan férfias, túlságosan eredeti és új, messze áll a közízléstől, a nagyúri szalonok parfőmös világától. Megdöbbentő az is, hogy a derű újjongó hangjai mellett zenéjében egyre több a komor, tragikus színfolt. És megdöbbentő a témaválasztása is. Üj operája, a Figaro házassága egyenesen lázadás az édeskés dalművek birodalmában, ahogy lázadás volt Beaumarchais vígjátéka, amelynek alapján Lorenzo da Ponté a szövegkönyvet írta. Megtréfálni az élveteg gróf urat, aki ugyan lemond az „első éjszaka" jogáról, de mégis megköveteli Figaro arájától az első csókot — ez szórakoztassa a főúri feudális világot ,és léhűtőit? Figaro foggal és körömmel, ravaszsággal harcol boldogságáért, és a lenézett, megvetett szolga hajlékony eszével, csalafintaságával fölibe kerül ostoba és kéjsóvár gazdájának, győz felette, mert valami nagyért, a tűzhelye tisztaságáért, emberi boldogsága teljességéért harcol. A Figaro házassága Bécsben nem aratott sikert, de Prága közönsége megértéssel fogadja, és a nagy anyagi gondokkal küzdő zeneköltöt ez VILÁGOSSÁG UZSIKUSA a siker új operája, a Don Juan megírására ösztönzi. Itt Prágában a polgárság volt az, amely jobban megértette, mélyebben értékelte mindazt az újat, amit zenéje jelentett. A maradi ízlésű főúri Bécs után a polgárias Prága valósággal felszabadulást jelentett. Prága viharos lelkesedéssel tapsolt az élet győztes szépségeit hirdető zenének. Don Juan ezer kalanddal színezett életének, de tapsolt a műből fakadó kemény bírálatnak is, a habzsoló és nőről nőre kielégítethetetlenül csapongó Don Juan figurája mellett Leporellónak, a szolgának, aki elkeseredettségében így fakad ki: „Míg az úr benn cicázik. Kinn a szolga lába fázik. Nekem ilyen élet nem kell, únom ezt a szolgaságot!" A prágai nagy siker után a bécsi udvar kinevezi Mozartot udvari muzsikusnak az elhúnyt Gluck helyére: a kinevezés azonban nem szabadítja meg anyagi gondjaitól és a további megaláztatásoktól. Mozart rengeteget komponál, hajtja őt az ínség, de az ínségnél is jobban az emésztő belső tűz, lávaként ömlik belőle a zene, és az alkotás folyamata olyan nála, mint a szívdobogás, egy napja sincs, amely szünetet parancsolna. A Don Juan után megszületik a világ zeneirodalmának egyik legvarázslatosabb alkotása, a Kis éji zene, ez a selymes ezüstös holdvilágból, szikrázó csillagfényből,: könnyű • tavaszi szeHóböl, mondhatatlan csöndes vágyódásból szőtt álombaejtő műremek, amely egyszerre égnek szállóan légies és könnyízűen földi, mintha betegség és anyagi gond nem gyötörné szerzőjét és az egész emberiség hódolatát, ámuló szemét érezné magán. Mi adta az erőt ehhez az álomból és valóságból szőtt muzsikához? Mi gyöngyözte ki a lelkéből ezt a sok szépséget, amely ma csaknem két évszázad múltán olyan friss és harmatos, mint a most szedett réti virág! Talán csak azzal felelhetünk: a zseni ajándékozó szíve, egy örömös életért hevülő tiszta szív, amely mindig csordultig tele volt az alkotó, tevékeny ember szeretetével. Mozart muzsikájában nincs semmi alacsonyság és kishitűség, magasan fölébe nő, túlemelkedik minden bajon és gonosz bántáson, hogy a humánumnak, az emberi örömnek és az igaznak adjon hangot. utolsó operájában a szabadkőművesség eszmekörébe kapcsolódó Varázsfuvolában crédóként hirdeti zenéje, hogy a fény embereinek győzniök kell a sötétség hatalma felett. Sarastroban és papjaiban mi ma a haladás hőseit látjuk, akik megsegítik a boldogság keresőit, megjutalmazzák a jót és messzeűzik az embertelenség követeit. A Varázsfuvola szövegkönyve sok jelenetében zavaros, de a zene minden ütemében elbűvölő erővel ragyog az emberiesség. Az emberről kevesen daloltak előtte és utána olyan mélységes hittel és szeretettel. És szenvedés és inség közepette kevesen bíztak annyira a jövőben, amelyben „az éjhomályt elűzi az égi napfény." 1791. szeptember 30-án mutatták be a Varázsfuvolét, az operairodalomnak ezt az egyik legművészibb alkotását és egy héttel a bemutatás után ezt írta Mozart feleségének, Constanzának: „Épp most jöttem az operából, a színház tele volt, mint mindig .. Ami a legboldogabbá tett: a csendes siker!" A emberiség örök ifi ítságáyiak dalnoka írta: EUGEN SUCHOŇ W

A. Mozart műve az egész . emberiség szemében a legnagyobb zenei szépség és kellem szimbóluma. Ma és a jövőben is talán a zenei kultúra I

P ppen emiatt értékelte és láj togatta Mozart operáit olv tömegesen a köznép, úgyhogy Goethe anyja röviddel Mozart halála után azt írja fiálegszebb mintaképe. Két évszázad nak: a Mozart-operák előadásánál választ el bennünket e mű alkotó- tömve van a színház, s főleg az iának, a zenei géniusznak és ne- iparosok, kertészek és a többi kismes embernek születésétői, aki emberek akarják látni darabjait, már életében is csak a széy és a Ez Bécsben volt ugyan, de ugvanjó hirdetője volt, tökéletesen is- ez vonatkozik' Prágára is. amelvmerte korszaka problémáit, és nek Arthur Schurig. Mozart egyik művében egyedülálló igazmondás- életrajz-írójának mondása szerint, sal juttatta kifejezésre a korabeli leginkább joga van ahhoz, hogy emberi társadalom bánatát, siral- Mozart városának nevezze magát, mát, tragédiáját, de derűjét és Mozart elítélte kora társadalmi örömét is. rendszerét és ennek a nézetének Ma. midőn szorgalmasan folvik nemcsak operáiban adott kifejeaz igazi kulturális örökség érté- zes

t- hanem a mindennapi életben kelése, gondosan vizsgálják a Mo- i

s- Ismeretes a, salzburgi érsekkel zart-hagvománvokat is. S itt vilá- va

,° személves összetűzése, amely gosan megmutatkozik, hogv Mo- m,at

t azonnal elhagvta. szolgálazart zenéiében nemcsak valami ta

t- e

s ismeretesek azok a gyakérzéki gvönvört vált ki a zseniá- - ra

n Sunvos megiegvzései is, amelisan hangolt dallamok szépsége, lveket a nemességre és a kor-' hanem szerzeményeiben síkra száll az emberiség ősi jogaiért, a szabad ember jobb és szebb életéért is. Mozart végtelen emberszemánvhatalom legmagasabb képviselőire tett. De nem volna helves. ha csali ezzel a mértékkel mérnénk W. A, retete és az emberiség haladásába Mozart haladó szellemét. Haladó vetett szilárd hite nemcsak szép- szellemének köszönhetjük azt, séggel. boldogsággal és napsütés- . hogy közel hatszáz szerzeményésel töltötte be szerzeménveit, ha- be

n kifeiezésre juttatta az akkori nem megpendítette bennük a har- emberek ezreinek és ezreinek érciasság. az igazságért vívott harc z

éseit és gondolatvilágát. Szerzehúrjait is. amely után mindig ménvei, amelyeket életének rövid úgy vágyódott az emberiség. 35 év

e alatt írt. kiterjednek a zeMozart közvetlenségével, szelle- ?

ei ki

feiezés minden szakaszára mének egyszerűségével, szívhez f°

r

májára. Hogy ezek a szerszóló zenéiével és népies dalia- zemények igaz és emberi gondomosságával, különösen operáiban Iatok

a* feieznek ki. annak bizotúltesz elődein és kortársain is, nvitéka az. hogy a művészek ezrei és pedig nemcsak a dallamosság, világszerte interpretálják őket és harmónia vagv felépítés bármely a

z emberek milliói hallgatják. És problémáiénak zseniális megoldá- eDPen ebben r

eH

ik a Mozart-kulsával. hanem elsősorban operáinak í

uj?

z ónási e.

r

el'

e és jelentősége a . . , , , .. nnr»»v\ A-t A — xi f 1. í 1 I eszmei mondamvalolaval. Csehszlovákia népe büszke arra. hogv az akkori prágaiak nagy ünnepléssel fogadták Mozartot élete legnehezebb óráiban és teljesen megértették Figaro és Susanne népi alakjait, akik győzelmit arattak élvhajhász feudális uruk gonosz kedvtelései fölött. Mozart „Don Juan" operájának tragikus hangjai — amelyet a prágai színház a „Figaro házassábéke eszméjének szempontjából! Ez a biztosítéka a világ összes népei együttműködésének és ez a záloga hazánk békés élete építésének is. ozart ma is a legszebbet adja művészetéből, amit az emberiség magáénak mondhat: a tiszta érzést, amely az igazság záloga. Mozart csodaszép zenéie az emberiség örök ifjúságáról. az igazi ártatlan, gyermeki életörömről mesél. Dallamai megM ga" sikere után műsorára tűzött találják az utat legfiatalabbiaink — erőteljes bírálata volt az akko- szívéhez, is és közvetlenségükkel ri Európa korhadt feudális erköl- megragadják a felnőttek érzéseit, cseinek. Ugyanilyen öntudatosan a zenészekét és nem-zenészekét küzd Mozart a Varázsfuvola című egyaránt. Ezért ragaszkodik az daljátékával az emberiség iólété- emberiség oly nagyon ehhez a ért és a világi igazságért. Jellem- halhatatlan géniuszhoz. Legyen ző az a mondat, amelyet Sarastro tehát a Mozart- év elején és egyeit ki Taminóról: „Ő több. mint szersmind második ötéves tervünk királvfi, ő ember". Jogosan ne- kezdetén Mozart zenéiének szépvezzük hát Mozartot a szeretet, sége és napsütése útmutatóia az ióság és az emberek közötti meg- egész emberiség békés egvüttműértés lelkes hirdetőiének. ködése örömtelies távlatainak. XDGXDOOOOOOOOOOOOOO^ Két hónappal később Mozart örökre lehúnyta szemét. Egy rekviem komponálása közben érte a halál. „Megmondtam ugye, hogy magamnak írtam a rekviemet" — suttogta halála előtt és utasításokat adott még tanítványának, hogyan fejezze be művét. Intő jelkép ez a vég és utolsó útja is: senki sem áll koporsójánál, amikor tetemét egy jeltelen tömegsírban gyorsan elhantolják. Amikor Constanza betegségéből felépülve néhány hét múlva a sírkertben jár, az új temetőör már nem tudja megmutatni a sírgödröt. Egy sivár, lelketlen korról rántja le a leplet ez a tény, megmutatja meztelen valóságában a lángelmék iránti tompa közönyét. Csöndes sikerről írt és megbékélt a zenetitán, akit ma érdeméhez méltő fénnyel ünnepel minden ember, aki a művészet igazságaiért és szépségeiért hevül és harcban, munkában tekint a jövő felé, melyről Mozart zenéje oly felemelő és boldogító varázzsal szól hozzánk századokon át. EGRI VIKTOR ÜJ SZÔ 1936. január 27.