Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-24 / 24. szám, kedd

ä szűzföldek hasznosításának feladata lényegében megoldódott Hruscsov elvtárs beszéde a parlagföldek fiatal meghódítóinak tanácskozásán Engedjék meg, elvtársak — mondotta N. Sz. Hruscsov — hogy a párt Központi Bizottságának nevében üdvözöljem önöket, akik a Központi Bizottság felhívására vállalkoztak a szűzföldek hasznosításának dicső feladatára. Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket és megköszönjem azokat a nagyszerű sikereket, amelyeket önfeláldozó munkával arattak. Elmondhatjuk, hogy lényegében megoldódott az a feladat, amelyet a pírt és a kormány a szűzföldek hasznosítása végett kitűzött és nem 13 millió hektárt törtek fel, amiről a felhívás napjaiban beszéltünk, hanem sokkal többet. Jelenleg a szűz- és a parlagföldek hasznosításának vidékein már 30 millió hektárt, az egész országban pedig 33 millió hektárt törtek fel. (Taps.) Ez igen jó! Ha a szűzföldek hasznosításának azt az útját választottuk volna, hogy a szokásos módon telepítünk át az új vidékekre embereket, ennyi föld hasznosításához két ötéves terv is kevés lett volna. Hanem amikor technikai felszerelést adtunk a szűzföldek számára és az önök lelkes szívében bízva, az ifjúsághoz, a komszomolistákhoz fordultunk, s ezek lelkesen támogatták a párt felhívását, kitűnt, hogy ez a feladat rövid idő alatt különösebb nehézségejt nélkül oldódott meg. (Taps.) Ügy gondolom, hogy népünk emlékezete megőrzi azt az önfeláldozó munkát, amellyel ezt a nemes ügyet végezték és azok a fiatalok és azok a komszomolisták, akik a szűzföldekre mentek, sokáig büszkék lesznek a dicső tettekre, amelyeket a szűzföldek hasznosítása során hajtottak végre. Szeretnék köszönetet mondani önöknek, elvtársak, a Komszomolnak, a Komszomol Központi Bizottságának, minden Komszomol-, szakszervezeti és pártszervezetnek, amely részt vett a szűzföldek hasznosításához szükséges emberek kiválasztásában, szeretném megmondani nekik, hogy dicső munkát végeztek. Most nem szabad csökkenteni a szüzföldekre fordított figyelmet, folytatni kell ezt a munkát, hogy jobb földeket hasznosítsunk és jó gabonát termeljünk rajtuk. Otthont kell adni ott az embereknek, de ehhez jő életkörülményeket kell teremteni. Ez a legfontosabb! Jó házakat kell építeni. Az új telepesek családot alapítanak, gyermekeik születnek. Ezért a gépállomások igazgatóinak, a szovhozok igazgatóinak, a kolhozok elnökeinek gondoskodniok kell az emberekről. Tudom, hogy nem olyan könnyű jól elrendezni minden ember dolgát, hogy ehhez kevés a kívánság, hogy ezért sokat kell dolgozni, de ezt a feladatot mindenképpen meg kell oldani. Elvtársak, önök olvasták az SZKP XX. kongresszusának 1956—1960. évi népgazdaságfejlesztési hatodik ötéves tervéről szóló irányelv-tervezetét. Ugye jó irányelvek ezek? Közbekiáltások: Igen jók. Hruscsov elvtárs: Minden becsületes ember örül ezeknek az irányelveknek; bennük azt a széles utat látják, amelyen pártunk és egész népünk a kijelölt cél, a kommunista társadalom felépítése felé halad. (Viharos, hoszszantartó taps.) Elvtársak, ez igen örvendetes. Különösen örvendetes számunkra, az idősebb nemzedék tagjai számára, akik tevékenyen előkészítettük és megvalósítottuk az első ötéves tervet. Tudjuk, hogy a burzsoá közgazdászok, újságírók és egyebek akkor gúnyolódtak ötéves tervünkön, a képzelet szüleményének tartották, kijelentették, hogy ez őrültség, hogy ebből semmi sem lesz. Azt mondották, hogy is valósíthatná meg a szegényparaszti Oroszország az ötéves tervet és az ország iparosítását. Példás leckét adtunk nekik. A burzsoázia meggyőződött, hogy a kommunista párt, a szovjet nép szavai nem térnek el tetteitől és most, a hatodik jtéves terv tervezetének közzététele után már egyetlen őrült sem akadt, aki terveink megvalósíthatatlanságának gondolatával vigasztalta volna magát. Ellenkezőleg. A burzsoá világban a szovjet állam páratlan gazdasági fejlődése miatt aggódó hangok hallatszanak. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió ezt az ötéves tervet is sikeresen teljesíti. A kapitalisták népünket elmaradottnak tartották és most nálunk több a mérnök, nagyobb a műszaki értelmiség, mint bármely kapitalista országban. A hatodik ötéves tervben még több lesz és ez megrémíti az imperialistákat, megrémíti őket, hogy saját kádereket teremtünk. Kádereink pedig igen jók. De természetes, nem szabad önelégültnek lennünk. Most azt mondhatják- epp most beszélt jó káderekről és azután bírál. Ez is igaz és az is igaz, mert a káderek valóban jók, de a jó kádereket is kell bírálni, hogy még jobbak legyenek. Ebben nincs semmi ellentmondás. Most, elvtársak, áttérek a szűzföldeken végzendő további munkákra. Az első időszakban, amikor az új szovhozok alakultak, egyes gazdaságok sietve és nem a legsikerültebben jöttek létre. Sikertelenül választották ki a földet, nemcsak a csapadékmennyiség szempontjából, de a szí k szempontjából is Az ilyen szovhozokban talán célszerűbb áttérni a gabonagazdálkodásról az állattenyésztésre. A meglevő épületek alkalmasak erre. Az ilyen szovhoztól az állam nem búzát fog kapni, hanem finomszálú gyapjút. Talán ez rossz? Ez igen jó. Az ilyen szovhozokban levő legelők meg vetések a juhtenyésztés fejlődésének jó bázisai. Gabonát pedig termelhetünk más helyeken. Kelet-Szibériában, a Távol-Keleten nem fogjuk most erőltetni újabb szűzföldek feltörését, bár igen sok van ott belőlük. Lehetővé kell tenni most a régi lakott vidékeken is a technikai felszerelés felújítását, hogy növeljük a földek terméshozamát. Mégis szeretném azt mondani, hogy a Távol-Keleten ahol most bevezetjük a gabonatermesztést, nagyszerű földek vannak. Ha mondjuk Kazahsztánban kevés a csapadék, a TávoiKeleten bőségesen van. A krasznojarszki területen elegendő a csapadék és majdnem ismeretlen az aszály. Ám ott más baj van. Gyakoriak a korai fagyok. De jó technikával, ha kellő mennyiség van belőle, ezzel könnyen megbirkózhatunk, csak nem szabad elvesztegetni az időt, azaz idejében kell betakarítani. A- krasznojarszki határterüiet -Szibéria egyik legnagyobb gabona, hús, tej, finom és félig finomszálú gyapjú és más mezőgazdasági termék termelő területe. 1955-ben a határterület kolhozainak és szovhozainak vetésterülete 2 903 000 hektár volt, ebból 2 221 000 szemestermény-vetésterület, a többi között 1326 000 hektár búzaföld. 1955-ben a gabonavetés-terület 59 százaléka búza volt. A vetésterület két év alatt 661 000 hektárral nőtt. A kolhozok és szovhozok jó gabonatermést arattak. Jelentősen gyarapodott a gabonabegyűjtés. 1955-ben 70 millió pud gabonát adtak az. államnak, míg' 1953-ban 34 millió pudot. A határterületen a szűz- és a parlagföldek további hasznosításának nagv lehetőségei vannak. A mezőgazdasági minisztérium 1955-ben végzett kutatásai szerint a krasznojarszki határterületen legalább egymillió hektár új földet lehet hasznosítani. A Távol-Kelet vidékein is nagy lehetőségei vannak a mezőgazdaság továbbfejlesztésének. Itt sok a föld. Ismerik önök ezt a vidéket? Birobidzsanban például riz6 terem, lehet dinnyét, paradicsomot termelni, kertészkedni ! Ez csodálatos vidék! Ezt a vidéket is hasznosítanunk kell. Hogy mikor? Megvitatjuk, megvizsgáljuk. Most nem kell ezzel sietnünk. Az elvtársak felszólalásukban helyesen beszéltek arról — mondotta N. Sz. Hruscsov —, hogy a szovhozokban sokszor fordul elő tűiméretezettség. Valóban, igen sok ember van nálunk, akinek a termeléshez nincs köze, akik, mint mondják, nem vetnek és nem aratnak. Szeretnék néhány tényt idézni. A Kusztanaj-terület uricki kerületében levő Csehov-szovhozban mindössze 255-en dolgoznak, közülük igazgatási személyzet és nem termelőmunkát végző munkás 51, a fogyasztási szövetkezet funkcionáriusaként 14-en dolgoznak. A szovhoz minden három munkására egy igazgatási vagy kiszolgálószemélyzet jut. A Kusztanajterületen levő Csernisevszkij-szovhozban 250 munkás és szakember van, a fogyasztási szövetkezetben pedig 42en dolgoznak, (derültség). Így mindazt, amit eladnak, maguk meg is vehetik (derültség, taps). Komszomolista elvtársak! önökben buzog a hév, harcoljanak a bürokrácia ellen épp olyan elszántan, mint ahogy a szűzföldek feltöréséért küzdöttek. Nem lehetne keményebben bánni a bürokratákkal, hogy ezektől a gyomoktól megtisztítsuk a szűzföldeket, amelyeket már beleptek? (Viharos taps.) Ebből csak hasznunk lesz. Itt ül Gíjpgtyarenko brigádvezető elvtárs, aki jól szólalt fel. De azt a javaslatát, hogy feltétlenül szükség van brigádvezetöhelyettesre, jól meg kell rágni. Önök olvasták a Pravdában Arapjevnek, az „Üj élet útja" kolhoz elnökének cikkét? Egy héttel ezelőtt jelent meg, ha nem olvasták, olvassák el, miről ír. Van egy olyan tisztség, hogy traktor-brigádvezető-helyettes. Amikor az év véget ért, egy ilyen helyettes odament Arapjev kolhozelnök elvtárshoz. Körülbelül a következő beszélgetés zajlott le köztük: A helyettes: „Brigádvezetőhelyottes vagyok, fizesse ki a pénzem". Elnök: „Egész évben nem láttam magát a kolhozban." s A helyettes: „Ez nem számít, státusba vagyok sorolva." Elnök: „Bocsásson meg, hiszen maga nem dolgozott a kolhozban." A helyettes: „Valóban nem dolgoztam, de ez nem érdekes, mint ahogy már mondtam, 3600 rubelt kell kapnom." És megkapta. És országos viszonylatban hány ilyen helyettesünk van. Igen .sok. Önöknél nincs ilyen? Egy hang a teremből: Van! Nézzenek csak utána. Ha megkaparják, önöknél is akadnak ilyenek. (Derültség). Mos, Gyegtyarenko elvtárs, szükség van erre az emberre vagy nincs? Gyegtyarenko elvtárs: Nincs! De ön azt mondotta, „meg kell gondolnunk". És már van egy felesleges emberünk. Ez pedig egy felesleges státus. Ezért, ha az egyik kolhozban felesleges, valószínű vannak ilyen feleslegesek más kolhozokban is. így van, elvtársak? Tehát meg kell tőlük szabadulnunk! Dolgozzanak becsületesen és kapják meg tisztességesen munkájukért, ami jár nekik. Arepjev kolhozelnök elvtárs elmondotta: „Amikor — mondom — ez a helyettes megkapta a pénzt, megjegyeztem: nem szégyelled eltenni ezt a pénzt, ami nem illet meg?" Ö meg ezt válaszolta: „Ugyan mit beszélsz itt szégyenről? Tudni kell élni!" Íme a válasz! És ez a mi szovjet viszonyaink között egy Moszkva környéki kolhozban fordult elő. Harcolnunk kell a státusok csökkentéséért, hogy ne legyenek nálunk felesleges emberek. És önöknek, Benyegyiktov és Mackevics miniszter elvtársak felül kell vizsgálniok a státusokat, meg kell szabadulniok a felesleges emberektől. Törölni kell a felesleges státusokat, akkor nem fordulhatnak elő ilyen esetek. Hruscsov elvtárs ezután az élenjáró kolhozvezetők kezdeményezéséről beszélt és a munkaszervezés új módszereiről, amelyek lehetővé teszik a munkaerő-szükséglet csökkentését. Példaként szolgálhat a moszkvai területen lévő „Üj élet útja" kolhoz, amely a , tehenek három-négyszeres fejéséről áttért a kétszeresre és kedvező eredményeket ért el. Nálunk, — mondotta Hruscsov elvtárs — sokan nagybölcsen naponta négyszer-ötször fejik a teheneket és azt mondják, hogy az utolsó cseppekben sok a zsír. Ki is fejik ezeket a cseppeket. A cseppek garast érnek, aki pedig feji őket. rubeleket kap. Mi értelme van az ilyen fejésnek? Ezt csak azért teszik, mert nem felebiek azért, hogy mennyibe kerül a tej. Ez nincs rendjén, elvtársak, nincs rendjén! Ugyanez az Arepjev — az „Üj élet útja" kolhoz elnöke — levonta a helyes következtetést. Megszüntette a farmon a régi rendszert. Huszonnyolc, harminc tehénhez osztott be egy fejőnőt és a tehenek nem sértődtek meg ezen, hogy többé nem naponta háromszor-négyszer, hanem csak kétszer fejik őket, nemcsak nem kevesebb, hanem több tejet adtak. Nos, elvtársak, számítsák ki, mit jelentene, ha ezt az intézkedést sok kolhozban és szovhozban végrehajtanák. Ezt pedig, Mackevics elvtárs és Benyegyiktov elvtárs, meg kell tenni. Önök ismerik az idevágó külföldi tapasztalatokat és nálunk mégis minden a régiben marad: a szovhozokban és a kolhozokban megvolt a sokszori fejés es úgy is maradt. Feltétlenül át kell térni a kétszeri fejesre. Elvtársak, át kell gondolnunk a ' '/en való gazdálkodás rendszerét. Igen érdekes Malcev rendszere. Már most elő kell készülni a termés megosztott betakarítására. Ez a termelékenyebb és az olcsóbb, így jobb a gabona hektolitersúlya. Meg kell javítani a szovhozok vezetését is, jobban kell törődni az ott dolgozó emberekkel, ki kell küszöbölni a kereskedelem hibáit. Vannak nálam levelek, amelyek arról szólnak, hogy az új földeken rossz a kereskedelem, de nem fogom felolvasni őket. Elrendeljük a tények kivizsgálását és a bűnösök megbüntetését. Meg kell javítani a kereskedelmet, minden kerületben állandóan meg kell lennie a szükséges áruknak, sportszereknek, háztartási cikkeknek. Mindezt j a Centroszojuznak figyelmesen és operatívabban kell tennie. Elegendő státusa van, de bölcsessége még kevés. (Derültség) Hruscsov elvtárs ezután a tavaszi vetés előkészítésével foglalkozott. Gépük van — mondotta — traktorok vannak és az üzemanyag elegendő. A földeket felszántották. Minden feltétel megvan, hogy gyorsan elvégezzék a vetést. önöknél száraz az időjárás, ezért semmiképp sem szabad elhúzni a vetést, Mindent gyorsan és jól'kell elvégezni és akkor lesz is termés. Elvtársak, már csak néhány nap van hátra a kommunista párt XX. kongresszusának megnyitásáig. Pártunk, a munkásosztály, a kolhozparasztság, a dolgozó értelmiség, az egész szovjet nép lelkesen dolgozik ezekben a napokban. Mindenki ég • vágytól, hogy nagy munkasikerekkel fogadja a kongresszust. Minden szovjet ember nagy érd°klődéssel tanulmányozza az SZKP XX. kongresszusának irányelv-tervezetét. Önök tudják, hogy a hatodik ötéves tervben a párt milyen feladatokat tűz ki. Államunk alapjának, a nehéziparnak a fejlesztése terén nagyok a terveink. A nehézipar lehetővé teszi, hogy gépeket gyártsunk, a mezőgazdaságot ellássuk a szükséges műszaki felszereléssel és trágyával, lehetővé teszi, hogy a népgazdaság minden ágát fejlesszük. Az irányelv-tervezet a mezőgazdaság terén is nagy programot tűz ki. önök valószínűleg mindnyájan olvasták ezt a részt. Mi a véleményük, lehetséges-e az állattenyésztésből adódó termelés megkétszerezése és tizenegymilliárd pud gabona elérése? Talán egyeseknek itt inukba száll a bátorságuk és azt fogják mondani, hogy ez teljesíthetetlen, hiszen a múlt ötéves tervek során nem fejlődtünk ilyen hatalmasan. Ha azonban okosan látunk a dologhoz, meggyőződésem, hogy a terméshozamra, a hús-, a tej-, a tojás- és a gyapjúter-" melés fokozására vonatkozó terv néni csupán teljesíthető, hanem jelentós mértékben túl is teljesíthető. Néhány, 1955-re vonatkozó számot" sorolok fel. Az országban a betakarított gabona összmennylsége jelentős mértékben túlszárnyalta az 1954. évit, emellett 3,6-szer több kukoricát gyűjtöttek be. A napraforgó betakarítása 1954-hez viszonyítva csaknem megkétszereződött, cukorrépát 54 százalékkal, „Dolgunyec" rostlent 74 százalékkal, zöldségféléket 12 százalékkal többet takarítottunk be. Megnövekedett az állattenyésztési termékek: a tej, a hús, a gyapjú és a tojás termelése is. Jelenleg az egész kérdés abban rejlik, hogy megjavítsuk vezetési módszereinket. Konkrét dolgokkal kell foglalkozni, nem csupán felhívásokkal. Sok vezetőnk — azt mondhatnám — csupán arra hívja fel a kolhozparasztokat, hogy növeljék a gabona, a hús, a tej termelését, de hogyan tegyék ezt —

i néha még ők maguk sem tudják. Nézzék csak meg, szovhozainkban gyakran ez adódik elő: az egyik brigád becsületesen, jól, ésszel él és dolgozik, a többi brigád pedig ennek rovására él. Ugyanez fordul elő a kolhozokban is. Valamelyik körzetben van egy élenjáró kolhoz. A körzet vezetői pedig az e kolhozbelieket az elnökségbe ültetik, a lapokban közzéteszik arc-í képeiket és helyes, hogy a jól dolgozó emberek képeit kinyomtatják. Ugyanakkor azonban az e körzetben lévő más kolhozok minden mutatószám terén elmaradnak. Tehát sem a kolhozban, sem a körzetben není érik el azt, hogy valamennyi brigád, valamennyi kolhoz úgy dolgozzék, mint az élenjárók dolgoznak. Elvtársak! Országunk sikeresen teljesítette az ötödik ötéves tervet. A hatodik ötéves terv irányelv-tervezete népünket nagy alkotómunkára lelkesíti és ellenségeinket félelemmel tölti el. A munkásosztály dicső kommunista pártunk vezetésével, Lenin vezetésével, az Októberi Forradalom tü zében győzött országunkban. Mi és önök népünk javára és boldogságára élünk s dolgozunk. (Viharos taps.) Az ifjúság a jövőnk! Az ifjúság, apáival egy sorban és velük együtt olyan dolgokat cselekszik, amelyek csodálatba ejtik a világot. És ez a legbiztosabb záloga annak, hogy felépítjük a kommunizmust. Éljen a dicső szovjet ifjúság és élcsapata, a lenini Komszomol! (Taps ) Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely gondosan neveli hós ifjúságunkat! (Taps.) Éljen a szovjet nép, a kommunizmus nagy építője! (Viharos, hoszszantartó taps. Mindenki feláll.) Az értekezlet résztvevői egyhangúlag felhívással fordultak a szűz- és parlagon heverő földeket megművelő komszomolistákhoz, valamennyi ifjúhoz és leányhoz. A felhívás a haza javára szolgáló újabb munkasikerek elérésére szólít. (TASZSZ) -&T S 2t> 1956. január 24.