Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-02 / 02. szám, hétfő

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE JÓ KEDVVEL AZ ÚJ ÉVBE A naptár utolsó lapja a papírkosárba hullt, azonban ezzel ne feledkezzünk meg arról, hogy mit végeztünk a múlt évben. Hiszen eseményekben ' gazdag volt ez az év. Két hónappal ezelőtt munkásokból, földművesekből, tanítókból és hivatalnokokból — katonák lettek. És semennyi eredményt értek már el. Pénikava közlegény, aki két hónappal ezelőtt, először tartott puskát a kezében, a kisöbű fegyverrel az ellenőrző Iövőgyakorlat során mind az ötször célba talált. Poddaný közlegény öt lövés közül négy találatot ért el. Má6 elvtársak is elértek négy találatot. É6 ez biaki mint magyar nemzetiségű, az első év folyamán a szolgálati nyelv elsajátításával küszködött, ma a legjobbak közé tartozik, čučka és Vantuch őrvezetők. valamint a második évfolyam szakaszának más tagjai, mely l szakasznak Kulla tiszt a parancsnoka, sok katonána.c mintaképül szolgálhatnának. A katonákra az űj évben még hezebb fe. adatok várnak, mint a múltban. HÍsľen az újoncok az eddigi lövőgyakori atokon csak az első lövészeti feladatot végezték el. Hátra /vannak még a taktikai és az éjjeli gyakorlatok, valamint a kiképzőtáborokban való tarzony nem könnyű. Poddaný közkatonánál is megvannak tózkodás, Ez lesz ímert hiszen pa- az előfeltételek, hogy ebben az év- a főpróbája annak, rancsnokaink meg- bs

n sikereket érjen el. Nemrégiben amjt megtanuIta

k. éleslövészeten 5 lehetőből négy lö- És mire elérk€zjk a

z vessel talalta el a kis célpontot. oszi ertekeles ideje, nehezítik a katonáknak a gyakorlat feltételeit, szem előtt tartva Szuvorov dicső hadvezér jelszavát: „Nehéz a gyakorlat, könnyebb lesz a harc!" Ez a jelszó ma katonáinkra kétszeresen érvényes. Azáltal, hogy a hadsereg létszáma csökkent, minden katonára fokozottabb feladatok várnak. A számra kisebb hadseregnek jobban kell elsajátítani a haditudomány csínjátbínját. A katonák azonban nemcsak a lövészetben, hanem a kiképzés más ágazataiban is jó eredményeket értek el. Elsajátították az alapvető gyakorlatokat, a taktikai, vegyi, utászati előképzés alapjait, legtöbbje már katonai épületeknél is őrt állt, és Így tulajdonképpen már harci feladatot is teljesített. A második évfolyam katonái is szép sikereket értek el. Míg az elmúlt évek folyamán megfigyelhettük, hogy a második évfolyam katonái már öreg obsitosoknak képzelték magukat, s azt hitték, hogy részükre a katonai szolgálat befejeződött, ma — hála a politikai nevelésnek, ők is törekszenek. így pj. Telek közlegény, egyesek még csak nem is sejtik, hogy megkeményedtek izmaik, megszilárdult akaratuk, megváltozott életszemléletük. Üj emberekké válnak, a haza védelmezőivé. Ha mindez nagy fáradságot, önmegtagadást kíván is meg, mégis ezek a fiatal emberek olyan perceket élnek át, amelyekre szívesen visszaemlékeznek mindhalálig. Mert ezeket a feladatokat teljesíteni lehet. Erről tanúskodnak a példás katonák ezrei katonai alakulatainkban. És ha az ifjú elvtársak jókedvvel fognak, a munkához, minden bizonnyal elvégzik a rájuk váró feladatokat. Ez a mi kívánságunk is! Ezért újév hajnalán ha koccintunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy azok sikerére is ürítsünk egy poharat, akik a kaszárnyákban tanulják, hogyan kell a hazát védelmezni. Váljanak belőlük példás katonák, olyanok, akik bármikor készek megvédelmezni drága hazánkat! K. K. Egységünk életéből A karácsonyi ünnepek alatt nem mehettünk mindnyájan szabadságra. Mi, akik a laktanyában maradtunk, mi sem éreztük magunkat rosszul. Ünnepi vacsoránkon, amelyre eljöttek parancsnokaink, 6Őt a védnökségi EFSZ több tagja is, nagyon jól elszórakoztunk. A gazdagon terített asztalon nem hiányzott a karácsonyi rántott hal, saláta, sütemények, különféle gyümölcsök, cukorkák és volt mivel koccintanunk is. Az alakulatunk CSISZ tagjainak ülésén tcbbek között olyan határozatot hoztunk, hogy az űj évben még jobban felhasználjuk a napi sajtót. Azon fogunk igyekezni, hogy minden CSISZtag előfizessen rá és rendszeresen olvassa. Az agitátorok és katonai levelezők figyelmeztetni fogják az olvasókat a fontosabb cikkekre, vagy sajtótízperceken felolvassák őket. Ezzel azt a célt akarjuk elérni, hogy minden katona naponta jól legyen tájékoztatva a bel- és külföldi eseményekről. Gottlieber Ferenc, közkatona. Légelhárítók az összpontosításon Bo'ech tiszt ütegének katonái ez idő szerint összpontosításon vannak. Jelenlegi elhelyezésük, környezetük, ha nem is nyújt mindenben annyi kényelmet, mint amilyenben a kaszárnyában volt részük, mégis megad minden lehetőséget a kiképzésre és a pihenésre. A gyakorlatozásra bőséges hely all a katonák rendelkezésére. Hiszen jelenlegi lakóhelyük mellett egy nagy rét terül el. Megvan tehát minden lehetősége annak, hogy felkészüljenek a szabadban való összpontosítás legfőbb feladatára — a téli .lövészetre. De mire volna jó mindez a kedvező előfeltétel, ha a katonáknak nem volna meg az, ami a legfontosabb — a kedvük. Ez pedig nem hiányzik. Nemcsak a lövészeti szolgálat óráiban, hanem az egyéni előkészület idejében is, sőt még a szabadidőben is tanulják a lövészet elveit. A kezelőszemélyzet már elsajátította a szükséges tudnivalókat és most mozgásuk a tűzállásban napról napra jobb és gyorsabb. Az üteg parancsnokának megígérték, hogy a téli lövészetben nem okoznak csalódást és hogy a parancsnok minden bizonnyal meg lesz velük elégedve, ígéretet be kell tartani. 7. üteg azonkívül, hogy felkészül a téli lövészetre, az összpontosítási térben más feladatokat is végez — figyeli a légköri viszonyokat. A katonák egymást váltják fel a parancsnoki megfigyelőhelyen és minden mozzanatról — amit a légkörben észrevesznek, jelentést tesznek. Egyetlen repülőgép sem repülhet át a széles tájon, amelyet a megfigyelő éles szeme észre nem venne. . S amellett a megfigyelő jelentései pontosak; nemcsak a mozgás irányának és a repülőgép magassági helyzetének megadására, hanem a típus megjelölésére is kiterjednek. Lő:, uk, hogy Bolech tiszt ütegének katonái már megszokták az új lakóhelyet. Hiszen minden rendelkezésükre áll, ami a kiképzés sikeréhez kell. Hudec Emil tiszt Legyen példaképtek Katonáékhoz minden évben sok olyan újonc jön, aki sehogy sem találja helyét. A katonáskodás első napjaiban Günter Jilg újonccal is így volt. Nem lehet ugyan azt mondani, róla, hogy a parancsnokok parancsait nem teljesítette volna, vagy pedig nem törődöm és hanyag volt. Azonban sajnos be kell ismerni, hogy mindent kedvtelenül, lelkesedés nélkül végzett és minden egyes mozdulatán meglátszott, hogy ezt csak azért teszi, mert kénytelen vele és nincs más kiút. így volt ez mindaddig, amíg egyszer a század éleslövészetre indult. Éleslövészet — ez a század ünnepe és hogyha az első éleslövészetről van szó, ezt bizony rendkívüli ünnepnek lehet tekinteni. így volt az Mikuš tiszt századában is. Az első| gépfegyveresek befejezték a lövést. Günter Jilg közlegény került sorra, Becsületesen készült fel, mert az előkészületi gyakorlatok alkalmával a leadta az utolsó lövést, mindnyájan a céltábla felé futottak. És ime mi történt — minden golyó eltalálta a zöld bábot, a lövészet kitűnően sikerült. A faliújságon még ugyanaznap megjelent a század agitátorának cikke, amely ezzel a felirattal díszelgett: „Vegyetek róla példát". A cikket a század minden katonája elolvasta, természetesen Jilg is. És bátran elmondhatjuk, hogy az első éleslövészet, annak eredménye és végül az agitátor dicsérő cikke segítették Jilget abban, hogy megtalálta helyét. Napról napra javult. A feladatokat és parancsokat ezután jókedvvel végezte, sőt azt is észre lehetett venni, hogy valósággal vágyik a. legnehezebb feladatok elvégzésére. Ez megmutatkozott egy taktikai gyakorlat alkalmával, amikor egész éjjel kellett kiinduló hadállást ásni. A könnyűgépfegyver számára egyedül ásta meg az állást, ami legjobbnak bizonyult az egész században. Egy más alkalommal az őrszollenőrzés alkalmával. Jilg közlegény még a kisebb feladatokat sem vetette meg, aminek meg is lett a kellő eredménye, mert elérte méltó jutalmát. Megdicsérték és jutalmat is kapott. Munkájának eredményeit észrevette a CSISZ alakulati szervezet is és rövidesen maguk közé fogadták őt a század . CSISZ-tagjai. Jilg közlegény kötelességeit itt is következetesen teljesítette. Jilg közkatona megtartja esküjét, amellyel hazájának és népének hűséget ígért. A Csehszlovák Hadsereg Napján a legmagasabb kitüntetéssel jutalmazták, amit katona elnyerhet, megkapta a példás katona jelvényét. Ma Jilg közlegény a katonai egyenruha zöld zubbonyán azt a jelvényt viseli, amely igazolja, hogy mestere lett fegyverének és hogy hadseregünk pillérei közé tartozik. Olyan katonáról, mint amilyen ő, vegyetek példát! Megtalálta helyét és legyőzte önönmagát. S. S. legjobbak közé tartozott. Mikor Jilg gálatban bizonyult kitűnőnek az elocxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxyoci^xx^xxxxxxxxxx^ocíKxx: oocoqoooöooco cx^©2oocgooooooogqccooqc»og^^ Brabeček közkatona az első szabadságon H

iszen mindnyájan tudjátok, hogy szokott az lenni. Mindenki, aki magára ölti a katonaruhát s egy kicsit körülnéz a kaszárnyában, máris a szabadságra gondol. Brabeček közlegény sem volt különb. Azon törte a fejét, hogyan mehessen szabadságra. A jó tanács aranyat ér és ezért Mazáček Pepi közlegényhez fordult. Mazáček ügyes gyerek volt, mindent hallott és mindent látott. — Hát, barátocskám, a szabadság most nehezen megy. Majd csak talán háromkirálykor, vagy esetleg gyertyaszentelőre. Most még alaposan ki kell venned részed a katonáskodásból. Jól kell viselkedned, máskülönben nem kerülsz haza. Ez bizony így van pajtás, és nem másképp. Ha csak ... nem lennél zenészI Mert ha zenész volnál, akkor hazakerülhetnél, mert tavaly is úgy volt, hogy a zenészek az eskü után hazamentek a felszerelésért. Ez idén is úgy '.esz, mint ahogyan tavaly volt. De nem kell félned a következményektől, mert nem kell nagy művésznek lenned. Itt ugyanis sok szó folyik a zenéről, tervbe veszik az együttes összeállítását, és azután annyiban is marod minden. Tudod, én már itt nagyon is kiismerem magam. Örülhetsz, hogyha néha napján megszólalhat a harmonikád és be nem rozsdásodik a nagy várakozásban. Fogadd meg a tapasztalt öreg legény tanácsát. Ha van odahaza valami hangszered, hát akkor csak rajta, jelentkezz bátran zenésznek és hazakerülhetsz. Elhozod a hangszert és ezzel az ügy befejeződik. Kész munka. Világos, mint u vakablak. Vagy nem? Brabeček e beszélgetés óta fennen hangoztatta, hogy hegedű nélkül úgy érzi magát az ember, mint a test lélek nélkül. L

etették az esküt és ime, mi sült ki ekkor. Minden újonc egyúttal zenész is volt. Mir.t ha életre kelt volna a cseh zenészek régi dicsősége. Az egyiknek odahaza klarinétje volt, a másiknak nagybőgője, a harmadiknak gordonkája, a negyediknek cit érája. Az egyik azzal dicsekedett, hogy a szájharmonikán művészi tökélyre tett szert, a másiknak húzóharmonikája volt odahaza. Az egyik újonc azzal állt élő, hogy tábori kürtje van odahaza, és azon fogja reggelenként az ébresztőt, az ebédet és a takarodót fújni. Felcsillanó szemekkel bizonykodott, hogy sokkal vígabb lesz itt az élet. Franta azt javasolta, hogy 5 Strakonicére megy dudáért, hogy az öregapja szívesen adja neki kölcsön, mert büszke lesz rá, hogy művészi tudása folytatódik ivadékában. Még dobos is jelentkezett. Volt az újoncok közölt trombitás, fuvolás és flótás is. Az újoncok egyike odahaza csak az orgonán fújtatott, de azért ő is jelentkezett zenésznek. Mindnyájan kaptak szabadságot, Brabeček is hazautazott a hegedűért. Mindnyájan benne látták a zetieegyüttes jövő prímását, aki dicsőséget szerez majd az alakulatnak. A

mikor Brabeček hazaérkezett, megmozdult az egész falu. Brabečekéknél a sok látogató egymásnak adta a kilincset. Mindenki betért egy-két szóra, megkérdezni, milyen is az élet mostanában katonáéknál. Brabeček egy szeribe hős lett. A szoba közepén ült, evett és csak úgy ömlött belőle a szó. A szomszédasszonyok, akiknek fiai a katonaságnál voltak, nyelték szavát. Ha Brabeček időnként nem szaladt volna át Tonikájához, folyton folyvást hallgatták volna. A szabadság napjai gyorsan leperegtek. Már az autóbuszhoz készült, búcsúzkodott, amikor hirtelen felkiáltott: — A kutyafáját! Hol van a hegedűm? Hiszen egészen megfeledkeztem arról, ami a legfontosabb. Letette kofferét és sietett fel a padlásra. Anyja összecsapta kezét, apja káromkodott. — Mi az istenfáját akar « kölyök azzal a hegedűvel? — És ezzel utána sietett. Ugyanis évekkel ezelőtt még, amikor Bra- beček iskolábc járt, édesanyja sokat szomorkodott miatta. Zenészt akart belőle nevelni.) Fia járt is Čižek tanítóhoz hegedűórákra. — Amit ifjúkorodban megtanulsz, annak öreg korban hasznát veszed — mondogatta édesanyja. Azonban Brabeček fiatal korában nem tanult meg hegedülni. A tanulást elhanyagolta. Egy pár hónapos küszködés után a hegedű a padlásra került, ahol most azt az egész család kereste. — Itt ebben az öreg almáriumban volt, néküle nem térhetek vissza — sopánkodott Brabeček. — Most jut az eszembe öregem, hogy a hegedűt a szomszédék Ferencének kölcsönözted .— jutott édesanyja eszébe. — Jaj, én szerencséilen, hisz itt hagy az autóbusz, emberek segítsetek, kerítsétek elő azt a szerencsétlen hegedűt — kiáltott kétségbeesve az ifjú hős. Nagy zűr-zavar keletkezett. Az apja szaladt a koferrel az autóbuszhoz, hogy visszatartsa azt, az újonc, anyjával a szomszédhoz, megkeresni a hegedűt. A házat felforgatták, míg végre a hegedűt és a vonót megtalálták. Most már egyenesen az autóbusz felé rohantak. Sikerült elérnie. Brabeček az autóbuszon má' nem is hallotta, amit az apja utána kiáltott: £s mit fogsz te azzal a hegedűvel ott cs'nálni? Ú

tközben megállapította, hogy a hegedűnek csak egy húrja van és a vonó zilált állapotban leledezik. — Nem tesz semmit, az a fő, hogy meg van, hisz úgy sem fogok rajta játszani! Brabeček befutott az egyhúros hegedűvel és rozzant vonóval, ezzel úgy vélte, az ügy ránézve elintézést nyert. Azonban nem úgy történt. A parancsnoknak mégis csak feltűnt, hogy ez idén az újoncok között annyi sok zenész akadt és ezért elrendelte, hogy szombaton a yipi foglalkozás után próbálják ki a zenészek tudását. Brabeček erre majdnem elájult. Erőt vett magán és a parancsolvasásánál nem árulta el, mennyire megrendítette ez az intézkedés. Mazáček Pepi vigasztalta, hogy ez lesz az első és utolsó tömegakció. Közben az a hír terjedt el, hogy azt, aki zenésznek jelentkezett és nem tud játszani, bezárják és kemény büntetéssel sújtják. Brabečeknek égnek állt a haja a szörnyű félelemtől. A század parancsnoki körében Brabečekkel mint az együttes prímásával számoltak. Kemény napok következtek. Reko'd időben, saját számlájára rendbehozta hegedűjét és vonóját. Erős akarattal fogott hozzá a munkához. Azelőtt csak nagynehezen tudott felkelni öt órakor reggel, most már négy órakor felébredt és titokban szorgalmasan gyakorolt. Játszott ebéd után, vacsora után, késő éjszaka. Alig evett, alig aludt, a zene lett napi kenyere. Senkivel sem beszélgetett, lesoványodott. Csak hegedűjével törődött, de éppen ebben az időben olyan volt, mint test lélek nélkül. A művészetnek szentelte magát. Éjszakánként a padlásról hallatszottak Brabeček hegedűjének keserves hangjai. Olyan hangok voltak ezek, m'nf a macskanyávogás, ha farkát húzzák. Küszködött, és küszködött. E

lérkezett végre a rettegéssel várt szombat. Már az egész legénység tudott Brabeček hegedűművészeiéről. Ő azonban nem sejtett semr-'t. Véjre rá került a sor. Szakavatott módon oegyantázta a vonót, megragadta a hegedűt és szárazon bemondta: — Népdalokat fogok játszani. Gyermekkoromból. A parancs nokr. ajánlom. Az állát rátámasztotta hegedűjére és a halálos csendben eljátszott '.lárom népdalt. A népdalokat megismételte, felcserélte, iparkodott egyszer gjorsao'an és egyszer lassabban játszani. Végre mintegy tíz verc múlva befejezte a játékot. Kitűnően álcázta a hegedűjátékot. Most pedig Ítéletére várt. Hallgatói egymásra tekintettek. A parancsnok mosolygott a bajusza alatt, rákacsintott az újoncokra és ezt mondta: — No, Brabeček, hát nem volt olyan nagyon rossz, azonban ezen c hegediíjátékon még javítani kell. Állandóan gyakorolni. De még egyelőre nem lesz prímás. Hegedűsünk kevés van, Skokan őrvezető, aki régi zenész, gondjaiba veszi majd magát és megtanítja A - t rázni. — Parancsnok elvtárs, én már régen em játszottam, de egész biztos, hogy belejövök, — sóhajtott Brabeček. 'em akasztotta tehát hegedűjét szegre, mint ahogy elképzelte. Nem érte őt semmi bántalom, amitől rettegett, hanem a zenészegyüttes taqia lett "^kőkannal- sok munkája volt vele, de tiirelmes"n tanította, brabeček szorgalmas volt, sokat gyakorolt. Szorgalmának meg is volt a gyümölcse. Mind jobban és jobban játszott És ami a legfontosabb, kedvvel játszott. Idővel igazi zenész lett belőle, és ezzel valóra vált édesanyja régi vágya. És így Brabeček a katonaságnál megtanult szépen hegedűlni. JIR1 VOREL, PRÁGA N

e i