Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)
1956-01-21 / 21. szám, szombat
Lenin álma a — GOELRO • • 1920 végén, a fiatal szovjet állam nehéz napjaiban ült össze Moszkvában a VIII. Oroszországi Szovjetkongreszszus. Az intervenciós hadseregek ekkor ugyan már minderj arcvonalon döntő vereséget szenvedtek, a belső ellenség nyílt ellenállási fészkeit már szintén felszámolták, de számos határterületen, főleg Lengyelországban, a Kaukázusban, Szibériában és a Távol-Keleten még ott állt fegyverrel kezében az ellenség. A hosszú évek óta tartó háborúk és belső harcok alapjaiban rendítették meg az ország gazdasági életét. A mezőgazdasági termelés a felére, az ipari egyhetedére esett, a közlekedés vigasztalanul zilált állapotban volt. E roppant gazdasági nehézségek közepette mégis akadt ember, aki nemcsak az adott nehézségek leküzdésének konkrét eszközeit jelölte meg, hanem szinte látnoki erővel megmutatta a jövőbe: a jóléthez, a kommunizmusihoz vezető utat! Kevés drámaibb jelenete van a világtörténelemnek, mint Leninnek 1920. december 21-én a szovjetkongresszuson mondott beszámolója. Nem csoda, hogy az költőket, drámaírókat is mégihletett. Majakovszkijt és Pagogyint, akinek ismert műve, a Kreml toronyórája, Leninnek evvel a szavaival éri él legdrámaibb pillanatát: előre kell tekintenünk és álmodoznunk kell..., igen, álmodoznunk. De a népnek már most egyszerű, elsodró erejű jelszót kell adnunk: »szovjet hatalom plusz villamosítás!« Azt hiszem, hogy ez is kommunizmus lesz, hogy ez is a földnek ebben a ma még középkori, kifosztott, felforgatott, de mégis leghatalmasabb államában, egy, eddig soha nem látott, eddig nem létező forradalmi átalakulásnak kezdete lesz. Senkivel és semmivel nem számolhatunk! Minden késedelmeskedés nélkül a szocializmus építésének útjára kell lépnünk, már ma elő kell készítenünk á jevőt..." Lenin természetesen nem Pythiaszerűen látott a jövendőbe. Ismerte a társadalmak mozgási törvényeit, tudta, hogy az orosz proletariátus a megszerzett politikai hatalmat csak akkor tarthatja meg, ha az ellenség kiverése után haladéktalanul megkezdi egész gazdaságának a termelőeszközök szocialista tulajdona alapján való átépítését a leghaladóbb technika felhasználásával. Ezt fejezi ki röviden a „Kommunizmus = Szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása" jelszava, ezt nevezi maga Lenin a párt második programjának. Jogosan feltehető a kérdés ma is, de még jogosabb volt az 35 évvel ezelőtt: miért tulajdonít Lenin egyetlen technikai tényezőnek, az elektrifikálásnak ilyen nagy jelentőséget? Hogyan jellemezheti a villamosítás önmagában az emberiség egy egészen új korszakának műszaki-gazdasági lényegét ? Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, n;eg kell vizsgálnunk, mi az elektrifikálás jelentősége társadalmi és gazdasági szempontból. A z ember, amikor munkát végez, erőt fejt ki. Az első erőforrása saját testi ereje volt, saját izomerejét használta fel kezdetleges munkaeszközeinek elkészítésére, a föld megművelésére. Idővel rabszolgákat és állatokat is alkalmazott erre a célra. A nagy lépést a haladás útján az emberiség akkor tette meg, amikor a természetben készen kínálkozó mozgási energiákat: a víz folyását, a szél erejét használta fel hasznos munka végzésére, malmok hajtására, szállításra és hasonlókra. A fejlődés további, döntő szakasza az emberiség energiagazdálkodása terén akkor indult meg, amikor- az ember megtanulta a földön raktározható és szállítható formában, szén alakjában felhalmozott napenergia hasznosítását erőforrás gyanánt. Ezt a gőzgép feltalálása tette lehetővé. A hőerőgépek révén az ember ereje megsokszorozódott, a kisipar és a manufaktúrák helyét elfoglalta a gyáripar. A kapitalizmus fejlődési korszakában, az egész XIX. században a szén által hajtott gőzgép volt a legjelentősebb erőforrás. A termelőerőknek ebben az időben való óriási mértékű kifejlődése szén és a gőzgép nélkül elképzelhetetlen. A hátrány csak az volt, hogy a hőerőgépek által előállított energiát csak akkora távolságra lehetett elvezetni, amennyire a gyárak nehéz és nehézkes transzmissziós tengelyei és szíjai értek. Emellett a szénben felhalmozott napenergia kihasználása a gőzgépben igen csekély, alig tíz százalék, á gőzgép hatásfoka tehát az energiagazdálkodás szempontjából igen alacsony. A földünkön felhalmozott napenergiának azonban a szén nem az egyetlen formája. Hatalmas mennyiségben tárolódik a föld mélyében cseppfolyós állapotban, mint kőolaj és légnemű i állapotban, mint természetes gáz. Ezeknek az energiaforrásoknak kiaknázását elsősorban a robbanómotorok feltalálása tette lehetővé. Míg a szén, a kőolaj és a földgáz a föld geológiai korszakaiban keletkezett, úgynevezett meg nem újuló energiaforrások, a föld felszínén lévő tűzifa és a vízierő az emberiség állandó megújuló energiaforrásai közé tartoznak. A növények a nap sugárzó energiáját éghető szerves anyagok előállítására használják fel. A víz viszont természetes körforgása során a folyók mozgási energiája formájában jelent hatalmas, nagy hatásfokú és olcsó errőforrást az emberiségnek. A megújuló és a nieg nem újuló energiaforrások biztosították egészen napjainkig az emberiség egész energiaszükségletét. Ma már a fejlett ipari államokban egy lakosra átlag 30 ember izomerejével egyenlő gépi munka jut. A fejlődés folyamán eleinte a szénből, a kőolajból, a földgázból és a tűzifából mint tüzelőnyagokból hőenergiát és abból a hőerőgépek révén mozgási energiát állítottunk elő. Csak a XIX. század végén, az elektromos gépek feltalálásával jutott az emberiség olyan vívmány birtokába, amely a hőerőgépeknél sokkal tökéletesebben és olcsóbban tudta kielégíteni a fejlődő technika és gazdasági élet minden szükségletét. A gépek elektromos meghajtása uavanis nincs helyhez kötve, mint a hőerőaépeknél. a villamosáram gazdaságosan messzire vezethető és tetszéä szerinti mennyiségben felosztható és adagolható. Az elektromos áram révén olcsó energia jut el a gazdasági élet minden ágazatába, az iparba éppúgy, mint a mezőgazdaságba. Ugyanakkor až elektromos áram soha nem remélt módon kényelmesebbé teszi az ember mindennapi életét, elősegíti a falu és a város közötti különbség kiküszöbölését. Igen fontos és jellemző az az összefüggés. ami az egyes országok energiatermelése és nemzeti jövedelme között áll fenn. Saha indiai tudós kimutatta. hogy az egy -főre eső nemzeti jövedelem arányos az ugyancsak egy főre eső energia mennyiségével. így például Indiában, a 200 éves gyarmati kizsákmányolás eredményeképpen 1947-ben az egy főre eső energiamennyiség mindössze a hatvanad részét tette annak, amennyi energia az Egyesült Államok egy lakosára esett, Ugyanakkor az Egyesült Államokban az egy főre eső nemzeti jövedelem szintén körülbelül hatvanszor volt nagyobb, mint Indiában. Emellett meg kell iecrvezni. hogy Indiában az akkori rendkívüli alacsony energiatermelés is elsősorban az emberi és állati erőből származott, míg az Egyesült Államokban ez az energiaforrás csak elenyésző hányadot képvisel, K étségtelen, hogy az eddig felsorolt. úgynevezett klasszikus energiaforrásoknak a földünkön megállapított tartalékai és meg meqúiuló készletei még hosszú időkig elégségesek, jóllehet a tavalvi genfi atomkonferencia megállapításai szerint a világ energiaszükséglete 10—15 évenként megkétszereződik. De az energiaforrások eloszlása a földön korántsem egyenletes és a különböző faitáiú energiák előállítási ára még kevésbé az. így például a föld egvik legfeilettebb iparral rendelkező országa. Anglia csak szénnel rendelkezik. nincs 6e kőolaja, se természetes gáza. se erdeje, se víziereje gazdaságilag számottevő mennyiségben. Hogy Angliának energiaszükséglete jelentős részét határain kívül kell megszereznie, ez az angol imperialista politikának egvik fő oka. A XX/ század eleién megindult atomfizikai kutatások eredményeképpen a Szovjetunióban 1954. iúnius 27én üzembe helyezték a világ első atomerőre berendezett villanytelepet. Ezzel a föld energiagazdálkodásában ismét egészen úi feiezet indult meg. A hasadó anyagokban (urán és thoriumj. de még inkább a termonukleáris reakciók-révén az emberiség rendelkezésére álló energiamennyiség összehasonlíthatatlanul nagyobb, gyakorlatilag szinte kimeríthetetlen, mint az eddig ismert klasszikus energiaforrásokban. energiagazdálkodás szempontiából tehát a föld aranykorának küszöbén állunk, mert az atomenerqia békés, gazdasági célokra való felhasználását a Szovietunió gyakorlatilag már megoldotta. Az atomerőművekben előállított áram mennyiségének növelése, önköltségének csökkentése történelmileg már a közeljövő, a legközelebbi 20—30 év kérdése. Természetesen az atommagban rejlő mérhetetlen energiák szabaddá tétele csak igen fejlett nehézipari berendezések révén lehetséges. Hiába vannak például a Belga Kongóban a föld ismert legnagyobb uránelőfordulásai. vagy Indiában a legnagyobb thoriumlelőhelyek, ezek az államok nem képesek megfelelő nehézipar és megfelelő rákemberek hiányában ezeket a mérhetetlen kincseket saiát ereiükbői. saját javukra felhasználni. Csak ha az elmondottakat .mind egybevetjük, érhetjük meg Lenin „második programiának" egész jelentőségét. Lenin helyesen látta meg, hogv a Szovjetunióban a proletariátus politikai hatalmát csak akkor tarthatja meg. ha a Szovjetunió gazdaságát a legteljesebb mértékben fejleszti. Ehhez elsősorban az akkor rendelkezésre álló energiaforrások. a szén. a kőolaj, a földgáz, a fa és a vízierő legteljesebb kiaknázására volt szükség, arra. hogy a termelt energiát főleg elektromos áram formájában eljuttathassák az ipar s a .mezőgazdaság minden dolgozóiához, a város és a falu minden lakójához. Viszont az energiaforrások kibontakoztatása a nehézipar kiépítése nélkül lehetetlen, miért is a GOELRO. az Állami Villamosítási Terv. az emberiség történeknek első szocialista távlati terve az egész ország elektrifikálásával párhuzamosan meghatározza a nehézipar meqfelelő kiépítésének legfontosabb feladatait is. ai özemmel néžve a GOELRO irányszámai nagyon szerények. 10—15 esztendőn belül húsz Úi hőerőmű _és tíz úi vízierőmű építését irányozza elő 1.5 millió KW kapacitással és 8.5 milliárd KWh évi áramtermeléssel. Ha ezeket a tervszámokat egyedül a most befejezés előtt álló ku ibise vi vízierőmű teljesítőképességéhez hasonlítjuk, amely egyedül egyharmaddal több áramot fog termelni, mint a GOELRO által tervbevett 30 erőmű együttvéve, úgy a GOELRO adatai igazán alacsonyaknak tűnnek. De micsoda hallatlan tudományos biztonság, a meggyőződésnek miiven roppant ereje kellett ahhoz, hogy Lenin az 1920. éy végén hirdesse meg ezt a távlati tervet, amikor a szovíeték uralma alatt álló égési terület évi elektromosáram termelése mind'össie 4Ó0 millió KWh-t tett ki. vagyis Szovákia. mai áramtermelésének alig eővhetédét. Lenin „álma" nem sokáig maradt álom. A GOELRO irányszámait a Szovietunió már 1932-ben. első ötéves tervének végén, tehát tizenkét esztendő léfőrgása alatt túlteljesítette. Az igazán rohamos feilődés azonban csak ezután indult meg. A második ötéves terv végén a Szovjetunió elektromosáram termelése már a legnagyobb Európában. A fasiszta betörés ugvan késleltette a további fejlődést, de megakadályozni nem tudta. A tavaly végződő ötödik ötéves terv utOl r só évében már 170 milliárd KWh az áramtermelés, és ezt az SZKP XX. kongresszusának irányelvei szerint 1960-ig 320 milliárd KWh-ra. vagyis öt év alatt ismét közel kétszeresére kell növelni. Ezen az óriási számon belül a vízierőből előálított villamos energia öwnagában 60 milliárd KWh-t tesz maid ki. A Szovietunió hatodik ötéves tervének irányelvei először íriák elő a történelemben atomerőművek építését összesen kilowatt kapacitással. Az elektrifikálás — Lenin „álmának" megfelelőlen. — kiterjed az egész ország területére, de mindenütt tekintetbe veszi az elektromos energia termelése szempontiából fennálló legkedvezőbb adottságokat. Az alacsony fűtőértékű szeneket lelőhelyeik közvetlen közelében hőelektromosművekben használják fel. A vizierőműveket a folyók arra legalkalmasabb pontjain építik. A természetes gázok lelőhelyei közelében gázfűtésű hőelektAz NDK népi kamarájának fontos határozata \ a nemzeti néphadsereg m egalakításáról ^ A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának képviseZői szerr 4 dán, január 18-án egyhangúlag! elfogadták a nemzeti néphadsereg meg., alakításáról és az NDK honvédelmi minisztériumának létesítéséről szóló törvényjavaslatot. A népi kamara és az NDK kormánya meghallgatta az NDK dolgozóinak egyre erősbödő követelését, akik határozatokban és levelekben fordultak a kormányhoz, hogy tekintettel Nyugat-Németország fokozott felfegyverzésére, alakítsanak nemzeti néphadsereget, amely megvédi az NDK vívmányait. Amint W. Stoph miniszterelnökhelyettes beszédéből és a nemzetvédelemnek az NDK területén való megteremtéséről szóló törvényből kitűnik, a néphadsereg—sz árazföldi—légi és tengerészeti erők — megalakításáról szóló törvény elfogadásával nem vezetik be az általános hadkötelezettséget, csupán korlátozott létszámú hadsereget állítanak fel. A Német Demokratikus Köztársaságnak ezt a jelentős lépését a legutóbbi eurófiai események — elsősorban a háborús párizsi szerződések elfogadása után bekövetkezett események megvilágításában kell értékelni. Ezek a szerződések — mint ismeretes — a Német Szövetségi Köztársaságot agresszív nyugati tömbökbe, az Északatlanti Szerződésbe és a Nyugateurópai Unióba, sodorták s jelt adtak Nyugat-Németország nyílt ' újrafelfegyverzésére. Dolgozóink, akik figyelemmel kísérik a fejleményeket mindkét német államban, tudják, hogy a nyugati agresszív körök miért uszítanak az NDK ellen és miért szeretnék a legszíveseb, ben letörölni Európa térképéről. Ennek oka abban rejlik, hogy az NDK derekasan szembeszállt a militarista 1 köröknek azon agresszív tervével, hogy az NDK-t elnyelje Nyugat-Németország. Az NDK szilárd gátként áll egész Németország militarista állammá és az „atlanti" katonai straté'gák haditámaszpontjává való átalakítáisának út jában. Ezek a stratégák dühöngenek afelett. hogy nem sikerült megsemmisíteniük az NDK-t. annak vívmányait, dühöngenek amiatt, hogy az NDK népe nem óhajtja a Krupp-ok Thysse'nek. Klöcknerek és más fegyverkii rályok. militaristák és junkerek visz,szatérését, akik ma Nyugat-Németországban uralkodnak. És az is világos. hogy az NDK nem érthet egyet ' Németország „egyesítésének" olyan i megoldásával, amelyben a szuverén , NDK-t elnyelné Nyugat-Németország és bekapcsolnák az agresszív tömbökbe. Ismeretes, hogy a békeszerető erők 'mennyire törekednek a német kérdésI nek a kollektív biztonsági rendszer ^ megteremtése útján való megoldásáéra. Ebben a kollektív biztonsági rend[ szerben eleinte részt venne mind a két német állam és fokozatos közeledésükkel később sor kerülhet az egységes békeszerető Németország megteremtésére. Az NDK ezekkel a szovjet javaslatokkal mindig egyetértett. És egyet ért velük a német nép is. Az NDK nemzetközi helyzetét erősítő fontos lépés volt a Szovjetunió és az NDK közötti kapcsolatokról szóló szerződés megkötése múlt év szeptemberében, amely megállapítja, hogy az NDK teljesen független állam. A tények — tények maradnak. A Német Demokratikus Köztársaság. — az első német békeszerető állam szüntelenül erősödik. megszilárdul gazdasági és politikai téren, nemzetközi tekintélyre tesz szert. Az egész világ dolgozói rokonszenvvel üdvözlik az NDK népének minden sikerét. A fegyverek NDK népének kezében sohasem fognak semmilyen európai nép elleni agressziót szolgálni. A nemzeti néphadsereg folytatja a német parasztháborúk, az Í848—1849-es évek forradalmárainak dicső hagyományait. biztosítékot ad arra, hogy & német nép forradalmi hagyományai az NDK-ban tovább fejlődnek és szilárdulnak. Népeink, amelyek a múlt években szoros baráti szövetségre léptek az NDK népével, egyetértenek az NDK nemzeti néphadseregének felállításával. Azért értenek egyet, mert ez a ml biztonságunknak is érdekében áll. Az NDK népe. annak uralkodó munkásosztálya és kormánya biztosítékot adnak arra. hogy a néphadsereg mindig a béke és a szocializmus őrhelyén fog állani s megvédelmezi mindazt, amit az NDK munkásosztálya kivívott és amiért a német nemzet legöntudatosabb nemzedékei harcoltak — az NDK szocialista országépítését, boldog jövőjét és az egész német nép békéiét. (A Rudé Právo cikkéből). A szovjet mezőgazdasági dolgozók üdvözlik az SZKP XX. kongresszusának a hatodik ötéves tervre kiadott irányelveit Moszkva, január 20. (ČTK). — A i szovjet orezág valamennyi részéből e 2—2.5 millió f napokban a levelek százai érkeznek, , amelyekben a szovjet mezőgazdasági , dolgozók üdvözlik az SZKP XX. kongqresszusának, a Szovjetunió népgazda[ sága VI. ötéves tervére kiadott irányelveit, és azt az őszinte kívánságukat fejezik ki, hogy teljesítsék a mezőgazdaság további hatalmas feji lecztésének feladatait. Amint a „Szelszkoje Hozjajsztvo" lap tudósítója a cskalovi térületről > jelenti, a szaragati Frunze kolhoz tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy romos műveket építenek. Ahol pedig I minden erőfeszítést megtesznek, hogy semmilyen üzemanyagbázis nincsen. I mSr 195 6" bar i lényegesen növeljék a elsősorban oda telepítik az úi atom- I mezőgazdasági termelést. A kolhoz az erőműveket. Az egyre bőséqesebben rendelkezésre álló elektromos energia egészen megváltoztatja a Szovietunió életének 4 a képét. A villamos energiának az iparba való további bevezetésével párhuzamosan szélesebb körben villamosítani fogják a közlekedést és a mezőgazdaságot. megjavítják a városok és a falvak villamosenergia-ellátását, f Bár a hatodik ötéves terv valamennyi fontos iparág közül a leggyorsabban a villamosenergia termelését kívánja növelni, az előírt abszolút számok önmagukban még nem jellemzik kellően a megkívánt haladás mértékét. A Szovietunió hatodik népgazdaságfeilesztési ötéves tervének fő gazdasági feladata ugyanis az. hogy történelmileg igen rövid idő alatt az egy főre eső termelésben is elérje, sőt túlhaladta a legfeilettebb tőkés ^ országokat. e túl • a számokon és a százalékokon. túl a millió tonnákon és millió kilowattórákon, túl a számok között meghúzódó minden örvendetes valóságon lehetetlen, < hogv az ember eszébe ne jusson 1920., december 21-ének komor téli napia,, amikor az emberiség egyik legnagyobb elméie a Iegvígasztalanabb. a ' legnehezebb körülmények között ragyogó előrelátással megmutatta az, utat: „Kommunizmus-Szovjethatalom plus! až egész ország villamosítása".' Sz. L. idén az 1955-ös évvel szemben kétszeresére növeli a burgonya- ' és zöldségtermelést és legalább 5000 métermázsa tejet fermeL Nagy lelkesedéssel üdvözölték a i SZKP XX. kongresszusának irányelveit a tadzsikisztani mezőgazdasági dolgozók is. Asurova, a Dzerzsiri kolhoz gyapottermelő csoportjának vezetője az Izvesztyijában a kolhoz valamenynyi tagja nevében a következőket írja: „Až előző ötéves tervek megváltoztatták Tádzsikisztán arculatát. Ott, ahol azelőtt sivár területek voltak; városok, üzemek, ércbányák épültek. A terméketlen pusztaságok helyén ma hatalmas gyapotföldek, gyümölcsösök és szőlők terülnek el. A gyapottermelök magas hozamokat érnek el.;' Az SZKP XX. kongresszusának irányelvei új, hatalmas perspektívákat nyitnak a szovjet gépesíték előtt is. D" A szovjet emberek érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadták a Szovjetunió nemzetgazdaságának fejlesztésére irányuló hatodik ötéves terv irányelveit. J. Sersnyev mester, a Vlagyimlr.lljics-üzem szerelőműhelyében munkatársaival megisme-teti az SZKPXX. kongresszusának a hatodik ötéves tervre vonatkozó Ír ányel veit.
