Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-19 / 19. szám, csütörtök

'^B/W V LENIN A SZÍVÜNKBEN ÉL Köztársaságunk fővárosában, Prága központjában, a forgalmas Hybernská utca egyik reneszánsz homlokzatú, volt főnemesi palotáját öt művészi dombormű díszíti. Vlagyimir Iljics Lenin életének harcos mozzanatait örökítik meg. Az épületen aranybetűs felirat: Lidový dűm (Népház), alatta: V. I. Lenin-Múzeum. Gazdag történettel és dicső forradalmi hagyományokkal rendelkező helyen állunk. Negyvenhat esztendővel ezelőtt, összekuporgatott munkásfillérekből vásárolta meg a Windischgrátzek volt székházát az akkori szociáldemokrata párt vezetősége. Népházat létesítettek az épületből, ez volt a prágai munkásmozgalom központja. Két évvel később, 1912. január 18-án falai között fogadta már Vlagyimir Iljics Lenint, aki személyesen vezette Oroszország szociáldemokrata munkáspártjának itt Ülésezett, emlékezetes VI. országos konferenciáját. Itt tanácskozott a legnagyobb titokban tizenkét napig a párt forradalmi szárnya. A bolsevik vezetők jöttek Prágába, hogy kiűzzék körükből a munkásosztály árulóit, a kapitulánsokat, a burzsoázia ügynökeit, a mensevikeket, hogy önálló, egységes, vasfegyelmű pártot alakítsanak. Itt vetették meg az újtípusú párt alapját. Akkoriban a prágai konferencia óriási jelentőségét még kevesen értették meg. Gondoskodtak erről az opportunista szociáldemokrácia vezető tényezői. 1917-ben azonban már tudták a proletár tömegek, a szegény parasztok, az első világháború katonái, hadifoglyai, hogy határkő volt ez a munkásmozgalom történetében. A kommunisták Prágában új alapra helyezett pártja váltotta valóra az emberiség legnagyobb forradalmát és viszi azóta — kiváló példájával — a dolgozó emberek életét előbbre az egész világon. Cseh elvtársaké, köztük a Köztársasági érdemrendes dr. Václav Vacek, Prága Központi Nemzeti Bizottsága volt elnökéé az érdem hogy megóvták Iljicset a cári ochranka és az osztrák titkos rendőrök keselyű karmai elől. A Népház körül folyt le 1920-ban a szociáldemokrácia legnagyobb hazai árulása. Akkor fojtották vérbe Masaryk bérencei hós munkásosztályunk, legszebb szándékait. Mily meggyőző igazsággal ír erről Olbracht világhírű Annájában. Ebben az épületben jelent meg 36 évvel ezelőtt a Rudé právo első példánya és ide vezettek 1945 májusában, rögtön a harcok elülte után a felszabadító szovjet hősök első lépései. Tiszteletadásra jöttek. Az ö javaslatukra és a prágai mu.ikásság kérelmére, nem sokkal a felszabadulás után, Gottwald elvtárs jelenlétében, eredeti állapotában ünnepélyesen megnyitották a nyilvánosság, számára a termet, ahol annak idején az oroszországi forradalmi munkásság vezérkara Lenin javaslatára meghozta döntő fontosságú határozatait. A történelmi épület utcai részében, 1953. január 21-én, a nagy Lenin halálának 29. évfordulóján megnyitották a múzeumot. Akkor fejezte ki Nejedlý elvtárs abbeli óhaját, hogy „járjon ide népünk lenini levegőt szívni." Nejedlý elvtárs kívánsága teljesült Áhítatos' csend van a Lenin-teremben, a Népház belső traktusának negyedik emeletén. Ide nem hallatszik be az alkotó élet zsongó dala. Csak a történelem beszél, az élet tanítómestere. Lábujjhegyen jár itt mindenki. Hosszúkás alakú, keskeny, egyszínűre festett szoba ez, udvarra néírta: Szily Imre ző három ablakkal, szegényes bútordarabokkal. Minden olyan egyszerű: az öt asztal, a 18 szék, a 3 hajlított íróasztali karosszék, a könyvés iratszekrény, a két vasfogas, a 4 fénykép, — ^az .egyik, az 1890. évi május elseje ünneplése —, Marx mellszobra, a tolltartó és a Právo lidu 1910—11. évi bekötött példányai, így állt minden akkor is, amikor elvi harcát vívta itt Lenin és ebben az A prágai V. I. Lenin múzeum épülete egyszerűségében nemes környezetben valóban tettrekész elhatározások születnek mindenkiben. A Lenin-terem mellett bordó bársonyszőnyeggel borított díszhelyiség. Vörös zászlók, a falon a prágai konferencia dokumentumai és régi fényképek, a párt akkor megválasztott Központi Bizottsága: Lenin, Sztálin, Kalinin, Szverdlo,-, Ordzsonikidze, Spandarjan. Sztálin és Szverdlov elvtársakat távollétükben választották be a Központi Bizottságba, mert mind a ketten száműzetésben voltak. Ebben a helyiségben gyakran avatnak pionírokat. A gyerekek felkészülnek az ünnepélyes fogadaiomtételre úgy is, hogy az egész osztály előzőleg eljön és megismerkedik Vologya ifjúvásottabb gyerekekre különösen jó hatással van az előadás, feszülten figyelnek minden szóra, sőt nem ritka eset, ha fogadkozások hangzanak el: — Jobban fogok tanulni! Sokan zarándokolnak ide. Tanulni, további erőt meríteni a műhöz, amelyen mindannyian dolgozunk. Csupán tavaly 98.633 belföldi és 2626 külföldi látogatója volt a Lenin-teremnek. És milyen látogatók! Kaganovics elvtárs, a Szovjetunió első miniszterelnökhelyettese, a szocialista tábor jóformán majdnem minden prágai látogatója és Ázsiából, Afrikából azok, akik tisztán látják, hogy a társadalom fejlődésének az útja a szocializmus, a kommunizmus felé vezet. A belföldiek közül a ČKD Sokolovo esztergályosa, šlapanicei szövetkezeti parasztasszonyok, prágai katonák, tanárok, diákok és sok-sok gyerek. Tisztelettel és dobogó szívvel hallgatják a magyarázatot. A vendégkönyvben a világ minden nyelvén megörökített bejegyzések tesznek hitet a nemzetközi proletariátus egysége, a népek testvéri barátsága, a béke, a demokrácia, a szocializmus mellfctt. „Igazi hős volt" — írja Leninről 1955. december 17-én a komáromi Mátrai Lajos. A csehszlovákiai magyarok szintén eljönnek ide, hogy eszmeileg megerősödve még jobban végezhessék feladatukat az iparban, mezőgazdaságban, általában azon a szakaszon, ahová a népi demokrácia állította őket. A prágai konferencia eredményeiről Lenin ezt írta Gorkijnak: „Végre sikerült a pártot és annak Központi Bizottságát — a likvidátor csőcselék ellenére — újjászülni. Remélem, hogy velünk együtt. Ön is örül ennek." A prágai konferencia után a párt szilárdabb és erősebb lett. A párt azzal erősödik, hogy megtisztítja sorait az opportunista elemektől, — így ,szól a kommunista pártok egyik jelszava. A Lenin vezette elvtársak kérlelhetetlen harcot folytattak a mensevikek ellen, létrehozták az új típusú bolsevik pártot, amely később a proletariátus diktatúráját kiharcolta. Időszerű a prágai konferencia eredményeiből meríthető tanulság. Nekünk is van még harcolni valónk a gondolatvilágunkban élő maradi csökevények, de a rejtőzködő ellenség ellen is. Január 18-án kezdődött negyvennégy év előtt a prága

: konferencia. Itt vázolta fel Lenin a v g holnapját. És január 21-én, harminckét évEbben a szobában tartotta 1912-ben az OSZDMP VI. konferenciáját, amelyet V. I. Lenin vezetett. korával, későbbi példás cselekedeteivel. Nagyszerű képesítésű pedagógus sok beszélnek a gyerekekhez, elmondják, hogy Vologya jó gyerek és jó tanuló volt, szüleit, az iskolát, társait szerette, becsülte, alaposan felkészült az életre, azért valósított meg korszakalkotó eszméket. Most a Prága 7 körzeti 38-as számú iskola ötödik osztályának növendékei hallgatják a lektor elvtársnőt. A kis Vologyáról beszél. Aztán arról, mennyire szerették a munkások. Mikor megbetegedett, állandóan érdeklődtek egészségi állapota felől és szeretetüket munkafelajánlásokkal fejezték ki. Bohuslava PilnáOková tanítónő már többizör vol* itt tanítványaival és azt tapasztalta, hogy a vei ezelőtt meghalt Lenin, a kommunista párt megteremtője A gyász szomorú napjaiban Sztálin elvtárs a párt nevében nagy erőt kifejező esküt tett. Akkor mondta: ...Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát. Esküszünk Neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a Te végakaratodat! ... tvleghalt Lenin? Lenin halhatatlan. Müvéből százmilliók tanulnak. De az eskü, a szovjet nép esküje — a párttagsági könyvecske cseréjének időszakában — bennünket sokszorosan kötelez. Mert a mi utunk: Lenin útja, a párt biztos útja. Ez vezet a végső győzelemhez. Jegyzetek egy felejthetetlen útról Egy brnói kalauzról szól az alábbi kedves történet. Szombat délután volt — s ez az időpont nemcsak Budapest utcáin a csúcsforgalom ideje, — hanem Brnoban is. Az egyik legforgalmasabb utca közepén, a robogó teher- és személyautók között — egészen közel a villamos sínhez vak férfi áll tanácstalanul. Tájékozódási készségét úgy látszik elvesztette, — nem mert se előre, se hátra lépni. A villamos a megállóhelyhez közeledett. Tele volt munkából haza igyekvő emberekkel. S nemcsak igyekvő, hanem tegyük hozzá, türelmetlen emberekkel, hiszen tudjuk magunkról, hogy a hét legdrágább órái ezek. Már előre tervezünk bevásárlást, takarítást, szórakozást erre a délutánra. Nos, a brnói villamoskalauz e drága órákból néhány percet elrabolt — s mégsem haragudott meg érte senki. Ellenkezőleg, tisztábbak lettek a szívek, derűsebbek az arcok. Az történt ugyanis, hogy a lassító villamosról a kalauz leugrott, s átvezette a tanácstalanul •lló vak embert az úttesten. * * * Egyáltalán nem ritka látvány akár Prága vagy Gottwaldov utcáin hétköznap este a táncolni igyekvő báliruhás fiatal lány. Édes, Ízléses valamennyi — mintha divatlapból vágták volna ki őket, — pedig legtöbben az áruházban veszik készen a báli, estélyi ruhát. Válogathatnak a különféle színekben és modellekben. A csehszlovák fiatalok mértéktartók, finomak a szórakozásban. A jampeckedés sem öltözetben, sem táncban — s ami a leglényegesebb: viselkedésben sem hódított. A szórakozóhelyek kedvelt táncai a nálunk ismerteken kívül a polka, a mazúrka — s hadd tegyem még hozzá egy kis büszkeséggel: a csárdás. De milyen szépen járják. Vajon nálunk, a csárdás hazájában nem lehetne megszerettetni ezt a tüzes, vérpezsdítő táncot? * * * Aki'Kassán jár, okvetlenül keresse fel Jancsó Jóskát. Hogy hol található ? Ha éppen nem az iskolában van — bizonyosan a pionír vasútállomásnál: a Csermelynél. Jóska életében két fontos dolog van (egyelőre): az iskola és a vasút. Bár az utóbbit önként vállalta. Ősszel és télen ugyanis szombat délután és vasárnap kivételével nem működik a kis vasút, s épp ezért hétköznapokon úttörőszolgálat sincs. Jancsó Jóska mégis minden szabadidejét itt tölti. Ismerkedik a berendezéssel, komolyan tárgyal a „felnőtt" állomás f önökkel, — s ha vendég jön látogatóba, — felnőttes komolysággal meséli el a vasút történetét: — Augusztusban avatták a vasutat. 62 napos munka előzte meg ezt az ünnepséget A felnőttek — üzemi munkások, diákok készítették — szeretetből, társadalmi munkában. Három állomása van — egyelőre — a vasútvonalaknak: a Csermelyi, az Előre és a Pionír. Nyáron szezonidőben egyszerre tizennyolc pionír teljesít itt szolgálatot. De májustól még többen — mondja felcsillanó szemmel a kis Jóska — mert akkorra a „nagyok" meghosszabbítják a vonalat. / * * * Marianské Láznéban, s tegyük hozzá, hogy az ország valamennyi üdülőhelyén novemberben és decemberben holtidény van. Holt szezon ide, holt szezon oda — azért mégis csak forgalmasak Marianské Lázne utcái, a Kolonád, s az erdei utacskák, de különösen a források környéke. Sétálók hullámzanak fel és alá, de nini, milyen furcsa dolgot szorongatnak! Lapos bögrécskék, fülükön kis szopókával. S lám séta közben hogyan szürcsölgetik belőle a gyógyvizet. Mert ez a gyógyvíz nem olyan, mint egy közönséges orvosság, amit a patikában kiváltunk, s behúnyt szemmel gyorsan leküldünk a mandulák között. Ez a víz — évszázados tapasztalások alapján csakis úgy hat, ha szürcsölgetik, s közben egy kissé eltraccsolnak a világ folyásáról, de legfőképp arról, hogy a ke.dves szobatársnak úgy látszik javult a gyomorhurutja, mert lám repetát is kért — s hogy ma aligha lesz korai lefekvés, mert valami tudós az atomokról tart előadást, azt okvetlenül meg kell hallgatni, utóvégre haladni kell a korral, még akkor is, ha légcsőhurutos az ember. A sétálók nyomába szegődve eljutottunk az egyik legkeresettebb forráshoz: a Lesný Psamenhez. Itt is a szokott kép fogad. Ácsorgó, szopogató, beszélgető férfiak, asszonyok. De van még itt valami: egy panaszkönyv: Vajon mi van benne, lássuk csak? Egyesek a pohárkölcsönzö elvtársnö figyelmességét iicsérik, mások a Čedok-kísérők tájékozatlanságát hm ... kifogásolják, hogy oly keveset tudnak a különféle források vegyi összetételéről, gyógyhatásúról. S aztán egy figyelemreméltó bejegyzés. Körülbelül ez a tartalma: Mindezek a panaszok jelentéktelenek, s arra vezethetők vissza, hogy íróiknak túlságosan jól megy a sora, Ingyen kapják mindazt, amit régen csak drága pénzen tudtak volna megvásárolni (kérdés, lett volna-e pénzük). Ha naponként 35 koronát kellene fizetni, s még a vízért is külön pénzt adni — Marianské Lázne lenne a földi paradicsom, nemde?' — jegyzi meg kissé gunyoros módon az egyik beteggyomrú, de egészséges kedélyű fogyasztója a Lesný Prameň vízének. * * * Most pedig kukkantsunk be a prágai asszonyok életébe. Hogy lehet az, hogy mindenre ráérnek az üzemben, vagy a hivatalban végzett munka után. Családdal törődni, gyerekkel játszadozni — olvasni, tanulni, sőt szórakozni is. A színházak, mozik, a zenés szórakozóhelyek minden este zsúfoltak. Minden este — tehát hétköznap is. A sok idő titka, úgy gondolom, a háztartások felszereltsége. No, nem fazékra, lábasra és fakanálra gondolok, hanem például a mosógépre, amely közös mosókonyhában, vagy személyi tulajdonban minden prágai asszony számára hozzáférhető. A teknős mosás lassanként a középkori módszerek múzeumába vándorol. ... Vasalógép: még csak itt, ott, de már van. Egyenes darabokat, lepedőt, törülközőt, párnát és dunyhahuzatot, zsebkendőt, konyharuhát vasalnak vele. ... Porszívógép: nem elérhetetlen álom sem árban, sem mennyiségben. A porolás tehát rövidesen szintén az előbb említett régiségek közé hajítható. ... Szilon: olcsó, jó, tartós, könynyen mosható, vasalni nem kell. Ez a mondat úgy hangzik, mint egy reklám — de való igaz, hogy mind e tulajdonságokkal rendelkezik ez a csodás műanyag, amelyből női fehérneműt, harisnyákat (ó mily szépek, mint a pókháló) férfizoknikat, blúzokat, sőt még báliruhákat is készítenek (s talán még mást is, csak nem tudok róla). S ami nemcsak az asszonyok öröme, hanem a férjeké, sőt a gyermekeké is: a televízióskészülék. Nem az a juj de olcsó, cjf van — s nemcsak üzletekben, hanem nagyon sok prágai lakásban is. * * * Bratislavában a Kmet-téren egy panelházat építenek. Panel-elöregyárt ott épületek már nálunk is ismeretesek. Nos, Bratislavában november 7-én este felszerelték az első szlovákiai előregyártott lakóépület paneljeit és egy hét múlva éppen arra jartam — már készen állt a földszint, ablak és ajtó kerettel, beuve' gezett pinceablakokkal — sót a kapu feletti díszítéssel. S mint nemrég értesültem, december 13-án helyezték az utolsó födémpanelt az ötemeletes szerelt lakóházra. KOLEK VERA, Budapest, az Esti Budapest munkatársa. TTT"*š l 0 IMti. január 19.