Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-19 / 19. szám, csütörtök

'^B/W V LENIN A SZÍVÜNKBEN ÉL Köztársaságunk fővárosában, Prága központjában, a forgalmas Hybernská utca egyik reneszánsz homlokzatú, volt főnemesi palotáját öt művészi dombormű díszíti. Vlagyimir Iljics Lenin életének harcos mozzanatait örökítik meg. Az épületen aranybe­tűs felirat: Lidový dűm (Népház), alatta: V. I. Lenin-Múzeum. Gazdag történettel és dicső forradalmi ha­gyományokkal rendelkező helyen ál­lunk. Negyvenhat esztendővel ezelőtt, összekuporgatott munkásfillérekből vásárolta meg a Windischgrátzek volt székházát az ak­kori szociáldemok­rata párt vezető­sége. Népházat lé­tesítettek az épü­letből, ez volt a prágai munkás­mozgalom köz­pontja. Két évvel később, 1912. ja­nuár 18-án falai között fogadta már Vlagyimir Iljics Lenint, aki szemé­lyesen vezette Oroszország szo­ciáldemokrata mun­káspártjának itt Ülésezett, emléke­zetes VI. országos konferenciáját. Itt tanácskozott a leg­nagyobb titokban tizenkét napig a párt forradalmi szárnya. A bolse­vik vezetők jöttek Prágába, hogy ki­űzzék körükből a munkásosztály áru­lóit, a kapitulán­sokat, a burzsoá­zia ügynökeit, a mensevikeket, hogy önálló, egységes, vasfegyelmű pártot alakítsanak. Itt vetették meg az új­típusú párt alapját. Akkoriban a prágai konferencia óriási jelentőségét még kevesen ér­tették meg. Gondoskodtak erről az opportunista szociáldemokrácia veze­tő tényezői. 1917-ben azonban már tudták a proletár tömegek, a szegény parasztok, az első világháború kato­nái, hadifoglyai, hogy határkő volt ez a munkásmozgalom történetében. A kommunisták Prágában új alapra helyezett pártja váltotta valóra az emberiség legnagyobb forradalmát és viszi azóta — kiváló példájával — a dolgozó emberek életét előbbre az egész világon. Cseh elvtársaké, köztük a Köztársasági érdemrendes dr. Václav Vacek, Prága Központi Nemzeti Bizott­sága volt elnökéé az érdem hogy meg­óvták Iljicset a cári ochranka és az osztrák titkos rendőrök keselyű kar­mai elől. A Népház körül folyt le 1920-ban a szociáldemokrácia legnagyobb hazai árulása. Akkor fojtották vérbe Ma­saryk bérencei hós munkásosztályunk, legszebb szándékait. Mily meggyőző igazsággal ír erről Olbracht világhírű Annájában. Ebben az épületben je­lent meg 36 évvel ezelőtt a Rudé právo első példánya és ide vezettek 1945 májusában, rögtön a harcok el­ülte után a felszabadító szovjet hő­sök első lépései. Tiszteletadásra jöt­tek. Az ö javaslatukra és a prágai mu.ikásság kérelmére, nem sokkal a felszabadulás után, Gottwald elvtárs jelenlétében, eredeti állapotában ünnepélyesen megnyitották a nyil­vánosság, számára a termet, ahol an­nak idején az oroszországi forradal­mi munkásság vezérkara Lenin javas­latára meghozta döntő fontosságú ha­tározatait. A történelmi épület ut­cai részében, 1953. január 21-én, a nagy Lenin halálának 29. évfordu­lóján megnyitották a múzeumot. Ak­kor fejezte ki Nejedlý elvtárs abbeli óhaját, hogy „járjon ide népünk le­nini levegőt szívni." Nejedlý elvtárs kívánsága teljesült Áhítatos' csend van a Lenin-terem­ben, a Népház belső traktusának ne­gyedik emeletén. Ide nem hallatszik be az alkotó élet zsongó dala. Csak a történelem beszél, az élet tanító­mestere. Lábujjhegyen jár itt min­denki. Hosszúkás alakú, keskeny, egy­színűre festett szoba ez, udvarra né­írta: Szily Imre ző három ablakkal, szegényes bútor­darabokkal. Minden olyan egyszerű: az öt asztal, a 18 szék, a 3 hajlí­tott íróasztali karosszék, a könyv­és iratszekrény, a két vasfogas, a 4 fénykép, — ^az .egyik, az 1890. évi május elseje ünneplése —, Marx mellszobra, a tolltartó és a Právo lidu 1910—11. évi bekötött példányai, így állt minden akkor is, amikor elvi harcát vívta itt Lenin és ebben az A prágai V. I. Lenin múzeum épülete egyszerűségében nemes környezetben valóban tettrekész elhatározások szü­letnek mindenkiben. A Lenin-terem mellett bordó bár­sonyszőnyeggel borított díszhelyiség. Vörös zászlók, a falon a prágai kon­ferencia dokumentumai és régi fény­képek, a párt akkor megválasztott Központi Bizottsága: Lenin, Sztálin, Kalinin, Szverdlo,-, Ordzsonikidze, Spandarjan. Sztálin és Szverdlov elv­társakat távollétükben választották be a Központi Bizottságba, mert mind a ketten száműzetésben voltak. Eb­ben a helyiségben gyakran avatnak pionírokat. A gyerekek felkészülnek az ünnepélyes fogadaiomtételre úgy is, hogy az egész osztály előzőleg el­jön és megismerkedik Vologya ifjú­vásottabb gyerekekre különösen jó hatással van az előadás, feszülten fi­gyelnek minden szóra, sőt nem ritka eset, ha fogadkozások hangzanak el: — Jobban fogok tanulni! Sokan zarándokolnak ide. Tanulni, további erőt meríteni a műhöz, ame­lyen mindannyian dolgozunk. Csupán tavaly 98.633 belföldi és 2626 kül­földi látogatója volt a Lenin-terem­nek. És milyen látogatók! Kaganovics elvtárs, a Szovjetunió első minisz­terelnökhelyettese, a szocialista tá­bor jóformán majdnem minden prá­gai látogatója és Ázsiából, Afrikából azok, akik tisztán látják, hogy a tár­sadalom fejlődésének az útja a szo­cializmus, a kommunizmus felé vezet. A belföldiek közül a ČKD Sokolovo esztergályosa, šlapanicei szövetkezeti parasztasszonyok, prágai katonák, tanárok, diákok és sok-sok gyerek. Tisztelettel és dobogó szívvel hall­gatják a magyarázatot. A vendégkönyvben a világ minden nyelvén megörökített bejegyzések tesznek hitet a nemzetközi proleta­riátus egysége, a népek testvéri ba­rátsága, a béke, a demokrácia, a szo­cializmus mellfctt. „Igazi hős volt" — írja Leninről 1955. december 17-én a komáromi Mátrai Lajos. A csehszlovákiai ma­gyarok szintén eljönnek ide, hogy eszmeileg megerősödve még jobban végezhessék feladatukat az iparban, mezőgazdaságban, általában azon a szakaszon, ahová a népi demokrácia állította őket. A prágai konferencia eredményei­ről Lenin ezt írta Gorkijnak: „Végre sikerült a pártot és annak Központi Bizottságát — a likvidátor csőcselék ellenére — újjászülni. Re­mélem, hogy velünk együtt. Ön is örül ennek." A prágai konferencia után a párt szilárdabb és erősebb lett. A párt az­zal erősödik, hogy megtisztítja sorait az opportunista elemektől, — így ,szól a kommunista pártok egyik jel­szava. A Lenin vezette elvtársak kér­lelhetetlen harcot folytattak a men­sevikek ellen, létrehozták az új típusú bolsevik pártot, amely később a pro­letariátus diktatúráját kiharcolta. Időszerű a prágai konferencia ered­ményeiből meríthető tanulság. Ne­künk is van még harcolni valónk a gondolatvilágunkban élő maradi csö­kevények, de a rejtőzködő ellenség ellen is. Január 18-án kezdődött negyven­négy év előtt a prága : konferencia. Itt vázolta fel Lenin a v g holnap­ját. És január 21-én, harminckét év­Ebben a szobában tartotta 1912-ben az OSZDMP VI. konferenciáját, ame­lyet V. I. Lenin vezetett. korával, későbbi példás cselekedetei­vel. Nagyszerű képesítésű pedagógus sok beszélnek a gyerekekhez, elmond­ják, hogy Vologya jó gyerek és jó tanuló volt, szüleit, az iskolát, tár­sait szerette, becsülte, alaposan fel­készült az életre, azért valósított meg korszakalkotó eszméket. Most a Prága 7 körzeti 38-as szá­mú iskola ötödik osztályának növen­dékei hallgatják a lektor elvtársnőt. A kis Vologyáról beszél. Aztán arról, mennyire szerették a munkások. Mi­kor megbetegedett, állandóan érdek­lődtek egészségi állapota felől és sze­retetüket munkafelajánlásokkal fe­jezték ki. Bohuslava PilnáOková taní­tónő már többizör vol* itt tanítvá­nyaival és azt tapasztalta, hogy a vei ezelőtt meghalt Lenin, a kom­munista párt megteremtője A gyász szomorú napjaiban Sztálin elvtárs a párt nevében nagy erőt kifejező es­küt tett. Akkor mondta: ...Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy úgy őrizzük pártunk egységét, mint a szemünk világát. Esküszünk Neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fog­juk teljesíteni ezt a Te végakarato­dat! ... tvleghalt Lenin? Lenin halhatatlan. Müvéből százmilliók tanulnak. De az eskü, a szovjet nép esküje — a párt­tagsági könyvecske cseréjének idő­szakában — bennünket sokszorosan kötelez. Mert a mi utunk: Lenin útja, a párt biztos útja. Ez vezet a végső győzelemhez. Jegyzetek egy felejthetetlen útról Egy brnói kalauzról szól az alábbi kedves történet. Szombat délután volt — s ez az időpont nemcsak Budapest utcáin a csúcsforgalom ideje, — hanem Brno­ban is. Az egyik legforgalmasabb utca kö­zepén, a robogó teher- és személy­autók között — egészen közel a vil­lamos sínhez vak férfi áll tanácsta­lanul. Tájékozódási készségét úgy látszik elvesztette, — nem mert se előre, se hátra lépni. A villamos a megállóhelyhez közeledett. Tele volt munkából haza igyekvő emberekkel. S nemcsak igyekvő, hanem tegyük hozzá, türelmetlen emberekkel, hi­szen tudjuk magunkról, hogy a hét legdrágább órái ezek. Már előre ter­vezünk bevásárlást, takarítást, szóra­kozást erre a délutánra. Nos, a brnói villamoskalauz e drá­ga órákból néhány percet elrabolt — s mégsem haragudott meg érte senki. Ellenkezőleg, tisztábbak lettek a szí­vek, derűsebbek az arcok. Az tör­tént ugyanis, hogy a lassító villamos­ról a kalauz leugrott, s átvezette a tanácstalanul •lló vak embert az út­testen. * * * Egyáltalán nem ritka látvány akár Prága vagy Gottwaldov utcáin hét­köznap este a táncolni igyekvő báli­ruhás fiatal lány. Édes, Ízléses vala­mennyi — mintha divatlapból vágták volna ki őket, — pedig legtöbben az áruházban veszik készen a báli, es­télyi ruhát. Válogathatnak a külön­féle színekben és modellekben. A csehszlovák fiatalok mértéktar­tók, finomak a szórakozásban. A jam­peckedés sem öltözetben, sem tánc­ban — s ami a leglényegesebb: visel­kedésben sem hódított. A szórakozó­helyek kedvelt táncai a nálunk ismer­teken kívül a polka, a mazúrka — s hadd tegyem még hozzá egy kis büszkeséggel: a csárdás. De milyen szépen járják. Vajon nálunk, a csár­dás hazájában nem lehetne megsze­rettetni ezt a tüzes, vérpezsdítő tán­cot? * * * Aki'Kassán jár, okvetlenül keresse fel Jancsó Jóskát. Hogy hol talál­ható ? Ha éppen nem az iskolában van — bizonyosan a pionír vasút­állomásnál: a Csermelynél. Jóska életében két fontos dolog van (egye­lőre): az iskola és a vasút. Bár az utóbbit önként vállalta. Ősszel és té­len ugyanis szombat délután és va­sárnap kivételével nem működik a kis vasút, s épp ezért hétköznapokon út­törőszolgálat sincs. Jancsó Jóska mégis minden szabadidejét itt tölti. Ismer­kedik a berendezéssel, komolyan tár­gyal a „felnőtt" állomás f önökkel, — s ha vendég jön látogatóba, — fel­nőttes komolysággal meséli el a vas­út történetét: — Augusztusban avatták a vasutat. 62 napos munka előzte meg ezt az ünnepséget A felnőttek — üzemi munkások, diákok készítették — sze­retetből, társadalmi munkában. Három állomása van — egyelőre — a vasútvonalaknak: a Csermelyi, az Előre és a Pionír. Nyáron szezon­időben egyszerre tizennyolc pionír teljesít itt szolgálatot. De májustól még többen — mondja felcsillanó szemmel a kis Jóska — mert akkorra a „nagyok" meghosszabbítják a vo­nalat. / * * * Marianské Láznéban, s tegyük hoz­zá, hogy az ország valamennyi üdü­lőhelyén novemberben és december­ben holtidény van. Holt szezon ide, holt szezon oda — azért mégis csak forgalmasak Ma­rianské Lázne utcái, a Kolonád, s az erdei utacskák, de különösen a for­rások környéke. Sétálók hullámzanak fel és alá, de nini, milyen furcsa dol­got szorongatnak! Lapos bögrécskék, fülükön kis szopókával. S lám séta közben hogyan szürcsölgetik belőle a gyógyvizet. Mert ez a gyógyvíz nem olyan, mint egy közönséges orvos­ság, amit a patikában kiváltunk, s behúnyt szemmel gyorsan leküldünk a mandulák között. Ez a víz — év­százados tapasztalások alapján csakis úgy hat, ha szürcsölgetik, s közben egy kissé eltraccsolnak a világ folyá­sáról, de legfőképp arról, hogy a ke.dves szobatársnak úgy látszik ja­vult a gyomorhurutja, mert lám re­petát is kért — s hogy ma aligha lesz korai lefekvés, mert valami tudós az atomokról tart előadást, azt okvet­lenül meg kell hallgatni, utóvégre ha­ladni kell a korral, még akkor is, ha légcsőhurutos az ember. A sétálók nyomába szegődve elju­tottunk az egyik legkeresettebb for­ráshoz: a Lesný Psamenhez. Itt is a szokott kép fogad. Ácsorgó, szopo­gató, beszélgető férfiak, asszonyok. De van még itt valami: egy panasz­könyv: Vajon mi van benne, lássuk csak? Egyesek a pohárkölcsönzö elv­társnö figyelmességét iicsérik, mások a Čedok-kísérők tájékozatlanságát hm ... kifogásolják, hogy oly keveset tudnak a különféle források vegyi összetételéről, gyógyhatásúról. S aztán egy figyelemreméltó be­jegyzés. Körülbelül ez a tartalma: Mindezek a panaszok jelentéktelenek, s arra vezethetők vissza, hogy íróik­nak túlságosan jól megy a sora, In­gyen kapják mindazt, amit régen csak drága pénzen tudtak volna meg­vásárolni (kérdés, lett volna-e pén­zük). Ha naponként 35 koronát kel­lene fizetni, s még a vízért is külön pénzt adni — Marianské Lázne lenne a földi paradicsom, nemde?' — jegy­zi meg kissé gunyoros módon az egyik beteggyomrú, de egészséges kedélyű fogyasztója a Lesný Prameň vízének. * * * Most pedig kukkantsunk be a prá­gai asszonyok életébe. Hogy lehet az, hogy mindenre ráérnek az üzemben, vagy a hivatalban végzett munka után. Családdal törődni, gyerekkel játszadozni — olvasni, tanulni, sőt szórakozni is. A színházak, mozik, a zenés szórakozóhelyek minden este zsúfoltak. Minden este — tehát hét­köznap is. A sok idő titka, úgy gon­dolom, a háztartások felszereltsége. No, nem fazékra, lábasra és fakanálra gondolok, hanem például a mosógép­re, amely közös mosókonyhában, vagy személyi tulajdonban minden prágai asszony számára hozzáférhető. A tek­nős mosás lassanként a középkori módszerek múzeumába vándorol. ... Vasalógép: még csak itt, ott, de már van. Egyenes darabokat, le­pedőt, törülközőt, párnát és dunyha­huzatot, zsebkendőt, konyharuhát va­salnak vele. ... Porszívógép: nem elérhetetlen álom sem árban, sem mennyiségben. A porolás tehát rövidesen szintén az előbb említett régiségek közé ha­jítható. ... Szilon: olcsó, jó, tartós, köny­nyen mosható, vasalni nem kell. Ez a mondat úgy hangzik, mint egy rek­lám — de való igaz, hogy mind e tu­lajdonságokkal rendelkezik ez a cso­dás műanyag, amelyből női fehérne­műt, harisnyákat (ó mily szépek, mint a pókháló) férfizoknikat, blúzokat, sőt még báliruhákat is készítenek (s talán még mást is, csak nem tudok róla). S ami nemcsak az asszonyok örö­me, hanem a férjeké, sőt a gyerme­keké is: a televízióskészülék. Nem az a juj de olcsó, cjf van — s nemcsak üzletekben, hanem nagyon sok prágai lakásban is. * * * Bratislavában a Kmet-téren egy panelházat építenek. Panel-elöregyár­t ott épületek már nálunk is ismere­tesek. Nos, Bratislavában november 7-én este felszerelték az első szlová­kiai előregyártott lakóépület panel­jeit és egy hét múlva éppen arra jartam — már készen állt a föld­szint, ablak és ajtó kerettel, beuve­' gezett pinceablakokkal — sót a kapu feletti díszítéssel. S mint nemrég értesültem, december 13-án helyezték az utolsó födémpanelt az ötemeletes szerelt lakóházra. KOLEK VERA, Budapest, az Esti Budapest munkatársa. TTT"*š l 0 IMti. január 19.

Next

/
Thumbnails
Contents