Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-18 / 18. szám, szerda

Felemelő érzés, ha az ember munkáját megbecsülik A múlt évi kollektív szerződés teljesítéséről és az idei előkészítéséről A kora reggeli munkásvonat Lé"aról tolmács f-lé minden község­nél megállt. Az egyik ablaknál két munkás ült egymással szemben. Ci­garettáztak, beszélgettek. Eleinte a reggeli hideg szélről, amely pirosra csípte az emberek arcát, aztán az új gyárak és lakások, családi házak épí­téséről. A tolmácsi állomáshoz köze­ledett már a vonat, amikor szóba ke­rült az ottani katlangyár is. amely­ben dolgoznak. — A mi gyárunk célravezető úton jár. s nagyon jóleső érzés, hogy mun­kánkat értékelik és megbecsülik a jól dolgozó embert. — Ilyenformán ejtette a szót az idősebbik munkás­forma férfi, aki közelebb lehetett már az ötvenhez, mint a negyvenhez — legalább is ezt árulta el deresedni kezdő, haja, — a vele szembenülő jó­val fiatalabb munkatársa felé. Tegyük mindjárt hozzá: jogosan lehet büsz­ke üzemére. A katlangyár dolgozói a múlt esztendőben derekasan megáll­ták helyüket. Feladatukat teljesítet­ték. Jelentős eredményeket értek el az önköltség csökkentésében is. Ter­mészetes, hogy része volt ebben a munka jobb megszervezésének és mindenekelőtt hozzájárult ehhez az üzem kollektív szerződésének gondos előkészítése és teljesítése. Ma már jóval olcsóbban állítják elő a katla­nokat és az új gyárak csarnokaihoz szükséges vaskonstrukciókat és szá­mos más gyártmányt, mint egy-két esztendővel ezelőtt. Jelentősen hozzá­járult az eredmények eléréséhez az újítómozgalom elterjedése is. A vál­lalat vezetősége széles lehetőséget nyújt az alkotó munka számára. Talán­nincs is az üzemben olyan munkás, technikus, vagy mérnök, akit ne tü­zelne a vágy, hogy kifejthesse tudá­sát, akit nem fütene az elhatározás, hogy új terveket valósítson meg. Persze, ehhez erős akarat, tapaszta­lat. gyakorlat kell és nem utolsó sor­ban a munkások és technikusok szo­ros együttműködése. Hányszor előfor­dult, hogy az egyszerű munkásnak, aki úgy ismeri már az üzemet, mint a tenyerét, valami életrevaló ötlete támadt. Érezte, tudta, hol, mi módon lehetne könnyebbé tenni a munkát. Töprengett, törte a fejét napokig, hetekig. Mérnie, számolnia, rajzot szerkesztenie kellene. Ehhez pedig még nincs meg a szükséges gyakor­lata. Ezelőtt nem egy kiváló újító, nagyszerűen dolgozó munkás tor­pant meg, mert nem tudta műszakilag kifejezni, ésszerűsíteni elgondolását. Az üzemi pártszervezet fáradhatat­lan politikai munkájának eredménye, hogy ma már bizalommal fordulnak a munkások segítségért az üzemben dolgozó mérnökökhöz, tanácskoznak velük, kicserélik tapasztalataikat és segítenek ott, ahol arra szükség vat>. Az eredmény nem maradt el. Az ak­kumulációs tervet 9 millió koronával túlteljesítették, ami (hazánk dolgozói­nak további kényelmes lakásegysége­ket, iskolákat, vagy gyártelepeket je­lent. Az üzem részlegein járva az egyik műhelyben Jozef Šálka elv­társnál állunk meg, aki éppen az esz­tergapad körül szorgoskodott. Még oda sem értünk egészeh, amikor a gép felzúgott'és a kés sziszegve be­levágott az acélba. Összecsapott a két fém, lila forgács tekeredett elő a kés alól, szállt a rozsdapor, és a vöröses fémrúd csillogó acélszinűvé tisztult a kés nyomán. Šálka elvtárs egyike azoknak, aki a kollektív szerződésben vállalt feladatokat nemcsak teljesí­tette. hanem jóval túlteljesítette azo­kat, amiért külön jutalmat, egy „Pe­rota" mosógépet kapott az év végén. A másik műhelyben Darázs Sándor kíséri figyelemmel az automatikus hegesztőgép munkáját, hogy hiba nélkül forrassza össze a méter vas­tagságú csöveket. Eközben két mun­katársa már további csöveket helyez el állványokon, hogy folyamatosan, fennakadás és időveszteség nélkül végezhesse el hat kézipisztolyos he­gesztő munkáját. Hasonlóan a többi hegesztők is egyre nagyobb gondot fordítanak a minőségre. Különös nagy erkölcsi hatásuk van minden egyes he­gesztőre a forrasztásokról készített röntgenfelvételeknek, mert senki sem akar selejtes munkát kiadni a kezé­ből Már pedig a rádioaktív izotópok felhasználásával készített röntgenfel­vételek megmutatják a legkisebb hi­bát, repedést is. Ennek segítségéve! lehetővé vált a selejtképződésnek ki­sebb mennyiségre való csökkentése és a gyártmányok minőségének megjaví­tása. A mesterek és műszakiak jobb együttműködéséért Miben látja üzemi levelezőnk a Gömürhorkai Cellulóze-üzem terve nem­teljesítésének okait A Gömörhorkai Cellulóze üzem dol­gozói a múlt évben nem teljesítették tervüket és így adósai maradtak nem­zetgazdaságunknak. A cellulóze ter­melés tervét" 95.9, a papírtermelését pedig csak 84.7 százalékra teljesítet­ték. Rá kell mutatnunk azokra az üzem zavarokra, amelyek jelentősen gátol­ták a termelést és részük van >a terv nemteljesítésében. A téli hónapok­ban a némileg fagyos fa feldolgozá­sához szükséges főzősaWiiány sok za­vart keltett. Egyik főzőkazán falainak javítása, ami több hetet vett igénybe, szintén tartóztatta a termelés'". Em­lítsük meg még a téli hónapokban gyakori villanyáramszolgáltatási za­varokat, amelyek miatt gépe.nk egy része nem dolgozhatott zavartalanul. Mindezekre a? okokra ráfogadhatjuk, hogy objektívek és ezért nézzük meg az okok másik csoportját, a leglé­nyegesebbeket, s kérdezzük meg, mit 1 tettek a terv teljesítése érdekében azok, akiktől a terv teljesítése függ, az üzem dolgozói, technikusai, mes­Lei ei. Kezdjük, mindjárt s mesterek és tevl'nikusok együttműködésénél. Ez nem volt mindenütt jó. Ha egyik-má­sik mester nehézségekbe ütközött fel­adata teljesítésében, a másik nem se­gített neki. Kényeimeskedtünk ezer a téren. Gyakran előiordul, nogy a mesterek nem beszélik meg apróléko­san munkafeladataikat a dolgozókkal. Efjjedül akarják megoldani őket ta­lár 1? Nem kellett volna bekövetkez­nie E-nnak sem, ami Diók és Székely elvtársakkal történt. Székely és Diák ÜJ SZÓ Í95S. elrendelték az ammóniksawal való főzést. Ugyanakkor azonban nem ok­tatták ki kellőképpen a lőzó munVaso­kat a.: új főzősav használatára. T;;y ..fiikeiúlt" néhány kazánnyi to-tóát elrontani. Károsodás érte a termelést í!S a dolgozókat is, mert az eredmény rrepiálszctt a fizetéseken ÍS. Opera­f'vat.n -nődön kellene dolgozniak a fe­lelős clo'gozóknak. Ott kellett volna ienniök ahol a munka folyik i-zt nem u tték meg. Súlyos hiba az utóbbi időben, hogy amikor lemaradás mutatkozik, sze­mélyeskedés üti fel a fejét. így van ez Kuia főmérnöknél és Kleist volt termelési vezetőnél. Ügy látszik, egyi­kük sem tette magáévá az együttmű­ködés elveit E helyett kijelentik: Én nem tudok vele dolgozni, ő viszont velem. Ilyen kicsinyességeknek nem szabad megtörténniük, amikor -olyan dolgokról van szó, mint a terv teljesí­tése. Az üzemi pártszervezet és az üzemi bizottság nem nézhet el olyan esetek felett, amelyek a terv teljesí­tését akadályozzák. Csak az összes mesterek és techni­kusok közös együttműködésével, s .) dolgozók kezdeményezésére támasz­kodva láthatunk hozzá adósságunk tör­lesztéséhez. Hiszen ez évi feladataink a papír termelésben majdnem egy szá­zalékkal magasabbak, idei termelé­sünk összértéke pedig 23 százalékkal emelkedik. A másik negyedévben megkezdjük a fehérített cellulóze gyártását is. Ezeket a feladatokat pe­dig csak úgy leszünk képesek meg­oldani, ha a rossz együttműködést a szocialista munkaverseny jó megszer­vezésével váltjuk fel. Prihradszky Lajos, Gömörho-* "" A múlt évi majdnem 60 oldalas kollektív szerző­dést lapozgatva Kovács Ferenc elv­társsal, az üzemi pártszervezet elnö­kével és Hochreiter elvtárssal, az üzemi bizottság titkárával, továbbá az igazgatóság néhány dolgozójával beszéltünk a kollektív szerződés ered­ményeiről és az új tervekről. — Lényegében teljesítettük mindazt, amit az igazgatóság, az üzem dolgo­zói a kollektív szerződésben leszö geztek. Kidolgozásánál igyekeztünk a reális lehetőségekre támaszkodni. Tanulmányoztuk a termelési értekez­leteken és egyéb tanácskozásokon el­hangzott hozzászólásokat, javaslato­kat — mondja az üzemi pártszerve­zet elnöke. A kollektív szerződésnek 313 pontja van. Az egyik értékesebb, mint a másik. S majdnem ugyanannyi a meg­valósításról szólő jelentés. A dolgo­zók javaslatai alapján a hulladék­anyag felhasználásával 256 000 koro­nát takarítottak meg. A vastag le­mezek egyenesítéséhez megfelelő asz­talt készítettek, ami a munkát jóval megkönnyítette. A katlanokhoz szük­séges csöveket már nem kellett egy másik üzembe küldeni hajlítás végett, saját maguk szerkesztette gépen vég­zik el jóval rövidebb idő alatt a mun­kát, és a vasutat sem terhelik meg az alkatrészek oda- és visszaszállítá­sával. Sokat javult a műhelyek anyag­gal és a munkások szerszámmal való ellátása is. Nemrégiben elkészült az új, kor­szerű, jól berendezett óvoda is, ahol a dolgozó anyák gyermekei második otthonukra találnak. A gyermekek gondozásáról Ľudmila Sabolová gon­doskodik. A csöppségek majdnem minden este más-más versek szava­lásával szereznek örömet anyukájuk­nak. A dolgozók kívánságára a bölcső­dét is kibővítették. Mennyivel jobban végzi munkáját Zuzana Benčová és a többi dolgozó asszonyok, akik tud­ják, hogy gyermekeiket jó gondozás ban részesítik. Nem állíthatjuk azonban, hogy a kollektív szerződés minden pontját teljesítették. Vannak olyan pontok is amelyek nem váltak valóra. Például az üzem igazgatósága vállalta, hogy 48 lakásegységet építtet fel a dolgo­zók számára 1955-ben. Ennek befe­jezése, sajnos, átcsúszik erre az év­re. De legkésőbb február végén, vagy március elején már beköltözhetnek azok, akik ezt példás munkájukkal kiérdemelték. Kicsit furcsán hangzik a kollektív szerződés 260. pontjához csatolt kö­vetkező pár sor: „A legényszálló szá­mára a függönyöket és karnizsokat megkaptuk, de kampószegek nélkül és ®zért azokat még nem szereltük fel". Az aláírás olvashatatlan, de ez nem is fontos, bárki legyen a felelős, az ilyen elintézése a doloqnak iqazán felületességre vall. Kampószegek miatt, amelyek fillérekbe kerülnek, a több ezer korona értékű függöny a raktárban hever, ahelyett, hogy a munkások otthonát díszítené. Még ér­dekesebb a 240. ponthoz csatolt vá­lasz, amely így hangzik: „A baleset elhárításával kapcsolatban az újon­nan munkába lépett dolgozókat nem iskoláztathattuk, mert nem tudtuk, kit mikor vettek fel. Azonban 100 százalékra teljesítették a kollektív szerződés 243. pontját, a dolgozóknak a baleset megtörténte utáni iskolázá­sát. Tehát nem véletlen, hogy a bal­esetek száma a múlt évben az előző évekhez viszonyítva nem csökkent. Pavel Ambrőzinak, a munkavédelmi osztály vezetőjének igazán semmi mást nem kellett volna tennie, csak felhívnia a személyzeti osztályt, hogy rendszeresen küldjenek pontos jelen tést az újonnan felvett munkásokról. Egészen biztos, hogy így eredménye sebb lett volna munkája. Az üzemi pártszervezet felvilágosító tevékeny­sége is jobb; lehetne ezen a téten. A szakszervezeti bizalmiak és a párt­csoportok vezetői alig törődnek az­zal, hogy, munkatársaik tartsák be a munkavédelmi előírásokat, óvatossá gi rendszabályokat.. Ezért még min dig gyakoriak a balesetek. Pedig a dolgozókról való gondoskodás olyan feladat, amelyről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. Erdősi Ede Jleoli r0iikém y a helyi nemzeti bizottság elnökéhez Kedves Sós La/os elvtárs! Leveled vétele után az Űj Szó szer­kesztősége nyomban kiküldött Hozzá­tok, hogy kivizsgáljam a tényállást, noha lényegbevágó kifogásokat nem emeltél a tavaly december 10-én megjelent Vükéről szóló beszámolóval szemben Mégis leveled becsületes hanyjából i sértődöttség határozot­tan kicsengett, ezért kellett Hozzátok mennem, hogy megnyugtassalak és vi­lágosan értésedre adjam, hogy lapunk minden bírálata arra irányul, hogy kö­rültekintőbb munkára serkentsünk Benneteket. Négy óra alatt, amíg Veletek vol­tam, az élénk vita után azzal a be­nyomással távoztam, hogy Ti, párt- és helyi nemzeti bizottsági tagok ahe­lyett, hogy összefognátok a kulákok ellen, egymással civakodtok, egymás hibáját hánytorgatjátok és ezzel a magatartással megteremtitek azt az ,<áldásos" és „zavartalan" csendéle­tet, amit az osztályellenség békésen élvez. Ezt az észrevételemet már ak­kor közöltem Veletek, amikor Nála­tok voltam, de most, napok múlva, hogy Rátok gondolok, ez a felismerés annál fájdalmasabban hat, mert va­lamennyien előttem Vagytok, látlak Benneteket az elhangzott szemrehá­nyások közepette, a bólogatás, a hi­bák beismerésének meghitt pillanatai­ban, ami azt igazolja, hogy becsüle­tes dolgozó emberek Vagytok, csak éppen nem tudtok véget vetni a köz­tetek dúló jelentéktelen torzsalkodá­soknak, és ugyanakkor még ma is olyan finomak Vagytok, hogy a „ku­lák" elnevezés helyett a „nagy gaz­da" kifejezést használjátok. A két kifejezés között nincs lénye­ges eltérés, mégis az a tény, hogy irtóztok a kulálcot a nevén nevezni, megvilágítja azt az áldatlan helyze­tet, amelyben ma Vagytok és amely­ből nehezen bírtok kikecmeregni. Le­veledben azt írod, „tudatában vagyok annak, hogy azok a személyek nem felelnek meg ott, de máról holnapra nem lehet őket leváltani". Leveled to­vábbi részében hivatkozol arra is, hogy a kulákokat csak akkor lehet eltávolítani, ha kész lesz a közös is­tálló. Amint látod, Te a kulákokat „sze­mélyeknek" nevezed, és végül a kö­zös istállóra való hivatkozásod any­nyit jelent, hogy az égető probléma megoldását legalább egy évre el kell halasztani, ami szerintem lesújtó és tarthatatlan álláspont. Arra a kérdés­re, hogy miért nem találtok megfe­lelő állatgondozót a kulákok helyére, azt válaszoltátok, hogy senki sem akarja vállalni. A további kérdésre, hogy mi történik azokkal, akik két évvel ezelőtt kiléptek a szövetkezet­ből és akiknek száma meghaladja a harmincat, Csaba Béla nemzeti bizott­sági tag azt válaszolta, hogy hallani sem akarnak a szövetkezetről. Most meg kell mondanom, hogy ezen nem csodálkozom. A helyzet az, hogy Nálatok a népnevelő munka igen gyenge lábon áll, és Ti nemcsak azok­kal a gazdákkal nem törődtök, akik kiléptek a szövetkezetből, hanem a szövetkezet tagjaival sem. Ez Rufini Béla, a szövetkezet elnöke szavaiból derült ki, amikor elmondta, hogy ta­valy a bank a félévi kimutatásnál azt javasolta, hogy a ledolgozott munka­egység 8 koronás előlegét le kell szál­lítani T-re, mert a szövetkezet pénz­ügyi helyzete ezt kívánja. Nem kutatom most a bank maga­tartását, mert erre a döntésre bizo­nyára komoly okai voltak, de rej­tély, hogy ilyen komoly helyzetben a szövetkezet vezetősége miért nem hívott össze taggyűlést, ahol a való­sághoz híven feltárhatta volna a helyzetet. Bol voltak akkor az elv­társak? Mit tett akkor a helyi párt­szervezet és a nemzeti bizottság? Miért volt szükség akkor, hogy a ta­gok különféle forrásokból értesülje­nek erről a döntésről, a reakciós han­gok ama szennyes mellékzöngéivel, hogy ez később kihatott a tagság munkafegyelmére is. Ez végül meg­nyilvánult a hiányos dohány szedésnél és a sok mázsa sarjűnál, ami ott rothadt a határban. Ilyen körülmények után azfán nem lehet csodálkozni Csaba Béla nemzeti bizottsági tagnak a kilépőkkel kap­csolatban tett nyilatkozatán, és azon sem, hogy senfánek Közületek még csak az eszébe sem jut népnevelő munkát végezni közöttük. Nyilván­való, hogy rosszul értelmezitek ezen a téren az önkéntesség elvét. Ez ab­ból is kitűnik, hogy kevésre értékeli­tek u tagság becsületes magatartá­sát, amely szorgalamasan dolgozott a szövetkezetben, noha a munkaegysé­gekért hárpm hónapig nem kapott fizetést. Nem fér kétség ahhoz, hogy Vilkén a tagság bízik a szőve'Kezet­hen és hite a közös munkában csak akkor ingott meg, amikor az elő­leget egy koronával csökkentették anélkül, hogy erre előzőleg előkészí­tették volna. Ha a tagság nagyobb megbecsü­lésben részesülne, akkor teljes hatá­rozottsággal merem állítani, hogg nem lenne szükség arra, hogy gyertyával keressetek megfelelő állatgondozót a kulákok helyére. Es itt mindjárt azt is közölhetem, hogy a kilépett kis­és középgazdákat addig nem tudjátok újra megnyerni a szövetkezet számá­ra, amíg ki nem zárjátok körötökből a kulákokat. Senki sem állítja kedves Sós elv­társ, hogy ez könnyű feladat, mert különben nem neveznénk ezt a műve­letet osztály harcnak, de viszont be kell látnod, hogy a nemzeti bizott­ság nem azért van a faluban, hogy a libákat úszni tanítsa. A nemzeti bizottság minden községben a mun­kás-paraszt szövetség végrehajtó ha­talma és -munkáját a felsőbb szervek segítik. Ezért helyesnek tartanám, ha Ti most nem arra várnátok, hogy fel­épüljön a közös istálló. Az istálló maga, ha nincsenek hozzá megfalelő emberek, vajmi keveset segít. Vistont igen helyesnek tartanám, ha segít­séget kérnétek a járási nemzeti bi­zottságtól. Mondjuk, ha egy tapasz­talt öntudatos instruktort kérnétek, akivel megbeszélnétek a teendőket, már mint azt, hogy ki a kulák és ki a középgazda, mert a fürdővízzel nem szabad a gyermeket is kiönteni. Ily­módon a téli hónapokat felhasználná­tok arra, hogy megszilárdítsátok és bővítsétek a szövetkezetet, amely végre megérdemli, hogy biztosítsa a vilkei kis- és középparasztok jólétét. Ha másképp gondoljátok megolda­ni a sürgető és égető problémákat a szövetkezetben, előre megmondom, hogy a torzsalkodások és ellentétek még jobban elmélyülnek Köztetek, s a kulákok röhögnek majd a markuk­ba. Márpedig kár lenne felaprózód­ni jelentéktelen civakodásokban, mert ismétlem, valamennyien, ahogy most magam előtt láttak Benneteket, be­csületesen gondolkozó és törekvő dol­gozók Vagytok, őszintén gondoljátok a szocializmus felépítését a falun, csak éppen nem meritek nevén nevez­ni a dolgokat, a jelenséget. Ha meg­tanuljátok a zsíros gazdát kuláknak nevezni, mint ahogy a pofont pofon­nak nevezitek és nem másként, akkor valamennyi kérdést megoldjátok. Csak­is akkor fogjátok azt is megtanulni, hogy mi a szövetkezet és biztos az asszonyok sem fogják többé félváll­ról venni a közös munkát, mint ahogy más jó szövetkezetben » a lá­nyok, asszonyok azok, akik példát mu­tatnak a szocializmus építésében. Mindezt Sós elvtárs Neked írom, de gondolok Rufini Bélára is, a szö­vetkezet elnökére, aki fegyelmezett ugyan, de nem elég odaadó, így te­hát nem elég erélyes. Es gondolok azúttal Magyar elvtársra is a pártel­nökre, dki ugyan elég odaado har­cos, de kevesebb vadászattal és több bizalommal és népneveléssel suk­kal nagyobb eredményt ért volna el a községben mint eddig. Végül Sós elvtárs Neked, aki bi­zalommal fordultál az Üj Szóhoz, eszedbe kell juttatnom, hogy apád cseléd és kondás volt. Es társaid, akikkel akkor este együtt voltunk épp úgy kínlódtak mint Te a kizsák­mányolás éveiben, tehát joggal fordu­lok most Hozzád bizalommal és sok sikert kívánok további munkátokhoz. Elvtársi üdvözlettel: SZABÓ BÉLA t

Next

/
Thumbnails
Contents