Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-17 / 17. szám, kedd

CSAÓ SU-L1: ^Tjfani), mama kei tje. 12800 mérföld az új éieíeí építő Kínában JJGGOGGGGGGGGGGGGOOQGGGGOGGOGGGGGGQGGGOGGGGOOOGGGGGOOOOQ GGOOGGGGGGOCGGOGG Kína ezen távol fekvő részében ugyanolyan intézkedéseket foganatosítottak a földmüvelés és ipar megváltoztatására, mint Kína többi részén. Az „Üj űt" földművesszövetkezet mealátogatásakor meggyőződtünk a szövetkezet gazdálkodásának kitűnő eredményeiről. '

oj szo 195* Január 17. N

anypo faluban sok volt a szey^iyvmber, emiali íolyton attól kellett tartani, nogy lopják a tököt, meg a babot. Hiába fogadtak csőszöket a gazdák, nem alhattak nyugodtan. A leggyakrabban Ciu Sent látták idegen földön. Földje nem volt, de volt héttagú családja: ö maga, a felesége meg öt gyerek. Vadfüvekkel táplálkoztak. Ciu Sen meg a gyerekei időnként be-belopakodtak az idegen kertbe. Ilyenkor tököt és babot is vittek haza. A legjobban Tjany mama féltette a termését. Hiszen az ő kertjében a tök is, a bab is előbb beéreti, mint másokéban. A faluban a harminc gazda közül tulajdonképpen csak kettőnek volt zöldséges kertje: Van úrnak és tjany mamának. Van úrnak több mint tíz földje volt. Az Ő földjéről azonban senki sem mert lopni, mert roppan! befolyásos embernek tudták. Tjany mamának csak fél mu-ja volt. s — mivel Van úrtól féltek —, rendszerint ö volt a károsult. Ezért nyáror.-öszsmel ott csöszködött a kertiében. 1946 tavaszán Nanypo faluoan is meg volt a földreform. A befolyásol, Van úr, a földesúr földjét felosztották a szegény paraszt ok között. Tjany mamának, az özvegyasszonynak pedig meghagyták a fél mu földjét. Eljött a nyár. Beért a tök, meg a bab Tjany mama, mint azelőtt is, mindennap ott őrizte a kertjét. A gyerekei azt mondták neki• „Minek most is őrizni, hiszen már mindenkinek van." De ő nem hitt a gyerekeinek sem. Nem hitt, mert jól emlékezett, hogy felbosszantották őt tavalyelőtt is a Ciu Sen-gyereke

1:: fu> kitette a lábát a kertből, mindjárt megdézsmálták a termést. Egyszer a kertjébe menet találkozott Ciu Sennel. — Tjany mama — kérlelte a férfi — adj nekem egy piciny tököt, éhe sek a gyerekeim. Tjany mama arca elborult. — Honnan vegyek én tököt"' — felelte. — Majd mind ellopták a tolvajok. Ciu Sen sejtette, hogy az asszony reá céloz, de azért elkísérte a kertbe és tovább kérlelte. Tjany mama arra gondolt, hogy Ciu Sen úgyis ellopja, amit akar. Szomorúan nézett hát az érett tökökre. Nehezen választott. Végül letépett egy ökölnyi kis tököt. — Kár érte- — mondta és átadta Ciu Sennek. Amikor kifelé kísérte Ciu Sent o kertből, éppen arra ment Vari úr. Nagy legyezőjével hűsítgette magát, s Ciu Sen felé bökve, megjegy<-;ie: — Ezektől egy pillanatnyi nyugta sincs az embernek!... Azután odébbállt. an úr szavai fészket raktak az V

asszony lelkében. Nem is hallgatott hát a gyerekekre, akik azt mondogatták: most már nem kell őrizni a kertet. Tovább csöszködött. Egy napon Tjany mama napszúrást kapott a kertben. Három napig otthon kellett feküdnie. Es a legnagyobb meglepetésére semmi, de semmi nem tünt el a kertből. Amikor behordták a termést Tja- • ny mama betoppant Ciu Sen udvarába. Hatalmas, érett tököket látott ott. — annyit, hogy megszámlálni sem tudta. — Kié ez a sok tök? — kérdezte gyanakodva Ciu Sentöl. — Honnan van? — Az enyémek, — felelte Ciu Sen. — Sokat vetettem. — Miért vetettél ilyen sokat? — A gyerekek mindig szerették a tököt. Az idén, hogy kaptam fél mu földet, az egészet tökkel vetettem be. Nem is álmodtam, hogy ilyen sok lesz. Ennyit meg sem lehet enni. — Ha nem eszed meg, majd eiadod. — Eladni? Ugyan kinek? Miért menjek eladni? Még a kertben is maradt belőle. Ha akarod, küld oda a gyerekeidet, hadd szedjék össze, hiszen azelőtt úgyis a te termésedet ettük. Tjany mama ettől kezdve soha nem ment a kertjébe csőszködni. JÜLIUS 15—17. Csunkingba repültünk, ahol tíz évvel ezelőtt voltam utoljára. Nehezen találtam meg azokat a helyeket, amelyeket azelőtt jől ismertem. Egy hindu barátom azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy milyen gyönyörű város ez. A háború alatt sohasem hallottam hasonló kijelentést Csungkingról, amikor az Csang Kai-sek fővárosa volt. JÚLIUS 18—20. Felszálltunk a „MinCsun" nevű hajóra, amely a Jangcefolyón (Yangtce) VVuhanba (Hankow) vitt bennünket. Három nap alatt odaértünk. Wuhan három városrészből áll, amelyek a Jangce- és a Han-folyó találkozásánál épültek. A magas épületek körvonalai impozáns látványt JÚNIUS 19—21. Pekingből az ország északkeleti ipari részébe vezető útunk első állomá;a Talien. Ez a hegyek és a tenger között fekvő, gyönyörű város sok változáson ment át. Taiien 770 000 lakosa főképp munkásokból áll. A nagy palotákon díszelgő feliratok arról tanúskodnak, hogy itt most munkásklubok és könyvtárak vannak. Állandóan több és több új lakóházat, kórházat és üdülőotthonokat építenek. Meglátogattunk egy szanatóriumot a smaragdszínű tenger felett. A szanatóriumot a legkorszerűbb berendezéssel látták el. A gyógykezeltetés teljesen ingyenes. A munkások a napi ellátás felét fizetik. Azok pedip. akiknek nagy családjuk van, csak, a harmadrészét. A munka htisei ingyenesen üdülnek. Szanatóriumi gyógykezeltetésük idején bérüket minden levonás nélkül tovább kapják. Talien munkásai nagvon büszkék •lért sikereikre. mozdony- és hajógyár, amelyek a japán uralom alatt csak javítómunkálatokat végeztek, ma hatalmas mozdonyokat és ha-; jókat gyártanak. A munkások büszkén mutatják új gépeiket és arról beszélnek, hogy a szovjet szakemberek segítették őket a technikai problémák megoldásában és az egyszerű munkások szakoktatásában. JÜLIUS 23-ÄN ANSANBA érkeztünk. Anshan — az acél városa. A Talien-Shenyang vasútvonal mentén fekszik. Meglátogattuk a hatalmas hengerdét, egy csőgyártó üzemet és egy újonnan felszerelt nagyolvasztót. Ezen üzemek t gépesítették. A munkások lelkesedéssel beszélnek arról a nagy segítségről, amelyet a Szovjetunió nyújt nekik. Megmutatják az automatikus berendezést, dicsérik a szobiét szakemberek támogatását, akik segítségükre voltak az új üzemek tervének elkészítésében, a gépek felszerelésében és a szakmunkások képzésében. JÜNIUS 24—25-ÉN SHENYANGBAN (Mukden) meglátogattuk az ipari egyetemet, amely a maga nemében egyedül álló Kínában. Ez az egyetem öt évfolyamban az energetikai, a kohászati, a gép- és építészeti ipar számára nevel szakembereket. Az Az 1952,/53-as években épített hatalmas egyetemet a közelmúltban ültetett fák övezik. SHENY ANGBŐL FUSHUNBA utaztunk, hogy megtekintsük az ottani felszíni bányát. Mély völgyeket láttunk ott a szén fekete és a palakő zöld rétegeivel. JÜLIUS 2-ÄN SHIANBA (Siking) repültünk. Az alattunk elterülő sárga, táblaszerű területet mély kanyonok szelik át. Az egész úgy fest, mintha a hegyeket horizontálisan hatalmas borotva vágta volna el. Ott, ahol ezeken a fennsíkokon víz található, szürke tetejű házakból álló városok vannak. JÜLIUS 3—5. SHIAN a gyapotAnsan ipari központban 200 000 négyzetméter területen befejezték a munkásíakások építését. KÍNA ŰJ ÉLETE Kína minden zugában feltűnnek műszereikkel a mérnökök és nyomukban mindenfelé megindul az építkezés. JÜLIUS 9—15. SUFU (Kazsgar). Ez a város, amely India határa közelében fekszik, olyan szép, mint egy tündérváros az Ezeregyéjszaka, meséjében. A férfiak hosszú köntösben és hímzett sapkákban. szamarakon közlekednek a város utcáin. A nők tunikát és széles nadrágot hordanak. Fejükön kis sapkát vagy hosszú fehér sálat viselnek, amit fejük köré csavarnak. A nők közül sokan még fekete fátyolt hordanak. Az iparosodó Kínában százezerszámra tanulnak a jövő szakemberei, az ipari tanulók. Ansan, Kína acélipari központja óriási ütemben fejlődik. Képünkön az új önműködő nagyolvasztót látjuk. nyújtanak azon az oldalon, ahol Hankow terül el. A széles folyót csónakok sokasága lepi el, amelyek gyorsan ide-oda cikáznak. A gátakat állandóan építik és javítják. Teljes ütemben folynak a mindkét folyón átvezető hidak építési munkálatai. Az egyik híd már kész, a másikat most fejezik be és a harmadikon éppen elkezdték a munkálatokat. Wuhan kereskedőváros. A város délkeleti részén egy új kohászati üzem épül, amely Kínában nagyságra nézve a második helyet foglalja el. JÜLIUS 24—AUGUSZTUS 11. További utunk repülőgépen Kelet felé visz. a Jangce folyó deltájának termő vidékein és az erdős hegyeken át. Nankingban, Sanghajban és Hangchowban (Hancsou) leszálltunk. A deltát „a halak és rizs földjének" nevezik, mert e terület gazdag halastavairól és termékeny földjéről nevezetes. Nanking mezőgazdasági város benyomását kelti. A városi épületek tőszomszédságában nvümölcskertek v és libákkal, kacsákkal ellepett halastavak vannak. A városban új technikai intézetek, új gyermekkórház, munkásszanatórium és tüdőbeteg-szanatórium van. Sanghajban a múlt és jelen közötti óriási különbség ' szembeötlő. Szokatlan ma a kirakatokban a? áru mellett az árakat látni, a szörnyű infláció ma már a múlté, ugyanúgy, mint a feketepiac, amikor amerikai dollárokért és aranyért lehetett csak dohányárut vásárolni. Sanghaj utcáiról eltűnt a prostitúció. A külföldi kalandorok játékbarlang iáit. amelyek olv sok szerencsétlenséget és nyomort okoztak, más célokra használják. A Canidromot 15 000 férőhelyes hatalmas színházzá alakították át. A szerencsejátékok és versenyek fogadóirodáiból iskolákat létesítettek, a lóversenypálya helyén ma park van. Ugyanúgy, mint Kína többi részén, a legnagyobb figyelmet a mezőgazdaságnak szentelik. HANGCHOW (Hancsou), a gazdagok volt nyaralóhelye, teáról, selyemről és nagyszerű ipari készítményeiről ismeretes. A közelfekvő hegyeken munkásszanatóriumok épülnek. Hangchowből Kantonba érkeztünk, amely Dél-Kína partjának legnagyobb kereskedelmi kikötője. Az utcákon az üzletek egymás mellett sorakoznak. Meglátogattuk annak a 72 vértanúnak sírját, akik az 1911. évi forradalom előestéjén életüket áldozták, valamint az 1924-ben alapított intézetet, ahol Mao Ce-tung és Kína többi tényezői első ízben léptek fel azokkal a gondolatokkal, amelyek a régi Kínát a mai Kínára változtatták. AUGUSZTUS 12—15. Ismét a vonatban ülünk és Kínát délről északi irányban szeljük át egy 1500 mérföld hosszú úton. Hegyvidékeken, tavak mellett és fennsíkok között haladtunk át. A vasúti töltés mindkét oldalán a végtelennek tetsző messzeségű, termékeny földek terülnek el. Azelőtt sohasem voltam teljeseh tudatában annak, hogy milyen gazdag az én hazám és milyen jól gondoskodnak róla. LI PO T1H termő terület központja. Az ősrégi épületek között új textilüzemek állanak. Shian Kína fővárc^sa volt négy dinasztia uralma alatt, egészen 1421ig, amikor Peking lett a főváros. Kínában sikeresen fejlődik dalom. Képünkön a Turfan kezet gazdag termést a termelőszövetkezeti mozkömvéki bortermelő szövetszüretelő tagjait látjuk. JÜLIUS 6—8. LANCHOWB0L (Kaolan) a barna sivatag felett Tihuába (Uruncsi) repültünk. Tihua modern város benyomását k^lti Nagy térségei. foglal el a motoros kocsik javítóüzeme, amelynek az a feladata, hogy jókarban tartsa a közlekedési eszközöket a széles országutakon, Sinkian tartomány fő közlekedési ütőerén. Ebben a javítóüzemben Kína tizenegy különböző nemzetiségekhez tartozó munkásai dolgoznak Munkájukhoz korszeLÜ szerszámokat és gépeket használnak. Az üzemnek bölcsődéje, iskolája, könyvtára és saját mozgószínháza van. Meglátogattuk a sinkiani Nemzetiségi Intézetet, amelyben 1148 hallgató végzi földrajzi, fizikai, művészeti stb. tanulmányait. Az intézetnek nyolc fakultása van. A tanulók nagy számban látogatják az állatorvosi fakultást, ami érthető, mert Sinkiaň-tartomány északi részének lakossága többnyire állattenyésztéssel foglalkozik. Kanton város látképe