Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)

1956-01-15 / 15. szám, vasárnap

Alan Winnington riportsorozata J^ VILÁG TETEJEN} „A REJTELMES TIBETBEN"! .. g-. >•—•-­......a (Negyedik folytatás) Megszűnt a íutballtilalom Egyik nap láttam a Lhassza— Kínai néphadsereg mérkőzést. Mi tagadás, a tibeti csapat egy árnya­lattal jobb volt. Játékosaik beretvált fejű szerzetesek és arannyal díszített kontyú világiak voltak. A bíró egyik láma volt, teljes ornátusban. A lhasszai csapat kapitánya a mérkőzés után angolul — Dardzsi­lingben tanult — azt mondta nekem: — A felszabadulás előtt tilos volt a futball. Amikor őszentsége (a Dalai Láma) ideiglenesen átvette a hatal­mat, küldöttséget menesztett Peking­be, hogy megtárgyalja az anyaor­szághoz való visszatérésünkről szóló egyezményt. Egyúttal megszüntette a futballtilalmat. Ez ma a kedvenc spor­tunk. Sajnos, ilyen magasságban rám nem számíthatnak. A múltkor húsz mé­tert futottam a labdával — utána öt percig kapkodtam levegő után. Tibet lakossága minden évben megun nepli felszabadulását. Képünkön a ti­beti gyerekek vidáman táncolnak a felszabadulási ünnepségen. Háttérben a Potala-palo tát látjuk. halottak intenek minket" — olvasható Kari Liebknecht és Luxemburg Róza berlini sír­emlékén. Ezek a szavak ma, amikor a világ békeszerető népei tiltakoznak Nyugat-Németország újrafelfegyver­zése, az imperialisták álszent karácso­nyi szózatai ellen, időszerűbbek, mint valaha. Luxemburg Rózának az első világháború előestéjén leírt szavai ma is figyelmeztetnek: „A szakadatlan fegyverkezés nem a békét biztosítot­ta, hanem a háború magvait hintette el!" Néhány nappal a Németországi Kom­munista Párt megalakulása után, 1919. január 15-én német katonatisztek brutális módon meggyilkolták a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosait: Kari Liebknechtet és Róza Luxemburgot. Az egyesült re­akció felbujtására gyilkolták meg őket, s a bérgyilkosok vérdíj fejében százezer márkát kaptak. A szociálde­mokrata Vorwärts mérgező és buj­togató cikkeivel is állandóan uszított ellenük. Egy ködös, hideg reggelen ki­oltották életüket és holttestüket be­jutás egyetlen — bármily parányi — ý dobták a Landwehr-csatornába. reményét nyújtja. ^ Liebknecht már az első világhábo­é rú kitörésekor bátran kiállt az oppor­^ tunista, úgynevezett „szociál-hazafiak" éellen, és „háborút üzent a háború­„Vannak vereségek, amelyek győzelmek..." A Kína gyors iparosodása élénk filozó­fiai vitát váltott ki Tibetben. Mutat­koznak már a régi gondolkodásmód meghasonlásának első jelei. A Dalai Láma egyik gazdasági ta­nácsadója azt mondta nekem, hogy Tibetben nincs szükség reformra, mert „aki a buddhizmusban hisz, az min­dig kielégítően tudja elrendezni éle­tét". > nak". A birodalmi gyűlés talpnyaló ) szociáldemokrata frakciója egyhangú­i lag megszavazta a háborús hiteleket i és nyíltan átállt az osztályellenség im­> perialista táborába. A német szocia­f lista képviselők közül csak Liebknecht, De a következő pillanatban már » Luxemburg és egy szűk balodali cso­azokról a/ új erőművekről, gyárakról I p 0r-t foglalt állást az imperialistákkal és öntözöművekről beszélt nagy lel- T sz emben. kesedéssel, amelyeket az államtanács * -rr . , . , , . ^ . ' A I enin sokra becsülte harcukat. Tibet számara tervez. T I , .. ... I I . „Nem könnyű egy szörnyű Állami gazdaság a lámakolostor mögött Rf, széles tömegeket. Ekkor a Spartacus­szövetség átvette a kezdeményezést. Fe'hívta a munkásokat és katonákat általános sztrájkra és tüntetésekre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom már erősen befolyásolta a n^met pro­letariátus forradalmi harcát. Novem­ber 9-én a berlini munkások és fegy­veres katonák százezrei vonultak fel, hogy kikiáltsák a köztársaságot. „El­jött a forradalom napja, kikénysze­rítettük a békét" — szónokolt Lieb­knecht és felszólította a tömeget, hogy döntsék meg a kapitalista rend­szert és alakítsák meg a szocialista köztársaságot. aznap este megjelent a Rote Fahne" első száma, amely a Spartacus-szövetség forradalmi követeléseit tartalmazta. Mindenütt hatalmas sztrájkok és ösz­szeütközések voltak. Karácsonykor Berlinben ellenforradalmi katonai osz­tagok a szociáldemokrata kormány tudtával megtámadták a „Népi ten­gerész hadtestet", amely hű maradt a forradalomhoz. A munkások és ka­tonák ezrei jöttek a tengerészek se­gítségére, akiket a kormány tüzér­séggel lövetett. Az újonnan megalakult kommunista párt új jelszavakat adott ki: lefegy­verezni az ellenforradalmat, egyesí­teni a hű katonai alakulatokat és fel­fegyverezni a munkásságot. Általános sztrájk ütött ki, a munkások meg­szállták a nyomdákat és szerkesztő­ségeket. A kormánycsapatok ágyúk­kal, aknavetőkkel támadtak a forra­dalmi munkásságra, mely néhány köz­épületet tartott megszállva. Ezrével gyilkolták le a munkásokat és szá­zával tartóztatták le a vezető funk­cionáriusokat. Liebknecht és Luxem­imperialis ta háború idején va- j burg felemelték hangjukat és a Rote Tibeti népi tánc A Buddha-szobor fejénél és egy kísérleti állomáson Három csúszós létrán kellett fel­kapaszkodnom, hogy feljussak a XIII. Dalai Láma síremlékének tetejére. A hatalmas emlékművet egy tonnányi drágakővel díszített aranylemezek borítják. De ezek a drágakövek rsupán parányi töredékét jelentik annak a mérhetetlen kincsnek, amelyet a Po­tala-palota ezer szobájában és Tibet számtalan templomának megannyi kincseskamrájában halmoztak fel. A Pancsen Láma templomában hét emeletet másztam meg, mire felér­tem a több mint 40 méter magas, bronzból és aranybői pazarul meg­formált Buddha-szobor fejéhez. A szobor lábánál épített kápolna padlóját türkizlapok borítják. Vagyont érnek minden egyes kápolna kincsei. A kápolnák szentélyeiben égetik el a tibeti vaj nagy részét. A Dzsokarfg templomban például naponta átlag 2000 kiló vaj megy füstbe s havonta hat tonna árpaliszttel áldoznak. Va­lamennyi templom égő vajtól bűzlik és valamennyi létrafok életveszélyesen csúszós a százados füsttől. Bűnhődés az előző életért Tibetben a lámaizmus, a buddhiz­mus egyik válfajta uralkodik. Min­den fontosabb posztra egy szerzetest és egy nemest állítanak, s az elsőbb­ség a szerzetesé. A két főrang, a Dalai és a Pancsen Láma azonban nem osztja meg világiakkal a hatalmat. A kolostorok a legnagyobb földbir­tokosok és valószínűleg a legnagyobb kereskedők is. Ritka az olyan család, amelyben ne lenne szerzetes, vagy az olyan szoba — legyen az bármilyen nyomorúsá­gos —, ahol ne lenne szentély a sa­rokban. A lámaizmus tanítása szerint min­den embernek előző életében tanúsí­tott magatartásától függ az, hogy most milyen a sorsa, gazdag-e vagy szegény. Az erény hiánya odavezet­het, hogy az emberből elkövetkező életében koldus, vagy akár légy lesz. Az erény viszont — s különösen a kolostoroknak szánt pénzadomány — magasabbrendű újjászületést biztosít. Bármilyen életet elvenni — bűn. Hiszen könnyen lehet, hogy az az Az állami kísérleti gazdaságba is eljutottam, amikor egy jakbőrből ké­szült könnyű csónakkal kirándultam a sebes Kyi-folyón, a világ legnagyobb kolostora, a nyolcezer szerzetest be­fogadó Depung környékére. Itt kísér­leteznek a pekingi szakemberek tibe­ti segítőkkel, hogy négyezer méter magasságban mi terem a legjobban. 1953-tól, amióta lóháton ideszállítot­ták a pokrócba csavart mikroszkópo- J kat, 84 különböző növénnyel és több • ürü, amelyet meg akarsz enni, vagy az a rovar, amelyet el akarsz pusztí- száz magféleséggel kísérleteztek tani — éppen a te anyósod volt! Vi- meglepő felfedezésekre jutottak, szont az egyik magasrangú szerzetes ukrajnai téli búza holdanként több 4 azt mondta nekem: „Sohasem ölnék mint 30 mázsás termést ad. Az észak- A lóban internacionalistának lenni" — írta. „Keves ilyen ember van, de csakis ők a szocializmus jövőjének hordozói, csakis ők a tömegek vezé­rei és nem a tömegek megrontói." Amikor Liebknechtet és Luxembur­got a háború alatt letartóztatták, szenvedélyes felhívásaikkal a l%ör t ön­ből is folytatták harcukat a háború ellen. Liebknecht 1918. szeptember 18-án írta a fogházból levelében: Kifogásolod, hogy sokszor ugyan­azt ismétlem. Nem a kor gyöngesége s 7 ez. Ez kalapácsütés. Amíg a szög tel­T jesen be nem ment. Baltaütés, amíg a fa le nem dől. Kopogás, — amíg , . . . , az alvó fel nem ébred. Ostorcsatto­kinai arpa — és az árpa a tibetiek A Thasi Lhumpo kolostor el őtt rendezik Tibe't főváro­sában a népünnepségeket. Az ünnepséget ilyen ha­talmas harsonák ha ngja nyitja meg. táplálkozásának alapja — itt' ha­talmas, kövér ka­lászokat hoz. Az itteni, me­legházhoz hasonló légkörben csak­nem minden megterem. A fél­kilós paradicsom — holdanként A negyven mázsa — és a 16 kilós fe­hérrépa ezen a vi­déken átlagosnak gás, — amíg a lusták és gyávák fel­kelnek és cselekszenek." A német imperializmus sorsa 1918­ban már megpecsételődött. Október 23-án a sztrájkolok és tüntetők nyo­mására Liebknechtet kiengedték a bör­tönből. A forradalmi szervezetek Lieb­knecht vezetésével mozgósították a Fahne hasábjain ostorozták az áruló kormány gaztetteit. Ekkor írta meg Liebknecht utolsó cikkében: „Sparta­cus letörve! Igen, leverték Berlin for­radalmi munkásait. Igen, legyilkolták legjobbjaink ezreit. Igen, a leghűsé­gesebbek százai börtönbe vetve. Igen, levertek. De vannak vereségek, ame­lyek győzelmek, és vannak győzelmek, amelyek súlyosabb csapások, mint né­mely vereség. Akiket ma levertek, holnap győzni fognak." A forradalmárokat nem riasztották vissza az áldozatok, hanem megedzet­ték őket, új erőt adtak nekik az osz­tályharc megvívására. ' kettéosztott Németország­Liebknecht és Luxemburg örökét a két párt: az Egysé­ges Szocialista Párt és a Németorszá­gi Kommunista Párt vette át. ők har­colnak Németország egyesítéséért és a békéért. —GR— A kettéc ban L Bezárult Peter Konečný műveinek emlékkiállítása Vasárnap, január 15-én végződik a számíthatna. ...... .. á tárlat, melyen Peter Konečný életmü­A tibeti mező- 9 ^ _ i u_ A , gazdaság módsze­rei azonban telje­sen elmaradottak. Műveltséghez csak vét mutatja be. A művész csaknem két éve nincs az élők sorában és az említett kiállítás nyújt alkalmat ah­hoz, hogy a közönség művészetét kö­a papság jutott — ^ zelebbről megismerje. Nehéz életkö­és a nemesség, x rülményei, részben korai halála lehe­amely birtokának a tetlenné tették teljes művészi kibon­^ takozását. A 1906-ban született a Morva határ­Az élet sem 4 Ü J szö 1956. január lS. A JogtMm kolostor színarany teteje meg egy állatot. De ha már amúgy is végeztek vele, akkor ehetek belőle egy keveset, hiszen nem én öltem meg". A lámaizmus igen vonzó vallás, mert a szegényeket a lehető legjobb kilátásokkal kecsegteti eljövendő éle­tükben, a mostaniban pedig a fe'ijebb­közelébe megy. A tibetiek 60 százaléka fizet'ság nélkül dolgozóik a nagybirtokosok földjén, sőt saját termésének egy részét is leadja bérleti díjként. A könnyű ekek szinte csak meg­kaparják a föld felszínét, a talajt nsm trágyázzák es ha az árpa kalászában hat szem van, az már jó termésnek számít. Ha rovarok pusztítják a termést, egyet­len ujjal sem nyúlnak hozzájuk, mert hitük tiltja bármilyen élőlény elpusz­títását. (Folytatása következik.) vidéki Lovšiceben. Az élet nehézsé­geivel az első világháború következ­tében már gyermekkorában megis­merkedett. Apja falusi kerékgyártó mester volt és hiába jelentkeztek a gyermek Konečnýnél a művészi haj­lamok, a család anyagi körülményei nem engedték, hogy a festészettel foglalkozzék és hogy képezhesse ma­gát ebben a szakban. Kereskedősegéd lett belőle, majd később magánúton a legnagyobb nehézségek leküzdésévei [ elvégezte a kereskedelmi középisko­lát. Utána könyvelőként működött egy prágai vállalatn'l és foglalkozása mellett három éven át látogatta a munkásfestő-iskolát. A második világháború után Koneč­ný Humennére költözött és ott mint hivatásos festőművész Kelet-Szlovákia vidékének művészi tolmácsolását tűz­te ki programjául. A k Met-szlovákiai táj csendes, hangulatos szakaszaival, kissé melankolikus jellegével termé­keny módon hatott az álmodozásra hajlamos és a szimbolizmus felé hajló Konečný lelkületére. Sajnos, kevés idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy tel­jesen megtalálja önmagát és a jel­lemének, nézeteinek megfelelő formá­ban képezhesse magát. A kiállításnak nagy része is a kí­sérletezések és a keresés nyomát vi­seli magán. Azonban az így elért eredmények is bizonyítjuk, hogy Ko­nečný kedvezőbb körülmények mel­lett az újkori szlovák festőművészet egyik legkiemelkedőbb mesterévé vált volna. Kétségtelen, hogy a kiállítás megrendezésével a Csehszlovák Kép­zőművészek Szövetsége régi adósságát rótta le a tehetséges, — de már saj­nos halott művész iránt. Jankovich Imre

Next

/
Thumbnails
Contents