Új Szó, 1956. január (9. évfolyam, 1-31.szám)
1956-01-15 / 15. szám, vasárnap
Alan Winnington riportsorozata J^ VILÁG TETEJEN} „A REJTELMES TIBETBEN"! .. g-. >•—•-......a (Negyedik folytatás) Megszűnt a íutballtilalom Egyik nap láttam a Lhassza— Kínai néphadsereg mérkőzést. Mi tagadás, a tibeti csapat egy árnyalattal jobb volt. Játékosaik beretvált fejű szerzetesek és arannyal díszített kontyú világiak voltak. A bíró egyik láma volt, teljes ornátusban. A lhasszai csapat kapitánya a mérkőzés után angolul — Dardzsilingben tanult — azt mondta nekem: — A felszabadulás előtt tilos volt a futball. Amikor őszentsége (a Dalai Láma) ideiglenesen átvette a hatalmat, küldöttséget menesztett Pekingbe, hogy megtárgyalja az anyaországhoz való visszatérésünkről szóló egyezményt. Egyúttal megszüntette a futballtilalmat. Ez ma a kedvenc sportunk. Sajnos, ilyen magasságban rám nem számíthatnak. A múltkor húsz métert futottam a labdával — utána öt percig kapkodtam levegő után. Tibet lakossága minden évben megun nepli felszabadulását. Képünkön a tibeti gyerekek vidáman táncolnak a felszabadulási ünnepségen. Háttérben a Potala-palo tát látjuk. halottak intenek minket" — olvasható Kari Liebknecht és Luxemburg Róza berlini síremlékén. Ezek a szavak ma, amikor a világ békeszerető népei tiltakoznak Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, az imperialisták álszent karácsonyi szózatai ellen, időszerűbbek, mint valaha. Luxemburg Rózának az első világháború előestéjén leírt szavai ma is figyelmeztetnek: „A szakadatlan fegyverkezés nem a békét biztosította, hanem a háború magvait hintette el!" Néhány nappal a Németországi Kommunista Párt megalakulása után, 1919. január 15-én német katonatisztek brutális módon meggyilkolták a német és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosait: Kari Liebknechtet és Róza Luxemburgot. Az egyesült reakció felbujtására gyilkolták meg őket, s a bérgyilkosok vérdíj fejében százezer márkát kaptak. A szociáldemokrata Vorwärts mérgező és bujtogató cikkeivel is állandóan uszított ellenük. Egy ködös, hideg reggelen kioltották életüket és holttestüket bejutás egyetlen — bármily parányi — ý dobták a Landwehr-csatornába. reményét nyújtja. ^ Liebknecht már az első világháboé rú kitörésekor bátran kiállt az oppor^ tunista, úgynevezett „szociál-hazafiak" éellen, és „háborút üzent a háború„Vannak vereségek, amelyek győzelmek..." A Kína gyors iparosodása élénk filozófiai vitát váltott ki Tibetben. Mutatkoznak már a régi gondolkodásmód meghasonlásának első jelei. A Dalai Láma egyik gazdasági tanácsadója azt mondta nekem, hogy Tibetben nincs szükség reformra, mert „aki a buddhizmusban hisz, az mindig kielégítően tudja elrendezni életét". > nak". A birodalmi gyűlés talpnyaló ) szociáldemokrata frakciója egyhangúi lag megszavazta a háborús hiteleket i és nyíltan átállt az osztályellenség im> perialista táborába. A német szociaf lista képviselők közül csak Liebknecht, De a következő pillanatban már » Luxemburg és egy szűk balodali csoazokról a/ új erőművekről, gyárakról I p 0r-t foglalt állást az imperialistákkal és öntözöművekről beszélt nagy lel- T sz emben. kesedéssel, amelyeket az államtanács * -rr . , . , , . ^ . ' A I enin sokra becsülte harcukat. Tibet számara tervez. T I , .. ... I I . „Nem könnyű egy szörnyű Állami gazdaság a lámakolostor mögött Rf, széles tömegeket. Ekkor a Spartacusszövetség átvette a kezdeményezést. Fe'hívta a munkásokat és katonákat általános sztrájkra és tüntetésekre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom már erősen befolyásolta a n^met proletariátus forradalmi harcát. November 9-én a berlini munkások és fegyveres katonák százezrei vonultak fel, hogy kikiáltsák a köztársaságot. „Eljött a forradalom napja, kikényszerítettük a békét" — szónokolt Liebknecht és felszólította a tömeget, hogy döntsék meg a kapitalista rendszert és alakítsák meg a szocialista köztársaságot. aznap este megjelent a Rote Fahne" első száma, amely a Spartacus-szövetség forradalmi követeléseit tartalmazta. Mindenütt hatalmas sztrájkok és öszszeütközések voltak. Karácsonykor Berlinben ellenforradalmi katonai osztagok a szociáldemokrata kormány tudtával megtámadták a „Népi tengerész hadtestet", amely hű maradt a forradalomhoz. A munkások és katonák ezrei jöttek a tengerészek segítségére, akiket a kormány tüzérséggel lövetett. Az újonnan megalakult kommunista párt új jelszavakat adott ki: lefegyverezni az ellenforradalmat, egyesíteni a hű katonai alakulatokat és felfegyverezni a munkásságot. Általános sztrájk ütött ki, a munkások megszállták a nyomdákat és szerkesztőségeket. A kormánycsapatok ágyúkkal, aknavetőkkel támadtak a forradalmi munkásságra, mely néhány középületet tartott megszállva. Ezrével gyilkolták le a munkásokat és százával tartóztatták le a vezető funkcionáriusokat. Liebknecht és Luxemimperialis ta háború idején va- j burg felemelték hangjukat és a Rote Tibeti népi tánc A Buddha-szobor fejénél és egy kísérleti állomáson Három csúszós létrán kellett felkapaszkodnom, hogy feljussak a XIII. Dalai Láma síremlékének tetejére. A hatalmas emlékművet egy tonnányi drágakővel díszített aranylemezek borítják. De ezek a drágakövek rsupán parányi töredékét jelentik annak a mérhetetlen kincsnek, amelyet a Potala-palota ezer szobájában és Tibet számtalan templomának megannyi kincseskamrájában halmoztak fel. A Pancsen Láma templomában hét emeletet másztam meg, mire felértem a több mint 40 méter magas, bronzból és aranybői pazarul megformált Buddha-szobor fejéhez. A szobor lábánál épített kápolna padlóját türkizlapok borítják. Vagyont érnek minden egyes kápolna kincsei. A kápolnák szentélyeiben égetik el a tibeti vaj nagy részét. A Dzsokarfg templomban például naponta átlag 2000 kiló vaj megy füstbe s havonta hat tonna árpaliszttel áldoznak. Valamennyi templom égő vajtól bűzlik és valamennyi létrafok életveszélyesen csúszós a százados füsttől. Bűnhődés az előző életért Tibetben a lámaizmus, a buddhizmus egyik válfajta uralkodik. Minden fontosabb posztra egy szerzetest és egy nemest állítanak, s az elsőbbség a szerzetesé. A két főrang, a Dalai és a Pancsen Láma azonban nem osztja meg világiakkal a hatalmat. A kolostorok a legnagyobb földbirtokosok és valószínűleg a legnagyobb kereskedők is. Ritka az olyan család, amelyben ne lenne szerzetes, vagy az olyan szoba — legyen az bármilyen nyomorúságos —, ahol ne lenne szentély a sarokban. A lámaizmus tanítása szerint minden embernek előző életében tanúsított magatartásától függ az, hogy most milyen a sorsa, gazdag-e vagy szegény. Az erény hiánya odavezethet, hogy az emberből elkövetkező életében koldus, vagy akár légy lesz. Az erény viszont — s különösen a kolostoroknak szánt pénzadomány — magasabbrendű újjászületést biztosít. Bármilyen életet elvenni — bűn. Hiszen könnyen lehet, hogy az az Az állami kísérleti gazdaságba is eljutottam, amikor egy jakbőrből készült könnyű csónakkal kirándultam a sebes Kyi-folyón, a világ legnagyobb kolostora, a nyolcezer szerzetest befogadó Depung környékére. Itt kísérleteznek a pekingi szakemberek tibeti segítőkkel, hogy négyezer méter magasságban mi terem a legjobban. 1953-tól, amióta lóháton ideszállították a pokrócba csavart mikroszkópo- J kat, 84 különböző növénnyel és több • ürü, amelyet meg akarsz enni, vagy az a rovar, amelyet el akarsz pusztí- száz magféleséggel kísérleteztek tani — éppen a te anyósod volt! Vi- meglepő felfedezésekre jutottak, szont az egyik magasrangú szerzetes ukrajnai téli búza holdanként több 4 azt mondta nekem: „Sohasem ölnék mint 30 mázsás termést ad. Az észak- A lóban internacionalistának lenni" — írta. „Keves ilyen ember van, de csakis ők a szocializmus jövőjének hordozói, csakis ők a tömegek vezérei és nem a tömegek megrontói." Amikor Liebknechtet és Luxemburgot a háború alatt letartóztatták, szenvedélyes felhívásaikkal a l%ör t önből is folytatták harcukat a háború ellen. Liebknecht 1918. szeptember 18-án írta a fogházból levelében: Kifogásolod, hogy sokszor ugyanazt ismétlem. Nem a kor gyöngesége s 7 ez. Ez kalapácsütés. Amíg a szög telT jesen be nem ment. Baltaütés, amíg a fa le nem dől. Kopogás, — amíg , . . . , az alvó fel nem ébred. Ostorcsattokinai arpa — és az árpa a tibetiek A Thasi Lhumpo kolostor el őtt rendezik Tibe't fővárosában a népünnepségeket. Az ünnepséget ilyen hatalmas harsonák ha ngja nyitja meg. táplálkozásának alapja — itt' hatalmas, kövér kalászokat hoz. Az itteni, melegházhoz hasonló légkörben csaknem minden megterem. A félkilós paradicsom — holdanként A negyven mázsa — és a 16 kilós fehérrépa ezen a vidéken átlagosnak gás, — amíg a lusták és gyávák felkelnek és cselekszenek." A német imperializmus sorsa 1918ban már megpecsételődött. Október 23-án a sztrájkolok és tüntetők nyomására Liebknechtet kiengedték a börtönből. A forradalmi szervezetek Liebknecht vezetésével mozgósították a Fahne hasábjain ostorozták az áruló kormány gaztetteit. Ekkor írta meg Liebknecht utolsó cikkében: „Spartacus letörve! Igen, leverték Berlin forradalmi munkásait. Igen, legyilkolták legjobbjaink ezreit. Igen, a leghűségesebbek százai börtönbe vetve. Igen, levertek. De vannak vereségek, amelyek győzelmek, és vannak győzelmek, amelyek súlyosabb csapások, mint némely vereség. Akiket ma levertek, holnap győzni fognak." A forradalmárokat nem riasztották vissza az áldozatok, hanem megedzették őket, új erőt adtak nekik az osztályharc megvívására. ' kettéosztott NémetországLiebknecht és Luxemburg örökét a két párt: az Egységes Szocialista Párt és a Németországi Kommunista Párt vette át. ők harcolnak Németország egyesítéséért és a békéért. —GR— A kettéc ban L Bezárult Peter Konečný műveinek emlékkiállítása Vasárnap, január 15-én végződik a számíthatna. ...... .. á tárlat, melyen Peter Konečný életmüA tibeti mező- 9 ^ _ i u_ A , gazdaság módszerei azonban teljesen elmaradottak. Műveltséghez csak vét mutatja be. A művész csaknem két éve nincs az élők sorában és az említett kiállítás nyújt alkalmat ahhoz, hogy a közönség művészetét köa papság jutott — ^ zelebbről megismerje. Nehéz életköés a nemesség, x rülményei, részben korai halála leheamely birtokának a tetlenné tették teljes művészi kibon^ takozását. A 1906-ban született a Morva határAz élet sem 4 Ü J szö 1956. január lS. A JogtMm kolostor színarany teteje meg egy állatot. De ha már amúgy is végeztek vele, akkor ehetek belőle egy keveset, hiszen nem én öltem meg". A lámaizmus igen vonzó vallás, mert a szegényeket a lehető legjobb kilátásokkal kecsegteti eljövendő életükben, a mostaniban pedig a fe'ijebbközelébe megy. A tibetiek 60 százaléka fizet'ság nélkül dolgozóik a nagybirtokosok földjén, sőt saját termésének egy részét is leadja bérleti díjként. A könnyű ekek szinte csak megkaparják a föld felszínét, a talajt nsm trágyázzák es ha az árpa kalászában hat szem van, az már jó termésnek számít. Ha rovarok pusztítják a termést, egyetlen ujjal sem nyúlnak hozzájuk, mert hitük tiltja bármilyen élőlény elpusztítását. (Folytatása következik.) vidéki Lovšiceben. Az élet nehézségeivel az első világháború következtében már gyermekkorában megismerkedett. Apja falusi kerékgyártó mester volt és hiába jelentkeztek a gyermek Konečnýnél a művészi hajlamok, a család anyagi körülményei nem engedték, hogy a festészettel foglalkozzék és hogy képezhesse magát ebben a szakban. Kereskedősegéd lett belőle, majd később magánúton a legnagyobb nehézségek leküzdésévei [ elvégezte a kereskedelmi középiskolát. Utána könyvelőként működött egy prágai vállalatn'l és foglalkozása mellett három éven át látogatta a munkásfestő-iskolát. A második világháború után Konečný Humennére költözött és ott mint hivatásos festőművész Kelet-Szlovákia vidékének művészi tolmácsolását tűzte ki programjául. A k Met-szlovákiai táj csendes, hangulatos szakaszaival, kissé melankolikus jellegével termékeny módon hatott az álmodozásra hajlamos és a szimbolizmus felé hajló Konečný lelkületére. Sajnos, kevés idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy teljesen megtalálja önmagát és a jellemének, nézeteinek megfelelő formában képezhesse magát. A kiállításnak nagy része is a kísérletezések és a keresés nyomát viseli magán. Azonban az így elért eredmények is bizonyítjuk, hogy Konečný kedvezőbb körülmények mellett az újkori szlovák festőművészet egyik legkiemelkedőbb mesterévé vált volna. Kétségtelen, hogy a kiállítás megrendezésével a Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége régi adósságát rótta le a tehetséges, — de már sajnos halott művész iránt. Jankovich Imre