Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

1955. december 15. UJSZO 3 Aláírták a Szovjetunió és India közös nyilatkozatát (Folytatás a L oldalról.) vábbra is minden erőfeszítést meg kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítésére és emellett a tárgyalásokat a vitás kérdések megoldása egyedüli módszerének kell tartani. A két ország államférfiai azt a reményüket fejezik ki, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti nagyköveti szinten folyó tárgyalások nemcsak a tárgyalásokon szereplő problémák megoldásához, hanem magasabb szinten tartandó értekezlet alapján szélesebb körű kölcsönös megértéshez is vezetnek. Meggyőződésük, hogy a tartós béke Ázsiában nem lehetséges, ha a Kínai Népköztársaságnak nem adják meg az őt törvényesen megillető helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Mély sajnálatukat fejezik ki afölött, hogy e vitathatatlan tény elismerése elhúzódik. Őszintén remélik, hogy a Távol-Kelet és Ázsia további problémáit megegyezések alapján hamarosan megoldják, vagyis, hogy a Kínai Népköztársaság a partmenti szigetekre és Tajvan szigetére támasztott törvényes jogát kielégítik és a koreai kérdést a távolkeleti béke érdekeivel összhangban oldják meg. A Szovjetunió államférfiai és India miniszterelnöke üdvözölték az Indokínáról tárgyaló tavalyi genfi értekezletet. Ez az értekezlet véget vetett az Indokínában folyó pusztító háborúnak és meghatározta az indokínai állam problémái megoldásának módját. Sajnálattal állapítják meg, hogy a Vietnamról szóló genfi egyezmények teljesítése akadályokba ütközik, és nehézségek gátolják a Laosz-ról szóló genfi egyezmények teljesítését is. Ezen egyezmények megsértése rendkívül komoly következményekkel fog járni mind Indokínára, mind pedig az egész világra nézve. Ezért a két ország államférfiai szeretnének az egyezmény valamennyi résztvevőjéhez és az érdekelt felekhez felhívással fordulni, hogy kUszöböljék ki a genfi egyezmények igazi megvalósításának útjában álló akadályokat és hogy teljes mértékben együttműködjenek ezen egyezmények szellemének utolsó betűig való teljesítésében. Mélyen meg vannak győződve arról, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében való tagság kérdésénél érvényesíteni kell az egyetemesség elvét. Amíg ezt az elvet nem tartják be, addig az Egyesült Nemzetek Szervezete nem fogja képviselni az egész világ országait. Ezért üdvözlik az Egyesült Nemzetek közgyűlésének azt az ajánlatát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe egyidejűleg vegyék fel a 18 országot és őszintén remélik, hogy ezt az ajánlatot a Biztonsági Tanács is hamarosan jóváhagyja és megvalósítja. Hogy helyreálljon a béke az egész világon és megszűnjenek azok a körülmények, amelyek egy újabb pusztító világháborúhoz vezethetnek, annak nincs más útja, csak „a leszerelés útja". A fegyverkezés fokozása, vagy jelenlegi színvonalának megőrzése is a háború állandó veszélyét alakítja ki, a félelem állandó forrása és a tömegpusztító fegyverek legújabb típusainak lázas gyártását okozza. A leszerelés sürgető szükségessége egyenes arányban növekszik a tömegpusztító fegyverek feltalálásával és egyre növekvő pusztító potenciáljával. Az általános óhaj, hogy a háborút teljesen kiküszöböljék, megköveteli, hogy pozitív, konstruktív és gyors lépések történjenek a leszerelésre. E kérdésben már jelentős mértékben megegyezést értek el és nyilvánvalóan nincs ok arra, hogy a meglevő akadályokat ne küzdhessék le hamarosan, ha kitűzik a tartós béke megteremtésének célját. A két ország államférfiai főleg újból annak a szilárd meggyőződésüknek szeretnének kifejezést adni, hogy el kell érni a mag- és hidrogénfegyverek gyártásának, alkalmazásának és kipróbálásának feltétlen eltiltását. Ezzel egyidejűleg kötelezően meg kell valósítani a szokásos típusú fegyverfajták számának csökkentését és hatásos nemzetközi ellenőrzést kell létesíteni, amely biztosítaná e tilalom és a leszerelés pontos teljesítését. Amíg ezt nem érik el, addig az egész világot megbénítja és szüntelen nyomás alatt tartja a háborútól való félelem és a népek kételkedni fognak a békés törekvések őszinteségében. A szovjet államférfiak és India miniszterelnöke egyetértenek abban, hogy katonai szövetségek vagy regionális katonai tömbök alakítása nem a béke és biztonság biztosításának eszköze. Az ilyen szövetségek kiterjesztették „a hidegháború" határait és az ideiglenesség elemeit vitték az illetékes körzetekbe, fokozták a félelmet és a feszültséget és további akadályokat teremtettek, amelyek az illető országok békés fejlődésének útjában állanak. A népek békéjét és igazi biztonságát csupán az államok kollektív erőfeszítése biztosíthatja. A félelem és a nemzetközi feszültség enyhítésének egyik leghatásosabb eszköze azon gátak kiküszöbölése, amelyek akadályozzák a kölcsönös együttműködést és kölcsönös megértést. E cél elérésére szorgalmazni kell az országok közötti kulturális és gazdasági kapcsolatokat. A két ország államférfiai megelégedéssel állapítják meg, hogy egyre növekednek annak lehetőségei, hogy a két ország népei jobban megismerhessék egymást a tudósok, műszaki szakértők, közgazdászok, parlamenti tagok, írók és más kulturális dolgozók rendszeres kölcsönös látogatásai révén. Remélik, hogy a kölcsönös kapcsolatoknak ezek a lehetőségei egyre bővülni fognak és hozzájárulnak a két országban levő különféle szervezetek kölcsönös megértéséhez és tiszteletbentartásához. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és India miniszterelnöke ezért üdvözli a két ország közötti együttműködés kifejlődését az indiai Bhilai kohó-üzem építésénél és más tervek megvalósításánál, amelyekről tárgyalások folynak. A második indiai ötéves terv, amely a fő figyelmet a nehézipar fejlesztésére fordítja, további lehetőségeket nyújthat ehhez az együttműködéshez. Kívánatosnak tartják, hogv a szükséges előkészítő munkák befejezése után a két fél illetékes képviselői összeüljenek és megtárgyalják a gazdasági és műszaki együttműködés további kölcsönösen előnyös formáit és megegyezést érjenek el olyan konkrét kérdésekben, amelyekben ezt szükségesnek tartják. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov indiai látogatása rendkívül fontos esemény nem csak azért, mert közelebb hozta eoymáshoz a két országot, hanem azért is, mert a világbéke ügyét szolgálja. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, és Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke újból kiielentik, hogy bíznak a jövőben és szilárdan, elszánt akarattal készek erejüket a béke megszilárdításának szentelni, nemcsak saját országaik népeinek, hanem az egész világnak érdekében. Delhi, 1955. december 13. N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke DZSAVAHARLAL NEHRU, India miniszterelnöke. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov beszéde az indiai rádióban N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov december 13-án megtekintette az indiai ipari kiállítást, amelyen 21 ország vesz részt. A szovjet államférfiak látogatást tettek az indiai ipar államosított szektorát és az ország ötéves tervének teljesítését bemutató pavilonokban, majd az indiai kisiparosok pompás munkáit bemutató pavilonokban. A szovjet államférfiak felkeresték az Egyesült Államok pavilonját és mentekintették a televíziós stúdiót, valamint az atomenergia békés felhasználásának eredményeit bemutató kiállítást is. A kiállítás megtekintése után N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov ellátogatott a delhi rádióba. A szovjet vezetők itt rádióbeszédet mondtak. BULGANYIN: Országaink közös célja: Barátságban élni, megóvni és megszilárdítani az egész világ békéjét, elősegíteni, hogy a népek nyugodtak lehessenek holnapjuk felől Bulganyin elvtárs kijelentette: — Holnap elhagyjuk a vendégszerető India földjét. Az önök országáról és az önök népéről szerzett sok jó emlékünket örökre megőrizzük. Soha sem feledjük el, hogy a nép milyen forrón üdvözölt bennünket. A legnagyobb és eltörölhetetlen benyomást a nép lelkesedése és energiája, életörömtől duzzadó ifjúsága, tehetsége és szorgalma, a békét és a minden békeszerető néppel való együttműködést szolgáló rendíthetetlen törekvése gyakorolta reánk. Bárhol jártunk is, az indiai nép vendégszeretettel és szívélyességgel fogadott bennünket mindenütt, a barátság őszinte és forró érzéseinek kifejezését láttuk a Szovjetunió népei iránt. Történelmének igen fontos pillanatában látogattuk meg országukat. Az indiai nép a gyarmati elnyomás hosszú időszaka után most első ízben nyert jogot sorsának intézésére. A politikai szabadság néhány esztendeje alatt India nagy sikereket ért el. Nagy szerepe van most a legfontosabb nemzetközi problémák megoldásában. Az országaink közti baráti kapcsolatok lehetővé teszik, hogy minden módon fejlesszük a gazdasági, tudományos és kulturális együttműködést. Ha Indiának szüksége van rá, mi mindig készek vagyunk megosztani vele tudományos és műszaki tapasztalatainkat, és építési tapasztalatainkat. ' Indiai látogatásunk újból megerősítette azt, hogy országaink közös célja: barátságban élni, megóvni és megszilárdítani az egész világ békéjét, elősegíteni, hogy a népek nyugodtak lehessenek holnapjuk felől. Mindenki jól tudja, hogy a Szovjetunió és az India Köztársaság kölcsönös kapcsolatai szilárd és megbízható alapon, a „Pancsa Sila" öt ismert elvén nyugszanak. A Szovjetunió és India kapcsolata szembetűnő példája a különböző politikai rendszerű államok barátságának és együttműködésének. A köztünk, illetve Nehru úr és az Indiai kormány több más vezető személyisége között lefolyt véleménycsere azt mutatta, hogy a Szovjetunió kormánya és India kormánya között a szovjet-indiai kapcsolatok minden kérdésében teljes kölcsönös megértés van, továbbá sok a hasonló álláspont a legfontosabb nemzetközi problémákban. Befejezésül N. A. Bulganyin meleg köszönetet mondott az őszinte baráti fogadtatásért. Szovjet-indiai közlemény India és a Szovjetunió gazdasági kapcsolalairól A Szovjetunió és India között külön megállapodás jött létre a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának és Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének közös nyilatkozata kifejezi azt a kívánságot, hogy a két ország fejlessze gazdasági együttműködését és szélesítse ki kereskedelmi kapcsolatait. Ennek kapcsán a Szovjetunió kormányának és India kormányának képviselői előzetes tárgyalásokat folytattak és megállapították, hogy kölcsönösen előnyös lesz, ha a két ország a lehető legnagyobb mértékben emeli kereskedelmének volumenét. Ez irányban első lépésként a következő megállapodás jött létre: • I

A) A Szovjetunió az 1956-tal | geket is, egyenlő lesz azon áruk ösz* L-íi.H/ÍH/i hamm óv alatt i.rn át-t-áL'óvol r„Mvpl/dt InHjn a SÍ7nvípfkezdődő három év alatt egy millió tonna hengerelt vasat és acélt, ezen belül az első évben 300 ezer tonnát, a két következő évben pedig egyaránt 350 ezer tonnát szállít Indiának. E szállítások időpontjait és körülményeit az ezt követő tárgyalásokon fogják megállapítani. B) A Szovjetunió három esztendő alatt a felek közötti megállapodás szerint ásványolajkitermelési, bányaipari és egyéb berendezést, valamint más árukat szállít Indiának. Ezen áruk és berendezések szállítási időpontjait, valamint eladási és vásárlási feltételeit az elkövetkező tárgyalásokon állapítják meg. C) A Szovjetunió jelentékenyen növeli Indiában mind a nyersanyagok, mind pedig az ipari áruk vásárlásait olyan feltételek mellett és olyan időpontokban, amelyekben a vásárlók és eladók közti tárgyalásokon megállapodnak. Kifejezik azt a reményt, hogy az ilyen vásárlások összértéke, beleértve a szovjet hivatalos személyiségek indiai tartózkodásához szükséges összeértékével, amelyeket India a Szovjetunióban vásárol. D) Amint ezt a szovjet-indiai kereskedelmi egyezmény előírja, a két kormány a fent említett áruk be-, illetve kivitelére rendelkezésre bocsátja a törvényes szabályok és előírások megengedte legnagyobb mérvű könnyítéseket, és minden módon elősegíti ezt. A két kormány a kereskedelem ' volumenének megszabott növelését tekintetbe véve és a tengeri áruszállítás megfelelő feltételeinek biztosítása végett szükségesnek tartja, hogy a Szovjetunió és India kikötői között szovjet és indiai hajók felhasználásával rendszeres hajójáratot szervezzenek. O A két kormány képviselői ab• ban is megegyeztek, hogy a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül küldöttségeket indítanak a Szovjetunióból Indiába, Indiából pedig a Szovjetunióba, hogy megtárgyalják a fenti megállapodás megvalósításához szükséges egyezmények feltételeit. INDIÁT VEZETŐ HELY ILLETI A NAGYHATALMAK SORÁBAN N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a képviselők körében N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, december 13-án találkozott az indiai országgyűlés képviselőivel és a hindu nyelv fejlesztésére alakult parlamenti társaság tagjaival. Ez a nyelvművelő társaság 1952ben jött létre, hogy terjessze a hindu nyelvet, amely az alkotmány szerint India államnyelve. Tagjai között van az indiai kormány majd valamennyi minisztere. N. Sz. Hruscsov mondott itt beszédet. Többek között kijelentette: A brit és az amerikai újságírók igen neheztelnek rám és N. A. Bulganyinra azok miatt a beszédek miatt, amelyeket. az önök országában és Burmában mondtunk a gyarmati rendszer ellen. Hiába dühösködnek. Én úgy vélem, hogy a gyarmati rendszer ellen tartott beszédeinkben, nincs semmi, ami egymás ellen fordíthatná a népeket. Szavainkat úgy kell értelmezni, mint állásfoglalást a qyarmatak kirablása és a gyarmati rend ellen. Ha valakinek az efféle beszédek nem tetszenek, ez az ő lelkiismeretének kérdése, mi azonban ennek ellenére mindig és mindenütt hangoztatni fogjuk, hogy ellenezzük a gyarmati rendszert. Nem akarunk senkit sem az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellenségévé tenni, s magunk sem akarunk ellenségeskedésbe keveredni ezekkel az országokkal. A Szovjetunió barátságban kíván élni velük. A gyarmati rendről mint történelmi tényről beszélünk. Igen meglep, hogy a gyarmati rendszer ellen, különösen pedig a Goában és más indiai területeken fekvő portugál tartományokban a gyarmati uralom további fenntartása ellen mondott szavaink az USA bizonyos államférfiait arra késztették, hogy a portugál gyarmatosítók oldalára álljanak azzal az indokolással, hogy ezek a területek már HRUSCSOV: Önzetlenül segíteni akarjuk India népét, az indiai Köztársaságot, mert a szabad és szuverén Indiai Köztársaság fejlődését és erősödését kívánjuk Hruscsov elvtárs beszédében kiemelte: — Mélyen meghatott bennünket az igen szívélyes, baráti fogadtatás, amelyben bennünket, a Szovjetunió képviselőit az Indiai Köztársaság vezetői és népei részesítettek. Ez örökké felejthetetlen marad számunkra. Azelőtt is tudtuk, hogy India népe baráti, rokonszenvet táplál a Szovjetunió iránt. Mégis az, amit itt láttunk és tapasztaltunk, minden várakozásunkat felülmúlta. Leírhatatlan találkozások voltak ezek és nehéz szavakba foglalni azokat az érzéseket, amelyek szívünket eltöltötték. Népeink barátsága: nagy történelmi vívmány, amelyet becsülni és mindenképpen szilárdítani kell, mert kölcsönösen népeink javát szolgálja. Reméljük, hogy India é6 a Szovjetunió baráti kapcsolatainak fejlődése a világ békéjének ügyét, országaink fejlődésének ügyét fogja szolgálni. Látogatást tettünk több indiai állami gyárban és üzemben, köztük nagy ipari vállalatokban, vízierőműépítkezéseknél. Milyen büszkeséggel mutatták meg ezeket indiai barátaink! Mi megértjük ezt a büszkeséget, mert ezek a vállalatok India jövőbeli hatalmas iparának mintaképei, függetlenségének, nemzeti hatalmának támaszai. Ilyen ipar megteremtéséhez saját, hazai káderekre van szükség, különösen műszaki, értelmiségi káderekre. Ez is kifejlődőben van önöknél. Azért, hogy önöknek még több ilyen emberük legyen, mi hajlandók vagyunk megosztani önökkel ismereteinket és felgyülemlett tapasztalatainkat, hogy az önök országa gyorsabban tegye meg a saját ipar megteremtésének azt a bonyolult és nehéz útját, amelyen a mi országunk végighaladt. Mi nem azért mondjuk ezt önöknek, mert bármire is tanítani akarjuk önöket, nem, mi önzetlenül segíteni akarjuk India népét, az Indiai Köztársaságot, mert a szabad és szuverén Indiai Köztársaság fejlődését és erősödését kívánjuk. A Szovjetunió és India a fejlődés különböző útjain jár. Mi mindig azon az állásponton voltunk és vagyunk ma is, hogy egy ország fejlődési útjának kérdése kizárólag az illető nép belügye. — Nagyon örülnénk, ha minél több indiai barátunk látogatna hozzánk a mi hazánkba. Jöjjenek el hozzánk, ismerkedjenek meg életünkkel, munkánkkal és tapasztalatainkkal. Népünk mindig a legnagyobb örömmel fogadja önöket. A küldöttségek kölcsönös látogatása elősegíti majd népeink barátságának további erősödését. négyszáz esztendeje a portugálok kezében vannak. Elmúlhat bármennyi év, a lopott holmi csak lopott holmi marad és vissza kell adni annak, akit megillet. Sőt, az idegen tulajdont kamatostul kell visszaszolgáltatni. Természetesen akkor, ha az illető eltulajdonítanak van lelkiismerete. (Viharos taps.) Még egy kérdésről kívánok szólni. Ha nem tévedek, az Indiai Köztársaság lakossága 370 millió ember. India tehát lakossága számát tekintve Kína után a legnagyobb ország. Ez azt jelenti, hogy India a világ egyik legerősebb állama. (Taps.) Az indiai nép irodalma és művészete igen magas színvonalú. India a világ civilizációjának egyik legősibb hazája. Az indiai nép tehetségéről és kultúrájának színvonaláról számos történelmi emlék tanúskodik, amelyekkel India szerte mindenfelé találkozhatunk. Ez épületek nagyrésze néhány ezeréves. Mindez India és népe nagyságát tanúsítja. Idáig azonban Indiát nem tekintik hivatalosan világhatalomnak. A világ nagyhatalmai közé rendszerint a Szovjetuniót, az USA-t, Nagy-Britanniát, Franciaországot, és Kínát sorolják. Bár egyes nyugati politikusok Kínát is meg szeretnék fosztani nagyhatalmi jogaitól. Ha Kínáról beszélnek — bármennyire is nevetségesen hangzik — a Csangkajsek-féle klikkre gondolnak, amely befészkelődött Tajvan szigetére. Nagyhatalomnak tehát, öt ország számít. Ha azonban tárgyilagosan nézzük a körülményeket, önkéntelenül felmerül a kérdés, miért nem tekintik Indiát nagyhatalomnak. Ez nyilván azért van így, mert a gyarmatosítók le akarják alacsonyítani az önök államát, az önök népét. India nagyhatalmi elismerése helyzetük változását jelentené. Mi azonban úgy találjuk, hogy India igenis nagyhatalom és vezető hely illeti meg a világ nagyhatalmainak sorában. Még valamit szeretnék megjegyezni. Egyesek azzal vádolnak bennünket, engem és N. A. Bulganyint, hogy szembeállítjuk egymással a Keletet és a Nyugatot. Ez pimasz hazugság. A mi országunk Európa is, Ázsia is egyszerre. Ellene voltunk és ellene vagyunk annak, hogy a világ egyik része uralkodjék a másik fölött. Ellenezzük, hogy az egyik kontinens basáskodjék a másik kontinens fölött. (Taps.) Azt akarjuk, hogy minden nemzet független legyen és úgy fejlődjék, amint maga kívánja, hogy minden tekintetben gyarapíthassa gazdaságát és kultúráját, hogy békében és barátságban éljen. (Taps.)