Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-15 / 300. szám, csütörtök

v iLág proietáijai egyesüljetek. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. december 15. csütörtök 30 fillér VIII. évfolyam, 300. szám A modern technológia feladatai vasércbányászatunkban A szocialista termelés alaptéte­le: i óbbat, többet és olcsóbban ter­melni, mint a kapitalisták. A .iobbat, többet és olcsóbban való termelésnek igen sok útja­módja van: a tökéletes munkaszer­vezés, a kooperáció, a nehéz két­kézi munka gépesítése, az üzemek automatizálása, a termelési folya­mat, vagyis a termelés technoló­giájának korszerűsítése. Vegyünk egy egyszerű példát vasiparunk köréből: Tudjuk, hogy a mi vas­érceink általában szegény-ércek, azaz kevés a vas és sok a szilikát tartalmuk. Viszont a svéd és szov­jet vasércek vastartalma a 60— 70%-ot is eléri 5—10%-kos szili­kát tartalom mellett. A nagyol­vasztóba általában egy tonna vas­érccel egyidejűleg egy tonna kok­szot adagolnak, hogy az olvasztás folyamata megfelelő legyen. Rosz­szabb minőségű érceknél a szük­séges kokszmennyiség nagyobb. Világos tehát, hogy a termelt nyersvas és az abból készült mindennemű vasáru annál olcsóbb lesz, minél jobb minőségű érc­ből, minél kevesebb koksz fel­használásával, tehát minél olcsób­ban tudjuk előállítani. Mivel azon­ban a mi vasérceink gyengébb minőségűek, tehát igyekeznünk kell a termelési árat annyira csök­kenteni, minőségét mesterséges dúsítással annyira javítani, hogy kohósítása gazdaságos legyen. A kapitalista gazdasági rend­szer, melynek egyedüld célja a mi­nél nagyobb haszon volt, nem törődött bányászatunk ilyen irá­nyú korszerűsítésével és inkább a jó minőségű és olcsó svéd ércet vásárolta, a mi bányáinkat pedig egymásután leállította, a dolgozók ezreit bocsátva el munkábóL A szocialista gazdasági rendszer ezzel ellentétben elsősorban a sa­ját erőforrásaira támaszkodik, a saját nyersanyagját dolgozza fel, hogy munkát, jólétet biztosítson a dolgozók millióinak. Szükséges tehát minden eszköz­zel odahatni, hogy saját nyers­anyagunkat feldolgozva minél több és jobb szükségleti cikket, minél olcsóbban állítsunk elő, a dolgozó tömegek szükségleteinek kielégítésére. Mint már említettük, a fejlő­dés egyik útja, a termelés tech­nológiájának korszerűsítése. E té­ren bizony sok a tennivaló. Bá­nyaüzemeink nagy része, még el­avult technológiával, tehát drágán termeli a vasércet. A kifejtett érc további feldolgozását szolgáló be­rendezéseink is nagyrészt korsze­rűtlenek, így kohóink gyengébb minőségű és drágább nyersanya­got kapnak feldolgozásra. így nem dolgozhatnak gazdaságosan, nem lehet olcsó a gyártott vasáru sem. Figyelembe véve üzemeink mai helyzetét, a következőkben látjuk azon feladatokat, illetve eszközö­ket, melyekkel elmaradott techno­lógiájukat korszerűsíthetjük: Vegyük elsősorban a nyersérc termelését a bányákban. Itt első­sorban a robbantólyukak fúrásá­nak technológiáját kell korszerű­sítenünk. Általában — főleg a fej­tésben, — az úgynevezett száraz fúrást alkalmazzuk, könnyű, s így kisteljesítményű fúrógépeket hasz­nálunk. Be kell vezetnünk min­denütt a vízöblítéses, keményfém­koronával való fúrást, amivel egy­úttal azonos erőtófej té s mellett növeljük a fúrási teljesítményt. Nagyteljesítményű automatikus előtolású fúrógépeket kell alkal­maznunk mind a vágatok hajtásá­nál, mind a fejtésekben. A gépek kezelését is automatizálhatjuk és lehetővé tesszük, hogy egy mun­kás több fúrógépet kezeljen egy­szerre. Fejtési módszereink is elavul­tak, nem elég termelékenyek, s így kicsi az egy munkásra eső telje­sítmény. Némely üzemnél már ta­pasztalhatjuk a korszerű fejtési módok alkalmazását nagyobb mér­tékben, s több helyen kísérletez­tek is már hasonlóval, de sajnos ez csak kísérlet maradt. Nem szűrtük le a nyert tapasztalatokat, nem okultunk a hibákból. Bányáinkban rendszeresíteni kell — természetesen az érctele­pülésnek megfelelően — a kész­letre való fejtést, a nyitott kamra­fejtést, továbbá az omlasztásos fejtésmódok különféle s legmeg­felelőbb módozatait, mert csakis ezekkel biztosíthatjuk a nagyfokú termelékenységet és az önköltsé­gek megfelelő csökkentését. Külö­nösen új bányáink tervezésénél kell ezen elvet szigorúan követni, ahol könnyebb az új módszerek alkalmazásának lehetősége, mint a már félig, vagy csaknem egé­szen lefejtett bányákban. Az új, a tömegfejtési módsze­rekre való áttérés megköveteli a fejtésbeni szállítás és rakodás korszerűsítését is. Nagyteljesítmé­nyű fejtésekben nem lehet a le­robbantott érctömeget régi módon, azaz vaskosár és kapa segítségé­vel felrakodni. Át kell térnünk nagyteljesítményű kaparóvitlák, rázócsuszdák és szállítószalagok alkalmazására. Ezzel forradalmian megváltozik az ércrakodás és szál­lítás technológiája és csak így te­hetjük lehetővé a nagyteljesítmé­nyű fejtési módszerek általános alkalmazását. Hasonlóképpen a földalatti vágatok hajtásánál ka­nalas rakodógépeket alkalmazunk, miáltal ezen munkának egész technológiája megváltozik s lehe­tővé teszi az úgynevezett gyors­hajtás alkalmazását a szükséges esetekben. Mind az ércelőkészítők, mind pörkölőműveink javarésze ezelőtt 40—60 évvel épült. Technológiá­juk elavult, gépi berendezésük el­használt, s így állandó javítást igényelnek. Szükséges tehát első­sorban a meglevő ércelőkészítő­ink rekonstrukciója, az új létesít­ményeket pedig a modern techno­lógia alapelvei szerint kell meg­tervezni és felépíteni. így az utób­bi időben mind nagyobb tért hó­dít az ércek magnetikus osztályo­zása és válogatása. Ez a beren­dezés sokkal egyszerűbb és gazda­ságosabb, mint a régi komplikált művek. A finom szemnagyság osztályozásánál már automatiku­san működő hydrocyklonokat, Humprev-féle spirális osztályozó­kat használ a modern technológia. Kutatóintézeteink feladata vol­na: kidolgozni okkereink kohósítá­sának technológiáját Ebből a fi­nom szemnagyságú, lisztszerű vasércből meglehetősen nagymeny nyiségű készleteink vannak, s ép­pen ez a finom szemnagyság aka­dálya a gazdaságos feldolgozás­nak. További hasonló feladat komp" lex-érceink feldolgozása az egyes komponensek teljes kivonásával. Az új utak keresése ugyanúgy ér­vényes a többi iparágra is, ahol még régi, nem gazdaságos, így drága technológia szerint folyik a termelés. Ez pedig még igen sok helyen van. Jobbat, többet és ol­csóbban termelni csakis a modern technológia elveinek következetes alkalmazásával lehet. Ettől függ küszöbön álló új ötéves tervünk eredményessége és sikere. A mai számban: A nemzetgyűlés költségvetési és gazdasági bizottságának ülése (2. old.) Indiát vezető hely illeti a nagy­hatalmak sorában (3. old.) Szovjet-indiai közlemény India és a Szovjetunió gazdasági kapcsola­tairól (3. old.) Világot átfogó kampányt kell indí­tani a leszerelés érdekében (4. old.) Teljes erővel folyik a választási harc Franciaországban (4. old.) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Indiából Afganisztánba utazott. (5. old.) A kuomintangwták megakadá­lyozták az új tagok felvételét (5. old.) Az üzemi technológusok felada­tairól (6. old.) Az élet meghosszabbításának tit­ka (6. old.) Prágai levél (7. old.) A Csehszlovák Olimpiai Bizottság e hónap végéig kijelöli a Téli Olim­pián részt vevő versenyzőinket. (8. old.) N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin a bombayi textilgyár bölcsődéjében Aláírták a Szovjetunió és India közös nyilatkozatát Delhi, december 13. (TÁSZSZ). — December 13-án Del­iiben a Rastrapati Bhavaban, India elnökének palotájában iláírták N. A. B ul g any innak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének, N. Sz. H r uscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának és Dzsavaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének közös nyilatkozatát. A közös nyilatkozat aláírásánál szovjet részről N. A. bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnö­ke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének tagja és kísérőik — S. R. Rasidov, az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. A. M i ha j lov, a Szovjetunió kultúrális ügyeinek minisztere, A. .4. G r o mik o, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettese, D. R. Raszulov, a Szov­jetunió mezőgazdasSgi miniS:téT&tek' fielpétt&se, P. V. Kumikim, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszter­helyettese, Z. R. R a h i m b a b a j e v a, az Üzbég SZSZK kultúrális ügyei miniszterének helyettese, valamint M. A. Meny sikov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalma­zott indiai nagykövete jelent meg. Indiai részrőt jelen volt Dzsavaharlal N e hru, India miniszterelnöke, N. R. Pillái, az indiai külügy­minisztérium főtitkára, S. Dut t, a külügyminisztérium titkára, M. R. A. Béig, az indiai külügyminisztérium pro­tokollosztályának főnöket K- P> S. Meno n, India moszkvai nagykövete. Jelen voltak az aláírásnál az indiai, á szovjet és a külföldi sajtó képviselői is. A közös nyilatkozót szövege A Szovjetunió kormányának meghí­vására India miniszterelnöke 1955. jú­niusában a Szovjetunióba látogatott. A Szovjetunióban szívélyesen fogadták és ez a látogatás megszilárdította a két ország népeinek barátságát és köl­csönös megértését. E látogatás vé­gén 1955. június 22-én a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és India miniszterelnöke közös nyilatkozatot adtak ki. Az indiai kormány meghívására N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja a Szovjetunió más hivatalos személyiségei kíséretében 1955 novemberében és decemberében Indiába látogattak. Az ország lakossá­ga mindenütt lelkesen fogadta őket. Látogatásuk megszilárdította a két or­szágot, a két népet összefűző baráti kapcsolatokat. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov megtekintettek különféle mezőgazdasági, ipari és hidrotechnikai építkezéseket, valamint azokat a te­rületeket, ahol a mezőgazdaság átépí­tése folyik, meglátogattak állami cé­geket, és az indiai gazdasági fejlődés más központjait. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának indiai lá­togatása, valamint Dzsavaharlal Neh­runak, India miniszterelnökének a Szovjetunióban tett látogatása lehető­vé tette számukra, hogy személyesen megismerkedjenek ezen országok né­peivel, életmódjukkal, problémáikkal, sikereikkel, az egyes országok törek­véseivel és kölcsönös megértést érje­nek el egymás között és országaik népei között, olyan megértést, amely a kölcsönös tiszteletbentartáson, jó szándékon és türelmességen alapul. A fent említett, 1955. június 22-én közzétett közös nyilatkozatban kife­jezték szilárd egyetértésüket a „Pan­I esa Sila" elnevezés alatt ismert öt elv vei. Ezekben az alapelvekben kihirdették, hogy azok az országok, amelyek poli­tikai, társadalmi és gazdasági rend­szerüknél fogva eltérnek egymástól, együttműködhetnek és együtt kell mű­ködniök a kölcsönös tiszteletbentartás és egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján, az aktív és békés együttélés politikáját folytathatják és kell folytatniok abban a közös törek­vésben, hogy elérjék a béke eszmé­nyét és az emberiség életkörülményei­nek megjavítását. Az öt alapelv kihirdetésének ideje óta ezekhez az elvekhez több ország csatlakozott, vagy egyetértését nyil­vánította velük. A bandungi értekezleten képviselt országok egyhangúlag nyilat­kozatot tettek közzé, amely megerősí­tette azokat az alapelveket, amelyeket ma széles körben az országok közötti együttműködés szilárd alapjaként is­mernek el. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov jelenlegi indiai látogatása folyamán közöttük és Dzsavaharlal Nehru, India miniszterelnöke között szabad és nyílt véleménycserére került sor a nemzet­közi helyzet problémáiról. Ez a véle­ménycsere megerősítette azt a szilárd meggyőződésüket, hogy a nemzetközi kapcsolatoknak az öt alapelven kell felépülniök, hogy mindent meg kell termi a nemzetközi feszültség enyhíté­séért és minden téren hozzá kell já­rulni a béke megszilárdításához és az országok közö'tti együttműködéshez. A kormányfők 1955. júliusában meg­tartott genfi értekezletének eredménye az volt, hogy az értekezleten képvi­selt nagyhatalmak elismerik a háború értelmetlenségét, amely az atom- és hidrogénfegyverek fejlesztésével kap­csolatban az emberiségre csupán sze­rencsétlenséget hozhat. Annak az alapvető ténynek elismerése, hogy a háborút mint a nemzetközi ellentétek megoldásának módszerét ki kell zárni, az egész világ népei mély egyetértés­sel fogadták és ennek a feszültség lé­nyeges enyhülése volt a következmé­nye. Jóllehet a fő európai és ázsiai problémák még megoldásra várnak, a háborúnak, mint a vitás kérdések meg­oldása módszerének kizárása azt a kö­vetkezményt vonta maga után, hogy a vitás kérdésekhez másként közelednek, meg van a törekvés arra, hogy tárgya­lások útján oldják meg őket. Diplomá­ciai kapcsolatok létesültek a Szovjet­unió és a Német Szövetségi köztársa­ság között is. Megkezdődött és nagy­követi színvonalon folytatódik az Ame­rikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti tárgyalás. Ez év augusztusában sikeresen végződött az atomerő békés célokra való fel­használásával foglalkozó értekezlet és az ENSZ közgyűlése határozatot ha­gyott jóvá a nemzetközi atomerő-ügy­nökség felállításáról. , Hogy a vitás kérdéseket továbbra is tárgyalások útján oldhassák meg, a négy nagyhatalom kormányfőinek ér­tekezlete ez év júliusában Genfben megmutatta, hogy össze kell hívni az illető országok külügyminisztereinek értekezletét. A külügyminisztereknek ez az értekezlete nemrégen megvaló­sult Genfben. A napirenden szereplő kérdésekben nem értek el megegyezést és ezért eddig nem valósultak meg azok a nagy remények, amelyeket a négy nagyhatalom kormányfőinek ér­tekezlete keltett. Az értekezlet azon­ban lehetővé tette, hogy világosabban értelmezzék azokat a problémákat, amelyek a világ előtt állanak és meg­cáfolhatatlan tény, hogy mindezeket a problémákat csupán békés módszer­rel, békés tárgyalásokkal lehet meg­oldani, ha a háborút kizárják — amint ezt általában szükségesnek ismerték el. Ezért a külügyminiszterek genfi ér­tekezletének eredménye felett érzett csalódás csak ideiglenes lehet, és to­(Folytatás a 3 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents