Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-06 / 292. szám, kedd

/ 1955. december 10. UJSZO 389 SZÓVAL: KULTÚR? M esemonaas dá E z a két szó mai nyelvünk­nek két legocsmányabb dudvája. Az egyik inkább a beszélt nyelvben, a másik mind a beszélt, mint az írott nyelvben burjánzik egyre vadabbul. Kiirt­hatatlan? Nem hiszem. Szunnyadó nyelvérzékünk felébresztéséről so­hasem mondhatunk le. Nyelvmű­velésünk története bizonyítja, hogy sok, igen elterjedt nyelvi gyomot sikerült kiirtani, bár hosszas, fá­radságos munkával. A kultúr főként mint össze­tételek első tagja szerepel. De né­ha önmagában is előfordul. „Me­gyek a kul túrba!" — hallom minap az autóbuszban egy ipari tanuló szájából. Üzemek, üdülők kultúrfelelő s-eit röviden k u 1 1 ú r o s-nak nevezik. Akadhat nyelvtudós, aki az ef­félét is „nyelvtény"-nek tiszteli. Itt válik el a nyelvművelés a nyelvtudománytól. A növénytan­nak egyenrangú tárgya a victoris regia és az útszéli gaz. A kertész a dudvát kigyomlálja. A nyelv­művelés kertészkedés'. A növénytannak a dél-afrikai vadon­ban hővebb az anyaga, mint egy gondozott kertben. . No, de végezzünk előbb a szóval­lal. Ma — semmi kétség — ez a leggyakrabban hallható • magyar szó. Valóságos betegség. Beleesik minden műveltségi fok, a piactól a Tudományos Akadémiáig. Tu­dós, művelt emberek csak úgy ontják. Gyakran vele kezdik a mondókájukat. Még nyomtatott cikk is kezdődik így. Mi lehet e járvány eredete? Hisz a maga helyén jó, szüksé­ges. Hogy mikor, már száz^éve megmondta Czuczor-Fogarasi nagy szótára. Két értelmét adja: „1. Élő beszéddel, nem írva,... élőszóval. 2. Élünk vele bizonyos elszámlá­lás, részletezés után, e szó he­lyett: röviden v. egyszó­val. Pl. Ezen ember iszákos, kár­tyás, verekedő, .pazarló, szóval: minden vétek megvan benne." Más alkalmazása is előfordul. „Arpadina lapozgatja verseit, szóval: kereste arcképe eszmé­jét." (Gyulai: Nők a tükör előtt, 195.) — Itt egy cselekedet kül­sőleg nem látható rúgójára, igazi okára mutat rá az író; leleplező­en, ironikusan. Vagy helyén van, ha valaki — nem őszinte kifogá­sokkal, az ieazi okot elhallgatva vonakodik valamit megtenni, s türelmünket vesztve elvágjuk: „Szóval nem akarsz elutaz­ni?". V an tehát jogos és helyes használatára elég alka­lom. De mai burjánzása sürgős irtást követel. Mintegy két évtizede figyelem szaporodását. Azelőtt ritkán lehetett hallani, az­óta szaporodott el a tűrhetetlen­ségig. A Nyelvőr is szóvá tette (64:141). Ügy látszik, alulról kez­dett terjedni. Megfigyeltem, nem egy müveit asszony a háztartási alkalmazottjától kapta. Az meg nyilván a piacról, az utcáról hoz­ta. Előbb ott ütötte fel a fejét, utóbb az iskolákban harapódzott el. Mai értelmetlen használata az „izé"-hez hasonló töltelékszóvá tette. Arról pedig megmondta már Czuczor-Fogarasi, hogy a „tunya gondolkodás jele, s mind írásban, mind mívelt beszédben kerülen­dő". Lélektani alapja valóban nem egyéb, mint a szórakozott, fegyel­mezetlen gondolkodás, türelmet­lenség, határozatlanság, zavar, tu­datlanság (pl. a felelő diáknál), általában előzetes gondolkodás nélküli beszéd. A tanulóifjúság közt ijesztően elterjedt. Hallga­tóimat úgy próbáltam leszoktatni róla. hogv aki kimondta, kiment a táblához, felírta, és nevét alá­írta. Leszokni róla csak úgy sikerül, ha minden eszközzel tudatossá tesszük haszontalanságát és meg­tanulunk gondolkodni, mielőtt be­szélünk. Más a kultúr. Ebben az alak­ban német szó, a vele összetett magyar vagy magyar alakú ide­gen szó: keveréknyelv, makaróni szó. Az -úra végű latin eredetű Irta: Kodály Zoltán. • szavak nálunk nem vesztik el végső hangjukat, mint a német-, ben. Nem is mondja senki „cen­zúr". „cezúr", „korrektúr", „par­titúr", „politúr", „makulatúr", hogy csak néhányat idézzek. A kultúra is csak összetételekben dobja el \régső hangját, mert eze­ket az összetételeket mindenes­tül németből vettük át. Igaz, a többi -ú r a végű szavunkkal ke­vés az összetétel, de pl. a leg­rosszabbul beszélő zenészünknek sem jutott eszébe, hogy parti­túraolvasás helyett „parti­túrolvasás"-t mondjon. A k u 1 1 ú r-összetételeket oly gyakran olvastuk németül és rossz fordításokban, hoey szemrebbenés nélkül íriák és mondják különben jó nyelvérzéküek is. Beleesett jó­formán mindenki, aki az elmúlt félévszázadban magyarul írt. (Jó­magam is most javítottam ki né­hány régi cikkem új kiadásában.) Beleesett Ady Endre is, hírlapi cikkeiben. Egyik-másik összetétel alighanem csak nála található. (Kultúrcsiklandozás: Vá­logatott cikkei, 1954, 132.) Cikkeinek nagyrésze még ki­adatlan. De már a most megje­lent prózai műveinek I. kötetében feltűnik, hogy 200 lapnyi debre­ceni cikkében összesen kétszer, 300 lapnyi nagyváradi cikkében már hatszor fordul elő. Magyará­zata ez lehet: Nagyváradra kerül­tekor még nem volt annyira tu­datos nyelvművész, hogy meg ne zavarta volna az ottani műveltek beszéde, amilyennel addig még nem találkozott. Abban pedig sű­rű lehetett a kultúr, nemcsak az olcsó, hanem a drága német könyvek olvasói közt is (lásd Ady „Duk-duk affér" című cikkét). Szerkesztője, Fehér Dezső is hasz­nálta (például az „Ady Endre és a zsidóság" című gyűjteményéhez írott előszavában), s az egész ak­kori hírlapírás általában igen fel­kapta. A Nyugat egyik plakátja is azt hirdette: „Minden kultúr­ember olvassa a Nyugatot." németül olvasók azt hit­ték, kultúrember több, mint művelt ember. Már a franciául, angolul, olašzul is olvasók nem eshettek ebbe a tévedésbe, azok a nyelvek ugyan­is nem ismernek ilyen összetéte­leket. Míg egy nyelvész részletesen fel nem dolgozza a szó térfogla­lását a németeknél és nálunk, elé­gedjünk meg néhány adattal. Nálunk úgy látszik a kultúr­mérnök az ős. Az intézmény 1878-ban jött, magával hozta né­met nevét. Régibb szótáraink nem ismerik, sőt még a Balassa (1940) is mellőzi, holott felvesz és jelöl „kerülendő rossz szókat" is. A Révai-lexikon (1915) már ti­zenegv hasonló összetételt említ. A Magyar Nyelv eevik olvasója (12:404) nyilván Zolnai Gyula Nyelvőrbeli cikkének (45:273) ha­tása alatt kérdi, biivel lehetne helyettesíteni többek között a k u 1 1 ú r-m é r n ö k szót? A vá­lasz (MNy. 13:31) szerint „nem hiszem, hogy a kultúr-mér­n ö k szót — mely a Kultúr­i n g e n i e u r" szolgai fordítása — nyelvünkből kiirtani lehetne, mert meghonosodott." Ezzel a legilletékesebb nyelvé­szek nem értettek egyet. (Lásd Pais Dezső: MNy. 30:57; Szinnyei József: Magyarosan 2:55; Zolnai Gvula: Magyarosan 3:108—9; to­vábbá Pintér: Nyelvvédő Könyv: Dengl: Magyar nyelvhelyesség 154.) Szavuk falra hányt borsó ma­radt: a ragály tovább terjedt. Legrohamosabban 1945 után. meg­hazudtolva felszabadulásunkat, mert hisz minden leírt és kimon­dott kultúr hangosan hirdeti német szellemi rabságunkat. Az Országos Szabadművelődési Tanács lapja, az Oj Szántás egyet­len számában (1948. július) negyvenhatszor olvassuk. A Szín­ház és Mozi 1949. dec. 2-i számá­nak egyetlen kis alakú lapján ti­zenkilencszer fordul elő. A lapok­ban gyakran olvastunk ilyén hir­detéseket: „Üzemi k u 1 1 ú r v e­z e t ő k figyelmébe! A Magyar— Szovjet Művelődési Társaság k u 1­t úr osztálya közli az üzemek kultúrvezetőivel, hogy szívesen látja el az üzemi k u 1­túrcsoportokat szovjet kultúranyaggal. Versek, rövid jelenetek, egyfelvonásosak, mesék állnak a kultúrveze­t ő k rendelkezésére. Ez ügyben a MSZMT kultúrosztálya bármely délelőtt 8—3-ig felkeres­hető. (VIII. Szentkirályi u. 82.)" Szótáraink is egyre bőveb­ben ontják. Ballagi teljes szótára (1868) még nem ismeri. Magyar­német szótára sem. A német-ma­gyar részben (a C betűnél) em­lít néhányat, de a C u 1 1 u r­staat-ot, 1880-ban is „mívelt or­száginak fordítja. 'Simonyi-Ba­lassa magyar-német szótára csak „kultúr = műveltségi, közmű­velődési; —mérnök" szavakat em­líti. A német-magyar rész (C alatt) csak a Culturkampf­ot fordítja kultúrharcnak. 1\ I egy ven év szaporodásáról jó képet ad Kelemen Béla német-magyar szótára. Első" kiadásában (1901) nyolcat sorol fel (szintén C alatt), de ma­gyar fordításul csak a kultúr­mérnök és a kultúrharc szerepel, a magyar-német részben ezeket sem említi. Az 1941-i ki­adásában tizennégy német össze­tétel fordításául csak kultúr­mérnök, kultú r-h arc, k u 1­túr-ember szerepel magyar szónak, de még a Kulturvolk­ot is művelt né p-nek fordítja. Már az 1942-i magyar-német rész­ben tizenegy darabot találunk; kultúrélet, -ellenes, -est, -film, -fölény, -harc, -kép, -mérnök, -mérnökség, munka, -nép. A kultúrfö­lény ­1 németül „die kulturrelle Überlegenheit"-nek írja. íme, egy németes összetétel, amely csak magyarul létezik, a német nem is­mer „Kulturüberlegenheit"-et! Eckhardt Sándor magyar-francia szótára (1935) tizenhetet sorol fel, de a magyartalanságot jelző csillaggal. Üjabb szótáraink- egyre szapo­rítják. Az akadémiai helyesírási szabályzat 1950-i kiadásában har­mincötre szökött fel a számuk. Ebből sajnálatos módon még min­dig maradt tizenkettő az 1954-i kiadásban. De a pálmát Országh László magyar-angol szótára ' vi­szi el — negyvenkilenc darabbal. Még ez sem meríti ki a „kul­túrkincset". Feljegyzéseim szerint jóval százon felül jár a nyomta­tásban megjelent k u 1 1 ú r-össze­tételek száma. (Vajon milyen „cikkek"-kel rendelkezik a „K u 1­túrcikk Igazgatóság"? — A Budapesti Kultúrcikk Kiske­reskedelmi Vállalat egészségügyi papírt is e címen árul.) Lehet, hogy élőszóban még több is elő­fordul. Hallottam, amint egy út­törő k u 1 1 ú r-m a d z a g-nak ne­vezte veres nyakkendőjét. A Rá­dio Üjság 1955. május 16— 22-i sz. 14. 1. szerint k u 1 1 ú r-k a j á­nak nevezik a süteményt. P. E. és Sz. Gy. közlése szerint a katona­ságnál, illetőleg az egyik vidéki egyetemen (Veszprémben) gyak­ran nevezik kultúrkaca j-nak épp a kulturálatlan, durva neve­tést. Akadhat még más ilyen iro­nikus összetétel is. Meglehet, az is segít kivonni a szót a komoly használatból, ha tréfás mellékízt kap. s ezzel átcsúszik a tudatos nyelvrontás komikurtiába. Talán ez úton szabadulunk meg tőle leg­hamarabb. N yelvünk tisztaságáról addig nem beszélhetünk, míg a kultúr egész családjá­val nyomtalanul el nem tűnik, akinek fülét nem sérti 'a kultúr, annak nyelvérzéke alszik, vagy el­halt. vagy sosem volt. Befejezésül megismétlem a cí­mül tett kérdést: Szóval: kul­túr?— A felelet nem lehet más: Nem! Tettel, kultúra! (Részletek a Magyar Nyelvőr 1955. évi 3. számában megjelent tanulmányból.) Hisztóriás régi ének, Ködképei egy mesének, Mit nagyapám anondott régen, Körülötte a kis széken. Hallgattuk mi szánkat tátva, Szállt a mese könnyű szárnya. Kis világunk szárnyra kapott, / Éhségünk is csillapodott, Vitt a mese messzi tájra, Kacsalábon forgó várba, Szines rétre csalogatott, — Mese közben elaltatott. Történt pedig, hogy egy este, Halászni ment Csuka Ferke, Hálóját a vízbe téve, Várt csöndesen üldögélve. Majd, hogy fázni kezdett nagyon, Tüzet rakott a vízparton. Melegedett, melegedett, Lassan el is szenderedett. Alomföldet míg bejárta, Hálóját a víz dobálta. Hableányok emelgették. Majd csöndesen partra tették. A szép halászt hogy meglátják, Legott mindjárt körülállják. Ébresztgetik, szólítgatják, Víg beszéddel szóval tartják. Táncra perdül valamennyi, Csuka Ferkét körüllengi. Hableányok keringenek, Megfordulnak, incselkednek, Hajlonganak, bólogatnak, A halásznak csókot dobnak. .... Reggelfele hajnaltájba, Csuka Ferkét harmat szállja. Szabadulna már a táncból, Taszítja a lányt magától. — Ébred Ferke hűvös reggel, Csónakja a füvön hever. Avval táncolt egész este... Elhasadva kettéesve, Eltűntek a mesék, évek, öregapám a földé lett. Vékony az a fenyöburok, Tépettek a mesehűrok. Tündérek is kihaltak már, Imitt, amott ritka madár. Gyüre Lajos. A prágai áruházakban minden kapható Mint az orgona sípjai, úgy ültek egymás mellett egy hosszú asztal­nál a prágai állami áruházak igaz­gatói. Az újságírókat tájékoztat­ták, hogyan készültek fel a kará­csonyi vásárra. — Egész évben az a legnagyobb téherpróbánk, mondta Karel Val­iéra elvtárs, a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályá­nak vezetője. És hogy mező­gazdasági hasonlattal éljek, ered­ménye felér a legjobb aratással. . A Bilá Labuť áruház igazgatója azzal büszkélkedik, hogy helyisé­geiket Spejbl és Hurvínek képek­kel díszítették, a hangulat vidám, az érdeklődés óriási és a kitűnő csehszlovákiai árun kivül tizenhét más ország különlegességeit is árusítják. A Szovjetunió, a kínai, lengyel, bolgár, magyar és román népköztársaságok, a Német De­mokratikus Köztársaság kedvelt­behozatali cikkei mellett vásárol­hatunk most dán almát, svéd és marokkói szardíniát, indiai és cey­loni kókuszdiót, olasz déligyümöl­csöt, brazil mogyorót, francia, hol­land és görög italokat. A „Perla" a mesevilág lényeit varázsolta kirakataiba és az áru­ház üzemi rádió útján értesíti az eladókat, a vevőket és a kíváncsis­kodókat, hogy melyik osztályra mi­lyen friss árukészlet érkezett. Az óvónénik gyereksereggel érkez­nekés az apróságok odanyomják orrocskájukat >a kirakat üvegéhez, hogy közelebbről lássák Hófehér­két és társait. A Vývoj-áruházcm ötméteres nagyságú Télapó mosolyog a járó­kelőkre: alig bírja a sok ajándé­kot. A főváros utcáin száguldó autó ad számot arról, mit nyújt a közönségnek. A „Detský dűm" 1500 féle játé­kot árusít és már eddig 2500 aján­dékcsomagot készített elő. Több áruház kiállítást rendez a legutóbb forgalomba hozott vagy a tervezett árucikkekről. A „Jas" a napokban mutatta be a jövő évi cipőmodelleket, feltűnt a régen várt Lada táskavarrógép és a va­salandó anyagnak megfelelő hő­fokra szabályozható vasaló. Kor­szerű, gázzal működő jégszekré­nyeket is kiállítottak. Előnye, hogy a fogyasztása roppant gazdaságos. Az újítók ezen a téren sem marad­hattak tétlenül. Minden, amit a szem és száj meg­kíván, kapható a-prágai áruházak­ban. Felesleges és hosszadalmas lenne a felsorolás 1 A kereskedelmi alkalmazottak számára kellemes meglepetés, hogy az idén már no­vember végén megkezdték a ve­vők a karácsonyi bevásárlásokat. November utolsó vasárnapján 70 ezer ember fordult meg a „Bílá Labuť'-ban, ebből 57 633 vásárolt 1 300 000 korona értékben. Tavaly ugyanezen a napon csupán 675 000 Kčs forgalmat értek el. A délutá­ni órákban rövid időre lezárták a bejáratot, annyira megtelt az üz­let. Meg kellett várni, amíg kissé kiürül. Az áruházak vezetői őszintén megmondták, hogy karácsony előtt nem az eladás okoz nehézséget, hanem a munka gyors, zavarmen­tes megszervezése, a készletek ál- , landó feltöltése, hogy a vásárló kö­zönség elégedett legyen. A legna­gyobb nehézségeket a délutáni csúcsforgalom okozza. m Próbálkoz­nak az eladási idő meghosszabbí­tásával. A Darex például este 23 óráig árusít és három nagy divat­bemutatót rendez a Lucernában, Prága legnagyobb tánctermében. A divatbemutató alkalmával az óriási helyiségekben minden kap­ható lesz, amit a Darex árusít. A réndezők remélik, hogy ezzel is csökkentik az áruházak nagy em­beráradatát, ami a pénztáraknál és árukiadásnál időnként torlódást okoz. Éppen ennek elkerülése vé­gett az áruházak vállalkoznak a nagyobb csomagok hazaszállításá­ra is. Már most megállapítható, hogy miridenből több fogy az idén, mint tavaly. Vagy mégsem? Igényeseb­bek vagyunk. Kevesebb margarin fogy, mert az emberek jobban sze­retik a vajat és inkább több vajat vásárolnak. Kevesebb kenyér fogy, mert jobban izlik a finom péksü­temény. Kis rádiókészülék is van elég raktáron, de mindenkinek na­gyobbra fáj a foga és azt akarja megvásárolni. Vegye is meg, ha van rá pénze. Há meg egyelőre nincs, majd megveszi jövőre.' Szily Imre cA RÁDIÓ tnLÍL&^&i Szombaton a Csehszlovák Rádió har. madik magyar nyelvű adásának Par­nasszus című irodalmi félóráját hall­gattuk. A Parnasszus első részében Fábry Zoltán tartott értékes előadást Thomas Mannról, a nemrégen elhunyt nagy német íróról. Helyes volt, hogy a rádió Fábry Zoltánt a mikrofon elé kérte, s ezzel lehetővé tette, hogy Fáb­ryt hosszú idő után ismét hallhassa nagy olvasó tábora. Kár. hogy szövegmondása kicsit gyors volt, s Így sajátos stílusának árnyalatait és mon­datfűzését nem tudtuk kellően élvezni és figyelemmel kísérni. A műsorszerkesztést dicséri, hogy készülő művével kapcsolatban Gyuresó Istvánt is szerepeltették. így Gyuresó művéről elkészülése előtt értesültünk, és ezzel részben enyhült az a jogos elé­gedetlenségünk, amely itterti irodal­munktól régóta hiányolta a nagyobb terjedelmű elbeszélő költeményt. Az irodalmi félóra keretében Mács József Téli világ című drámai jelene­tekben gazdag, tehetségesen megírt novelláját hallottuk még nagyon szép előadásban. Nem tudjuk, miért nem mondák be a felolvasó nevét. Egy te­hetséges előadót ismertünk volna meg. * H. B.

Next

/
Thumbnails
Contents