Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-28 / 311. szám, szerda

1955. december 15. UJ SZO 521 Küzdelem a láthatatlan ellenséggel Wariiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiifiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiitiiiíf iiiiiiiistiii;iitiiiiiiiiiiiii2iiii*4£iiiE33ífíiititim H i i \ í p ' r í W 1 I H 1 i 1 [ p. 1 i A karcsai temetőben fából össze­ácsolt kis fejfa hirdeti, hogy özvegy Varga Imréné ma 52 éves lenne — ha élne. Tizenöt évvel ezelőtt költözött el az élők sorából. Egyike volt azoknak, akiknek életét az akkori idők legjobban pusztító kórja, a szárazbetegség oltot­ta ki. Pedig hát Varga Imréné nem volt ám afféle betegeskedő asszonyfajta. Jókedvű, dologban fáradhatatlan me­nyecskeként ismerték szomszédai, aki ha kellett, akár két férfi helyett is áll­ta a sarat. Amíg egyszer csak meg nem hűlt egy nagygazda földjén krumpli­szedés közben. Köhécselni kezdett, éj­szaka ki-kiverte a forróság. Ám hogyan törődhetett volna akkortájt egy hat­gyermekes özvegyasszony az ilyen „ki­csinységekkel"? Varga Imréné tovább­ra is rendületlenül végezte kötelessé­gét, elvállalt minden alkalmi munkát, küldte a menyecskét, majd behivatta a férjét, és közölte vele, hogy az asz­szonynak meg van támadva a tüdeje, — Jól kell táplálkoznia, sokat kell pihennie, és egyidőre kórházba kell mennie! — tanácsolta. És íme Margit asszony családja ma már nem találta bolondnak az orvos tanácsát. Mert ők már tudták, hogy a dolgozók álla­mában gondoskodnak minden bet-g gyóovkezeltetéséről. így indult aztan el a 23 éves Csádiné, született Varga Margit, a bratislavai kerületi tüdőkór­házba. Pozsonypüspökire. Aranyban mosdott a májusi reg­gel... Csádiné kis kofferjét magához szorítva lépegetett vezetőnője oldalán, s álmélkodva nézegette a pázsit mély zöldjén pirosló hatalmas napernyőket, a pingpongasztalt és az ily helyen szo­katlan színes kuglibábukat. A pozsonypüspöki kórház nagylégi férfiosztálya emellett rendben tartotta gyermekeit és földes kis kunyhóját. Igaz, egyszer, amikor egy köhögési rohamkor piros-vi­rógos lett a szája elé tartott zsebkendő, az épp ott tartózkodó rokon elsza­lasztott a doktorért, dehát az édeske­veset. segíthetett. Felírt ugyan valami drága orvosságot, de még annak hite­lét is elrontotta, amikor ilyeneket mon­dott: — Jól kell táplálkoznia, kedves Var­gáné, es minél többet kell pihennie. Legjobban tenné, ha egy-két hónapra befeküdne egy tüdőszanatóriumba! Meg is mondta a rokon: — Hallja, doktor úr! Mi becsületesen megfizetjük azért, hogy kijött, de még magától a herkőpátertől sem tűr­jük, hogy bolondját járassa a szegény­ftyel! Két hónap múlva aztán véglegesen ágynak dőlt özvegy Varga Imréné, s -még el sem érkezett az aratás ünne­pe, amikor egy új fejfa hirdette a sza­badszemmel nem látható ellenség leg­újabb győzelmét. * * * Még jóformán ötödször sem serkent ki a fű Varga Imréné sírján, amikor idegen beszédű katonaság vonult vé­gig a kis falu utcáin. — A mi boldogulásunkat hozzák — szállt szájról szájra a falu szegényei között. A Vargáék-féle emberekre va­lóban új korszak köszöntött be. Egész­séges lakások épültek a nedves odúk helyén, gyárak, szövetkezeti gazdasá­gok nőttek ki a semmiből, és felcsen­dült az eddig soha nem hallott jelszó: „Legnagyobb kincsünk az ember!" Ahogy szállt, terjedt az új mondás, mindenütt nyomon követte a nagy megvalósulás: az egészségvédelem. Oj kórházak, szanatóriumok nyitották meg kapuikat, egészségügyi állomások ezrei hálózták be az országot, és in­gyenes gyógyszertárak, ingyenes or­vosi segélynyújtás sietett a betegek, megrokkantak segítségére. Ezeknek a forradaimi újításoknak a keretében in­dult meg az a küzdelem is, amely kesztyűt dobott végre a Varga Imré­nek gyilkosának — a láthatatlan el­lenségnek. Amikor a kisbíró kidobolta, hogy vé­dőoltásra lehet jelentkezni. Varga Margit, néhai Varga Imréné legkisebb lánya is elhatározta, hogy felkeresi az orvost. Szépen fejlett, erőtől majd kicsat­tanó asszonyka volt. Még rosszakarója s^m tételezhette volna fel, hogy be­teg. Mégis jelentkezett orvosi vizsgá­latra, hiszen lelkében élt még édes­anyja szenvedő tekintete, csontig le­soványodott, viaszsárga arca. Az új­donsült férj még tréfálkozott is vele, hogy biztosan csak azért megy vizitre, mert fiatal, jóképű legény a doktor, kiég megéri, hogy csukamájolajat ren­del neki früstökre! A doktor azonban nem csukamájola­jat rendelt, hanem röntgen-vizsgálatra — Istenem — kérdezte tágranyílt szeme — hát ilyen lenne a gyilkos kór birodalom, a szárazbetegek ottho­na? Az ápolónővér mintha megértette volna a hangtalan kérdést, megsimo­gatta / a faluról érkezett asszony ke­zét. és kedvesen mondta: — Nálunk nem kórházban, hanem otthon kell éreznie magát, kedvesem. Igen. Szlovákia eavik leanaavobb és legmodernebb tüdőgyógyintézetében, a püspöki és a hozzátartozó nagylégi kórházban nemcsak a gyógyító felsze­relések, a fogászati rendelő, a 12 he­lyiségből álló modern laboratórium új­szerű, hanem a betegekkel való bá­násmód is. — A beteg egy percig se érezze, hogy kórházban fekszik, nevessen, kockáztasson a beteg. Varga Margit, meg a többi Varga Margitok pédig élni akarnak, élni, örülni, és végleg el­feledni annak a pár év előtti nyomo­rúságnak még az emlékét is ... * * * Bevetett szántóföldek közt rohant velünk a kocsi a torcsi intézet felé. S amíg' egymást kergetve suhantak el mellettünk az útszéli fák és villany­póznák, Melega József doktor lelkesül­ten beszél az embervédelem legújabb diadaláról: — Régi egészségügyi problémát ol­dottunk meg a torcsi intézettel... A gümőkór elterjedésének az volt ugyan­is az egyik oka, hogy a benne szen­vedő anyákkal egy lakásban éltek az újszülött csecsemők is. így aztán a beteg anyák a iegtöbb esetben meg­fertőzték gyermekeiket Mire felnőt­tek, új betegekkel, új szerencsétle­nekkel szaporodott a lakosság. Nos, ozt a veszedelmet segíti kiküszöbölni a torcsi intézet. Mi nyilvántartjuk a tu­berkulózis-betegségben szenvedő asz­szonyokat, és ügyelünk arra, hogy a szülés után adják be újszülöttjüket intézetünkbe, amennyiben betegségük fertőző. Ezeket a csecsemőket mind­addig neveljük, amíg az anya olyan ál­lapotba nem kerül, hogy már nem ve­szélyeztetheti gyermeke egészségét. Hogy akciónk milyen sikerrel folyik, bizonyítja, hogy intézetünkben ma 60 kisbaba várja édesanyja felépülését... Hatalmas kert közepén, oszlopos kú­riaféle épület áll a falu közelében. A külvilágtól gondosan elválasztott kis intézetben dr. Balla Judit vezetése alatt egy orvosnő és 18 gyermekápoló­nóvér gondoskodik a kicsinyek paradi­csomi életéről. Szobánként 3—4 ágyacskában alszanak a kisbabák, kü­lön a legkisebbek, külön a serdülők és külön az „öregek". Ez azt jelenti, hogy a „kor- és rangidős" 11—12 hó­napos babákat még attól is megóvják, hogy apróbb társaik sírásukkal zavar­ják álmukat. A szobák fénylenek, ra­gyognak a tisztaságtól és a sok-sok fehérségtől, csak éppen a falak bont­ják meg ezt a színt. A falak ugyanis hemzsegnek a nyuszik, macskák, mac­kók és egyéb kedvenc állatfiguráktól, melyeket neves festők festettek a kis lakók gyönyörűségére. Reggel hatkor ébrednek az aprósá­gok, fürdés következik, majd minden gyermeket megvizsgál az orvos néni. Ha valamelyik gyengélkedik, a beteg­szobába viszik, ahol egy-kettőre ki­űzik belőle az okvetetlenkedő beteg­séget. Az orvosi vizit után reggelit kapnak, aztán az egész társaság kivo­nul a kertbe, rosszabb idő esetén a nyitott tornácra. Friss levegőn tanyáz­nak egész nap, kint is étkeznek, szun­dikálnak, játszanak, vagy muzsikát halloatnak az esti fürdés és lefekvés idejéig. Minden hónapban pontosan megérkezik a fényképész bácsi, hogy lefénykéoezze a babákat. A képekből aztán 2—2 példányt elküldenek a ma­Versenyfelhívással kezdik az új évet és egyben a második öt­éves tervet a Csallóközaranyosi Egy­séges Földművesszövetkezet tagjai és vezetősége. Elhatározták, hogy a munkaegységük utáni részesedés egy részét betétkönyvre helyezik. A Csallóközaranyosi Földmüvesszövet ­kezet keretében működő takarékpénz­tár kirendeltsége tagjainak a betét­könyvre elhelyezett pénzét mindenkor kiadja tulajdonosának, amikor arra szüksége van. A verseny minden szö­vetkezetnél azzal a nappal kezdődik, amikor a kifizetés megtörténik. A vég­kiértékelést 1956. március 31-ig tart­ják meg. A versenynek mindössze két pont ­ja van. Az egyik: a kifizetett része­sedésből betétkönyvre elhelyezett összegnek legmagasabb százalék­aránya. A másik: a tagoknak legma­gasabb százalékaránya, akik részese­désüket, vagy egy részét nem kész­pénzben, hanem betétkönyv formá­jában veszik fel. Versenyfelhívásukat azzal támaszt­ják alá, hogy mindazokat az előnyö­ket, amelyeket pénzüknek betét­könyvre való elhelyezésével élveznek, semmilyen más formában nem érhe­tik el. Az Állami Takarékpénztár nemcsak biztonságosan megőrzi pén­züket, de még kamatot is fizet a betétek után. A nyereménybetétköny­vekre helyezett pénz 50—100 vagy 200 százalékos nyereményt jelenthet szerencsés esetben anélkül, hogy a pénzüket kockáztatnák. Az Állami Takarékpénztár házépítésre, gazdasá­gi beruházásra kölcsönt ad és előny­ben részesíti a betéteseket. Pénzük betétkönyvre való elhelyezésével el­sősorban egyénenként, saját maguk­nak biztosítanak pénztartalékot, de egyidejűleg ezzel hozzájárulnak szo­cialista államunk megerősítéséhez is. Az a pénz, amely betét formájában vissza kerül a gazdasági élet vérke­ringésébe, egyéni és társadalmi éle­tünket teszi szebbé, jobbá, boldogab­bá. A versenyt havonként értékelik ki. A győztes EFSZ ajándéktárgyat és a Komáromi Állami Takarékpénz­tár vándorzászlaját kapja meg cz értékelés után. Az aranyosi EFSZ tagsága és ve­zetősége ízzel a versenyfelhívással megmutatta, hogy a szövetkezetük­ben komoly munka ?s szakszerű gaz­dálkodás folyik, mert ezt lehetővé teszi a tagság és vezetőség közötti összhang. VHRIN S, MP HiumnoMiiiiii. ••mm i, m • < iüKüti! Äí • • Decemberi bemutatók Valamennyi szlovákiai kerületi szín­ház igyekezett évi tervét teljesíteni és így a december utolsó heteiben sorra tartottak bemutatókat. A sort a zvoleni Tajovsky-Színház kezdte, amely a martini Hadseregszínház után szép előadásban hozta Peter Karvaš legújabb színművét „A 113-as számú paciens"-t. Oj szlovák darabot mutatott be a žilinai kerületi színház is, éspedig Ľubomír Smrčok „Az eltörött tejes­köcsög" című vígjátékát. Smrčok ko­médiája, amelynek bemutatására a Magyar Területi Színház is készül, Žilinán kedvező fogadtatásban része­sült. Uj szlovák szerzőt avatott a Faluszínház, amely Ján Solovičnak, az „Utolsó vihar" című müvét mutatta be. A Faluszínház kezdeményezése dicséretes, amennyiben fiatal új szerző első darabját, mely a falu leg­égetőbb problémáival foglalkozik, hoz­za a nézők elé. A Faluszínház egyéb­ként J. Hollýnak „Gelo Sebechlebský" című komédiáját és Fedro lengyel klasszikusnak „Szűzi fogadalmak" cí­mű játékát is bemutatta. A prešovi Záborský-Színház a Schiller-év alkal­mából a halhatatlan német költő „Ármány és szerelem" című szomorú­játékát tűzte műsorára. A GOTTWALDOVI sörgyárak BB­chus jelzésű 16-fokos és Jas jelzésű 14-fokos sört gyártanak. A PREŠOVI vasútállomáson a karS'­csonyi ünnepek alatt Kuruc és Ferko forgalmisták, valamint Ferenc vasu­tas példásan teljesítették szolgálatu­kat. A vasúti kocsik forgalmi tervét 130 százalékra teljesítették és vala­mennyi személy-, és tehervonatot ide­jében indították. A LIPTOVI konzervgyárak Angliába áfonyakonzerveket, Svájcba és Auszt­riába málnaszörpöt exportálnak. A második ötéves terv folyamán az üzemben bővíteni akarják az árufaj­tákat és munkájuk főleg arra irányul, hogy gyártmányaiknak jő hírneve le­gyen úgy közitárs as á g un kban, mint külföldön. Mi már nem leszünk betegek játsszon, vidám legyen, — tartja dr. Vjrsik Károly igazgató-főorvos, a gü­mőkór elleni harc egyik föirányítőja, aki mindenben a példát nyújtó szov­jetunióbeli makarovi kórház után iga­zodik. S ime, a betegek szórakoznak, ízlelgetik az élet örömeit, szinte ész­revétlenül az élet leghatásosabb orvos­ságát, gyógyulásuk hitét adagolják ne­kik' Varga Margitot éppen reggelizés közbari találtam, amiikor ellátogattam a püspöki kórházba. A szoba, ahoi harmadmagával lakott, ragyogóan tisz­ta volt. A falon gyönyörű festmények, a szép bútorzat az otthonosság érzé­sét keltette. A reggeliző beregek boldogan újságolják, hogy ha így javul Margit állapota, rövidesen 'már el is hagyhatja a kórházat. Ez persze még. tienr, jelenti, hogy mindjárt vissza is térhet a hétköznapi életbe. A kórházi kezelés után szanatóriumi utókúra vár még a lábadozóra. Mert hát manapság nagyon ügyelnek arra, hogy semmit se mának egy levél kíséretében, melyben fel van sorolva, mennyit hízott a ba­ba és milyen szavakat tanult meg az utóbbi hetekben! És hogy miiyen szívvel irányítják Balla doktornő és társai ezt a kis in­tézetet, arra hadd idézzem az egyik konyha-alkalmazott szavait: — A minap hazavitték az egyik kis védencet. Egyszerű, hétköznapi ügy ez, csak egy kis fehér ágyacska ürült meg, a komojy orvos és ápoló nénik mégis úgy. járkáltak három napig, mintha orruk vére folyna. Három na­pig siratták szívükhöz nőtt kis lurkó­jukat! * • * • Tizenöt éve, hogy özvegy Varga Im­rénét legyűrte a szegények betegsége, a láthatatlan ellenség. S a bilincseit széttört, újjáéledt nép ajkán tíz esz­tendeje egyre győztesebben, egyre diadalmasabban csendül fel a szó: leg­féltettebb kincsünk az ember! Neumann János A HANDLOVAI fiatal bányászok ott­honában és a brigádosok házában az éttermek karácsony este közel há­romszáz bányászt, brigádost és bá­nyásztanulót láttak vendégül. A va­csorán ízletes káposztaleves, rántott hal, bécsi szelet, sütemény és jó bor került az asztalra. AZ ANTIFASISZTA HARCOSOK Szövetségének Központi Bizottsága pályázatot hirdetett a legjobb anti­fasiszta mű megírására. A CSEH ÜVEGNEK már több évszá­zados jó hírneve van a világon. Je­lenleg mind az öt világrészbe szállí­tunk üveggyártmányokat. Az idén 20 százalékkal emelkedett a kivitel. SVITAVÄBAN egy öreg házban a szerelőmunkások 23 kg 1700—1830-as években gyártott osztrák, szász, belga és egyéb ezüstpénzeket találtak, me­lyeket. valószínűleg az 1848-as forra­dalom idején ástak el. Az értékes le­letet a svitavai múzeumban állítják ki. A lelet felfedezői jutalomban ré­szesültek. A BRATISLAVAI televíziós adóállo­más építése a karácsony előtti ked­vezőtlen időjárás ellenére is jő! halad. F. Náhly szerelőcsoportja lelkiisme­retesen dolgozik az építkezésen, hogy köztársaságunk harmadik televíziós állomása jövő év novemberében meg­kezdhesse a közvetítést. A BUDAPESTI Néphcdšereg Szín­házban felléptek a magyarországi szlo­vák, jugoszláv és román művészegyüt­tesek. A szlovák együttesek közül a legnagyobb sikert a békéscsabai szlo­vák gimnázium együttese érte el. amely eredeti békésmegyei szlovák népdalokat adott elő. Szerda, december 28 A BRATISLAVAI MOZIK MŰSORA HVIEZDA: Francia négyes (szlovák) 16.00, 18.15, 20.30. SLOVAN: Francia négyes (szlovák) 15.30, 17.45, 20. POHRANIČNÍK: Én és a nagyapám (magyar) 16, 18.15, 20.30 PRAHA: A sztrakonicei dudás (cseh) 15,30. 17.45, 20.00 METROPOL: A strakonicei dudás (cseh) 16.00, 18.15, 20.30. DUKLA • Az emirátus bukása (szov­jet) 18, 20.15 LUX: Hintónjáró szerelem (magyar) 18, 20 PALACE: Moulin Rouge (angol) 16.30, 18.30, 20.30. LIGA: Angyal a hegyekben (cseh) 18, 20 OBZOR: Hamlet (angol) 18. 20.30. STALINGRAD: A bécsi komédiás (osztrák) 18, 20. MÄJ: A bátrak sorsa (szovjet) 18.30, 20.30. BRATISLAVAI SZÍNHAZAK MŰSORA NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19, HVIEZDOSLAV SZlNHÄZ: Szárnyak 19. OJ SZÍNPAD: Három a kislány 19. ZENEI SZÍNHÁZ: Franz Schubert és A. Dvorák szimfóniái. A NYITRAI MOZIK MŰSORA TATRA Francia négyes (szlovák) MOSKVA: Két asszony között szov­jet) KASSAI MOZIK MŰSORA SLOVAN Francia négyes (szlovák) OSMEV: Hamlet (angwl) TATRA; Dal egy krajcárért (cseh) Idő'árás Nyugat felől átmeneti javulás vár ható A nappali hőmérsék'et Délnyu­gat-Szlovákiában + 5 fok körül, má­sutt valamivel alacsonyabb. Mérsékelt nyugati szél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents