Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-27 / 310. szám, kedd

1955. december 27. UJSZG 5 Emlékezés T

íz évvel ezelőtt, 1945. december 27-én halt meg a modern szlovák írásművészet egyik jelentékeny müvelője, Janko Jesenský nemzeti művész. Jelentkezése, munkássága új színt jelent a szlovák költészetben és prózairodalomban egyaránt. Életmüvének sajátosságát származásának, kritikai életszemléletének, intellektuális voltának és irodalmi műveltségének összetevőiből határozhatnánk meg. Már középiskolás diák-, majd jogászkorában igen kedvelte az irodalmat. Tanulmányozta a népdalokat, Vajanský és Laskomersiký, Puskin, Lermontov, Csehov, Gogol és Goncsarov, Musset, Maupassant és Heine műveit. Szerette és igen szívesen forgatta Petőfi költeményeit. Irodalmi pályafutását mint költő kezdte, s a fentebb megnevezett költők műveinek befolyása alatt állt. Első kötete, amely „Versek" címmel 1905-ben jelent meg, erősen Puskin költészetének hatása alatt áll. E költeményekből Jesenskýt, mint a legfelsőbb társadalmi körök, a főúri szalonok fülledt, erotikus légköréneik iróniával teli kigúnyolóját ismerjük meg. A későbbi évek során költői mondanivalója egyre mélyül, a költő a nemzeti öntudat, a nemzeti megújhodás szellemének énekesévé válik. Ezt tükrözik később megjelent verseskötetei is. A nemzet tiltakozásának, elltr .zenvének, felkelésének válik szószólójává a fasiszta elnyomás és a második világháború zord éveiben. Ekkor írott költeményeiben a könyörtelen szatíra, a jogos vád és a büszke dac kapnak helyet. Ezek a költemények csak a felszabadulás után, a költő életének utols > esztendejében, 1945-ben jelenhettek meg hazánkban. Mint prózaíró, Janko Jesenský még az első világháború előtt, 1913-ban mutatkozott be „Kisvárosi történetek" (Malomestské rozprávky) című novelláskötetével. Novelláinak témaválasztása eléggé sokrétű, leggyakrabban azonban a kisvárost, és a falut választja elbeszélései színteréül. Az 1933-ban megjelent „Útban a szabadság felé" (Cestou k slobode) című kötetében az orosz fogságban és a csehszlovák legionáriusok között töltött éveiből származó élményeit dolgozza fel. Bár Jesenskýt, a prózaírót, a realista elbeszélők között szokás emlegetni, novelláinak hősei sokszor nem viselik magukon a realista hős ismérveit. A falusi környezetben játszódó elbeszélésekben megfosztja ugyan a falut a romantika minden fényétói, de a gyakori naturalisztikus aprólékosság a realizmus rovására megy. A városi polgárság ábrázolásában a realizmust jobban megközelíti, de szociális, politikai és egyéb komoly problémáival — különösen az 1918-as államfordulat előtti években írott elbeszélésekben — nem sokat törődik. J

anko Jesenský legjelentősebb prózai alkotása az 1934-ben és 1937-ben megjelent kétkötetes regény, a „Demokraták". Ez a regény a harmincas évek társadalmi ellentéteinek képét, nyújtja. Jesenský, ügyesen vezetve az elbeszélés fonalát, rávilágít az úgynevezett modern szerelem, az agyonbürokratizált adminisztráció, a kormányapparátus, a rendszer csaknem összes problémáira. A fő súlyt a szociális és politikai kérdések elemzésére fekteti. A „Demokraták" egyike azoknak a irodalmi müveknek, melyek meztelen valóságában mutatják meg a kapitalista Csehszlovákia úgynevezett demokratikus rendszerét és úgynevezett demokratáit. A regény hűen tükrözi az akkori viszonyt a csehek és szlovákok között, bemutatja a politikai pártokat, megvesztegethetőségükkel, választási kampányaikkal és vezéreikkel együtt, elénk állít karrieristákat egyéni és osztályuk adta hibákkal, romlotts águkkal. A regényben felvonulnak az akkori rendszer csaknem összes tipikus alakjai. Jesenský kitűnően ábrázolja életstílusukat, amelynek gyökerei osztályérdekeikből, eszmei és erkölcsi ürességükből erednek. Minden cselekvés, politikai megmozdulás a nemzeti érdekek palástja alatt, jelszavak, frázisok hangoztatásával, üres szónoklatok szóvirágaiban való tévelygésekkel történik. Janko Jesenský a „Demokraták" c. a „Demokraták" írójára regényében tehát leleplezi a valóságot, a polgári demokrácia tagadhatatlan kettősséget. Bebizonyítja, hogy az úgynevezett demokráciának két arculata van: a hivatalos, kifelé reprezentáló, egyenlőséget hirdető elméleti demokrácia, s vele szemben a valóságos, nyomorúságos demokrácia, a szociális egyenlőtlenségek, az álhazatiság, a gyakorlat demokráciája. Kétségtelen, hogy a'regény egyes részleteiben Jesenský a kritikai realizmus magaslatára emelkedik. Janko Jesenský nem a munkásság, a munkásosztály írója. A polgári élet ábrázolásának mestere, aki élesen és írónikusan bírálja kora társadalmát, e társadalom elharapódzó betegségeit. Müve. de különösen a „Demokraták", bizonyítja, hogy nagyin is tudatában v >lt az úgynevezett demokrácia álnok hazudozásainak, azonban az egyhelyben való topogásnál tovább nem jutott. Ráirá.ijította ugyan az igazság könyörtelen fényszóróját korának társadalmi viszonyaira, de nem találta meg a társadalom hibáit kiküszöbölő, a munkásosztályhoz vezető utat. J

ko Jesenský irodalmi munkássága azonban így is maradandó értékű. A második világháború alatt a fasizmus elleni nemzeti megmozdulás őt is magával ragadta. Ha származása és polgári nézetei nem is engedték meg, hogy megtalálja a társadalom ellentmondáséiból kivezető egyetlen helyes utat, munkái, egyéni stílusa, nemzete iránt érzett, szeretete, a fasizmussal szemben történt határozott elutasító állásfoglalása a ma is szívesen olvasott írók soraiba emelték. Sági Tóth Tibor. ( Hozzászólás a szlovák nyelv tanításához j AZ VOLT A BAJ, hogy nem értették egymás nyelvét Nemrégen Rozsnyón az a hír járta, hogy az üzletekben dolgozó magyar elárusítók a kiszolgálásnál előnyben részesítik a magyarul beszélő vásárlókat. Ezt a tényt röviden így szövegezték meg: dúl a sovinizmus, a szlovák anyanyelvűeket itt nem szolgálják ki előzékenyen. Megtudta ezt a „kényes" dolgot Csernaj István is, a járási pártbizottság vezető titkára. Nem akart hinni a fülének. Tapasztalatból tudta hogy a járásban a dolgozók, bányászok, földművesek között nagy a megértés, különösen a közös űgyak a termelési feladatok teljesítésében, az új élet építésében. S a burzsoá nacionalizmus épp az elárusítók körében ütötte volna fel a fejét? Ez leCjf-Mittia imp^es A Csehszlovák Állami Film bratislavai stúdiója dicséretreméltó gondolatot valósított meg, amikor programjába vette a szlovák kritikai realista irodalom egyik legkiválóbb írója, Janko Jesenský kisvárosi szatírájának, a Francia négyesnek megfil60lásak0r Rumpay ezredes és tisztiszolgája, Miško a polgármesterékhez kerül. Már áll a bál, amikor a tisztikar megjelenik és alaposan feje tetejére állít mindent. A nők otthagyják a táncrendjükben már élőjegyzett civil mesítését. Jesenský, aki alkotásainak anyagát a szlovák irodalomban előtte alig érintett területről, a kisvárosból meríti, és irodalmi hőseinek a kisvárosi polgárokat teszi meg, finom humora, csípős, ironikus stílusa segítségével színes és élethű típusokat emel ki a kisvárosi társadalom rétegeiből és pompás képeket ragad meg ebben az új környezetben. A „Kisvárosi történetek" című kötete elbeszéléseinek egyike a Francia négyes, melyben az író fölényes gúnnyal és sziporkázó szellemességgel tárja fel az első világháború előtti kisváros szociális és politikai helyzetét. Bemutatja nagyvárost majmoló, magukat külsőségekben kiélő polgárait, a burzsoá társadalom nevetséges kasztrendszerét, melyben a hivatali rang adja meg a jogot é6 lehetőséget saját burzsoá polgártársukkal szemben is a hatalom gyakorlására. Idő: a századforduló. Színhely: egy szlovák kisváros a monarchia alatt. A darab cselekménye huszonnégy óra alatt játszódik le, de tisztább helyzetképet ad, mint egy kötetre való regény. A kisváros lázasan készülődik a bálra, mely az idény legnagyobb eseményének ígérkezik. Az izgalom érthető, mert az egyedüli alkalom arra, hogy a nők bemutathassák szépségüket és főként ruháikat. Különösen a polgármester házában nagy az előkészület, mivel rangjánál fogva a polgármesternő a bálanya. De a bál alkalmat nyújt arra is, hogy lányuk, Olinka eljegyzését Branecky albíróval, a pesti aranyifjúval, aki e házasságból várja előléptetését,

i hivatalosan is bejelenthessék. A természetes, üde fiatalságot a polgármester házában a a kis cselédlány, az egész család szeszélyeinek céltáblája képviseli, aki ellentétben Kosztolányi Édes Annájával a maga külön életéről sem feledkezik meg. Az izgalmat még jobban fokozza, hogy az ezred elszállágívallérjaikat és az egyenruha varázsától megigézve lejtik a tisztek karján életük legszebb francia négyesét. I Ezalatt a polgármester üresen maradt lakásábarl a kis cselédek a tisztiszolgákkal házimulatságot rögtönöztek, melyen Misko bemutatja tudományát, és elfújja a riadót a kislányok mulattatásár^i. A bálozó tisztikar csapot-papot otthagyva rohan a riadó szavára a kaszárnya udvarára. Medveď rendező, kinek ez az első játék-filmrendezése, Karol Krška államdíjas operatőr segítségével figyelemreméltó munkát végzett. Sajnos, ez a mindénképp színességét követelő film csak fehér-feketén s nem színesfilm formájában jelenhetett meg, pedig a díszletek és kosztümök eredeti, üde színessége nagyban emelte volna a film értékét. Viliam Záborský államdíjas egészséges humorral vitte filmre a hivatalában úrhatnám, de otthon pipogya polgármestert; a polgármesternét Juričková, a P. O. Hviezdoslav Színház tagja alakítja. A változatosságra vágyó vidéki szépasszony élő figuráját okosan és ízléssel játszotta. K. Veselý vérbeli színész, mesterien jellemzi a hivatásának óriási fontosságot tulajdonító k. u. k. ezredest. Oiinkát, a polgármester lányát ehhez a kis vidéki lányhoz túlságosan intelligens arcú színésznő, Markovičová alakítja: komolyabb szerep jobban illene lényéhez. Barátnője, Darinka szerepében Križkové annál inkább a helyén van. A karrierista bíró szerepét Fr. Dibarbora teszi komikussá, talán kissé kevesebb komikummal valószínűbb lett volna. Az ügyvéd szerepében meglepetés volt Zimmernek, a produkció vezetőjének kitűnő alakítása: az előadás egyik legjobb jellemszínészének bizonyult. A külsőleg alázatos, de belül a hatalmon levő megyei kiskirályok ellen lázadozó Sásik szabót Kroner, a martini Hadsereg Színház államdíjas művésze személyesítette meg. teljesen megértve Jesenský elgondolását: finom eszközökkel valóban pompás figurát dolgózott ki. A Sásikrét alakító Grižová, a kassai hetetlen. Érdeke talán a magyarul beszélő elárusítónak, hogy ne szolgálja ki a szlovák dolgozót és keveseb-; bet áruljon ? .,. i .Csernaj elvtársat — aki egyformán beszél szlovákul és magyarul — nem hagyta nyugton ez a kérdés. Nem volt rest £s sorra bejárta az üzleteket. Meggyőződött saját maga is, hogy a hírverőknek nem volt igazuk. Üzletjárási körútja során megállapíthatta a valóságot, hogy itt nincs semmiféle burzsoá-nacionalizmusról szó. A tény csupán az, hogy a szlovákul nem tudó magyar elárusítók, hogy könnyítsenek munkájukon és előbb bonyolíthassák le az eladást, előbb szolgálták ki a magyarul beszélő vásárlókat. Ez nem mondható burzsoánacionalizmusnak. Ezzel azonban nemi intéződött el ez a dolog. Ezt nem hagyhatják ennyiben, mert továbbra is félreértések és oktalan rágalmak keletkezhetnek ebből, — és csakis azoknak a reakciósoknak a hasznára, akiknek még most is nagy örömük telne benne, ha sikerülne éket verni népeink közé. Mit tegyen ebben az esetben egy kommunista ? Csernaj elvtárs helyesen cseleke-, dett, amikor a helyzet felismerése után erről a kérdésről külön tárgyalt a rozsnyói üzlethálózat kommün istái-í val, akik azután szakszervezeti gyű-! lésen hozták fel ezt a kérdést. Be-' látták, hogy a hibák gyökere abban rejlik, hogy a magyar elárusítť-k egy; része nem ismeri a szlovák nyelvet, ami H&trányt jelent munkájuk ren-! des elvégzésében. Elhatározták tehát, hogv a szlovákul nem tudó magyar elárusítók szlovákul, viszont s nagyar nyelvet nem ismerő szlovák elárusít tók pedig magyarul fognak tanulni. Ezzel nemcsak a vásárlóknak s/erez-" nek örömet és megelégedettséget, hanem mindnyájunknak, mert ebben közös hazánkban élő népeink barátsá-í gának és testvéri együttélésének to-í vábbi megszilárdítását látjuk. P. B. és bár kiderül a tévedés, Rumpay mérgében elvezényli az ezredet a városkából. A hoppon maradt nők most már szívesen táncolnának a civil férfiakkal, de ezek bosszúból a mellőzésért, a kártya mellett döntenek. A kisvárosi előkelőségek a pletyka és káröröm tárgyává válnak. A film alkotói, J. Krejčík államdíjas és M. Nitra scénáriumírók nagy körültekintéssel emelték ki az elbeszélés legjellegzetesebb mozzanatait és sikerült az író gondolatainak lényegét a film nyelvén elmondani. J. Nemzeti Színház tagja, kitűnő komika. A keménykötésű Miska baki szerepében Lackovič nagyszerű és gyakorlott filmszínészi képességéről tett bizonysápot. Amiben tökéletlenség érezhető, az némely színpadhoz szokott művészünk teátrális játékmodora, mely a film másfajta játéktechnikát igénylő volta folytán zavaróan hat. A bemutató közönsége kedvezően fogadta és sok tapssal jutalmazta J. Jesenský szatírájának filmváltozatát. Simkó Margit KULTURÁLIS HÍREK A Csemadok szenei helyi csooortja jól sikerült Vörösmarty-emlékestet rendezett a napokban. Az emlékesten Fábry Zoltán szemléltetően ismerteti te Vörösmarty életét és költészetét A megjelentek feszült figyelemmel hallgatták és szűnni nem akaró tapssal. jutalmazták Fábry mélyen szántó értékes előadását. Az ünnepi beszéd után Tallóné a költő „Merengőhöz", Holló Anna az „Emlékkönyvem" és Tóth Hajnalka a „Szép ilonka'' című versét adta elő. Ungváry Ferenc, a bratislavai rádió munkatársa különösen nagy hatással szavalta el a nagy költő halhatatlan müvét, a „Vén cigány''-t. A jól sikerült Vörösmarty-emlékest azt bizonyítja, hogy a magyar dolgozók örömmel fogadnak minden kulturális megmozdulást. Örömteljes tény, hogy a szencieknek Galéntáról és Jókáról is segítségükre siettek a szereplók, hogy" szavalatukkal emeljék az emiékest színvonalát. R. F. * * * j Az Ukrán Dolgozók Kultúrejvesülete a napoküan tartotta járási konferenciáját Svidniken. A járás ukrán lakossága kulturális színvonalának emelése terén értékes munkát végzett az egyesület járási szervezete, s a falvak helyi szervezeteinek tagsága is. Lépésről lépésre fokozatosan építik községeink kulturális életét, megszerettetik a leönyvet és a sajtót az ukrán dolgozókkal, széleskörű népnevelési munkával ápolják az anyanyelv és nemzeti kultúrájuk sze- . retetét, ismertetik a Szovjetunió s a világ béketáborának a béke megóvásaért folyó érőfeszítéseit. Az egyesület megvá.asztott ">j vezetősége közvetlenül a konferencia után megbeszélte munkateivét, többek között az együttesek nagy seregszemléjének tervét is. Ezt a kulturális seregszemlét a jövő év júniusában tartják meg Svidniken. 0. Rudlovcak leseiéből.