Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-10 / 270. szám, csütörtök

1955. november 10. UJSZ0 NEMZETGYŰLÉS „A TÖRVÉNYHOZÓ HATALOM LEGFELSŐBB SZERVE AZ EGYKAMARÁS NEMZETGYŰLÉS." „A NEMZETGYŰLÉS SZÉKHELYE PRÁGA." (MÁJUS 9-1 ALKOTMÁNYUNKBÓL.) A burzsoá köztársaságban kétkamarás nemzetgyűlés gyakorolta a törvényhozó hatalmat. Ez felelt meg a masaryki-beneši áldemokráciának. A szétzúzott monarchia áporodott levegőjű tartománygyűlésének malá-stranai ódon helyiségeit a szenátus örökölte. Megcsontosodott véneket. politikai félholtakat küldtek oda az uralkodó pártok karrierhajhászai és szerencselovagjai. A népnek akkor vajmi kevés beleszólást engedtek abba, ki képviselje a törvényhozásban. Nem személyre szavaztak a bizalom és megbecsülés jogán, hanem csak a párIrta: SZILY IMRE szerűbb, szerényebb körülmények közé: a megszüntetett értéktőzsde épületébe költözött. A tőzsdét B. Bendelmayer tervei alapján 1928—30-ban építették és a Februári Győzelem útján, a Smetana Színház mellett áll. A szürke kőépület lépcsőzetes főbejárata a tágas előcsarnokba vezet. Ezt Zápotocký köztársasági elnök elvtárs mellszobra díszíti. Jobbra és balra az elmaradhatatlan kuloár, ahol az ülések előtt és a szünetekben a képviselők, a kormány .tagjai, a meghívott vendégek és az újságírók találkoznak. A kuloárból jutnak a képviselők az ülésterembe. A hatalmas ülésterem négyszögalakú. Két hosszabb fala márvánnyal kirakott; a kimagasló emelvényen a nemzetgyűlés elnöke, az öt alelnök, a A nemzetgyűlés a varsói szerződést targyalja tok kötött listáira. A képviselőháznak már díszesebb, előkelőbb hajlékot szántak. Az új hatalom csörtető dúvadjai pompázó palotában próbálkoztak a nép megtévesztésével, csalárd üzelmeik szentesítésével. iNem volt rossz ízlésük. Választásuk a Rudolfinumra esett. Hangversenyteremnek épült, szemben a Várral, a Vltava jobb partjának egyik szép terén ez a művészi kivitelezésű újreneszánsz stílusú palota, amelyet az egyre gazdagodó burzsoázia a volt trónörökös nevére keresztelt. Ezt vonták el 1918 után eredeti rendeltetésétől és alakítottak át a képviselőház tribunáljává. Itt élték ki magukat a koalíciós pártok, a „pétka", itt szavaztatták meg népellenes törvényeiket. Itt döntöttek nyomorba, taszítottak munkanélküliségbe százezreket, de itt szállt szembe velük a kommunista párt, itt hirdette Gottwald elvtárs a párt szavát: „Harcolunk és harcolni fogunk a proletárállamért, a munkások államáért, a parasztok államáért." A Rudolfinum szószékéről intézte lángoló szavait a 33 éves néptribun az uralkodó osztály és hűséges bérenceik felé. Szózat volt ez a dolgozókhoz és hadüzenet a korhadt kapitalista rend kizsákmányolóinak. Borzadva, megrettenve hallgatták a vádat, de képmutatóan, cinikusan biggyesztették ajkukat. A dolgozó néptömegekre támaszkodó élcsapat beváltotta, amit Gottwald elvtárs a képviselőházban negyed évszázaddal ezelőtt megígért: „Mi ezt a harcunkat megvívjuk, tekintet nélkül az áldozatokra, céltudatosan, szívósan, mindaddig, amíg az önök uralmát el nem söpörjük." Roppant nagyok, véresek voltak ezek az áldozatok. Amikor tíz évvel ezelőtt hazánkat a dicső szovjet hadsereg felszabadította és egy napsütéses őszi napon, 1945. október 28-án először ült össze az egykamarás Ideiglenes Nemzetgyűlés, akkor a kormány elnökségében már Gottwald, Široký, Fierlinger elvtársak képviselték a munkásosztályt, a dolgozó parasztokat és a haladó értelmiséget. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945 októberétől 1946 áprilisáig még a Rudolfinum aranyos nagytermében tartotta üléseit. 1946. április 12-én búcsúztak el a képviselők az előkelő palotától. A népi demokrácia az 1885-ben elkészült műremeket a csehszlovák zeneművészet rendelkezésére bocsátotta. Azóta Művészek Háza a neve és az egész világon nagy tekintélynek örvendő Cseh Filharmóniáé. A nemzetgyűlés onnan sokkal egykormány tagjai, a szolgálatos tisztviselők, gyorsírók foglalnak helyet. A nemzetgyűlés elnöke és a miniszterelnök közötti részen van a szónoki emelvény. Az elnökség mögötti tölgyfaboritás közepén értékes gobelinon a nagy állami címer, kétoldalt 6—6 csehszlovák és szovjet zászlóval körülövezve Gottwald és Sztálin elvtárs domborműve. Szemben az elnökséggel hátulról előre lejtő, szőnyeggel bevont padlózaton 7 hosszú padsor. A padsorok padokra tagozódnak, egy-egy padon három-három nemzetgyűlési képviselő ül a választókörzetek sorrendjében. A 368 képviselő kényelmesen elfér. Hátuk mögött kijáratul is szolgáló szőnyegfüggöny. Az elsőemeleti erkélyen, szemben az elnöki emelvénnyel vannak a köztársasági elnök, a diplomaták és közéletünk kiválóságai számára fenntartott páholyok. A másodikemeleti karzat a közönségnek van fenntartva. Az egész mennyezetet átfogó, ízlésesen megoldott felülvilágítás, a reflektorok, a padokon elhelyezett reproduktorok biztosítják, hogy a teremben mindig nappali fény uralkodjék és jól hallatszék az előadó minden szava. Ebben a teremben 1946. május 7-én ülésezett először az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Köztársaságunk felszabadításának első évfordulóját ünnepelte akkor Csehszlovákia népe. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés választási időszakának aránylag rövid tartama alatt nagy politikai harcok színhelye volt a nemzetgyűlés plénuma. Itt dőlt el a sokszázéves per, hogy azé legyen a föld, aki megdolgozza. Itt készítették elő a Május 9-i Alkotmányt, itt szavazták meg a népi demokrácia törvényeit. Itt adtak számot Gottwald, Zápotocký elvtársak a kormány működéséről, itt terjesztette elő Široký miniszterelnök elvtárs a tavalyi nemzetgyűlési választások után, 1954. december 13-án az új kormányprogramot. Akkor fejezte ki a Nemzeti Front kormánya nevében azt a meggyőződését, hogy „népünk hazafias lelkesedéssel és szilárd egységben folytatja a szocializmus felépítésének müvét, hogy hazánk még gazdagabbá és szebbé, még erösebbé és hatalmasabbá váljék, hogy népünk boldog otthona legyen." A széleskörű részletes vita és a megejtett szavazás után a nemzetgyűlés elnöke népünk millióinak szavát hallatta, amikor kijelentette: „A nemzetgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a kormányprogramot magában foglaló 1954. december 13-án elhangzott kormánynyilatkozatot és az alkotmány 82. paragrafusa alapján egyhangúlag bizalmat szavazott a kormánynak." Ezen a gyűlésen megjelent Zápotocký köztársasági elnök elvtárs is, akit a képviselők és a közönség lelkes ünneplésben részesítettek. Nemzetgyűlésünknek olykor vannak külföldi vendégei. Legutóbb a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Küldöttsége járt hazánkban és részt vett nemzetgyűlésünk 1955. október 24-i ünnepi ülésén. Lapunk részletes tudósításban számolt be erről az ülésről. Közöltük Fierlinger elvtárs üdvözlő beszédét és Taraszov elvtárs válaszát. Az ülés szünetében a szovjet képviselők a mi képviselőinkkel találkoztak és barátságosan elbeszélgettek. Azt mondják, az újságírónak sok füle van. Mit is hallottam a rövid szünetben ? Mária Škopová, a kelet-szlovákiai kriványi EFSZ tagja Tatjana Michajlovna Zujevovával, az Oroszországi Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság kulturális ügyeinek miniszternőjével ismerkedik. Škopová elvtársnő mentegetőzik, hogy még nem tud jól oroszul. — Csak beszéljen szlovákul, nagyon jól megértem. És már özönlenek a kérdések, hol dolgozik, milyen nagy a szövetkezet, mennyit kapnak munkaegységenként, milyen volt a termés, mennyire vannak az őszi munkálatokkal és a végén, kik léptek előbb a szövetkezetbe: a férfiak, vagy a nők? — Nálunk bizony a nők vannak többségben — büszkélkedik nemzetgyűlésünk asszonytagja és igyekszik minden feltett kérdésre szabatosan válaszolni. A. K. Taraszovova, a Szovjetunió népművésze, ez a finom szépségű szőke asszony, Karenina Anna felejthetetlen alakítója Nejedlý és Drda elvtársakkal beszélget. Vajcn miről? Téma, közös emlék akad bőven, hiszen Nejedlý elvtárs két évtizede ismeri a nagy művésznőt. Travndček akadémikus és Fedor Dmitrijevics Klement, az Észt SZSZK tartuszi állami egyetemének rektora nyelvészeti kérdésekről folytat eszmecserét. A cseh nyelv „ŕ" betűjének problémáját boncolják. Akárhány fülem van, a rövid szünetben még sem lehet többet feljegyezni. Csak nézem, mindenütt kisebb csoportok folytatnak barátságos eszmecserét, mintha sok-sok éve ismernék egymást és nem számít, hogy az egyik Moszkvából, a másik pedig Krivanyból, a prešovi kerület kis falujából való. Mindannyian szeretik népüket, áhítják a békét. Népüket szolgálják és ez a legforróbb kapcsolat közöttük. Nemzetgyűlésünk nagy feladatok előtt áll. Legközelebb a második ötéves tervet és az állami költségvetést tárgyalja. Sok sikert, képviselő elvtársak, a nehéz, felelősségteljes munkához. ZDENÉK NEJEDLÝ: c/l Legszebb afAnďék Vasárnapi rádióbeszéd Harmincnyolc évvel ezelőtt mondta Vladimír Iljics Lenin, aki egész életét a dolgozó nép felszabadításának szentelte, emlékezetes szavait: tegnap még korán, holnap már későn lett volna. Ekkor kezdődött egy új időszak az emberiség történelmében s e kezdetről emlékezett meg az egész világ, ki gyűlölettel, ki hálával. A dolgozók százmilliói Európában és másutt, nők, férfiak és ifjúság, különféle arcszínűek és foglalkozásúak örömmel és hálával emlékeztek meg róla. Ma a Szovjetunió a világ legnagyobb nagyhatalma, amelynek szavát tekintetbe kell venni, bármiről is van szó. Látjuk ezt most Genfben is, ahol a külügyminiszterek értekezletén állandóan napirenden van a kérdés: és mit mond ehhez Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere? Vjacseszlav Molotov egyike azoknak, akik megkezdték október dicső napjaiban a nagy mű építését. S azóta a Szovjetunió állandóan növekvő erővé vált. A nemzetközi politika terén kézzelfogható, hogy mit jelent a Szovjetunió valamennyi dolgozó és a szabadságukért, függetlenségükért küzdő nemzetek, országok számára. Gyakran emlegetik és joggal, hogy olyan korszakban élünk, amikor tömegjellegűvé vált az ázsiai, afrikai és a csendesóceáni szigetek népeinek szabadságmozgalma. De helyes megemlíteni azt is, hogy a szabadságharc vezérlő csillaga a Szovjetunió. Ez a szocialista állam, amelynek nincs, de amely nem is akar gyarmatokat. A Szovjetuniónak nincs egy talpalatnyi földdarabja sem Afrikában, a gyarmatosító hatalmak eldorádójában. S így természetes, hogy bizalommal tekintenek rája azok, akik a gyarmatosítás, a népek leigázása ellen küzdenek. Igen, helytelenül fcgta fel a helyzetet Pinay francia külügyminiszter, amikor csodálkozott, hogy Molotov elvtárs az ENSZ-ben arra szavazott, hogy az ENSZ közgyűlése foglalkozzon Algír kérdésével. A Szovjetunió szemében a népek 6 így az afrikai népek szabadsága is nem taktika, hanem elvhűség kérdése. És ha Pinay úr jobban meggondolta volna, mit jelent ez a Szovjetunió s a népek viszonya szemszögéből, egy pillanatig sem kételkedett volna, hogy hogyan is fog szavazni a Szovjetunió képviselője. De ezzel kapcsolatban eszembe jut még egy másik lényeges és szintén jellemző tény a genfi értekezletről. A német kérdésben a három nyugati nagyhatalom képviselői most legszívesebben az úgynevezett szabad választások kérdését vetik fel. Mi, akik már valamikor átéltünk egynéhány úgynevezett szabad választást a liberális burzsoá uralom idején, mi jól tudjuk, hogy mit takar ez a fogalom. És újra Pinay miniszter volt az, aki akaratlanul többet mondott, mint kellett volna. Amikor ugyanis az ENSZben a szavazás során vereséget szenvedett s az nem zárult oly eredménynyel, amilyent ő várt, megsértődött, elvonult és a határozatot nem ismerte el. Most valami hasonló történt a Saar vidéki szavazás során, amikor azonban csatlakozott hozzá Adenauer kancellár is. Saar vidék lakosainak döntő többsége ugyanis az úgynevezett európai statutum ellen szavazott, amely Ader.auernek taktikai eszköze volt, hivatva arra, hogy kisegítse őt a bajból. És hogy fogadta Adenauer a szavazás eredményét? Állítólag rendkívül bosszúsan, éppúgy, mint társa, Pinay miniszter. Ügy mondják, nem azért akarják megoldani a Saarvidék kérdését, hogy eközben a német és a francia nacionalisták garázdálkodhassanak. Lehet, hogy igazuk van, de milyen szabad választás az, ha csak akkor ismerik el szabadnak és érvényesnek, ha eredménye olyan, ahogy azt az urak kívánják? A szovjet eljárásból sok példát lehetne felhozni, mely bizonyítaná, hogy ez összhangban áll a nép érdekeivel. És innen ered a Szovjetunió iránti bizalom, amely állandóan terebélyesedik. Amint ismeretes, a nyugati politikusok sem tudnak ellentállni a szovjet őszinteség varázsának és annak a szovjet tézisnek, hogy bármely kérdésről tárgyalni lehet és megegyezést lehet elérni különböző rendszerek képviselői között is. Csak jóakarat kell ehhez. Ügylátszik Genfben is kezdik ezt megérteni, s ez újabb lépést jelentene előre a nemzetközi megértés és a béke útján. S a béke, ez volna a legszebb ajándék valamennyiünk számára. Ez a Szovjetunió legforróbb kívánsága, amelyhez mi is szívünk egész hevével csatlakozunk, mi, akik örök időkre a Szovjetunióval szoros barátságban és szövetségben fogunk haladni. TUDOMÁNY FÉMMEGMUNKÁLÁS OXIGÉNNEL A fémleiületek leforgácsolását újabban oxigénnel is végzik. A hirtelen felmelegítés miatt az alsóbb rétegek TECHNIKA KULTÚRHIREK A Magyar Tudományos Akadémia november 1-i kezdettel Irodalomtörténeti Kongresszust rendezett. A megnyitó beszédet Lukács György mondta. A kongresszuson a Szovjetunió irodalomtörténészeit V. R. Scserbina, a filológiai tudományok doktora és R. M. Szamarin egyetemi tanár képviselték. Hazánkból Julius Dolansky akadémikus, a Cseh Tudományos Akadémia Szláv Intézetének igazgatója, és Juraj Spitzer, a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Kutatóintézetének helyettes igazgatója volt íelen. A kongresszus első napján Tolnai Gábor „A realizmus kérdése és a magyar irodalom" címmel tartott beszámolót. Második nap Barta János egyetemi tanár „A kritikai realizmus a magyar irodalomban" címmel tartott előadást. Harmadik nap Nagy Péter számolt be „Regényirodalmunk a szocialista realizmus útján" címmel. Dmitrij Sosztakovics új hegedűversenyét nagy sikerrel mutatta be a leningrádi filharmónia szimfonikus zenekara. A szólót Dávid Ojsztrah játszotta. Az „Egy nyáron át táncolt" című film rendezője, Arne Mattson, Strindberg „Hemső-i emberek" című színdarabját viszi filmre. Mattson több Strindberg-színművet szándékozik megfilmesíteni. * * * „Két költő" címen Puskin és Mickiewicz lengyel költő barátságáról szóló film forgatását tervezik a Szovjetunióban. * * * Claude Autant-lara,, a „Vörös és Fekete" rendezője „Az éjszaka virága" címen új 'filmet forgat. A film főszereplője Yves Montand. A párizsi Theatre National Populaire, amely ez idén köztársaságunkban is nagy sikerrel vendégszerepelt, most főrendezője. Jean Vilar vezetésével az olasz nagyvárosokat járja. A kiváló francia társulat Shakespeare II. Richard-ját. Molére Don Juan-ját és Fösfény-ét tartja műsorán. Az itáliai körút után Vilar együttése visszatér Párizsba, ahol Vietor Hugó Marié Tudor-ját és Shakespeare Macbeth-jét fogja játszani. nem követik oly gyorsan a felmelegedést és ezért hidegebbek maradnak. Az erős tágulás a felső rétegeket lepattogatja. Az eljárást különösen rozsdamentesítésre és sima felületek érdesítésére használják. HANGSZŰRŐ — MEMBRÄN NÉLKÜL Klein párizsi fizikus olyan hangszórót készített, amely membrán helyott ionizációval hozza rezgésbe a levegőt. A levegőt az áramingadozásoknak megfelelően egy készülék vezetővé teszi (ionizálja), s így rezgésbe hozza. Az ilyen hangszóró tökéletesen adja vissza a hangot a legszélesebb rezgéshatárokban. DRÁGAKÖVEK GYÁRTÁSA NAP-KEMENCÉBEN Japánban megépítették az első napkemencét. A nap sugarait egy két méter átmérőjű alumíniumból készült tükörfényesre csiszolt parabolikus reflektor fogja fel és egyesíti a gyújtópontban. A keletkező 5 ezer Celzius fokú hőmérsékletet műdrágakövek gyártására használják. FULMIKROFON A lökhajtásos gépek pilótái gégére illesztett mikrofonnal tartják a rádióösszeköttetést a repülőterekkel. A gégemikrofon azért jobb a száj elé tartott mikrofonnál, mert a gépek zajából kevesebbet vesz fel. Még jobb megoldásnak ígérkezik a fülre illesztett mikrofon, mert a beszéd a csontvezetés útján erősebb és tisztább.