Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-06 / 267. szám, vasárnap

člJE A/ A A/AGY SŕOľJčT A/£p\ -A ľOMMl/A//ŕMUS EP/TÔ.7Č cA iiciQij, tudás út j (in A harmincas években tört.ént. A „Kravajevo" íajtenyésztő szovhoz dolgozói következetesen arra törekedtek, hogy fokozzák a tehenek tejhozamát, leszámoljanak az állatok betegségeivel. Nem volt ez könnyű feladat. Amikor megkezdték a fajnemesítés munkáját, a kolhoz állatállománya nem különbözött a többi gazdaság csordáitól 6em hasznosságban, sem testalkatának fejlettségében. Egy tehén tejhozama sem érte el az évi kétezer kilót. A bojak elhullása körülbelül 60 százalék volt. A problémát az tette még bonyolultabbá, hogy az állattenyésztők között elavult nézetek uralkodtak az állatállomány gyarapítását illetőleg. Ellenezték például az olyan fontos újításokat, mint a borjak rideg nevelése. A rideg nevelés módszerét csak 1932-ben kezdtük alkalmazni. Ezen az úton csökkentettük a fertőzés veszélyét, a fiatal állatok elhullását, megedzettük szervezetüket és sikerült erős, életrevaló állatokat felnevelnünk. Munkamódszerünkre felfigyelt Micsurin, a természet nagy átalakítója. Ezt irta róla: „Stejman legény a talpán! Legfőbb ideje, hogy az állattenyésztésben is bátor, határozott emberek irányítsák a munkát, hogy végre ne a tehén legyen kénytelen gondoskodni magáról, hanem a zootechnikus gondozza." Ezek a baráti, bölcs szavak, amelyek egész életünkre emlékezetünkbe vésődtek, új erőt öntöttek belénk, arra lelkesítettek, hogy még merészebben, még határozottabban haladjunk előre a megkezdett irányban. Elvégre kezünkben volt az útikalauz, amelyet nem kisebb embertől kaptunk, mint I. V. Micsurintól. ... Mostanában, amikor a szovhoz dolgozói immár huszonötesztendős tapasztalatokkal rendelkeznek, tanúi vagyunk annak, hogy a micsurini tanítás elvei valóra válnak, igazságát új állatfajták kitenyésztése és a meglevő állatfajták tökéletesedése bizonyítja. Munkánkban alkalmaztuk a nagy biológus tanításának alapelveit, megjavítottuk az állatok takarmányozását, gondozását, a fajnemesítés munkáját kiválasztás útján, edzettük az újszülött borjakat és szovhozunk munkaközössége aránylag rövid idő alatt nemcsak megszüntette a fiatal állatok elhullását, hanem új fajtájú, nagytestű szarvasmarhát tenyésztett ki. 1914-ben a szovhoz dolgozóinak, valamint a kosztromai állami fajtenyésztő állomás körzetében munkálkodó kolhozparasztok törekvéseit siker koronázta: törzskönyvezték a nagytestű szarvasmarha új, kosztromai fajtáját. Az új hazai állatfajta nagy zsírtartalmú, bőséges mennyiségű tejet ad, élősúlyuk nagy és testalkatuk arányos. A múltban a szovhoz gulyájában egy állat átlagos élősúlya nem haladta meg a 300 kilót, ma eléri a 663 kilót, egyes „rekordállatok" az egy tonna súlyt is. A kosztromai fajtájú szarvasmarhát ma joggal tekintik a legjobb fajtának. Országunk állattenyésztésében ez a fajta vezető helyet foglal el, világrekordot ér el a tejhozamban, a hús és a faggyú mennyiségében, amelyet a vágómarhákból kapunk. Elég, ha megemlítjük „Krasza" tehenünket Huszonkét esztendő és nyolc hónap folyamán összesen 120 247 kg tejet adott, amelynek átlagos zsírtartalma 4,2 százalék volt. Ha ezt átszámítjuk vajra, a „Krasza" tehén hat tonnánál több vajat adott a dolgozók asztalára. A múlt évben az országos mezőgazdasági kiállításon két bikánkat és egy tehenünket minősítették a kosztromai fajta legkiválóbb egyedeinek; 55 tehén, üsző és borjú után gazdaságunk elsőfokú oklevelet kapott. Munkánkat számontartják a Szovjetunió és a külföld állattenyésztői. Évente mintegy 5.000 látogató keresi fel szovhozunkat. Megjegyzésre méltó, hogy minden munkánkat tanulmányozó csoport egyértelműen megillapítja, hogy sikereink a miisurini tanítás győzelmét jelenik. Napjainkban, amikor I. V. Micsurin születésének 100. évfordulójáról emlékezünk, elgondolkozunk a szovhozok jövőbeli nunkájárói is. Ezt a jövőt így látom: szovhozunk egész munkaközössége, a micsurini tanok smeretében, még merészebben nemesíti és tökéletesíti szarvasmarhaállományunkat, és növelni fogja a tejhozamot, a kifejt tej zsírtartalmát. Sz. Stejman, a „Kravajevo" fajtenyésztő szovhoz fő zootechnikusa, a Szocialista Munka Hőse. Üj szerelt házak a déli sarkvidéki felfedező útra Moszkva, (ČTK). Egy típusházakat gyártó harkovi üzem megkezdte szerelt házak gyártását a déli sarkvidéki expedíció céljaira. E házak különlegessége, hogy körben építik és külső folyósóval kapcsolják össze a házakat. Ez lehetővé teszi az expedíció tagjainak, hogy erős hóviharokban vagy hófúvásol idején érintkezhessenek egymással. A házak falait erős hullámos fadeszkákkal burkolják. A helyiségek fűtését biztosítják, hogy 60 fokos hideg esetén is eléggé melegek. A Moldavai Szovjet Köztársaság Karmanov nevű szovhozában a bő gabonatermést tisztítják A háború óta Sztálingrádot gyönyörű új várossá építették a Szovjetunió dolgozói. . az új kórházat látjuk. r Képünkön A képünkön látható Kemerovszkij új kokszlómú az ötéves terv négy éve alatt 24 százalékkal növelte termelését. E

zekben a napokban, amikor befejezzük a Szovjetunió ötödik ötéves tervét és kigyúlnak az óriási erőmüvek — köztük a leghatalmasabb, a kujbisevi vízierőműtelep — fényszemei, helyénvaló, ha visszapillantunk az útra, amelyet orszáounk villamosításában megtettünk azóta, hogy a szovjet nép a polgárháború viharában hozzáfogott az első állami terv, a GOELRO, az ország villamosítási tervezetének megvalósításához. Azóta harmincöt esztendő telt el és ma azt mondhatjuk, hogy egvnapi termelésünk felér egy egész múltbeli esztendő eredményeivel. A nagyipar fejlesztése elválaszthatatlan az ország villamosításától. A szovjet ipar, amelyben ma már több mint kétszázezer vállalat működik, országunk áramtermelésének legnagyobb fogyasztója, szükséglete a termelt villanyáram 70 százalékára rúg. De nem kevésbé fontos szerepet .játszik e téren az egységes belföldi közlekedés sem. A vasutak villamosítása, a víziutak létesítése, erőműtelepek építésével kapcsolatban karöltve halad előre az egységes energetikai rendszer megteremtésével. A munkák méretéről képet alkothatunk, ha megfontoljuk, hogy a legközelebbi 15 esztendő folyamán 25 i 000 kilométernyi vasúti hálózatot villamosítunk. Ennek, a vasúti hálózatnak az áramszükséq'.ete évente 30 milliárd kilowattóra lesz. Mérföldes léptekkel halad előre mezőgazdaságunk gépesítése és villamosítása is. A mezőgazdaság áramfogyasztása 1913-hoz képest háromezerszeresére emelkedett, de ez még mindig kevés. A legközelebbi 15 esztendő folyamán a szovhozok és kolhozok évi áramszükséglete 40—50 milliárd kilowattórára emelkedik. Ha midezt számba vesszük, megértjük az SZKP KB júliusi plenáris ülésének határozatát, amely feladatunkul tűzte ki, hogy az erőműtelepek és az áramelosztóhálózat építésének meg kel! előzni® népgazdaságunk fejlődését. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy bár fejlődésünk iramát tekintve A Szovjetunió villamosításának jövője és a villanyáram termelésében megelőztük Európa valamennyi országát, még mindig jelentősen elmaradunk az Amerikai Egyesült Államok mögött. 1955-ben az USA alighanem rekorderedményt ért el villanyáramtermelésben, 600 milliárd kilowattórával, ami közel háromszorosan múlja felül a mi áramtermelésünket. Az USA erőműtelepein az utóbbi években üzembe helyezett újabb áramfejlesztő gépek impozáns kapacitást képviselnek — 10—13 millió kilowattot évente. Igaz, volt olyan Idő is, amikor az Egyesült Államok villanyáramtermelésben harminckilencszeresen múltak felül bennünket, közhasznú erőműtelepek kapacitásában pedig ötvenkilencszeresen. Évek folyamán ez a különbség előbb tizeneqyszeresére, ma pedig nem egészen háromszorosára csökkent. A

z amerikai energetikai szakemberek több mint egymillió kilowatt teljesítőképességű hőerőtelepeket. kétszázezer kilowattos, sőt még nagyobb turbinákat helyeznek üzembe, mi pedig még nem rendelkezünk 600 ezer kilowattnál nagyobb kapacitású ermüteleDekkel és százötvenezer kilowattnál erősebb turbinákkal. Ezenfelül az új amerikai hőerőműtelepeken minden turbinára egy kazáncsoport jut. Az ilyen géprendszer — kazán — turbina — áramfejlesztő — transzformátor — komolyan befolyásolja és olcsóbbá teszi a villanyáram termelését. Az USA hőerőmű telepeinek rendszere, szerkezete olyan, hogy biztosítja a kapacitás rohamos növelését és olcsó villamosenergia termelését. Például több mint százmilliárd kilowattóra elektromosenergia termelését olcsó földgáz segítségével érik el. A Szovjetunió az amerikaiaknál sokkal gazdagabb földgázforrásokkal rendelkezik, energetikánkban azonban ezt a természetes fűtőanyagforrást minimális mértékben hasznosítjuk. Elektrotechnikai iparunk komolyan lemarad mindenekelőtt a villanymotoIrta: A. Vinter akadémikus és A. Martín mérnök rok, valamint a különféle termelőfolyamatok gépesítéséhez és automatizálásához szükséges készülékek gyártásában. Az SZKP KB júliusi plenáris ülésén konkrét intézkedésekre mutatott rá, amelyekkel felszámolhatjuk e lemaradást. A szovjet tudósok és mérnökök jelenleg 200 és 300 ezer kilowatt teljesítőképességű gőzturbinák tervein dolgoznak. Még ennél is nagyobb, 200—400 000 kilowattos gépcsoportokat terveznek az új szibériai vízierőmü telepek, az obi, jeniszeji, ankarai áramfejlesztők részére. Ezeken a folyókon több, egyenként 3—5 millió kilowatt kapacitású vízierőműtelepeket építünk. Országunk villamosításában jelentős szerepet fognak játszani a sikeresen fejlődő hatalmas atomvillanymüvek, gázturbina-létesítmények, valamint számos kisebb teljesítményű és különféle típusú villanymű. Nagy nehézségekkel kell megküzdenünk a Szovjetunió egységes energetikai rendszerének kialakításában. A probléma abban rejlik, hogy néhány millió kilowattos energiát juttassunk el két-háromezer kilométernyi távolságra egyen- és váltóáramban. Ezt a problémát a közeli évekbén meg kell oldanunk. Addiora kialakul a Szovjetunió eurónai részének hatalmas energetikai rendszere, amely magában foglalja a központi vidékek, a déli területek és az Ural energetikai rendszerét. Ezzel egyidejűleg kialakul maid Szibéria, a f'vol-Kelet és más vidékek egységes energetikai rendszere is. A szibériai és az európai áramhálózatot óriási áramtovábbítók kapcsolják majd egybe, amelyek a jenisžeji vízierőműtelepek energiáját szállítják az Uraira. Csupán a szibériai erőműtelepek lehetővé teszik majd számunkra, hogy a hetvenes években évente 750—1000 milliárd kilowattóra villamosenergiát bocsássunk országunk népgazdaságának rendelkezésére. Összehasonlításul megjegyezzük, hogy jelenleg az egész kapitalista világ kb.' 1200 milliárd kilowattóra villanyenergiát használ fel. Mindezeknek a terveknek a megvalósítása megköveteli, hogy új módszereket vezessünk be az építkezés munkájában és mozgósítsuk az egységes tervgazdaság nagyszerű lehetőségeit. El kell érnünk, hogy a nagy vlzíerőműtelepek építése 3—6 évnél, a hőerőműtelepek építése 10—12 hónapnál többet ne vegyen igénybe. A

villamosítás új szakaszában fel kell használnunk gazdasági rendszerünk nyújtotta valamennyi előnyt az energetika elsődleges fejlesztésére. Elsősorban nem csupán 5, 10, 15 évre kell kidolgoznunk távlati terveket, hanem 45 évre, 2.000-iq. Nemzetgazdászaink, akik eddiq legföljebb 10—15 évre terveztek előre, visszariadnak ettől a távlattól. De valóban, oly nagy időszak-e ez a távlati tervezésben? Kereken 35 évvel ezelőtt tervbe vettük az Angara és a Volga vízierejének kihasználását. Akkoriban ezt merész fantazmagóriának tekintették. 1920-ban a GOELRO-terv, amely 10—15 évre szólt és másfél millió kilowattnyi kapacitással számolt, F"-* álomnak látszott. M

ist az a célunk, hogy terveinkkel felöleljük országunk beláthatatlan térségeit és az előttünk álló feladatok semmiképpen sem férnek be a megszokott tervnaptár kereteibe. Sok ilyen óriási méretű feladat van és elvéozésükhöz eoy egész nemzedék munkája kell. Országunk európai részében pl. már _ érezhető az édesvíz hiánya, A vizet hatalmas áramban kell majd idevezetni észak és északkelet felől. Hallatlan iramban nő a fémszükséolet. Itt kényszerűen a kurszki mágneses eltérésre kell gondolnunk, e terület mélyében_ rejlik a világ vasérctartalmának 50 százaléka. De még ennél is óriásibb munka áll előttünk. Ki kell aknáznunk Szibéria mesébe illő kincseit Csatát kell állnunk a természettel, és harcvonalunknak központjában az energetika, két szárnyán a kohászat és a közlekedés helyezkedik majd el. Fel kell építeni a legnapvobb szibériai folyók lépcsőzetes erőműsorozatát, soha nem látott teljesítőképességű hő- és atomvillanytelepeket, mesterséges tengereket, öntözőrendszereket létesíteni, és a szibériai folyók vizének egy részét a középázsiai sivatagvidékekre Irányítani. Más, soha nem látott feladatok te állnak előttünk — összefüggő közlekedési hálózatu/ik rendszerének kiépítése, amely 14 tengert és 3 óceánt — az Atlanti- a Csendes- és az Északi Jeges óceánt kapcsolja egybe. E közlekedési hálózatban több mint százezer kilométernyi vasútvonal, folyó- és tengerhajózási utak és más egyéb közle-' kedési vonalak szerepelnek majd. Mindezekhez a munkálatokhoz egységes energetikai rendszerre lesz szükség, amely évente 12 000—15 000 milliárd kilowattóra villamosenergiát biztosít országunknak, és az egy lakosra eső áramtermelés 40—50 000 kilovattórára emelkedik maid. Mindezekről a problémákról legalábbis vázlatos terveket kell kidolgoznunk, hogy a szovjet nép láthassa, milyen lesz országunk arculata a kétezredik évben. Számolnunk kell továbbá a Szovjetunió részvételével óriásméretű nemzetközi mérnöki tervek kidolgozásában és valóra váltásában, amelyek számos ország békés együttműködésének alapját alkotják majd. H

azánk jövője már ma kirajzolódik előttünk. Az ország villamosítása nagy tervének tudományos kidolgozása elválaszthatatlanul összefügg azzal, hogy valóra váltsuk pártunk irányvonalát országunk termelő1 erőinek egyenletes elosztásáról. A hatodik ötéves terv küszöbén terveinknek világos és megkapó képet kell nyújtaniuk, hogy megmutassák a szovjet népnek a XX. évszázad második felének fejlődési távlatait.