Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)
1955-11-03 / 264. szám, csütörtök
1955. november 3. UJSZ0 7 A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom kérdései (Folytatás a 6. oldalról.) Kínai Népköztársaság megalakulásától a harmadik ötéves terv teljesítéséig terjedő időszak összesen 18 év. Ebben az időszakban a szocialista iparosítás, valamint a kézműipar, a kapitalista ipar és kereskedelem szocialista átalakításának tulajdonképpeni befejezésével együtt lényegében be akarjuk fejezni a mezőgazdaság szocialista átalakítását is. Lehetséges-e ez? A Szovjetunió tapasztalatai azt mutatják, hogy teljesen lehetséges. A Szovjetunióban a polgárháború 1920-ban fejeződött be; 1921-től 1937-ig, azaz 17 év alatt befejeződött a mezőgazdaság kollektivizálása, még hozzá a munka java részét. 1929. és 1934. között, vagyis hat év alatt végezték el. Bár ez idő alatt a Szovjetunióban néhány helyi pártszervezet követett el hibákat, ezekről a funkcionáriusokról mondja az SZK(b)P történetének rövid tanfolyama, hogy „a Siker a fejükbe szállt", de a hibákat igen gyorsan kijavították és végeredményképpen a Szovjetunióban a nagy erőfeszítések révén sikeresen befejeződött az egész mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ezenkívül megvalósult a mezőgazdaság gépekkel való bő ellátása. A Szovjetuniónak épp ez az útja szolgál számunkra például. Másodszor: a mezőgazdaság szocia-. lista átalakításában a fokozatos haladás módszerét alkalmazzuk. A falun tett első lépésként felhívtuk a parasztokat, hogy az önkéntesség és a kölcsönös előny elve alapján szervezzenek kölcsönös munkasegély-csoportokat. Ezek a szocializmusnak csak bizonyos csiráit rejtik magukban és mindössze kevés, legfeljebb tíz-egynéhány parasztgazdaságot egyesítenek. Ezután második lépésként felhívtuk a parasztokat, hogy a kölcsönös munkasegély-csoportok alapján és változatlanul betartva az önkéntesség és a kölcsönös előny elvét, szervezzenek kis, félszocialista mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, melyeket a földek résztulajdonosi alapon való egyesítése és a közös gazdálkodás jellemez. Ezután a harmadik lépés az volt, hogy felhívtuk a, parasztokat: még inkább egyesüljenek és ezeknek a kis. félszocialista szövetkezeteknek, valamint az önkéntesség és a kölcsönös előny elveinek alapjának szervezzenek teljesen szocialista jellegű nagy mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. Ezek a lépések azt célozták, hogy a parasztok saját tapasztalataik alapián fokozatosan emelhessék szocialista öntudatuk színvonalát, fokozatosan megváltoztathassák életmódjukat, következésképpen kevésbé érezzék életmódjuk magváltozásának hirtelenségét. Ezek a lépések nemcsak azt teszik lehetővé, hogy lényegében elkerüljük a mezőgazdasági termelésnek egy bizonyos időszakon (például egy-két éven) át való csökkentését, hanem elő is mozdítjuk a terméshozam évről évre való növelésének biztosítását. És ez nagyon is megvalósítható. A terméshozam á jelenleg működő 650 000 mezőgazdasági termelőszövetkezetnek több mint 80 százalékában emelkedett, tízegynéhány százalékában nem emelkedett, de nem is csökkent és csak a'szövetkezetek néhány százalékában csökkent. A szövetkezetek két utóbbi csoportjában a helyzet rossz. Különösen rossz abban a csoportban, amelyben a termelés csökkent. Öriási erőfeszítéseket kell tennünk rendbehozásukra. Minthogy a terméshozam a szövetkezeteknek több mint 80 százalékában emelkedett (az emelkedés 10—30 százalék), minthogy a szövetkezetek több mint tíz százalékában az első évben nem emelkedett ugyan, de nem is csökkent, azonban a második évben, a rendezés után emelkedhet, végül minthogy a szövetkezetek néhány százalékában, melyekben csökkent, a terméshozamot szintén lehetséges az ügyek rendbehozása után a második évben növelni, vagy olyan helyzetet teremteni, hogy a terméshozam sem nem emelkedik, se nem csökken — mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti ügy nálunk egészségesen fejlődik és hogy lényegében biztosítható a terméshozam emelkedése, csökkenése pedig elkerülhető. Ezek a lépések egyben nagyszerű funkcionáriust nevelő iskolák is. Az ilyen intézkedések segítségével számos adminisztratív és műszaki dolgozót képeztünk ki fokozatosan a szövetkezetek számára. Harmadszor: évente meg kell állapítani a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlődését mutató és a tényleges helyzetnek megfelelő ellenőrző számokat és évente többször ellenőrizni kell az e területen végzett munkát, így a helyzet változásának megfelelően és az élért sikerektől függően évente meg lehet m£.jd állapítani az egyes tartományok, megyék és járások szövetkezeti mozgalmának fejlesztését szolgáló konkrét tennivalókat. Néhol ideiglenesen félbe lehet szakítani a szövetkezetek fejlesztését és rendbehozásukkal foglalkozhatunk. Másutt a szövetkezeteket egyidejűleg fejleszthetjük és rendezhetjük. Egyes szövetkezeti tagoknak meg lehet engedni a kilépést. Egyes szövetkezetek ideiglenes feloszlatását is meg lehet engedni. Néhol nagy lendülettel új szövetkezeteket kell alakítani, másutt pedig szorítkozhatunk a régi szövetkezeteknek újabb parasztgazdaságokkal való gyarapítására. Több új szövetkezet alakítása utá.i minden tartományban és megyében bizonyos időre meg kell szüntetni a szövetkezetek számának növelését, az ügyeiket kell rendbehozni, és csak azután kell az új szövetkezetek szervezését folytatni. Helytelen nézet az, amely szerint az ilyen megállás és a lélekzetvételnyi szünet megengedhetetlen. A szövetkezeti mozgalom ellenőrzését illetően a munkát teljesen a Központi Bizottságnak, a tartományi, a testületi, a városi és a területi pártbizottságoknak kell kezükbe venniök, és évente nem egyszer, hanem többször elvégezniök. Ha problémák támadnak, azonnal meg kell azokat oldani; nem szabad túl sok problémát összegyűjteni és csak azután egyszerre megoldani; idejekorán kell bírálni: az eset megtörténte után nem szabad folyton a bírálatban tobzódni. Például a Központi Bizottság a falusi szövetkezeti mozgalom megvitatására, a folyó év hét hónapja alatt a jelen értekezletet is számítva háromszor hívta össze a helyi felelős funkcionáriusok tanácskozását. A konkrét helyi viszonyok áttekintésének és az idejében végzett irányításnak ez a módszere lehetővé teszi, hogy munkánkban kevesebb hibát kövessünk el és ha már elkövettünk hibákat, gyorsan kijavítsuk azokat. Az elmondottak alapján nem áflíthatjuk-e talán, hogy pártunk Központi Bizottságának a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom irányításában követett irányvonala helyes és ezért tökéletesen biztosítja a mozgalom egészséges fejlődését? Ügy gondolom, állíthatjuk és állítanunk is kell; — teljesen helytelen ezt az irányvonalat „vak előre rohanásnak" tartani. IX. Néhány elvtárs a munkás-paraszt szövetségnek ezt a rendkívül fontos kérdését helytelenül a burzsoák, a kulákok vagy a burzsoá ösztönösségre hajlamos jómódú középparasztok szempontjából szemléli. Ezek az elvtársak úgy vélik, hogy jelenleg a szövetkezeti mozgalom igen veszélyes helyzetben van és azt tanácsolják, hogy „haladéktalanul nyergeljünk le" és a szövetkezeti mozgalmat jelenlegi útján való haladásában állítsuk meg. Ezek az elvtársak így óvnak bennünket. „Ha nem nyergelünk le azonnal, a munkás-paraszt szövetség felbomlásának veszélye fenyeget". Mi azonban úgy véljük, hogy épp ellenkező a helyzet: épp ha nem nyergeljük azonnal fel a lovat és nem folytatjuk tovább a mozgalmat, akkor fenyeget a munkás-paraszt szövetség felbomlásának veszélye. Mint látjuk, mindössze egy szó a különbség: az első esetben lenyergelni, a másodikban felnyergelni, de ebben két eltérő út fejeződik ki. Mindenki tudja, hogy nálunk már megvan a munkás-paraszt szövetség. Ez a szövetség az imperialistaellenes, antifeudális, polgári demokratikus forradalom alapján keletkezett, mert ez a forradalom elvette a földet a földesuraktól, szétosztotta a parasztok között és egyúttal megszabadította őket a feudális tulajdontól. Ez a forradalom azonban már végetért és a feudális tulajdon megsemmisült. Ma a falun a kulákok kapitalista tulajdona és a parasztok tengernyi egyéni tulajdona található. Mindenki látta, hogy a legutóbbi néhány év alatt a falun naprólnapra növekedtek a kapitalizmus ösztönös erői, hogy mindenütt új kulákok tűntek fel és a jómódú középparasztok nagy része igyekszik kulákká válni. Termelőeszközök hiányában igen sok szegényparaszt továbbra is szűkölködik: az egyik eladósodik, a másik | eladja vagy bérbeadja a földet. Ha ez | tovább így megy, elkerülhetetlenül napról-napra fokozódni fog a falu két pólusra szakadása. A földnélkülivé vált parasztok és azok, akik továbbra is szükséget szenvednek, megneheztelnek ránk és azt mondják majd, hogy bár látjuk pusztulásukat, nem sietünk segítségükre és nem támogatjuk őket a nehézségek leküzdésében. A kapitalista fejlődési úton haladó jómódú középparasztok pedig szintén elégedetlenek lesznek velünk, ugyanis mivel nem szándékozunk a kapitalizmus útján járni, követeléseiket soha sem elégíthetjük ki. Ilyen körülmények közt erösödhet-e tovább a munkásparaszt szövetség? Világos, hogy nem. Ez a kérdés csak új alapon oldódhat meg, mégpedig a szocialista iparosítással, valamint a kézműipar, a kapitalista ipar és kereskedelem fokozatos szocialista átalakításával együtt fokozatosan meg kell valósítani az egész mezőgazdaság szocialista átalakítását, azaz meg kell valósítani a kollektivizálást és a falun fel kell számolni a kulákgazdaságok rendszerét, az egyéni gazdaságok rendszerét, aminek következtében az egész falusi lakosság jómódúvá lesz. Ogy véljük, hogy a munkás-paraszt szövetség csak ezen az úton erősödhet. Ha nem így cselekszünk, a munkás-paraszt szövetség felbomlásának veszélye fog fenyegetni. Azok az elvtársak, akik a „lenyergelést" ajánlják, teljesen helytelenül fogják fel ezt a kérdést. X. Már mo6t előre kell látnunk, hogy a falun a közeljövőben bekövetkezik az országos méretű szocialista átalakulás fellendülésé — és ez elkerülhetetlen. Az első ötéves terv utolsó évének végéig és a második ötéves terv első évének elejéig, vagyis 1958 tavaszáig az égés? országban kb. 250 millió ember, azaz mintegy ötvenegy millió parasztgazdaság (egy gazdaságra átlagosan 4 és fél embert számítva) lép be majd félszocialista típusú szövetkezetbe. Ez az egész falusi népesség fele. Eddig az időpontig sok megye és néhány tartomány mezőgazdaságában alapjában véve befejeződik a félszocialista jellegű átalakulás, az ország egyes vidékein pedig a félszocialista szövetkezetek kis része teljesen szocialista típusú szövetkezetté válik. A falusi lakosság másik felének gazdaságait illetően a második ötéves terv első felében, vagyis 1960-ig alapjában véve szintén befejeződik a félszocialista jellegű átalakulás. Eddig az időpontig megnövekedhet azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyek félszocialista jellegű szövetkezetekből teljesen szocialista típu6ú szövetkezetekké válnak. Az első és a második ötéves terv folyamán az átalakulás fő tartalma a falun a szociális átalakulás, a műszaki szempontból történő átalakulás pedig csak másodlagos. A mezőgazdasági nagy gépek száma ok vetlenül növekedni fog, de még akkor is kevés lesz belőlük. A harmadik ötéves terv folyamán viszont a falu átalakítása során párhuzamosan hajtjuk majd végre a szociális és techni kai átalakítást. Évrői évre mind több mezőgazdasági nagy gépet fogunk al kalmazni, a szociális átalakulás pedig 1960 után ütemesen és fokozatosan félszocialista jellegűből teljesen szo cialista jellegűvé válik. Országunk egész társadalmi — gazdasági arculatának megváltozása csak akkor érhető el, ha Kínában a társadalmi-gazdasági rendszer szocialista átalakulása következetesen és teljesen végbemegy a technika terén pedig minden gazdasági ágban és minden vidéken, ahol csak lehet, gépeket alkalmazunk. Országunk gazdasági helyzete következtében a műszaki szempontból történő változások időszaka valamivel hoszszabb lesz, mint a szociális átalakulásé. Ahhoz, hogy a műszaki változások a mezőgazdaság területén országszerte lényegében befejeződjenek, valószínűleg négy ötéves tervre, vagyis kb. 20—25 évre lesz szükség. Az egész pártnak harcolnia kell e nagy feladat megvalósításáért. XI. Meg kell teremtenünk a mindenre kiterjedő tervezést és erősítenünk kell a vezetést. Ki kell dolgozni a szövetkezetek szervezésének országos, továbbá tartományi, kerületi, megyei, körzeti és járási üzemterveit. Ezenkívül a gyakorlati munka fejlődését figyelembevéve, állandóan tökéletesíteni kell a terveket. A KKP és az Üj Demokratikus Ifjúsági Szövetség tartományi, kerületi, megyei, körzeti és járási szervezeteinek nagy figyelmet kell fordítaniok a falura és kellőképpen meg kell javítaniok a falusi munka vezetését. A KKP és az UDISZ helyi bizottságaiban dolgozó felelős elvtársaknak alaposan tanulmányozniok kell a mezőgazdasági szövetkezés kérdéseit, ennek az ügynek szakértőivé kell válniok. Szóval kezdeményezőnek, nem pedig passzívnak kell lenni, erősíteni, nem pedig gyengíteni kell a vezetést. XII. 1954 augusztusában (ez már nem újság) a KKP hejlungcsiangi tartományi bizottsága beszámolójában a következőket jelentette: „A falusi szövetkezeti mozgalom kibontakozásának és fejlődése fellendülésének arányában kisebb vagy nagyobb mértékben mindenütt megmozdultak a különféle kölcsönös munkasegély-szervezetek, a szövetkezetek és a paraszttömegek különböző rétegei. A meglévő mezőgazdasági termelőszövetkezetek a szövetkezeti tagok számának növelését tervezik és készítik elő; a mezőgazdasági kölcsönös munkássegély-csoportok, amelyek a szövetkezetek alapításának alapjául szolgálnak, taglétszámuk növelését és kiegészítését tervezik és készítik elő; a mezőgazdasági kölcsönös munkasegély-csoportok közül azok is tovább akarnak fejlődni, amelyeknek nincsenek meg arra megfelelő feltételei. Egyik paraszt az új szövetkezetbe, a másik a régibe akar belépni. Akik az idén nem szándékoznak belépni a szövetkezetbe, arra törekszenek erősen, hogy bekerüljenek a kölcsönös munkásegély-csoDortokba. Ez a mozgalom felöleli a lakosság nagy rétegeit és máris tömegessé- vált. Oj és jellemző sajátosság ez a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődésében. Mivel azonban egyes vezető elvtársak egyes megyékben és kerületekben nem állnak a helyzet magaslatán és nem tudják idejében erősíteni a vezetést, a falvak és községek egy részében (Hejlungcsiang tartományban a falu közigazgatási egység, mely megfelel a belső kínai tartományok járásának, a község pedig nem közigazgatási egység és megfelel a belső kínai tartományok falujának), a parasztok közt az újabb társak toborzása során olyan egészségtelen tünetek jelentkeznek, mint: „az erős magához hasonló erőset keres és kerüli a szegényparasztokat", „harcolnak a falusi aktivistáknak a maguk szövetkezetébe való bevonásáért, harcolnak a szövetkezeti tagokért, botrányosan civódnak egymással", „az aktivisták vakon egyetlen szövetkezetbe tömörülnek", „a kulákok és a jómódú parasztok, akiket erősen befolyása alatt tart a burzsoá ideológia, kihasználják az alkalmat és kezdetleges típusú munkacsoportokat vagy pedig kulákszövetkezeteket terveznek". Mindez teljességgel bizonyítja, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom széleskörű fejlődésének idején már nem elég a párt politikáját csupán a megállapított keretekből és új szövetkezetek alakításának követelményéből kiindulva megvalósítani és a mozgalmat ennek megfelelően irányítani, hanem a falu (vagyis a járás) viszonyaiból és a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom átfogó támogatásának követelményeiből kiindulva gondolni kell mind a régi szövetkezetek növelésére, mind új szövetkezetek alakításéra, gondolni kell mind a szövetkezetek fejlesztésére, mind a kölcsönös munkasegély-csoportok további fejlesztésére, gondolni kell erre az idén. jövőre és a következő években egyaránt. Csakis így tudjuk minden részletében megvalósítani a párt politikáját és elérni a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom egészséges fejlődését. Vajon csak Hejlungcsiang tartományban van úgy, hogy „egyes megyékben és kerületekben, egyes vezető elvtársak nem állnak a helyzet magaslatán és nem tudják idejében erősíteni a vezetést", mint ezt az előbb hallottuk? Vajon csak egyes megyékben és kerületekben ilyen a helyzet? Szerintem az ország sok más vezető szervében is találhatunk a mozgalom mögött kullogó funkcionáriust. A hejlungcsiangi tartományi pártbizottság beszámolójában még a következőket i- olvashatjuk: „Suangcseng megye közigazgatási egységnek számító falujában, Hszicsinben a vezetésnek a tömegek önkéntessége elvével való összekapcsolása útján átfogó tervezést valósítottak meg. Oj kezdeményezés volt ez a szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődésének irányításában. Ennek a kezdeményezésnek az igen fontos szerepe elsősorban abban rejlik, hogy a tervezés révén a falun teljesen érvényesítették a párt osztálypolitikáját, erősítették a szegényparasztok és a középparasztok összefogását és lendületes harcot indítottak a kulákoknak kedvező elhajlás ellen. Az átfogó mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom követelményeinek megfelelően osztották el a falusi aktíva erőit. Rendezték. illetve megteremtették és szorosabbra fűzték a szövetkezeteket, valamint a szövetkezetek és a kölcsönös munkasegély-csoportok közti kapcsolatokat, s ezzel tervszerűen és minden tekintetben előrelendítették a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom ügyét. Továbbá a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom széleskörű fejlesztését célzó munkát a tervezés terén konkrétan levitték az alsó vezetéshez és nagy néptömegekhez, aminek eredményeképpen a falusi pártsejtek megértették, hogyan kell vezetniök a szövetkezeti mozgalmat; a régi szövetkezetek megtalálták a továbbfejlődésnek, az új szövetkezete^ pedig a megszilárdulásnak a módját; a kölcsönös munkasegélv-csoportok felismerték toví bi fejlődésük konkrét irányát; még jobban megnyilvánult a falusi pártsejtek és a nagy néptömegek kezdeményezése és aktivitása; teljesen beigazolódott annak az elvnek a helyessége, hogy a pártsejtek és a tömegek tapasztalatára és bölcsességére kell támaszkodnunk. Végezetül éppen a tervezés révén sikerül még iobban megismerni a falusi helyzetet, konkrétan és minden részletében megvalósítani a párt politikád iát. Ezért vált lehetővé, hogy megakadályozzuk mind a gyors előreroi hanást. mind a konzervatizmust és az automatizmust, s következésképpen, hogv helyesen megvalósítsuk a Központi Bizottság irányvonalát: „az aktív vezetést és a szakadatlan előnyomulásť'. Végül is hogyan szüntették meg a néhány „egészségtelen jelenséget", amelyekről a hejlungcsiangi tartományi bizottság jelentésében sző volt? A tartományi bizottság jelentése erre nem ad egyenes választ. A jelentés végén azonban mellékeli a suangcsengi megyei pártbizottság jelentését, mely válaszol erre a kérdésre. Ebben a következőket olvashatjuk: „A pártsejt vezetését és a tömegek önkéntességének elvét összekapcsolva megvalósítottuk az átfogó tervezést és ez azt eredményezte, hogy ki tudtuk küszöbölni azt az elhajlást, amelynek követői a szegényparaszti gazdaságokat akadályozták a szövetkezetbe való belépésben; megoldottuk az aktívának túlságosan egy-egy szövetkezetbe való tömörülése által jelentett problémát; megszüntettük az olyasfajta jelenségeket, mint az egyes szövetkezetek harcát a falusi aktívának a saját szövetkezetükbe való bevonásáért, a harcot a szövetkezeti tagokért ; szorosabb lett a kapcsolata a szövetkezetek és kölcsönös munkasegélycsoportok között, meghiúsultak a kulákoknak és a jómódú középparasztoknak kulák-szövetkezet vagy kezdetlegesebb munkasegély-csoportok szervezését célzó kísérletei; a pártsejtek terveit alapjában véve végrehajtottuk. Két régi szövetkezet 40 százalékkal növelte tagjainak számát. Alakult hat új szövetkezet, rendeztük két kölcsönös munkasegély-csoport ügyeit: Ha a munka továbbra is jól megv. várható, hogy jövőre (1955ben) az egész falu szövetkezetivé válik. Ez idő szerint az egész falu parasztsága tevékenyen munkálkodik a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom idei fejlesztési tervének végrehajtásán, a mezőgazdasági termelés növelésén és a termelés biztosításán. A falusi vezető funkcionáriusok mindnyájan egyetértenek a következőkben: „Jó, hogy így tettünk, mert ellenkező esetben rendetlenség támadt volna és nemcsak az idén menne rosszul a munka, de jövőre se jutnánk egyenesbe". Szerintem éppen ez a helyes eljárás. Átfogó tervezés, a vezetés erősítése — ez az irányvonalunk. (Mégjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért!" október 30-i számában.)