Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-30 / 287. szám, szerda

ússza 1955 november 30. /Qlt ol utunkat felmérheted — JÓL FIGYELJENEK kérem. Ezen a térképen nem gyúl annyi zöld fény, ahány szövetkezetet alakítot­tunk Szlovákiában ... — Fontos az, hogy a valóságban annyi szövetkezetünk van, amennyit a szám jelez — hangzik a fiatal, s tagadhatatlanul csinos lektornö ma­gyarázó válasza, amely az előtte álló, tamáskodó, mindent aprólékosan meg­figyelő, szemüveges fiatalembernek szól. E rövid párbeszédnek „A boldog Szlovákia tív éve a szocialista Cseh­szlovákiában" kiállításon voltam ta­núja. Ott álltak a tágas kiállítási előcsarnok nagyméretű, elasztikus térképe előtt, amelyen különböző szí­nű kis fények állandó harmonikus fel­villanása érzékelteti, hogy a szabad tíz év alatt hány üzem, villanyerőmü, kultúrintézmény és ... szövetkezet lé­tesült Szlovákiában. Bár az újságíró egyik motorja, hajtóereje a kíváncsi­ság, mégsem tudtam magam rászánni, hogy ellenőrizzen a kételkedő fiatal­ember szavait. A térkép kísérő szö­vege Szerint ugyanis egy évtized alatt 1464 szövetkezet alakult s így ugyan­ennyi lámpácskát kellett volna össze­számolnom. Egyszóval igen okosnak találtam a lektor elvtársnő válaszát és számlálás helyett inkább az elém táru­ló kiállítást kezdtem csodálni. Már maga az előcsarnok is szem­gyönyörködtető, nagyszabású látvány. Az említett térkép alatt egy lépcsős emelvényen a hegyláncok közé zárt Vág völgye, az árvái tó és a sok erő­mű kicsinyített mását varázsolták elénk ügyes kezek, S ahogy az egyik miniatűr villanyerőműtől a másikig kúszik a kék neonfény, a folyam út­ját jelezve, kis lámpácskák sárgás fé­nye lobban fel az erőművek környé­kén. Az ember órákig elnézné a fény játékát azzal a jóleső érzéssel, hogy ez a kis mű tíz éves utunk nagy tet­teinek egyikét jelzi. Talán nem itt kellene kezdeni a kiállítás megtekintését, rendezői talán záróakkordnak szánták, de senki sem állja, hogy előbb ne ezt vegye szem­ügyre. S jól van ez így. Mert utána az első panelek, képek, diagramok döb­benetesen hatnak a szemlélőre. Lő­rincz Gyula akadémiai festő „Kiván­dorlók" című, magávalragadó élethü­ségű és művészi erejű hatalmas mére­tű képe a látogatót a nyomor, éhség és kivándorlás országába, a kapitalista múlt Szlovákiájába vezeti. Itt minden kép, minden szó vádol. Vádol a vég­rehajtási parancs, a ruhaakasztót áruló toprongyos kisgyerek, az éhezők fonnyadt arca, a nyomortanyák égbe­kiáltó piszka, s vádolnak a számok is. Harminc év alatt 600 ezer ember hagyta ott szülőföldjét és vándor­bottal a kezében elindult távoli or- I szagok felé azzal a reménnyel, hogy megismeri a foszlós kenyér ízét... A KÖVETKEZŐ panelek si a kiván­dorlásról beszélnek. De másfajta ki­vándorlásról. Itt már az ún. Szlovák Állam „paradicsomi" életét eleveníti fel a kiállítási anyag. „Kivándorol­tak" akkor nemcsak a Reichba kény­szermunkára hurcolt tízezrek, de ki­vándoroltatták az ország minden kin­csét, vitték a búzát,'a cukrot, a fát, s mindent, amit csak el lehetett ra­bolni. A fizetség értéktelen papír, inflációs márka. volt. A háború vége felé már több, mint 7 milliárd ko­ronával tartozott a hitleri Németor­szág Szlovákiának. A Tiso-uralom a biztos csőd útján vezette az államot. S hogy ez nem következett be, azt a szovjet föld fiainak köszönhetjük, akiknek egyik fegyvere ott látható a kiállítás kis üvegszekrényében. A szovjet ember, a szovjet fegyver tett pontot a múlt után, amelyet egy dol­gozó sem kíván vissza. Elgondolkoz­va nézem a fegyvert, amely a sze­memben nem gyilkoló eszköz, hanem védelmező jóbarát, és elfog a bizton­ság érzése. A szomszédos teremből hangok szű­rődnek ki, mintha heti híradót vetíte­nének. Amikor belépek, észreveszem tévedésemet. A téglaalakú terem hátsó falát a köztársaság bordószínű, üveg­gel takart térképe fedi, s nyilak mu­tatják rajta a felszabadító szovjet hadsereg útját. Az egyes hadmozdula­tokat eleveníti fel az ügyesen elrej­tett hangszóró szava. A moszkvai rá­dióban tizenegy évvel ezelőtt elhang­zott hadseregparancsokat halljuk, a csata zaját és a díszsortüzeket. A tér­Egy sikeres kiállítás margójára képen élénk piros fény önti el a fel­szabadított részeket, két oldalán pe­dig az új életet kezdő városok ké­pét. S amikor már az egész ország szabad, fényben úszik a térkép, fel­hangzónak az Internacionálé ütemei — elszorul az ember torka, kiegye­nesedik dereka és meleg, jó érzéssel felrsiílun a szeme. .4 romok és üszök helyén új élet fakadt. Erről, a szabadság első nehéz, harcos éveiről beszél a terem. Pillan­tásom végigfu: a háború borzalmas pusztításairól tanúskodo fényképsoro­zalon, a feltépett vasúti síneken, a folyómederbe robbantott hidakon, a bon.bahasitotta lakóházakon. Egy ada­ton megakad a szemem: Szlovákia há­borús kára 114,5 milliárd korona. Hogy hozzávetőleges képet alkothassunk az ősszegről, ezt olvashatjuk: minden négytagú családnak jutott volna be­lőle házra, autóra. .'1 szemközti falon a kassai kor­mányprogramot, a toldos-'W, az ál pák helyettesítik, de így is ínycsik­landozó az egész kirakat. És most gyerünk sürgősen a mező­gazdaság fejlődését bemutató terem­be. A látogatók elnézik a hat lóerős kultiváló-traktort, a kukorica és más növények sok fajtáját, érdeklődéssel olvassák a tablók meggyőző adatait. A farkasdiak lepődnének meg a legjob­ban, ha eljönnének. Mert itt a kiál­lításon gyufaskatulya nagyságú há­zakból felépítették a falu pontos má­sát. Mégpedig nem is egyet, hanem kettőt. Az egyik Farkasd a múlté, a másik, a tagosítás utáni, a ma és a jövő faluja. VÉGIGNÉZEM a kiállítás faiparral foglalkozó részét s útam a kultúra termébe visz. Ez az irodalom, zene, film, képzőművészet, színház és rá­dió világa. Aki akarja énekelhet, sza­valhat a mikrofonba, néhány pillanat múlva viszonthallhatja hangszalagra vett hangját. A fiatal Bačišin György A kiállítási előcsarnok, \ lamosítást, a háborús bűnösök elíté­lését, az 1946. évi választásokat, majd a kétéves tervet, az újjáépítés kezde­teit eleveníti fel a kiállított anyag. Egy emelettel feljebb az 1948-as februári eseményekről számol be a ki­állítás, s szinte jelképesen innen vezet az út az ipar hatalmas fellendülését nagy erővel tudatosító két kisebb he­lyiségbe, maid egy tágas nagy terem­be. Megcsodálom a gombnyomásra működő, egészen élethű Donbasz-kom­bájnt és egy ércfeldolgozó üzem mo­delljét. AZ EGYES IPARÁGAK és a közle­kedés ugrásszerű fejlődéséről'beszél a nagy terem. Hosszas tanulmányozást igényelnének a számok, grafikonok, forgó panelek. Egy újságcikkben min­denről beszámolni nem lehet, de egy­két adatot mégis meg kell említenem. A szlovákiai építőipar például az öt­éves terv alatt annyi homokot, kavi­csot és követ igényelt, hogy ebből egy új Sztálin-csúcsot emelhetnénk, mondjuk a Csallóközben. Nem csekély­ség ez, hiszen köztársaságunk legma­gasabb hegye 2663 méter magas. A következő szám is elképesztő: Szlo­vákiában annyi új üzem épült, hogy ha egymás mellé állítanánk és az egyes . gyári termek szélességét tíz méternek vennénk, akkor Bratisla­vától Vrútkyig nyúlna ez a képzelet­beli mammutüzem. Ebben a teremben találkoztam a buksifejű négyéves kis Tiborral, aki apjával ott állt a Szlovákia közleke­dési hálózatát ábrázoló plasztikus tér­képnél. Nem akarat innen elszakadni, de érthető is. A térkép körül csillogó vonat zakatol, a szemaforok fényje­leket adnak le, önműködően zárulnak a sorompók, s amikor a vonat az ál­lomáshoz közeledik, kigyúlnak az épület fényei. Kell-e több egy gye­reknek? S hogy a kis Tibort apjá­nak mégis csak siktrült nagynehezen elcsalogatnia, ez nem az ő érdeme, hanem inkább egy korszerű cukor­gyár kb. 3x2 méteres modelljének kö­szönhető. Ez is működik, persze üre­sen fut a sok apró gépezet. „De csak azért — jegyzi meg tréfásan a ma­gyarázó lektor — mert e gyár számá­ra még nem tudtunk kitermelni meg­felelően kicsi cukorrépát". Jobbra tő­le az élelmiszeripar remekei, minden, amit szem-száj megkíván, beszélnek jólétünkről. Igaz, a romlandó dol­gokat a felismerhetetlenségig hű atra­Szlovákia plasztikus térképével. (Foto: Kyselák, Szlovák Múzeum) egy egész Spejbl és Hurvínek jele­netet rögtönöz éppen a mikrofonba. Majd kipróbálja a távírógépet is. Ud­varias kezelője egy-két perc alatt kapcsolja az egyik libereci üzemet, Bačišin elvtárs volt munkahelyét és a gépen máris kopogtatja az egykori munkatársuknak szóló üzenetet. Ti­zenkét állandó színházunk egy-egy makettel, bedíszletezett parányi szín­paddal ad ízelítőt fejlődő színpad­kultúránkról. így a Magyar Területi Színház Jókai „Aranyember" című színjátékának dunai képét mutatja be. A főteremből nyíló két kis helyi­ségben egészségügyünk és oktatásunk kiállítása fogad. Érdemes itt ís el­időzni, mert sokat mond az aránylag szűkreszabott anyag. Üjra csak egy­két kiragadott példa. Szlovákia a né­pesedés terén a Szovjetunió és In­dia mögött az egész világon a har­madik helyen áll. Míg 1937-ben 1000 gyermekből egyéves korig 149,8 halt meg, addig 1955 első felében már csak 47,3. Míg 1945-ben Szlovákiának csak 3 főiskolája volt, 1945-ben már 12-vel büszkélkedhetett. Ösztöndíjak­ra 1945-ben 3 millió 908 ezer korona jutott, 1954-ben pedig 86 millió 817 ezer korona. Hatalmas tehát a fej­lődés ezen a téren is. A sportról, a testnevelésről Sfem feledkezett meg a kiállítás. A látoga­tók nagy érdeklődéssel szemlélik a győzelmi trófeákat, élsportolóink fényképeit. Az ember észre sem ve­szi, hogy többórás nézelődés után visszatért a kiindulópontra. Még egy­szer körülnéz, majd az emlékkönyv felé veszi útját, hogy bejegyezze be­nyomásait. Én elmulasztottam, s itt akarom helyrehozni hibámat. Tömö­ren ezt írtam volna az emlékkönyv­be: A KIÁLLÍTÁS felette meglepett. Mind tartalmi, mind képzőművészeti, installációs és esztétikai szempontból nagyszerű. Pompás anyaga elénk va­rázsolja tíz szabad esztendő minden fontos állomását, bemutatja szülőföl­dünket, a szocialista Csehszlovákia új­arcú, gazdag, nagy utat megtett Szlo­vákiáját. Munkánk megbecsülésére és hazánk forró szeretetére tanít min­ket. Szeretném, ha erről mindenki, aki csak teheti, személyesen meggyő­ződne. Gály Iván Üdvözlő táviratok az albán államünnep alkalmából Mehhiet Seh elvtársnak, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa el­nökének Tirana. Az Albán Népköztársaság államünnepe alkalmából önnek és a Miniszter­tanácsnak a Csehszlovák Köztársaság kormányának nevében és saját ne­vemben is a legszívélyesebb jókívána taimat küldöm. Az elmúlt tíz év alatt az albán nép az Albán Munkapárt vezetésével és a Szovjetunió önzetlen segítségével a népi demokratikus államokkal való testvéri együttműködésben jelentős sikereket ért el az új, magasabb társa­dalmi rend kiépítéséért folytatott igyekezetében. A testvéri albán népnek további sikereket kívánok a szocializmus építésé­ben és a nemzetek közötti tartós békéért vívott harcban. Viliam Široký, a Csehszlovák Köztársaság miniszter­elnöke. Albánia felszabadításának 11. évfordulója alkalmából Václav Dávid, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere üdvözlő táviratot küldött Behar Stilinek, Albánia külügyminiszterének. Az első orosz forradalom 50. évfordulójának ünnepségei Bratislavában Az első orosz forradalom 50. évfor- . dulőjáról, amely megmozgatta az egész világon a dolgozó tömegek forradalmi erőit és előkészítette a talajt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világ­történelmi eseményeihez és amely a forradalmi tapasztalatok gazdag for­rásaivá vált, ünnepi est keretében em­lékeztek meg Szlovákia fővárosának dolgozói. Az ünnepséget Szlovákia Kommunista Pártjának központi, ke­rületi és városi bizottsága, valamint a Szlovák Nemzeti Front KB rendezte november 28-án a bratislavai Nemzeti Színházban. Jelen voltak a Szlovák Nemzeti Front összes szervezeteinek képviselői, az államdíjasok, kitüntetettek és pél­dás dolgozók, a tudomány, kultúra és művészet képviselői, az üzemek és hi­vatalok dolgozói, a fegyveres alaku­latok képviselői és Bratislava dolgozói. A jelenlevők lelkes tapssal fogadták Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjait, Vojtech Daubnert, Pavel Dávidot, Oskár Jelent és Jozef Valót, Milan Rázust és Štefan Šebestát, az SZLKP KB irodájának póttagjait, Jozef Krížt, az SZLKP KB titkárát. František Kubačot, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét, a Megbízot­tak Testületének tagjait, Emília Janeč­ková-Murinovát, a Szlovák Nemzeti Front KB vezető titkárát. Jozef Gajdo­šík megbízottat, a Szlovák Megújhodás Párt főtitkárát, Vincent Pokojný nemzetgyűlési képviselőt, a Szabadság Párt önökét, az SZLKP kerületi, városi és körzeti bizottságainak, valamint a Bratislavai Kerületi és Központi Nem­zeti Bizottságnak képviselőit. Az ünnepi estén részt vettek a bra­tislavai konzuli testület tagjai. Az 1905-ös első orosz forradalom jelentőségéről Jozef Való, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagja mondott ünnepi beszédet. Rámu­tatott azokra a körülményekre, ame­lyek közepette az orosz proletariátus megkezdte első fegyveres felkelését a cárizmus ellen és kiemelte az első orosz íórradalom hatását a forradalmi harcok fejlődésére Oroszországban és az egész világon. Az ünnepi est második részében a jelenlevők kulturális-művészi prog­ramban gyönyörködtek. A szovjet bányászok levele a rozsnyói bányászokhoz A Gömöri Vasércbányák rozsnyói üzemébe e napokban levél érkezett — a dnyepropetrovszki körzet szovjet bá­nyászainak baráti üdvözlete. A krivoj­rogi vasércbányák Kaganovics Bányá­jának Silman tárnájában dolgozó bá­nyászok válasza ez a rozsnyói bányá­szoknak, a szovjet bányásznap alkal­mából küldött jókívánatokra. A rozs­nyói bányászok örömmel olvasták szovjet barátaik szívélyes, őszinte so­rait. A Kaganovics Bánya bányászai levelükben ezeket írják: ,.Amikor olvastuk termelési sikerei­teket és a szovjet bányászok haladó munkamódszereinek alkalmazását, őszintén örvendtünk gyönyörű munka­eredményeiteknek. Minket, a szovjet bá­nyászokat a testvéri szövetség szoros kapcsai fűznek egymáshoz, ami a nem­zetek közötti békéért vívott közös har­cunkban, az új élet építésében nyilvá­nul meg. Forró üdvözleteket küldünk Nektek és minden jót kívánunk. Nap-' ról napra erősödjék barátságunk, éljenek a Szovjetunió és Csehszlová­kia békés, boldog életet építő nemze­tei!" És mivel a Kaganovics Bánya dol­gozói osztozni akartak örömükben a rozsnyói bányászokkal, levelükben megírták, hogy bányájuk munkakollek­tívája határidő előtt két hónappal tel­jesítette az egész évi tervet minden munkamuta/tójában. Bányásztelepük életéről is írnak, amely minden ké­nyelemmel berendezett városkát juttat eszünkbe. Nemsokára új mozi nyílik és kultúrotthon. „Boldogan élünk — írják a szovjet bányászok — és áldo­zatkészen dolgozunk szeretett hazánk jólétéért". Teljesítették az évi tervet A prakovcei gépgyár mechanikai részlege az évi tervet november 28-án 13 órakor teljesítette. A részleg kol­lektívája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére ígéretet tett, hogy az évi tervet december l-ig tel­jesíti. Az eredményt főként annak a ver­senynek köszönhetik, amely már jó ideje folyik az üzemek között. A mun­ka jó megszervezésében nagy része van a mechanikai részleg vezetőjének Štefan Kašicky elvtársnak. Feladatai­kat kiválóan teljesítették: Chorvát és Kohan esztergályosok, Poholsky és ímling marósok, Hlaváč és Müller ki­váló dolgozók. (Tudósítónktól.) Hl Rí A TRNAVAI Kovosmaltban a jövő évben 29,5 százalékkal több mosógépet gyártanak, mint az idén. Viljanykaly­hákból 20,7 százalékkal akarnak töb­bet gyártani. MALINYINA munkamódszerét Szlovákiában 11 ezer fejőstehénnél al­kalmazzák. A tanyi és nyárasdi szövet­kezetekben e szovjet módszer béve­zetéjséve] tehenenként átlag 9 liter te­jet fejnek naponta. A VILLANYÁRAM fogyasztása télen 30 százalékkal emelkedik. A villany­művek jól felkészültek a fokozott fel­adatok teljesítésére. Majdnem minden hőerőműben elvégezték már a gene­ráljavításokat és 20—46 napra bizto­sították a szénkészletét. A RIMASZOMBATI RISO-üzemben már ötödik hete a második ötéves terv feladatait végzik. A karácsonyi vásár­ra 12-féle kompótot, nyolc-féle dzse­mot, hat-féle lekvárt és tizenhat-féle zöldségkonzervet készítettek. ECUADOR északi részén Del Imbam­bura tartományban a földrengés nagy károkat okozott. A házak 80 százaléka lakhatatlan. A csehszlovák vöröske­reszt 20 ezer korona értékű ajándékot küldött az ottani lakosság megsegíté-

Next

/
Thumbnails
Contents