Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-30 / 287. szám, szerda

ússza 1955 november 30. /Qlt ol utunkat felmérheted — JÓL FIGYELJENEK kérem. Ezen a térképen nem gyúl annyi zöld fény, ahány szövetkezetet alakítottunk Szlovákiában ... — Fontos az, hogy a valóságban annyi szövetkezetünk van, amennyit a szám jelez — hangzik a fiatal, s tagadhatatlanul csinos lektornö magyarázó válasza, amely az előtte álló, tamáskodó, mindent aprólékosan megfigyelő, szemüveges fiatalembernek szól. E rövid párbeszédnek „A boldog Szlovákia tív éve a szocialista Csehszlovákiában" kiállításon voltam tanúja. Ott álltak a tágas kiállítási előcsarnok nagyméretű, elasztikus térképe előtt, amelyen különböző színű kis fények állandó harmonikus felvillanása érzékelteti, hogy a szabad tíz év alatt hány üzem, villanyerőmü, kultúrintézmény és ... szövetkezet létesült Szlovákiában. Bár az újságíró egyik motorja, hajtóereje a kíváncsiság, mégsem tudtam magam rászánni, hogy ellenőrizzen a kételkedő fiatalember szavait. A térkép kísérő szövege Szerint ugyanis egy évtized alatt 1464 szövetkezet alakult s így ugyanennyi lámpácskát kellett volna összeszámolnom. Egyszóval igen okosnak találtam a lektor elvtársnő válaszát és számlálás helyett inkább az elém táruló kiállítást kezdtem csodálni. Már maga az előcsarnok is szemgyönyörködtető, nagyszabású látvány. Az említett térkép alatt egy lépcsős emelvényen a hegyláncok közé zárt Vág völgye, az árvái tó és a sok erőmű kicsinyített mását varázsolták elénk ügyes kezek, S ahogy az egyik miniatűr villanyerőműtől a másikig kúszik a kék neonfény, a folyam útját jelezve, kis lámpácskák sárgás fénye lobban fel az erőművek környékén. Az ember órákig elnézné a fény játékát azzal a jóleső érzéssel, hogy ez a kis mű tíz éves utunk nagy tetteinek egyikét jelzi. Talán nem itt kellene kezdeni a kiállítás megtekintését, rendezői talán záróakkordnak szánták, de senki sem állja, hogy előbb ne ezt vegye szemügyre. S jól van ez így. Mert utána az első panelek, képek, diagramok döbbenetesen hatnak a szemlélőre. Lőrincz Gyula akadémiai festő „Kivándorlók" című, magávalragadó élethüségű és művészi erejű hatalmas méretű képe a látogatót a nyomor, éhség és kivándorlás országába, a kapitalista múlt Szlovákiájába vezeti. Itt minden kép, minden szó vádol. Vádol a végrehajtási parancs, a ruhaakasztót áruló toprongyos kisgyerek, az éhezők fonnyadt arca, a nyomortanyák égbekiáltó piszka, s vádolnak a számok is. Harminc év alatt 600 ezer ember hagyta ott szülőföldjét és vándorbottal a kezében elindult távoli or- I szagok felé azzal a reménnyel, hogy megismeri a foszlós kenyér ízét... A KÖVETKEZŐ panelek si a kivándorlásról beszélnek. De másfajta kivándorlásról. Itt már az ún. Szlovák Állam „paradicsomi" életét eleveníti fel a kiállítási anyag. „Kivándoroltak" akkor nemcsak a Reichba kényszermunkára hurcolt tízezrek, de kivándoroltatták az ország minden kincsét, vitték a búzát,'a cukrot, a fát, s mindent, amit csak el lehetett rabolni. A fizetség értéktelen papír, inflációs márka. volt. A háború vége felé már több, mint 7 milliárd koronával tartozott a hitleri Németország Szlovákiának. A Tiso-uralom a biztos csőd útján vezette az államot. S hogy ez nem következett be, azt a szovjet föld fiainak köszönhetjük, akiknek egyik fegyvere ott látható a kiállítás kis üvegszekrényében. A szovjet ember, a szovjet fegyver tett pontot a múlt után, amelyet egy dolgozó sem kíván vissza. Elgondolkozva nézem a fegyvert, amely a szememben nem gyilkoló eszköz, hanem védelmező jóbarát, és elfog a biztonság érzése. A szomszédos teremből hangok szűrődnek ki, mintha heti híradót vetítenének. Amikor belépek, észreveszem tévedésemet. A téglaalakú terem hátsó falát a köztársaság bordószínű, üveggel takart térképe fedi, s nyilak mutatják rajta a felszabadító szovjet hadsereg útját. Az egyes hadmozdulatokat eleveníti fel az ügyesen elrejtett hangszóró szava. A moszkvai rádióban tizenegy évvel ezelőtt elhangzott hadseregparancsokat halljuk, a csata zaját és a díszsortüzeket. A térEgy sikeres kiállítás margójára képen élénk piros fény önti el a felszabadított részeket, két oldalán pedig az új életet kezdő városok képét. S amikor már az egész ország szabad, fényben úszik a térkép, felhangzónak az Internacionálé ütemei — elszorul az ember torka, kiegyenesedik dereka és meleg, jó érzéssel felrsiílun a szeme. .4 romok és üszök helyén új élet fakadt. Erről, a szabadság első nehéz, harcos éveiről beszél a terem. Pillantásom végigfu: a háború borzalmas pusztításairól tanúskodo fényképsorozalon, a feltépett vasúti síneken, a folyómederbe robbantott hidakon, a bon.bahasitotta lakóházakon. Egy adaton megakad a szemem: Szlovákia háborús kára 114,5 milliárd korona. Hogy hozzávetőleges képet alkothassunk az ősszegről, ezt olvashatjuk: minden négytagú családnak jutott volna belőle házra, autóra. .'1 szemközti falon a kassai kormányprogramot, a toldos-'W, az ál pák helyettesítik, de így is ínycsiklandozó az egész kirakat. És most gyerünk sürgősen a mezőgazdaság fejlődését bemutató terembe. A látogatók elnézik a hat lóerős kultiváló-traktort, a kukorica és más növények sok fajtáját, érdeklődéssel olvassák a tablók meggyőző adatait. A farkasdiak lepődnének meg a legjobban, ha eljönnének. Mert itt a kiállításon gyufaskatulya nagyságú házakból felépítették a falu pontos mását. Mégpedig nem is egyet, hanem kettőt. Az egyik Farkasd a múlté, a másik, a tagosítás utáni, a ma és a jövő faluja. VÉGIGNÉZEM a kiállítás faiparral foglalkozó részét s útam a kultúra termébe visz. Ez az irodalom, zene, film, képzőművészet, színház és rádió világa. Aki akarja énekelhet, szavalhat a mikrofonba, néhány pillanat múlva viszonthallhatja hangszalagra vett hangját. A fiatal Bačišin György A kiállítási előcsarnok, \ lamosítást, a háborús bűnösök elítélését, az 1946. évi választásokat, majd a kétéves tervet, az újjáépítés kezdeteit eleveníti fel a kiállított anyag. Egy emelettel feljebb az 1948-as februári eseményekről számol be a kiállítás, s szinte jelképesen innen vezet az út az ipar hatalmas fellendülését nagy erővel tudatosító két kisebb helyiségbe, maid egy tágas nagy terembe. Megcsodálom a gombnyomásra működő, egészen élethű Donbasz-kombájnt és egy ércfeldolgozó üzem modelljét. AZ EGYES IPARÁGAK és a közlekedés ugrásszerű fejlődéséről'beszél a nagy terem. Hosszas tanulmányozást igényelnének a számok, grafikonok, forgó panelek. Egy újságcikkben mindenről beszámolni nem lehet, de egykét adatot mégis meg kell említenem. A szlovákiai építőipar például az ötéves terv alatt annyi homokot, kavicsot és követ igényelt, hogy ebből egy új Sztálin-csúcsot emelhetnénk, mondjuk a Csallóközben. Nem csekélység ez, hiszen köztársaságunk legmagasabb hegye 2663 méter magas. A következő szám is elképesztő: Szlovákiában annyi új üzem épült, hogy ha egymás mellé állítanánk és az egyes . gyári termek szélességét tíz méternek vennénk, akkor Bratislavától Vrútkyig nyúlna ez a képzeletbeli mammutüzem. Ebben a teremben találkoztam a buksifejű négyéves kis Tiborral, aki apjával ott állt a Szlovákia közlekedési hálózatát ábrázoló plasztikus térképnél. Nem akarat innen elszakadni, de érthető is. A térkép körül csillogó vonat zakatol, a szemaforok fényjeleket adnak le, önműködően zárulnak a sorompók, s amikor a vonat az állomáshoz közeledik, kigyúlnak az épület fényei. Kell-e több egy gyereknek? S hogy a kis Tibort apjának mégis csak siktrült nagynehezen elcsalogatnia, ez nem az ő érdeme, hanem inkább egy korszerű cukorgyár kb. 3x2 méteres modelljének köszönhető. Ez is működik, persze üresen fut a sok apró gépezet. „De csak azért — jegyzi meg tréfásan a magyarázó lektor — mert e gyár számára még nem tudtunk kitermelni megfelelően kicsi cukorrépát". Jobbra tőle az élelmiszeripar remekei, minden, amit szem-száj megkíván, beszélnek jólétünkről. Igaz, a romlandó dolgokat a felismerhetetlenségig hű atraSzlovákia plasztikus térképével. (Foto: Kyselák, Szlovák Múzeum) egy egész Spejbl és Hurvínek jelenetet rögtönöz éppen a mikrofonba. Majd kipróbálja a távírógépet is. Udvarias kezelője egy-két perc alatt kapcsolja az egyik libereci üzemet, Bačišin elvtárs volt munkahelyét és a gépen máris kopogtatja az egykori munkatársuknak szóló üzenetet. Tizenkét állandó színházunk egy-egy makettel, bedíszletezett parányi színpaddal ad ízelítőt fejlődő színpadkultúránkról. így a Magyar Területi Színház Jókai „Aranyember" című színjátékának dunai képét mutatja be. A főteremből nyíló két kis helyiségben egészségügyünk és oktatásunk kiállítása fogad. Érdemes itt ís elidőzni, mert sokat mond az aránylag szűkreszabott anyag. Üjra csak egykét kiragadott példa. Szlovákia a népesedés terén a Szovjetunió és India mögött az egész világon a harmadik helyen áll. Míg 1937-ben 1000 gyermekből egyéves korig 149,8 halt meg, addig 1955 első felében már csak 47,3. Míg 1945-ben Szlovákiának csak 3 főiskolája volt, 1945-ben már 12-vel büszkélkedhetett. Ösztöndíjakra 1945-ben 3 millió 908 ezer korona jutott, 1954-ben pedig 86 millió 817 ezer korona. Hatalmas tehát a fejlődés ezen a téren is. A sportról, a testnevelésről Sfem feledkezett meg a kiállítás. A látogatók nagy érdeklődéssel szemlélik a győzelmi trófeákat, élsportolóink fényképeit. Az ember észre sem veszi, hogy többórás nézelődés után visszatért a kiindulópontra. Még egyszer körülnéz, majd az emlékkönyv felé veszi útját, hogy bejegyezze benyomásait. Én elmulasztottam, s itt akarom helyrehozni hibámat. Tömören ezt írtam volna az emlékkönyvbe: A KIÁLLÍTÁS felette meglepett. Mind tartalmi, mind képzőművészeti, installációs és esztétikai szempontból nagyszerű. Pompás anyaga elénk varázsolja tíz szabad esztendő minden fontos állomását, bemutatja szülőföldünket, a szocialista Csehszlovákia újarcú, gazdag, nagy utat megtett Szlovákiáját. Munkánk megbecsülésére és hazánk forró szeretetére tanít minket. Szeretném, ha erről mindenki, aki csak teheti, személyesen meggyőződne. Gály Iván Üdvözlő táviratok az albán államünnep alkalmából Mehhiet Seh elvtársnak, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Tirana. Az Albán Népköztársaság államünnepe alkalmából önnek és a Minisztertanácsnak a Csehszlovák Köztársaság kormányának nevében és saját nevemben is a legszívélyesebb jókívána taimat küldöm. Az elmúlt tíz év alatt az albán nép az Albán Munkapárt vezetésével és a Szovjetunió önzetlen segítségével a népi demokratikus államokkal való testvéri együttműködésben jelentős sikereket ért el az új, magasabb társadalmi rend kiépítéséért folytatott igyekezetében. A testvéri albán népnek további sikereket kívánok a szocializmus építésében és a nemzetek közötti tartós békéért vívott harcban. Viliam Široký, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke. Albánia felszabadításának 11. évfordulója alkalmából Václav Dávid, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere üdvözlő táviratot küldött Behar Stilinek, Albánia külügyminiszterének. Az első orosz forradalom 50. évfordulójának ünnepségei Bratislavában Az első orosz forradalom 50. évfor- . dulőjáról, amely megmozgatta az egész világon a dolgozó tömegek forradalmi erőit és előkészítette a talajt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi eseményeihez és amely a forradalmi tapasztalatok gazdag forrásaivá vált, ünnepi est keretében emlékeztek meg Szlovákia fővárosának dolgozói. Az ünnepséget Szlovákia Kommunista Pártjának központi, kerületi és városi bizottsága, valamint a Szlovák Nemzeti Front KB rendezte november 28-án a bratislavai Nemzeti Színházban. Jelen voltak a Szlovák Nemzeti Front összes szervezeteinek képviselői, az államdíjasok, kitüntetettek és példás dolgozók, a tudomány, kultúra és művészet képviselői, az üzemek és hivatalok dolgozói, a fegyveres alakulatok képviselői és Bratislava dolgozói. A jelenlevők lelkes tapssal fogadták Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjait, Vojtech Daubnert, Pavel Dávidot, Oskár Jelent és Jozef Valót, Milan Rázust és Štefan Šebestát, az SZLKP KB irodájának póttagjait, Jozef Krížt, az SZLKP KB titkárát. František Kubačot, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét, a Megbízottak Testületének tagjait, Emília Janečková-Murinovát, a Szlovák Nemzeti Front KB vezető titkárát. Jozef Gajdošík megbízottat, a Szlovák Megújhodás Párt főtitkárát, Vincent Pokojný nemzetgyűlési képviselőt, a Szabadság Párt önökét, az SZLKP kerületi, városi és körzeti bizottságainak, valamint a Bratislavai Kerületi és Központi Nemzeti Bizottságnak képviselőit. Az ünnepi estén részt vettek a bratislavai konzuli testület tagjai. Az 1905-ös első orosz forradalom jelentőségéről Jozef Való, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagja mondott ünnepi beszédet. Rámutatott azokra a körülményekre, amelyek közepette az orosz proletariátus megkezdte első fegyveres felkelését a cárizmus ellen és kiemelte az első orosz íórradalom hatását a forradalmi harcok fejlődésére Oroszországban és az egész világon. Az ünnepi est második részében a jelenlevők kulturális-művészi programban gyönyörködtek. A szovjet bányászok levele a rozsnyói bányászokhoz A Gömöri Vasércbányák rozsnyói üzemébe e napokban levél érkezett — a dnyepropetrovszki körzet szovjet bányászainak baráti üdvözlete. A krivojrogi vasércbányák Kaganovics Bányájának Silman tárnájában dolgozó bányászok válasza ez a rozsnyói bányászoknak, a szovjet bányásznap alkalmából küldött jókívánatokra. A rozsnyói bányászok örömmel olvasták szovjet barátaik szívélyes, őszinte sorait. A Kaganovics Bánya bányászai levelükben ezeket írják: ,.Amikor olvastuk termelési sikereiteket és a szovjet bányászok haladó munkamódszereinek alkalmazását, őszintén örvendtünk gyönyörű munkaeredményeiteknek. Minket, a szovjet bányászokat a testvéri szövetség szoros kapcsai fűznek egymáshoz, ami a nemzetek közötti békéért vívott közös harcunkban, az új élet építésében nyilvánul meg. Forró üdvözleteket küldünk Nektek és minden jót kívánunk. Nap-' ról napra erősödjék barátságunk, éljenek a Szovjetunió és Csehszlovákia békés, boldog életet építő nemzetei!" És mivel a Kaganovics Bánya dolgozói osztozni akartak örömükben a rozsnyói bányászokkal, levelükben megírták, hogy bányájuk munkakollektívája határidő előtt két hónappal teljesítette az egész évi tervet minden munkamuta/tójában. Bányásztelepük életéről is írnak, amely minden kényelemmel berendezett városkát juttat eszünkbe. Nemsokára új mozi nyílik és kultúrotthon. „Boldogan élünk — írják a szovjet bányászok — és áldozatkészen dolgozunk szeretett hazánk jólétéért". Teljesítették az évi tervet A prakovcei gépgyár mechanikai részlege az évi tervet november 28-án 13 órakor teljesítette. A részleg kollektívája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére ígéretet tett, hogy az évi tervet december l-ig teljesíti. Az eredményt főként annak a versenynek köszönhetik, amely már jó ideje folyik az üzemek között. A munka jó megszervezésében nagy része van a mechanikai részleg vezetőjének Štefan Kašicky elvtársnak. Feladataikat kiválóan teljesítették: Chorvát és Kohan esztergályosok, Poholsky és ímling marósok, Hlaváč és Müller kiváló dolgozók. (Tudósítónktól.) Hl Rí A TRNAVAI Kovosmaltban a jövő évben 29,5 százalékkal több mosógépet gyártanak, mint az idén. Viljanykalyhákból 20,7 százalékkal akarnak többet gyártani. MALINYINA munkamódszerét Szlovákiában 11 ezer fejőstehénnél alkalmazzák. A tanyi és nyárasdi szövetkezetekben e szovjet módszer bévezetéjséve] tehenenként átlag 9 liter tejet fejnek naponta. A VILLANYÁRAM fogyasztása télen 30 százalékkal emelkedik. A villanyművek jól felkészültek a fokozott feladatok teljesítésére. Majdnem minden hőerőműben elvégezték már a generáljavításokat és 20—46 napra biztosították a szénkészletét. A RIMASZOMBATI RISO-üzemben már ötödik hete a második ötéves terv feladatait végzik. A karácsonyi vásárra 12-féle kompótot, nyolc-féle dzsemot, hat-féle lekvárt és tizenhat-féle zöldségkonzervet készítettek. ECUADOR északi részén Del Imbambura tartományban a földrengés nagy károkat okozott. A házak 80 százaléka lakhatatlan. A csehszlovák vöröskereszt 20 ezer korona értékű ajándékot küldött az ottani lakosság megsegíté-