Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-27 / 285. szám, vasárnap

4 III SZ0 1955. november 27. Csehszlovák kormányküldöttség Kairóban Kairó (ČTK) — Az egyiptomi kor­mány meghívására november 25-én többnapos látogatásra Kairóba érke­zett egy csehszlovák kormányküldött­ség dr. Richard Dvoŕák külkereske­delmi miniszter vezetésével. A csehszlovák küldöttséget a repü­lőtéren Abu Noszeir egyiptomi keres­kedelmi és iparügyi miniszter, Haszan Ragab tábornok, a honvédelmi mi­niszter helyettese, és más egyiptomi kormánytényezők, valamint dr. Arnošt Karpišek egyiptomi cseh­szlovák követ, D. Sz. Szolod kairói 1 szovjet nagykövet és a kairói diplo­máciai testület más képviselői üdvö­zölték. Dehler közvetlen tárgyalásokat kíván Nyugat-Németország és a Szovjetunió között A bonni kormánykoalícióban az utóbbi időben súlyos belső feszültség tapasztalható. A feszültség elsősorban a Kereszténydemokrata Unió és a Sza­bad Demokrata Párt között keletke­zett, mert Dehler nyíltan szembefor­dult a párizsi szerződésekkel, amelyek — véleménye szerint — akadályozzák a ke t Németország újraegyesítését. Súlyosbította a helyzetet Adenauer le­vele, amelyet a Szabad Demokrata Párthoz intézett. Bonni politikai körök szerint Adenauer e levelében azt kö­vetelte a demokrata párttól: vagy fel­tétel nélkül támogassa a kormány kül­politikáját, vagy lépjen ki a kormány­koalícióból. „Ismét válságban van a bonni ko­alíció — írja a Neue Rhein-Zeitung. Dehler külpolitikai elképzelése és Bonn hivatalos tervei különböznek egymás­tól. Dehler követelései: közvetlen tár­gyalások Bonn és Moszkva között az újraegyesítésről, a párizsi egyezmé­nyek revíziója, nagykövetek cseréje a Kínai Népköztársasággal — mindez vörös posztóként hat a Keresztény­demokrata Unióra." A Telegraf című lap Adenauer le­velére utalva kijelenti: „A Keresztény­demokrata Unió bizonyos része arra törekszik, hogy a Szabad Demokrata Pártot kiszorítsa a koalícióból." A Szabad Demokrata Párt bajoror­szági tartományi szervezete távintban szólította fel a párt vezetőségét, hogy utasítsa el Adenauer ultimátumszerű kôveteléseľt, s a kormánykoalíció fenn­maradására való tekintet nélkül foly­tassa a bonni politikával szemben meg­kezdett bírálatát. — Ha a Kereszténydemokrata Unió kitart azon álláspontja mellett, hogy Németország újraegyesítése egyelőre kizárólag a négy nagyhatalom ügye, akkor ezen az alapon nem folytatód­hat a kormánykoalíció együttműködé­se" — írja a párt sajtószolgálatának jelentése. A DPA jelenti: Adenauer szövetségi kancellár a Szabad Demokrata Párthoz írt második levelében újból felvetette a kérdést, hajlandó-e a párt a szö­vetségi kormány külpolitikáját tovább­ra is támogatni, vagy sem. A genfi külügyminiszteri értekezlet eredményeinek további sajtóvisszhangja A lapok világszerte továbbra is élén­ken kommentálják a genfi külügymi­niszteri értekezlet eredményeit. „Dullesnek a genfi értekezletről mondott rádióbeszéde azt bizonyítja — írja a New York limesben James Warburg ismert amerikai publicista é6 bankár —, hogy katonai visszaszorí­tási politikánk zsákutcába került..." A német kérdésnek a genfi külügy­miniszteri értekezleten történt meg­vitatásáról szólva Warburg ezt írja: Dulles genfi álláspontja egyértelmű volt annak kijelentésével, hogy nem lehet tenni semmit a hidegháború okozta európai feszültség enyhítéséért, ha Oroszország nem járul hozzá ah­hoz, hogy Németországot a nyugati feltételek alapján egyesítsék ... Most már bebizonyosodott: teljesen elhibázott az a gondolat, hogy Orosz­ország elfogadja ezt, ha szembekerül az erő helyzetén alapuló politikával. Mi öt évig kergettük ezt az ábrándot. Még ma is kergetjük. Az eredmény az, hogy zsákutcába kerültünk és amíg ez fennáll, az idő szemlátomást az oroszoknak dolgozik. A „New Statesman and Nation" cí­mű angol hetilap megállapítja, hogy 1949 óta a Nyugatnak ,.sohasem volt realisztikus politikája Németország új­raegyesítésének kérdésében, minthogy a nyugatnémet hadsereg megteremtése volt mindig diplomáciájának fő célja". A nyugat-németországi helyzetről szólva a folyóirat megjegyzi: „Előbb vagy utóbb elérkezhet az a pillanat, amikor Németország vezetői (értsd Nyugat-Németország — a szerk.) ké­szek lesznek az Össznémet Tanács lét­rehozásáról szóló orosz javaslatot el­fogadni. Készeknek kell lennünk erre a lehetőségre és most, hogy po­litikánk kátyúba jutott, új politikát kell keresnünk." Faure kormánya újból felvetette a bizalmi kérdést Amint a párizsi l/ipok megállapít­ják, Faure miniszterelnök és a fran­cia nemzetgyűlés között döntő erő­próbára kerül sor. A kormány elha­tározta, hogy felveti a bizalmi kér­dést azzal a napirendi javaslattal szemben, amelyet péntek délelőtt a parlamenti pártcsoportok elnökeinek értekezlete magáévá tett. A . minisz­terelnök ugyanis ezen az értekezleten azt javasolta, hogy elsőnek a válasz­tások időpontjának kérdését tárgyal­ják a nemzetgyűlésben és csak azután kerüljön sor az interpellációs vitára. A miniszterelnök azonban vereséget szenvedett, s álláspontját csak a „mérsékeltek" és az MRP képviselői támogatták. A kommunisták, a szocia­listák, a radikálisok, az UDSR és a pa­rasztpárt képviselői ellene foglaltak állást. A miniszterelnök a nemzetgyűlés péntek délutáni ülésének megnyitása után azonnal bejelentette, hogy fel­veti a bizalmi kérdést. A bizalmi sza­vazásra kedden kerül sor. E fordu­lat jelentőségét csak úgy lehet meg­érteni, ha ismertetjük a péntek dél­előtt folyamán gyors egymásutánban következő eseményeket. Mindenekelőtt is a nemzetgyűlés választójogi bizottsága 28 szavazatta! 12 ellenében úgy határozott, hogy a választókerületek új megállapítására vonatkozó vitát elnapolja és előbb Faure miniszterelnök véleményét hall­gatja meg. Azután következett a pártcsoportok elnökeinek értekezlete, 1 amelyen elvetették a miniszterelnök javaslátát. Ezt követően összeült a minisztertanács, amely felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy vesse fel a bizalmi kérdést. A minisztertanács ugyancsak felhatalmazta a miniszter­elnököt, hogy törvényjavaslatot ter­jesszén elő, amely január másodika helyett 1956 február 16-ra tűzi ki a jelenlegi törvényhozás megbízásának lejártát. Ennek következményeként a választásokat — kétfordulós vá'asztá­sok esetén — február 5-én és 12-én, illetve egyfordulós választásom ese­tén február 12-én tartanák. Faure szerint ez a haladék lehetővé kell, hogy tegye a parlament számára, hogy december 31-ig eldöntse, milyen vá­lasztási rendszer szerint tartsák meg a legközelebbi általános választásokat. Ha ezt a parlament az »év \ égéig nem tudja eldönteni, akkor a válasz­tásokat az 1951. évi törvény, vagyis a listakapcsolás alapján tartják meg. Végeredményben — mint a Le Mon­de péntek esti számában megalapít­ja — ezek a fejlemények oda vezet­tek, hogy a parlamentnek most vá­lasztania kell a választások korsi meg­tartása és a kormányválság Között. Az atomenergia felhasználása a Csehszlovák Köztársaságban A z ipari termelés fejlődésének mai rohamos ütemét látva, a népgazdaságban való minden különö­sebb szakismeret nélkül mindenkinek rá kell jönnie arra, hogy nincs már messze az az idő, amikor a szokásos energiaforrások eddigi lehetőségei n^i tudják kielégíteni az ipar fokozott kö­vetelményeit. Ezért minden állam­nak, amely a felelősség érzésével te­kint a jövőbe, már ma mérlegelnie kell azt, hogy milyen intézkedéseket kell tennie, hogy az energiahiány ne ve­szélyeztesse _ a folyamatos termelést. A tüzelőanyag világkészletei a mos­tani magas kiaknázás mellett gyorsan csökkennek. Ez kizárja ennek a prob­lémának szén- vagy naftahajtású vil­lanytelepek nagyméretű építkezésével való megoldását. Az új energiaforrásnak fedeznie kell a szükséges energia­mennyiséget és fel kell szabadítania a szenet és a naftát a vegyiipar részére. Természetes, hogy fedeznie kell a világszükségletet, legkevesebb néhány évszázadra. Talán csaknem felesleges itt ismételni, hogy az atomenergia ezeket a követelményeket teljesíti. Köztársaságunk a fejlett ipari or­szágok közé tartozik s iparának fej­lődését biztosítja a szocialista terv­gazdálkodás. Az iparral egyidejűleg nö­vekszik a' legjobban használt energia­fajta, a villanyáram fogyasztása is. Ha segítségül vesszük a statisztikát, ak­kor meggyőződünk arról, hogy 1937­től 1953-ig. hazánkban a villanyáram termelése kb. háromszorosára emel­kedett és a további növekedés több, mint 11 százalékot tesz ki évenként. Valamennyien tanúi vagyunk Csehszlo­vákiában az új víz- és gőzhajtású vil­lanyművek építésének, amelyeknek biztosítaniok kell a fokozott' áramfo­gyasztást. Csakhogy ebben az irányban lehető­ségeink eléggé korlátozottak. Nincse­nek elég bővizű folyóink, hogy nagy vízvillanytelepeket építhessünk. Ipa­runk jelentős mértékben kimerítette a hozzáférhető szénlelőhelyeket és ezért meg kell kezdeni a mélyebben fekvő szénrétegek fejtését, a kevésbé kiadós és értékes készletek felhasználását, ami a villanyáram termelését megdrá­gítja, A nafta nem jön tekintetbe mint tüzelőanyag villanytelepeink számá­"\/f indezeket a körülményeket, ösz­szefoglalta beszámolójában az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó genfi értekezleten dr. Šev­čík csehszlovák küldött, amikor rámu­tatott arra, hogy miért érdeke Cseh­szlovákiának az atomenergetika fej­lesztése. A továbbiakban ismertette, hogy 1965-ig ugyan a villanyáram túl­nyomó részét az eddigi módon fogjuk termelni, de ezután a termelés továb­bi növekedését atomvillanytelepek épí­tésével kell majd biztosítani. A becs­lések alapján atomvillany telepeink 1970-ben kb. 20 milliárd kilowattóra áramot, 1975-ben pedig 60 milliárd kilowattóra áramot fognak szolgáltat­ni. Ügy tűnik, hogy ezzel a villany­árammal való ellátás ,.egész problémá­ja a jövőben megoldódik hazánkban. Hiszen elegendő mennyiségű uránnal és más olyan nyersanyaggal rendel­kezünk, amelyek az atomreaktorok építéséhez szükségesek, úgyhogy fel­építjük az atomvillanyteiepeket, ame­lyeknek terveit megkapjuk a Szov­jetuniótól és minden gondtól mentve vagyunk! Csakhogy ez a valóságban nem olyan egyszerű, mivel a felépí­tett villanytelepet feltétlenül üzembe kell helyezni és üzemben kell "irtain és ebben van éppen a fő nehézség. Magának az atomüzemanyagnak ki­dolgozása — legyen szó akár az urán termelí-ésől uránércből, akár pedig a felhasznált uránrudakról a plutónium­nak kiválasztásáról — nagyon bonyo­lult technikai eljárást követel, aminek megvalósítására nem vagyunk ellát­va a szükséges berendezéssel és ezen a. téren eddig nincsen semmilyen ta­pasztalatunk. Az uránreaktor műkö­désekor keletkező hasadó anyagokat nem lehet valahol halomra rakni, mint ahogyan azt a szénből keletkezett ha­muval tesszük. Rádióaktív kisugárzá­sukkal egyrészt veszélyeztetnék a la­kosság egészségét, másrészt ez nem volna egyáltalán gazdaságos, mivel eb­ből az anyagból rádioizótópokat lehet nyerni, amelyek sok esetben segítsé­get jelenthetnek tudományunknak és iparunknak. Ezenkívül a hasadó anya­gok feldolgozása nagyon tökéletes be­rendezéseket és szakképzett dolgozó­kat követel meg. S van még sok ha­sonló nehézség. Atommagfizikánk szervezett fejlődé­se csak az 1948-as év után követke­zett be. Megalapítottuk a nukleáris fizika laboratóriumát, amiből később kifejlődött a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fizikai Intézete az atom­magfizika és rádiókémia speciális munkahelyeivel. Figyelmet kezdünk fordítani a káderek előkészítésére a prágai Károly-egyetemen az atom­magfizika tanulmányozásának beveze­tésével és egyes főiskolai végzettségű tanulóknak a Szovjetunióba való kikül­désével, ahol lehetőségük nyílik szak­ismereteik bővítésére. T")e minden kezdeti siker ellenére még nagyon hosszú ideig kel­lene várnunk első villanytelepünkre, államunknak nagy összegeket, kellene fordítania a kísérletek végzésére és ezenkívül fizikusainknak sok esetben olyan ismeretekre kellene szert ten­niök. amelyek más országok tudósai és technikusai előtt már ismertek. Ezért ez év januárjában nagyon jó­kor jött a Szovjetuniónak az az aján­lana, hogy az atomenergia békés fel­használásának terén tudományos, tech­nikai és termelési segítséget nyújt néhány népi demokratikus államnak, köztük köztársaságunknak is. Kormá­nyunk természetesen elfogadta ezt az ajánlatot, mivel igen jelentős pénz­összegek megtakarítását teszi lehetővé és az atomvillanytelephez vezető utun­kat lényegesen megrövidíti. így 1955 áprüisában tudományos dolgozóinknak a Szovjetunióban tett látogatásakor egyezményt kötöttek, amelynek alap­ján a Szovjetunió segít a kutatás sza­kaszán a kezdeti nehézségek legyőzé­sében és lehetővé teszi számunkra a munka megkezdését a sokéves ku­tatási múlttal rendelkező államok tu­dományos színvonalán. Az egyezmény alapján további dolgozó­kat képezünk ki építendő atomvillany­telepeink részére. Ezenkívül az atom­máglyában olyan rádioizotópokat is termelhetünk, amelyeket rövid életké­pességük miatt nem tudunk a Szov­jetunióból behozni és amelyekre or­vosaink nagy érdeklődéssel várnak. A segítség keretében ciklotront is ka­punk az atomrészecskék mozgásának meggyorsítására, hogy elérjék a 25­mega-elektronvoltot. Ez az atommág­lyával együtt, nélkülözhetetlen až atommagfizikai kutatasok szakaszán. Mindezt díjtalanul kapjuk. A szovjet főiskolákon és a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának intézeteiben kiképezhetjük a szükséges szakembe­reket. Ilyen nagyvonalú segítséget ilyen kedvező feltételek mellett, minden politikai és gazdasági kikötés nélkül, egyetlen kapitalista állam sem nyúj­tana partnerének. J^öztársaságunk a Szovjetunió se­gítségét értékeli és megtesz minden intézkedést, hogy teljes mér­tékben kihasználja ezt a segítséget.. Az atomenergia-kutatás és békés fel­használása kérdéseivel foglalkozó kor­mánybizottság döntése alapján 1955 július 1-én megalakult az Atommag­fizikai Intézet, amely összpontosítja e szakasz valamennyi munkahelyeit. Kellő számú új dolgozót egy főiskola és szakközépiskolák létesítésével biz­tosítunk. Ezekben az iskolákban spe­ciálisan az atommagfizikával foglal­koznak. Tanfolyamokat és előadásokat készítenek elő más szakmák szakem­bereinek átiskolázására. Tudományos dolgozóink küldöttsége részt vett a múlt év augusztusában Genfben ren­dezett, az atomenergia békés felhasz­nálásával foglalkozó nemzetközi érte­kezleten. Mindez azt bizonyítja, hogy az atomenergia békés felhasználásá­nak hazánkban nagy' jelentőséget tu­lajdonítanak. Természetesen nálunk eddig a gyakorlatban csak azokat a rádioizotópokat használják, amelyeket a Szovjetunióból hozunk be. De alkal­mazásuk nem korlátozódik csupán a tudományos kutatásra és az orvosi munkahelyekre, ahogyan ez egy-két évvel ezelőtt volt, hanem egyre szé­lesebb méretekben teret hódít, az ipari termelésben is. A rádióaktív kobalt és irídium előnyös sajátosságaikkal kiszo­rítják a bonyolult és kényes röntgen­műszereket, amelyeket eddig az önt­vények és hegesztett anyagok minő­sége ellenőrzésénél használtunk. Az élelmiszeriparban a rádióaktív izotópok segítségével akarják megoldani az élelmiszerek sterilizálását és a kohá­szatban is fel akarják használni a rá­dióaktív izotópokat a technológia tö­kéletesítésére. A radioaktív izotópok jelentősége iparunkban vitathatatlanul nagy és a jövőben még fokozódik. De ennek elle­nére az atommagfizika fő feladata to­vábbra is energiát biztosítani egyre növekvő iparunk számára. A rádio­izotőpok hasznos melléktermékek lesz­nek. A helyzet ebben az irányban sokkal kedvezőbben fejlődött, mint ahogyan egy évvel ezelőtt a legna­gyobb optimista is várhatta. A Szov­jetunió segítségünkre sietett tapaszta­latainak átadásával és így V. Dávid elvtárs külügyminiszter, az ENSZ New York-i ülésén kijelenthette, hogy az első csehszlovák atomhajtású villany­telep az 1960. év végéig üzembe lesz helyezve. ^A z atomenergia békés felhaszná­lásának Csehszlovákiában nagy jelentősége van. Ezért állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy egyedül az atomfegyeverek betiltásával te­remtjük meg nagyméretű fejlesztésé­nek feltételeit. Az ennek megvalósí­tásáért folyó harcban mindekinek részt kell vennie. \ Vojtech Maeháček mérnök, az Atommagfizikai Intézet dolgozója. Ali J a t á n a k. Marokkó Kommunista Pártja titkárának nyilatkozata Tizenhárom algériai szervezet — közöttük a szocialista párt, az MRP, a jobboldali ellenállók szervezete, a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövet­ség algériai szervezete, valamint az algériai szakszervezetek, soraikban a CGT-vel — közös nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat egységre hívja fel azokat a demokratákat, akik a sike­res algériai politikai fejlődéshez nél­külözhetetlennek tartják a demokrati­kus szabadságjogokat. A közös nyilatkozat bejelenti, hogy a 13 szervezet egységbizottságot hoz létre erőfeszítéseinek összehangolásá­| Algériában Saint Charles, El Melia, Sidi Mesrich és Akbu helységei; kö­zelében, valamint Constantine megye nyugati részén „átfésülési műveletek" folynak, amelyek során eddig 12 al­gériait megöltek, 83-at pedig foglyul e;tettek. A l'Humanité közli Ali Jatának, Ma­rokkó Kommunista Pártja titkárának nyilatkozatát. Ali Jata elvtársat, mint jelentettük, Marokkóból visszaszállí­tották Franciaországba. A nyilatkozat megállapítja: 1948-ban. amikor kiuta-; sították Marokkóból, Juin marsali, ak­kori fől.elytartó és Bidault akkori külügyminiszter azzal vádolta, hogy a protektorátus megszüntetéséért, Ma-' rokkó függetlenségéért harcol. Azóta a Juin—Bidault politika kudarcba ful­ladt, a haladás és béke politikája vi­szont, amelyet Marokkó Kommunista Pártja és a nemzeti mozgalom támo­gat, sikert aratott. A vele szemben most foganatosított eljárás visszaté­rést jelent a hét évvel ezelőtt elren­delt önkényességhez. Ali Jata elvtárs követeli: tegyék lehetővé, hogy visz­szatérjen hazájába, majd rámutat, hogy a kivételes intézkedések fenn­tartásához azoknak fűződik érdekük, akik kiváltságaikat akarják fenntar­tani: a szélsőséges gyarmatosítóknak és a feudális elemeknek. / ^ \

Next

/
Thumbnails
Contents