Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-23 / 281. szám, szerda

1955". november 23. UJSZ0 5 Zárszámadás előtt A napokban a dunaszerdahelyi szö­vetkezet munkáját értékelő jegyző­könyv került a kezünkbe. Igen érde­kes képet fest két. hónappal a zár­számadás előtt. Lehetővé teszi a szö­vetkezeti tagok egész évi munkájának áttekintését. A jegyzőkönyvbe rajzolt számok nélkülözhetetlen kellékei a helyzetfelismerésnek. Segítségükkel •tudjuk most is felvázolni az EFSZ pénzüovi mérlegét. A szövetkezet bevételeit és kiadá­sait összegezve 592150 korona marad elosztásra. Ebből 86 700 korona az oszthatatlan alapba megy, 16 700 ko­rona pedig a szociális és kulturális alapra. Tehát zárszámadáskor 488 750 koronán lehet majd osztozkodni a ledolgozott munkaegységek szerint. Aki a pénzügyi mérleg ilyen képén nem gondolkodik el, semmi komolyabb következtetést nem vonhat le. Nem veheti észre, hogy a szövetkezet nem gazdálkodott jól, hogy valahol nem ér­te el a tervezett jövedelmet. Tudni kell, hogy a szövetkezet 8,50 koronát fizet egy munkaegységre. Ľ/. az egységérték fele, a másik rész a második félévben járna majd, ha a szövetkezet jól gazdálkodna. Ámde a dunaszerdahelyi EFSZ nem gazdálko­dott. jól, mert a második félévben csak 2,80 koronát tud hozzáadni a munkaegység értékének első feléhez. Ez azt jelenti, hogy a tervezett mun­kaegvségérték 5,70 koronával lesz ke­vesebb, tehát mégesak meg sem kö­ztlíti a 17 koronát. Mi az ok, hol a baj, vetődik fel a kérdés és Izsmán Géza ein'jk er~c csa« rövid választ tud adni: nem min donben értük el a tervezett hektár­hi zamokat. Szó esik arról, hogy a gabonater­més 30 százalékában kárt tett a jég. A szövetkezet 78 000 korona kártérí­tést kapott. A gabonaneműeknéi a za­bot kivéve semmiből sem érték el a tervezett hektárhozamokat. A kedve­zőtlen időjárás miatt? A szövetkezet­nek még ennek ellenére is jutott be­adásra és maradt szétosztásra. Beadási kötelezettségüket teljesítették, mély­szántásért, középszántásért és csép­lésért a traktorállomásnak is gaboná­val fizetted. Hogy a tagoknak a ledol­gozott munkaegységek arányában valóban jutó. t gabona, arra beszédes példa a 15 tehenet gon­dozó Vas Béla, aki 861 munkaegység után 13 mázsa búzát és 531 kg árpát vitt a hombárjába. Bátki Sándor ko­csisnak szintén szépen jutott. 689 munkaegységére 11 mázsa búzát és 478 kg árpát kapott. Természetesen voltak olyanok is, akik jelentéktelen gabonamennyiséget kaptak, mint pl. Bíró Kálmán, aki igen kevés — 255 munkaegységre nem kaphatott többet 3 mázsa búzánál és 152 kg árpánál. Nem kaphatott többet Benkovszky Gé­za sem. Ők ugyanis csak gyerek­számba mennek hanyagságukkal, da­cára annak, hogy erős, életrevaló em­berek. A szövetkezet tagjai vöröshagymá­ban a tervezett mennyiségnek csak 70 százalékát érték el. Későn kapták kézhez a magot, mondta Nagy Imre, a nyolctagú asszonycsoport, vezetője. Ar­ról konokul hallgatott, hogy megszáll­ta a lustaság, hogy míg az asszonyok serényen dolgoztak, addig ő árnyékban hűsölt és ezzel a többieknek is kedvét vette a munká­tól... Ezek után senki se csodál­kozott azon, hogy a tervezett 78 000 korona bevételből csak 41700 korona folyt a kasszába. Tizenkét hektáron a dohánytermesz­tés sem volt eredményes. Harminc százalékát kár érte. Az első ültetés­nél mintegy három hektárra való pa­lánta kifagyott. Bohavec István dohá­nyos megmenthette volna a palántá­kat, ha két hetet vár, hogy a száraz­ság se tehessen kárt benne. No de est" után késő a köpenyeg. Akkor kel­lett volna tudni mindezt. Egy kis gon­dosság, egy kis megfontoltság után most nem kellene arról írni, hogy a tervezett 110 000 korona bevételből 36 000 korona lett. Nem segített a szövetkezet' pénz­ügyi helyzetén a cukorrépatermés sem. A tagok 230 mázsa átlagos hektár­hozamra számítottak és csak 205-öt értek el. Persze az elnök szerint is, mások szerint is, ez a „szárazság" miatt történt, de arról nem beszél­nek, hogy esetleg többször 'ehetett volna kapálni, hiszen módjukban volt, a cukorrépa­terület szét volt osztva a tagok kö­zött. De úgy látszik, jobb az időjá­rásra kenni a dolgot, mint a magunk hibáiv&l foglalkozni. A jegyzőkönyv annyit mond csak, amennyit a vezetők beleírtak. Azt mondja, hogy az állattenyésztéssel nincs komolyabb baj, annál inkább a fentebb említettekkel. Mert ennek tud­ható be az el nem érhető bevételek mellé firkantott összeg: 329 300 koro­na. Ismételjük, a jegyzőkönyv eny­nyit mond, de ennél sokkal többet sej­tet. * Mikor a szövetkezet tagjai este ösz­szeverődnek, már olyasmiről hallunk, amiről sem a jegyzőkönvv, sem az el­nök nem beszélt. Hogy a kommu­nisták fzeméiyes ügyek intézésében merkilc ki erejüket, ahelyett, hogy állandóan szerveznék, javítanák a munkát. De beszéljen a példa helyettünk: A dunaszerdahelyi szövetkezet föld­jein csaknem 100 tag dolgozik. A me­zei csoport nagy, de a csoportvezető azért csak egy ember, akkor még Lo­vas János. Vitathatatlan, hogy egy a feje, nem tud mindent számontartani, látni. Különösen akkor nem, ha olyan nagy a határ, mint a dunaszerdahe­lyi. Mit tesz hát a csoportvezető? Találomra bízza a dolgot éš meg­csinálja, hogy Gocony Istvánnak egy­napi dohányfűzéséért másfél munka­egységet ír, Seregi Ferencnek meg kettőt. Lehet ilyesminek munkárabuz­dítás az eredménye? Nem, csak kö­zönséges hajbakapás, veszekedés le­het. Lovas már lemondott, de a hely­zet az új csoportvezetővel, Kalina Mi­hállyal sem változott. Filisztó Károly például répát hordott Snovicky, Jó­zseffel. Egyforma volt a ló, a szeke­rük, egyformán fordultak és mégis Snovickynak egy egységgel többet írt be a csoportvezető. A kirívó eseteket így lehetne sorolni tovább. A bosz­szantó az, hogy a vezetőség úgy visel­kedik, mintha azt lenne hivatva eldön­teni, az ilyen eset fel tudja-e papri­kázni az embereket. Hogy több cso­portvezetőt javasoljon, akik segíthet­nék Kalina Mihályt munkájában — az nem jut eszébe. Pedig abban egyet­érthet velünk a vezetőség, hogy az egy csoportvezető sehol sincs kötele­zőer előírva. Ha a szűkség megkíván­ja, lehet kettő-három. A szövetkezeti tagok is úgy vélekednek, hogy két­hf.rom csoportvezető választásával ele­jét vehetnék a civakodásnak! A szövetkezeti taggyűlés még év elején elhatározta, hogy a szövetkezet tagjainak havonta 21 napot kell ledol­gozniok. Ha valaki igazolatlanul hiány­zik egy napot, ez két egység levoná­sával járhat. Ez a határozat annak ide­jén írásba foglaltatott, de októberig s cnkinek sem jutott eszébe a mulasztókon foganatosítani. Csak mikor Rácz Andrásnak, Tucsny János­nak, Antal Jánosnak és Halász Lász­lónak már nagyon megtetszett az iga­zolatlan mulasztás — vették ismét elő. Sok mindenről beszélnek a szövet­kezet tagjai zárszámadás előtt. Még azt is szóváteszik, hogy Urbanics el­lenőrző bizottsági elnök felesége akár dolgozik, akár nem, megkapja a 25 ár háztáji földet. Megkapja, de hogyan? A mintaalapszabályzat szerint a szö­vetkezeti család háztáji gazdasága fél hektár, s ezt a férje már megkapta. Az elhangzott szavak azt mutatják, hogy a szövetkezet tagjai az alapot nem rakták jól le. Már pedig homok­ra építeni szövetkezetet sem lehet. Ah­hoz, hogy eredményesek legyenek. jő ciap kell: rendezni a háztáji földeket, ésszerűb­ben megszervezni a munkát, igazsá­gosan jutalmazni és így tovább. Ha ezt megteszik, ha rendet, fegyel­met teremtenek házuktáján, pk'kor a jö­vőbe vetett hitüket, egységüket, ere­jüket az időjárás sem tudja megbon­tani. Filisztó Károly és a többiek szájából hallottuk a hibákat, de hal­lottuk a sokat ígérő felismerést is: így nem lehet gazdálkodni. Tegye minden szövetkezeti tag .magáévá, hogy a zár­számadás után az új gazdasági év kezdetén testet öltsön ez a néhány szó. Mert ha gyarapodni akarnak, ha életükön szépíteni akarnak, akkor pél­dás rendet, fegyelmet kell a szövet­kezetben teremteni. M. J. Egy hétvégi napon A ipolyviski Vörös Lobogó szö­vetkezetben nincs nehézség a ter­mény betakarítása körül. Gondosan tervezett és megszervezett munka a két mezei csoportban biztosítja, hogy minden termény idejében és veszteség nélkül be legyen takar­rítva. így van ez jelenleg a cukor­répánál is. A két állandó mezei csoport tagjai között 35—40 áran­ként, a takarmányrépa pedig 20 áranként volt szétosztva és erről tavasztól egészen a betakarításig gondoskodtak. Az első csoport tag­jainál vagyunk. László Lajos en­nek a vezetője. Büszke csoportjára, mert tagjai odaadó, szorgalmas emberek, akik féltékenyen őrzik a csoport jó hírnevét. Első helyen volt ez a csoport a nyári munká­latok alatt is és magasabb hektár­hozamot ért el a gabonaneműeknéi is, mint Csala Ignác csoportja, bár ez is a jó mezei csoportok közé tartozik. László Lajos úgy mellé­kesen azt is elárulta, hogy bizony az ö csoportja érte el az első re­kordtermést az őszi árpából és pe­dig 50 mázsát hektáronként. És most a cukorrépánál is elérik az átlagos 450—500 mázsás hektárho­zamot. Most szorgalmas munkával biztosítják a cukorrépa elszállítá­sát rendeltetési helyére, amit bi­zonyít az a tény is, hogy naponta 28 pótkocsival teszik meg az utat oda és vissza a mezőről az állo­másra. Az eredmény az, hogy a csoport naponta 5 vagon cukorré­pát szállít a cukorgyárnak. László Lajos elmondotta, hogy a viski szövetkezetesek a múlt évben is bőven részesültek cukor jutta­tásban a többtermelés után, jó­maga is — ahogy mondja — 78 kg-ot kapott. Pedig a múlt évben nem is volt ily gazdag a cukor­répatermés, tehát most sokkal több cukor jutalmazásra számíta­nak, mint tavaly, no meg a magas hektárhozam utáni pótjutalmazás sem marad el. így bizony érdemes cukorrépát termelni, van belőle pénz is, cukor is, s bőven takar­mány is a cukorgyárból érkező szeletből. László Lajos mosolyogva mondja, hogy valamikor kamrájá­ban még liszt sem volt annyi, miAt most cukor. No de így van ez a többi szövetkezeti tagoknál is. A csoport tagjai bíznak benne, hogy a pótjutalmazás is meghaladja a tavalyit. Ilyen szorgalmas munka nyomán csak ily szép eredmények szület­hetnek. A tagoktól megtudtuk azt is, hogy már most biztosítva van 30 korona minden ledolgozott munkaegységért és kilátás van ar­ra, hogy ez az összeg az év végéig még emelkedni fog. A cukorrépát szekerekre rakők már azon sopán­kodnak, hogy lassan megszűnik a munka és nem tudnak annyi mun­kaegységet ledolgozni, amennyit szeretnének. Vörös Géza elvtárs még bízik a kukorica körüli mun­kában, itt még van lehetőség, hogy emelkedjék a munkaegységek száma. — Igaz, értékes a munkaegyse­günk, de bizony nálunk meg is kell dolgozni egy és fél munkaegysé­get naponta — mondja Vörös és a két Tóth elvtárs. A napi munka befejezés előtt áll. Alaposan megrakják a vagont, hogy meg az éjjel útnak induljon a cukorgyárba. Közeledik az est, a faluban már kigyúlt a villany és az ember vi­dám kacagásra, beszédre lesz fi­gyelmes. A szövetkezeti asszonyok térnek haza a szőlőszüretből. Szor­galmasan dolgoztak, hogy ez a munka is minél előbb befejezést nyerjen. Schramkó Istvánné, Ipolyság Több gondot a politikai és szakmai nevelésre A Tornai Állami Gazdaságban teljes ütemben végzik a mélyszántást, me­lyet rövidesen be akarnak fejezni. A mezei munkák gyors elvégzésében legtöbbet köszönhetnek a gépesítés­nek, amely minden munkaszakaszon be van vezetve. Itt meg kell jegyez­nünk, hogy a Tornai Állami Gazda­ságban nagy súlyt kell helyezni a politikai­lag öntudatos szakkáderek nevelé­sére. A gép csak úgy végezhet jó munkát, ha a gépet szerető és meg­becsülő ember ül rajta. Az utóbbi években elhanyagolták a dolgozók politikai és szakmai nevelését. Az üzemi munkaiskolák alig, vagy igen alacsony színvonalon működtek. Ez arra kell, hogy figyelmeztess'e a a vezető funkcionáriusokat, hogy az iskolázást jobban készítsék elő, s gon­doskodjanak arról is, hogy a dolgozók minél nagyobb számban vegyenek részt az oktatásban. Az állattenyésztésben szintén javu­lás álott b?, de az eredmények még mindig nem közelítik meg azt, amit elvárnak az állami gazdaságoktól. Fej­lett marhatenyésztése van a nagyidai gazdaságnak, ahol szép eredményeket értek el a tenyészállatok nevelésében. 12 fiatal tenyészapaállat eladásával 108 000 korona bevételt biztosítottak. Ezt a Steiman-hódékban mester­séges nei eléssel érték el. A tejho­zam is elég jó. Az átlagos napi tej­hozam egy tehéntől 8,3 liter. Az átlagos súlygyarapodás pedig 74 dkg terven "elül. A gazdaság szesztai farmján dolgozó Tabákos Margit a gondjaira bízott 12 tehéntől egyen­ként napi 9,8 liter tejet fej, Tóth Margit 8,9 és Bobáľová Alžbeta szin­tén 8,9 litert. Ha ezt a példát fogja követni a gazdaság minden fejőnője és állatgondozója, akkor a tornai bir­tokok igazgatóságához tartozó gazda­ságokban 6,94 liter lesz az egy tehén­re eső napi tejhozam. Ezt csak úgy tudják elérni, ha — mint Nagyidán — a többi gazdaságban sem fognak idegenked­ni az új etetési- és fejési munka­módszerek bevezetésétől. Nagyon előnyös volna, ha Maliflyina mód­szerét nagyobb mértékben alkal­maznák. Leggyengébb a tejhozam a somodi gazdaságban, ahol 5,8 litert, és a bu­zitafban, ahol 6,34 litert érnek el. A háziállatok tervezett állományé­nak növelésében jól állnak, sőt a ser­tés- és juhtartás jóval meghaladja a a tervezettet. A juhtenyésztés is szé­pen fejlődik és jelentős hasznot hajt a gazdaságoknak, de a sertéstenyész­tésben gyengébbek az eredmények. Például a nagyidai gazdaságban a ser­tések átlagos súlygyarapadása csak napi 33 deka. Ez arra kell, hogy fi­gyelmeztesse a vezetőket és a gazda­ság dolgozóit, hogy nagyobb gondot fordítsanak szakkáderek nevelésére s gondoskodjanak arról, hogy minden dolgozó előtt ismeretes legyen a ha­ladó módszerek bevezetésének előnye és fontossága. Többet kell törődni a szocialista verseny elmélyítésével is. Nem kell megelégedni azzal, hogy a kassai és nagyidai gazdaságok versenyben állnak egymással, ugyan­akkor a többi gazdaságban semmi említésre méltó versengés sem tör­ténik. Téves felfogás, hogy a szocialista ver­seny szervezése csak az üzemi szak­szervezet vezetőinek az ügye. Érde­keltté kell benne tenni minden dolgo­zót és tudatosítani bennük, hogy a szocialista verseny az a mozgató erő, amely a magasabb termelékenység — s így a magasabb jövedelem — eléré­sére vezet. Kaszonyi István Munkája dicséretre méltó f\z autóbusz elindult Sabinov­tól Sabinovské Dvoryba. Útja dombok és örökzöld fenyők között vezetett. Munkából hazafelé tartó munká­sok dala s a szabinovi középisko­la diákjainak vitája töltötte be az autóbuszt. Voltak itt turisták is, akik a „Vörös víz" turistaházba igyekeztek. Esteledett. A zaj elült, csak a patak csörgedezett s itt-ott ka­kukszó hallatszott az erdőben. Mintegy hét kilométernyi út után Sabinovské Dvoryba érkeztünk. Egy nagy kert ötlik a szemünk­be, tele méhkaptárokkal. A kaptá­rok között egy embert pillantunk meg — Jozef Višňovskýt, a tapasz­talt méhészt. Azt tartják, hogy a rossz hír gyorsan terjed, de a jó még gyor­sabban. így van ez Višňovský ese­tében is. Sok dicsérő szót hallot­tunk róla s most idejöttünk, hogy személyesen győződjünk meg a munkájáról. Višňovský nagyon szerény em­ber. Nem szeret dicsekedni, de munkaeredményei mindent elmon­danak helyette. Bemegyünk a méhesbe. — Látjátok, elvtársak, itt dol­gozom én. — Kezével félkört ír le a kaptárokra mutatva, amelyek­nek száma a százat is meghaladja. A méhészet az erdészet vagyona, de ez a tapasztalt méhész úgy ke­zeli azt, mintha a sajátja lenne. Višňovskýt 1953-ban tüntették ki. mint a legjobb méhészt a soli­vari erdészet gazdaságában és Szlovákiában. Az idén egy-egy méhcsaládja 15 kg mézet adott. A viasz termelését is sikerül egy­re emelnie. Ebben az évben 60 kg jó minőségű viaszt termelt. Megkérdezzük, hogyan érte el ezeket a sikereket. — A munka, elvtársak, a munka és a tapasztalat — mondja Viš­ňovský. — Nagyon sok szakköny­vet tanulmányoztam át a szovjet méhészetről s a hazairól is. Elmé­leti felkészültség nélkül nehéz vol­na eredményeket elérni. v ' išňovskýt a múlt évben a Munka Érdemrendjével tüntették ki. Ebben az évben az idény be­fejeztével az erdészeti gazdálkodás solivari vezetősége ismét minta­szerűnek értékelte Višňovský mun­káját, s a kerületek közötti ván­dorzászlút ítélte oda neki. O. Osifová, Prešov ' SZÜRET UTAN A királyhelmeci szőlőhegyeken 1955. október 30-án kezdődött a szüret és november 13-án fejeződött be. A legszebb eredményt az állami birtokok szőlészete érte el, amely 39 hektáron gazdálkodik. Igan ugyan, hogy az érés ideién beállott esőzések közel 40 száza­lékos kárt okoztak, mégis 800 hektoliter mustot szűrtek. A szőlő gondozását Kotora Mihály és Dezső fia — szakképzett szőlőműve­sek — irányítják, akik repülőgépről permetezték a szőlőtelepet. Ugyancsak szép eredményt ért el az egységes földművesszövet­kezet szőlészete, amelyet Bánik János vezet. Áz eredményt mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a terméshozam értéke a ter­melési költség négyszeresét teszi ki. A szüret befejezése után azonnal hozzáfogtak a szőlők takarásá­hoz- Palágyi Lajos, Királyhelmec. Az adott szóhoz híven A zselízi járásban a kissallói szövet­kezet a felszabadulás 10. évfordulójá­nak tiszteletére vállalt terven felüli beadását a következőképp teljesítette: 200 mázsa búza helyett 300-at, 100 mázsa árpa helyett 500-at adott be. Az állati termékekből vállalt kötele­zettségeket csak részben teljesítette. Eddig a vállalt 100 mázsa sertéshús­ból 50 mázsát, 40 000 liter tejből 30 ezret és a 40 000 tojásból 20 000 da­rabot adott át begyűjtési szervünknek. A vállalások teljesítése révén befolyt összeg közel 400 000 koronát tesz ki.

Next

/
Thumbnails
Contents