Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-19 / 278. szám, szombat

1955. november 19. UISZO Két járási földművesújság munkájáról Za pokrokovú dedinu A haladó faluért . SmelSIB WÚ-Ml Cín j e> Áru. hal. Az ipolysági járás dolgozó par. szí­jainak a lapja Az ipolysági „A haladó faluért" című járási földmű­vesújságot azok közé sorolhatjuk, amelyek hűen tükrö­zik vissza a járás falvainak, szövetkezeteinek életét és bíráló, dicsérő cikkeikkel odaadóan küzdenek hasábjaikon a közös ga/dálkodás fellendítéséért, A CSKP KB júniusi határozata után minden számban megtaláljuk az állat­tenyésztés kérdéseivel foglalkozó cikkeket, amelyek be­számolnak a járás szövetkezeteinek sikeréről, vagy mu­lasztásairól ezen a vonalon. Az újság múlt hó 15-iki száma például nagyobbrészt a takarmányalap biztosítá­sának kérdésével foglalkozik. A „Több siló — több tej, vaj dolgozóink asztalára" íímű cikk foglalkozik a silózással, tanácsot ad, hogyan kell burgonya-, kukoricaszárat besilózni, megmagyaráz­za, azt, hogy abban az időszakban, amikor megindult a kukoricatörés, a burgonya kiásása, menr.yire fontos teendők közé tartozik a silózás is. Minél később silóz­zuk a kukorieasľárat, annál kisebb a fehérjetartalma — írja a cikk írója. ' Egy másik cikkben példának állítja a járás szövetke­zeteinek a tompái szövetkezetet, amely minden állatra nc.pi 35 kg silót biztosított be télire. Követendő jó pél­da — ez a cikk értelme és helyesen van ebből a szem­pontból megírva. Az első oldalon figyelmet érdemel a burgonya beta­karításáról és begyűjtéséről írott rövid írás. Figyelmez­tet a kormány felhívására, megdicséri az igyekvő szö­vetkezeteket. s bírálja a lemaradókat. Az ilyen cikk se­gít a kapásnövények gyors betakarításában és begyűjté­sében. „Szántunk-vetünk" című cikkében a szerkesztőség kiemeli az őszi munkák terve betartásának nagy jelen­tőségét a jövő évi termésre és részletezi az őszi mun­kák eddig elért eredményeit az egyes szakaszokon. A vetés, a szántás idejében való elvégzése kötelessége minden szövetkezetnek és kell, hogy a terv törvénnyé váljék a tagok előtt. Nagyon helyes a gondolat, jó lenne erről gyakrabban is írni. „Javítanunk kell az állati ter­mékek begyűjtését" című cikkben kiemeli az ipo'yviski, ipolysági, egyházmaróti szövetkezetek eredményeit, ame­lyek az H'lati termékek beadásának tervét 100 százalékon felül teljesítették. Lemaradnak még az egyénileg gaz­dálkodók. akik eddig csak 49 százalékot értek el. Jó lett volna ebben a számban még konkrét példákkal is rámutatni, kik azok az egyénileg gazdálkodók, akik leginkább elhanyagolják a beadást. Helyesen bírálja a lap a szászdi szövetkezet vezetőségét és tagságát, mert nem tartják be pontosan az EFSZ-ek alapszabályzatát: és több tagnak fél hektárnál nagyobb háztáji gazdasága van. Szvitokné és Csertikné szövetkezeti tagok pedig en­gedély nélkül vittek haza süldőket a szövetkezet sertés­óljából. ami a lopással azonos. Az október 15-i szám összeállítása, tördelése megfelel a célnak. Az újságot jól felhasználják a begyűjtési apparátus dolgozói is, akik így igyekeznek meggyorsítani a begyűjtés menetét. Hi­bája a számnak, hogy a munkáslevelezők nem kapnak benne helyet és az egész lapanyagot a szerkesztőség ír­ja. Nem találunk cikket az élenjáró szövetkezeti tagok­ról vagy az állami birtok dolgozóiról sem, akiknek mun­kamódszereiből a többi dolgozók is tanulhatnának. fl'to H c/pw firif chcr Üf n fiü'asouf í) tiuai / A zselízi járási földművesújság Más a véleményünk a zselízi „Bátrabban előre" című földművesújság műit hónap 18-iki számáról. Ez a szám klasszikus példája annak, hogyan nem szabad járási új­ságot szerkeszteni. Az első cikk, ami szemünkbe tűnik „Mit láthattunk a járási mezőgazdasági kiállításon". A cikk hosszú, tartalmilag üres, semmitmondó. Kezdetle­ges. szinte naiv fordításával mosolyra deríti a magya­rul jól beszélő olvasókat, akiknek létszáma a járásban nem kicsi. Stilisztikai, értelmi és helyesírási hibák nyü­zsögnek ebben a cikkben és aki elolvasta, bizonyára saj­nálattal gondolt a szerkesztőségre és nem lesz jó véle­ménye a cikk írójáról. Csak egy pár kifejezést hozunk fel példának, hogy az olvasónak legyen véleménye a lapról. „A mikolai EFSZ exponálta magát eddig még nem látott nagyságú uborkával...", vagy „a nézőket bámulatba ejtette a nagysallói 280 kg-os orosz szárma­zású tenyészkan", vagy tovább „a műtermékenyltő állo­más bemutatta mikroszkópon keresztül a műterméke­nyltés titkait". Ezekhez a mondatokhoz felesleges a ma­gyarázat. És hasonló mondatokkal, zagyvaságokkal van tele az egész cikk. Ezt a számot nem lett volna szabad így kiadni a szerkesztőségnek. A zselízi járásban akad elég probléma mind a szövet­kezet, mind az állami gazdaságok életéből. Vannak jók is, rosszak is és ezekről kell írni a járási újságban. Ha a járási funkcionáriusok, a járási pártbizottság több gon­dot fordítanának az újság színvonalára, nem lenne szük­ség más járási újságokból egész oldalakat szóról szóra átírni, mint ahogy ezt a lap szerkesztője ebben a szám­ban is csinálta. Hibája még ennek a számnak, hogy a hasábok között hiába keressük az embert, a dolgozó pa­rasztot, vagy szövetkezeti tagot, nem találunk az újság­ban egy árva szót sem róluk. Ennek a számnak egyál­talán nincs járási jellege, mert hasábjain nem tükrözi vissza azt, ami a járásban történik. Feltesszük tehát a kérdést: kinek írják Zselízen a já­rási földművesújságot? Természetesen a dolgozó paraszt­ságnak. A fentemlített kérdésekkel teljes komolysággal és felelősségtudattal kell foglalkozni a járási pártbizott­ságnak, és nem kisebb mértékben a járási nemzeti bi­zottságnak is. Nem tűrhető tovább az az állapot, hogy a járási földmüvesújság komolytalanná váljék az olva­sók előtt. H. S. A szeretet és hála Jeléül A királyhelmeci járásban az utóbbi évekhez viszonyítva sokkal jobban, tartalmasabb politikai és kulturális megmozdulásokkal ké­szültek fel a csehszlovák-szovjet barátság hónapjára. Már az is lé­nyeges javulást jelent, hogy a ba­rátsági hónap megnyitása, a béke' üzenetét vivő staféták előkészítése az egész járás érdeklődését váltot­ta ki. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség alapszervezetei felajánlá­sokat tettek új tagok szerzésére és a sajtó előfizetőinek további kibő­vítésére, valamint egyéb mezőgaz­dasági vonatkozású kötelezettsége­ket vállaltak. A nagytárkányi szer­vezet 40 új tag és 25 sajtóelőfizető megnyerésére tett felajánlást. A szentmáriai szervezet kötelezett­séget vállalt az ifjúság megnyeré­sére a szövetkezeti murikára. Vala­mennyi szervezet feladatául tűzte ki a még szövetkezeten kívüli egyéni parasztok megnyerését a kollektív gazdálkodásnak. Ennek érdekében a barátság hónapjában két agitációs kampányt szerveznek, amikor is agit-kettősök megláto­gatnak minden egyéni parasztot. A barátság hónapja alatt 208 előadást szerveznek a járásban. Az előadások főképpen mezőgazdasági jellegűek, de számos tudományos, politikai és egészségügyi előadás is lesz. Az előadáson megismertetik a járás dolgozóit az új termelési módszerekkel, amelyek a magasabb termelékenyseghez vezetnek. Ezen­kívül 7$ kultúrmúsoros estet, 21 esetben néppel való beszélgetést ,,Kérdések s válaszok" címen és 178 filmelőadást rendeznek. Ügy­szintén 21 villámújság és 31 elő­adás lesz a helyi hangszórón. Nagy súlyt helyez a járási tótkárság a könyvek terjesztésére. E célból minden községben könyvkiállítást rendeznek. Az eredmény itt is szép. Például Leleszen a barátsági hó­nap megnyitásán 1800 komna ér­tékű könyvet vásároltak a falu dolgozói. A sajtó- és a könyvterjesztés elmélyítése ér­dekében több helyi és alapszerve­zet „könyves-bált" rendez. Előre­láthatólag eredményes munkát vé­geznek minden vonalon. A barátság hónapjában az első feladatok közé tartozik a népi orosz nyelvtanfolyamok megrende­zése is. E tanfolyamok a király­helmeci járás 90 községében 1485 hallgatóval indulnak. Ezekből 40 I-fokú 626 hallgatóval, 3? Il-fo­kú 520 hallgatóval, 9 IlII-fokú 136 hallgatóval és 8 203 hallgatóval. Eddig már 12 kör kezdte meg a tanfolyamot. A cseh­szlovák-szovjet barátság hónapjá­nak felkészültsége a királyhelmeci járásban biztosítékot nyújt arra, hogy mindezek a kultúrpolitikai és és más tömegmegmozdulások még nagyobb sikerek eléréséhez segí­tik a járás dolgozóit. Kaszonyi István Túlteljesítették a silózási tervet A CSKP X. kongresszusának hatá­rozata értelmében 25 mázsa jóminő­ségű silótakarmányt keli készíteni minden szarvasmarha részére és 10 mázsát a növendékállatok részére. A diószegi szövetkezet tagjai szem előtt tartják ezt a fontos határozatot és igyekszenek megvalósítani. A terv szerint a szövetkezetben 1640 köbmé­ter silótakarmányt kell készíteni, de a jó munka megszervezés eredménye­képpen idáig már 2200 köbméter ta­karmányt lesilóztak. A tagok eltökél­ték, hogy minden egyes állatra 40 mázsa silótakarmányt készítenek. Kukoricaszárat, répafejet, szeletet silóznak. Egymásután telnek meg ta­karmánnyal a silóvermek. A szövetkezet tagjai a cukorrépa felszedésével is végeztek és most a kukoricát törik, hogy kukoricabeadási tervüket mielőbb teljesíthessék. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta. Határidő előtt Büszkén jelentjük, hogy a Hetményi Állami Gazdaság teljesítette až egész évi tejbeadás tervét. A gazdaság tehát november 14_ig 205 860 liter tejet adott az országnak. " i A tejbeadási terv teljesítéséért első sorban is a fejőgulyásokat illeti a di­cséret, akik bátran alkalmazzák a szovjet mezőgazdaság állattenyésztésé­nek kincseket érő gazdag tapasztalata it. Az elért sikereken felbuzdulva a fejők elhatározták, hogy a jövőben még odaadóbban dolgoznak és az üzemen belüli önnálló elszámolás elvei szerint szervezik meg a munkát. Bukovszký László, Hetmény. maszkodik. Ezzel szemben a kulákok — még ha maguk is részt vesznek a termelőmunkában — a mezőgazda­ságban kapitalista vállalkozók, akiknek gazdasága elsősorban és döntő módon idegen munkerő kizsákmányolásán alapul. A kulák-kizsákmányolás formáit elemezve, határozottan vissza kell utasítani minden, a „jő" és „rossz" kulákokról vallott opportunista néze­tet. E nézetek csakis azt a célt szol­gálják, hogy kendőzzék a kulákok ki­zsákmányoló jellegét és megnyissák előttük az utat a szövetkezetekbe. * * » A kulákságnak, mint kizsákmányo­ló kapitalista osztálynak gazdasági lé­nyegéből következik politikai jellem­vonása, a? a körülmény, hogy falun a kulákság a politikai reakciónak, a maradiságnak, az ellenforradalomnak a hordozója. A kulákság már a bur­zsoá köztársaság idején igyekezett el­szigetelni a falusi szegénységet, a kis­és középparasztokat a forradalmi munkásmozigMomtól, egybeforrott a fa­sizmussal, és a háború alatt a cseh országrészekben a kapitalista meg­szállás, Szlovákiában a klérofasiszta rendszer támasza volt. n. A kulákság elleni harc helyes mód­szereit csak akkor állapíthatjuk meg, ha ismerjük a kulákság gazdasági szerepét és politikai befolyását fal­vainkban és azokat a módszereket, ame­lyei-kel a kulákok pártunk és kor­mányunk mezőgazdasági politikája el­len küzdenek. A kulákok gazdasági szerepét lé­nyegében az állapltja meg, mennyiben részesednek a döntő termelőeszközök tulajdonában, a mezőgazdasági terme­lésben és a beadásban. Mezőgazdasá­gunk kapitalista szektorának, vagyis a kulákságnak léte gazdaságilag abból következik, hogy mezőgazdaságunk­ban még fontos szerepet játszik a kistermelő szektor (egyénileg gazdál­kodó kis- és középparasztok), amely magában rejti a kapitalista elemeket létrehozó irányzatokat. Államunknak azonban, bár hathatósan támogatja a kis- és középparasztok termelő igye­kezetét, megvan minden gazdasági eszköze arra, hogy elejét vegye újabb kulák elemek kifejlődésének a közép­parasztság soraiból. A kulákság gazdasági szerepét a mezőgazdasági kistermeléssel szemben abban is kell látnunk, hogy a kulákok ma még kizsákmányolhatják a kis- és középparasztokat azáltal, hogy igaerőt, gépeket kölcsönöznek nekik. A kulák­ság és a mezőgazdasági kistermelők gazdasági kapcsolatai egybefonódnak a politikai kapcsolatokkal és megerő­sítik a kulákok politikai szerepét fal­vainkban. Az első ötéves terv során lénye­gesen csökkent a kulákok tulajdoná­ban levő mezőgazdasági termelőesz­közök mennyisége — mégpedig 1949— 1950-hez viszonyítva mintegy a felére. A kulákságot megfosztottuk a nehéz gépek tulajdonától. A 10 hektárnál nagyobb területen egyénileg gazdálkodó parasztok — vagyis nagyjában az a csoport, amely­ben túlsúlyban vannak a kulákgazda­ságok — 1953. március 15-én a me­zőgazdasági terület 8.5%-án és a szántóföld 8.9%-án gazdálkodott. 1954. február 15-ével részesedésük a mező­gazdasági terület 6.7%-ára és a szán­tóföld 7.2%-ára csökkent. 1950-hez képest a 15 hektárnál nagyobb gaz­daságok kiterjedése 1953-ban, a me­zőgazdasági területet tekintve, 60%­al, a szántóföldet tekintve, 52%-al volt kisebb. A 15 hektárnál nagyobb gazdasá­gokban a gazdasági állatállomány aránya általában kisebb a földrésze­sedésnél Kivételt képeznek a lovak, amelyeket a kulákok egyrészt a föld megművelésére, másrészt kölcsönzés­re és ingyenes munkaerő megszerzé­sére használnak fel, valamint az anya­sertések, hisz tudvalevő, hogy a ku­lákok malacokkal üzérkednek. Igen alacsony a sertés- és a tehénállomány. Hasonlóképpen aránytalanul kisebb a 15 hektárnál nagyobb gazdaságok ré­szesedése a vetésterületben, elsősor­ban ipari növények termesztésében A CSKP KB júniusi ülése rámuta­tott a kulákgazdaságok kisebb terme­lékenységére és hangsúlyozta, hogy megengedhetetlen gazdasági folyamat­ról van sző, amely nem ,eyszer szán­dékos kártevés következménye. Hi­szen a III —IV. típusú EFSZ-ekhez viszonyítva a kulákgazdaságok ter­méshozama hüvelyesekben 43%-al, ipari növényekben 11%-al, ebből cu­korrépában 34%-al, zöldségben 780/ 0-al kisebb, a parlagon heverő földek ará­nya pedig 166%-al nagyobb. Ha elemezzük az állami begyűjtés adatait, megállapíthatjuk, hogy a 15 hektárnál nagyobb gazdaságok nem teljesitik beadási kötelezettségeiket Ebben csupán a borjú- és burgonya­beadás kivétel. A kulákok magán-árutermelőkként nem képesek már megbontani, még kevésbbé meghiúsítani az állami me­zőgazdasági terményalapok biztosítá­sát, de még mindig komoly nehéz­ségeket okozhatnak. Ugyanakkor meg­állapítható, hogy a kulákgazdaságok növénytermesztésben és állattenyész­tésben egyarányt külterjes módsze­rekre térnek át. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lebecsülhetjük a kulákság politikai be­folyását. A kulákok kihasználták azo­kat a hibákat, amelyeket a munkás­parasztszövetség megsértésével, a po­litikai éberség hiányával követtünk el; sikerült befurakodniok az EFSZ­ekbe, a gépállomásokba, az állami gazdaságokba, és ott igyekeznek a dolgozó parasztokat a párt és a kor­mány mezőgazdasági politikája ellen izgatni. A kulák befolyása falvainkon akkor sem szűnik meg teljesen, ha elveszti vagyonát, ha a szocialista iparban vállal munkát stb. Világos tehát, hogy az adott helyzetben a ku­lákok politikai befolyásának csupán gazdasági szerepükre való korlátozá­sa, kártevő munkájuknak lebecsülése komolyan fenyegetheti a szocialista falu építését. Nem kevésbé súlyos hi­ba azonban, ha túlbecsüljük a kulák­veszélyt. * * * A kulákság 1945 után nem lépett fel mindjárt nyiltan a párt mezőgaz­dasági politikája ellen. A nagybirtoko­sok osztályának felszámolása közvet­lenül nem veszélyeztette a kulákság érdekeit, sőt, megszabadította azt egyik múltbeli versenytársától. A földreform viszont lényegesen csök­kentette annak lehetőségét, hogy a kulákok olcsó munkaerőket, idénymun­kásokat kaphassanak. A kulákok azon­ban nyíltan nem szegültek szembe a földreformmal, tudták, hogy fellépé­sükkel leálcáznák magukat, a dolgozó parasztság ellenségeinek bizonyulná­nak. A kulákok akkor kezdtek nyíltan fellépni a párt politikája ellen, ami­kor a hradeci program a munkásosz­tályt és a dolgozó parasztság töme­geit arra hívta fel, hogy mélyítse el falvainkon a forradalmi változásokat és vigye véghez a demokratikus for­radalmat. A kulákok ekkor tevéke­nyen kezdték támogatni a burzsoá pártok reakciós politikáját és nyílt el­lenforradalmi államcsínyre törekedtek. 1948. februárja után a kulákok har­ci módszerei megváltoztak. A terme­lési szabotázs, a gazdasági kártevés módszereit alkalmazták, ugyanakkor „jő gazdák" álarcában igyekeztek be­furakodni a gépállomásokra, szövet­kezetekbe, állami gazdaságokba. Fo­kozták pártellenes kampányukat az első ötéves terv kezdetén és ebben az ellenséges külföldi propaganda is hathatósan támogatta őket. Široký elvtárs a CSKP KB 1955 februári ülé­sén rámutatott arra, hogy az EFSZ­ek részleges felbomlása és a tagok ki­lépése 1953. végén és 1954-ben a pártszervezetek egyes hibáitól elte­kintve, elsősorban a kulákelemek bom­lasztó tevékenységének következmé­nye volt. A gépállomásokról sikerült már el­távolftanunk a kulákokat, a pártszer­vezeteknek jelenleg az a fontos fel­adatuk, hogy a szövetkezetekben le­leplezzék és onnan eltávolítsák a ku­lákokat. Mik a kulákok kártevő módszerei?

Next

/
Thumbnails
Contents