Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-18 / 250. szám, kedd

'1955. október Í8. UJSľO 3 Az építészet jelenlegi állapota, további fejlődése és feladatai V. Pasek elvtársnak, a CSKP KB titkárának a CSKP Központi Bizottsága október 12-i ülésén mondott beszédéből I. Az építészet eddigi sikerei ós hiányosságai, valamint további fejlődésének iránya Az államosított építészet a párt és a kormány vezetésével jelentős sike­reket ért el. Az építkezési-szerelési munkák terjedelme 1954-ben 1946-ai szemben több mint 3-szorosára emel­kedett. Egész új városok és lakó­negyedek épültek fel. Építészetünk több mint 177 000 új lakást, iskolát, kórházat és egyéb objektumok egész sorát adta át, amelyek gazdagabbá és örömtelibbé teszik népünk életét. Fejlődött az előgyártmányok és épí­tőanyagok termelése, emelkedett a szerelési, parkette-5, tetőfedő és más munkák terjedelme. Mindez lehető­vé tette, hogy az építkezési munká­kat eddig szokatlan méretekben vé­gezzük. A tervezés szakaszán foga­natosított intézkedések is hozzájárul­tak a beruházási tevékenység megja­vításához. Az utóbbi két évben azonban az építkezés fejlődése Ielassuít! 1955-ben csak 8 százalékkal több építkezé­si munkát végeztek, mint 1953-ban Az építkezésben lévő fogyatékosságok kiküszöbölése annál sürgetőbb, mi­vel e feladatokat a második ötéves terv feladatainak szempontjából Ítél­jük meg. Az építkezés alapvető megjavulásá­rak döntö feltétele az építkezés to­vábbi iparosítása. A nehéz és fárad­ságos munkákat az építkezésben foko­zatosan ki kell küszöbölni a komplex gépesítés bevezetésével és ezeket a munkákat folyamatos üzemre kell át­állítani. Az építőanyagok termelésé­nek fejlesztését az építkezés iparosí­tásának támogatására kell irányíta­ni. II. Meg kell gyorsítani az építkezés iparosításának ütemét a legfejlettebb technika alapján Az elmaradás fő oka az építkezésben á technika és technológia elégtelen ér­vényesítése, valamint az építés ipari módszereinek lassú ütemű bevezeté­se. Az építkezési munkák iparosítása, az előgyártmányok termelésének és a szereléses építkezéseiknek széleskörű bevezetése a Szovjetunióban gazdag tapasztalati és ismeretforrást jelent számunkra, amelyet építkezésünkben jobban ki kell használnunk. Az építkezés új módszerei, az építés határidejé­nek megrövidítése és a termelés folya­matosságának biztosítása mellett a téli hónapokban nagy megtakarítást jelent fában és acélban. Az előgyárt­mányok termelésének fejlődése meg­követeli, hogy fokozzuk a vasbeton­szerkezetek és épületrészek termelé­sét, hogy fedjük a jövő évek szükség­leteit. Elsősorban arról van szó, hogy befejezzük az eddigi termelőhelyek felépítését és biztosítsuk teljes kihasz­nálásukat. Az épületrész- és szer­kezet-termelőüzemekben meg kell ja­vítani a gépesítést, amely mindeddig lemarádt. Az előgyártmányok intenzív és tervszerű fejlesztésének fő követel­ménye tehát befejezni a termelőhe­lyek építését, megoldani és megvaló­sítani valamennyi termelőhely komplex gépesítését. Pártunk és kormányunk tudatában van az előgyártmányok és a szerelések fejlődése fontosságának, s elhatározta, hogy évről-évre növelni kell az elő­gyártmányok termelését, úgy, hogy 1960-ban 18 000 lakásegységet szere­lési módszerrel építsenek fel és eb­ből legalább 4500 lakást előre gyártott részektől. Az előgyártmányokat és az épületrész-szerelést be kell vezetni a többi építkezéseken is. Továbbá gyors ütemben meg kell oldani a szerelési és befejező munkálatok előgyártmányai­nak termelését és szerelését, amit mindeddig elhanyagoltak. Az építészet fejlesztésében nagy­fontosságú az építőanyagok termelé­se. Az építőanyagok termelése főleg a téglaégetőkben, kőbányákban, mészége­tőkben, valamint a nyersanyagok ki­termelése terén még mindig jelentős mértékben idényszerűen folyik. Ez megnyilvánul nemcsak a termelőberen­dezések alacsonyfokú kihasználásában, hanem a magas termelési költségek­ben is. Az építkezés iparosítása megköve­teli az építési munkák további gépe­sítését, hogy biztosítsuk a folyama­tos ipari üzemet. Ezért ki kell küszö­bölni a gépesítés kihasználásában levő hibákat, be kell vezetni az építkezési munkák komplex és kisgépesítését. Az első ötéves terv folyamán növe­kedett az építkezési teljesítménygé­pek állománya főleg az Építészeti Mi­nisztériumnál, amelynek 1953-ban 1948-ai szemben 112 százalékkal több kotrógépe, 335 százalékkal több szkra­pere, 158 százalékkal több dózere, 1680 százalékkal több dumpere, 198 százalékkal több 500 literen felüli be­tonkeverője, 207 százalékkal több be­és kírakógépe, valamint 3603 száza­lékkal több daruja volt. Ez a növeke­dés részben lehetővé tette a nehéz és fáradságos, kézzel végzett mun­kák kiküszöbölését. Ha azonban "Szá­mításiba vesszük a naptári napok szá­mát és azokat megsokszorozzuk a ki­használt idővel, akkor látjuk, hogy az építkezéseken a gépesítési eszközö­ket csupán 15 százalékban használ­tuk ki. E téren az építkezésnek óriási tartalékai vannak a tervteljesítés biz­tosítására. Sokkal nagyobb gondot és figyelmet kel! szentelni az építkezési munkák komplex gépesítésének bevezetésére és fejlesztésére. Egyes vállalatok kü­lönféle építkezéseken már bevezet­ték a komplex gépesítést és ezzel a munkatermelékenység lényeges eme­lését és a termelés növekedését érik el. így pl. a Posista Praha vállalat bevezette a komplex gépesítést 7 mé­ter széles országutak építésénél kü­lönféle gépek megfelelő kombinálásá­val és ezáltal magas teljesítményt: napi 1056 métert ér el. Eddig kevés ilyen példa van. Több gondot kell fordítani a kutatóintéze­tek dolgozóinak, a minisztériumok és vállalatok dolgozóinak az új gépek és gépezetek bevezetésére. Az építkezési munkák gépesítésé­ben a haladás fokozása érdekében a második ötéves terv folyamán nagy­számú új gépet gyártunk, úgyhogy számuk 1955-el szemben mintegy 33 százalékkal növekszik a kanalasbáge­reknél, 6 százalékkal a szkraperek­nél, 50 százalékkal a dózereknél, 330 százalékkal a nehézdaruknál. Nagyon kevéssé kielégítő a kisgé­pesítés fejlődése az építészetben, ami lényegesen megkönnyíthetné a fárad­ságos munkákat, emelhetné a ter­melékenységet, főleg a befejező mun­kálatoknál és pótolhatná a szakkép­zett dolgozók hiányát. Míg a föld, szikla, betonozó és szerelő előgyárt­mányi munkák túlnyomórészt gépe­sítve varinak, a többi munkálatoknál a kézzel végzett munka a döntő. így pl. 1954 tizenegy hónapja alatt a be­ton mintakészítő munkákat csupán 10 százalékban végezték gépesített mód­szerrel, a szerelési munkákat csak 15,6 százalékban, a kőművesmunkákat 21,3 százalékban és a vakolómunká­latokat 16,3 százalékban. A mázo­ló, festő, parkettező és egyéb be­fejező munkálatoknál mindeddig nem vezették be a gépesítést. A vállala­tok, minisztériumok és kutatóinté­zetek vezető dolgozói nem foglalkoz­nak a kisgépesitéssel, sőt azt egye­nesen lebecsülik. Ennek az az ered­ménye, hogy e munkákban a terv nem teljesítése késedelmet okoz a beru­házási felépítésben. Ha jól érvényesí­tenék a kisgépesítési, amely nem kö­vetel meg nagy beruházásokat, az épít­kezést meg lehetne gyorsítani, gazda­ságosabbá és jobb minőségűvé le­hetne tenni az építkezési termelést. Az új technika, az előgyártmányok és a gépesítés teljes kihasználása megköveteli a munka új megszervezé­sét is. A folyamatos építési módszer bevezetésében elért sikerek és annak gazdasági eredményei, valamint a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok világosan mutatják, hogy a folyamatos építési módszerrel, valamint a minta és típusos technológiai szabályok sze­rint végzett építéssel a technika ma­gasfokú és egyenletes kihasználását érik el és magasabb lesz az alkalma­zottak keresete. A folyamatos építési módszereket be kell vezetni az ipari, közlekedési, mér­nöki, földművelési és egyéb apró szét­szórt beruházási építkezéseken is, ahol érvényesíteni lehet és kell az ún. vándor folyamatos építkezési mód­szert. A folyamatos módszer széles­körű bevezetést váljék valamennyi építkezési dolgozó harci feladatává. Fontos feladat rendszeresen moz­gósítani az építkezési dolgozókat a műszaki haladásra elsősorban a felta­lálók és termelési újítók mozgalmá­nak fejlesztésével. A minisztérium és a vállalatok elhanyagolják az újító­mozgalmat és nem szentelnek elegen­dő figyelmet neki. Kevéssé tudjuk az apró ötleteket és javaslatokat átvinni az egyik építke­zésről a másikra, az egyik vállalattól a másikra úgy, hogy ezt Lipno példája mutatja, ahol villanyerőmű alapjait építik. Egyetlen nap alatt 40 acélfúró tört el. Ennek oka az acél helytelen edzése volt. A vállalat módokat kere­sett az edzés megjavítására, kapcso­latba lépett a jáchimovi bányákkal, azonban saját vállalata keretében ugyanezen az építkezésen a Vyšší Brod-i alagútfúrásnál, amely a lipnói munkahelytől csupán 4 kilométernyire fekszik, ezt a problémát már megol­dották és ugyanabból az anyagból ké­szült fúrókat minden hiba nélkül használtak. Elegendő lett volna, hogy a kovácsok, akik a fúrókat edzik. ki­cseréljék tapasztalataikat és a hibát kiküszöbölhették volna. Különös figyelmet kell szentelnünk az építkezések minőségi megjavításá­nak. Ennek valamennyi építkezési dol­gozó szívügyévé kell válnia. Felada­tunk, hogy nemcsak elég építkezést fejezzünk be, hanem ezeket az épüle­teket úgy építsük, hogy megfeleljenek az Ipar és a lakosok igényeinek. A dol­gozók leveleket írnak hozzánk, ame­lyekben panaszkodnak az építkezési munkák rossz minőségére. Az építke­zési munkák megjavítása érdekében elsősorban más minisztériumok válla­lataiból kell dolgozókat megnyernünk, akik az építkezések részére a belső berendezéseket szállítják és meg kell mutatnunk nekik, hogy a minőség fo­kozását nemcsak azért kell biztosí­tani, mert azt valaki a vezetőségben úgy óhajtja, hanem ez a feladat né­pünk jogos követeléséből következik. Hl. A beruházási felépítés előkészítésének és terve­zésének, az idejében való tervezési dokumentációnak és a típusos tervezés meggyorsításának kérdései Hogy elkerüljük a nem gazdaságos építkezést, az építés határidejének ki­tolódását és a pénzeszközök szétfor­gácsolását, ennek nélkülözhetetlen előfeltétele a beruházási felépítés elő­készítése. Miben rejlik a beruházás tervbeli előkészítésében levő fő hibák oka? Elsősorban abban, hogy a beru­házókat nem az a szándék vezeti, hogy kihasználják az új kapacitáso­kat, hanem az új építkezés elvégzésé­re összpontosítják törekvéseiket, te­kintet nélkül a népgazdaság érdekeire. Ez általánosan ismert hiba. Feltétle­nül be kell tartani azt a tilalmat, hogy az építkezéseket nem szabad besorolni a beruházási tervbe kezdeti terv nél­kül és az építkezést nem szabad el­végezni műszaki tervezés és költség­vetés nélkül. A terveket gyakran rendes beruhá­zási feladatok nélkül dolgozzák ki, nem javasolják bennük a felépítés megoldását a leghaladóbb technológiai folyamat, a legelőnyösebb gépek és berendezések alkalmazása alapján az egyszerű és gazdaságos épületekben. A típusos tervezés széleskörű be­vezetése, amely a beruházási felépítés tervszerű előkészítésének, minősége megjavításának és olcsóságának hatá­sos eszköze, jelentős mértékben se­gítségünkre lesz e hibák kiküszöbölé­sében. A lakásépítéseknél a típusos tervek részarányát 80 százalékra kell emelni valamennyi tervező munkák terjedel­mében. A mezőgazdasági építkezések­nél, ahol a típusos tervezés érvényesí­tésének feltételei igen kedvezőek, lé­nyegesen kell emelni a típusos alapok színvonalát és biztosítani kell, hogy ezeket az építkezések abszolút több­ségénél használják fel. Az ipari és mérnöki építkezések szakaszán több­szörösére kell emelni a típusos terve­zések érvényesítését. A típusos tervezés semmiképpen sem áll ellentétben a mű architektonikus rendezésének érvényesítéséved. Nem­csak célszerűen, hanem szépen, a szo­cialista korszak szellemében akarunk építkezni. Nem öt, vagy tíz év tarta­mára építünk. Egykor a történelem fogja értékelni azt, amit építettünk, de nemcsak azt, hogy mit építettünk, ha­nem azt is, hogyan építettük. Ennek ellenére nem lehet közömbös szá­munkra, hogy milyen drágán, az egész mű önköltségeinek milyen arányában végezzük az architektonikus megoldá­sokat. Például a plzeni Slovan telepen 80 lakásegység építkezésén a homlokza­ton végzett munkák költségei 1 300 000 koronát tettek ki, vagyis az egész épülettömb árának több, mint 20 szá­zalékát, ami 14 lakásegység értékét képviseli. Nem így képzeljük az építé­szek alkotó munkáját. Ez túlságosan nagy fényűzés. Az építészeknek ezért új utakat kell keresniök az architek­tonikus megoldásokra, hogy az épület nem csak szép külsejű legyen, a kül­ső szépítési munkálatok ne fokozzák az építkezés költségeit, sőt esetleg ne fékezziék befejezését is. IV. Emeljük a beruházási felépítés irányításának, az építkezés és az építke­zési termelés szervezésének színvonalát A beruházási felépítés jobb irányí­tásához hozzájárul a kormány objek­tív szervének — az Országépítési Ál­lami Bizottságának-irányítása. E szerv élén az elnök — miniszter áll. E bi­zottság a tudomány és a technika legmagasabb ismereteinek alapján és a beruházási felépítés szükségletei­nek legszélesebbkörű áttekintése alap­ján a kormánynak összefüggő intéz­kedések javaslatait nyújtja be, ame­lyek biztosítják a beruházások nagyfo­kú gazdaságosságát, műszaki haladá­sát és kulturális színvonalát, vala­mint az építészet műszaki fejlődé­sét. Az eddig fennállott felépítésügyi kormánybizottság korlátozott jogköre miatt e feladatokat nem biztosít­hatta. Az Országépítés Állami Bizottságát úgy szerelik fel, hogy dolgozóinam szakképzettségére és saját tudomá­nyos kísérleti intézetei tevékenysé­geinek eredményeire támaszkodhassék. Ezek az intézetek alapvető kutató­munkálatokat fognak végezni a fel­építés és az építészet szakaszán. E bizottság feladata továbbá az lesz, hogy normázó és elbíró tevékeny­ségében felülvizsgálja és fejlessze a progresszív'műszaki közgazdasági ala­pokat és mutatókat, amelyek lehetővé teszik a készülő beruházásokkal szem­ben támasztott követelések pontossá­tétélét és tervezésük megjavítását. E progresszív mutatókra és alapokra kell támaszkodniok azoknak, az irányel­veknek és normáknak is, amelyeknek a műszaki fejlődés irányítása hatásos eszközeivé kell válniok. A technika kihasználásához és az építkezés ipari módszereinek beveze­téséhez meg kell teremteni az előfel­tételeket az építkezés tökéletesebb megszervezésének kiépítésével. Az építkezés eddigi megszervezése komoly hibákat mutat és egyik oka annak, hogy több év óta az építkezési termelés lemarad. Ma 14 miniszté­rium és hivatal irányít építkezési, szerelési vállalatokat, míg az Építé­szeti Minisztérium vállalatai, ame­lyeknek elsősorban kellene e feladato­kat végezniök, a beruházási felépítés terjedelmének csupán 42 százalékát valósítják meg. . | Az építkezésnek ez a szétforgácso­lódása azután nagyszámú kis válla­latra forgácsolja szét az erőket és pénzeszközöket is. Hogy ezt a pazar­lást megakadályozzák, a CSKP KB po­litikai irodája elhatározta, hogy az 1956. év folyamán az építkezési, sze­relési vállalatok többségét összevon­ja az Építészeti Minisztériumba. A más minisztériumok építkezési, sze­relési szervezeteinek tevékenységét csupán a fö javításokra és karbantar­tásra, valamiint a különleges feladata­ikkal összefüggő munkákra korlátozzák. A lakásvagyon fő javításainak és kar­bantartásának túlnyomó többségét a Helyi Gazdálkodás Minisztériumának I vállalatai végzik majd el. Az EFSZ­ek beruházási felépítéseit, amelyeket építkezési, szerelési vállalatok végez­rek, ki kell bövitem azokkal a mun­kákkal, amelyeket a szövetkezeti ta­gok saját erejükből, valamint az építkezési vállalatok műszaikj segít­ségével végeznek eL Hiba volna azonban azt hinni, hogy a szervezés új magasabb színvonala egymagában megold mindent, amit az összpontosítással elérhetünk. A feladatokat csak úgy teljesíthetjük, ha a munkákat a hibák helyrehozása iránti őszinte törekvés szelleme hatja át. Elsősorban meg kell javítani az építkezési termelés irányítását, a mi­nisztériumtól kezdve egészen az épít­kezésig. Némelyik építkezésen azonban rosz­szul dolgoznak az építkezési vezetők, elégtelenül szervezik meg a munkát, szemet húnynak a pazarlás felett, nem hajlandók nőket alkalmazni, meg­engedik, hogy az alkalmazottak egy héten csak 5 napot dolgozzanak. Sok erőfeszítést és gondot kell fordítaniok a vállalatok vezető dolgozóinak, az építkezési vezetőknek a munkacso­portok létesítésére. Az állandó mun­kacsoportok lehetővé teszik a jobb munkamegszervezést, a gépek és be­rendezések kihasználását, az új technika és technológia gyorsabb bevezetését a termelésben, az előfeltételek megte­remtését a vállalaton belüli önálló el­számolás bevezetésére, a folyamatos építési módszerre, a szocialista mun­kaverseny jobb megszervezésére és a dolgozók nevelésére. V. A munkatermelékeny­ség, a helyes jutalmazás és a káderek nevelésének néhány kérdése Az utóbbi két évben a munkater­melékenység növekedésének üteme až építkezésben meglassúlt. A munkater­meléKenység lassú emelkedésének fö oka elsősorban az új technika fejlő­désében való elmaradás, a gépesített eszközök elégtelen kihasználása és a rossz munkaszervezés. A dolgozók kezdeményezése és az új technika gyors bevezetése mellett, valamint až új technika teljes felhasználásán és a célszerű munkamegszervezésen kí­vül a munkatermelékenység emelke­dése szempontjából nagy fontosságú a dolgozók személyes anyagi érdekelt­sége munkájuk eredményében. Ezen elv betartása biztosítja, hogy a kere­set növekedése helyes arányban le­gyen a munkatermelékenység növe­kedésével, hogy a termelékenység gyorsabban emelkedjék, mint a bérek. E téren az építkezésben nagyon ko­moly hibák mutatkoznak. Főleg arról van szó, hogy nem kiegyensúlyozottak a teljesítménynormák és hibásak a bértarifák, amelyek fékezik és gyengí­tik a dolgozók anyagi érdekeltségét, főleg a szakképzett dolgozókét, akik­ben nincs meg a törekvés, hogy fo­kozzák szakképzettségüket. Milyen intézkedéseket kell tenni a bér- és munkaszervezésben mutatkozó alapvető hibák kiküszöbölésére? Főleg a következő intézkedésekről van szó: be kell vezetni a termelési számításo­kat és biztosítani kell e számítások következetes betartását. Meg kell ja­vítani szervezési és műszaki téren (a szállítás, az érkezés, a raktárak és hasonlók megszervezése) az építkezé­sek előkészítését és berendezését. Biz­tosítani kell az építőanyaggal és anyaggal való folyamatos ellátást. Meg kell teremteni a feltételeket a haladó rv'íikümódszerek és a helyes techno­eljárások legszélesebbkörű ér­' r 'IviHfás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents